(Biotechnológikaland No22)
Egy kormányhatározat 2011. augusztus 22-én hozta létre a GMO munkacsoportot, amely még aznap a Magyar Közlönyben került kihirdetésre. A tárcaközi GMO munkacsoport 2011. augusztus 23-án alakult. Példátlanul gyors fejleménynek tűnik. Vezetőjét a vidékfejlesztési miniszter, hat tagját pedig a közigazgatási-, a belügy-, a külügy-, a nemzeti erőforrás, a nemzeti fejlesztési, illetve a nemzetgazdasági miniszterek delegálták. A tárcák jogászokat delegáltak. Fő feladatuk a hazai és európai jogrendszer ellenőrzése volt. A meghívott agrármérnököknek és biológusoknak (több közülük minisztériumi ügyintéző volt) nem volt szavazati joguk.
A GMO munkacsoport létrehozását megelőzte az április végi országos vetőmag-ellenőrzés, amely szerint 535 mintából 19 kukorica és 5 szója minta vizsgálati eredménye lett géntechnológiai módosításra pozitív.
A Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság elnökeként kaptam meghívót a tárgyalásokra. Czerván György államtitkárságáról helyettesét Feldman Zsolt jogászt jelölték elnöknek, akivel 2009-ben a TapTop Bt. géntechnológiai ügyeit illetően nem igazán barátságos körülmények között már találkozhattam, s aki akkor olyan jellegű ülés-összefoglalóra vállalkozott, amelyben a GEVB tagjait abba az irányba igyekezett befolyásolni, hogy váltsanak le. Ez ugyanis csak tőlük függött, a minisztérium ebbe jogszerűen nem nyúlhatott bele. A GEVB tagjai a következő választáson ennek ellenére nagyobb arányú pozitív szavazattal választottak meg, mint először.
A mezőgazdasági tárcánál a géntechnológiai hatóság (MIGH) Ángyán József alá tartozott, vagyis az ügyet elvileg az ő államtitkárságának kellett volna kapnia. Ángyán József a megalakulás időpontjában nem tartózkodott az országban, de meglepetésemre a későbbi ülésekre (2012. január 1-ig tartott az eredeti megbízatás, de meghosszabbításra került) sem hívták meg, bár szakértői ott ültek.
Feldman Zsolt az azonnali megalakulás miatt nagyon felkészületlenül vezette le az első ülést. Sokszor a titkárától – akinek aktivitása addig ismeretlen volt ezen a területen – várt segítséget, aki úgyszintén nem volt képben. Arra a kérdésemre, hogy mint szavazati joggal nem rendelkező milyen minőségben veszek részt az ülésen azt a választ kaptam, hogy eseti meghívottként. Később azonban kiderült, hogy a szakmai kérdések némelyikében a titkár tőlem várna szakmai tájékoztatót a következő ülésen. Mikor, mint eseti meghívott azt mondtam, hogy én jelenleg itt vagyok, de a következő ülésen már nem veszek részt, akkor Feldman úr hirtelen megváltoztatta a részvételi minőségemet állandó meghívottra. Szóval 2011-re már körülbelül ennyit ért a géntechnológia körüli természettudományos tájékozottság és a GMO-Kerekasztal parlamenti bizottságoknak adott tanácsadása. Feldman úr és társai erre az időpontra mindent megérteni véltek, önjáróságra törekedtek, és úgy gondolták, hogy kellőképpen átlátják ezt az érdekekkel és érzelmekkel átszőtt ügyet, így ügyesen jogászkodhatnak majd rajta a továbbiakban.
A csoport ülései a módosított növények körüli jogszabályi környezet felülvizsgálatát tűzték ki célul, s ehhez nyilvánvalóan az Alaptörvény XX. pontjának (részletesen később) alátámasztása volt a cél, bár az még majd ezt követően lépett hatályba. Számomra az üléseken a tárgyalás menete nem körvonalazta kellőképpen, hogy merre haladunk. Pontosabban, nem volt világos, hogy mi történik az ülések között. Bizonyos, hogy mint szavazati jog nélküli tag nem láttam minden anyagot, ami a tárcák között cirkulált. Az információ megosztása mára gyakori eszköze a köztisztviselői hatalomgyakorlásnak, hiszen ekkor ők vannak csak a döntéshez szükséges ismeretek birtokában. Illetve, amit ők nem tudnak az nem is fontos. Pillanatnyilag így szokott lenni, távlatilag viszont általában nem.
Olyan érzésekkel jöttem el ezekről a tárgyalásokról, hogy a jogászok kellő természettudományos háttér nélkül nem láthatják be azt a teret, amit pár pillanat alatt vázolhatok a számukra. Néha alapvető szakszavakra kérdeztek rá, ami egy frissen végzett agrármérnöknek sem probléma. Persze ez fordítva is igaz lehetett. A kérdéseik okait valószínűleg én nem fogtam, amelyben a jogi rutin mondataihoz kerestek megfelelő szavakat, ami konkréttá tehette a rendelkezési akaratot.
A tárcaközi GMO munkacsoport tevékenységét, mint a bizottság titkára Sándorfy András osztályvezető (akkor a VM Mezőgazdasági Főosztálya, ma a Dow AgroSciences Hungary Kft. marketing vezetője) a GMO-Kerekasztal 2013. május 8-i ülésén foglalta össze, de az írás tartalma alapján nem igazán juthattunk közel – több mint egy év után sem – az elvégzett munka megismeréséhez. Nem véletlenül. Nem ez volt szerintem a hivatali hozzászólás célja.
Én a munkabizottsági üléseken megragadtam a lehetőséget arra, hogy a GMO munkabizottság ne csak a szigorítás és büntetés lehetőségeivel éljen, hanem a Biotechnológia 2000 mintájára hirdessen tematikus pályázatot, amely a növényi géntechnológia számára K+F lehetőségeket kínál. Tettem ezt azért is, mert Pálinkás József – az MTA akkori elnöke – egy általa kezdeményezett beszélgetésben erre kért, s mert mellékhatás kutatási területeken én is így láttam azt helyesnek. Bardócz Zsuzsát (a MIGH máig foglalkoztatott munkatársát) bízta meg Feldman úr azzal, hogy ezt az anyagot szerkessze. Előkészítettem ezt az anyagot.
Bardócz Zsuzsa leadta ennek az átdolgozott változatát a GMO munkacsoport titkárának, de ezt már nem láttam, sőt nála sem maradt kópia, vagyis hiába kértem arra, hogy küldje meg a számomra. A dokumentum sohasem került továbbküldésre a vidékfejlesztési tárcától, pedig a GMO munkacsoportban mellettem ült az, aki vállalta volna az anyag pályázati iroda felé való hivatalos továbbítását/gondozását és ennek többször is nyilvánosan hangot adott. Vajon miért tartotta vissza Feldman Zsolt – mint elnök – ezt az átfogó GMO kutatási tervet, amely az országban újra nyithatta volna a pályázhatóságot ezen a területen? Sándorfy úr a minisztériumból való távozása előtt adta át ezt az anyagot Szépe Ferenc úrnak, aki ezt Bardócz doktornak örömmel újságolta el, de azóta sem hasznosult ebből semmi. Továbbra is jegelik ezt a kutatási területet az FM K+F tevékenységéért felelős vezetői (Feldman Zsolt, Szépe Ferenc). Valóban nem érdekünk a kérdésben való tudományos tisztánlátás, és az eset szerinti, a kor tudásának megfelelő ésszerű döntés? Nekem hihetetlennek tűnik. Ezen a pontos Fazekas Sándor Egyesült Államokbeli módosított vetőmag-kérése is eszembe juthat, vagyis hogy ez az elhatározás nem márványba vésett.
A 24. GMO-Kerekasztal ülésén hozzászóltam Sándorfy úr beszámolójához, és hírt adtam arról, hogy a martonvásári kutatóintézet Mv 500 Bt nevezetű fajtája, amelyet a sajtóból 2008-ban az első magyar módosított kukoricafajtának ismertünk meg valójában nem magyar kutatói munka eredménye, és mint konkrét fajta/termék nem is található meg a világban ezen a néven. Ez egyértelműen a GMO munkabizottság tevékenységének eredményeként derült ki, de hírré mégsem vált. Az FM döntéshozóinak bizonyára nem állt ez érdekében. Pedig a botrány elég világos, egy MTA intézet közvetve megvezette a közvéleményt és a pályázati rendszereket, hiszen gyors eredményről számolt be. Ide számítom azt is, hogy az MTA intézet vezetői a médiában megjelenő félreérthető híreket nem pontosították. Szerintem az ő feladatuk lett volna. Alább a GMO munkacsoport kérdései (bold) és a martonvásári kutatóintézet vezetőinek válaszai (bold kurzív) olvashatók.
52.kép: A Pannar Seed álláskínáló reklámja (Fotó: Pannar)
Milyen együttműködés vezetett az Mv 500 Bt (MON 810) Bt-kukoricafajta kifejlesztéséhez?
Az eredeti – nem transzgénikus – hibridet (Mv 500) az MTA Mezőgazdasági Kutatóintézete (MTA MKI, az MTA ATK egyik jogelődje) egy dél-afrikai nemesítő céggel (Pannar Seed Ltd.) folytatott közös program keretében állította elő. A hibrid anyai szülője martonvásári nemesítésű beltenyésztett törzs, apai szülője a Pannar tulajdonát képező beltenyésztett törzs, melyek egyike sem transzgénikus.
Vagyis egy félig hazai hibriddel (nem GMO) járultunk hozzá a „magyar” géntechnológiai sikerhez.
A cry1A-gén Monsanto szabadalom alá esik. Milyen megállapodás született a magyar nemesítők és a közvetítő (Pannar Seed Ltd.) között?
Az együttműködés során az eredeti – nem transzgénikus – Mv 500 hibrid Pannar Seed Ltd. által nemesített apai szülőkomponensének transzgénikus változata – a velünk folytatott együttműködéstől függetlenül – a dél-afrikai cég rendelkezésére állt. A Pannar Seed Ltd. a megállapodásban ennek a vonalnak a használatát ajánlotta fel és így született meg az Mv 500 Bt, azaz a hibrid kukoricamollyal szemben rezisztens transzgénikus változata. A martonvásári kutatóintézet ebben az együttműködésben tehát a saját – nem transzgénikus – vonalát adta át, átalakítási munkát nem végzett. A jelzett Bt gén felhasználásával kapcsolatban MTA MKI és Monsanto között nem volt megállapodás.
Nem volt tehát az MTA intézetének köze az előállított Cry-1 toxint termelő módosított fajtához. Nem vele kötött szerződést a szabadalomtulajdonos (Monsanto) és nem ők végezték el – hanem a dél-afrikai Pannar Seed (52. kép) – a keresztezést/szelekciót.
Hol fejlesztették ki ezt a fajtát?
A fajta vetőmagjának kísérleti mennyiségű előállítása a Dél-Afrikai Köztársaságban történt.
Tehát a kísérleti mennyiségű vetőmag Afrika déli csücskében keletkezett.
Ki finanszírozta az Mv 500 Bt kifejlesztését?
Pannar Seed Ltd.
Az MTA intézetnek sok köze hozzá így aligha lehetett.
Mi történt a bejelentett GM-fajtával? Hol került értékesítésre?
A transzgénikus Mv 500 Bt hibrid vetőmagja soha, sehol nem került kereskedelmi forgalomba.
Ebben biztos voltam, hiszen ezen a néven a nemzetközi adatbázisokban nincs találat. Miről szólt viszont idehaza a könnyen félreérthető hírverés? Mi volt a célja? Kinek az érdekét képezte azt terjeszteni, hogy létre jött ilyen magyar GM-fajta?
Hol történik jelenleg a fajták fenntartása és milyen finanszírozással?
Az Mv 500 és az Mv 500 Bt hibridek anyai szülője martonvásári nem transzgénikus beltenyésztett törzs. Ennek a fajtafenntartása Magyarországon történik. Az Mv 500 és az Mv 500 Bt apai szülője a Pannar Seed Ltd. tulajdona. Ezeknek a törzseknek a fajtafenntartása a Pannar kutatóbázisain történik a Pannar cég finanszírozásában.
Tiszta sor. A hazai hozzájárulás nem érintette a tényleges géntechnológiai munkát. Azt a Pannar Seed végezte és az ő tulajdonában van/volt a végeredmény, amiből az MTA kutatói szerint termék nem lett.
53.kép: Natív amerikai kukoricából Carl Barnes által szelektált cső (Fotó: Carl Barnes)
A fenti történet nagyon sokat rontott a hazai növényi géntechnológia kutatóinak/kutatási témáinak megítélésén, hiszen az első magyar módosított fajtáról négy év után derült ki, hogy nem magyar kutatómunka eredménye és valójában hazai géntechnológiai kutatásoknak nincs ehhez köze. Az előzőekben vázolt növényi géntechnológiai kutatási tervnek a jegelése elvileg ennek következménye is lehetett. Nem volt azonban kivizsgálás, felelősök keresése, csak folyosói suskus, ami máig erősíti a kutatási területre vetülő hatósági előítéleteket.
Sokfélék vagyunk – ha az előzőeket az általánosságok szintjére emelhetem –, akár a kukorica közép-amerikai géncentrumában termő színes indiánkukorica is eszembe juthat, amelynek művészi szépségű csövei vannak (53. kép).
A GMO munkacsoport jogászainak – az ő tevékenységük volt most a lényegi – fő tevékenysége a jogszabályok olyan jellegű átvizsgálása volt, ami a kapcsolatos jogsértések büntethetőségének feltételeit megteremti úgy, hogy az ne ütközzön az európai jog alapvetéseivel. Ehhez a Büntető Törvénykönyvet kellett elővenni és módosítani. Az eredményt mára a 2012-es C törvényben olvashatjuk a közigazgatás rendje elleni bűncselekmények között:
„Géntechnológiával módosított növényfajtákkal kapcsolatos kötelezettség megszegése
Vagyis két év börtönbüntetést kockáztat az, akinek a cselekedetei a fentiekkel valahogyan ütköznek. A szöveg véleményezése azonban nem képezte a GMO munkacsoport nem szavazati jogú tagjainak feladatát. Legalábbis én sohasem láttam ezt a szöveget a megjelenése előtt. Gondolom ezt tisztán jogi ügynek gondolták. Ehhez Budai Gyula államtitkársága alatt (hozzá tartozott Ángyán József távozása után a MIGH) társult az 53/2013. (VI. 17.) számú VM rendelet, amely az egyetlen európai vetési engedéllyel rendelkező fajtacsoport, a MON 810 esetében is máig tilalmazza a vetőmagjának behozatalát. Kísérleti behozatal sem kivétel, vagyis ez a rendelet a MON 810-es kukoricával végzendő hazai kísérleteket is akadályozza. Viszont nem tilalmas – jelölés mellett – a MON 810 takarmányokba vagy élelmiszerekbe való keverése. E szerint a magyar hatóság nem lát egészségügyi, csak környezettudományi problémákat és azt olyan súlyosan bünteti, hogy még az intézkedést megalapozó környezettudományi kísérleteket is gátolja. A súlyos bökkenő ekkor az, hogy miért fogalmazta az alaptörvény kapcsolatos passzusát a máig ismeretlen felsőszintű döntéshozó egészségügyi okokat is sejtetve.
Mindez illeszkedik az európai engedélyezés tudathasadásos stratégiájához, hiszen sok módosított fajtacsoport importálható, feldolgozható és bekeverhető takarmányokba vagy élelmiszerekbe csak jelölni kell. Ez azt jelenti, hogy az EFSA nem talált kritikát tűrő kifogást a takarmányozási és élelmiszercélú felhasználásra, s ezt az Európai Unió tagállamai – közöttük Magyarországgal – hatékonyan nem is támadták, vagyis elfogadták (részletesen később). Eközben az európai fogyasztó tájékoztatása az előbbiektől teljesen eltér. A média szerepe itt súlypontos. Ma a kormányzati szervek csupán a vetést akadályozzák, vagyis a módosított termékek dara vagy pép formájában beszállíthatók és jelölés mellett főként takarmányokban felhasználhatók.
54.kép: GMO-mentes áldomás (Keresztes Zsolt, Nagy István, Zászlós Tibor és Südi András; Fotó: Borbély Béla)
A pillanatnyi kormányzati aktivitás tehát most speciális civilszervezeti (GONGO) megoldással a GMO-mentes jelölés bevezetését célozta meg, vagyis szervezett egy profitban érdekelt társaságot a jelölésre és azt követően a módosítatlan élelmiszerért magasabb árat kérhet majd. Persze európai előzményei is vannak ennek. A nem-GM szója ára kb. 20%-kal drágább az európai piacon. Mi azonban a garancia, hiszen a tejből (54. kép) és tojásból nem lehetséges még a takarmány GMO-tartalmát megbízhatóan kimutatni, vagyis az elkülöníthetőségnek nincs megbízható műszeres alapja. Így persze a „GMO-mentes” felirattal (0,4% szinttel akarják ezt megadni, ami nem jelent valóságos GMO-mentességet) nem rendelkező termékről majd azt lehet hinni, hogy GM-összetevőt tartalmaz.
Rendkívüli a melléfogás, amihez az FM (elsősorban Nagy István államtitkár) készségesen asszisztál. Nos, szerintem nem ez az, amit a 2006-os Parlamenti Nyílt Napok előadói és közönsége megfogalmazott, vagyis hogy összemossuk a géntechnológia fajtacsoportjait és termékeit, fittyet hányunk a tudományos erejű vizsgálatokra és hitbéli védjeggyé, extra-jövedelmet eredményezővé tesszük a GMO-mentességet, amiért több pénzt kérünk a fogyasztóktól, nem tájékoztatva őket arról, hogy nem bizonyított a GM-növények egészségkárosító hatása. Mindez az európai engedélyezés eseményeiből pontosan kiolvasható. Ezt jelentette egyesült államokbeli útján Fazekas Sándor kijelentése: „Magyarországra évente mintegy 700.000 tonna import szója érkezik, ezt feletetjük, de a GM-növények termesztése tilos.” Tartható álláspont a nem kell, mert nem kell? Ez a hozzáállás szerintem hosszútávon a GMO-mentességre törekvő európai mezőgazdasági politika biztos bukását eredményezi majd, hiszen nem kínál ellenőrizhetően új minőséget a megemelkedő árért, s mindeközben a biotermék védjegy már eleve magában foglalja – tanúsításra alapozva – a szermaradék- és GMO-mentességet.
A következő rész címe: Kormányzati ismeretterjesztés – Roadshow, mint állami hittérítés (Biotechnológikaland No23)
Darvas Béla
(Biotechnologikaland No77) A Marton Genetics Kft. állásfoglalása 79% Év végéig még 21 125 027 forint hiányzik a költségvetésünkből. Támogasd az...
(Biotechnologikaland No76) Előszó A GMO-lobbi hatására az Európai Bizottság javaslata (címábra) komoly visszhangra talált Európában. A javaslatok közül NGT1 esetében...
(Biotechnologikaland No75) Barabás Zoltán Biotechnológiai Egyesület kontra GMO-Kerekasztal 79% Év végéig még 21 125 027 forint hiányzik a költségvetésünkből. Támogasd...
(Biotechnologikaland No73) Előszó: Ez a cikksorozat eredetileg a véleményvezérek (nemzetközi és hazai) ismeretterjesztő lapokban megjelent legfontosabb állításait mutatta volna be...
