(Géntechnológi^kaland N^o79)

Az egyik általános tanulság, hogy miközben látszólag mindenki ugyanarról beszél (interpretál), korántsem ugyanazt érti GMO, kockázat, természetesség vagy éppen a fogyasztói választás szabadsága alatt (címábra: Poszt-Malevil [^©(db) → AI]). Az Európai Unió NGT-szabályozása jogilag valamelyest rendet tett a fogalmak között. Tudományos, környezetvédelmi és társadalmi értelemben azonban a vita ettől aligha ért véget. Sőt, talán most kezdődik igazán. A 2RK „Nagy GMO-vita” rendezvénye egy asztalhoz ültette a szélsőségeket a mezőgazdasági [!] géntechnológia híveit és megítélőit, de így korántsem a szakértőket. A vita kiindulópontja az új európai NGT-szabályozás volt: az új genomikai technikákkal létrehozott növényeket az uniós jog két kategóriába sorolja, NGT1-be és NGT2-be. Az NGT2 továbbra is lényegében a GMO-kra érvényes szigorúbb engedélyezési és kockázatértékelési rendszer alatt marad, míg az NGT1-be azok a növények kerülhetnek, amelyek genetikai változtatásai korlátozottak, és hagyományos nemesítéssel vagy természetes úton is létrejöhetnének. A vita a szakterületen ismeretlen moderátora azzal a kérdéssel indított: GMO-e az NGT, és milyen lehetőségeket, illetve kockázatokat jelent mindez Magyarország számára? A látszólag egyszerű kérdésre rögtön két, egymással ellentétes válasz született.

Szira Fruzsina (SzF): „Az NGT az GMO, igen.”

– Itt az EU álláspontját kellene vitatni és nem biogazdák nézőpontját ismételni. SzF válasza csak akkor egyértelmű, ha előbb tisztázzuk, milyen értelemben használjuk a GMO fogalmát. Az NGT géntechnológiai beavatkozás, de az új uniós szabályozás az NGT1-növényeket elkülöníti a hagyományos GMO-szabályozási kategóriától. SzF tehát történeti-jogi értelemben nem beszél teljesen alaptalanul – az Európai Bíróság 2018-ban a célzott mutagenezissel létrehozott szervezeteket GMO-nak minősítette –, de az új NGT-szabályozás éppen ezt a korábbi helyzetet változtatja meg. Múlik az idő, változnak a módszerek, a fogalmak és a szabályozás.

2.ábra: NGT növények kategorizálása [^©(db) → AI]

Alapdefiníciók   GMO (Genetically Modified Organism) – Az EU 2001/18/EK irányelvének definíciója szerint GMO az olyan szervezet, amelyben a genetikai anyagot olyan módon változtatták meg, amely nem fordulna elő a természetben párosodás, illetve természetes rekombináció útján. Tipikus képviselői a transzgenikus szervezetek, amelyek fajidegen gént tartalmaznak; NGT (New Genomic Techniques) – olyan géntechnológiával módosított növény, amelyet célzott mutagenezissel vagy ciszgenezissel, illetve ezek kombinációjával állítottak elő, és amelyben nem marad a hagyományos nemesítés számára hozzáférhető génállományon kívülről származó genetikai anyag (vagyis nincs transzgén, gyakran géncsendesítésről van szó). Az NGT-növényeket két kategóriára osztják (2. ábra): az NGT1-re, amely megfelel a hagyományos növényekkel való egyenértékűség rendeletben meghatározott kritériumainak. Az egyenértékűség jogszabályban meghatározott kategória. Nem azt jelenti, hogy az NGT1 növény genomja azonos egy hagyományosan nemesített növény genomjával, hanem azt, hogy a változtatások megfelelnek a rendelet által meghatározott ekvivalenciakritériumoknak. NGT2 pedig olyan növény, amely nem felel meg az egyenértékűség feltételeinek.

3.ábra: Rejtői happening [^©(db) → AI]

Györgyey János (GyJ): „Tudományos oldalról annak, hogy valami GMO, semmi értelme. Az nem tudományos fogalom […] A genetikát rohadtul [?] nem érdekli, hogy azt a pontmutációt a természetben találtam, kémiai vagy sugárzásos mutagenezissel, vagy génszerkesztéssel csináltam meg”.

– GyJ úr szokásához híven túlmozgásos. Kisajátítja magának a Tudós nézőpontját és mindjárt, mint a Tudomány felkent szónoka nyilatkozik (3. ábra). Sőt, egy pillanatra ő Genetika is, az öröklés letéteményese (a Moirák egyike; mondjuk Clotho). Említi ugyan azt, hogy ő salátabiológus, de csak azért, hogy lássuk milyen szerény. A GMO egyébként valóban nem olyan természettudományos kategória, mint a kromoszóma, a gén, a pontmutáció vagy a deléció, de ki állított ilyet? Elsősorban jogi kategória: azt mondja meg, milyen szervezetek kerülnek egy konkrét engedélyezési, nyomon követési és kockázatértékelési rendszer hatálya alá. Ebből azonban nem következik, hogy a kategória önkényes vagy fölösleges lenne. A növényvédő szer (a totális herbicid-ek abszurd neveként is), a gyógyszer, a veszélyes hulladék vagy az élelmiszer-adalékanyag sem biológiai terminus; mégis nagyon fontos, hogy a jog mit sorol ezekbe a kategóriákba. GyJ azt nem képes évtizedek óta elfogadni, hogy a mai társadalmakban termékszabályozási hatósági utak léteznek, amiknek szigorú kompromisszumos normái vannak és amit nem kutatók határoznak meg, hiszen sokszor ütközik azzal, ami az érdekelt felek (Györgyey János érdekelt fél – Dudits Dénes révén két szabadalma van 1990 és 1995-ből a kőbaltás időkből; Duditsnak a Hoechst-/Agrevo-val volt közvetlen üzleti kapcsolata) állítanak.

GyJ kioktatóan mutatott rá arra, hogy az NGT1 és NGT2 nem maga a technológia, hanem a technológiával előállított növények jogi kategóriája („Soha ne keverjük össze a technológiát a végeredménnyel.”) Éppen ez teszi problematikussá azt a következtetést, hogy az NGT1 jogilag nem GMO. Biológiailag genetikai módosítás, technológiailag génszerkesztés történt. A jog viszont bizonyos eredményeket más szabályozási kategóriába helyez, természetes történéseket szabályozási döntésre fordít le. A vita tehát félrecsúszik, ha azt próbáljuk eldönteni, hogy az NGT1 valójában GMO-e. Sokkal fontosabb kérdés, hogy milyen kockázatértékelés, nyomon követhetőség és fogyasztói tájékoztatás társul hozzá.

4.kép: GMO-jelölések amerikai élelmiszereken – a címke nem azonosítja a génmódosított növényi összetevőt

A vita egyik központi pontja éppen a jelölés volt (4. kép). A moderátor (Horváth Julianna borkereskedő, aki jól érzékelhetően tájékozatlan volt a területen) így foglalta össze az új helyzetet: „Csak a szaporítóanyagon kell jelölni, hogy NGT1 eljárással készült […] A kifejlődött növények már a természetes növények közé sorolódnak (sic!). Így a belőlük készült élelmet sem kell jelölni.”

– Nem ez a helyzet, a növény továbbra is génszerkesztéssel készült, de nem szükséges jelölni, mert az előírt egyenértékűség kritériumainak megfelelt. A környezetvédelmi civil oldal ezt egyértelmű információ-elhallgatásnak tekinti: Fidrich Róbert (FR): „A fogyasztó nem fog tudni róla, hogy mit eszik.” GyJ szerint „Nem információtól fosztjuk meg a fogyasztót. A fogyasztót egy információt helyettesítő stigmától fosztjuk meg.” Itt Györgyey János részéről egy roppant ízléstelen utalás hangzott el a GMO jelölés kapcsán a zsidók sárga csillaggal való jelölésére. A moderátor nem intette rendre a magáról megfeledkezett ügybuzgó géntechnológust és tapintatból az asztalnál ülők sem tiltakoztak. Ez a közjáték Vona Gábor múltjából eredően az új pártjára vet rossz fényt, mert legalább neki kellett volna ezt helyre tenni. Így mintha a jelen lévő ötven ember kollaborált volna a gondolat tulajdonosával. Ha egy tulajdonság valóban lényegtelen, akkor miért zavaró a feltüntetése – kérdezi értetlenül egy félig jelölt, és félig nem jelölt kategóriára, ami nyilvánvalóan logikailag indokolatlan. Ha pedig a jelölés önmagában stigma (Ezt a titkolódzó és agresszív növényi géntechnológia kommunikációja nem önmagának köszönheti?), ebből az következne, hogy a fogyasztó választási szabadsága csak addig kívánatos, amíg a választása egybeesik az előállító preferenciájával.

Sárga csillag   A vita morálisan leginkább vitatható mozzanata (alja) a GMO-k és NGT-növények jelölésének a zsidók történelmi megbélyegzéséhez való hasonlítása volt. Györgyey János – aki előtt laptop volt, ahonnan puskázott – előbb a vallási önazonosítás példáját hozta fel: „Ha én hordok a nyakamban egy keresztet, azzal jelezhetem a világ felé, hogy én keresztény vagyok […] De mondhatom én akkor azt, hogy oké, te viszont hordjál sárga csillagot, mert zsidó vagy […] Tulajdonképpen most ezt csináljuk, hogy a génszerkesztéssel vagy génmódosítással [már a kőbaltás GMO is védett?] létrehozott növényeket […] úgymond sárga csillag hordására kötelezzük, hogy az emberek megfelelő »fúj, utálom, nem akarok hozzányúlni« mentalitással utasíthassák el.” A hasonlat természetesen súlyosan aránytévesztő. Így gondolkodik a Magyar Humanista Társaság alelnöke? A sárga csillag azonban nem valamiféle semleges jelölés volt, hanem emberek származási alapon történő megbélyegzésének, jogfosztásának, elkülönítésének és végső soron elpusztításának eszköze. Egy mezőgazdasági termék előállítási módjának feltüntetése egészen más fogalmi kategória: nem emberi méltóságot, nem személyt és nem társadalmi csoportot minősít, hanem egy termékről szolgáltat információt. A hasonlat ezért kategóriahibát követ el. A vita tárgya ugyanis nem az, hogy szabad-e embereket származásuk miatt megjelölni, hanem az, hogy a fogyasztónak joga van-e megtudni, milyen eljárással készült az általa vásárolt élelmiszer alapanyaga. Ráadásul az analógia érveléstechnikailag is félrevezető. Azt sugallja, mintha maga a tájékoztatás lenne a diszkrimináció. Pedig élelmiszereinken ma is számtalan kötelező információ szerepel: összetétel, allergének, eredet, tápérték, bizonyos esetekben előállítási mód. Ezek relevanciájáról lehet vitatkozni, de a címkézés önmagában nem megbélyegzés. A vita valódi kérdése tehát nem az, hogy az NGT1 növényeket meg kell-e bélyegezni, hanem az: releváns információ-e a fogyasztó számára az, hogy az élelmiszer alapanyagát génszerkesztéssel állították elő? Ha nem releváns, ennek szakmai indokait kell bemutatni. Ha releváns, akkor a fogyasztónak hozzáférést kell biztosítani hozzá. A holokauszt áldozatainak megbélyegzését segítségül hívni ilyen ügyben súlyos pályatévesztés (5. kép). Hogyan lehet összehasonlítani a haláltáborba szállított sárga-csillaggal jelölt zsidókat a növényi géntechnológusok kreatúráival (GMO), amire GyJ korábban azt mondta csúcstechnológiával és ma, hogy kőbaltával készültek. Tessék most elképzelni azt a magyar közösséget, ahol ezt utólag senki sem teszi szóvá. Mi ott ilyenek voltunk, és nem lehetek rá büszke.

5.kép: A budapesti Gettó térképe, mint mementó a külső falon, a Király utca 15-ben (Fotó: Darvas Béla)

A pozitív jelölés – például GMO/NGT-mentes – természetesen alternatíva lehet. De ekkor a bizonyítási és ellenőrzési teher arra kerül át, aki nem kívánja alkalmazni az új technológiát és az adminisztráció költségeivel növekedik az ár, amiért részben (NGT1) a semmit vesszük meg. Az ökológiai gazdálkodás képviselője pontosan ezt kifogásolta: SzF – „Ez pont az ipari mezőgazdaság részéről a bizonyítási kényszer áthárítása az ökológiai gazdálkodókra.”

Ez nem egyszerűen technológiaellenes érzelem. A koegzisztencia pénzbe kerül: elkülönített vetőmag, külön tárolás, ellenőrzés, dokumentáció és adott esetben laboratóriumi vizsgálatok. Ha ezek költségei kizárólag az NGT-mentességet választó termelőnél jelennek meg, akkor az új technológia egyik externáliáját a technológiát nem használó szereplő fizeti meg. Ha egyébként GMO-tartalmú és GMO-mentes konkrét termékeket keresünk, akkor fel fog tűnni, hogy a GMO-tartalom jelölése ritka (pedig a szója- és kukoricatartalmú élelmiszereknél ez nagyon is valószínű), míg a GMO-mentes szinte hivalkodó gyakoriságú.

Györgyey úr szerint a géntechnológia mellett elhangzó legerősebb érv a hosszú használati tapasztalat volt: „Génmódosított növényeket 1994 óta termesztünk. Több mint harminc éve nulla darab egészségkárosodás következett be.” A »nulla darab egészségkárosodás« tudományosan nem igazolt állítás: a bizonyított káreset hiánya nem azonos annak bizonyításával, hogy harminc év alatt egyetlen egészségkárosodás sem történt. Érdekes, hogy itt a tudományos bizonyítás hiánya csöppet sem zavarja emberünket. Különös igyekezetében kettős mércét alkalmaz. Az biztosan állítható, hogy a kereskedelmi forgalomba került GM-élelmiszerekkel kapcsolatban nem alakult ki olyan bizonyított tömeges egészségkárosodás, amely önmagában a technológia általános betiltását indokolná, viszont a Pusztai Árpád és Bardócz Zsuzsa által felvetett mellékhatásokat – amelyek a magyar GMO-vitára is jelentős hatást gyakoroltak – jogosan zárójelbe teszi. Csakhogy a mezőgazdasági géntechnológia környezeti értékelése nem ér véget azzal a kérdéssel, hogy okoz-e akut mérgezést az elfogyasztott GM-szója és GM-kukorica. Györgyey úr mintha elfelejtette volna, hogy a magyar MON810 vetési moratóriumot környezettudományi érvek alapján hozták meg, s benne az idegen beporzóknál a fajta-hibridképződés meghatározó szerepet játszhatott Európa-szerte. Lapozzuk, laikus vélemény nem az én asztalom!

A vita másik oldaláról SzF így fogalmazta meg: „A közvetlen egészségügyi kockázata, hogy mérgező lenne, nincs a génszerkesztett növényeknek. De a rendszerszintű hatása visszahat minden egyes fogyasztóra.” Ez, ha nyelvileg nagyon körülményes is, lényegesen termékenyebb megközelítés. A növény nem önmagában kerül a környezetbe. Egy termesztési rendszer részeként. Ha például egy fajta herbicid-toleranciát hordoz, akkor a vizsgálat tárgya nem pusztán annak genomja, hanem a hozzá kapcsolódó hatóanyag (glyphosate) toxikológiája, a rezisztencia kialakulása, a változó gyomflóra, a változó talajélet és végső soron a konkrét agrárökoszisztéma változása is. Ugyanez igaz egy rovarölő fehérjét (Cry, Vip) termelő növényre. Ezért félrevezető az az érv is, amely szerint a hagyományos nemesítésből is származhat veszélyes növény (GyJ egyébként rosszul állította, a Snowball nevű zellert még a fejlesztési szakaszban leállították, vagyis nem jutott a piacra, ahogy egy Venetianerrel Pállal folytatott régi vitában elmondtam), tehát miért vizsgáljuk részletesebben a géntechnológiával előállított terméket? A természetesből is származhat veszély, ennek ellentéte a biotermesztés téves dogmája. Ebből azonban logikailag nem az következik, hogy csökkentsük az új módszer ellenőrzését, hanem akár az is, hogy minden új tulajdonságot annak tényleges kockázata alapján vizsgáljunk.

Az NGT1 szabályozása nem teljesen ezt teszi. Nem minden egyes növénynél arányosított, egyedi kockázatértékelést vezet be, hanem bizonyos genetikai változtatások esetén eleve feltételezi [?], hogy azok a konvencionális nemesítéshez hasonló kategóriában kezelhetők. Ez feltételezésre épített szabályozási egyszerűsítés. Nem ugyanaz, mint minden egyes eset veszélytelenségének közvetlen bizonyítása.

A vita egyik érdekesebb része az NGT-k várható hasznáról szólt. A technológia támogatói szerint a magyar mezőgazdaság már olyan válsághelyzetbe jutott, hogy: „…nem mondhatunk le arról, hogy ilyen technológiákat felhasználjunk” (Oláh Róbert). Az ellenérv viszont ismerős: „Ezeket az ígéreteket már harminc évvel ezelőtt is hallottuk” (FR). A génmódosított növények első nagy generációját valóban elsősorban két agronómiai tulajdonság uralta: a herbicidtolerancia és a rovarkártevők elleni védelem. A klímaváltozással összefüggő komplex tulajdonságok – mindenekelőtt a szárazságtűrés – jóval nehezebb genetikai célpontnak bizonyultak (6. ábra). GyJ: „Ott a szárazságtűrő kukorica […] és pláne nem beszélt a szárazságtűrő argentin HB4-es búzáról.” Ez a szárazságtűrési képesség nagyon esendő, így komoly sikereket nem is ért el világpiacon. A pontos álláspont tehát valahol a két propagandisztikus véglet között van.

Viszonylag szárazságtűrő növények a gyakorlatban   A Monsanto/Bayer és BASF Genuity DroughtGard (MON-8746Ø-4) Agrobacterium tumefaciens-szel előállított kukoricát az Egyesült Államokban 2012-ben mintegy 4 ezer hektáros üzemi kipróbálással vezették be; területe 2013-ban 50 ezer, 2014-ben 275 ezer, 2015-ben már 810 ezer hektár volt. A Bacillus subtilis eredetű cspB gént hordozó növény azonban nem aszályálló: a módosítás célja a vízhiány okozta termésveszteség mérséklése. Azóta a tulajdonság több, rovarrezisztenciát és herbicidtoleranciát is hordozó hibridbe került, ezért önálló mai termőterülete nehezen határozható meg. HB4 búza (IND-ØØ412-7) – a transzgenikus búza a napraforgóból (Helianthus annuus) származó módosított HaHB4/Hahb-4 transzkripciós faktor génjét hordozza; emellett bar génje glufosinate-toleranciát biztosít, de ezt a hatóanyagot az EU kivonta a forgalomból). Az eseményt génpuskával hozták létre a Cadenza búzafajtából. Argentínában az AgbioInvestor szerint 2024-ben 48 ezer hektáron termesztették (a vetésterület ~0,6%-a). Mindkét említett GMO gazdaságilag sikertelen. GyJ nem említette: a Agrobacterium tumefaciens-szel előállított argentin HB4 szóját, ami napraforgó eredetű HaHB4 génváltozatot hordoz (Verdeca HB4 Soybean – IND-ØØ41Ø-5); fejlesztője eredetileg a Bioceres – Arcadia közös vállalata, a Verdeca volt. 2025/26-os szezonban mintegy 2.500 hektáron vetették – az ország 17,2 millió hektáros szója-vetésterületének körülbelül 0,015 százalékán. Vagyis a szárazságtűrő HB4 szója létezik és termesztik, de másfél évtizedes fejlesztés és több ország termesztési engedélye ellenére jelenlegi tényleges elterjedtsége marginális. Indonézia fejlesztett szárazságtűrő cukornádat is, de GM-fajtaként nem kapható. GyJ mindkét említett példája transzgenikus GMO: egyiknek sincs köze a génszerkesztéshez. Ha ezekkel az NGT gyakorlati eredményességét kívánta bizonyítani, technológiai kategóriát tévesztett. A GMO besorolású szárazságtűrő fajták jelenlegi elterjedtsége kereskedelmi kudarcról árulkodik. A génszerkesztés egyik korai szárazságtűrési eredménye a DuPont – Pioneer Argos8 kukoricája. Crispr – Cas9 módszerrel nem idegen gént vittek be, hanem a kukorica saját Argos8 génjének szabályozását változtatták meg. A 2015-ös, nyolc amerikai helyszínes szántóföldi vizsgálatban a két szerkesztett változat virágzáskori vízhiányban mintegy 0,33 t/ha, azaz 4 százalék körüli terméselőnyt adott a kontrollhoz képest, optimális vízellátás mellett pedig nem volt termésveszteség. Szemkitelítődéskori szárazságban ugyanakkor nem mutattak terméselőnyt. Az Argos8 tehát ígéretes kísérleti bizonyíték a génszerkesztés lehetőségére, nem pedig jelentős területen termesztett szárazságtűrő fajta. India 2025 májusában jelentette be első két génszerkesztett rizsfajtáját. DRR Dhan 100 (Kamala) és Pusa DST Rice 1 Crispr – Cas génszerkesztéssel állították elő. Fejlesztő az ICAR – Indian Agricultural Research Institute fejlesztett ki és egyidejűleg szárazság- és sótűrő. Termesztési adat még nincs, csak tervek.

6.ábra: A szárazságtűrés vázlata

Az időm és a helyem elfogyott, összegeznem kell. A kőbalta sem volt önmagában jó vagy rossz. A Crispr sem az. Az számít csak, mit és hogyan készítünk vele, ki ellenőrzi, ki viseli a kockázatát, kié lesz a haszna – és ha termék, akkor megtudhatja-e a fogyasztó, hogy használták. A géntechnológia eszköz, amellyel régebben a csillagos eget ígérték; eszköznél nem több, de nem is kevesebb. A gyógyszerészetben már bizonyított. A mezőgazdaságban vannak eredményei, de a nagy ígéretekhez képest a találatok a gyakorlat számára jóval szerényebbek. A magyar növényi géntechnológia pedig lassan három évtized után is adós a saját, gyakorlatban bizonyított fajtajelöltjeivel. Képviselőinek szerintem ebből az alapállásból kellene őszintén kommunikálni, ha a cél a termelők és fogyasztók bizalmának megnyerése. Agresszív ügyeskedéssel ez eddig sem ment Európában. Nem lehetne ebből okulni?

Darvas Béla