(K+F+I pillanatképek N^o54)

Az előzmények: N^o1 Pálinkás Józseffel a jelen változásairól; N^o2 Pálinkás Józseffel a változatlanságról; N^o3 Pálinkás Józseffel a közeljövő Magyarországáról; N^o4 Ángyán Józseffel a 2005-ös gazdatüntetés utáni időkről.

81%

Év végéig még

19 101 233 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A 2022-es választás vidéken dőlt el, és nekem úgy tűnik, nagyon felerősödtek a fővárosellenes hangok, amit kevéssé értek. Főváros nélkül kínkeserves lesz. Korábban készült valamiféle minisztériumköltöztetési terv, de kijózanító volt a valóság. Most mintha valamiféle új kampány kezdődött volna. Lázár János a fővárosi nyugdíjasok nyugdíját is sokallja, ami nekem igazán elképesztő. Az átlag – neki is tudnia kellene – sok mindent megmásít, és persze a bevétel csak a kiadással szemben értékelhető. Nekem nem tűnik úgy, hogy kisgyermekeseknek és nyugdíjasoknak kitűnő ötlet lenne Budapesten lakni. Munka miatt persze sokan kényszerülnek erre. Tény viszont – ha már itt tartunk –, hogy a fővárosi közlekedés egyre inkább kaotikus. Semmit sem fog rajta az üzemanyagárak égbeszállása. Taxisok, de magánautósok is heveskedve beszélnek a kalandjaikról. Karácsony Gergely meghökkenne, hogy az emberek többsége miként vélekedik az eltúlzott bicikli- és rollerpártolásáról (szerintem – a kialakult dugók miatt – a levegő minősége aligha javult), és a kutyások réme is ez a két csoport, akik szinte semmilyen közlekedési szabályt nem tartanak be. Polgári perben követelheti a kár megtérítését – mondta a rendőr egy totálkáros autó tulajdonosának, aki az elé hajtott biciklis (gyorsan elszelelt) elgázolása helyett az oszlopot választotta. A térfigyelő kamerában reménykedhet – segíthet neki egy kíváncsiskodó, ha felismerhető képe maradt a tettesnek, és pár év után, ha megtalálták, akkor talán még ítélet is születik. Boldogság és nyugalom; Budapesten jólét és elitizmus honol? De térjünk vissza az agrárpolitikára, ami nélkül vidékpolitika sincs, és a kettőt nem okos elkülönítve igazgatni. Lázár viszont – úgy hírlik – ambiciózus vidékfejlesztési miniszternek készül.

Darvas Béla: A földjelentéseid immáron legendásak. Szerinted honnan az ötlet, és milyen célt szolgálhatott az állami földek dobra verése? Hogyan látod a program időzítését és körülményeit?

Ángyán József: Ami az állami földprivatizáció célját illeti, az ahhoz a régi tapasztaláshoz kapcsolódhat, hogy a magánvagyonok gyarapításának legegyszerűbb módja a közösségek által felhalmozott értékek és kasszák megrabolása. Én az árverési adatok teljes körű és részletes feldolgozása alapján a Földet a gazdáknak! jelszóval indított állami földprivatizációt döntő mértékben ilyennek, intézményesített földrablásnak látom, ahol az állam a rábízott közös nemzeti vagyonunk ezen legnagyobb, stratégiai, nemzetbiztonsági jelentőségű részét – általában árverseny nélkül, az európai hektáronkénti 10-35 millió forintos földárak töredékéért, 1-2 millió forintért, nagy birtoktestek formájában, zömében nem helyben élő – klientúrájához juttatta, és ezzel egy modern kori feudális, birtokadományozó, hierarchikus hűbéri rendszert épít. Ami a program 2015 nyári indításának – önmagában is tanulságos – időzítését és körülményeit illeti, az – a rendszer működésmódjára oly jellemzően – a figyelmet elterelő menekültválság árnyékában, statáriális gyorsasággal jutott el a téma felvetésétől az árverezések lefolytatásáig, ami arra utal, hogy azt a lépés kormányközeli haszonélvezőivel a háttérben egyeztethették, előkészíthették. Jakab Istvánnak, a Magosz elnökének, a Fidesz országgyűlési képviselőjének jutott az a – kormányzati munkamegosztásban bizonyára pártfeladatként ráosztott – szerep, hogy a gazdatársadalom nevében követelje a kormánytól az állami földek eladását. Ebben az sem zavarta, hogy ő maga korábban, ellenzékben még egyenesen így fogalmazott: A vidéken élők számára visszafordíthatatlan, végzetes következménnyel járna, ha az állami földeket eladná a kormány. 2015. június végén, közvetlenül az Országgyűlés tavaszi ülésszakának zárása előtt elmondott napirend előtti felszólalása volt a folyamat elindításának kommunikációs nyitánya. Jakab ezt több fórumon és interjúban megismételte, majd a Magosz–Fidesz-érdekeltségű Nemzeti Agrárgazdasági Kamara (NAK) Országos Elnöksége is azonnal – ma már alig fellelhető – állásfoglalást adott ki az állami földvagyon értékesítéséről, és támogatásáról biztosította a felvetést. A Kormány – a tiltakozások, valamint alkotmánybírósági keresetek ellenére – ezt a kezdeményezést mérlegelve augusztus végén már döntést is hozott az állami földek értékesítéséről, majd szeptember végén kormányhatározatot adott ki a Földet a gazdáknak! program végrehajtáshoz szükséges intézkedésekről. Az árverési hirdetmények október közepén – a felvetéstől számított alig három hónappal – kifüggesztésre is kerültek, az első árverések november közepén kezdődtek és az év végéig zömében le is bonyolódtak, azokat a területeket pedig, amelyek nem keltek el, 2016 tavaszán majd nyarán újra meghirdették. Időközben – bizonyára a NER-kedvezményezettek, köztük saját maga érdekében – Győrffy Balázs, a NAK elnöke, a Fidesz országgyűlési képviselője, az Országgyűlés által azonnal el is fogadott módosító indítványt nyújtott be, így tulajdonosváltás esetén a korábbi földbérleti szerződések megszűnnek, és az új szerződésekben már más feltételek – pl. emelt bérleti díjak – határozhatók meg. Ezt azt hiszem, nyugodtan nevezhetjük a Fidesz jellemző – lényeges kérdésekben a nemzeti konzultációnak még a gondolatát is messze elkerülő, ellentmondást nem tűrő – eljárásmódjának, figyelemelterelő körülmények között végrehajtott, mindenen és mindenkin átgázoló huszáros rohamának.

95.kép: Földá(r/t)verés (Fotó: Székelyhidi Balázs/MN)

DB: Hogyan foglalnád össze röviden azokat a tényeket, amelyekkel a földárverések (95. kép) adatainak elemzése során szembesültél? Ezek vajon megerősítik vagy cáfolják a kormányzati kommunikáció állításait?

ÁJ: Ami a programmal kapcsolatos kormányzati indokokat és állításokat illeti, azokat az árverések tényei, azt kell mondjam, sorra megcáfolják, amelyek közül a terjedelmi korlátok miatt e helyütt csak néhányat emelek ki. Így pl. miközben az agrárminiszter még napjainkban is azt nyilatkozza, hogy a program eredményeként 30 ezer földműves szerzett átlagosan 2-2 db birtoktestet, azonközben – az elárverezett terület egészének hivatalosan közzétett, jelentéseimben dokumentált adatai alapján – az árverési nyertesek tényleges száma csupán 3.960 fő, és a sikeresen elárverezett birtoktestek száma is alig több mint 8.700 db, ami a kormányzat szavahihetőségét már önmagában is megkérdőjelezi. Vagy pl. a programot indokoló kormányzati propaganda szerint a föld azé a helyben élő, magyar földművesé legyen, aki azt megműveli, ám az adatok ezzel szemben azt mutatják, hogy a helybeli gazdálkodó családok elől a földek igen jelentős részét – megyétől függően 45-80%-át – más településen élő, tőkeerős árverezők szerezték meg, akik között nem kevés külföldi, illetve többes állampolgárt is találunk. Ráadásul az úgynevezett helybeliek között szép számmal vannak olyan cégtulajdonosok is, akik – a földforgalmi törvény abszurd szabályozása folytán, lakhelyüktől és foglalkozásuktól függetlenül – cégük székhelye jogán válhattak úgy szerzőképes helyi földművessé, hogy helyben akár sohasem jártak és/vagy a mezőgazdaságot hírből is alig ismerik, tényleges végzettségük és/vagy foglalkozásuk a mezőgazdálkodástól igen távol esik. Értelmetlenek és félrevezetőek azok a kormányzati kijelentések is, amelyek azzal próbálták indokolni a közös földvagyon eladását, hogy az állam annak rossz gazdája, mondván az állami cégeket a management szétlopja, a bérleti viszonyok elemzése ugyanis azt mutatja, hogy az elárverezett területek döntő többsége, 80-95%-a magáncégeknek, tőkés társaságoknak, illetve magánszemélynek bérbe adott – azaz nem az állam által művelt – terület volt. Az adatok cáfolják továbbá azokat a kormányzati állításokat is, amelyek szerint komoly versenyben kialakult, piaci áron jutottak a nyertesek az állami földterületekhez, hiszen megyétől függően azok 60-80%-a licitálás nélkül, kikiáltási áron, ráadásul az európai 10-35 mFt/ha földár töredékéért, átlagosan 0,8-1,5 mFt/ha közötti nyertes árajánlattal – kerültek a sikeres árverezőkhöz. Valódi árverseny a területek 5-10%-ának árverésén alakult csupán ki, így az elárverezett terület egészére nézve a nyertes árajánlat a kikiáltási árat alig 10%-kal haladta csupán meg. Miután azonban az árverésre bocsátott területek többségét olyan nagy birtoktestek formájában hirdették meg, hogy azok kikiáltási ára így is nem ritkán az 50-100 mFt értéket meghaladta, ezért azokat a ténylegesen gazdálkodó, helyben élő családok elől zömében tőkeerős külső árverezők szerezték meg. A korábban már feltételezett előbb bérbe, majd tulajdonba adás kormányzati szándékot viszont nagyrészt igazolták az eredmények, hiszen az árverési nyertesek között igen nagy számban jelentek meg a megelőző állami földbérleti pályázatok NER-hez tartozó kedvezményezettjei. Ez is arra utalhat, hogy nekik vélhetően bennfentes információik lehettek leendő bérleményeik közeli privatizációjáról, így a földbérleti pályázataikban a siker érdekében bármit ígérhettek, hiszen a bérbe adó állam annak teljesítését már úgysem tudja ellenőrizni és rajtuk számon kérni. Végezetül azt is feltétlenül érdemes kiemelni, hogy – miután a földforgalmi törvény családon, illetve közös gazdasági érdekeltségen belül összeszámítási kötelezettséget nem ír elő, és közös földszerzési plafont nem határoz meg – a legnagyobb területeket több nyertes árverező tagjuk révén nagy NER-közeli oligarchacsaládok és/vagy tőkeérdekeltségek szerezték meg, amelyeket jelentéseimben részletesen bemutatok. Azt tervezem, hogy a megyei elemzések alapján a közeljövőben országosan is összegzem az állami földprivatizáció valamennyi eredményét, és ezzel teljes körű képet kaphatunk, részletesen ellenőrizhetők – megerősíthetők vagy cáfolhatók – lesznek a Földet a gazdáknak! állami földprivatizációs program kormányzati értékelésének állításai.

XVI.melléklet: Az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága (OMB 2022-2026)    Elnök: Font Sándor villamosmérnök (MDF → Fidesz); Alelnökök: Czerván György közgazdász (Agrárszövetség → Fidesz), Győrffy Balázs közgazdász (Magosz → Fidesz), Varga Zoltán politológus (MSzP → DK); Tagok: Dankó Béla agrármérnök, de önkormányzati ember, ex-polgármester (MDF/Fidesz), Horváth István agrármérnök, de önkormányzati ember, ex-polgármester (Fidesz-KDNP), Kovács Zsolt tanító, de a művelődésügy területén (Fidesz), Pócs János víz- és gázszerelő, dinnyetermesztő, majd ex-polgármester (Fidesz), Mihálffy Béla érettségizett (KDNP), Bencze János motorkerékpár-szerelő, honatya – mondja magáról (Jobbik), Lőcsei Lajos mezőgazdasági üzemmérnök (Momentum), Dócs Dávid vadgazda-technikus, korábban vasutas (Jobbik → Mi Hazánk).

96.kép: Bekarikázva a Fidesz-KDNP mezőgazdaságban utazó képviselői 2022-ben (Lázár János ismét elaludt, és lemaradt a fényképezésről) (forrás)

DB: Az Agrárminisztérium és a NAK (Magosz) mellett az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottsága lehetne valamiféle állami politikai irányító szerepben. Mit szólsz a 2022-ben választott Mezőgazdasági Bizottság összetételéhez (96. kép; XVI. melléklet)? Mit lehet rábízni erre – az ellenzékkel együtt is – szerintem szakmai szempontok szerint sohasem látott gyöngeségű politikai kompániára?

ÁJ: Bár végtelenül szomorú, és előbb vagy utóbb súlyos következményekkel járhat ez a helyzet, ám rájuk bízni, azt hiszem, nem sok mindent lehetne. Ez a veszély azonban nem is fenyeget, hiszen a mára teljes szépségében kifejlődött hazai, NER-kompatibilis parlamenti demokráciánkban nem is akar már rájuk bízni senki semmit, nem ez a dolguk. Nekem határozottan az a benyomásom, hogy az Országgyűlés és benne természetesen annak Mezőgazdasági Bizottsága nem más, mint a demokratikus törvényhozás látszatát kifelé fenntartani hivatott bokréta a kalapon, amihez azért szükség van néhány – a döntéseket persze abszolút kisebbségben befolyásolni egyáltalán nem képes – ellenzéki képviselőre, akiknek így a végzettsége teljesen lényegtelen. A kényelmes többségben lévő kormánypárti képviselőknek pedig más feladata jószerivel nincs is, mint hogy jó pénzért legitimálják a máshol – zömében Orbán közelében, agrárügyekben a kormányközeli agrároligarchák által mozgatott Fidesz–NAK–Magosz-háromszögben – már régen megszületett döntéseket. Ehhez nincs szükség szakirányú végzettségre, bőségesen elegendő, ha meg tudják különböztetni egymástól a szavazógépen az igen, a nem és a tartózkodás gombokat, ismerik a nyomtatott betűket és számokat, így el tudják olvasni a sillabuszt, amelyben megkapják, hogy melyik kérdésnél melyik gombot kell – persze jó reflexszel, öt másodpercen belül – megnyomniuk, illetve jó hallással felismerik, hogy frakciójuk szavazást vezénylő tagja mit kiabál. E tevékenységükben kifejezetten zavaró lenne, ha e képességeken túl értenének is ahhoz, amiről éppen szavaznak, ne adj Isten, kérdéseket tennének föl, az pedig egyenesen szentségtörésnek számítana, ha vitatnák, megkérdőjeleznék a háttérben már – egy korábbi szocialista agrárkorifeus megfogalmazásával élve – lezsugázott központi döntés helyességét. Nem azért választották ki a párthűségüket már bizonyítottak közül a legszolgálatkészebbek, hogy azután akadályozzák a gördülékeny döntéshozatalt. Aki ezekben – a törvényhozási munkában ma legfontosabb dimenziókban – jól teljesít, az bizony akár életfogytig megmaradhat ebben a felelős pozícióban.

DB: Ki képviseli ma a magyar gazdákat, vagy efféle képviselet nem is kell? A nemzeti tőkésosztály – Mészáros Lőrinc gázszerelő és Csányi Sándor bankár (a MATE kuratóriumi elnöke; 97. kép; XVII. melléklet) – ezt lemeccseli okosban? Hogyan lehetséges, hogy nálunk eltűnt az önálló gazdaképviselet, és senki sem próbálta újraépíteni ezt az egyébként Magyarországon történelmi pártot a 2005-ös gazdatüntetés után? Hogyan nyelte el ilyen könnyedén a gazdaképviseletet a Fidesz-KDNP?

ÁJ: A 2010-es választások látványos megnyerése után az Orbán-kormány az ellenzékben hirdetett programjához képest 180 fokos fordulatot véve a nemzeti tőke erősítése jegyében a tőkés nagybirtokkal, agrároligarchákkal és agráripari óriáscégekkel kötött stratégiai szövetséget, így azok – a nemzeti tőke – érdekeit maga a kormány képviseli. Ami pedig a Magosz-t – a 2005-ös budapesti, traktoros demonstrációt vezető, azt sikerre vivő és ezzel vidéken nagy népszerűségre szert tett gazda-érdekképviseletet – illeti, annak párttá alakulását az ebben ellenérdekelt Fidesz ügyesen megelőzte. Bár a párt és első vonalbeli vezetői magukat a demonstráció során óvatosan nem exponálták, annak sikeréhez ténylegesen nem járultak hozzá, ám Orbán azt követően gyorsan felismerte a lehetőséget, és – a személyes karrier lehetőségét is magába foglaló, kellően attraktív – szövetségesi ajánlatot tett Jakabnak. A párt 2006-os országgyűlési választási listáján öt befutó helyet biztosított a Magosz-nak, a 2010-es kormányra kerülést követően pedig a Fidesz a gazdaszervezetet végleg bekebelezte. A helyben lakó, ténylegesen gazdálkodó családokat eláruló  – a Fidesz pálfordulását követve ugyancsak a tőkés nagybirtok és agrároligarchák érdekeit képviselő – immár szövetséges, vazallus gazdaszervezet gazda-érdekvédelmi szerepe ezzel gyakorlatilag megszűnt. Vezetőinek többsége átzsilipelt az ugyancsak a kormány által rövid pórázon tartott, Fidesz-közeli NAK-ba, néhányan pedig – Jakabbal az élen, aki az Országgyűlés alelnöke lett – magas kormányzati és/vagy törvényhozási pozíciókba kerültek.

97.kép: Csányi Sándor (Fotó: Lendvai Péter/MTI)

XVII. melléklet: Csányi Sándor elárulja a titkot     …a mezőgazdasági munka az utóbbi évtizedekben nem volt divatos. Az ágazat körül terjengő téves elképzelések miatt sokan még mindig azt hiszik, hogy a régi módok, régi módszerek dominálnak a mezőgazdaságban, holott már az agráriumban is megjelent a csúcstechnológia (sic!) […] A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemért Alapítvány [és a Soproni Egyetemért Alapítvány] kuratóriumi elnöke beszélt arról is, hogy korábban szétaprózódott az agrárképzés Magyarországon, és a MATE létrehozásával ezt a széttöredezettséget akarták megszüntetni. Csányi Sándor szerint ezért is fontos, hogy nemcsak az agráregyetemek kerültek egy intézménybe, de a NAIK [Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ – Gyuricza Csaba, a MATE mai rektora volt az utolsó főigazgatója] számos kutatóintézete is hozzájuk tartozik már, mert így egy helyen van a kutatás és az oktatás. A kuratóriumi elnök szintén pozitívumként említette a tangazdaságok integrációját és az együttműködést a nagy mezőgazdasági tangazdaságokkal és cégekkel, mint például a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. [a Magyar Állam tulajdona; kormánybiztos Lázár János jogász, a MATE kuratóriumi tagja], a Bonafarm Csoport [a Bonitás 2002 Zrt.-én keresztül Csányi Sándor bankár tulajdona], a KITE Zrt. [Csányi Sándor fia Csányi Attila a vezérigazgató (a MATE Rektori Tanácsadó Testületének tagja; itt jelenik meg Fazekas Sándor kormánybiztos is, aki a Marek József Alapítvány kuratóriumi tagjaként havi másfél milliót kaszál)] és még sokan mások, mert így az egyetem hallgatói ott végezhetik el a gyakorlatot, ahol a szükséges gépek és technológia is megvan […] …az új egyetemi képzésben nagyon fontosak lesznek az adattudományok, különösképpen az agrárvonatkozású adattudományok, amire például a precíziós (sic!) gazdálkodás és az agrárdigitalizáció (sic!) kapcsán lesz egyre nagyobb szükség […] …az agráriumban az élelmiszeripar jelenti azt a kitörési pontot, ahol az innovációval nagyot lehetne előre lépni, ugyanis egyre fontosabb a minél egészségesebb élelmiszerek előállítása.

DB: Hogyan lett annyi nemzeti fogadkozás közepette meghatározó súlyú például a belga gyökerű Claessens-család, a holland Joseph Henri Janssenhez köthető Hunland-csoport, a Transit-csoportban a francia LDC Holding, vagy éppen a GSD-csoportban a német Helmut Gsuk?

PJ: Egy évekkel ezelőtti felmérés, amely azt vizsgálta, hogy a leginkább érintett Nyugat-Dunántúl legjelentősebb birtokai között hány van külföldi tulajdonban, arra jutott, hogy pl. Győr-Moson-Sopron megyében a legnagyobb támogatáshoz jutó első tíz cégből öt külföldi, zömmel osztrák tulajdonú volt. Csak ennek az öt cégnek a kezén már akkor, 2011-ben több mint tízezer hektár föld volt, ami úgy lehetséges, hogy a külföldiek felismerték: ha gyorsan földhöz akarnak jutni, akkor a hozzátartozó földbérleti szerződésekkel együtt termelőszövetkezetet kell vásárolni. Jó néhányan ezt tették, és a hosszú lejáratú földbérleti szerződéseik mellé a Földet a gazdáknak! programban valódi földtulajdonhoz is juthattak, hiszen a földforgalmi törvény adta lehetőséggel élve agrárcégeik jogán szerzőképes földművesként licitálhattak az állami földekre. Közülük a legnagyobbak persze igen jó kapcsolatokat is kiépítettek a kormányzattal és/vagy kormányközeli agrároligarchákkal, így a földvásárlások során a NER-kedvezményezett baráti cégek közé kerültek. Hiába ígérte fölényes határozottsággal Orbán Viktor, hogy a magyar föld nem kerülhet külföldiek kezébe, a földárveréseken pl. már 2015-ben 222 külföldi juthatott állami földhöz. A kérdésben szereplő külföldi érdekeltségek közül pl. a Belgiumból áttelepült Claessens család, a – Claessens-Group Companys – Magyarországon több cégből álló, Romániában is terjeszkedő – családi cégcsoport belga származású társtulajdonosai vezetik az állami földárverési nyertesek Somogy megyei ranglistáját, a megye legnagyobb állattartó holdingjának vezetője, Claessens Peter pedig már 2015-ben a magyar agrárium 50 legbefolyásosabb személye közé került. A Hunland cégcsoport tulajdonosa, a holland milliárdos, teljes nevén Joseph Henri Peter Sevrien Janssen, akit a politikai hátszél régebben balról, mostanában jobbról segít az előre jutásban, nos, az ő cégcsoportja Szijjártó Péter külügyminiszter futsalcsapatának egyik fő szponzora. De említhető pl. a másik milliárdos agrároligarcha, a német Helmut Gsuk is, aki a GSD cégcsoportban, az egyik legnagyobb, kiemelkedően nagy agrártámogatásokban részesülő, Fidesz-/kormányközeli agrárholdingban Dorogi Árpádnak, Zsira 24 éven át volt polgármesterének és Zászlós Tibornak, az első Orbán kormány által privatizált Piszkos 12 állami gazdaság egyike, a Mezőfalvai Mg. Zrt. privatizációját vezető volt vezérigazgatójának, a NAK alelnökének legalább 20 éve közvetlen üzlettársa. Nem meglepő tehát, hogy ilyen beágyazottsággal komoly súlyra tettek szert a magyar agráriumban, amit egyebek mellett pl. az is jelez, hogy a Magyarországon legtöbb agrártámogatáshoz jutó érdekeltségek 2020-as rangsorának első hat helyezettje között a kérdésben szereplő holdingok közül három [Claessens (3.), GSD (5.), Hunland (6.)] is szerepel, és pozíciójukat azóta is megőrizték, helyzetüket tovább erősítették. A külföldi – elsősorban osztrák, német, olasz és holland – agrárérdekeltségek hosszú hazai sora folytatható lenne, de hát miniszterelnökünk sajnos általában – saját maga által is bevallottan – nem azt mondja, amit gondol, és ráadásul nem azt teszi, amit mond, vagyis ez esetben sem kellett volna komolyan venni a 2010-es választások előtti kijelentését, hogy “ha a Fidesz alakít kormányt, a külföldiek itt soha termőföldet nem fognak vásárolni, akárhogy is döntsenek Brüsszelben”.

DB: A közös ellenzék semmiféle alternatívát nem kínált fel a földrablás korrigálására. MZP vajon ismeri a földjelentéseidet? Sőt, közgazdász kiválasztottja, a Lázár-család gorzsai birtokai körül sertepertélő Momentumos Raskó György (98. kép; XVIII. melléklet) is a már meglévő birtokviszonyokat védené meg (mint érintettnek, úgy tűnik ez a saját érdeke), és a helyben lakók előnyeit is talán töröltetné? Ellenzéki agrárpolitika ez?

ÁJ: Azt nem tudom megmondani, hogy az ellenzék vezető köreiben ismerik-e a földjelentéseimet, ám Raskó György, kiszemelt agráros főkorifeusuk, hivatalosan mezőgazdasági szakpolitikai kabinetvezetőjük feltehetőleg ismeri, bár jellemző módon az általam föltárt földrablással kapcsolatos elszámoltatást nem tartotta okos ötletnek, legfeljebb – nem kis cinizmussal – azt támogatta volna, hogy vizsgálataim eredményeit egy úgynevezett Fehér könyvben kiadják. Magam a változás elősegítése érdekében annyit tettem, hogy két évvel ezelőtt, hosszú hallgatás után egy közel ötvenperces beszélgetésben kifejtettem az agráriummal és vidékkel kapcsolatos álláspontomat, majd az elmúlt év januárjában összeállítottam egy helyzetelemzést és a teendőkre vonatkozó javaslatsort, amely tudtommal több ellenzéki vezetőhöz, így MZP-hez is eljutott. Sőt a Pálinkás József vezette ÚVNP azt közre is adta, ám abból a választási programból, amit az ellenzéki összefogás ez ügyben összeállított, számomra az derült ki, hogy elemzésem nagy hatást nem tett az azt összeállítókra. De hát ugyan miért is befolyásolta volna a programalkotást, mitől lett volna más egy esetleges ellenzéki kormány agrár- és vidékpolitikája, mint a jelenlegi kormányé, a családi gazdaságokat és szövetkezésüket eláruló, az agrároligarchákkal és a tőkés nagybirtokkal szövetséget, stratégiai partnerséget kötő Fideszé, ha annak kidolgozását, majd végrehajtásának irányítását egy Dél-Amerikából, a multiktól jött, az Antall-kormány államtitkáraként élelmiszeriparunkat nekik kiárusító, közben nagybirtokossá lett, majd a Fidesz-közeli Gorzsai Mezőgazdasági Zrt. felügyelő bizottsági, később igazgatótanácsi tagjaként, Lázár János üzlettársaként, később tanácsadójaként az európai családi gazdasági modellt skanzennek minősítő és lesajnáló agrár-nagyvállalkozóra, a 3000 ha-os Lajoskomáromi Győzelem Kft. tulajdonos ügyvezetőjére, Raskó Györgyre bízták? Szóval többekkel egyetértve nekem is határozottan az volt a benyomásom, hogy az ellenzék esetleges kormányra kerülésével is ugyanazt – a politikát mozgató agrároligarchák pártokon átívelő közös gazdasági érdekhálózatának tökéletesen megfelelő – agrár- és vidékfejlesztési politikát folytatta volna, amit az Orbán rezsimek – eredeti programjukat a 2010-es választási sikert követően megtagadva és e tekintetben Gyurcsány nyomdokain haladva – folytattak, így nem meglepő, hogy az én ajánlásaim nem érték el az ellenzéki összefogás vezetőinek ingerküszöbét.

98.kép: Raskó György és a malacok (forrás)

XVIII. melléklet: Ellenzéki válasz a Fidesz-KDNP agrárpolitikájára     Raskó György [MDF → Momentum] azzal kezdte a mezőgazdasági program ismertetését, hogy nem a tulajdoni viszonyokhoz nyúlnának hozzá. A NER alatt véghez vitt földszerzésekkel szerinte nem lehet mit kezdeni… […] Raskó nagyobb lehetőséget biztosítana a vállalkozásoknak, mivel szerinte ma a jogi személyiségű társaságok hátrányban vannak a bérletnél, hiszen a helyben lakók a bérlet lejártával át tudják venni a földet. Akkor is, ha a földtulajdonos ezt nem akarja […] A klímaváltozásra a vízmegtartással reagálnának, hogy az országba befolyó víz minél nagyobb arányban maradjon itt […] A földtörvény kijátszására szolgáló aranykalászos gazdaképzés [Lévai Anikó is ilyen izét szerzett] ebben a formában megszűnne. Raskó szerint a mostani rendszer a nagyvárosi befektetőknek ad lehetőséget arra, hogy mezőgazdasági területeket szerezzenek.

DB: A valóságos, nem függő helyzetű gazda- és zöld pártok hiánya mellett szerintem a valóságos konzervatív (morális szigoráról ismerszik meg) párt is hiányzik a magyar politikai palettáról. Ezek megjelenése és tisztességesen elkülönülő programjai nélkül a politikai területükön gagyizó, valójában hozományvadász Fidesz-KDNP aligha lesz legyőzhető. Szerinted mennyi az esély önálló, nem zsákmányszerző politikát folytató gazdapárt létrehozására?

ÁJ (99. kép): Úgy gondolom, hogy ma már nem sok esély van erre. A 2005-ös gazdademonstrációt követően még nemcsak belső körökben, hanem nyilvános gazdafórumokon is felmerült, hogy az akkori euforikus hangulat bázisán létre lehetne/kellene hozni egy ilyen pártot. Orbán azonban gyorsabb volt, és kellően vonzó szövetségesi ajánlatot tett a Magosz vezetésének, majd a 2010-es kormányra kerülést követően a Fidesz – az FKgP-hez hasonlóan – a Magosz-t is bekebelezte. A 2005-ben még a párttá alakulás lehetőségét reálisan magában hordozó gazda-érdekképviselet vezetőinek többsége magas kamarai, kormányzati és/vagy törvényhozási pozíciókba került. Ennek persze az ára a feltétlen lojalitás, amelynek jegyében nemhogy önálló gazdapártot alapítani nem lehet, de egyenesen hallgatniuk és az embereket csitítaniuk kell, amint azt a pártállam idején a szakszervezetek tették. Azóta egy lehetséges gazdapárt tömegbázisa is látványosan lecsökkent. 2000-ben még több mint 950 ezer regisztrált egyéni gazdaság többsége – nagyrészt a nagybirtokot támogató agrárpolitika következtében – eltűnt, és számuk mára alig éri el a 200 ezret. Ráadásul érdekképviseleti vezetőiket elveszítve aktivitásuk és mozgásterük is lecsökkent, hiszen a ma még létező gazdacsaládok nagy árat fizetnének azért, ha megmozdulnának. Elveszítenék azokat a támogatásokat, amelyek ma már az európai agrár- és vidékpolitika alapelemei, és amelyek nélkül a ma még meglévő gazdaságuk is végveszélybe kerülne. A potenciális bázis másik körét a tőkés agrártársaságok bérmunkásai jelenthetnék, ám ők – az őket foglalkoztató cégek tulajdonosainak és vezetőinek kiszolgáltatva – nem veszik a bátorságot, hogy szembe forduljanak a politika által szövetségesnek választott helyi és/vagy országos nagyurakkal, agrároligarchákkal. Mára a 2005-ben még reális pártalapítási kérdés tehát úgy tűnik talán végleg lekerült a napirendről.

99.kép: Ángyán József (Fotó: Zagyi Tibor)

(folytatása – kis szünet után Vona Gáborral – következik)

Darvas Béla