(Biotechnológi^kaland N^o27)

2012 tudományos szenzációja – megjegyzem ez nem igazán pozitív jelző a tudományos körökben – Gilles-Eric Séralini kutatócsoportjának cikke volt, amit sokan egyszerűen csak felháborítónak gondoltak. Akkor már a géntechnológiai bizottság elnökeként az erről szóló, az Élet és Irodalomban megjelent írásomat a tagok dicsérték, annak is a kritikusan mértéktartó hangvételét, ami nem vette át az európai médiára jellemző világvége hangulatot a növényi géntechnológiára értelmezve. Igen, jól tetszik tudni, ezt a megjelent cikket a lap (kiadója az Elsevier) később visszavonta. Az eredeti cikk körüli háborúság regényes részleteit sokféleképpen foglalták össze. A Monsanto felszólalását is sokan tárgyalták az ügyben. Nem tudnék hirtelen felsorolni ehhez hasonló példát az én kutatói pályafutásom alatt. Talán Pusztai Árpád történetét idézi kissé, aki el sem jutott addig, hogy kutatási eredményeit teljes egészében közölhesse. Az említett cikk kritikus megítélésével tehát nem maradtam egyedül. Nézzük ezt az ügyet és következményeit kicsit közelebbről.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A glyphosate a világ legjobban jövedelmező növényvédőszer-üzlete. Eredeti szabadalmaztatója a Monsanto (már a Bayer része) volt, ma viszont a legfőbb hatóanyag-gyártók Kínában vannak. A készítmények gyártásából olyan vegyi gyárak is tetemes részt hasítanak ki, mint a Syngenta (a ChemChina-val egyezkedik) és a Dow (a DuPont felé közelít). Az érintett RoundupReady (RR) kukorica és ugyanazt a transzgént tartalmazó válfajai (RR-szója, RR-cukorrépa, RR-gyapot) a leggyakoribb előfordulásúak az amerikai kontinensen. Nagy üzlet – szövevényes kapcsolatok – súlyos pártfogók. Ha igaz Séraliniék tudományos eredménye, akkor a GM-szója révén bedőlhet az Európában leggyakrabban használt növényi fehérjeforrás. Mi lesz veled rövidtávon kedves Európa? Hosszútávon persze semmi rendkívüli nem történik, csak más növényi fehérjeforrást kell – az egyébként is szapult – szója helyett találni.

De vissza a glyphosate-hoz. Nem egyszerűen csak a hatóanyag gyanús, hanem az annak formázására használt segédanyag, a POEA (faggyúamin-származék) is, amely Séraliniék korábbi eredményei szerint sokszorozza a hormonmoduláns hatást. Ekkor viszont – zavart hormonális miliőben – esélye van a hormonfüggő daganatok kifejlődésének. Ilyen az emlőrák is. Séralini és munkatársai tehát szívósan nyomoztak, és különböző sejtvonalakon végzett munkáikon keresztül egyre ismertebbek lettek. Hazai vizsgálatok is jelentőssé váltak ezen a területen, és néha az elképesztő újságírói torzítások is.

Mi is az, ami nekem sem tetszett ebben a cikkben? A nyolchetes korban kezdődő kísérletben, amely 600-700 napos korban ért véget, olyan patkánytörzset használtak, amely emlődaganatokra érzékeny. Persze miért is ne ilyen állattörzsön (Sprague Dawley) dolgozzon az, akit a legrosszabb, az érzékeny népességrészeket érintő kockázat érdekel. Ebben az értelemben Séraliniék azt vizsgálták, hogy a daganatos betegségre fogékony népességen (69. kép) idős korra rontja-e a daganatelkerülés esélyét, ha táplálékába vagy ivóvizébe termelési eredetű szennyezők (itt Roundup) keverednek.

69.kép: Séralini csoportjának állatháza kísérleti patkányokkal (Fotó: Uplink)

Zavarba ejt azonban, hogy a kezelési változatokban nincs ismétlés. Ez hiba. Hogyan lehet tíz állatból a pusztulékonyságra vagy a megélt átlagéletkorra következtetni? Szerintem sehogy, inkább játszik a kísérletünkkel a véletlen. Viszont mi is legyen az emlődaganatokkal? A kontrolltápot fogyasztók között is van daganatos állat, bár a kezeltekben még több. Nincs felismerhető összefüggés a kezelések koncentrációi és a daganatos állatok száma között. Már a legalacsonyabb koncentrációjú kezelésekben is ugyanaz a hatás fordul elő, amire, bár van magyarázat, de nem mindenki által elfogadott. Vajon annak, aki hajlamos a betegségre, csekély mennyiség is elégséges, míg a többiek tűrőképessége magas? Séralini azt mondja, hogy a talált tumorok száma – hímekben négyszer magasabb – önmagáért beszél. Hm. Ez csak a médiának szóló, egyszerűsítő magyarázat lehet.

De leginkább adós nekem a cikk a GM-kukoricára vonatkozó okkal. A hatás kialakult Roundup készítménnyel szennyezett ivóvíz fogyasztásával, ahol nincs transzgén, és olyan esetben is, ahol csak a transzgén fordult elő, de gyomirtóval nem kezelték azt. Nem keletkezhetett tehát ebben az esetben szermaradék, ami közös nevező lehetne. Nem győz meg e tekintetben Séralini magyarázkodása. Súlyos az oksági hiány. A bizonytalanság azonban nem olyan nagy meglepetés azoknak, akik állatházakban élő állatokkal dolgoznak. Nagy a változatosság és egyedi különbségek is léteznek. Mégis matematikusnak kellett volna inkább menni, akik ma rátelepednek a biológusok eredményeire?

Séralini azonban nem adta fel ilyen könnyen, és cikkét – a rá kígyót-békát kiabálóknak válaszul – újra megjelentette a Springer kiadó egyik lapjában. Azt gondolom, hogy a csoportja szerint az eredményeik összes kérdőjelével együtt vállalható ez a munka. Ez nekem imponálóan nyakas magatartás. Későbbi független vizsgálatok dönthetnek majd arról, hogy helyes volt-e az ismételt, kissé átdolgozott közlés.

A rákkeltéssel kapcsolatos gyanú azonban csak egy a 13 legfontosabb, a glyphosate-ot terhelő adat közül. Ezek: (i) felszíni- és talajvízszennyezés (+ AMPA); (ii) mangántartalom csökkentése a növényekben (következménye a hipotünetes betegségek); (iii) talajban élő mikroorganizmusokra való hatás (Fusarium); (iv) vízi élőszervezetekre gyakorolt hatás (algák, kétéltűek); (v) élelmiszerszennyezés (állományszárítás); (vi) gyapottermékek szennyezése (tampon); (vii) keringési rendszerben való megjelenés (vér, vizelet, anyatej); (viii) tápcsatornai betegségek (cöliákia – glutén-intolerancia); (ix) Citokróm P-450 izoenzimek gátlása (detoxifikálás zavarai, kapcsolatos betegségek); (x) hormonmoduláns hatás (aromatáz-gátlás); (xi) genotoxikus hatás (kimutatás: micronucleus teszt, comet-assay); (xii) rákkeltő hatás (rágcsálók); (xiii) teratogén hatás (kétéltűek – 70. kép).

70.kép: Glyphosate (GBH és Gly jelölésű képek) kiváltotta teratogén hatás dél-afrikai karmosbéka-embrión (Fotó: Paganelli és mtsai)

A mezőgazdasági géntechnológia területén a toxikológiai mellékhatás-tagadó hívőktől azt olvasom, hogy ez nem a géntechnológia hibája. Szerintem is ez a komplex fejlesztés által kitűzött cél hibája, amikor egy xenobiotikumot – amelyek történelmileg, kevés kivételtől eltekintve átmeneti jelleggel jelennek meg az életünkben – géntechnológiával a termesztéstechnológiába ágyaztunk. Mi azonban a gyakorlati különbség? Ha a glyphosate toxikológiai szempontokból elbukik, akkor vele együtt a rá tűrőképes fajtacsoportok is. El sem választható itt ez a két dolog egymástól. A GM-fajták is termékként vizsgáznak a mellékhatás-vizsgálati területeken, vagyis a sortűz alatt lévő glyphosate a RoundupReady (és hasonló célú társait) GM-fajtákat is telibe találja.

Ha Séralini csoportjának háborúságán túl tekintünk – amelynek intenzitása gazdaságpolitikai okokból túlfűtött –, akkor az Egészségügyi Világszervezet, a WHO különböző vegyületek daganatkeltését vizsgáló testületének (IARC) megítélésénél találjuk magunkat. A glyphosate 2015-ös felülvizsgálatakor az IARC megfontolta ismét, hogy az Egyesült Államok kukoricaövezetében a myeloma multiplex nevű rosszindulatú vérképzőszervi betegség enyhe emelkedésére lehet felfigyelni. Az epidemiológiai vizsgálatokban mindig csak készítményekről lehet szó. Esettanulmányokat vetettek össze, ami főként vérképzőszervi betegségekre (non-Hodgkin limfóma, mielóma multiplex, leukémia) vonatkozott. Az áttekintő tanulmány külön értékelte az állatkísérleteket. Értékelésük szerint állatkísérletben elégségesek az adatok a rákkeltő minősítéshez. Ebben döntő szerephez jut a készítmények mikronukleusz-képződést fokozó hatása. Séralini és munkatársainak szóban forgó munkáját az IARC nem használta egyébként a minősítés során, de hasonló következtetésre jutott.

Korábbról is ismert volt, hogy a non-Hodgkin limfóma előfordulásának kockázata növekszik a növényvédő szereket felhasználók körében. Az Egyesült Államok kukoricaövezetében csak glyphosate-tartalmú készítményekre szűkítve a kóros plazmasejt-szaporodás (myeloma multiplex, plasmocytoma) előfordulási gyakoriságának enyhe növekedését tapasztalták (71. kép). Mások egérbőrrák-modellkísérleteik alapján arról számoltak be, hogy a glyphosate több speciális fehérje indukciója miatt bőrtumorok promótere lehet. Pár éve azt találták, hogy a glyphosate a hormonfüggő mellrák (T47D) esetében az ösztrogénreceptoron keresztül fejti ki a hatását. A glyphosate hatása szójában annak fitoösztrogén-tartalmától (genisztein) még hangsúlyozottabbá válhat.

Mi történt azt követően, hogy az IARC onkológusok által megalapozott véleményét és rákkeltéssel kapcsolatos minősítését a BfR (Bundesinstitut für Risikobewertung, amely véleményét az EFSA elfogadta) kockázati szempontból felülbírálta?

Mit is jelent ez a kockázati alapú megközelítés? Nos, olyan feltételezésekre épül például, hogy milyen dózis/expozíció elszenvedése nem jár egészségügyi kockázatokkal. A baj, hogy ezek a számok a toxikológiai tudásunk gyarapodásával elég gyorsan változnak. A kockázatértékelés különösen gyenge lábakon áll a növényvédő szerek tekintetében. A RASFF rendszerében itt van a legtöbb döntésképtelen helyzetű riasztás. Nagyon kevés toxikológus dolgozik növényvédő szerekkel, s ezt a kérdést mezőgazdászokra bízzák, miközben azok oktatása során ilyen jellegű képzést nem kapnak. A legtöbbet közülük erről az ökotoxikológusok hallanak. Persze nálunk az orvos- és gyógyszerész-képzés során sem szereznek a hallgatók számottevő ismereteket. Vagyis a kockázatértékelés – akár egy mai PC-játékban – állítható értékeiben kezdőkre (érzékenyekre), átlagosakra és haladókra (ellenállókra), s máris könnyebb vagy nehezebb pályán/kritériumrendszerben találjuk magunkat. A kiszámolt adatok ennek megfelelően csúszkálnak ide vagy oda. A kérdés mégis az, hogy az érzékenység szempontjából szélső pontokon lévő személyek egészségbiztosításáról mikor mondunk le.

Nézzük a glyphosate esetében. A megengedhető napi bevitelre (ADI) vonatkozó 0,5 mg/testtömeg kg/nap érték nem számol a hormonmoduláns, a krónikus (hosszú kitettség) és a hepatorenális toxicitás hatásaival. Ezek bekövetkeztére vak az EFSA által használt ADI érték, amivel számításait végezte. A kockázatértékelés tehát súlyos, valamennyinket érintő egészségügyi hatásokat egyszerűen figyelmen kívül hagy. A hatások közül csupán az egyik a rákkeltő következmény. Most a világ még csak ezen vitatkozik és próbálja követni az álláspontokat, de hamarosan szembesülnie kell majd azzal, hogy több mint ezerszer alacsonyabb koncentrációban is léteznek veszélyes egészségügyi hatások. Megengedik vajon ennek a tudásunknak a törvényi érvényesülését a világgazdasági érdekek?

2015. március 20.-án az IARC bejelenti (11 ország 17 szakértője vett részt a munkában) öt növényvédőszer-hatóanyagra vonatkozó karcinogén minősítését. 2A (valószínű humán rákkeltő) minősítésű rákkeltő kategóriába sorolja a malathion (valamikor nálunk is sokat használtak belőle települések szúnyogállomány-gyérítésére) és diazinon (hosszú ideig nálunk is a leggyakoribb talajfertőtlenítő szer volt) rovarölő szereket és a glyphosate gyomirtót, míg 2B kategóriába (lehetséges humán rákkeltők) a tetrachlorvinphos és parathion rovarirtókat. Mindegyikkel végeztem kísérleteket a pályám kezdetén. Ezek közül Európa számára az említett rovarölő szerek már csak a kínos növényvédelmi múlt részei. Nem használhatjuk ezeket régóta, és most árulkodóan nincs is ezek körül semmiféle vita. Nincs üzlet, hát mindenki helyesel: az IARC végre megmondta.

Az IARC egyébként közismerten óvatos minősítő. Nem úgy, mint az EPA, amely gyorsan kijelent valamit/minősít, de aztán esetleg visszakozik. 1985-ben az EPA-nál a glyphosate C minősítést (lehetséges humán karcinogén) kapott. 1991-ben azonban ezt a minősítést visszavonta. Meghökkentő egyébként az IARC és az EPA által minősített hatóanyagok közötti megítélési különbség. Hogyan alakult ez ki? Mitől lehetne bárki is magabiztos a megítélés tekintetében, ha a két legfontosabb világszervezet egymástól eltérő listákat mutat be?

71.kép: Kóros plazmasejt-szaporodás mikroszkópos képe (Fotó: DSMZ)

2015. november 12-én az EFSA nyilvánosságra hozta a véleményét, ami nem tartja valószínűnek, hogy a jelenlegi alkalmazási szinten a glyphosate rákkeltő. Volt, aki ezt úgy kommentálta, hogy a Monsanto és a többi gyártó (nálunk: Adama, Agria, Agro-Chemie, Arysta, Barclay, Cheminova, Dow, Nufarm, Pinus, Sharda, Sinon és Syngenta) fellélegezhetett. Veszített a tudomány? – kérdezte címében ez a cikk. Nos, rövidtávon szokott, hosszútávon – reményeim szerint – soha.

Az IARC és az EFSA véleményei közötti jelentős különbséget eredményező tényezők: (i) az EFSA csak a glyphosate hatóanyag hatását vizsgálta, míg az IARC a gyakorlati szempontból fontos készítményeket is. Ez utóbbiban a formázására használt faggyúamin-származékok (pl. POEA) önálló toxicitása jól ismert és nem elhanyagolható toxikológiai szempontú; (ii) az IARC veszély alapú elemzést végzett, míg az EFSA kockázat alapút – a kockázat alapú elemzés nem a veszély meglétét tagadja, hanem csak bekövetkeztének valószínűségét mérlegeli; (iii) az IARC a nemzetközi tudományban megméretett adatok alapján hozta meg a döntését, míg az EFSA használta az ipari kutatók addig nyilvánosan nem hozzáférhető eredményeit is. Az EFSA azonban ezt követően lépett a POEA ügyében és használatát gátolni igyekszik. Ez a formázó anyag viszi el a balhét?

2015. november 27-én Christopher J. Portier nyílt levelet írt az Európai Bizottság illetékesének. 25 nemzet 96 vezető kutatója csatlakozott a véleményéhez. Ez az írása 2016 márciusában meg is jelent a J. Epidemiol. Community Health nevű tudományos folyóiratban. Kiemelték a megállapítások és a minősítés közötti különbségeket, és nem éppen az EFSA előnyére. Mindez persze vélekedést/vitát tekintve tovább folytatódott.

Az IARC egyik képviselője (Kate Guyton) azt nyilatkozta, hogy az IARC intézménye függetlenebb és tevékenysége átláthatóbb, mint az EFSA szervezetéé. Hovatovább azt is állította, hogy az IARC felülvizsgálatát a világ vezető szakértői végezték. A BfR munkájához a kiindulási dokumentumot a forgalmazásban érdekelt cégek konzorciumától kapta, amely neve European Glyphosate Task Force (GTF), amelyben a forgalmazók megítélése szerepelt.

A glyphosate vízoldhatósága a környezetünkben való gyors eloszlását teszi lehetővé, ilyen módon a hatóanyag megjelenik a felszíni vizeinkben. Európában alacsonyabb szinten, mint az Egyesült Államokban, ahol az RR-növények előfordulása gyakori. Ugyanakkor Európában is diffúz szennyező, Franciaországban hegyi patakok vizében is kimutatták. A felszíni vizekből a szennyezés ivóvizeinkbe és élelmiszereinkbe kerülhet. Nem véletlen a német sörben (az árpa 20%-át deszikkálják) és a brit péksüteményben (felhasználása gyors emelkedést mutatott) való megjelenése. Az emberi vizeletből való kimutathatósága nem meglepő, hiszen így ürül. Takarmányozott állataink vizeletében a glyphosate és az AMPA szintje egy nagyságrenddel nagyobb az emberinél. Anyatejben való megjelenését vitatják. Az RR-gyapot következtében az argentin tamponokban való glyphosate és AMPA szermaradék előfordulása is ismert.

A Codex Alimentarius glyphosate-ra vonatkozó MRL értékei meghökkentő változatosságot mutatnak, és folyamatos emelésre kerültek. Száraz lencsére például 5 mg glyphosate/kg ez az érték, de az Európai Bizottság Egészségügyi és Élelmiszerbiztonsági Főigazgatósága növényvédőszer-adatbázisa (EC DG SANTE) szerint 10 mg/kg is elfogadható. Tojásban, tejben és húsfélékben 0,05 mg glyphosate/kg az MRL érték (az EC adatbázisban is, bár disznóvesére 0,5, marhavesére 2 mg/kg), míg takarmányozási célú lucernában és egyéb szénafélékben 500 mg glyphosate/kg is rendben lévő. Száraz kukoricaszárban 150 mg glyphosate/kg az MRL érték, míg kukoricaszemben 5 mg glyphosate/kg (az EC adatbázisban 1 mg/kg). Olajrepcében és gabonafélék magvaiban viszont 30 mg glyphosate/kg érték az elfogadott. Abszolút érthetetlen a búzára és rozsra vonatkozó érték (az EC adatbázisban ez 10 mg/kg), hiszen a belőlük készült kenyerek/péksütemények mindennapi fogyasztásúak, vagyis az ún. fogyasztói kosárban hangsúlyosan jelenlévők. Ezekben a kultúrákban az érésvégi állományszárítást (nem-GMO eredetű növények) célzó kezeléssel (deszikkálás) jelenhetnek meg a magas maradékértékek.

Nehéz azt feltételezni, hogy a kiemelkedő szermaradékú lucernával és szénával takarmányozott tehenek teje alatta maradhat a megadott alacsony értéknek. A cp4 epsps gént tartalmazó MON-00101-8 vagy MON-00163-7 lucernák dokumentációi – ahol ez mindennapi problémává válhat – az EU-ban még benyújtásra sem kerültek. Szójára az MRL érték 20 mg glyphosate/kg. A szója virslikben és felvágottakban húspótlóként szerepel; a csere (400-szor magasabb MRL érték) a glyphosate-tartalmat illetően igen előnytelen.

Fentiek alapján nem csoda, ha az Európában működő civilszervezetek többsége az európai választók elutasítását támogatja. Párizsban és Montreálban, az ENSz tárgyalásokon módomban állt hallgatni, hogy szavazati jog nélküli hozzászólóként a GM-növények ügyében miként vitázott a Greenpeace korábban kutató képviselője az ipar szószólóival. Máig sincs európai ország, ahol a lakosság körében a GM-élelmiszerek elutasítása ne lenne magasabb, mint a támogatása. Hol hagyhatná figyelmen kívül ezt a szakpolitika?

A GM-növények termesztésében gazdaságilag érdekelt vállalatok éhezéstől mentes jövőt ígérnek, és ma is az ipari tudományra és kiszolgálóikra sandítanak. Van is támogató a különböző szintű nemzeti fejlesztők között, míg a környezet- és táplálkozástudományokban dolgozók többsége még korántsem mondott igent. Kevés a vizsgálati eredmény, de sok a sértődékeny kommentáló. A fajtatulajdonosok elzárják a fajtáikat az európai független laborok vizsgálatai elől, miközben az EuropaBio támogatja a különböző ismeretterjesztő társulatokat, amelyektől csak agitációs munkát vár.

A költségvetéshiányos hazai K+F intézetek vezetői sok pénzt reméltek ettől a tudományterülettől, és most méltán csalódottak. Varázslatos kulcsszó volt a géntechnológia, de 2007-től stagnál a vele való foglalkozók aránya. Ambiciózus ígéretek után a számonkérés ideje következett és valódi sikert a géntechnológia az európai mezőgazdaság területén még nem mutatott fel. Szabadalmaztatott fajta? Kell-e ennél vonzóbb perspektíva? Akié a vetőmag – országhatártól függetlenül –, azé a növénytermesztés hasznának nagyja. Ez az, aminek a terhe az európai országok politikusait nyomasztja.

A következő rész címe: Mire jók a GM-növények? – Európai fanyalgás (Biotechnológi^kaland N^o28)

Darvas Béla