(Tudománykövető N^o73)

A magyar médiában való többségszerzés után a negyedik Orbán-kormány az egyetemek irányítását is átvette, és azokat alapítványokba szervezte. A 2021. évi IX. törvény közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokat (kekva) hozott létre (1-2. ábrák). A történelmi egyetemek közül tíz és a hajdani főiskolák közül 11 kikerült az állami irányításból, bár közvetlen költségeiket továbbra is az állam viselte. Hozzájuk csatlakozott egy jövendőbeli kínai egyetem (Fudan Hungary), amiről mostanában már keveset hallunk, bár kekvája már működik. Jó kérdés, hogy egy betelepült kínai egyetem mennyiben nemzeti és mennyiben közfeladatot látna el. Mára ezeken túlmenően tizenhárom úgynevezett közhasznú alapítvány is létrejött, amelyek céljai részben átfednek, de ún. nemzeti célokat szolgálónak mondják ezeket. Leginkább azonban az egyetemek, tudomány és kultúra csoporttulajdonba kerülése volt a cél, ami így a Fidesz-KDNP mélyállam közvetlen irányítása alá került.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Kekvásítás

A Palkovics László (mára a Széchenyi István Egyetem, Győr kuratóriumának elnöke) miniszter és Bódis József államtitkár (ma az Universitas Quinqueecclesiensis Alapítvány elnöke, PTE) igazgatásával létrejött (címkép – fotó: Balogh Zoltán/MTI/MTVA nyomán) alapítványokat sokféle és jogos kritika érte, de ezek közül a legfontosabbak, hogy időben nem korlátozott a kinevezés (szerintem nem terjedhetne túl a kinevező kormány megbízatásánál); az irányító kuratóriumokba Orbán Viktor által elhatározottan a regnáló kormánypárt (Fidesz-KDNP) delegált csak tagokat, a tagság betöltéséhez semmilyen egyetemi oktatói és kutatói múltra nem volt szükség, nem kitétel a tudományos minősítés sem. A kézilabdaedző Mocsai Lajos, a Testnevelési Egyetemért Alapítvány kuratóriumának elnöke, a Debreceni Egyetem díszdoktori címét tudja csak felmutatni (hasonlóan tudományos minősítés nélküli fideszprofesszor Vidnyánszky Attila, a Színház- és Filmművészeti Egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriumának elnöke is); valóságos minősítés híján az MTA-nak nem köztestületi tagja, az MTMT-ben megadott adatai szerint nemzetközi szempontból a saját tudományterületén is ismeretlen, három független idézést tud felmutatni; a Magyar Doktori Adatbázis sem tudományos minősítést, sem általa vezetett diákokat nem tudja felsorolni. Nem ő az egyetlen, Csák János (a Fudan Hungary Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke), Csányi Sándor (a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány és a Soproni Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke), Hernádi Zsolt (a Budapesti Corvinus Egyetemet fenntartó a Maecenas Universitatis Corvini Alapítvány kuratóriumi elnöke), Süli János (a Dunaújvárosi Egyetemért Alapítvány kuratóriumi elnöke) és mások oktatási/kutatási teljesítménye is ilyen végtelenül szerény, vagyis ők kekvák kuratóriumába kerüléssel jutalmazott káderek. A tagok meghatározó többsége kizárólag gazdasági (az állami segítséggel keletkező nemzeti tőkésosztály vállalkozói köre) és politikai érdekeket képviselnek, akár a mindenható Kádár-korabeli egyetem pártbizottsága.

A kuratóriumi tagok közé sok regnáló és volt Fidesz-KDNP miniszter kapott, irreálisan magas tiszteletdíjért tagi felkérést. Csányi Sándor Fidesz-KDNP-közeli bankár, földbirtokos és focimágus két egyetem kuratóriumának elnöke (Magyar Agrár– és Élettudományi Egyetem és Soproni Egyetem) is, ami még a kekvákat illetően is példátlan. Az Európai Unió és a gazdasági támogatás befagyasztása után az aktív miniszterek (Lantos Csaba, Lázár János – a közhasznú kekvákban nem, Nagy István, Navracsics Tibor, Szijjártó Péter, Varga Judit, Varga Mihály – a közhasznú kekvákban nem; míg Csák János maradt) lemondtak a kuratóriumi tagságukról (kiválásuk semmilyen működési problémát nem okozott, jelezve, hogy a munkájuk formális, politikai jellegű volt), míg az exminiszterek maradtak (Fazekas Sándor, Palkovics László, Süli János, Trócsányi László; a sértődékeny Stumpf István más okból távozott). A miniszterek helyére hasonló beállítottságú pártszimpatizánsok érkeztek. Ez aligha elégséges és érdemi válaszlépés volt az EU-adminisztrációja felé, amit a média felé Navracsics Tibor kevés hitelességgel kommunikált. Nem kevéssé meglepő, hogy pótolhatatlan Bacsa György a Színház- és Filmművészeti Egyetem kuratóriumából (ez már a negyedik kuratórium lett volna a számára) a Budapesti Corvinus Egyetemre került át, vagyis példázta, hogy a jelöltek speciális szakmai felkészültsége nem szempont a kiválasztás során. Ezt világosan mutatta a kuratóriumi tagok többségének egyetem irányítási tapasztalatlansága, ami elfogadhatatlan a működőképesség megőrzése és a nemzetközi mezőnyben való előrelépés szempontjából. A Fidesz-KDNP államtitkárai sem feltétlenül távoztak a kuratóriumokból (pl. Bódis József, Schanda Tamás, Szócska Miklós).

A beszervezett egyetemek közül a Színház- és Filmművészeti Egyetem vezetése kifejezetten tiltakozott az álalakítás ellen (2. kép), de ennek ellenére csatlakoznia kellett úgy, hogy a tiltakozó vezetőknek nem volt az egyetemen maradásuk. Az átszervezés tehát nem volt önkéntes, azt államilag és például a Színház- és Filmművészeti Egyetemen (kedvezményezettje Vidnyánszky Attila és köre lett) kötelező erővel szervezték (lásd villáminterjú Upor Lászlóval).

2.kép: Magyarország csendes, újra csendes…

Villáminterjú Upor Lászlóval a Színház- és Filmművészeti Egyetem kekvásítás előtti vezetőjével    Darvas Béla: Mi lett a SzFE hajdani kivonult vezetőinek és diákságának, valamint a helyén keletkező kekvának a sorsa?   Upor László válasza: Hogy a nélkülünk megújult régi iskolában-alkotóműhelyben mi zajlik, arról szinte semmit nem tudok; nem foglalkozom vele, csak kósza hírek érnek el hozzám. Infrastruktúra és anyagi biztonság szempontjából a maradó és a távozó hallgatók, illetve oktatók helyzete nem említhető ugyanazon a lapon, ez nem titok – de valószínűleg van más faktor, amelyben a mérleg másfelé billen. Azok a növendékek, akik annak idején velünk, régi tanárokkal indultak, mind megkaphatták/megkaphatják a diplomájukat: a bentmaradók a felfényesített Vas utcai színművészetin, a kilépők a Freeszfe tagjaként és az Európai Polgár-díjas diplomamentő akció keretében öt európai egyetem valamelyikén. Hogy ezután kinek mennyi és milyen minőségű munka jut – és hogyan alakul a pályája –, azt csak a jövő dönti el. És ez nem feltétlenül a diplomáján virító pecsét színétől, formájától függ. Ahogyan az sem, hogy mit kezd azzal a különleges élménytömeggel, ami az utóbbi néhány évben a hátizsákjába került: hogy hol és hogyan pakolja ki, miként és kivel osztja meg. Ez másképpen, de a tanárokra is igaz. Akik egyébként – akár ottmaradtak ideig-óráig vagy végleg, akár elhagyták a Színműt – más lelkiismereti terhet visznek, mint a fiatalok. A távozókat amúgy nem halmozták el munka- vagy állásajánlattal a honi kulturális intézmények (egyetemek, színházak, könyvkiadók stb.). Azok sem, amelyek korábban támogatták a tiltakozó mozgalmat, vagy ma is támogatják így vagy úgy a Freeszfe Egyesületet. Az Iványi Gábor vezette Wesley Főiskola kínált fel két státuszt – ezeket a legnagyobb szükségben egy ideig be is töltöttük –, több konkrét ajánlatról nem tudok. A többség igyekszik független alkotóként színházi, illetve filmes munkát végezni, vagy ír, fordít. A megrendelések e téren sem rekesztik el a Dunát, ettől nem kell tartani. Szerencsére a Freeszfe a szűkös lehetőségek ellenére ma már fizet némi óradíjat, bár ezt az oktatók egy része nem veszi fel, és megélhetésnek amúgy is édeskevés. A távozás óta néhányan hivatalosan nyugdíjba vonultak, ők ingyen utazhatnak a BKV és a MÁV járművein.

Az irányító kuratóriumok összetétele egyetlen párt (Fidesz-KDNP) céljait szolgálta, vagyis az átalakítás csöppet sem volt demokratikus. Ezt a folyamatot és következményeit Pálinkás Józseffel az MTA exelnökével beszélem most meg. Ennek oka igen egyszerű: ma csak az aktív szerepet vállaló nyugdíjasok mondhatják ki azokat az igazságokat, amiket a dolgozók nem, mert az adminisztráció többnyire elzárkózik az informálási kötelezettségei elől, míg a dolgozók félnek a munkáltatói megtorlástól, aminek a Corvinus Egyetemen való történtek (Ádám Zoltán esete) miatt hitelt is kell adnom.

1.ábra: A 2021-es IX. törvény által létrehozott egyetemi alapítványok kuratóriumai [Megjegyzések: (i) táblázatban fekete bold betűszín – történelmi egyetem, piros bolt betűszín – Fidesz-KDNP-közeli tag, kék bold betűszín – Fidesz-KDNP-közeli vállalkozó, rózsaszín háttérszín – kormányzati pozíció, világoskék háttérszín – új tag, vastag keretű dobozban – több kuratóriumban vállalt szerepet; (ii) Alsó képsor balról jobbra – Csányi Sándor, Palkovics László, Süli János, Hernádi Zsolt; (iii) jobb lenti ábra – a táblázat adatainak egyszerű feldolgozása]

Az egyetemi és közérdekű kekvák kuratóriumainak tagjait összevetve több meglepetésre számíthatunk. Bacsa György három kuratóriumban is tag, míg két kuratórium munkájában vesz részt: Csányi Sándor, Demeter Szilárd, Lánczi András, Kerezsi Miklós, Lázár János, Magyar Levente, Maróth Miklós, Martonyi János és Schmidt Mária. Az EU elvárásainak érvényesítése a közérdekű kekvákban egyáltalán nem történt meg. Szerintem nincs olyan, aki ezt a koppanó igazságot érdemileg cáfolni tudná. A kekvákban minden további nélkül tag aktív miniszter, mint Lázár János és Varga Mihály, de szerepet vállalt Áder János, Balog Zoltán és Maróth Miklós (az MTA kutatóhálózatát irányította egy ideig) is. A Győrben 1,5 milliót közelítő kuratóriumi tiszteletdíj nagyon vonzó. Jó kérdés, hogy a több kuratóriumban is tag ezt az összeget mindenhol felveszi-e? Továbbá, vajon hogyan osztódnak ezek a pótolhatatlan vezetők úgy, hogy több ember munkáját is képesek elvégezni? Komoly ezt illetően bennem az aggály, hogy nem valóságos teljesítményekről van szó, hanem pártszerű juttatásról.

2.ábra: A 2021-es IX. törvény által létrehozott közérdekű alapítványok kuratóriumai [Megjegyzések: (i) táblázatban piros bolt betűszín – Fidesz-KDNP-közeli tag, kék bold betűszín – Fidesz-KDNP-közeli vállalkozó, rózsaszín háttérszín – kormányzati pozíció, világoskék háttérszín – új tag, vastag keretű dobozban – több kuratóriumban vállalt szerepet; (ii) Alsó képsor balról jobbra – Bacsa György, Lázár János, Lánczi András, Maróth Miklós; (iii) jobb lenti ábra – a táblázat adatainak egyszerű feldolgozása]

Darvas Béla: Önkéntes és demokratikus volt-e a hazai egyetemek és főiskolák többségének ún. közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványokba rendezése?

Pálinkás József (3. kép): Nem. Az intézmények többsége – lehet, hogy valamennyi – ezt részben erős politikai nyomásra, részben az anyagi ellehetetlenítéstől való félelemből tette. Néhány intézmény pedig a többlettámogatás reményében. Kezdetben ugyanis szó szerint óriási – 1.500 milliárd forintnyi – támogatás ígéretével szédítették a felsőoktatás szereplőit. Azt is hozzá kell tenni, hogy az átalakítás kezdetben a hallgatók helyzetét nem érintette, így ők nem igazán figyeltek fel erre.

DB: Az egyetemi alapítványokban szereplő történelmi egyetemeink és hajdani főiskolánk csoportjai között látsz-e minőségi különbséget?

PJ: Persze. Szerintem mindenki lát, aki nem vak. A hirtelen egyetemmé előléptetett főiskolák képzési és főként kutatási tevékenysége maradt a korábbi szinten. Ezekben az intézményekben nem folyik a szó klasszikus értelmében tudományos kutatás. A kényszerből publikáló oktatók dolgozatai valójában kárt okoznak, mert rontják a tudományos publikációk hitelét.

DB: A nemzeti szó hangsúlyozása a nemzetközi természetű tudást/tudományt illetően szerinted helyénvaló? Az emberi tudást illetően értelmezhető az internacionalista és globális jelzőkkel való dobálódzás?

PJ: Nem helyénvaló. Ezt nyilván mindenki érzi, hiszen úgy dobálóznak a globális és internacionalista jelzőkkel, hogy közben mindenféle globális és internacionalista listákon való helyezés (ranking) irreális javítását tűzik ki célként– rendszerint persze a távoli jövőre téve ígéretet.

3.kép: Pálinkás József 2024. január 18-án az ATv Egyenes Beszéd című műsorában (forrás)

DB: Az ún. kekvák céljai szerinted jól elkülönültek-e, és indokolt volt-e a társadalom igényeire hivatkozni?

PJ: Röviden, nem. Kicsit hosszabban: ezek az új típusú alapítványok, amelyeket közfeladatokat ellátó közérdekű vagyonkezelő alapítványoknak (kekva) nevez az új jogállást létrehozó törvény, valójában öszvérek, se nem magán-, se nem közalapítványok. Az állami vagyon magánkézbe adásának kétséges jogi eszközei. Semmilyen társadalmi igény nem volt ezek létrehozására, hacsak néhány száz ember érdekét nem tekintjük társadalminak.

DB: Az egyetemiekkel együtt a közhasznú alapítványokra nem vonatkozott az EU kritikája, hiszen ott semmilyen korrekciós lépés nem történt? Nem az intézkedési koherencia teljes hiányát jelenti az efféle gondolkodás?

PJ: Az intézkedési és jogalkotási koherencia teljes hiányára utal, hogy a törvényt nem a jogalkotásról szóló törvény előírásai és a megfelelő egyeztetések lefolytatása alapján hozták meg. A cél a közvagyon sajátos – szerintem nem jogszerű – magánkézbe adása volt. A következmények és a hosszú távú érdekek figyelembevétele nélkül történt a jogalkotás és az intézkedések is.

DB: Jogos-e az Európai Unió vádja, hogy a kekvák irányítását nem demokratikusan választott, oktatási és kutatási szakértelemmel nem bíró kuratóriumok irányítják? A médiában megjelent hírek szerint a kuratóriumi tagok csak ~25%-áról lehet azt állítani, hogy pártsemleges (1. ábra). Szerinted a kormány már teljesítette az EU elvárását, ami a kormánytól (politikától) való függetlenséget kérte, és az ötödik Orbán-kormány a kuratóriumok működését mára vajon demokratikus alapokra helyezte-e?

PJ: Az intézményi autonómia nyilvánvalóan sérült. A kuratórium elnökének és tagjainak kinevezési eljárása nem felel meg a jogállamokban szokásos eljárásnak. Az intézmények döntéshozó és tudományos testületeinek nincs beleszólása a kuratóriumok összetételébe. A kezdetben nyilvánvaló abszurditást és összeférhetetlenséget – a kuratóriumi tagokat életre szólóan nevezik ki, és főként miniszterek és államtitkárok a kuratóriumi tagok – úgy próbálták elfogadtatni, hogy kinevezési időt csökkentették, és az aktív miniszterek lemondtak. Ez azonban nem oldja meg a fő problémát, mert a kuratóriumi tagok kinevezésének feltételei és eljárása továbbra sem felel meg a jogállami kritériumoknak.

DB: Hogyan lett volna célszerű az egyetemi kuratóriumok tagjainak választása? Milyen előzetes teljesítmény szükséges ahhoz, hogy az egyetemi közösség irányítása kiegyensúlyozott és szakmailag megfelelő legyen?

PJ: Normatív feltételeket kellene megfogalmazni a kuratóriumi tagságra és a kuratórium összetételére. Az elnökre és a tagokra vonatkozzon valamilyen végzettségi és vezetői tapasztalati követelmény. Világos, normatív összeférhetetlenségi szabályokat kell törvénybe foglalni. Ne csupán egyetemi és kutatóintézeti emberek legyenek a tagok, de ők alkossák a többséget. A kuratórium tagjainak többségét ne a kormány, hanem autonóm szervezetek – köztük maguk az intézmények – javasolják, a kinevezőnek legfeljebb indokolt kinevezési-visszautasítási joga legyen.

(folytatása következik)

Darvas Béla