(Tudománykövető N^o63)

A sorozat nyolc részből áll: N^o1 – Ötlet; N^o2 – Leltár és átvilágítás; N^o3 – Megbízás; N^o4 – Szorgalmas dilettánsok; N^o5 – Marionettek; N^o6 – Céges csapatépítés; N^o7 – Kikérdezések; N^o8 – Az alku.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

VI. Kifakadás a Messengeren. Én akkor ismerkedtem a kutatóintézeti feladatokkal. Vártam és tanultam, de M nem segített. Az osztály tagjai alkalmatlanok voltak. A munkát rosszul, hanyagul végezték, ez kapóra jött neki, így bemártott, és elszigetelődtem. M nyolc hónap után felmentett, maradtam szakmai tanácsadó, keresett egy másik áldozatot, akit a minisztériumon belül hozott át. Majd ő se tudta az osztályt irányítani, ezért ő maga főosztályvezetőként átvette az irányítást. Már őt is támadták, és 2012 tavaszán utat mutattak neki. Így mentünk neki annak, hogy SAI téged vissza akart hívni. Az államtitkára (PG) azonban túlságosan rizikósnak ítélte azt, hogy a kutatóintézetek irányítását átvegye. Így kerültünk CGy államtitkársága alá. Jött a miniszter barátja SzF. CsL megbízott osztályvezető lett és FZs felé terelt minket, miközben előkészítette a terepet KÁ-nak. Nekik kettőjüknek kellett megszervezni a NAIK-ot FZs és SzF irányítása mellett. Ebbe közülünk nem vontak be senkit. M még mostanában is szokott hívni, sértett emberré vált, de igaz ez a többiekre is. A minisztériumban elhatároztak valamit, parancsba kiadták; kerestek két balekot, akik megcsinálták úgy, ahogy kitelt tőlük. Az intézetigazgatók semmit sem tudtak tenni.

Néha mesebéli történettel kezdem az írásaimat (lásd keretes írás). Ez afféle forrásvédelem, mert az emberek anonim igen bőbeszédűek, csak a következményvállalás nem megy még. Most azért elmegyünk majd a mese helyszínére, és irracionális módon megszemléljük a felvonulási épületeket, amelyeket szorgos kezek építettek úgy, hogy építési tervek sem készültek. A minisztériumi nagyvezírek persze luxuslakóparkról fantáziáltak, ahol a szobruk majd egyszer felállításra kerül a lakópark közterén. Elérkezett a felelősségvállalás ideje (valamit építettek ugyanis, ami rövid időn belül hasznavehetetlennek bizonyult), de még tudtommal senki sem jelentkezett a díjért. Felelősök nálunk márpedig nincsenek, ez itt egy következmények nélküli ország. Ahogy tudjuk.

Fazekas Sándor (címkép – Fotó: Tóth Gergő), ma földügyi kormánybiztos, az Állatorvos-tudományi Egyetem kuratóriumi tagja, a MATE rektori (ugye, Gyuricza Csaba felkérésére) tanácsának tagja. Vajh mire számíthatnak majd ezek az oktatási-kutatási ügyek a hajdani polgármesterrel. Feldman Zsolt pedig olyan államtitkár, aki sohasem konyított a kutatáshoz, de szerintem a mezőgazdasághoz sem. Viszont kipróbált bástya. Fazekas és Feldman jogászok azok, akiknek minden mezőgazdasági ügyből csak a felszín látszott. Nyilván megkülönböztetett tiszteletet vártak a kutatóhálózat megszervezéséért, talán valamelyik állami ünnepen egy kis méretű, dedikált szamovárt is. Ehhez azt hitték csak szigorúan fegyelmezniük kell; egy-két embert leváltani. Talán többet is. Ahol fát vágnak – tudják –, ott hullik a forgács. Mára a tárca alá már kutatóintézetek nem tartoznak (Nagy/Feldman megszabadult tőlük); pedig dilettáns ügyintézéssel éppen Feldman intézte úgy, hogy a kutatóhálózat hivatali tevékenység felé indulva, teljesen erőtlenül, könnyedén elbukhasson. Szóval, kedves Felman Zsolt eljött a felelősségvállalás ideje. Tessék, ki lehet állni a közösség elé!

Nekifutás és ígéretek (2011-2013)

2011-ben vették elő ismételten a Darányi Ignác Agrártudományi Kutatóintézeti Hálózat (DIAK) tervét, mely a tárca alá tartozó hat vezető intézetet fogta volna össze. Később szóba kerültek további intézetek maradékai is. A terv igen lassú inkubációs perióduson esett át. Némiképpen emlékeztetett engem a púpos gyerek prés alatti formálódására. Ennek során a VM tudományos minősítés nélküli, kutatóintézetet belülről még nem látott adminisztrációja ragadta magához az irányító szerepet, és kalauzolta be az erdőbe a tárca alatt addig ügyesen túlélő, különféle cserekereskedelmet folytató kutatóintézeteket. Más kérdés az, hogy ezek a tevékenységek nem kutatóintézeti feladatok voltak, csupán időnyerési célra voltak jók, és néha pénzkeresésre is. Számomra kétségtelen, hogy a NAIK bukása a Feldman – Szépe – Kristóf – Császár kvartettnek köszönhető, akik az intézetvezetők megjegyzéseit meg sem értve vagy éppen ignorálva idézték elő azt a lepattant állapotot, ami Gyuricza Csabáig tartott. Neki sikerült visszaszorítani a kontár minisztériumi nyomulást, de annak helyére a saját ambíciói kerültek, ami a NAIK önálló létének megsemmisülését idézte elő úgy, hogy a NAIK vagyon a Gyuricza általa vezetett egyetemnek (MATE) szolgált nászajándékul. Fazekas Sándort, mint kutatási ügyekben felkért tanácsadója, minden alkalommal figyelmeztettem, de az embereit ért kritikáim leperegtek róla, mint például Szépe Ferenc barátjának kutatásszervezési hozzáértését (malomipart és lótenyésztést illetően tartotta magát szakértőnek) megkérdőjelező megjegyzéseim. Szépe olyan szakértő volt, aki nyilván jó időben, jó helyen volt jelen, így mint afféle Ügyletes Elvtársnak az ő kezébe adták a tárca alá tartozó mezőgazdasági kutatási ügyek irányítását.

Az ezt követő részeket mozaikszerűen szerkesztettem össze, amelyekben az ügyben írt, eddig általam bizalmasan kezelt dokumentumrészleteket hozom nyilvánosságra. Én kértem a bizalmas kezelést, így én magam most fel is oldom azt. A NAIK koncepciójának és intézményei bukásának felelősei körvonalazódnak általuk. Fazekas Sándor/Feldman Zsolt (160. kép) és adminisztrációjukról lesz leginkább szó. A balul elsülő történéseket azonban Nagy István sem korrigálta, sőt ő a tárca részéről érthetetlenül lemondott a NAIK intézményhálózatáról és vagyonáról azért, hogy annak meghatározó részét abba az egyetembe csatornázzák be, amelynek ő maga is a kuratóriumi tagja, vagyis kedvezményezettje. Etikát tekintve Gyuricza és Nagy eljárása nekem megkérdőjeleződik, hiszen olyan átalakulást segítettek, amelynek révén nem csupán személyes pillanatnyi hatalmukat mentették át, de meghatározó módon a közvagyonból alapítványi tulajdon keletkezéséhez járultak hozzá. Az AKI (belőle minisztériumi irányítású Kft. lett, amit – láss csodát – minisztériumi beosztottak felügyelnek) és az ERTI menekült ki ebből a kapcsolatból. Ez utóbbi a Soproni Egyetem irányba, aminek ugyanúgy Csányi bankár a kuratóriumi elnöke, mint a MATE-nak. Mit takar vajon a jogban a hűtlen kezelés fogalma? Tényleg érdekel.

Ángyán József és embereinek távozása

Ángyán József 2012. januárjában nyújtotta be lemondását, és február 6-ával távozott a vidékfejlesztési tárcától, állt fel a parlamenti államtitkárságának székéről. Döntését a találgatások elkerülése érdekében az őt támogató civilszervezeteknek írt és nyilvánosságra került, február végén kelt levelében maga indokolta. Távozása után meghatározó embereit tavasszal menesztették, így Pécsi Máriát is, akihez a tárca kutatóintézeteinek irányítása tartozott. Pécsi hosszú időt töltött a tárca adminisztrációjában, bár a kutatáshoz valójában ő sem értett. Ángyán napközben a parlamentben ült, és az államtitkárságával a munkaidő letelte utáni időszakban tudott foglalkozni, mielőtt az esti/éjszakai HÉV-járattal Gödöllőre tért haza. Két műszakot nyomott. Ezt személyesen is tapasztaltam.

Fazekas magához hívat, tanácsadói felkérés

Fazekas Sándor Ángyán távozása után, 2012. április 16-án rendelt be magához, és a Leningádban végzett Farkas Imre közigazgatási államtitkár jelenlétében tudományos ügyekben a tanácsadójának kért fel. Hangsúlyozom, hogy nem én jelentkeztem erre a társadalmi munkára (nem is ismertem Fazekast, és ez nincs másképpen most sem), ami semmilyen fizetséggel nem járt. Május 16-án már áttekintést kért tőlem „A Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontjának szervezettségi állapota és konzekvenciái a Vidékfejlesztési Minisztérium tudománypolitikájára” címmel, amit 26 oldalon teljesítettem. Ebben megszólaltattam névvel és név nélkül (az egzisztenciális félelem már akkor megmutatkozott) olyan vezető munkatársakat, akik hajlandók voltak elmondani a véleményüket nekem. Fazekas adminisztrátorainak bizonyára sohasem beszéltek volna. Tájékoztattam ezt követően a minisztert a GMO-Kerekasztal és – mint megbízómat – az OTKA Bizottság ügyeiről (mindkettő társadalmi munka volt a részemről), valamint a NAIK szervezésével kapcsolatos véleményemről. Ez utóbbi egyre kiábrándultabb hangvételű volt, és éppen a minisztériumi munkatársak tevékenységét kritizáltam. Eközben kétszer találkoztunk személyesen: a megbízásomkor majd, amikor megbízásomat szeptember 18-án új kapcsolattartóval erősítette meg (Farkas Imre távozott a minisztériumból, és a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium közigazgatási államtitkára lett). A Belügyminisztérium felől érkező, akkor titkárságvezető Bitay Mártont jelölte ki erre a szerepre, akiből 2013. nyarán földügyi államtitkár lett. Gulyás Andrea igazgatásszervező volt a következő kapcsolattartóm, aki utóbb kabinetfőnök lett, majd 2015. december 10-től az FM közigazgatási államtitkára. Egyébként szenvedélyes vadász és most éppen az Egy a Természettel Nonprofit Kft. kiemelt ügyekért felelős igazgatója. Mindig e-mailen tájékoztattam a minisztert (és a kapcsolattartómat is – milyen rosszul hangzik így leírva!), amire lakonikus rövidségű válaszok érkeztek a miniszter iPhone-járól. Leváltásomat a címzetes posztról Fazekas sohasem kezdeményezte, de 2015-ben tartós hallgatását és érdemi válaszainak hiányát megelégelve nyilvánosan felmondtam neki, és a kapcsolatunkat megszakítottam. Ezen minden bizonnyal mélyen megsértődött az akkorra már a Nagy Megtekintő (szállították, kezelt a pórnéppel, megtekintett, majd egyéb megtekinteni valók után nézett) címet kiérdemlő bográcsfenomén. Ezt illetően érkeztek hozzám pontos visszajelzések. A részéről talán kamu felkérés volt az egész, de én komolyan vettem, mint mindent. A felmondásom után nem sokkal indíttatta el a nyugdíjazásomat Feldman Zsolt kezdeményezésére Jenes Barnabás ügyintézésében. Akkor már túlszolgáló voltam, és bár az utolsó kinevezésem dokumentuma alapján eredményesen perelhettem volna, mégsem tettem. Elfogadtam a lehetőséget (valójában felszabadítottak), ami a részemről nem jelentette azt, hogy ambícióimat vesztettem volna. Ezt ez a cikksorozat is mutatja. Nem lényeges, hogy mi van a munkahelyem kapuja fölé írva – ezt gondoltam mindig. Úgy hiszem az én keresztem, hogy bemutassam azt a pancser irányítást, mély alulteljesítést, amit a NAIK szervezése kapcsán testközelből láttam. Megéri nekem a fáradságot, ha az ügy a köztudatba épül.

Egyoldalú bizalmas levelezés Fazekas Sándorral

Rendszerető ember vagyok, az ügyhöz tartozó archívumom igen terebélyes, melyből a lényeget most olvashatóvá teszem (VII. keretes írás). Ezt azért is fontosnak tartom, mert az akkori, vállalt gondolatok köszönnek vissza a keretes írásokban, és nem valamiféle mostani átfogalmazásuk.

160.kép: Jakab István (Magosz) instruálja 2021-ben Feldman Zsoltot (AM); egyszemélyes dünnyögőkórus: Győrffy Balázs (NAK) (forrás)

VII. Tanácsadói levelem Fazekas Sándornak (2013. február 20.).     „…2013. február 13-án Feldman Zsolt intézményvezetői értekezletet tartott, amelyben a VM kutatóintézeteinek főigazgatói és gazdasági vezetői vettek részt. Az ülésre – mint tudományos ügyekben tanácsadód – nem kaptam meghívót, de ez legyen a legnagyobb baj. Viszont meg kell kérdeznem, hogy a tudományos ügyekben tanácsadód vagyok még vagy sem, hiszen ez utóbbi esetben nem zavarlak további levelekkel? A főigazgatók az értekezleten egy ábrát és egy táblázatot kaptak a tervezett kutatóhálózat felépítéséről, amelyen fölöttébb dilettáns kutatásszervezési elképzelés nyomata látható. Nem szeretnék ennek sokféle zavarával foglalkozni, de úgy gondolom, hogy törvényszerűen vezet ilyen munkához az, ha kutatóintézetben sohasem dolgozók elképzelnek egy adminisztráció által irányított kutatóhálózatot. Én többször indítványoztam, hogy a VM KFI Osztálya hívja életre a kutatóintézeti Főigazgatók Tanácsát, akik egy ilyen tervet el tudnak készíteni. Ez a kapcsolat azonban fordítva jött létre, s most a főigazgatók méregetik, hogy hová vezethet ez a pillanatnyilag hatóság, de nem kutatóintézetek irányítására alkalmas terv. Ma Herceghalomban összeült a kutatóintézetek főigazgatóinak közössége, és egyeztette elképzeléseit. Az ülésre meghívtak, és örömmel el is mentem, hiszen korábbi megbízásod alapján úgy gondoltam, hogy ez feladataim közé tartozik, sőt az is, hogy erről közvetlenül tájékoztassalak. Ezt teszem most, részletek nélkül. Az ülésen egy meghökkentő tartalmú emlékeztetőt is olvastam, amiben a február 13-ai ülés tartalmát jegyezték le a VM-ben. Ebben Feldman Zsolttól két állítás van lejegyezve: »…a jelenlegi intézményi jogi személyiségi státuszok megszűnnek… […] „…miniszteri döntés született az egy költségvetési intézetbe való besorolásról. A felelősséget vállaljuk az intézkedésért. [Mára elérkezett az idő, de nincs jelentkező!]« Minderre a főigazgatók sokkal határozatlanabb és vitatható formában emlékeznek, hiszen úgy értelmezték a helyszínen, hogy erről a véleményüket kéri a VM KFI Osztálya (az ezt képviselő államtitkárság), s nem explicit közöl velük egy felülről elhatározott és eldöntött átalakítási tervet. A kérdésem az, hogy valóban miniszteri döntés-e a kutatóintézeti átalakítás, és hogy annak kereteit valóban annak az ábrának és táblázatnak a segítségével tervezed végrehajtatni, amit a főigazgatók megkaptak? [Nem kaptam erre miniszteri választ. Mondjuk, itt kellett volna azonnal felállnom!]

Az, hogy a kutatási ügyek a szabadszállási Feldman Zsolt jogászhoz (rokona a soltvadkerti Font Sándor – az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának, valamint a Pálinkafőzők Országos Egyesületének elnöke) kerültek, drámai fordulat volt a számomra. Feldman Zsolttal és a vele akkor baráti kapcsolatot ápoló Vértes Tímeával (ezt Tímea minden kollégájának büszkén mesélte a minisztériumban) szinte az első pillanattól kezdve rossz volt a kapcsolatom (VIII. keretes írás). Mindkettőjüket fölöslegesen agresszív köztisztviselőnek tartottam, akik minimális tisztelettel sem voltak a valóságos szakértők felé. A Géntechnológiai Eljárásokat Vizsgáló Bizottság (GEVB) tagjai között – akivel Tímeának kapcsolata volt – egy sem akadt olyan, aki ezt másképpen látta.

VIII. A GEVB elnökeként írt levelem Feldman Zsolt államtitkár-helyettesnek (2011. november 30.)     „Kedves Feldman doktor! Félreértett. A minősítésem 2009-től máig tart. Kérem, ne válassza le az ön hangsúlyos tevékenységét is magában foglaló periódusról a mostani irányítást. Ön és Vértes Tímea tagja volt a Sándor István [az előd MSzP-és vezető] vezette géntechnológiai hatóságnak, amely alatt a mai viszonyok kialakultak. Vegye kérem az FVM irányításának súlyos kritikájaként, amit írtam, s amiről ön bizonyosan tud, hiszen Gráf miniszter úrhoz írt leveleim olvasta. Semmit sem változott azóta a véleményem. Kérem, ne maszatolja el az állításaim – nem a mostani VM-ről írtam, amely tevékenysége sokkal szélesebb körű, mint az általam említett ügy –, hanem az FVM-ben, a Sándor István vezette Mezőgazdasági és Ipari Géntechnológiai Hatóság (MIGH) figyelmetlen és méltatlan bánásmódjáról emlékeztem meg. Ennek a munkája eredményezte, hogy 2009-2011 között a GEVB tagjai 3 év alatt egy év tiszteletdíját vehették fel csupán. Ez a tiszteletdíj, amit teljesítmény alapján osztunk szét a tagok hároméves önköltségeit sem fedezi. Kérem, számolja össze azok kiadásait, akik 200 km-ről utaznak ide önöknek tanácsot adni [a minisztériumban nem akadt olyan, aki a mezőgazdasági géntechnológiát illetően biztos ismeretekkel rendelkezett volna]. Ha nem tudnak fenntartani egy ilyen kaliberű bizottságot, akkor fel kell azt oszlatni. Nem »A VM eddig és a jövőben is számít a GEVB tagjainak munkájára« típusú lózunggal kell feloldani a GEVB munkája körül felgyűlt törvényi hiányosságokat. Ez az ön mostani felelőssége is, ha jól értem a munkáját […] Nem tudom alátámasztani a GEVB részéről – és engedje meg, hogy ezt én minősítsem helyesen –, hogy Vértes Tímeának bármilyen része lett volna a GEVB munkájában. A MIKGH helyett nem kívánok nyilatkozni, mint ön teszi, mert az valóban egy másik államtitkárság, mint az, amelynek ön a helyettes vezetője. Ha valaki segített nekünk, akkor az Rodics Katalin volt, aki akkor a Szakhatóságot vezette. Ha ön személyeskedésnek olvassa az értékítéletet, az ön dolga, de mindez nem változtat a szakmai véleményemen. Vértes Tímeát egyébként egyáltalán nem ismerem személyesen, tehát aligha személyeskedhetek vele. Maradjunk azonban a jelenlegi helyzetnél. Ön azt írja, hogy nem az ön államtitkársága vezeti a MIKGH tevékenységét. Én is így tudtam. Akkor kérem, figyelmeztesse Vértes Tímeát, hogy ne írjon Füsti Molnár Gábornak (önnek és Sándorfy úrnak másolatban küldve) olyan jellegű, hivatalosnak tűnő mailt, amit ő hivatalos értesítésnek olvashat, és megküld nekem. Ezért kapta meg ön és az érintettek a válaszom. Legfőként önnek nem kellene ezen csodálkoznia, hiszen Vértes Tímea eredeti üzenetét ön is megkapta. Kérem, szíveskedjen a forrásra és ne csak a következményekre figyelni. Az eddigi nem hivatalos levélfüzér már több mint egyszerű vicc. Ön valóban azt várná tőlem, hogy a GEVB tagjait mélyen érintő kérdésekben hallgassak? Végezetül nem akadályozhatja meg, hogy elmondjam a személyes véleményem, amely lényegesen eltér az önétől. Nem várom, hogy ezt ön megtapsolja, de ne várja, hogy én csöndben maradok, ha egy ideiglenesen rám bízott szakmai bizottság érdekeit kell képviselnem, amit nem látok kellőképpen érvényesülni.”

(folytatása következik)

Darvas Béla

Ps. A sorozat megjelenése után nincs akadálya annak, hogy Fazekas Sándor, Gyuricza Csaba vagy Nagy István interjú keretében itt megszólaljon. Ehhez kezdeményezniük kell az együttműködést, és az alábbiakban feltett kérdéseimre kell válaszolniuk. Én türelmesen várok. Németh Imre korábban például megtette ezt, és elégedett volt a végeredménnyel.

IX. Kérdések      5./ Miként lett egy baloldali minisztériumban megjelenő ambiciózus jogászból az Orbán-kormányok mezőgazdaságának fő szóvivője? 6./ Mitől érthetne a mezőgazdasághoz Feldman Zsolt, ha sohasem tanulta, és hogyan képzelhető el, hogy nulla tapasztalattal irányíthatna akár egy kutatóhálózatot is?