Transzplantált anyaméh – Göteborgi hírek

Vincent, a hetedik csoda (Fotó: AP/Daily Mail)
Vincent, a hetedik csoda (Fotó: AP/Daily Mail)

Tudománykövető (No12) – MTI: Nyolc gyereke született eddig méhátültetésen átesett nőknek (2017. szeptember 19.); Nyolc gyereke született eddig méhátültetésen átesett nőknek (Origo – szeptember 19.); Tündéri kisbabája született a méhátültetésen átesett anyukának! (Szülők Lapja – szeptember 20.)

Éppen szemorvosnál voltam – kezdte Tóni – a jobb szememen árpa lett. A rendelőben hétfőn piros betűkkel volt kiírva, hogy ma sürgősségi ellátás van. Egy orvos és két asszisztens ingázott a szobák között. Másfél óra után behívtak és szemnyomást mértek, meg olvastattak, bár ennek az árpához mi köze is lehet? Az egyik asszisztens bajlódott velem, aki az adminisztrációt is intézte. Aztán ismét kinti várakozás következett, majd a szemorvos elé kerültem, ő belenézett a szemembe és azt harsogta a képembe, hogy árpám van. Lehet, hogy ez átmeneti süketséggel is együtt kellene, hogy járjon? Erre legjobb a párakötés – mondta – Tegyek rá most, vagy odahaza majd elintézi? Nem tudom, hogy kell – válaszoltam. Mullap még csak volt a szerény kerületi ellátmányban. Két nedvesre egy száraz réteg, majd felé műanyag lapocska jönne, de olyan nem volt a rendelőben. Az orvosnő előbb egy zárható zacskót talált az egyik polcon, de az asszisztense rögtön kikapta a kezéből, azt mondta azt ő hozta, és másra kell. Mellette volt viszont egy enyhén füstszínű füles zacskó. Olyanféle, mint amit zöldségfélékhez tépünk a boltokban. Ebből vágott ki egy környit, majd bőrbarát ragasztószalaggal rendesen körberagasztózta az arcomon. Kézimunka órán nem kapott volna a produkcióért kettest sem. Távozáskor, a kuka mellett elhaladva letéptem és lazán beleküldtem. Este majd csinálok másikat. Pokolba az ismeretlen előéletű füles zacskóval!

Most mégsem maradunk majd a lehangoló hazai egészségügyi ellátmánynál, hanem Svédországba látogatunk, ahol 2012-ben végrehajtották az első méhtranszplantációt. Máig kilenc olyan műtétről számoltak be onnan, amiből ötöt gyerekáldás követett. Nem vagyok lelkes híve a szervátültetésnek. Tudom persze, hogy másként kellene ehhez viszonyulnom, csak nem megy ez nekem teljes szívből. Nem szeretnék kapni szerveket, és nem is nagyon tetszik a gondolat, hogy valakit a rokonai beleegyezésével szétszerelnek. Szerintem a halottnak is vannak jogai. (Mi lesz itt feltámadáskor?) Más a véleményem, ha valaki előzetesen és önként nyilatkozott erről. Ez az önrendelkezés része. Egyre bővül azoknak a szerveknek a köre, amelyet eredményesen átültetnek. A méhtranszplantáció nekem rendkívülinek tűnik, nem veszélyeztetett ugyanis a kezelt élete. Az első sikertelen eredményű operációt Szaúd-Arábiában 2000-ben hajtották végre. 2011-ben Törökországban próbálkoztak újra, de szüléssel nem végződött. Így érkeztünk el a Göteborgi klinikához. A kutatásokat vezető orvos Mats Brännström, aki állatkísérletek után (Rana Akouri volt a PhD-hallgatója) érte el ezt a szintet. Itt 2012-től a hét sikeres transzplantációnál négy méhet a mama adott a lányának, egyet a nővér, egyet a nagynéni és egyet a család barátja. Kettő további műtét sikertelen volt. Öt gyerek született ezt követően, az egyik esetben kettő is. 2016-ban az Egyesült Államokban (Cleveland Clinic) is elkezdték ezeket a műtéteket. Kína, az Egyesült Királyság, Franciaország és Csehország is tervez hasonló transzplantációt.

Felmérések szerint közel kétszázezer nőnek nincs vagy gyengén fejlett a méhe. Ma biológiailag a béranyaság is járható út lehetne (nálunk jogilag még nem), de kétségtelen, hogy harmadik fél részvétele ebben a nagyon is személyes ügyben sokféle utólagos jogi konfliktussal járhat (lásd When the Bough Breaks). A méhátültetés is megoldás lehet – bizonyítják a svéd sikerek, bár minden bizonnyal a kiválasztott gazdagok lehetősége marad ez sokáig, vagyis nem a társadalombiztosítás által vállalt kötelezettségek körébe tartozik majd. A magzatot kihordani képtelen nők száma az említetteknél jóval több, és a méh funkcionális zavarai a nők közel 5%-nál indokolhatna efféle drasztikus megoldást.

Az első gyerek, aki transzplantált méhből koraszülöttként jött a világra, Vincent névre hallgat. Édesanya (Malin Stenberg) 36 éves volt, amikor a család 61 éves barátjától (Ewa Rosen) kapta a „méhét”. Külön érdekesség, hogy a méh donora már klimaxkorba érkezett, mégis az operáció utáni hat héttel a transzplantált méh hormonkezelés után menstruációs ciklusba kezdett. Külön probléma volt, hogy a méh nélkül született mamának csak egy veséje volt, és ebből a hátrányos helyzetből is sikeres volt a gyerekszülés, ahol a saját petesejtjét a férje (Claes Nilsson) spermiumával megtermékenyítve ültették be a transzplantáció után egy év múlva a kölcsönkapott méhbe.

Brännström doktor csak élődonoros műtétet hajt végre. Szerinte a transzplantált méh két terhesség kihordására alkalmas. Ezt követően eltávolítja a transzplantált szervet, és a súlyos mellékhatások kockázatával járó kilökődésgátló gyógyszerek szedését leállítja.

Átmeneti és komoly kockázattal járó műtétről van tehát szó, amelyről a médiában kevés szó esik. Mindez – a méh hiányától eltekintve – egészséges hölgyek esetében, akik életét valójában nem veszélyezteti az, hogy nem képesek terhességet kihordani. Itt tehát a remélt terhesség miatt az életüket veszélyeztető drága és komplikált műtétet vállalnak, majd évekig tartó immunszupresszív gyógyszeres kezelést (tacrolimus, azathioprine és kortikoszteroidok), amelyek mellékhatásai életveszélyesek is lehetnek. Az azathioprine az IARC szerint emberen bizonyosan (1. kategória) rákkeltő. Malin Stenberg esetében a gyógyszeres kezelés a terhesség alatt is folyamatos volt, s ez idő alatt három enyhe kilökődési esemény indult el, amelyeket sikerült kortikoszteroidokkal kezelni. A 222 napon császárszüléssel látta meg a napvilágot a közel 1,8 kilogrammos fia, aki a továbbiakban normálisan fejlődött. A követő műtétekben önként jelentkező donorok állapotáról most nem beszélek. Nehéz lenne. Ewa azt mondta: Vincent az életének hetedik csodája, a két gyereke és négy unokája után.

Ennyit a nők hősies küzdeleméről a gyerekáldásért, a következő generációért. A felmerülő kérdések sokkal prózaibbak, talán ünneprontók is. Kik számára járható út ez, s valóban ez a terület az, ahol az orvostudománynak meg kell magát csillogtatni. Mennyi genetikai terheltséget hordozhatnak tovább vajon az így születő generációk, amit ezen az úton is gyarapíthatunk? Aranka most fel sem emelte a fejét, úgy szólt közbe. Mindenhol a hormonmodulánsokról hallok, ezek tiltására készülnek Európában. Szabályozás kell, nehogy akaratunk ellenére találkozzunk ilyenekkel, mert ezek születendő gyermekeink életére is kihathatnak. Itt a méhátültetés után a többszörös ovuláció serkentése nem hormonkezeléssel történik? Tudjuk egyáltalán, hogy mit akarunk?

A következő rész címe: Ellenanyag a HIV ellen? – Mégis lehet megoldás

Daedelon