Tudománykövető (N^o26) – MTI: Megtalálták a molekulát, amely a férfiakat a szklerózis multiplextől védheti (2018. január 31); Megtalálták a molekulát, amely a férfiakat a szklerózis multiplextől védheti (HAON.hu – február 1.); Rájöttek, mi védi a férfiakat a szklerózis multiplextől (Index – február 1.)

Az autoimmun betegségek előfordulása nőknél gyakoribb, mint a férfiaknál. Akkor mégis csak ők a gyengébbik nem – kontrázott Tóni. Mindezt a bőrfarkas (lupus, szisztémás lupus erythematosus, SLE – 10-ből kilenc beteg nő), a reuma (rheumatoid arthritis – nőknél 2-3-szor gyakoribb) és a sclerosis multiplex (multiple sclerosis, SM – közel 3-4-szer annyi nőbeteg van) eseteiből tudjuk, ahol az ivarok eltérő hormonális háttere miatt a tesztoszteron jótékony hatása elég hamar felvetődött. Persze van ez másként is; az inoperábilis prosztatarák gyógyítására ma lassú kibocsátású ösztrogén injekciót használnak az urológusok.

A chicagói kutatók egereken vizsgálták a SM kialakulásának körülményeit és hormonális befolyásolhatóságát. Mindezt a világhírű Proceedings of the National Academy of Sciences U.S.A. (PNAS) nevű tudományos folyóiratban 2018. január végén tették közzé. A sclerosis multiplex kórfolyamatában károsodik az agy és a gerincvelő idegsejtjeit védő velőshüvely. A saját és idegen megkülönböztetésében megtévedt immunrendszerünk ilyenkor fehérvérsejteket (sejtes elemek) és ellenanyagot (oldott elemek) küld a velőshüvely bombázására, vagyis saját maga ellen fordul. A mielinhüvely szétesése miatt zavarttá válik az ingerületátvitel és ez különféle neurológiai problémákban nyilvánul meg. Zsibbadhat itt ott, látási problémáink lehetnek, szédülhetünk, remegés vehet rajtunk erőt, fokozódhat az izomtónusunk, koncentrálási problémáink támadnak és nem mindig érjük el idejében a vécét. A testi tünetekre jellemző az aszimmetrikus előfordulásuk.

Egy világhírű rákimmunológus (Klein György) mesélte nekem egyszer, hogy az immunológia hőskorában egymás után jelentek meg a tudományos összefoglalók, amelyek tartalma szinte teljes mértékben másról szólt. Később kiderült, hogy valamennyien helyes úton jártak, csak ennek a bonyolult, sok helyen átfedő (redundáns működésű) rendszernek egy-egy darabjára (természetes és szerzett) fordították a figyelmüket. Az immunrendszerünk válaszgazdagsága döbbenetesen sokrétű, s a megoldóképességnek itt többféle – pokolba a gazdaságossággal – útja is létezik. Nem állíthatom tehát azt, hogy itt könnyű a megértés és a tanítás. Azt viszont igen, hogy érdemes tanulni.

Az is észrevették, ha nőstény SM-egereket tesztoszteronnal kezeltek, akkor a tüneteik megszűntek. A testünk kötőszövetében elszórtan található hízósejtek (mastocyta) allergiás természetű események kapcsán aktiválódnak, ami hisztamin- és interleukin-termeléssel – vagyis gyulladásos állapot indításával – járnak. A hízósejtek ebben az esetben az IL-33 (interleukin 33 – amiért az IL33 gén tehető felelőssé) vegyületet bocsátják ki. Ez gátolja a Th17 nevű sejtek megjelenését (T helper 17 sejt, a csecsemőmirigyben szocializálódó és az interleukin 17-t termelő immunsejtvonal), amelyek az IL-17 kibocsátásával támadják meg a velőshüvelyt. A tesztoszteron tehát megelőz egy immunológiai reakciósort, ami a hízósejtek és a Th17 limfociták összjátékaként alakulna ki.

Ezek az eredmények nagyban segíthetik az ivarfüggő autoimmun-betegségek kezelhetőségét, s talán ezért is fordult az eredmények felé széleskörű nemzetközi figyelem. Persze a szexszteroidokkal való kezelések csöppet sem mellékhatás nélküliek, hiszen a tesztoszteron az IARC értékelése – főként állatkísérletek és anabolikus szteroidok humán példáin alapulva – 2A minősítésű rákkeltő. Szakorvos alkalmazhat csak efféléket és folyamatos kontroll alatt úgy, hogy az esetleges mellékhatásaik ne vegyék el azt, amit nyerhetünk velük.

A következő rész címe: Daganat vs. immunterápia – Állatkísérletek után

Daedalon