Tudománykövető (N^o10) – MTI: Riasztóan elterjedt az elhízás az iparilag fejlett országokban (2017. július 25): Riasztóan elterjedt az elhízás az iparilag fejlett országokban (ujszo.com – július 15); Brutálisan elhízottak az emberek az iparilag fejlett országokban alfahir.hu – július 15)

Évtizedekkel ezelőtt, mikor a növényvédőszer-maradékok hatásairól kezdtem írni, mondta nekem egy ma, a kullancsok terjesztette betegségek területén ismertté vált fiatal orvos, hogy a kóros kövérség okait senki sem ismeri, de a statisztika félelmetes, így ideális kutatási terület a környezet-egészségügy területén. Nos, ma már sejtjük, hogy a hormonmoduláns hatású vegyületeknek köze van ehhez a fejleményhez, de haladjunk sorrendben.

A híradásnak megfelelően, valóban az iparilag fejlett országokban terjed a kóros kövérség? Nekem nem úgy tűnik. Egy 2016-os kimutatás szerint Kuvait (43%), Szaúd Arábia, Belize, Egyiptom, Jordánia, Arab Emirátus, Dél-Afrika, Katar, Mexikó és Egyesült Államok (32%) a sorrend. A 30-40%-ot elérő arány közel sem érinti az iparilag fejlett Európai Unió országait (átlagosan ~25%; legalacsonyabb Svájc ~18%) vagy Japánt (~5%). Mondhatnánk, hogy a gazdag országok azok, amelyek vezetik ezt a listát, de Egyiptom, Jordánia vagy Mexikó nem tartoznak ezek közé, illetve a másik oldalon Japán és Svájc mond ennek ellent.

A legfeltűnőbb talán az arab országok túlsúlya, amit követ Közép-Amerika és Dél-Afrika. A statisztikát vezető országok azonban kérdésesek, hiszen a WHO szerint a Csendes-óceán délnyugati szigetvilága (Szamoa, Nauru, Cook-szigetek, Tonga, Palau, Kiribati stb.) népessége Kuvaitot is meghaladó értékekkel tűnnek ki. Mindenképpen változatos okokra kell tehát gyanakodnunk; nem lehet ezt a fejlett ipar gagyi élelmiszereire vagy gazdasági jólétre visszavezetni.

Az Európai Unió közel sem egységes ebben a vonatkozásban. A kelet-európai térségben az elhízottak aránya (25-33%; Csehország 33%, Magyarország 28%) kicsit magasabb. Igen sok ország található 25%-os értékkel a nyugatibb régiókból, pl. Egyesült Királyság, Spanyolország és Németország. Kétségtelenül a szegény afrikai országokban alig ismert probléma a túlsúlyosság (1-5%), de itt találjuk Indiát és Dél-Ázsiát (kiemelve Vietnamot és Kínát) is. S Japánt is, ahol nyilvánvalóan a tradicionálisan egészséges táplálkozásnak jelentős szerepe lehet.

Az elhízásnál a zsírraktározás olyan mértékű, hogy az élettartam csökkenéséhez vezethet. Túlsúlyos (overweight) az, akinek a testtömegindexe (tömeg/magasság négyzet) >25 kg/m², míg kórosan kövér (obesity; 600 millió 2014-ben) az, aki >30 értéket (1,9 milliárd ember 2014-ben) ér el. 45 fölötti értéknél beszélünk szuper kövérségről. Mi vezet ehhez?

Talán nem is véletlen, hogy az indiánok és arabok körében gyakori glükózintolerancia miatt Közép-Amerika és az arab országok kiváltképpen érintettek. Könnyűnek tűnik összefüggést találni a kóros kövérség és a cukorbetegség között. Ugyanakkor találhatók országok, amelyek ennek a vélt összefüggésnek ellent mondanak, pl. India és Kanada, ahol magasabb a cukorbetegek aránya, mint ami a túlsúlyosok arányából levezethető lenne.

A WHO szerint az energiagazdag (zsírok, cukrok) élelmiszerek fogyasztása és a mozgásszegény életmód a valódi ok, vagyis a szervezetünkbe bevitt energiát nem vagyunk képesek aktivitással ellensúlyozni. Mindebben közreműködik a gyors éttermek egészségtelen kínálata és agresszív reklámozása, amelyek közül ki kell emelni a zsírgazdag ételeket (húsos szalonna, zsíros sajt, sült krumpli, olajat visszatartó sült bunda) és magas cukortartalmú üdítőket.

A következmények a keringés, a cukorháztartás, az ízületek érintő, valamint a rosszindulatú betegségek terjedése. Nehéz azonban ok-okozati összefüggést megállapítani, hiszen a cukorbetegség, magasvérnyomás-betegség vagy a vastagbéldaganat is azok közé tartoznak, amelyeket örökletesnek tartunk. Vagyis mindehhez a személyes genetikánk is hozzáteszi a magáét. A Prader-Willi szindróma ezt eléggé világosan mutatja. A hormonális (hipotireózis, Cushing-kór és policisztás petefészek szindróma), a daganatos betegségek (craniopharyngioma) és a gyógyszerek (antipszichotikum, antidepresszáns, epilepszia- és cukorbetegség-ellenes készítmények) mellékhatásait is többen felsorolják. Stressz és érzelmi kiegyensúlyozatlanság (unatkozó és csalódott emberek jó része kárpótolja magát evéssel) alvászavarokon keresztül is hozzájárul a súlyunk emelkedéséhez, hiszen alváskor kerül kibocsátásra több, az éhségérzetünkkel kapcsolatos hormonunk.

Nyissuk kicsit tágabbra az érdeklődésünket, azért is, mert az utóbbi 34 évben (1980 és 2014 között) az emberek többségével történnie kellett valami lényegesnek ahhoz, hogy – amint látjuk – a túlsúlyosság statisztikája kétszerte rosszabb lett. Mi változott? Nem látunk ilyet azok között, amit felsorolt eddig az egészségügy.

Tiszta sor, hogy nem kell fölöslegesen zabálni. Pláne nem élelmiszernek látszó szemetet, de ha már valamiért igen, akkor le kell mozogni – vágta közbe türelmetlenül Aranka. Ne legyél ilyen szigorú – fedte meg Tóni. Kétségtelen, hogy ami lényegesen változott a környezetünkben, az a gyors étkezdék (McDonalds, Burger King, Kentucky Fried Chicken, Pizza Hut stb.) megjelenése, amelyek közül pár kifejezett gondot fordít arra, hogy a fiatal nemzedékeket becsalogassa ezekbe az éttermekbe. Ha kell filléres ajándékokat (McDonalds) ad ehhez, és ma is folyamatos akciókkal tartja magát a közfigyelem előterében. A gyors étkezdék mellett azonban az élelmiszeripari termékek összetételét tekintve is súlyos változások történtek. Eltérő állatfajták terjedtek el, így különösképpen megváltozott a baromfihús összetétele. Az élelmiszer-szabványok megengedései olyan mértéket értek el, hogy ma újra kellett igazítani a virsli és párizsi hústartalmát, csökkenteni a sótartalmat, felfigyelni az élelmiszer-adalékokra (napjainkban éppen a glutamátokra), új termékként bevezetni a cukormentes üdítők körét. Mindez persze már egy másik, igen ellentmondásos történet, mert azok is mintha túlsúlyosságra vezetnének. Az élelmiszereink kínálatában a kiegyensúlyozatlan beltartalmú hányad soha nem gondolt arányt ért el. Élelmiszeripari innovátorok – ébresztő!

És mi változott még? Nos, a vizekbe és élelmiszereinkbe kerülő/migráló hormonmoduláns vegyületek. Ezek közül a fogamzásgátlók, a növényvédőszer-maradékok (gombaölők, gyomirtók és állatirtók) és a csomagolásra használt műanyagok köre. Ehhez járul a főzéshez használt edényeink (teflonbevonat, melamin, egyszer használatos műanyagedények) és eszközeink (műanyagkeverők, -evőeszközök) kibocsátásai. Üdítős palackjaink és műanyagpoharaink. Csoda, hogy a betegségarány nem magasabb. Miért is nem sikerül a világ döntéshozóinak ezen a területen komoly döntéseket hozni? Mi kell még az európai döntéshozók belátásához, mert az elővigyázatosságra intő vészjósló statisztika mintha már régóta az orruk előtt lenne.

A következő rész címe: Mit tanácsolnak ma az akadémiák? – Melyik is?

Daedalon