Bezárás
Fapados agrokemizálás

Roundup-saga – 3. rész: Edwin Hardeman pere (második felvonás)

Fapados agrokemizálás (No41)

A kertész pere 2018-ban haladt a maga útján, és másodfokon is nyert a Bayer/Monsanto ellen, bár a megítélt összeget 289 millió US$-ról 78 millióra csökkentették. Edwin Hardeman (címkép) perében San Francisco-ban, elsőfokon 2019 tavaszán hirdetett eredményt Vince Girdhari Chhabria bírósága. A felperes védőügyvédjei Aimee Wagstaff, Andrus Wagstaff és Jennifer Moore (Moore Law Group) voltak, és az érdeklődők a per részleteibe is betekinthetnek. 80 millió US$-ból 5 millió a kártérítés, míg 75 millió a büntetés összege.

A Bayer – nagyon igyekszik a Monsanto viselt dolgaitól távol tartani a gyógyszergyártásban szerzett jól hangzó nevét – az ellenperét is elbukta, amelyet az Environmental Protection Agency (Környezetvédelmi Ügynökség) ellen folytatott. Az ügy világossá tette a számára, hogy jogilag a kaliforniai EPA (Cal EPA) dönthet másként, mint szövetségi EPA (US EPA). Ez gyakorlatilag azt jelentette most, hogy Cal EPA a WHO-hoz (Világ Egészségügyi Szervezet) tartozó IARC (a WHO Rákkutatási Ügynöksége) rákkeltési gyanúját fogadta el mérvadóként, és saját döntése alapján figyelmen kívül hagyhatta a US EPA kockázatértékelését. Köztudott, hogy a környezet-egészségügy az Egyesült Államokon belül a legszigorúbb normákat éppen Kalifornia államban honosított meg, amelyben bizonyosan szerepet játszik a Berkeley Egyetem (valamennyi campus-án tilos a glyphosate alkalmazása) híres toxikológiai iskolája (legismertebb képviselőjük Bruce Ames, a mutagenitási tesztek meghonosítója) és a San Francisco-i székhelyű Pesticide Action Network (PAN), amely a növényvédő szerekkel kapcsolatos kritikai szemléletéről híresült el.

A Cal EPA döntését teljesen jogosnak gondolom, mivel az IARC bizottságában dolgozó onkológusok és szakbiológusok rálátása a rosszindulatú betegségekre sokkal avatottabb, mint a matematikusok és hivatalnokok által foglalkoztatott környezetvédelmi (lásd US EPA) vagy élelmiszer-biztonsági bizottságnak (lásd EFSA – az Európai Unió Élelmiszer-biztonsági Hivatala). A glyphosate ügyét illetően a US EPA környezetvédelmi ügyekkel foglalkozó hivatal, amelyre az ügyből a környezetünkben és szervezetünkben való hatóanyag-megjelenés, és az átlagos nemzeti fogyasztói kosár alapján a valószínűségszámítás tartozik. Ez utóbbi nemzeti karaktere nagyon is egyedi, hiszen aligha tehető egyenlőségjel az észak- és dél-amerikai fogyasztók, illetve a magyar lakosság fogyasztó kosara közé. Márpedig a kockázati számítások ilyesmiken alapulnak. Az EFSA ebbéli számításai már szakszerűbbek lehetnek, de itt is óriási a különbségek vannak a latin, a germán, a szláv és a magyar konyhák között. Nem járhatok messze az igazságtól akkor, amikor azt állítom, hogy hazánk számára a nemzeti kockázati számítások lennének valójában csak hasznosak, amelyek a magyar lakosság által elfogyasztott élelmiszerarányokkal kalkulálnak.

A fentiek alapján bizonyosan érthetővé válik már, hogy nem azonos képzettségű és nézőpontú szervezetek vitájáról van szó. A US EPA és EFSA (hátterében a kémikusokból álló ECHA – az Európai Vegyianyag-ügynökség) nem is a rákkeltés veszélyét, hanem bekövetkeztének valószínűségét vonják kétségbe. Jó lenne ezt végre széleskörűen így érteni, s ez a megjegyzésem főként a NÉBIH döntéshozóinak szól (pl. Oravecz Márton, Jordán László, Tőkés Gábor), akik az ország nevében a glyphosate engedélyének meghosszabbításáról szavaznak majd, de nyilván az Agrárminisztérium felelőssége sem felejthető innen ki (pl. Gábriel Géza, Zsigó Róbert, Rácz András, Nagy István). Eddig ezek a szervezetek a glyphosate forgalmazásának hosszabbítása mellett szavaztak, úgy hogy környezet-egészségügyi indoklását ennek nem adták. Valamennyijüket nyomatékosan kérem arra, hogy a nemzetközi és ezen téren nagyon is jelentős hazai kutatások eredményei irányítsák a szakmai döntéseiket, és ne a pillanatnyi gazdasági megfontolások.

166.kép: Csányi Sándor (Fotó: haon.hu)

Magyarország esetében a glyphosate-forgalmazás szálai az Agro-Chemie Kft.-hez vezetnek, ami a KITE Zrt. tulajdona, ha úgy jobban tetszik, akkor annak leányvállalata. Ez utóbbi viszont Csányi Sándor irányítása alatt áll (166. kép). Az Agro-Chemie Kft. a Fozát 480 gyomirtóját, a gyári prospektus szerint a különböző, főként keleti országokba is szállítja. A glyphosate felhasználást illetően a totális gyomirtás ebbéli olcsóságát és az állományszárítást említik, míg a no-till-gazdálkodás a takarónövényes gazdálkodásban betöltött szerepét tartja fontosnak. Ez utóbbi kicsiny közössége természet- és környezetvédőként aposztrofálja magát, ami szerintem helytállónak nem nevezhető egy vízszennyező és rákkeltéssel gyanúsított hatóanyag esetében.

Mindez azt jelenti, hogy a készítmények [ezekben a glyphosate-származék és a formázó anyag – külön kiemelve a faggyúamin-származékokat (POEA) – is eltérhet] perelhetők, vagyis a rengeteg generikus gyártó sincs a perektől biztonságban, és lényegtelen, hogy a hatóanyagot többnyire szinte mindenki számára Kína gyártja. Az is következik ebből, hogy az európai, sőt hazai perek is elindulhatnak ezen az úton. Mindezt az Agro-Chemie Kft. figyelmébe ajánlom, aki nálunk forgalmaz generikus glyphosate-készítményeket. A Fozát 480 készítményében 2016-ban lecserélte már a POEA formázót, amit használt. Javaslom a Fozát 480 készítményen az alábbi szöveg feltüntetését: „Az IARC által rákkeltéssel gyanúsított hatóanyagot tartalmazó készítmény” – ami elejét veheti a későbbi eredményes perelhetőségnek, akár a cigarettafélék esetében. A NÉBIH döntéshozói meditálhatnak azon, hogy a címkézés ellenőrzése elemi kötelességük azokban az esetekben, amikor III. kategóriás készítményről van szó, amit bárki szakképzettség nélkül megvásárolhat.

Azt is tudom javasolni, hogy munkájukba vonják be az egészségügyi tárcát, és kalkuláljanak a glyphosate által okozott környezeti és egészségügyi károk költségeivel, amikor a növénytermesztésben való felhasználhatóság olcsóságával érvelnek. A termelői érdekek nem írhatják felül a fogyasztói érdekeket, s ez véleményem szerint az Alaptörvényből is levezethető. Kérem azt is, hogy a növényvédelmet kalauzolják vissza arra a fogyasztók egészségügyi érdekeit messzemenően előtérben helyező szabályozási mederbe, amit †Nagy Bálint és †Nechay Olivér honosított meg hazánkban, s amelyre a DDT-vel kapcsolatos intézkedéseik miatt máig büszkék lehetünk. Hazánk – számomra – egyértelműen letért erről az útról, és az Európai Unióban a növényvédő szer re-regisztrációs programjaiban igen elkeserítően a tudomány eredményeire vak és süket, elővigyázatlan országok között szerepel. Hosszú pályafutásom alatt gyógyíthatatlan betegen megkeresett már a BVM-nél dolgozó kémikus, hogy milyen kár, hogy az egészségügyi mellékhatásokról mit sem tudott, és nem figyelt kellően azokra a kutatókra, akik figyelmeztettek. Talán miatta sem tudom abbahagyni azt, hogy beszéljek arról, amit senki sem kér tőlem, és vállalom a megítélő tekinteteket.

Térjünk akkor vissza a Roundup márkanéven forgalmazott glyphosate-ra, amely jelentős szerepet tölthetett be a 70 éves kaliforniai Edwin Hardeman non-Hodgkin limfómájának kialakulásában. Hardeman a Santa Rosa-ban lévő kertjében időről időre felbukkanó mérges tölgy (Toxicodendron diversilobum) ellen használt közel harminc éven keresztül Roundup készítményt. Ez a növény Kaliforniában gyakori, és felszíni olajai (urushiol) miatt csalánkiütést okoz (167. kép). Hardeman 2014-ben vette észre, hogy a nyakán egy nagyobb csomó alakult ki. A következő két hónapban diagnosztizálták a betegségét és kezdték el a kemoterápiát.

167.kép: Toxicodendron diversilobum (Fotó: Joe Decruyenaere)

Érdekes, hogy milyen csekély és felszínes az az érdeklődés, amit a hazai sajtó szentel a glyphosate-pereknek, mintha nem fontos és mindannyiunkat érintő kérdésről lenne szó. Az etológusi pályafutását újságírásra cserélő Molnár Csaba PhD (Magyar Nemzet → Index) számomra különösképpen emészthetetlen hírt közölt a második glyphosate-perről, amelyhez a világ cikkterméséből a glyphosate mellett állók elbizonytalanító álláspontját közvetítette. Ilyen véleményekben a lényeges momentum a korunkban meghatározó szaktekintélyű IARC tevékenységének kétségbevonásán alapul, amihez hasonlóval tudományos pályán dolgozóknál még sohasem találkoztam. Szerintem ugyancsak nem hazai újságíró feladata az amerikai jogszolgáltatási forma bírálata (lehet, csak a kritika hatástalanságával kell számolni), amely kétségbe vonja azt, hogy megfelelő ítélet születhet a glyphosate-ügyében. Nem árt tudnunk, hogy mind az ügyészség, mind a védelem jelentős erőfeszítést tesz arra, hogy szakértő tanúkat szólaltasson meg. Itt például a vád oldaláról Christopher Portier, Beate Ritz, Roger Turk, Richard Turley, Jeffrey Ye, Dennis Weisenburger és további tanúkra gondolok, akik megszólaltak.

Molnár cikkében – ami a hazai olvasókat tájékoztatta – 12 esküdtet említ, de Hardeman esetében márciusban hat esküdt volt csupán, akiket csak az eléjük tárt tények győzhették meg (168. kép), és nem állítható az sem, hogy ez a fajta igazságszolgáltatás alacsonyabb szinten működne, mint az Európában honos válfajai. Molnár szerint Edwin Hardemannak gégerákja volt, amit mérges szömörce (Toxicodendron radicans) Roundup-pal történő irtása miatt szenvedhetett el, ha egyáltalán. Csakhogy az Egyesült Államok nyugati partjainál, ahol Hardeman vagy DeWayne (az első felperes) lakik, mérges szömörce nem él. Nos, mérges tölgyet irtott a Santa Rosa-i birtokán, és non-Hodgkin limfómája alakult ki. Ez azért nagyon fontos, mert ennek a betegségcsoportnak a megnövekedett valószínűségét találták az epidemiológusok. Molnár cikkében tényszerűen kevés dolog felel meg az igazságnak, és jelentős félreértések ahhoz, hogy az ebbéli híradást ne akadjon fenn rajtam. A Molnár Csaba által megadott AFP hírforrás eredeti híre sem érhető el. Én személy szerint azt gondolom – nem kevés nemzetközileg megmérettetett munkával a hátam mögött, hogy nem kellene a hazai, toxikológiai kérdésekben dilettánsnak a tényekben való elbizonytalanítás útját választani, különösképpen rákkutatási szempontból a legjelentősebb világszervezetet munkáját illetően. A szakügynökségek hitelének szétverése után csak anarchia következhet. Miért lenne ez kívánatos?

168.kép: A Hardeman-ügyben elsőfokon döntő esküdtek (Fotó: care2.com)

2019. áprilisáig a Bayer/Monsanto már a harmadik perét veszítette el Kalifornia államban. A két non-Hodgkin limfómás felperesnek 78 (DeWayne ’Lee’ Johnsonnak másodfokon) + 80 (Edwin Hardemannak elsőfokon) millió US$ kártérítést és büntetést ítéltek meg a bíróságok. A kaliforniai pervesztések után a Bayer részvényei zuhanásba kezdtek. A 2015. áprilisi 140 dolláros érték 2019. májusára a 60 dollárt sem érte el, ami most is jellemző. Elemzők az átlagérték 44%-ának vesztéséről beszélnek az utóbbi egy évben, ami gazdasági csődhelyzethez közeli. A Bayer csak a legfelső (szövetségi) bíróság korábbi határozatokat megsemmisítő döntéseiben reménykedhet, amely az US EPA véleményére támaszkodhat majd a Cal EPA szakvéleményével szemben. A csomagoláson való figyelmeztető (valóban antireklám) jelölés elmaradásával, azonban a US EPA sem tud majd szerintem mit kezdeni.

Időközben a Monsanto morális hagyatéka is napvilágra került, amiről a Le Monde májusi híradása nyomán a BBC is azonnal hírt adott. A Monsanto Franciaországban listát vezetett azokról, akik a termékei ellen felszólaltak. Nincs okom azt feltételezni, hogy más országban ez másként lehetett. A szóban forgó 2016-os lista kétszáz tudós, politikus és újságíró nevét tartalmazta. Azok neveit, akik kritikával illették a Monsanto növényvédő szereit és GM-fajtáit. A listán találjuk Ségolène Royal ex-agrárminiszter nevét is, Franciaország ugyanis a glyphosate meghosszabbítása ellen szavazott. A listát a Fleishman Hillard PR cég állította össze a Monsanto-nak. A Bayer most elnézést kért az érintettektől, és megvált a PR cégtől. Miért csak most, hogy a törvénytelen adatgyűjtésre fény derült? Tisztában volt azzal a Bayer, hogy mit vett meg? Mire használta ezt a listát a Monsanto? A Bayer bocsánatkérése után a különleges bánásmódot azonnal el is felejthetik az érintettek? Őszintén kételkedem ebben.

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom