(Géntechnológi^kaland N^o81)

A kilencvenes évek gyakorlati szempontból a magyar növényi géntechnológia legerősebb évei voltak {címábra: Hazai gyakorlati eredmények [^©(db) → AI]}. A most vezérfonálként használt HVG360-cikk egyik leginkább vitatható üzenete a szerzők szerint kiterjedt tudományos vizsgálatok és a sikeres piaci bevezetések (sic!) igazolják, hogy ezek az innovációk biztonságos és fenntartható megoldásokat kínálnak. Azt is írják, hogy ezt a biztonságot garantálja, hogy a génszerkesztés során létrejövő genetikai változások megegyeznek a természetben spontán végbemenő folyamatokkal.

Egy genetikai változás természetben előforduló mutációval való azonossága vagy hasonlósága önmagában nem bizonyítja az abból kialakuló fenotípus agronómiai, ökológiai vagy élelmiszer-biztonsági következményeit. A génszerkesztés pontossága jelentős technikai előny, de a kockázat és a haszon megítélésénél továbbra is az a döntő, mely gén működését, milyen növényben, milyen hatás érdekében és milyen genetikai háttérben változtattak meg.

7.ábra: Fenntarthatósági célok, amelyekben a génszerkesztésnek szerepe lehet [^©(db) → AI]

Ugyanez érvényes a fenntarthatóságra (7. ábra). Egy betegséggel szemben rezisztens növény valóban csökkentheti az arra irányuló növényvédőszer-használatot. Egy valamelyest szárazságtűrő fajta mérsékelheti a termésingadozást. Egy megváltozott olaj-összetételű növény táplálkozási vagy technológiai előnyt jelenthet. Ezek azonban az adott növény és tulajdonságainak jellemzői, nem a génszerkesztésé. Nincs olyan biológiai szabály, amely szerint egy CRISPR technológiával létrehozott növény szükségképpen fenntarthatóbb lenne egy hagyományos nemesítéssel előállított fajtánál.

Az EUginius ebből a szempontból józanító adatbázis. Sokféle géntechnológiai és génszerkesztési fejlesztést tart nyilván: megváltozott beltartalmat, betegség-ellenállóságot, gyomirtó- (főként glyphosate, amelyet az IARC rákkeltéssel gyanúsít), szárazság- és sótűrést, megváltozott növényarchitektúrát vagy érési tulajdonságokat. A rekordok száma azonban nem azonos a köztermesztésben lévő, gazdaságilag sikeres fajták számával. A meg lehet csinálni és a gazdaságosan, nagy területen termesztik kategóriák között óriási távolság van.

A HVG360-cikk végkövetkeztetése szerint az NGT1 megnyitja a versenyt a kisebb európai, köztük magyar intézmények előtt: olyan növényeket hozhatnak létre, amelyeknél nem kellene végig járni a klasszikus GMO-kra jellemző költséges engedélyezési rendszert. Ebben van igazság, de ez a biztonság (idegenbeporzóknál a fajtahibrid-képződés, ami a biotermesztés rovására történne. Az engedélyezés költsége azonban csak az egyik akadály.

A génszerkesztéshez megfelelő biológiai célpont, szerkeszthető és regenerálható növényi rendszer, molekuláris ellenőrzés, üvegházi és szántóföldi vizsgálatok kellenek. Ezután következik a nemesítés, a fajtavizsgálat, a vetőmag-előállítás, a fajtafenntartás és a piacra jutás. Egy laboratóriumban működő CRISPR-konstrukcióból nem lesz automatikusan magyar búza-, kukorica-, napraforgó- vagy repcefajta. Nem több mint lehetőség, a fajtává válás kezdete.

A HVG360-cikk jogi leírásában is van korrigálandó pont. A szerzők úgy fogalmaznak, hogy a 2018-as európai bírósági ítélet szerint a génszerkesztett fajták nem illeszkedtek az addigi GM-növények kategóriájába, ezért szürke zóna alakult ki. A C-528/16 ügyben az Európai Unió Bírósága valójában azt mondta ki, hogy a mutagenezissel előállított szervezetek GMO-knak minősülnek a 2001/18/EK irányelv értelmében, és főszabály szerint a GMO-szabályozás hatálya alá tartoznak; bizonyos, régóta alkalmazott mutagenezis-technikák képeznek kivételt. Az új NGT-szabályozás éppen ezt a helyzetet változtatja meg. Pontosításra szorul az a megfogalmazás is, hogy az új szabályozást a tagállamoknak mintegy két év alatt át kell ültetniük nemzeti joggyakorlatukba. Az új jogszabály rendelet, vagyis nem irányelv, tehát közvetlenül alkalmazandó. A tagállamoknak természetesen számos végrehajtási, intézményi és ellenőrzési feladatuk lesz, de ez nem ugyanaz, mint egy irányelv nemzeti jogba való átültetése.

8.ábra: Kapcsolatok [^©(db) → AI]

GMO előzmények. Magyarország nem most ismerkedik a növényi géntechnológiával. A Szegedi Biológiai Kutatóközpontban (Márton László, Dudits Dénes, Nagy Ferenc stb.) kialakult növényi molekuláris biológiai iskolája évtizedek óta foglalkozik növényi sejtbiológiával, genetikai transzformációval, génexpresszióval és stressztűréssel. Dudits Dénes szegedi kutatócsoportja már az 1980-as évek végén kapcsolatba került a német Hoechst AG-val, amely akkor a világ egyik meghatározó vegyipari, gyógyszer- és agrárkémiai vállalata volt. Az együttműködésből több növényi géntechnológiai fejlesztés és szabadalom született. Az egyik fontos eredmény a transzgenikus kukorica előállítására alkalmas regenerációs rendszer volt. Dudits Dénes, Mórocz Sándor, Németh János és Günter Donn Hoechst-kutatóval együtt olyan kukoricavonalon dolgozott, amelyből sejttenyésztés után is nagy hatékonysággal lehetett fertilis növényeket, köztük idegen gént hordozó növényeket regenerálni. Az 1990. június 23-i elsőbbségű találmányból európai és amerikai szabadalmak születtek; az amerikai US 5,767,367 jogosultja a frankfurti Hoechst AG volt. A fenntarthatóság szempontjából még érdekesebb a nitrogén-anyagcserét célzó közös fejlesztés (8. ábra). Dudits Dénes, Paulovics Katalin, Kálmán Katalin, Györgyey János, Nagy Ferenc, Bakó László, Horváth Gábor, valamint a Hoechst-hez kötődő Peter Eckes és Günter Donn egy bakteriális, ammóniumfüggő aszparagin-szintetáz (asnA) növényi alkalmazását dolgozta ki. Az 1990. január 26-i elsőbbségű találmány európai szabadalma EP 0511979 B1, címe Transgenic plants expressing a prokaryotic ammonium-dependent asparagine synthetase. A szabadalmi családhoz amerikai oltalmak is tartoztak. A vállalati történet is figyelemre méltó: a Hoechst mezőgazdasági érdekeltségei később az AgrEvo, majd az Aventis CropScience rendszerébe kerültek, az agrárüzletágat pedig végül a Bayer vásárolta meg. Így a harmincöt évvel ezelőtti szegedi–Hoechst géntechnológiai fejlesztések szabadalmi örökségének egy része a mai Bayer CropScience-hoz vezet.

A HVG360-cikk öt szerzője hasonló kutatási környezetből érkezett, de saját kutatási pályájuk különböző mértékben kapcsolódik közvetlenül a növényi géntechnológiához és a mai NGT-hez. Györgyey János pályája jóval megelőzi a CRISPR-korszakot, és a magyar növényi molekuláris biológia és géntechnológia korábbi (kőbaltás) szegedi iskolájához kapcsolódik. Már a 2000-es években részt vett olyan munkákban, amelyek búzafajták tartós vízhiányhoz való alkalmazkodását és az ehhez kapcsolódó génexpressziós változásokat vizsgálták. Ugyanakkor fontos határvonalat húzni. Nem rendelhető hozzá olyan piacra jutott NGT1 haszonnövényfajta, amelynek agronómiai teljesítményét már a termesztési gyakorlat igazolta volna. Kaló Péter pillangósvirágú növények és nitrogénkötő baktériumaik szimbiózisának genetikai szabályozását kutatja. Munkatársaival CRISPR/Cas9 segítségével célzott mutációkat hoztak létre a Medicago truncatula génjeiben a nitrogénkötő szimbiózis működésének vizsgálatára. Ez tényleges növényi génszerkesztés, ugyanakkor modellnövényen végzett alapkutatás, nem köztermesztésre szánt NGT1 fajta. Nagy László gombagenomikával, evolúcióval és a gombák fejlődésbiológiájával foglalkozik. Kutatócsoportjában ugyanakkor CRISPR/Cas9-alapú génszerkesztést is alkalmaznak, és termesztett gombák tulajdonságainak célzott módosítása is megjelent fejlesztési célként. Szabados László a szárazság-, só- és ozmotikus stressz molekuláris hátterét, valamint a növények stresszválaszában részt vevő géneket és szabályozási folyamatokat vizsgálta. Tóth Szilvia Zita fő kutatási területe a fotoszintézis, a fotobioenergetika és a mikroalgák molekuláris biológiája. Kutatásaiban CRISPR-alapú módszerek is megjelentek, többek között Chlamydomonas rendszerekben. Ez releváns génszerkesztési tapasztalat, de nem azonos mezőgazdasági haszonnövények NGT1 fajtafejlesztésével. Az EUginius-ban található magyar génszerkesztési példa ugyanakkor nem e szerzők valamelyikének piacra vitt haszonnövénye.

9.ábra: Búzatörpülési vírus [^©(db) → AI]

Az EUginius adatbázisban szerepel a WDVGuide4Guard árpa, amelynél a búzatörpülés-vírussal szembeni rezisztencia létrehozásához CRISPR/Cas9 rendszert is alkalmaztak. Ez fontos magyar kutatási eredmény, de nem tekinthető egyszerűen a mostani NGT1 szabályozás alapján piacra váró magyar fajtának.

WDVGuide4Guard   Kis András, Hamar Éva, Tholt Gergely, Bán Rita és Havelda Zoltán fejlesztették ki (9. ábra). A munka központja a NAIK Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézete (ma a MATE része) volt Gödöllőn; a kutatásban az MTA ATK Növényvédelmi Intézete, az ELTE, a Pannon Egyetem és a Szent István Egyetem kutatói is részt vettek. A Golden Promise árpafajtába Agrobacterium-közvetítéssel olyan transzgenikus konstrukciót építettek be (nem NGT1!), amely egy kukoricára kodon-optimalizált Cas9 fehérjét és négy, a búzatörpülési vírus (Wheat dwarf virus, WDV) DNS-ének különböző szakaszait célzó sgRNS-t termelt. Vagyis a CRISPR/Cas9 rendszer elsődleges célpontja nem az árpa genomja, hanem a növényt megfertőző vírus DNS-e volt. Négy független T0 transzgenikus vonalat vizsgáltak WDV-t hordozó Psammotettix alienus kabócákkal végzett fertőzésben. A négy vonal közül a WDVGuide4Guard_1, _3 és _4 növényekben 112 nappal a fertőzés után sem tüneteket, sem PCR-rel vagy northern blot-tal kimutatható vírust nem találtak; ezeket a szerzők rezisztensnek tekintették. A WDVGuide4Guard_2 vonalban viszont a vírus szaporodott, miközben a növény normálisan fejlődött és kalászt hozott, ezért ez a vonal toleránsnak bizonyult. A következő, T1 nemzedék tíz vizsgált utódjából hétben nem mutattak ki WDV-fertőzést, háromban viszont a vírus ismét megjelent. A vizsgálatok arra is rámutattak, hogy a négy tervezett guide RNS közül nem mindegyik működött megfelelően, és a rezisztenciát áttörő vírusváltozatok is kialakultak. [Kis A. et al. (2019): Plant Biotechnol. J., 17 (6): 1004-1006.]

A kísérleti géntechnológiai konstrukció és a kereskedelmi NGT1 fajta között jelentős a távolság. A magyar K+F+I kép ezért kettős. Jelentős tudományos előzmények, nemzetközileg publikáló kutatók, növényi transzformációs tapasztalat, stresszbiológiai tudás és már CRISPR-alapú kísérletek is vannak. Amit egyelőre nem látunk, az az ebből kinövő, piacra jutott magyar NGT-haszonnövények sora. Az új európai szabályozás ezt az akadályt részben csökkentheti, de önmagában nem oldja meg a magyar kutatás-fejlesztés és a fajta-előállítás közötti hiányzó kapcsolatokat.

A HVG360-cikk egyik legérdekesebb állítása valójában gazdaságpolitikai. A szerzők szerint a korábbi rendkívül költséges GMO-engedélyezés a multinacionális vállalatoknak kedvezett, mert elsősorban ezek tudták finanszírozni a hosszadalmas és költségigényes engedélyezést. Az NGT1 egyszerűbb rendszere ezért valóban lejjebb viheti a piacra lépés küszöbét. De ettől még nem válik nyitottá a verseny. A szabályozási költség csak egy eleme az innováció költségének. A szabadalmak, a génszerkesztési és transzformációs technológiákhoz való hozzáférés, a fajta-előállítás, a szántóföldi vizsgálatok, a vetőmag-szaporítás és a kereskedelmi hálózat továbbra is tőkeigényes. A kérdés ezért nem pusztán az, hogy egy magyar kutatóintézet képes-e génszerkeszteni egy növényt (az SzBK és MBK bizonyára), hanem az, hogy van-e mögötte olyan innovációs lánc, amely a laboratóriumi eredményt versenyképes fajtává alakítja. Szerintem nincs ilyen. Óriási befektetéssel persze ilyen lehet a szegedi (esetleg martonvásári) gabonakutató.

Az NGT1 szabályozás önmagában nem hozza létre a nemzeti (európai) génszerkesztési ipart. Lehetőséget teremthet hozzá. Hogy Magyarország él-e ezzel, már nem CRISPR-technológia kérdése. Ehhez olyan mezőgazdasági program kell, amely összekapcsolja a molekuláris biológust a növénynemesítővel, a génbankot a szántóföldi kísérlettel, a kutatóintézetet a vetőmag-előállítóval. És mindezt olyan növényekre és tulajdonságokra kellene koncentrálni, amelyekre a magyar mezőgazdaságnak valóban szüksége van. Szárazság- és hőtűrés, betegségekkel (főként vírusokkal és baktériumokkal) szembeni ellenállóság, jobb tápanyag-hasznosítás megfelelő célok lehetnek. De minden esetben meg kell kérdezni azt is, hogy a génszerkesztés jobb megoldást kínál-e, mint a rendelkezésre álló hagyományos genetikai változatosság és nemesítés. Molekuláris biológus kérdez ilyesmit, vagy azt csinálja meg, ami felé a tudása és felszereltsége vezeti? Eddig ez a második érvényesült, a cégek pedig azt fejlesztették ki, amiből üzleti hasznuk keletkezett (pl. glyphosate-tűrő fajták).

A HVG360-cikk fontos írás, mert olyan kutatók szólaltak meg benne, akik közül többen évtizedek óta dolgoznak a növényi molekuláris biológia, stresszbiológia vagy géntechnológia területén. Éppen ezért kár, hogy az érvelés helyenként összecsúsztatja a technológia lehetőségét annak bizonyított (valójában bizonyítatlan) mezőgazdasági hasznával, és néhány jogi állítása pontatlan is. A környezet- és egészségügyi biztonság azonban nem vezethető le a molekuláris konstrukció sikeréből. Arra a környezetanalitika, az ökotoxikológia, az élelmiszer-biztonsági vizsgálatok és végül a többéves szántóföldi tapasztalat adhat választ. A molekuláris biológus kompetenciája az előállításnál nélkülözhetetlen – de nem helyettesíti ezeket a tudományterületeket. A laboratóriumi ígéretet tehát ne nevezzük előre biztonságos és fenntartható mezőgazdasági megoldásnak. Előbb bizonyítani kell (10. ábra).

10.ábra: Mellékhatás-kutatások [^©(db) → AI]

Forrás.   Chen et al. (2019): Ann. Rev. Plant Biol., 70: 667-697; Court of Justice of the European Union (2018): Judgment in Case C-528/16, Confédération paysanne and Others. ECLI: EU: C: 2018: 583; EUginius – European GMO Initiative for a Unified Database System; EUginius: WDVGuide4Guard Barley. Hordeum vulgare, Wheat dwarf virus resistance; European Commission (2021): Study on the status of new genomic techniques under Union law and in light of the Court of Justice ruling in Case C-528/16. SWD(2021) 92 final; European Parliament and Council (2026): Regulation (EU) 2026/1388 on plants obtained by certain new genomic techniques and their products. Off. J. European Union; Gallé et al. (2009): J. Plant Physiol., 166: 1878-1891; Gao (2021): Cell, 184: 1621-1635; Gombos et al. (2017): Plant Cell Rep., 36: 61-79; Gombos et al. (2023): Scientific Rep., 13: 1241; Indian Council of Agricultural Research (2025): Union Agriculture Minister announces two genome-edited rice varieties developed in India; Mansi & Danai (2026): Transgen. Res., 35: 8; Modrzejewski et al. (2019): Environ. Evid., 8: 27; Nekrasov et al. (2017): Sci. Rep., 7: 482; Secenji et al. (2005): Acta Biol. Szeged., 49 (1-2): 51-52; Secenji et al. (2010): Plant Cell Rep., 29: 37-50; Szabados et al. (2026): GMO vagy NGT-1? – az itt a kérdés! HVG360; Tuncel et al. (2025): Nat. Rev. Mol. Cell Biol., 26: 419-441; Zombori et al. (2011): Acta Biol. Szeged., 55 (1): 193-195.

Előzmény: Növényi génszerkesztés – Laborcsoda-váró I. Átlátszó, Géntechnológi^kaland N^o80 (2026. szeptember 12.).

Darvas Béla