(Biotechnológi^kaland N^o21)

2009. december 16-án hagytam írásban nyilvános nyomot arról a súlyos konfliktusról, ami a GEVB (Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság) és Sándor István (a mezőgazdasági tárca akkori főosztályvezetője) között alakult ki. Ügyintézői Feldman Zsolt és Vértes Tímea voltak, tehát szerepük az alábbi történetben meghatározó. Ezt írtam végezetül Sándor úrnak: „Elsőéves elnöki tevékenységem során a MIGH vezetőjének 10, az MIGH és EGH vezetőinek 3, az EGH/EGSz vezetőjének 1, a KGSz vezetőjének 1, az MgSzH vezetőjének 1, az FVM miniszterének 2 levelet írtam, amelyben a GEVB körüli anomáliákra hívtam fel a figyelmet. A terjedelem meghaladja a száz oldalt. A MIGH és MgSzH a megoldásokat tekintve kifejezetten elutasító álláspontra helyezkedett, s ennek 2009. október 15-én (80. ülés) – közel egy órán keresztül – három jogász és egy ügyintéző hangot is adott. Zárt ülésen kértem, hogy a tagok szavazzanak arról, hogy lemondjak-e, de erre az opcióra nyíltan senki sem szavazott.”

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A sok betűszó feloldása nem kerülhető meg: EGH – Egészségügyi Géntechnológiai Hatóság, EGSz – Egészségügyi Géntechnológiai Szakhatóság (mindkettő az OGYI-nál), KGSz – Környezetvédelmi Géntechnológiai Szakhatóság (a környezetvédelmi tárca irányítása alatt lévő intézetben, később a mezőgazdasági tárcánál), MgSzH – Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal (későbbi NÉBIH), MIGH – Mezőgazdasági és Ipari Géntechnológiai Hatóság (a mezőgazdasági tárcánál).

Az GEVB-et középvezetői pozícióból 2009. október 15-én kioktató FVM köztisztviselői különítményt Feldman Zsolt (Sándor István helyettese) vezette, tagjai Kis Norbert, Grózinger Szilvia és Vértes Tímea voltak. Úgy érzékeltem, hogy ezt követően a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottságból (GEVB) az is mögém állt, aki ezt megelőzően talán nem. A köztisztviselők valóságos szakemberek önérzetébe gázoltak. Ezt a hangvételt szerintem a GEVB professzor tagjai elképzelni sem tudták addig.

A GEVB minisztériummal fennálló rossz viszonyának kialakulásában a számára biztosított körülmények (meglehetősen időt rabló ingyenes munka, az egyetemiek számára a nyári szünet idején is kényszerített ülések stb.) mellett meghatározó szerepet játszott egy máig példátlan ügy, amely az alábbiakban foglalható össze: A mezőgazdasági minisztérium munkatársai 2009-ben öt hektár vetésére elégséges GM-tavaszi árpa vetőmag beszállítását engedélyezték az országba, majd annak 15 tonnás szemtermését – kémiai mintának nevezve azt – asszisztáltak a németországi kiszállításhoz. Mindeközben ennek a genetikai eseménynek máig semmilyen uniós dokumentációja nincs. Az édesítőszert termelő GM-árpa egy kereskedelmi betéti társaságon keresztül érkezett az országba, gyakorlatilag a hazai K+F-et kikerülve. A környezetvédelmi szakhatóság nem volt tisztában azzal, hogy mekkora területre vonatkozik az általa vizsgált engedélykérelem. A MIGH vezetője nem indokolta az ebbéli döntéseit, viszont figyelmeztetett arra, hogy mint a GEVB elnökének sincs felhatalmazásom a hatóságok munkájának ellenőrzésére és minősítésére. Az ügyről tájékoztattam az FVM miniszterét. Gráf József Körmenden végzett gépésztechnikus volt éppen a miniszter (47. kép). Találkoztam egyszer vele és akkor teljesen világossá vált előttem, hogy a géntechnológiai módosítás lényegét illetően egyáltalán nincs képben.

47.kép: Vértes Tímea Gráf József minisztériumi szakértője (Fotó: Agrobio)

Mielőtt a történetbe belefognék az én elemzésemtől eltérő független olvasásra kínálok fel néhány dokumentumot. Az érintett GEVB ülésről készült jegyzőkönyvből kitakartam a neveket a személyiségi jogok biztosítása miatt. Önálló kutatásra az alábbi olvasási sorrendet ajánlom: (i) A GEVB 2008. februári ülésének jegyzőkönyve, amely ülést még Venetianer Pál vezette. A jegyzőkönyv az akkori írásbeli feljegyzésemet is tartalmazta, amelyek Sándor Istvánnak 2009. június 21-ei levelem mellékletében is megjelentek. A februári GEVB ülés (egyébirányú elfoglaltságom miatt nem tudtam az ülésen részt venni) a TapTop ügyében határozathozatal nélkül zárult, ami korábban sohasem fordult elő. (ii) A kapcsolatos engedély, ami a 2008-as Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Értesítő hetedik számában (1697-1698 old.) jelent meg. (iii) 2008-ban nem, de 2009-ben már volt GM-árpa vetés, amihez az éves határozatot Sándor István 2009. március 10-én adta ki. (iv) A már idézett 2009. június 21 levelem amiben, mint a GEVB új elnöke kértem az ügy felülvizsgálatát. (v) Sándor István válaszlevele 2009. július 6-ára keltezett, amiben úgy gondolja, hogy az ügyet hibátlanul intézték.

Ezt követően – ahogyan említettem – 2009. október 15-én a mezőgazdasági tárcától különítmény érkezett (erre utalt a Gráf miniszter helyet levelet író Sirman államtitkár is levelének utolsó bekezdésében, ami tévesen szeptember 17-ét említ) és energikusan kioktatta a tisztelt GEVB szakértőket (Bajnai-kormány) arra, hogy csak ingyenesen végzett feladataik vannak, de jogaik azok inkább nem.

Előrebocsátom, hogy az illetékes géntechnológiai hatóság (MIGH) akkori álláspontja csak a kormányváltásig (2010. május – második Orbán-kormány) tartott. Sándor István ezt követően nyugdíjba vonult, Vértes Tímea helyett Rodics Katalin vette át a MIGH irányítását, míg Felman Zsoltból Czerván György államtitkár helyettese lett. A TapTop Bt. nem kapott ettől az időponttól éves kibocsátási engedélyt, vagyis amit az akkori hatóság körömszakadtáig védett az valahogyan azonnal az ellenkezőjére váltott. Vagyis mégsem volt ez tökéletesen intézve. Kivizsgálásról viszont azóta sem tudok. Feldman úr – mintha mi sem történt volna – elégedetten mosolyogva látogatta meg kormányváltás után a GEVB ülését. Viselkedése – bizonyos szempontból – utólag is igen tanulságos nevezhető. Már politikusoknak. A GEVB tagjait viszont nem hatotta meg ez a teljesítmény.

A Magyar GMO Adatbázis foglalja össze jól-rosszul a hazai GM-növények kibocsátási ügyeit. Ezt kezdetektől a mezőgazdasági tárcához tartozó Mezőgazdasági Biotechnológiai Kutatóintézet (MBK, ma a NAIK része) munkatársai vezették a kísérleti kibocsátási határozatok alapján. Nagyrészt Jenes Barnabás gondozta ezt, az éppen mostanában kurtán-furcsán leváltott NAIK főigazgató. Ha ebben az árpára vonatkozó adatokra kattintunk, akkor találkozhatunk a gödöllői illetékességű TapTop Bt. nevével. Találunk itt aktív linkkel egy Golden Promise nevű árpafélét, aminek ügyiratszáma 16.081/44/2002. E szerint 2002 novemberében Galgamácsa Sallang-dűlőjében a TapTop Bt. kapott engedélyt GM-tavaszi árpa vetésre. A TapTop a cégjegyzék szerint a Tápay-család (Erzsébet, Tamás és Tivadar) vállalkozásának tűnt. A kibocsátási engedély négy évre vonatkozott, de a honlapi adminisztráció – utalva a minisztériumi határozatok hiányosságaira – a kibocsátáshoz tartozó minden lényegi kérdést megválaszolatlanul hagyott. A kísérleti eredményekről a TapTop Bt. sohasem számolt be a GEVB-nek (Venetianer Pál volt akkor az elnök), vagyis 2006-ra nem készített zárójelentést, amit a géntechnológiai hatóság – láss csodát – nem is keresett. Egy további lehetőség, hogy megkapta ugyan ezt a hatóság, de – nem éppen jogszerűen – nem küldte meg véleményezésre a GEVB-nek.

A GEVB új elnökeként az irattárunkban nem találtam nyomát a korábbi hivatalos dokumentációknak, pedig 2008-ban új TapTop beadvány érkezett (ilyenkor a korábbiak ellenőrzése szükségszerű) – aminek ügye már a GEVB 2009-es elnökváltásának időszakára is hatással volt – így hivatalból érdekelni kezdett ez az ügy, hiszen szerintem sem körültekintően intézte az előző elnök. Az „új” beadvány megnevezés itt hangsúlyos, mert arra utal, hogy nem a korábbi munka folytatásáról volt szó. Vagyis jelentheti azt, ha akkor HSA-árpát bocsátottak ki, akkor most thaumatin-termelőt.

A TapTop Bt. – vezetője Tápay Tivadar – 2008-ban már tíz évre kért és kapott kibocsátási engedélyt (37312/2008) a GEVB számtalan megválaszolatlan felvetése ellenére. Pontosabban Venetianer Pál azon a véleményen volt, hogy mivel a viták során nem sikerült a bizottságnak megegyeznie (miközben érthetetlenül nem szavaztatott erről), a kísérlet engedélyezését illetően döntsön a hatóság, ami könnyen beláthatóan abszurd lépés egy felsőszintű javaslattevő szervtől. Azt tanácsolta ugyanis, hogy a mi javaslatételi kötelezettségünkkel önmaga felé az FVM éljen. Egy további határozat (34107/3/2009) értelmében – a GEVB értesítése nélkül, bár a GM-szójadara és -pép beléptetések sem tartoztak ránk (persze ezeknek már akkor EU-engedélyei voltak) – 2009. március 10 és április 30 között 900 kg GM-tavaszi árpa vetőmag beszállítását engedélyezte a mezőgazdasági tárca, ami már nem igazán kísérleti méret. Ez kb. öt hektár vetésére elégséges vetőmag. Az ügy intézője Vértes Tímea volt, de a miniszteriális ügykezelési szabályok szerint nyilvánvaló, hogy a főnökei egyetértettek a döntésével.

A magyar adatbázison kívül létezik európai is, amely állításai sok helyen nem egyeznek meg a gyengélkedő hazaival, az adminisztráció munkájának alacsony színvonalára mutatva. A messze részletesebb európai adatbázisban azt találjuk, hogy a B/HU/08/1 jelzetű kibocsátás édesítőszert (thaumatin) termelő Golden Promise/Malt-607-1001 árpáját Jánossomorján vetették el. A B/HU/08/2 jelzetű kibocsátás viszont humán szérumalbumint (HSA) termelő Golden Promise/Malt-619-5001 árpáról szól, ami ugyancsak Jánossomorjára került. A Magyar GMO Adatbázis 2008-ban viszont csak a thaumatin-termelő árpát említi, vagyis a második ügyről nem esik szó. Még nagyobb lehet a zavarunk akkor, mikor egy izlandi dokumentumban olvashatunk már a magyarországi HSA-tavaszi árpa kibocsátásáról. Mi történt tehát, ki tudhatja (48. kép)? Tudomásom szerint a HSA-termelő GM-tavaszi árpa végül 2008-ban nem kapott kibocsátási engedélyt. És 2002-ben? A 2008-as beadványt ugyanis „újnak” tüntette fel a TapTop Bt. és a hatóság ilyen értelemben továbbította a GEVB felé.

Fussunk neki újra. Nézzük újra a történteket időbeli sorrendben. A TapTop Bt. 2002-ben négy évre kibocsátási engedély kap GM-árpára (Medgyessy-kormány). A módosítás célja bizonytalan. Az engedélyes négy év után nem készít zárójelentést, de ezt a minisztérium szokatlan módon nem is kéri rajta számon. 2008-ban a TapTop Bt. új beadvány nyújt be, amiben tíz évre kérelmezi a thaumatin-termelő GM-árpa kibocsátását. Az európai nyilvántartás szerint HSA-termelő GM-árpára is kért ilyet.

48.kép: 2008. szeptember 18-án az „Az Egységes Mezőgazdasági Támogatási Rendszer bevezetése” című parlamenti nyílt napon – az akkori döntéshozók: Benedek Fülöp államtitkár, Gráf József az FVM minisztere, Gőgös Zoltán államtitkár, továbbá ellenzéki pozícióból Font Sándor az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke (Fotó: OMB)

A kapcsolatos engedély csak thaumatin-termelő GM-árpáról szól. Ezt olvashatjuk benne: „A terület folyamatos őrzéséről, illetve az engedélykérelemben vállalt biztonsági intézkedésekről a TapTop Bt-nek kell gondoskodnia; A transzgenikus árpa termése kizárólag kísérleti célú vizsgálatokhoz használható fel, melynek során különös figyelmet kell fordítani a környezetbe való véletlenszerű kijutás, illetve más fajtákkal való keveredés megakadályozására; A kísérlet befejezése után a növényi maradványokat, beleértve a vizsgálatokhoz nem szükséges magtermést is, égetéssel meg kell semmisíteni; A kísérletekről, illetve annak tapasztalatairól – elsősorban az esetleges környezeti hatásokról – zárójelentést kell készíteni és azt a betakarítást követő két hónapon belül az FVM Mezőgazdasági Főosztályára meg kell küldeni.” Nos, 15 tonnát szállítottak ki és így égetésre nem volt szükség. Ha hinnék, ha nem a teljes termésből kémiai minta lett. Hatalmas munka lehetett ezzel, amit nem követett publikációs dömping a szakirodalomban, sőt én nyomát sem találtam.

Nem kis meglepetésemre az engedély prejudikál, amennyiben azt írja: „A szakhatóság a rendelkezésére álló iratokból megállapította, hogy a kibocsátásra szánt Malt 607-1001 genetikailag módosított tavaszi árpa vonal szántóföldi kibocsátása a környezetre elenyésző kockázatot jelent”. A kibocsátást kérő dokumentációra utal ez a megállapítás. Az viszont azt állította, hogy más Hordeum fajokkal kereszteződhet. A GEVB keresztbeporzási dilemmái meg sem jelentek ebben a miniszteriális engedélyben. Az árpa szélbeporzású, így a miniszteriális bekezdés meghökkentően szakszerűtlen. Nem túl sok botlás ez ahhoz, hogy mindez véletlen legyen?

Mit is tudhatunk erről a GM-árpáról? A thaumatin-termelő árpára található az interneten szabadalom, amely a Maltagen Forschung Gmbh-hez tartozik. Ez bízta meg a TapTop Bt. nevű hazai céget. Mindez azért igen rendhagyó, mert az eddigi gyakorlatunktól eltérően az EU-ban nem engedélyezett GM-növényekből, sohasem látott mennyiségű GM-vetőmag beléptetéséről volt szó az ország területére, amely magáról már akkor is GMO-mentességet hirdetett. Hogy mennyire bizonytalan volt ez a GMO-mentességi elkötelezettség, az már más kérdés. Gráf József 2006-ban az alábbi véleményen volt: „Én nem tartom ördögtől eredendő rossznak a génmódosítás használatát vagy a génekkel való együttműködést és munkálkodást a mi szakmánkban sem, hiszen számos jó példa van erre az elmúlt időszakból.” A mostani munkálkodást azonban az ország kutatás-fejlesztési intézeteit kikerülve bonyolították le a beosztottjai.

Az ISAAA nemzetközi adatbázisában nem látok engedélyezett módosított árpát, ami elgondolkoztató (a sör- és whisky-gyártók elég konzervatív szemléletűek és persze a szélbeporzás sem nagyon kedvező előjel), de azért ehhez hozzátehetem, hogy a farmakológiai célú fejlesztések/kibocsátások itt nincsenek számontartva.

A hazai vetés egyébként semmilyen vizsgálatokkal (pl. agronómiai kísérlet, extrahálás) nem járt együtt. Erre a TapTop-nak felszereltsége és szakértelme sem volt, ahogy Tápay Tivadar a meghallgatásakor szerényen elmondta. Kizárólag vetésre és betakarításra szólt a külső megbízásuk, vagyis tudományos zárójelentést hiába vártunk tőlük. A hazai géntechnológiai hatóság (MIGH) tehát európai engedély nélküli GM-árpa bértermesztésére adott ki engedélyt, s máig nem ismert, hogy mindez a minisztériumtól kinek a hathatós támogatását élvezte. A mély hallgatás, a GEVB felvetéseit követően az ügy kivizsgálásának elmaradása azt mutatja, hogy nem ügyintézői botlásról volt szó, hanem a minisztérium szintjén védett tevékenységről.

Ezt azért gondolom, mert Gráf Józsefet tájékoztattam a különleges ügyről, aki Sirman Ferencen keresztül válaszolt. „A géntechnológiai hatóság feladat és jogkörébe tartozó hatósági eljárással, határozathozatallal kapcsolatban a GEVB és a GEVB elnöke azonban – az adott ügyet érintő teljes körű ismeret és jogszabályi felhatalmazás hiányában – álláspontot nem képvisel, véleményt nem alkothat.” – olvashattam. Következésképpen, a géntörvény által a hatóságok szakirányú ismereteinek hiányában létrehozott felsőszintű szakértőkből álló bizottság nem kap teljes körű miniszteriális felvilágosítást, akinek viszont a hatóság segítségére sietni kötelessége, bár miközben megoldja helyette a számára nem kezelhetőt nincs önálló döntési, de véleményalkotási joga sem. Rendben való elképzelés ez diktatúrákban. Meg kellett néznem a naptárt, hogy milyen évet is írunk.

Még Venetianer Pál elnöksége idején történt, hogy igen gazdag német üzletemberek egy csoportja Magyarországon szerveztetett zártkörű vitát, amelyet a Kossuth Rádió Szonda című műsorának riportere Gimes Júlia vezetett. Venetianer Pál és én beszélgettünk egymással, illetve mondtuk el ugyanarról a véleményünket magyarul, miközben német szinkrontolmácsolás folyt. Nagyon könnyű dolgom volt, beszélgető partnerem ugyanis a mezőgazdaságban, a gyakorlati célú felhasználásban igen felkészületlennek mutatkozott. A jelenlévő üzletemberek – akik az egészet gavallérosan finanszírozták –, mint az ezt követő pincéres vacsorán megtudtam a sör és whisky-gyártás nagyjai voltak odahaza. A beszélgetés végén az asztalukhoz ültettek és szivarozás közben (már ők) különlegesen vörös fejekkel és meghökkentő energiákkal magyarázták, hogy ezt a géntechnológiát soha nem engedik be az őket érintő árpatermesztésbe. Vajon nem ez a szemlélet és az árpa szélbeporzása lehetett az oka annak, hogy a német területen való kibocsátásra az eseménytulajdonos nem kapott (esetleg nem is kért) szabadföldi engedélyt? Miért is volt német részről ilyen kiemelkedő érdeklődés éppen Magyarországon? Tanultam a történtekből, hasonló cirkuszi szereplésre később soha nem vállalkoztam.

49.kép: Árpa (Fotó: Curejoy)

Mivel a TapTop Bt. a cégjegyzék szerint csupán kereskedelmi aktivitást felmutató cég, ezért felmerült a részemről az az aggály, hogy a kapcsolatos engedélyben megadott feltételek aligha teljesülhetnek, mindezért kértem Sándor István főosztályvezetőt a határozattal kapcsolatos tevékenység kiemelt és folyamatos ellenőrzésére.

Mindez nem történt meg, így összegzésként ezt írtam Sándor Istvánnak: „Jelenleg úgy néz ki a helyzet, hogy egy kizárólag üzleti tevékenységre engedéllyel bíró magyar Bt (TapTop) egy német cég (Maltagen Forschung GmbH) megrendelésére GM-árpa bértermesztést végez Magyarország területén és ehhez, mit sem sejtve asszisztál a hazai hatóság, amely kiadott egy tíz évre szóló bértermesztési engedélyt. A kibocsátáshoz semmilyen magyar érdekeltségű vizsgálatot nem végeznek – mondta nekem Vértes Tímea. A megtermelt GM-árpát kiviszik az országból és Németországban dolgozzák fel.” Vértes Tímea egy másik alkalommal szóban azt is elmondta, hogy a környező országokban (Románia, Szlovákia) is vannak hasonló kibocsátások, hiszen egy kis bevételt jelentenek a mezőgazdasági kisvállalkozásoknak. A JRC adatbázisában azonban ennek az állításnak nem találtam semmilyen nyomát.

Írtam a fentieket azért is, mert szöges ellentétben ugyanez az adminisztráció a hazai kísérleteket végzőktől (pl. MTA MKI – Monsanto szerződés munkálatai) pár grammos fagyasztott levélkorong-mintáknál, Pöstyén (Szlovákia) és Martonvásár között szállítólevélhez ragaszkodott. Ezt a felesleges szigorúságot a GEVB egyáltalán nem támogatta. A súlyos mértéktévesztés azt gondolom könnyen belátható.

Nem találtam meg azt, akinek idehaza a módosított árpa ügyei az érdekét képezték, viszont 2010-ben – kormányváltás után – Ángyán József felhatalmazásával – tagja voltam annak az átvilágítási bizottságnak (Heszky László vezette), amely az MBK-ban megjelent. Ott döbbentem tapasztaltam, hogy Sándor István (akkor már nyugdíjazták), a kutatóintézet profiljába nem tartozó területre munkatársat (Szemeráth Oszkár) ültetett be és az őt személyesen érdeklő téma (candidasis) kutatásával bízott meg. Ehhez számára külön minisztériumi pénzügyi keretet is biztosított. Szemeráth úr az átvilágításon az őt kérdező Raskó professzor (MTA SzBK) szándékoltan alapfokú orvostudományi kérdéseire sem tudott válaszolni. Az átvilágítás után ezt a témát, mint az MBK profiljába nem tartozót, megszüntették. Az átvilágítási jegyzőkönyvhöz fűzött megjegyzések rögzítették mindezt. Valóban kormányváltás kellett ilyesfajta tevékenység korrigálására?

Ekkor jutott eszembe, hogy évekkel korábban (2005. október) egy szegedi GMO-fórumon (Dudits Dénes, Pusztai Árpád és Venetianer Pál is jelen voltak) Sándor István, mint még egyszerű minisztériumi ügyintéző odajött a fórum végén hozzám és afféle paranormális szövegbe kezdett. Arról beszélt, hogy ő auralátó, és így látja a mellkasomon lévő András-keresztet, ami arra utal, hogy rossz helyen lehet az ágyam (estleges vízérről beszélt), és hogy ennek következtében megbetegedhetek, például a kandidázis is elérhet. Szóval ő volt a TapTop ügy idején Gráf miniszter és Sirman Ferenc szakállam-titkár/kabinetfőnök szerint az, aki az adott ügyet érintő teljes körű ismeret és jogszabályi felhatalmazással álláspontot képviselhetett és véleményt alkothatott.

Mindezen túlmenően – átjutva a köztisztviselői füstködön – álljunk meg egy pillanatra és gondoljuk át újra a szóba került fejlesztések céljait. A humán szérum albumin (HSA) egyike azoknak a fehérjéknek, amelyeket vérkészítményben találunk (éves forgalma a világon 500 tonna fölött van), s amely miatt a véradást reklámozzák. Bizonyos betegségek esetén hipoalbunémiai áll elő, ilyen például a májcirrózis. Alkoholistáknál gyakori fejlemény.

A rekombináns HSA egy szempontból határozott előnnyel rendelkezik, mégpedig, hogy a vérszérummal terjedő vírusoktól (pl. hepatitis, HIV) mentes. Sokféle megoldással próbálkoztak eddig, pl. baktériumokkal (Escherichia coli), élesztőgombákkal (Saccharomyces cerevisiae, Kluyveromyces lactis, Pichia pastoris), növényekkel (pl. dohány, burgonya, árpa, rizs) és transzgenikus állatokkal (pl. szarvasmarha).

Közülük a rizs módosítása jutott a legmesszebbre, amennyiben a szem oldott fehérjéinek akár 10%-a is OrsHSA lehet. Ez a készítmény (ecoHSA) patkánykísérletekben kevésbé bizonyult allergizáló hatásúnak, mint a plazmából készített.

Nézzük a másik célt, ami a thaumatin (E957) nevű fehérje, amit egy nyugat afrikai növényből (Thaumatococcus daniellii) különítettek el. A természetes alapú édesítő szerek másik – hazánkban jobban ismert – képviselője a jázminpakóca (Stevia rebaudiana). A steviol a répacukornál kb. 300-szor édesebb, és cukorbetegnek szánt élelmiszerek (pl. befőttek, üdítők) édesítésére egyre gyakrabban használják.

A thaumatin nagy tömegben való kivonása viszont problematikus, a növény is rendkívül lassan nő, ezért a géntechnológia figyelme felé fordult. Ez a vegyület közel 2000-szer édesebb, mint a répacukor. Ma főként likőrök ízesítésére alkalmazzák, de alacsony kalóriatartalma miatt természetes eredetű édesítőszerként is el tudják képzelni, annak ellenére, hogy a cukortól jellegzetesen eltérő édes íze van.

A répacukor nem-szintetikus édesítőszerekkel való helyettesítésére egyébként komoly kutatási erőfeszítéseket tesznek. A fehérjetermészetű édesítők közül a nyugat-afrikai brazzein (Pentadiplandra brazzeana), miraculin (Synsepalum dulcificum), monellin (Dioscoreophyllum volkensii), továbbá a dél-ázsiai eredetű curculin (Curculigo latifolia), mabinlin (Capparis masaikai) is az érdeklődés tárgyát képezik. A thaumatin paradicsomban, a brazzein kukoricában, a mabinlin burgonyában való termeltetésére történtek transzgenikus próbálkozások. A monellin és miraculin paradicsomban, ez utóbbi fejes salátában való kifejeződésével is próbálkoztak. Hovatovább a paradicsom géntechnológiai módosítására ma már nem a polcállóság/eltarthatóság lehet figyelmeztető jel, hanem éppenséggel az intenzív édes íz. A dolog persze az édesíz-érző receptorok szintjén dől el. Az édesnek érzett termésű, így elfogyasztott és a növény magjait terjesztő majomféléket rendesen becsapja a növény, hiszen nem cukorféle (értsd energia), amit fogyasztanak, vagyis a létfenntartás szempontjából nem hasznos. Nem érte meg a bogyó a megszerzésével járó erőfeszítést. Gorilláknál figyeltek fel arra, hogy édesízérző-receptorokra mutáns csoport jelent meg, amely elvesztette az érdeklődését az ilyen szuperédes növényekre (50. kép). A Homo consumens-nél persze más a helyzet, nincs baj azzal – ha örömöt szerez –, ha valami nem éri meg az emésztéssel járó energiákat sem.

50.kép: Ez lesz az igazi? (Fotó: Chris Wittier)

Vagyis nagyon megváltozik valaminek a profilja és elfogadhatósága, ha a célja felől nézzük, vagy ha – mint az írás elején – a hatósági engedélyezési oldaláról, amely természeténél fogva merev és a saját maga által kreált hibák között vergődik. Számukra a GMO-kérdés is csak a felhatalmazás, a jogkör és a döntés gyakorlásának hétköznapi tárgyai. Megérteni sem kell nekik a biológiai lényeget, csak az adminisztrációs úton a tévedhetetlenségük és érinthetetlenségük délibábja megmaradjon. Az idejétmúlt miniszteriális tradíciók ezt ma is biztosítják. Az épületben dolgozók akaratlanul is omnipotens szakértőkké válnak. Legalábbis egy kis időre, amíg ott dolgoznak.

A következő rész címe: GMO munkacsoport – virtuális magyar GM-kukoricafajta (Mv 500 Bt) (Biotechnológi^kaland N^o22)

Darvas Béla