Tudománykövető

Alapítványi mennybeszállások – Szappan-operita No4

(Tudománykövető No44)

A függetlenségem okán írok. A hírmesterség másként nem érdekel. Az sem foglalkoztat, hogy ki kire szavaz; magánügynek gondolom. Nem dimenzionálom túl, mint ahogyan ma sokan teszik. Nekem egyre megy, hogy a közösséget szolgáló politikai párt miként határozza meg formálisan magát, csak legyen hű önmagához (keresztyén hobbiból ne vadásszon, konzervatív és persze liberális se lopjon stb.) vagyis kövesse a tízparancsolatot. Vezető politikusaink példája ugyanis mintaként szolgál. Én többnyire azt próbálom feltérképezni, hogy én kire szavazzak majd, mert nem tudok nem élni ezzel a jogommal. Az Élet és Irodalom és az Átlátszó, ahol érzékelhetően írok, nem telepednek rám a speciális elvárásaikkal, s ehhez a számomra evidens joghoz már hozzászoktam. Az Index-ről így lecsúsztam (A csatában érdemben eltűnt – mondom ma rá), ahol blogom lett volna. A Hangyaleső címoldala még elkészült, de a környezetvédelemről és a hazai egyetemi átalakításokról ide szánt anyagaimat már nem töltötték fel. Kaptam egy áthidaló ajánlatot, de az nekem nem tetszett. Végül is nem kell, hogy mindenhol én szóljak. Az Index-szel indult szükséghelyzeti szerelmünk tehát gyorsan földet ért, akár egy átlagos Való Világbéli románc. A magam részéről nem kérek cenzort, és nem kérek ideológiai átképzést. A politika az, ami a legkevésbé érdekel, bár – mi tagadás – foglalkoztat. Mindkét álságos térfélről beszélek, csak semmi káröröm. Én úgy látom, hogy a tétova rendszerváltás óta a legnagyobb károkat mindig az a párt okozta, aki kormányra került. Jó ideje például a kedvenc istencsászárom szerelmesült önmagába (1998-ban még én is a választója voltam), és dobta le a láncait, akár Emmanuelle abban a negédes dalban, amitől mindig is kivert a veríték.

A Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetemhez (MATE) kerülő pénz nem veszti el a közpénz jellegét bizonygatta Lázár János a Magyar Teniszszövetség elnöke, aki Csányi MLSz Sándor szerint egészen ügyesen intézte a trafikügyet. Lázár mintha már erősen leharcolt állapotában visszavonult volna a nekem kedves Hódmezővásárhely környékére Derék és Sir Alfréd társaságában mezei nyúlra vadászni, ahol akkortájt a bérelt lakásomhoz közel trónolt Vlagyimir Iljics Uljanov (művésznevén Lenin) szobra, kinek kezébe a játékos helybeliek sohasem felejtettek el vécépapírt dugni. Imigyen lobogott az akkori higiéniás célú, még hajtogatott termékünk a városfal alatt, a Szeged felé kivezető úttal a hátterében. Mondjuk, engem inkább Németh László itteni hagyatéka kavart fel, akit akkortájt – jó régen volt – olvastam, s akiről ma elég keveset hallani. Ma más fogyóeszközöknek van éppen divatja. Jánosunk ma kormánymegbízatásokat lát el. Meggazdásodott; lovak, kutyák és vadászat, outstanding angol úriszabóságokból való szerkók. Ő volt a nemdohányzók védelméért felelős miniszterelnöki biztos. Vezérurunk tényleg senkit sem hagy a kihűlt csatatéren! Most decens vadászcsizmájában felügyeli a Mezőhegyesi Ménesbirtokot (a szülei téesztagok voltak, innen a páratlan mezőgazdasági rálátása), valamint a Hódmezővásárhelyt és Szegedet összekötő tram-trainberuházást is. Mindig akad hasznos ötlete a mérvadó virológussá magát felküzdőhöz képest, akinél már talán orbánabb politikus is. „Lázár meg szeretné szerezni az alapítvány számára a Szerencsejáték Zrt. 49 százalékát kitevő részvénycsomagot” – olvasom. Csakhogy ez már a Gucci hátizsákos Rogán Antalnak, a Letelepedési Magyar Államkötvény menedzserének vadászterülete. Szóval lassan felosztották már a nemzet ügyeletes nagyjai a kínálkozó lehetőségeket, és a hirtelenkedés akár belharccal is járhat, hiszen sokan vannak, vagyis mára már elegen.

69.kép: Csányi Sándor és Lázár János 2020. februárjában szurkolnak (Fotó: Karnok Csaba/Délmagyarország)

A hazai egyetemek annektálása

A jelenlegi állapot lassan, de biztosan haladó folyamat következménye, amiben benne foglaltatik a CEU (Közép-európai Egyetem), majd a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) tartós megleckéztetése. Az egyetemeket tekintve része ennek a kancellári rendszer is, vagyis megjelent nálunk a neo-párttitkár, aki tudta, kitől kell megkérdezni a frankót, s aki megrendszabályozza a kelekótya rektort, ha úgy esik. Most itt van már a neo-pártbizottság is a mindenható és örökkévaló kuratóriumok képében. Nem próbálom takargatni, közös szégyenünk a tehetetlenségünk. Igen, a tiszteletreméltó Nemzeti Együttműködés Rendszerére (NER) is gondolok (a neo-szakszervezetre), és a pártunk számtalan, de hallgatói részvétel nélküli médiacsatornáira, amelyek okoskodva vagy fiatalosan csörgedeznek/pörögnek, de melyek most ez ügyben bódultan hallgatnak. Elkötelezett vezetésüknek eddig sem volt, és most sincs mondanivalója, vagy az csak hangmagasságában transzformált visszhang lehet. Nem épülhet fel önálló hang, nem születnek már hiteles médiaszemélyiségek. A média befejezte a bayerizálódását.

Voltak a CEU, MTA és Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) ügyekben kisebb-nagyobb felvonulások, de eredménytelenül záródtak. Vezérurunk sokatmondóan mosolyog; a vidéki választóira és a határon túli szavazókra gondolhat. Ott bebiztosított, ők majd későbben ébrednek, ha egyáltalán. Pontosabban a CEU Bécsben nyitotta meg új campus-át. Az MTA kutatóhálózata az azóta elcsöndesült Eötvös Loránd Kutatási Hálózathoz került, amely álmában sem csönget már picit, s az új irányítási modell felmutatásával tartósan késik. Sőt, szerintem erre esély sincs, egyetlen eredeti gondolat sem szivárgott ki még eddig. Úgy tűnik nekem, hogy üres a tank. Az MTA elnöke, az Orbán Viktorral korábban levelező viszonyban álló Freund Tamás nem túl szerényen várakozik arra, hogy Palkovics gépész (Innovációs és Technológiai Minisztérium, ITM) – a hazai kutatás és oktatás pillanatnyilag megkerülhetetlenül erősnek mondott embere fogadja. Persze aligha gondolom azt, hogy most reményteljesen. Az MTA vagyonának egyedi virtualizálása után a jelentőségének leépítése és tollfosztása is cél lehet. Egységben az erő, egy a tábor, egy a zászló!

Palkovics gépész ITM-mel való 2018-as áttörése után most egyesek szerint lemondással is próbálkozott (címkép). Emberei sorban veszítették el a pozíciós csatákat – vélték többen is az ismerőseim közül. Felépítették ezt a buldózerszerű karaktert, és most hagyják még csöppet a fedélzeten görögni. A miniszterelnök sajtófőnöke szerint az A.J.K.A. Shotokan Karate Do Szövetség elnökének felmondása csak kacsa, de lehet-e ilyet kitalálni? Miért játszaná a média ezt a cirkuszt? Nekem is valószínűnek tűnik, hogy az efféle, vagyonra koncentráló modellváltást nem lehet csak úgy pillanatnyi kiborulásnak engedve a főszereplőnek félbehagynia. Töretlenül kell folytatni, az apálykor dagályvonalon belül épített homokvár túlélési esélyében bízva. Jön majd a vazenagy EU-támogatás, és nálunk a pénz beszél. A megvalósulásra erőszakolt modelleknek viszont általában az a vesztük, hogy láthatóvá válnak, minden gagyiságukkal együtt. Akár az őrült cukrász álmának nevezett színházunk külső fertályai esetében.

Az álmatlan Palkovics gépész és szorgalmas ügyintézője Bódis nőgyógyász (aki a PhD-val sem rendelkező Csányi bankárnak is tiszteletbeli doktori rangot ajándékozott Pécsen, és persze most két alapítványi egyetem kuratóriumának elnöki székeit illetően is, csak az MLSz elnöke jutott az eszébe) az egyetemi oktatást ölelték magukhoz. Sorban házasítják ki a tágabban értelmezett családi vagyonból a rászolgálókat, és adnak nekik hozományképpen egyetemet, meseszép kastélyt és esetleg stadiont is. Miért ne kaphatná meg a magyar ember azt, amire vágyik? Igaz-e, more?

Madártávlatból – onnan minden mindig békésebb – nézzük, mi is történik a hazai 38 egyetemmel (44.1. ábra). A 25 főiskola már többnyire nem állami tulajdonban van, és főként hittudományi tartalommal és egyházi kezelésben. Más célú főiskolákból formálisan egyetemek lettek; tartalmilag persze nem. Ez azért nem csak elnevezés kérdése. Engem is meglepett ez a könnyed előretörés, de úgy gondolom, hogy ez csupán átmeneti állapot lehet a számukra, ahogy a győri, kecskeméti, dunaújvárosi, kaposvári, miskolci, óbudai főiskolák/egyetemek példái mutatják. Korántsem gondolom azt, hogy seregnyi gyönge egyetemre van az országnak szüksége, hanem az igényekhez mért kibocsátóképességgel sokkal kevesebbre, de kitűnőre. Számomra különösen a mezőgazdaság területén világos a mértékét vesztett képzés. Találkozom agrármérnökkel a legkülönbözőbb pontokon, például a kerületem lakásügyi előadóját is, mint mondta, tanítottam. Korántsem lakásügyre.

44.1.ábra: A 2020-as egyetemi modellváltás (útközben)

Csak hát a forma… Az egyetemi oktatók elveszítik a védett (igaz langyos) közalkalmazotti státuszaikat, a közvetlen vezetőik hírnökök lesznek, örökös függőségben állnak majd az egy emberöltőre megválasztott kuratóriummal, amely magának rektorbábút fabrikál, de a fontos ügyeket ereszkedetten eldöntik helyette majd okosban az úrvadászatokon. Jelentkezik-e hallgató, vagy sem, mert ez elvileg az állam által megígért működési támogatást befolyásolja. A munkaerőpiac megmutatja majd, milyen képzésre van igény. Értem, hogy átmenetileg sok hajtó kell. Tartok tőle viszont, hogy a hóbortos divat és érdek által befolyásolt munkaerőpiac ezen megzavarodhat. A modellváltáskor induló 26 állami fenntartású egyetem mostanra 17-re olvadt, és 2021-re már 12-re.

A már ez évben történő modellváltások közül a Dunaújvárosi Egyetem (DuE), Semmelweis Egyetem (SE) és a Debreceni Egyetem (DE) vezetőinek nem volt kifogása a történés ellen. Let it be. A Szegedi Tudományegyetem (SzTE) ragaszkodott az egyetem minden karához, ami Merkely Béla (SE) rektori törekvéseire volt válasz, aki a vidéki orvosi karokat a saját intézményéhez csatolva akart szuperegyetemet létrehozni. A Telex szerint ezek az egyetemek eligazítást is kaptak Palkovics adminisztrációjától arról, hogy ők mit szerethetnének. „Előbb kellene látni az alapítvány alapító okiratát, a garanciákat, hogy megmarad-e az egyetemi autonómia, hogy milyen szabályok védik majd a munkavállalókat és a kuratórium összetételét. De itt azt akarják, hogy előre döntsünk” – hangzott el egy anonim ellenvetés –, a döntés fordított sorrendben történt. Először elfogadják az átalakítást az egyetem vezetői, majd utólag szembesülnek azzal, hogy mire mondtak igent. Igazán derék dolog, felelősségteljes és tökös döntés. Én nem is sejtettem, hogy a tudományegyetemek legyalogolása ilyen könnyen mehet majd. Nincs ellenállás. No pasarán? Nyilván ez az én naivitásom, hiszen a kancellári rendszer (számomra a politikai felügyelet megjelenése) már szelektálta az egyetemi vezetést. A Pécsi Tudományegyetem (PTE) villámgyorsan kapitulált „Nem hisszük, hogy a kormányt fel lehet tartóztatni, a mi kéréseinket is le fogják söpörni” – tette közhírré Miseta Attila, a bátor pécsi rektor. Megjegyezték eközben, hogy náluk persze Putyin soha nem lehetett volna díszpolgár, a debreceni sorstársukba rúgva. Tőlük viszont a ma államtitkárként a modellváltásban kulcsszerepet játszó Bódis József egyetemén Csányi Sándor PhD-nélküli bankárnak adott szolgálatkészen tiszteletbeli doktori rangot. Van különbség a teljesítés valódi tartalmára tekintve, ami valahogy engem emlékeztet a tiszteletreméltó keresztapáknál önkéntes kézcsókra jelentkezőkre?

Palkovics gépész tehát örülhet, megtette, amit kértek tőle, s talán már el is mehet (feltéve, de nem megengedve), mint az álom nélküli mórok általában. Kell ehhez az, hogy vezérurunk erre az esetében rábólintson és felszabadítsa. Számtalan nyugalmasabb állás akad az apparátusban.

70.kép: Starttabló

Kuratóriumok és felügyelőbizottságok

Faggassuk csöppet a civilszervezetekre vonatkozó bírósági adattárat. Közhiteles, ahogy magáról állítja. 2020. júliusa és 2021. januárja között kilenc, korábban állami kezelésben lévő egyetem alapítványi átalakítását érhetjük itt tetten. Miért volt ez olyan megkülönböztetetten sürgős? Nézzük akkor, hogy kiket is ültettek be egy örökkévalóságra az alapítványi egyetemek kuratóriumába, és kaptak milliárdos nagyságrendű egyetemi vagyonokhoz kezelési jogot? Pálinkás József nyomában járok, aki először vetette fel azt, hogy itt nem az egyetemi oktatás korszerűsítéséről van szó, hanem alapítványokba való vagyonkimentésről, ahol a Fidesz-KDNP még esetleges választásvesztés esetén is megőrizheti a rendelkezési jogát az egyetemi értelmiségi fölött. Nem jelentős választási tényező ugyan az oktatásban és kutatásban tevékenykedő kisebbség, de jobb őket szorosan kézben tartani, hiszen hatásuk tagadhatatlanul sokrétű lehet. Csak rá ne jöjjenek! Jobb, ha állásféltés miatt viszonylagosan némák maradnak a mogorva látók.

Ha a 44.2-44.3. ábrákra tekintünk és a neveket böngészgetjük, egyszer csak kikandikál a mesterterv, amiről Pálinkás József írt, és amiről a sikerre orientált (ma is jobban teljesítettünk) kormánymédia hallgatása igen sokatmondó. Aligha van szerintem nálunk ma rajta kívül olyan, aki olyan mélyen lát bele a Fidesz-KDNP kutatási és oktatási politikájába, mint éppen ő. Pálinkás József sohasem veszítette szem elől a minőséget. Szerintem a végsőkig hitt abban (a kritikáim ellenére én is), hogy működhet itt meggondolt reform, hogy a kiművelt emberfők kedvezményezettségét meg lehet és kell oldani. Pálinkás érdemi mondanivalója felé szeretném a közfigyelmet fordítani. A formális bal- és jobboldal is okulhat belőle.

44.2.ábra: A 2020-ban alapítványi egyetemmé váltak kuratóriumai

44.3.ábra: Az alapítványi egyetemek kuratóriumainak felügyelő bizottságai

Mit látok, tehát 46 kuratóriumi ember megtekintése után:

(i) A tagok jó, ha negyede szakember. Ha ezt arra szigorítom, hogy egyéni kiválóság, egyetemi oktatói és vezetői gyakorlattal, akkor már csak ~10%-nál tartunk. Hogyan vezethetnek érdemi egyetemi reformokhoz olyan kuratóriumok, amelyek nem dominánsan szakemberekből és egyetemi vezetőkből állnak? Nagy István miniszter azt írta nekem, hogy ez vagyonkezelési kuratórium; olvasatában tehát minőséggel kapcsolatos feladataik nincsenek. Bólogatnak majd az elvbaráti rektornak, vagy a fogukat mutatják, ha nem ilyen lesz? Ez persze valószínűtlen, hiszen a rektori pályázatokat ők értékelik. A szakemberek között látok az MTA irányításában különféle okok miatt periferizálódott akadémikusokat, akik emeritus státuszúak, vagyis érdemi tevékenységük már időben is limitált.

(ii) Hat miniszter/ex-miniszter is kuratóriumi tag (~10%). Kettő, rajtuk túlmenően felügyelőbizottságba ült be (70. kép). Ez azért is érthető, mert a miniszterek mostanában afféle fogyóeszközök. Jönnek és mennek, bronzmellszobrot közülük aligha kap valaki. Viszont igen hűségesek (ez az erősségük), és ez itt jóféle parkolópálya lehet, ahol csekély munkával a havi tiszteletdíj is megjárja.

(iii) Meghatározó (~50%) a tetten érhető Fidesz-barátok (nehezen megítélhető) és Fidesz-közeliek (ami nem jelent feltétlenül pártkönyvet, például Palkovics László és Tarlós István is független versenyzők) aránya. Pontosabban a kuratóriumokban ellenzéki nincs is. Idősebbeknek ismerős ez az állapot.

(iv) A pénzforrásokat kezelők (~30%) megjelenése (nem szétválasztva a hazai nagyokat és multiösszekötőket) is súlypontos, vagyis forrás kell, így a MOL és Richter támogatja a közgázt, a Szerencsejáték Zrt. esetleg (Lázár János kezdeményezésére) az erdészeti és mezőgazdasági (vidékfejlesztési) képzést, hovatovább a baráti művészeteknek is jut majd vállalkozókból. Gondolom a nemzeti tőkésosztály is beveti majd magát. Vagy nem ez volt velük a cél?

Jegyezzük meg azért, hogy a címábra szín szerinti besorolása egy-egy tulajdonságot emel csak ki, de sokakat több színnel is jelölni kellett volna. A hazai pártokhoz való tartozás titkolása miatt a sárga színek kiosztása is esetleges. Valószínű, hogy ez nálam durván alábecsül, de igyekeztem körültekintő lenni. Lehet szólni, ha nem sikerült. A Hangyaleső facebook-lap erre alkalmas.

A Fidesz-KDNP létrehozott nálunk nemzeti értelemben még egyenlőbbeket, akik vállalták a vagyon minden nyűgét – Orbán Viktor ezt nem is titkolta –, és azt értünk kamatoztatják. Azzal az igénnyel indultak, hogy ők lesznek az elkötelezett nemzeti tőkésosztály. Garancsi István, Mészáros Lőrinc, Szemerey Tamás, a Matolcsy-klán és Tiborcz István, akiket leghamarabb említettek közülük, és éppen a Magyar Nemzet. Nem nyitnak tiszteletreméltó nagyjaink offshore cégeket, és a tőlünk elkülönített pénzüket nem őrzik majd az országhatáron kívül. A nemzet zseniális gázszerelője – akinek gazdasági tehetségét van, aki összemossa vezérurunkéval – az irigykedő ellenzéknek tudna a teljesen jogszerűen működően vállalkozásairól mesélni az egyre terebélyesedő kiválasztottak klubjában. Bizonyíték nélkül mindenkinek jár az ártatlanság vélelme. A legfőbb ügyész nem fogott nyomot; a feltételezés is nonszensz.

Kenesei István szerint az egyetemi autonómiát a kuratóriumi autonómia váltotta fel. Valóban, és ez a megvalósuló válfaj bizony végtelen. A mezőgazdaságot és erdészetet az idők végezetéig Csányi Sándor bankár irányítja majd, hiszen családja a legnagyobb földbirtokosok egyike. A gödöllői Grassalkovich-kastélyba menten be is hurcolkodhatnak, és méltóságteljesen irányíthatók lesznek innen is az ún. állam által feltőkésített alapítványi egyetemek, ahogy Ángyán József korai jövendöléseiben (a 2005. február 22-én a Kossuth téren elmondott beszédének áthallásaira gondolok) a gazdatüntetésen felvázolta, persze ő még nem a Fidesz-KDNP-re gondolt. Ma már – a földjelentéseit böngészve – talán már igen. Nekem – ahogy tetszik látni – egyre megy, hogy ki akar éppen kisemmizni és fölöttem gyámkodni (én talpra fogok esni), de a cselekvésre azért fókuszálok, és az most is nagyon gáz. Ugye lelkem, Lőrincem?

71.kép: Nagy István üdvözült mosolya 2020. májusában (forrás Lázár János facebook oldala)

Nyilvánvalónak tartom, hogy a hatalomba kerülő kuratóriumi tagok hamarosan élnek is majd előjogaikkal. Lázár János ne tenne ilyet, aki mégorbánabb? Hiszen jogászként szerintem olyan ízléstelenül hangoskodott a MATE kuratóriumának nyilvános bemutatkozásán, mintha meghatározó egyetemi oktató/kutató lett volna bármely hazai agráregyetemen. Könnyű elhinni az üdvözülten ránk mosolygó kuratóriumi társ szeméből – aki történetesen kollégiumigazgatói és polgármesteri múlttal lett agrárminiszter (71. kép) –, hogy rendkívüliek vagyunk, de hitelesen és egyetemi oktatók előtt ezt bizonyítani már sokkal nehezebb. Sőt, a mezőgazdászokat ismerve, ez nem is megy majd a ménesgazda teniszfenoménnak. Lázár esetleg Rogán Antallal szemben megszerzi majd a Szerencsejáték Zrt. részvénycsomagját, és ezzel már meg is tette azt, amiért egy emberöltőre hálás lehet neki a könnyed sikerre ítélt MATE, melynek nevében az élettudományi behatárolás még teljesen konfúzus, mint a jövendőbeli oktatási programja is, amivel berobban majd a nemzetközi mezőnybe. Erről még – ahogyan érzékelem – mb. rektorának, Gyuricza Csabának sincs fogalma. Ki mondja majd meg ezt neki?

(folytatása következik)

Darvas Béla

Megosztás