(Fapados agrokemizálás N^o9)

Nem hiszem, hogy titkot árulok el, de a neonikotinoid csávázó szereknél sikerült a miniszteriális apparátusnak odáig eljutnia, hogy az EFSA által hirdetett neonikotinoid csávázási moratórium mögött a GM-fajtacsoportokat birtokló cégek ármánykodását sejtette. E szerint, ha nem lesznek neonikotinoid csávázók, akkor jönnie kell a kukoricabogár-rezisztens (Cry3-toxint tartalmazó) GM-kukoricának és végül az egyébként sem természettudományos alapokon álló, generális értékítéletet fogalmazó alaptörvényi védelemnek is annyi. A hivatalos agrárpolitikát képviselők mai zavaros tudományszemléletének még inkább vége lesz majd, mint beporzók nélkül az emberi civilizációnak. Nehéz lesz ezt az ítéleti zűrzavart nyugodtan maradva kezelni, de tegyünk rá kísérletet.

81%

Év végéig még

19 101 233 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A kukoricabogár-rezisztens GM-fajták (most éppen Európa Uniós dossziéja van a következőknek: MON 88017 – Monsanto, SYN-05307 – Syngenta, DP-004114 – DuPont/Pioneer, DAS-59122 – Dow/Pioneer) nem mutatnak hatást drótférgek és cserebogár pajorok ellen, amelyek hazánkban – bizonyos területeken – komoly tőszám-csökkenést idézhetnek elő. A neonikotionid csávázók esetleges tiltása tehát nálunk nem lenne pótolható Cry3-toxin termelő GM-növényekkel. Az, hogy ez így van, azt bizonyítja – tessék majd rá egy pillantást vetni a külföldi hivatalos ajándékcserék során –, hogy ezeknek a GM-fajtáknak a vetőmagját is csávázzák. Általában szép kárminvörösek.

Sőt – láss csodát –, Bayer szabadalommal védett a GM-kukoricák vetőmagjának neonikotinoidokkal való kezelése is, merthogy hatásaik összeadódnak. Viszont, akkor a géntechnológiai módosítás (Cry3-toxincsoport) vagy a neonikotinoidok a hatás valóságos hordozója kukoricabogár ellen? Ha megoldottuk (persze az erre kialakuló gyors rezisztencia alapján dehogy is) géntechnológiai úton a kukoricabogár elleni védelmet, akkor miért kell a legalább két hónapig is a kukoricában keringő neonikotinoid-hatóanyagos csávázás? Változott így valamit is a növényvédőszer-használat? Újra csak az juthat eszünkbe, hogy itt, még főhatás szempontjából is csak félkész termékről van szó.

De miért is jó ez a csávázás még kukoricabogár esetében is? Nos, azért mert a Cry3-toxin nem véd kukoricabogár-imágók kártétele ellen. A Cry-toxinoknak csak lárvákon van hatása. Márpedig a kukoricabogár-imágóinak legnagyobb kártétele, hogy összerágják a kukoricabibéket (41. kép) és a csövek megtermékenyülése hiányos lesz. Ez ellen a neonikotinoidos csávázás mindenképpen kiegészítő hatású.

Kiknek az érdekei ütköznének az esetre fabrikált összeesküvés teória szerint? A Dow, DuPont, Monsanto, Pioneer és Syngenta „Cry3-as GM-lobbi” állna háborúban a BASF (fipronil), Bayer és Syngenta „neonikotinoid-lobbival”? Nem igazán hihető ez nekem, hiszen a Syngenta mindkét termékcsoportban érdekelt és a Bayer csávázási szabadalmát egyik érdekelt fél sem támadta meg. Voltak persze viták a neonikotinoidok szabadalmi területén belül, hiszen a clothianidin a Sumitomo Takeda találata, amit ma a Bayer is hasznosít. A thiamethoxam-ért viszont a Syngenta 120 millió dollárt fizetett a Bayernek szabadalmi okokból. Nem gondolom, hogy olyan könnyen áttekinthető ma a nemzetközi vállalatok gazdasági tevékenysége/vitarendezése, hogy abból könnyed kis suskus lenne konfabulálható.

41.kép: Kukoricabogár imágójának kártétele bibén (Fotó: Szőke Csaba)

Neonikotinoidos csávázást azonban nemcsak kukoricán, de repcén és napraforgón is végeznek. Itt híre sincs a kukoricabogárnak, de vannak persze talajlakó kártevőik. Eszünkbe juthat az is, hogy hazánkban a vetőmagtermelés nagy üzlet és az e mellé rendelt csávázás haszna sem lehet csekély. Bizonyára nem véletlenül létesültek hazánkban nagy, nemzetközi érdekeltségű vetőmagüzemek (42. kép), és kaptak akkor is a NÉBIH-től eseti engedélyt az EU-ban moratórium alatt álló neonikotinoid hatóanyagok használatára, amikor a csávázott magokat egyenesen az EU területén kívülre (Ukrajna, Oroszország) szállították. Erről is szólhatna egy további összeesküvés teória? Kevésbé hihető lenne ez, mint az előző változat?

Ha nem neonikotinoid, akkor tehát egyéb csávázó szer vagy talajfertőtlenítő kell. A Pesticide Action Network (PAN) a felfüggesztett neonikotinoidokat helyettesítő technológiákat tett közzé. Közöttük feltűnően sok a kontakt hatású piretroid, amelyek ugyancsak pusztítják a talajban lévő állatokat, de legalább a növény nem veszi fel a hatóanyagokat. Hasonló helyettesítő megoldásokat például a Kentucky Egyetem gyakorlati szakembere is értékelt, de Vera Krischik, a Minnesota Egyetem tanárának diasorozata is elvezet idáig. És nálunk? Miért nem található sokoldalú és nyilvános egybevetés?

Az összehasonlítás a NÉBIH megkülönböztetett feladata lenne, amelyet véleményezhetne akár egy szakemberekre építő Növényvédelmi Bizottság (NB) is. De mi várható attól a miniszteriális apparátustól, amelyik az évente megjelentetett engedélyezett növényvédő szerek jegyzékét egy 1998-ban éppen ott dolgozónak (Ocskó Zoltánnak és társainak) adta ki, és az akkori főosztályvezető (ma a Corax-Bioner Rt.-nél dolgozó Eke István) ennek az évente megújuló könyvnek máig a lektora. Hangsúlyozottan nem az Agrinex Bt. éves bevétele foglalkoztat, hiszen bizonyára sokat dolgoznak ezen a könyvön a készítői, hanem az, hogy ennek a kiadványnak már régen ingyenes internetes tanácsadási adatbázisban lenne a helye, amit az állami költségvetéssel működő NÉBIH-nek kellene építenie és gondoznia. Visszaadni valamit a gazdálkodóknak a befizetéseikért. Úgy tűnik, hogy a készülő elektronikus adatbázis is a nevezett Bt. tulajdona lesz. Neoland-nak hívják a próbaváltozatát.

42.kép: A világ legnagyobbjaként számontartott szarvasi Pioneer vetőmagüzem (Fotó: forrás)

A NÉBIH is működtet egy elég körülményesen használható adatbázist, de szerintem ennél jóval használhatóbbat (fő- és mellékhatásokat értékelő szakértői adatbázist, amely naprakész technológiaajánlásra is képes) érdemelne a gyakorlat az állami fenntartású apparátustól, hiszen így most évente személyesen meg kell vennie egy négyezer forintos könyvet. Ráadásul ez a könyv a mellékhatásokról szinte semmi összevethetőt nem tartalmaz. Oktatok, így tudom, hogy nincs agráregyetemi MSc-hallgató, aki ne lenne tisztában az internet kezelésével. Én a vizsgaanyagot is évente tárhelyre töltöm fel vagyis, aki vizsgázik nálam az használja az internetet. Nem mellesleg az egyetemi vizsgákra is így jelentkezik be mindenki. Vagyis ez a generáció már simán veszi az elektronikus információkat és nem igazán évente elavuló könyvekkel kell instruálni.

Egyébként minősíteni sem tudom azt az eljárást, hogy a csávázó szerekkel kapcsolatos problémát felvető civilszervezetnek (Greenpeace) kérdez vissza az FM Növényvédelmi Bizottságának neonikotinoid-barát közössége, hogy akkor mondja meg nekik, hogy mit használjanak a kritizált hatóanyagok helyett. Azt gondolom, hogy a megmaradó hatóanyagokat, és a saját szakértelmüket. Elégségesnek kellene lennie, ha a miniszteri bizottsági felkérést elfogadták.

A neonikotinoid csávázók közül a thiamethoxam-ról bizonyították, hogy igen kis mennyiségben való fogyasztása is rontja a mézelő méhek tájékozódási képességét. Nemcsak a mézelő méh, de a vadon élő poszméh (Bombus spp.) népességek is veszélyeztetetté válnak. Gyengült a gyűjtési teljesítmény, változott a viselkedés, csökkent az élettartam és az új méhanyák nevelésének sikeressége. Nemcsak angolul a nemzetközi szaksajtóban, de az úgy nem beszélőknek a Növényvédelem 2015-ös első számában magyarul is jelent meg erről cikk.

Mi az, ami ebből következik? Nos, az hogy a neonikotinoidok rovarbeporzású növényeken való használatával van baj, amelyek nektárja/pollenje fogyasztásra kerül, illetve azokkal a növényekkel, amelyek erősen guttálnak (43. kép), s amiből különféle rovarok (nemcsak méhfélék) ihatnak. A csak rendeleteket böngészők kedvéért jegyzem meg, hogy hasznos rovarfajok ezrei léteznek, amelyek történetesen a megporzáson keresztül az emberi civilizáció alapjait teremtették meg. De ugyanilyen hasznos „ökoszisztéma szolgáltatást” nyújtanak a szerves anyag (hulla, trágya, tarlómaradvány stb.) lebontásában közreműködő rovarok is, amelyek nélkül, az élővilág már kiszorította volna magát az általa addig meghódított területekről. A takarítószemélyzet itt diszkrét és gyors, többségünkben észre sem vesszük őket addig, amíg el nem pusztítottuk.

2015-ben jelent meg †Szelényi Gusztáv 1956-os MTA doktori értekezése, ami a korát messze megelőzve írt arról az életközösségről, amire a kémiai növényvédelmet gyakorló mai nemzedékeknek vissza kellene tekinteni. Igen, kedves pályatársaim, a növényvédelem messze többről szól, mint a növény monomániás, gazdasági alapú megvédése. A növényvédelem társadalmi elismerésre csak úgy tarthat igényt, ha védekezési gyakorlata megkíméli az ökoszisztéma hasznos összetevőit. Én azt gondolom, hogy ezen a területen Szelényi Gusztáv és †Jermy Tibor gondolatai mindig időszerűek maradnak, habár mintha a növényvédő szerek hatásai oktatásának egyoldalúsága miatt egyre kevesebben értenék ezeket. Az értékalapúság helyére mára az érdekfüggősség lépett. Világosan mutatja ezt a rendszerváltás utáni kormányok K+F támogatási gyakorlata: vagyis járna, de nem jut.

43.kép: Guttációs folyadék megjelenése levélszőrök végén (Fotó: Clouds Hill Imaging)

Nézzük, mit állít a világ tudományos közössége. Ha a bee + neonicotinoid kereső szópárt beírtam a Web of Science tudományos adatbázisba, akkor az írás napján 271 találatot jelzett. Ha ezek közül a review cikkeket válogattam ki azok száma egy tucat volt. Egy 2015-ben megjelent munka szerint a méhféléken végzett munka 60% vonatkozik a mézelő méhre, kb. 20% poszméh fajokra, míg a többi egyéb méhfélékre.

Az összehasonlított hatóanyagcsoportok akut toxicitása (LD₅₀) szerint a deltamethrine (2,5 ng/méh) = clothianidin < imidacloprid < fipronil < thiamethoxan (5 ng/méh) a legtoxikusabbak. A méheknél azonban nemcsak az akut toxicitás az, ami a lényeges, mert a pusztulást elő nem idéző dózisnak is lehet még mérhető biológiai hatása. Ilyen szabadföldi adatot közölt Matsumoto 2013-ban, amikor clothianidin és dinotefuran (Mitsui Chem.) hatóanyagok LD₅₀ értékének felével, negyedével és tizedével kezelt külsőleg mézelő méhet, majd 500 méterről a hazatalálásuk esélyét mérte. A méhek jelentős hányada nem talált haza. A Washingtoni Állami Egyetem továbbképzőközpontja 2013-as kiadványában elismerte a világirodalomban található szubletális hatásokat, és hogy azok szabadföldi körülmények között is jelentkeznek.

Lehet, hogy az OMME méhészeti és az FM természetvédelmi referenseinek is olvasnia kellene a világirodalom súlyos figyelmeztetéseit és többet foglalkozni a megporzók védelmével, mint a neonikotinoidos csávázás növényvédelmi hasznával? Elvárható lenne a hazai növényvédelemben dolgozó döntéshozóktól az Európai Unióban gyakorolt elővigyázatossági elv meghonosítása és a megporzók megkülönböztetett tiszteletben tartása? Nem formális nyilatkozatra gondolok, hanem aktív gyakorlatra.

Az EFSA 2013-ban egyébként három neonikotinoidot szemelt ki, amelyeket a kutatók méhekre kockázatosnak találtak és az alábbiakban összegezte a meglátásait: „…különösen nagyfokú és akut kockázatot állapított meg a pornak való expozíció miatt, néhány növény esetében a szennyeződött virágporban és nektárban található szermaradékok fogyasztása miatt, a kukorica esetében pedig a guttációs folyadéknak való expozíció miatt. Emellett számos növény esetében elfogadhatatlan mértékű kockázatok fennállását sem lehetett kizárni, mivel az említett anyagok akut és krónikus hatást gyakorolnak a méhkolónia túlélésére és fejlődésére.” (Hivatalos iratban a fordítás ilyen fokú gyöngesége egészen meghökkentő.) Azt akarja jelenteni a fenti bekezdés eleje, hogy a vetéskori hatóanyag-kiporzás jelentős tényező, amely a mellékhatások kockázatait növeli. Ez ellen van gépészeti megoldás. Viszont a hatóanyag felszívódó, így a növény felveszi, majd talajfelszín felé hozva könnyezi azt, illetve az megjelenik a nektárban is. Ez ellen semmit sem lehet tenni.

18.ábra: A./ a nikotin és néhány neonikotinoid elektrosztatikus potenciálja; B./ az imidacloprid kapcsolódása a nikotinos acetil-kolinészteráz receptorához (Matsuda és mtsi szerint)

Az EFSA dokumentumokban megtalálhatók a részletezett okok, amelyek alapján két évre a méhekre kifejezetten mérgező clothianidin (Bayer), thiamethoxam (Syngenta) és imidacloprid (Bayer) hatóanyagokat nem javasolták magcsávázásra használni (18. ábra). A rövid moratóriumot azzal indokolták, hogy több kérdést nem sikerült még megnyugtatóan az ügynökségnek tisztáznia. Az érintett cégek az Európa Bizottság döntése ellen bírósághoz fordultak. Nem kell különösebb fantázia ahhoz, hogy a TTIP bevezetése esetén, hogyan jutna el az efféle ügy az elmaradt haszonért való perléshez. 2015-ben az Európa Bizottság a döntését ideiglenesen meghosszabbította, és könnyen elképzelhető az ebbéli helyzete. Ha ugyanis vaklárma volt a moratóriumra vonatkozó korábbi döntése, akkor az elmaradt haszonért esetleg felelnie kell. Viszont az álláspontjának megerősítése komoly ipari ellenállásba ütközik majd, hiszen már az előzetes intézkedését is jogilag megkérdőjelezték.

Az Európai Unió tagországainak többségétől eltérő hazai döntés (Egyesült Királyság, Cseh Köztársaság, Olaszország, Románia, Szlovákia, Ausztria és Portugália szavazott még a neonikotinoidok használata mellett) megalapozója nálunk az OMME szakértőjének bizonytalansága. Tóth Péter saját megfigyelései alapján azt állította: „A vizsgált állományok esetében egyértelműen látszik, hogy üzemi szinten nem jelentkeztek azok a tünetek, amelyekről a nemzetközi szakirodalom megemlékezik”.

Én személyesen csöppet sem vagyok meggyőzve ettől a véleménytől. A szakirodalom állít, és nem megemlékezik. A nevezett tanulmány komoly szaklapban nem jelent meg soha, tehát csupán egy növényvédő mérnök/méhész feljegyzéseként értékelhető. Az a nekem valóban érthetetlen, hogy ilyen ingatag bizonyítékra támaszkodva miként született olyan hivatalos álláspont amilyen. Ennek a véleménynek köszönhető, hogy az NB jegyzőkönyvében már 2013 februárjában 2016-ig tartó derogációs javaslatot találunk az EU neonikotinoidokkal kapcsolatos határozata ellen, vagyis az NB tagjainak többsége képviselte azonnal ezt a toxikológiai szempontból az elővigyázatosságot ignoráló álláspontot. Viszont 2015-ig mégsem történt nálunk vetés, csak importra szánt vetőmag-tételek csávázása. Ez utóbbi gazdasági érvei a kérdésben súlypontosabbak voltak?

Azok közé tartozom, aki Békési László Szabolccsal (HáGK) részt vett 2013 májusában a NÉBIH és az Opera Research Center által szervezett neonikotinoid vs. méhek rendezvényen, ahová a Greenpeace egyszerűen nem nyert bebocsátást. Milyen demokratikus megoldás! A szervezők szerint ne legyen jelen olyan, aki megkérdőjelezhet? A helyszínen a minisztériumiak az OMME-re hivatkozva mondták a magukét, bár ez a szervezet már akkor sem nagyon kapaszkodott ezért a pozícióért. A rendezvény ingyenes ebédszünetében a NÉBIH ökotoxikológiai szakértője (Repkényi Zoltán) a kérdésemre a kollégái előtt azt mondta, hogy az ügy nem szakmai, hanem már politikai kérdés. Nekem eszembe sem jutott volna. Mely politikai pártok sorakoznak vajon fel a neonikotinoidok mögé? Akkor mégsem politikai kérdés? Gazdasági talán?

Gondolom, ezért olvashattam ettől a szakértőtől másodszerzőségben a 2013 szeptemberi Agrofórum nevű lapban az alábbiakat: „…az Országos Magyar Méhészeti Egyesület (OMME) által elvégzett 2007-2012-es időszakra vonatkozó monitoring vizsgálatokból éppen az derült ki, hogy sem a csávázással, sem a permetezéssel szabályosan kezelt növényállományok nem okoztak semmilyen káros hatást az onnan gyűjtő méhcsaládokban.” Tehát szerintük a vélemény az OMME-é, ami előtt a NÉBIH kételkedés nélkül meghajol és hivatkozza, ahol lehet.

A probléma azonban az, hogy Tóth Péter ma már azt hangsúlyozza, hogy sohasem állított olyasmit, hogy a szóban forgó a hatóanyagok a méhekre veszélytelenek lennének, míg a NÉBIH mit sem változtatott az ebbéli dafke álláspontján. Szóval kedves OMME és NÉBIH vezetőségei ki rúgta önök közül a gólt és melyik kapuba? Nem tudjuk, mert a természetvédelemért felelős partjelzők azzal voltak elfoglalva, hogy észrevétlenek maradjanak. Melyikük gondolja magáról azt, hogy a nemzetközi tudományos szaksajtóval szemben saját mérési eredményekre támaszkodó, hiteles tudományos ellenvéleményt képes megfogalmazni?

Tessék, lehet.

A Fenntartható Fejlődés Bizottság előtt május 30-án Szalkai Gábor adomái nem győzték meg még a kormánypárti képviselőket sem. Gondolom ezért tartózkodtak a szavazásnál. Az FM Növényvédelmi Bizottság ülésein időként ingerülten lekezelt Greenpeace szakembere (Simon Gergely) szerintem ismét kiütéssel győzött.

Az FM Növényvédelmi Bizottság 2013. februári jegyzőkönyvében ott látjuk az OMME tanulmány készítőjét, valamint az érintett Bayer és Syngenta képviselőit is. Meglepően sokan vettek részt ezen az ülésen. Mint megtudtam a kinevezett tagok magukkal vihetik a szakértőjüket a tanácskozásra. Ez alól persze én 2016-ban kivételt képeztem, bár egy ott elhangzó előadásnak a társszerzője voltam, amit a nyilvánosságra hozott jegyzőkönyv elhallgatott. Attól persze még társszerző voltam (az idei Magyar Ökotoxikológiai Társaság konferenciáján majd nyilvánosan is elhangzik), hogy a jegyzőkönyvvezető (Görög Róbert) figyelmetlen volt. Tőlem függetlenül ugyanekkor a Direkt 36 újságírója nem nyert bebocsátást az ülésre. Ennyire kínos az NB számára a nyilvánosság? Már tudja is, hogy a tevékenysége szakmailag súlyosan megkérdőjelezhető?

Az idézett ülésen, neonikotinoidok kérdésében egyedül Simon Gergely (Greenpeace) képviselte a nemzetközi tudományos eredményeknek megfelelő álláspontot. Természetesen többen voltak olyanok, akik hallgatásuk közben vele értettek egyet. Kockázatos lenne ma a természettudományos szakvélemény vállalása? Ha a miniszter (jogász) és államtitkára (közgazdász) korábban már elnyilatkozta magát, akkor feltételezem, hogy igen. Az ülés leírásából Simon Gergely két kulcsszereplőre vonatkozó megjegyzését emelem ki: „Tóth Péter szavaiból ismét a vegyipartól megszokott érvek köszöntek csak vissza: azaz hogy az atkák és más patogének, valamint az ügyetlen méhészek és gazdák miatt van méhpusztulás.” […] „A neonikotinoidot mentegető hangulat csúcsán Tőkés Gábor felvetette, hogy miért nem a mikrohullámmal, mobiltelefonokkal foglalkozunk, azok is sokak szerint pusztítják a méheket. Magyarán egyre erősödik bennem az az érzés, hogy a hatóság láthatóan nem tudományos érvek alapján, hanem valami egész más okból szeretné a neonikotinoidok megtartását”.

A Vetőmag Szövetség és Terméktanács (VSzT – Ruttner Szabolcs) –, amelynek a nemzetközi cégek is tagjai – 2013 februárjában egyenesen elfogadhatatlannak tartotta a neonikotinoidokkal kapcsolatos uniós moratóriumot. A VSzT tehát gazdasági érdekei szerint egyszerűen ignorálná a környezettudományokat? A VSzT 2016. január 1-től kért 32000-32000 hektárra három hatóanyagra kiterjedően derogációt. Ezek a clothianidin (Poncho FS 600 – Bayer Hungária Kft.) vetőmag célú kukoricában, az imidacloprid (Seed Oprid 600 FS – Adama Hungary Zrt.) vetőmag célú kukoricában/napraforgóban és a thiamethoxam (Cruiser 350 FS – Syngenta Kft.) vetőmag célú kukoricában/napraforgóban. A leküzdendő kártevők: kukoricabogár (Diabrotica sp.), ormányos bogarak (Tanymecus spp), talajlakó kártevők és levéltetvek.

A beadvány értelmezési problémái: (i) az egyes kultúrákra vonatkozó vetésterület nem pontos, hiszen két beadvány is több kultúrára vonatkozik; (ii) 2001-2007 között a vetőmag-kukorica termőterülete 22000-30000 hektár volt Magyarországon, vagyis az egyedi kérelmek akár három év csávázott vetőmagját állítanák elő az országban. Más a helyzet, ha ebben már az exportcélú magcsávázás is bennfoglaltatik. Az ormányosok és levéltetvek (kései kártevők) – saját tapasztalataim szerint – kukoricánál alkalmi kártevők. Ágyúval talán nem kellene verébre lőni. Vetőmag-napraforgó termesztése 2000-6000 hektáron folyt Magyarországon 2000-ig, de lehet, hogy már másként van.

A Greenpeace tiltakozott a neonikotinoidok 2016-os hazai derogációja ellen. Az FM Sajtóosztálya ezt – nem túlságosan eredeti módon – pánikkeltőnek gondolta, amire megkapta a választ. Az FM rutinreakciója azonban egyáltalán nem találkozik a tudományos közvélekedéssel. Bennem több kérdés is felmerül: (a) A sokéves nemzetközi tudományos tapasztalatok azt feltételezik, hogy a neonikotinoidoknak köze lehet a CCD nevű szindrómához. A nemzetközi tudományos közösség is pánikot kelt? Az EFSA is riogat, azzal hogy moratóriumot hirdetett, majd meghosszabbította azt?; (b) Az indoklás rendeltetésszerű és nem rendeltetésszerű használatról beszél, ahol büntetést és kártérítést is kilátásba helyez a hatóság, ami a pánikkeltéssel vajon milyen viszonyban áll?; (c) Az országban számtalan céllal használt rovarölő szeres forgalomemelkedés vajon mit bizonyít a kukorica és napraforgó esetében felmerülő kérdésben?; (d) A chlorpyrifos (ebben úgy látom a Greenpeace és az FM egyetértenek – bővebben később) mellett, milyen egyéb helyettesítő technológiát ajánlott eddig az FM/NÉBIH a gazdáknak?; (e) Miért kért a VSzT 96000 hektárra derogációt, ha az FM szerint csak 10000 hektárra használja ki az eseti kérelmét?

Térjünk vissza az előző cikk címében megfogalmazott kérdéshez: legyen-e beporzás? Nem lehet ez értelmes kérdés, de valahogy ma ilyen színvonalon iszap-birkózunk a közvitákban. Az önbeporzó növényeinken (pl. kalászos gabonák, nagy magvú pillangósok, burgonyafélék, bogyósok stb.) kívül idegenbeporzók is léteznek. Az idegen beporzók egy része szélbeporzású (pl. kukorica), más része rovarbeporzású (pl. repce, lucerna, herefélék, napraforgó, gesztenye, kávé stb.). Ez utóbbiak beporzása maradhat el méhfélék nélkül. Mindez nemcsak ezekből a növényekből készült élelmiszerek súlyos fogyását eredményezné, hanem a takarmányozás változása miatt pl. a tejtermelés visszaesésével is járna. A mézelő méh egyébként a nektáron kívül virágport is gyűjt, s így bár nem vesz részt a kukorica beporzásában a kukoricapollent is a kaptárba szállítja, és a fiasítást eteti vele.

Választ a mézelő méh, ha van miből. Ha talál alkalmasabb növényt a közelben (pl. a vele azonos időben virágzó magas aranyvesszőt), akkor arról gyűjt és nem például a kukoricáról. Viszont a csávázott vetőmagokból kelt növények (52-55 old.) tövénél csirázó gyomnövények is felveszik a neonikotinoid hatóanyagokat és már ezek guttációs cseppjeikben is megjelennek azok. Bővül az érintett táplálékláncok köre. A nevezett hatóanyagok egy része még a következő évben is, kis mennyiségben kimutatható a talajból és a következő kultúra felveszi azokat. A szermaradékos táplálkozási háló tehát időben kiterjed. Nem vehetők félvállról azok a jelzések, amelyek környezetanalitikai kutatás felől a méhfélék veszélyeztetéséről szólnak. Ez a minimum, amit valamennyinknek már most tudni kell, hacsak nem akarunk egy nem genetikailag, de a rovarmegporzás megzavarása miatt mégis erősen módosult jövőbeli világot.

A következő rész címe: Élelmiszer-biztonsági körjárat Európában – Szermaradék mustra (Fapados agrokemizálás N^o10)

Darvas Béla