(KFI No87)

Mert kik is azok, akik ugyanazok? Csak annyi tudunk róluk, hogy biztosan nem mi vagyunk. Nem lobbinkbéli. Sőt nem is a megyénkből valók – ahogy a sokat látott örömlány mondta volt a talicska háborús zsákmányra tekintve. Azt hittem, elmúltak ezek a térítő idők, de néha mégis felsejlik az alábbi történetben a lapos után-érzete. Lehet kapaszkodni! Stumpf András és Magyari Péter könnyed interjújában elhangzott raskoiádákból (Raskó György gondolatrepeszeiből) válogatok alább (2. kép), amit komolyan veszek, hiszen úgy szól. Mintha ezt (az olvasatot, az értékelést) a riporterek ránk bízták volna. Imigyen szólt hát az újkori Zarathustra, akinek egy igaz elődje túlélte azt is, hogy a perzsa Isten kivette az ő belső részeit. Ja, akkor már övé volt az Avesta.

Raskó György: „Hát úgy érzem, hogy amíg az ember kreatív, gondolkozik (sic!), dolgozik és valamit létrehoz (sic!), addig nincs ideje azzal foglalkozni, hogy idős vagy fiatal. És azt érzem, hogyha az emberben benne van ez az adrenalinfröccs (sic!)…, […] addig az, hogy hány éves [ő 72!], teljesen lényegtelen.”

– Nem is vitás, hogy emberünknél önbizalomból nincs hiány, amivel persze semmi baj. Petőfi versei közül nekem toronymagasan az „Anyám, az álmok nem hazudnak…” mondanivalója a leginkább tetsző. A vers említett sorának parafrázisa itt természetesen személyre hangolt. Viszont hetven éven felül szerintem helyesebb már a napszemcsi elhagyása, a korral járó távolságtartás, az adrenalin és tesztoszteron emlegetésének ritkítása. Nem kell az élen nyomulni, ha már támolygunk és a szemünk is kissé meggyöngült. Ettől persze még emlékezhetünk és mondhatjuk a magunkét.

Raskó György László szakmai pályafutása   1976-ban végzett a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen. 1983-1989 között dolgozott Algériában, Mexikóban, Kolumbiában és Brazíliában. A kései Kádár-rendszer egyik kedveltje volt, de lehetett persze különleges tehetség is. A ma 22 eddig érintett (4 megszűnt, 4 átalakult – 1. táblázat) vállalkozása közül egyikben (Csopak Zrt. 1991-1996) – nem vele egyidőben – a ceginfo.hu-ban feltűnik Medgyessy Péter (Budapest, Úri utca) is. 1989-ben belépett az MDF-be. 1990. július 15-től a Földművelésügyi Minisztérium Privatizációs és Vállalkozásfejlesztési Főosztályának vezetőjeként dolgozott. 1991-től közigazgatási államtitkár. 1991 júniusától az Állami Vagyonügynökség (ÁVÜ – ma a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt. része) Igazgatótanácsának (Mádl Ferenc – Magyar Péter nagybátyja, Csepi Lajos és Martonyi János dolgoztak itt meghatározó szerepben) tagja. Jelentősebb vendégszereplései a növényolaj- és cukoripari privatizációk, a Hubertus-ügyként elhíresült évszázados német földtulajdonszerzés. 1994 – 1998 között pártot váltó országgyűlési képviselő. Micsoda ajánlólevél! 1996-ban kilépett az MDF-ből. 1996. március 11-től a Néppárt-MDNP alapító tagja, majd alelnöke. Alapítása óta alelnöke volt a Centrum Pártnak (Kupa Mihály) is. 2002-ben bekerült a Medgyessy-kormány gazdasági tanácsadó testületébe, 2006-ban pedig, Gyurcsány Ferenc kormányzása idején, agrárminiszterként is felmerült már a neve. Fia révén később a Momentum lelkes támogatója, de a Mindenki Magyarországa Mozgalom (Márki-Zay Péter) is képbe került nála. 2022-ben a kisgazda-mozgalom feltámasztása is foglalkoztatta. Most a Mádl unokaöcs (Magyar Péter) által vezetett Tisza párt mecénásává lépett elő. Számára most ez a politikai formáció reményt keltő. Talán még nálunk is csúcsot dönt ez a politikai mimikri.

2.kép: A karcagi Raskó György László elmagyarázza helyesen Raskó György közgazdász páratlan magasságokba szárnyaló múltját (forrás)

RGy: „Én mondom a saját véleményemet, ami valószínűleg nagyon sok esetben azért egyezik meg a Tisza párt érdekeivel (sic!), mert én [!] úgy gondolom, hogy egy piacgazdaságban, egy az úgymond európai demokráciában ez szükséges (sic!). Az, hogy a pártok között rivalizálás legyen, ne egypártrendszer jöjjön létre, hanem több párt küzdjön meg azért, hogy ennek az országnak a sorsa jobbra forduljon és Magyarország megállja a helyét a globalizációs világban (sic!), amely elkerülhetetlenül megjelent és fenn is fog maradni a következő évtizedekben, tehát én a verseny híve vagyok gazdaságban, politikában egyaránt.”

– A verseny érdemes híve mögött kiterjedt cégbirodalom áll (1. táblázat, 1. ábra) és Raskó szerint széles körű kapcsolati háló feszül. Nem is vitás, semmi nem törölheti le az arcáról a saját igazába vetett hitét. Szerinte csak a tehetségtelenek lázonganak ellene, akik nem tudják megragadni azt, amit a pillanat felkínál. Ők nem érzékelik a kedvező szelet, és nem tudnak irányba állni? Íme a mai spin doctor revolution.

1.táblázat: Raskó György László cégbirodalma a ceginfo.hu szerint (piros – megszűnt; kék – jogutóddal újjáalakult)

RGy: „…én se képviselő, se semmiféle pozíciót nem szándékozok a Tisza pártban betölteni. Erre utaltam, és Magyar Pétert pedig azért segítem, mert egyrészt találkoztam vele, volt egy kétórás [!] négyszemközti beszélgetésünk … tavaly áprilisban (címkép) […] Életemben előtte nem találkoztam vele […] …úgy döntöttem, hogy érdemes őt segíteni, támogatni azzal a tapasztalattal (sic!), amit én a politikában, gazdaságban az elmúlt 30 évben szereztem.

– Ez a politikai tapasztalat kívülről valahogy így néz ki: utolsó MSzMP-vezetők → MDF (+ ex-KISz-titkárok) → MDNP → (Fidesz-KDNP) → MMM → Momentum → Tisza (2. ábra). Kétségtelenül széles körűnek, mondhatni átfogónak látszik a tapasztalatgyűjtő utazás.

1.ábra: Raskó György legújabb vállalkozási hálója a ceginfo.hu szerint

RGy: „Az Antall-kormány elkezdte a működését, kellett hozni (sic!) a nehéz döntéseket a privatizációval kapcsolatban… […] …a saját tagjai és szimpatizánsai is csalódtak a Magyar Demokrata Fórumban. Nem ilyen pártot akartak maguknak, hanem inkább egy ilyen jóságos pártot, ami hát továbbra is irányítja a népet, ahol továbbra is lehet okosba’ különböző dolgokat elintézni (sic!), és hát kezdett körvonalazódni az, hogy a pártnak van egy erős népnemzeti vonulata legalábbis a gondolkozásban, amely egyébként Antall Józseftől idegen volt [?], és hasonlóan tőlem (sic!) is […] …az MDF-ben láttam, hogy az a vonal, ami erősödik, konkrétan a Lakitelekhez kötődő vonal, az nekem nem tetszett … […] Boross Péter nem volt hajlandó indulni az elnökségért, így Lezsák – Szabó Iván párharc lett az MDF küldöttgyűlésén, és veszítettünk. Lezsákék 60%-os arányban nyertek. Akkor vetettem föl azt, hogy na, akkor ebből az irányból elég […] …pár képviselőtársammal együtt szinte 24 órán belül megalapítottuk a Magyar Demokrata Néppártot, és úgy gondoltuk, hogy majd mi keressük a szoros kapcsolatot a Fidesszel…”

– A Fidesszel? 1993-ban a liberális vonal Fodor Gábor vezetésével kilépett a Fidesz-ből, és Orbán vezetésével elindult a jobbra tolódási, néppártosodási folyamat. 1995-ben fel is vették a Fidesz-Magyar Polgári Párt nevet. 1998-as választások után az Orbán vezette Fidesz alakít majd kormányt a kisgazdákkal és a keresztény-demokratákkal. A városi legendák szerint Antall a kis unokáját láthatta meg a hajdani KISz-titkárban, akinek az apja párttitkár volt, és akinek nagy bajszos spanja elkezdte Csurka Pista bácsit csodálni.

RGy: „…a Momentumnak az akkori vezetője, Fekete-Győr András […] órákat töltött el a lakásomon. Próbáltam neki azt elmagyarázni, hogy abba a hibába beleessenek, mármint a Momentum, hogy a Szabad Demokrata Párt utódként ismerszenek meg a közvélemény előtt. És hát mondtam neki, hogy amennyiben liberális nyugat-atlanti elkötelezettségű párt akarnak maradni, akkor is föl kell venni egy úgynevezett nemzeti vonalat… […] Egyébként meg ellenszenves volt nekem, és ma is az, a pride és az LMBTQ mozgalomnak az a fajta harcossága… […] …most egyetlenegy személy, illetve egy párt van, amelynek a Fidesszel szemben esélye van, ha egy az egyben állnak egymással szemben, akkor a Tisza pártnak azért van tényleg reális győzelmi esélye, de ehhez az kell, hogy a Momentumtól kezdve az összes többi kis párt szavazótábora megértse annak szükségességet, hogy lehet majd valamikor újra az úgymond plurális (sic!) demokrataként részt venni politikai csatározásokban, de most másról (sic!) van szó.”

– Emberünk szerint nemzeti liberális párt is lehetett volna a Momentum? Érdekes formáció lett volna. Raskó György vállalkozói aktivitása az 1990-1994-es első privatizálás alatt volt jelentős, majd második hulláma a Medgyessy–Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt indult. A 2010 utáni Orbán-kormányok idején Raskó vállalkozásai közül több is bezárt (2. ábra), néhányat családtagjai vettek át. Ami pedig a kis pártok szavazóira vonatkozó megjegyzését illeti, igazán kínos megismételnem, de egyszer már bizony lejátszott és bukott forgatókönyv, hogy ’ha az elveinket megerőszakolva összefogunk, akkor győzhetünk’. Mire összeállt Márki-Zay jobboldali baloldalisága, akkora a szavazóknak már baromira nem tetszett a politikai termék. Most sem lehet másként. A kis pártok hívei nem fogják ideiglenesen elcsomagolni a választási preferenciájukat. Ez olyan fajta politikai döntés lenne, ami morálisan nem vállalható. Akik megítélik Magyar Péter durva viselkedési anomáliáit, azok számára lehetetlen őt választani. Akiknek szociális érzékenysége társul a baloldali elvekkel, azok sem képesek erre. Magyar Péter nálunk második jobboldali pártja nem látszik többnek, mint a jelenlegi vezetés nélküli zsákmányszerző Fidesz, ugyanazzal a vezetői arroganciával, vagyis csak a szerepjátékosok (kedvezményezettek) változnának.

2.ábra: Raskó György pártszimpátiái és vállalkozásai székhelyei az egymást követő kormányzatok időszakában (függőleges indigó vonal – rendszerváltás; halványlila szaggatott kerettel határolt terület – az első privatizáció időszaka, nyilazott keretben – a regnáló kormányok; vízszintes színes vonalak – pártszimpátiák és vállalkozási helyszínek)

RGy: Nyilvánvaló, hogy minden fillér számít a Tiszának ahhoz, hogy tényleg országos hálózatot föl tudjon építeni… […] …úgy érzem, hogy hasznos tanácsokat (sic!) tudok adni a Tisza pártnak … hogyan alakuljon át a magyar agrárium, és hogyan alakítsuk át az elmaradott falvakat vagy éppen a kihalófélben lévő falvakat? Tehát milyen gazdasági lépések és infrastrukturális lépések szükségesek ahhoz, hogy ez az elképesztő elmaradás, ami a magyar falu, a város és különösen a főváros között van vagy akár Kelet-Magyarország és Nyugat-Magyarország között [az megszűnjön]? […] 500-600 [?] olyan falu van, ahol gyakorlatilag ma a kihalása szinte megpecsételődött (sic!), de nem hiszem, hogy jó dolog lenne, hogyha ezek a falvak az enyészet sorsára jutnának, lehet ott is olyan gazdaságfejlesztést csinálni, amire nekem [!] van programom, amit átadtam. Magyar Péternek tetszik… […] Biztos, hogy nem leszek agrárminiszter. Magyar Péter egyértelműen megmondta, hogy nála 40-45 év a felső korhatár…”

– A riporterek csöndben maradtak, pedig a lassú és magas labda pontosan az optimumon. Már hogy 45 év fölött már elbutul a magyar, és döntésre képtelen? Ezt mondta volna Magyar Péter Raskónak. Nem kor szerinti diszkrimináció lenne ez, ami demokrata gondolkozásához nem illik? Nem majmolása az egykori fiatal demokraták gondolkozásának, akik mára elidegenedtek attól (megértették az idősödő énjüket), amit hajdanán hirdettek? Magyar Péter 43 éves, akkor a 2026-ban már neki is fuccs? Mi legyen akkor a 65 fölöttiekkel, véreim? Esetleg a 72-éves Raskónak szánta ezt a mesét, hogy ne reménykedjen. Talán így is megtudhat tőle valamit az agráriumról. Viszont miért nem agrármérnököt (kertészmérnököt, erdőmérnököt) kérdez efféléről, ha szándékai komolyak?

RGy: „Csányi Sándorral tényleg hosszú kapcsolatom van, hiszen 1987-ben ismertük meg egymást. Az már elég régen volt. Az ő mostani felesége volt az én titkárnőm a Magyar Hitelbankban [Demján Sándor akkori érdekeltsége]…”

– Szóval akkor nagytudású bankszakemberek mindketten és kifejezett az érdeklődésük az agrárium felé. A Raskó által Lázár idejében felügyelt gorzsai gazdaság is lassan, de biztosan közeledett a Bonafarm, a KITE (a Csányi-család érdekköre) és a Mészáros Lőrinc érdekeltségei felé (3. ábra).

3.ábra: A Gorzsa Zrt. cégháló vázlata (példa a NER-re) a ceginfo.hu szerint

RGy: „…butaság (sic!), amit Ángyán úr állít, ugyanis én 1996 [!] óta benne vagyok a gorzsai mezőgazdasági Rt-nek a tanácsadó testületében, sőt az igazgatóságában is. 96-ban Rapcsák uram (sic!) volt Hódmezővásárhely első számú (sic!) embere, és mint kiderült, volt neki egy táskahordó embere. Úgy hívták, hogy Lázár János, de én Hódmezővásárhelyre úgy jártam, hogy Rapcsák Andráshoz, nem pedig Lázár Jánoshoz […] …Gyapjas Károlynak hívják, tehát kitűnő szakember is … az unokaöccse Lázár János…

– A különleges Raskó úr, mint mindent, ezt is bizonyosan jobban tudhatja, de a ceginfo.hu szerint (maradjunk az ismertté vált tényeknél!) a Gyapjas Károly (Lázár János nagybátyja) által 1998-tól vezetett Gorzsai Zrt. tisztségviselője Raskó György László 2008. május 16. és 2014. január 23. között volt. Itt négy évig rendszeresen találkozott tisztségviselőtársával, Lázár Jánossal, aki viszont 2001. augusztus 1. és 2012. július 1. között töltötte be ezt a tisztséget. A gorzsai birtok résztulajdonosa 1993 és 2004 között az Állami Vagyonügynökség [!] volt, és csak 2005-től Gyapjas Károly a bejegyzett résztulajdonos (Mészáros Lőrinc vállalkozásai csatlakoztak még – 3. ábra). Rapcsák úrról szó sem esik a cég iratai között, vagyis mintha Raskó úr memóriája másként színezne nekünk, mint amit a cégiratok őriznek.

RGy: „…nagybátyámék jól menő családi gazdák voltak, akkor kuláknak nevezték őket, de a feleségem rokonsága úgyszintén [a mádi birtokrész]. Tehát én ebből az oldalról … apámék nagybirtokosok voltak, az anyai ágon pedig. úgymond. hát ilyen középparaszti család … minden oldalról… […] …a Tisza pártnak nagyon erősödik a pozíciója vidéken is, tehát a mezőgazdasági vállalkozók és főleg a mezőgazdasági termelők körében […] Orbán nagyon nem ért a gazdasághoz […] …komoly életszínvonal-csökkenés történt, ez az, ami a Fidesznek most az Achilles-sarka, hogy az élelmiszer minden nap drágább… […] …milyen álságos; gyümölcsízek, lekvárok ez a kör. Ezekben ez cukor nélkül nem lehet tartósítani. Lehet persze ilyen mindenféle művi (sic!) édesítővel, erre valószínűleg az sokkal károsabb (sic!), mint a sima cukor (sic!), és miután cukor van bent a lekvárban, nézzék meg, a lekvárok drágulása, az ilyen 250%-os […] …mi az, ami felhajtotta az inflációt… […] A különadók hajtották föl…”

– Kétségtelenül emelkedik Magyar Péter ismertsége vidéken. Ez szónoki képességeinek köszönheti. Ígéreteit készpénznek veszi a lelkes tömeg. Nem ismert azonban semmilyen szakmai programja, így a vidékfejlesztési és a mezőgazdasági sem. Ha Raskó György koncepciói lennének ezek, akkor sokan egy újrahasznosított, lejátszott politikai szerepjátékos elképzeléseinek gondolnák azt, aki a magyar feldolgozóipar elkótyavetyélésével sokak szerint (igen, Ángyán József is ezen a véleményen volt) már régen hitelét vesztette. Magyar Péter Raskóval kialakított kapcsolata szerintem sokat árthat a Tisza pártnak, még ha valamikor nagybátyjával, Mádl Ferenccel dolgozott is. Raskó a szocialistákkal és a liberálisokkal is szót értett, nem volt válogatós (4. ábra), talán csak a zöldek közelébe nem jutott.

4.ábra: Raskó György az 1992-es – akkor még liberális – Magyar Hírlapban (forrás)

RGy: „…én is kívül vagyok ettől a rendszertől, és azt tudom mondani, hogy a Fidesz-kormányzás alatt is lehetett érvényesülni [!], előbbre jutni, gyarapodni, munkabért fejleszteni […] A Fidesz nem tette lehetetlenné a NER-rendszerhez nem tartozóknak a gazdasági fejlődését. Aki ezt állítja, az hazudik (sic!) […] Megismertem ezt a társaságot [?], azt mondtam, hogy teljesen reménytelen. Ez mindegy, hogy a kádári rendszer volt, vagy az antalli, ez örök életében másokra fog panaszkodni, meg másokat okol azért, hogy neki miért nem sikerült előbbre jutni. Mondtam a Péternek is, hogy az ilyen embereket jobb nagy ívben elkerülni, mert ezek (sic!) nem fognak hozzáadott értéket adni a Tisza pártnak, de hangsúlyozom, a kiválasztásban én nem veszek részt…”

1.melléklet: Raskó György szállóigéi   „Ángyán József idézőjelbe tett pechje, hogy amikor ő a magyar mezőgazdaságból országos méretű szabadtéri skanzent (sic!) szeretett volna csinálni, ebben az időszakban a mezőgazdaság hihetetlenül vonzó célpontja lett a tőkének […] Hát ami ebben pikáns, hogy ezen üzleti csoportok jelentős hányada Fidesz-közeli, tehát a Fidesz holdudvarában működik. Talán emlékszünk a Piszkos 12 állami gazdaság privatizációjára… így nevezték akkoriban … tehát nagyon kedvező (sic!) feltételekkel jutottak hozzá 12 olyan állami gazdasághoz, amelyek Magyarország élen járó gazdaságai közé tartoztak akkor is, és azt mondom örvendetesen [?], hogy ma is így van.” (ATv, Egyenes Beszéd, 2012); „Milyen a tipikus Fidesz-szavazó? 65 évnél idősebb nő, maximum 8 általánost végzett, falusi, alacsony jövedelme van, illetve nyugdíja van […] A Tiszának kedvez, hogy az idős korosztály tagjai közül a következő választásokig sokan, százezres nagyságrendben kiesnek, mint szavazók.” (Magyar Nemzet, 2025); „Meghal pár százezer ember, szétlőnek néhány tucat várost, lesz hatalmas életszínvonal-csökkenés, aztán meg megint kijózanodás. Sajnos úgy látom, megint át kell esni egy tisztuláson” (Világgazdaság, 2025)

– Raskó György szerintem sohasem volt kívülálló, inkább afféle folyamatosan nyomuló és kényszeresen nagyot mondó fontoska (1. melléklet). Hol ide, hol oda csapódott. Mindenhol hagyott egy bőröndöt, ahogyan az angolszászok mondják a szép emlékeikről. Politikusi ambíciói szerintem ma is töretlenek. Ha hívják, megy, ha nem, akkor is. Ma a médiában ő jelenik meg, hogy megmagyarázza a mezőgazdaság történéseit. Magyarázatai afféle amerikásak, azonban valóságos súlyuk nincs. Okoskodók. Hír csak abból van, ha elvéti a hangsúlyokat.

RGy: „Ha az embernek van elkötelezett nemzeti tudata … érzése melléje … van bizonyos talentuma (sic!), akkor szerintem ennek az embernek kutya-kötelessége, hogy élete utolsó napjáig próbáljon a közjóért tenni valamit. Nem akarok nagyokat (sic!) idézni, de mondjuk éppen Kennedy elnököt is idézhetnénk [?] ezen a területen. Mindenkinek van kötelessége, amennyiben tudása megvan hozzá, hogy a magyar nemzet épüléséért, jövőjéért tegyen, még akkor is, ha az netalántán a média világában pontosan a más (sic!) érdekek miatt olyan gellert kap, mint például az én ellenem indított lejárató kampány.”

– Lejárató kampány indult volna az egyetlen és igazi agrárközgazdász, Raskó György ellen? Hát most is ő beszélhet – a kihalnak a Fidesz választói hamarosan megjegyzése ellenére – a Válasz online riportereinek nagyon mosolygós ügykezelése mellett. A vele kapcsolatos érzelemhullám értékelése csak az ő szorongásaiból fakad, bár bizonyosan kitűnően láthatott volna el még bármely állami feladatot, amivel eddig nem kínálták meg. Milyen drámai.

Darvas Béla