(Fapados agrokemizálás N^o62)

Az Agrárminisztérium Növényvédelmi Bizottsága a nyilvánosság teljes érdektelensége mellett tesz-vesz, végzi a formális munkáját. 2019-ben a Greenpeace tagságfelmondása után befejeződni látszott a működése, de négy év múlva 2024-ben feltámadt, akár a téglásbodzási főnixmadár (címkép). Talán én vagyok az egyetlen, aki követi ennek a veszélyes anyagokkal foglalkozó, annak társadalmi problémáit állítólag megvitató bizottságnak a sorsát. Próbálkozom az olvasókkal elhitetni, hogy az élelmiszer-biztonságon keresztül a személyes egészségére és környezet állapotára is hatással lehetne ez a bizottság, ha úgy dolgozna, ahogyan kellene. Eddig erről még szerintem szó sincs!

Mellékhatás-tagadás

Fazekas Sándor Ángyán József távozása után felkért engem tanácsadójának, azt állítva, hogy sokat kell neki tanulnia, és ehhez kér segítséget. Miközben beszéltem, ő jegyzetelt – egészen meghatódtam a szerénységnek és szorgalomnak ettől a megnyilvánulásától. A kapcsolat azonban egyoldalú maradt, így aztán egy pár év után felmondtam neki. Tudom, furcsán hat ez az állítás, de így történt. Én ugyanis tanácsadási okkal rendszeresen megkerestem zavarosnak tűnő minisztériumi ügyekkel, ő pedig lepasszolta azokat a minisztériumában annak, akit illetett a kritika. Nem ő intézkedett, hanem az érintett. A miniszter kihasznált. A következményeket könnyű elképzelni. Különösképpen az ambiciózus Feldman Zsolt jogász (Font Sándor rokona) és beosztottjai (Szépe Ferenc – már nyugdíjas, Kőrösi Levente főhivatalnok), a Nébih szerintem elfogult ügyintézői (Jordán László, Tőkés Gábor – mindkettő távozott a véralvadásgátlók szükséghelyzeti engedélyezése kapcsán) és persze a hajdani – a gyártói érdekképviselethez átszegődött – emberei (Szalkai Gábor, majd Görög Róbert) voltak összeütközéseim célszemélyei, ami végül a nyugdíjazásomat okozta (igaz, kaptam előtte a tárca vezetőitől világos figyelmeztetéseket – Szépe kunhuszár hivatott be, de aztán a megviselt ülepéről és a hétvégi lovaglásról beszélt nekem; később Kőrösi úr olvasta fel egy alkalmi bizottság előtt a rám vonatkozó vádakat és tartós csöndre intett –, csak ilyesmi engem nem győz meg). Nem tiltakoztam a nyugdíjazás ellen, hiszen közel voltam a 70 éves korhoz és annyi minden tervem volt még, amit a munkahelyeimen nem tudtam megvalósítani. Van jó oldala, hogy valaki nyugdíjba megy, felszabadul a hallgatás (omertà) kötelezettsége alól; lehet újra szabad és elfogulatlan véleményünk. Tény, hogy az újságban írói aktivitásom ezt követően nőtt meg igazán, hiszen az emlékezetem megőrizte azt, ami velem történt, és azt gondoltam erről, hogy több darabja közérdekű, amit meg szándékoztam másokkal osztani.

A Növényvédelmi Bizottság abszurd szerkezetéhez 2016-ban szóltam hozzá először nyílt levélben. Javasoltam a miniszternek egy lehetséges szerkezetet, de nem hatotta meg. Talán, mint jogász, nem is értette. Semmi lényegi nem történt ezt követően, azt kivéve, hogy a növényvédőszer-gyártók képviselői (akkor már Szalkai Gábor is) még hangosabban sajnáltatták magukat a hatalmas civilszervezeti ellenszél miatt (én egy szakmai szervezetet vezetek, aminek Magyar Ökotoxikológiai Társaság a neve), amiben a környezetbarátnak láttatott kereskedelmi munkájukat végzik. Mindezt a cégeket gyötrő civil ellenszelet egy ember csapta akkor. Simon Gergelynek (27. kép) hívták és kémikusi diplomával a Greenpeace-nél helyezkedett el. Ma ő képviseli hazánkban a Pesticide Action Network Europe (PANE) szervezetet is.

A 2009-től működgető Növényvédelmi Bizottság aszimmetrikus szakmai szerkezete világosan megmutatta, hogy az egészségügy-, a természet- és a környezetvédelem szempontjainak nincs kellő arányú érdekérvényesítése ebben a bizottságban, sőt ez is volt a szervezéskori cél! A növényvédelem akkori vezetője (Szalkai Gábor – 28. kép) egy áldemokratikus társadalmi fórumot hozott létre, amelyben nyomtalanul elsüllyedtek a környezet-egészségügyi kritikák. A kémiai növényvédelem környezet-egészségügy problémáinak társadalmi szintű megvitatására ez a csipetcsapat csöppet sem alkalmas. Tagjainak többsége a tárca felügyelete alatt álló függő helyzetű ember, akinek önálló szakmai véleménye a munkahelyi függőség miatt sem lehetett. A minisztérium és a Nébih túlsúlya öntanácsadást eredményez, helyüket át kellene adni a dokumentációvizsgáló vállalkozóknak, az egészségügy és a környezetvédelem szakmai képviselőinek.

A kémiai növényvédelemmel köztudottan nem az a baj, hogy a szerek ne irtanák jól gyomokat, kártevőket és kórokozókat, hanem hogy ezzel egyidejűleg súlyos környezet-egészségügyi mellékhatásaikkal (pl. rákkeltőként gyanúsítottak, reprodukció gátlók, hormonmodulánsok) érintik azokat az életközösségeket (ökoszisztémákat), amelyekben használják a szereket vagy amelyeket elérnek e szerek vagy aktív maradékaik. Csupán ez az, ami interdiszciplináris természetű, tehát bizottság felállításának és véleményegyeztetésnek van egyáltalán értelme. Az öntanácsadás (minisztérium és Nébih) valami olyasmi, mint a sakk tiszteletreméltó önmagunkkal.

27.kép: Simon Gergely (Greenpeace) 2024-ben az ’Egyenes beszédben’

A növényvédőszer-használatának neuralgikus pontjai azokon a területeken keletkeznek, amelyekről a szerképviseletek által erősen befolyásolt magyar mezőgazdasági tárca vezetői egyszerűen nem kívánnak tudomást szerezni. Kínosan kerüli ez a magát szívesen növényorvosnak nevező társaság a krónikus toxikológiai problémákat, ami semmilyen orvostudománynak nem sajátja. Hovatovább a gyakorlati növényvédelem – nem jó ezzel szembesülni – nem rendelkezik gyógyító eszközökkel, csak irtókkal, vagyis a tevékenység inkább az egészségügyi gázmesterhez hasonlítható. A tudományos ranglétrát megmászni képtelen, ám doktori fokozatra (dr. herba?) áhítozó versenyzők ezt szeretnék pótlólagos teljesítés nélkül elintézni maguknak, bár ez a cím ugyanúgy szakmai sznobizmusra utal, mint az orvos (dr. med.), a fogorvos (dr. med. dent.), az állatorvos (dr. vet.), a gyógyszerész (dr. pharm.) és a jogász (dr. jur.) címe.

Az is feltűnhet, hogy a tudományos élet képviselői nem jelennek meg a Növényvédelmi Bizottságban, miközben a környezet-egészségügynek és környezettudományoknak legalább akkorra súllyal kellett volna latba esnie, mint a növényvédőszer-ipari és -kereskedelmi szegmensnek és az azokra támaszkodó hatóságiaknak. Mindezek ennek az önmagának tanácsot adó, értelmetlenül érdekvédő bizottságnak köztisztviselői-közalkalmazotti hangvételt képesek csak biztosítani, ami a gazdaságpolitikai elvárások alapján való működést biztosítja csak. Így lehetséges, hogy egy hosszú időszakra a Szalkai-Jordán páros okosságai vezették a formális határozathozatalt. A résztvevők egyike-másika szerint a tőzsdés és az engedélyezés EU tárgyalója voltak esetenként túltengő felek (az ő szintjük a multik Növényvédelmi Klubja), ami a bizottsági munka alacsony szakmai színvonalát és rossz légkörét megalapozta.

28.kép: Szalkai Gábor (FM → HUCPA → Bayer) és Gyuricza Csaba (MVH → NAIK → MATE) 2016-ban polgárőrökkel a parlagfű ellen (forrás)

Négy év csönd után

Négy év szünet után – mintha mi sem történt volna – Nagy István újra működtetni kezdte a Növényvédelmi Bizottságot. Az előző turnus tagjainak senki sem köszönte meg a részvételt (ők csak úgy kimentek a divatból, lehet tágulni), de az újak kinevezésének átadására az október 25-ei évi első ülésen sor került. A bizottság két kérdést tárgyalt ekkor. Tóth Péter (OMME) felvetésére a mézekben megjelenő acetamiprid szermaradékot (4. melléklet). Komáromi Lilla (MNMNK) frissen és fiatalosan tiltakozott az esetleges kivonás ellen, vagyis általa a növényvédősök szakmai érdekképviselete. Az acetamiprid a neonikotinoidok közé tartozó, 1992 óta ismert, felszívódó hatású generikus rovarölő szer, amit az Evergeen, Innvigo, Nufarm és Sumi Agro forgalmaz nálunk. Ezek érdekképviseleinek kellene érte szólni. Itt a bizottságban Görög Róbertnek (HUCPA) lenne ez a feladata, aki 45%-os kimutathatósági arányt, s ebben 5% fogyasztásra alkalmatlanná vált terményt nagyon jónak gondolja. Mi vezeti vajon Komáromi Lillát (29. kép), a Limagrain Hungária Kft. és a kamara munkatársát, hogy a repcében alkalmazható számos párhuzamos technológia (lásd Növényvédő szerek, 2024) ellenére azt állítja, hogy ilyen kevés van és az acetamiprid-kivonás gyakorlati problémát okozna? Ezt a tudásféleséget vajon a jelenlegi bizottság minden tagja osztja vele? Miért maradt el a minisztérium részéről a helyreigazítás? Egyáltalán képben van még az Európai Uniós engedélyezési tényeket illetően valaki, vagy innen a vakröpülés következik?

4.melléklet: Növényvédelmi Bizottsági ülés (2024. október 25.)   *Tóth Péter (OMME): „…a saját finanszírozásban elvégzett vizsgálataik alapján 2024-ben 115 db vételezett repceméz minta esetében 63 db [55%] volt mentes a hatóanyagtól [értsd neonikotinoid acetamiprid], 34 db minta esetében kimutathatósági határértéket meghaladó, de elfogadható, 12 db még forgalomba hozható és 6 db esetében MRL értéket meghaladó volt a szermaradék mennyisége.”   – Petőházi Tamás (GOSz): „…kifogásolta a vételezett minták mennyiségét és ezáltal az eredmények reprezentativitását. Véleménye szerint 2023. évben közel 179 ezer ha területen került elvetésre repce, amelynek feltérképezéséhez kevés a 115 db minta.   – Görög Róbert (HUCPA): „…jelezte, hogy a 115 db vételezett mintából a 6 db [5%] MRL értéket meghaladó minta nagyon jó arány.”   – Komáromi Lilla (MNMNK): „…aggályát fejezte ki arra vonatkozóan, hogy további szerkivonások történjenek, mivel a piretroidok csökkentésével és korlátozásával megvédhetetlenné válik a repce, felszaporodnak a kártevők, valamint kialakul a rezisztencia a hatóanyag esetében.”   *Lippai Edit (Nébih): „…az EU tagállamaiban tilos a légi növényvédelem, így a pilóta nélküli légi járművek (drónok) növényvédelmi használata is. A jogi keretek tekintetében elmentünk a falig. Jelenleg 25 db típus-minősített drón van Magyarországon, 143 db növényvédelmi drónpilóta, 13 db képző intézmény és összesen 1 db kijuttatható készítmény.”   – Petőházi Tamás (GOSz): „…kifogásolhatónak tartja a drónok hatékonyságát szántóföldi kultúrák növényvédelme esetében.”

29.kép: Vincerò! Vincerò! (bal oldalon Mátrai Zoltán, jobb oldalon Komáromi Lilla és Tarcali Gábor, a háttérben Görög Róbert) (forrás)

5.melléklet: Növényvédelmi Bizottsági ülés (2024. december 11.)   *Rónai Anna Klára (Nébih): „…felhívta a figyelmet arra a problémára, hogy a vármegyei Kormányhivatalok tájékoztatása szerint a felhasználók nem jelentik be a drónos tevékenységet, csak a merev-szárnyú gépekkel és a helikopterekkel végzett munkák kerülnek bejelentésre.   – Petőházi Tamás (GOSz): „…a szolgáltatók a drónos tevékenységet szellemi (sic!) szürke zónának tekintik és nevezik, ezzel úgy vélik, nekik nem kell a tevékenységre engedély. Véleménye szerint megfelelően kell szankcionálni a szabálysértéseket, tekintsünk el a liberális (sic!) megközelítéstől.”   *Komáromi Lilla (MNMNK): „A forgatás nélküli talajművelés technológiájának helyes alkalmazása sok esetben problémát jelent a termelőknek.”   – Petőházi Tamás (GOSz): „…a párhuzamosságok elkerülése céljából tájékoztatta a tagokat, hogy Feldman Zsolt államtitkár úr felkérte egy forgatás nélküli talajvédelem növényvédelmi aspektusaival foglalkozó bizottságban való részvételre.”   *Görög Róbert (HUCPA): „…az AKG negatív lista az NSz-nél van véleményezésen, és komoly visszhangot és ellenállást váltott ki a tagszervezetek (sic!) között. Kérésként merült fel a lista szűkítésének lehetősége és, hogy mi az a kritériumrendszer, ami alapján felkerülnek a szerek a listára.”

A Növényvédelmi Bizottság tehát csupa ad hoc hozzászólás (azt hallottam, azt beszélik stb.), valamiféle kívánsághangverseny, ami aztán a sebtében megírt jegyzőkönyvben reked. Operatívvá nem válik. Mi is ennek a bizottságnak egyáltalán a célja? A hajdani tőzsdés Petőházi Tamás, aki Facebook lapja szerint lelkes őz- és vaddisznóvadász (30. kép), ma is pótolhatatlan őstag (5. melléklet), aki ebben a bizottságban a folyamatosságot képviseli. Az ő bennfentes hangvétele meghatározó szerepet játszott abban, hogy a Simon Gergely elhagyta ezt a bizottságot.

30.kép: Petőházi Tamás és zsákmánya (forrás)

Kicsi és belterjes társaságról szólt ez a rész, amelynek feladata lett volna, hogy megszervezze a veszélyes növényvédő szerek egészség- és környezetügyeket előtérbe helyező használatát, ami azonban elég régen gellert kapott. A ma növényvédelemben dolgozók az egyetemeken nem kapnak korszerű környezettudományi képzést, és egészségügyi képzettségük az alapszintet sem éri el. Mindez az egészségügy teljes érdektelensége mellett zajlik. A gyakorlatot csak a kémiai növényvédelem használata érdekli, de a szakmérnökök képzettsége az agrokémia, környezeti kémia, ökotoxikológia, toxikológia és környezet-egészségügy területén csekély vagy elégtelen, így az azzal való szembesülés, hogy miféle veszélyt jelentenek az élelmiszer-láncban, az esélytelen. Jermy Tibor szemlélete szerint – tessék nyugodtan ellenőrizni – jelen pillanatban a növényvédelem nem tarthat számot tudományos rangra, hiszen nem az ökológián alapuló alkalmazott tudományféleség. Valamiféle receptírásra szerződött iparossággá vált, ami vakon valósítja meg egyetlen célját a tömegtermeléshez szükséges kritikátlan agrokemizálást. S ezt úgy mondom, hogy az első növényvédő szakmérnökképzésben végeztem és engem még tanított Nagy Bálint, Nechay Olivér és Kertai Pál!

A mai lehangoló állapot a mezőgazdasági tárca szakmaetikai széthullásának köszönhető, amelyet teljes egészében átszőtt a világcégek irodáinak gazdasági kapcsolatrendszere. Köztisztviselőink és közalkalmazottaink bizottságokban okoskodnak, és élvezik a lehetőségeiket álkonferenciákon, illetve kiteljesednek izgalmas hobbijaikban. Tarcali Gábor (MNMNK) a Növényvédelmi Bizottság hajdani elnöke például a hazai és nemzetközi UFO-hívő közösség elismert tagja. Szerintem a növényorvoslást illetően talán nem is lepődik meg ezen senki, aki két lábbal a földön jár.

Előzmények: A szántóföldtől az asszisztált reprodukcióig – N^o1, N^o2, N^o3, N^o4, N^o5, N^o6

(folytatása hosszabb szünet után következik)

Darvas Béla