Bezárás
Cikkek

Darvas Béla: Gyors lebomlású tudománypolitikai modellek

Navracsics Tibor a MISz 2012. márciusi közgyűlésén még arról beszélt, hogy az NKITT azon van, hogy innovációbarát környezet alakuljon ki hazánkban, s a tanács eddig sikeresen oldotta meg a feladatait. Május 13-án még ülést tartott, majd szinte minden előzmény nélkül, a sajtó figyelmét is elkerülve június 27-én a tanács megszűnt. Két évet sem húzta. A MISz elnöke szerint helyét az NGM-en belül létrejött innovációs tanácsadó testület vette át.

Kutatás, fejlesztés és innováció

(K+F+I pillanatképek: No0)

Sokan nézik egykedvűen a Magyar Tudomány nevű bárka elszabadulását. Talán már csak messziről jöttek és hitetlenkedők figyelme nem lankad. Szóval észrevételeztem így én is korábban pár dolgot. 1996-ban jelzést küldtem a tudományos minősítés zavarairól, a pályázati rendszer anomáliáiról, vagy 2008-ban a Magyar Tudományos Akadémia botladozásairól, illetve 2011-ben a hazai K+F+I jelzetű szappanoperáról. Végül az Átlátszó-ban is megjelent egy cikkem, amely a tudomány alulnézeti képét vázolta. Eddig tehát írtam valamit, aztán elcsendesedtem. Most hosszabb lélegzetű történetbe kezdek. Már itt szeretném tisztázni, hogy nem születtem rendkívüli képességgel, tehát amit én meglátok, azt minden bizonnyal más is látja. Viszont mások nem szólnak, és – az sem vitás – kritizálni könnyebb, mint megoldást javasolni. A sorozatnak célja színezés nélkül szembenézni azzal, ami van. Tényeket gyűjtök hát, míg a megoldásokat azokra hagyom, akiket illet. Nem gondolom persze, hogy könnyű helyzetbe hozom a személyileg kormányról kormányra változó döntéshozókat. Tényleg, a hosszú megtérülésű K+F+I-hez, illik vajon a gyakori átszervezés?

Úgy egyeztem meg a szerkesztőséggel, hogy nem lesz egy-egy itteni írás hosszabb, mint hat-tízezer karakter. Ezt még egy lélegzetvételre el lehet olvasni. Beszélni szeretnék a K+F+I irányítási rendszerről, a pályázati pénz forrásairól, a pályázókról, a bírálókról, és ami ezzel együtt jár. Próbálom majd mondanivalómat egy-egy ábrával alátámasztani. Nem állítom, hogy könnyű olvasmány elé néz, aki velem tart. Ötleteket is szívesen veszek a bdarvas@freemail.hu címen.

“Átbújtak a léc alatt” – egy nagydoktor az elnöki plágiumügyről

Darvas Béla címzetes egyetemi tanár, az MTA doktora, az OTKA Bizottság és több doktori iskola tagja, az Élet és Irodalom rendszeres szerzője. Az MTA, majd a VM egyik intézetének kutatójaként többször szembekerült a genetikailag módosított haszonnövények fajtatulajdonosaival és más gazdasági, politikai és tudományos hatalmasságokkal. Rendszeresen bírálja a Magyar Tudományos Akadémiát, még az is előfordult hogy rágalmazási pert indított ellene egy akadémikus. Tovább a teljes interjúra.

Gyors lebomlású tudománypolitikai modellek

(K+F+I pillanatképek: No1)

„Tudománypolitika? Nincs-e ellentmondás ez összetett szó két alkateleme közt azonfelül, hogy a kényesebb nyelvészek azt Adtatják, hogy magyar és latin szót nem is szabad egy összetett szóba összevonni? Szabad-e politikáról egyáltalában beszélni, ha tudományról van szó, hiszen jaj a tudománynak, ha politika szüremkedik be abba.” […] “A sikeres tudománypolitikának azonban nélkülözhetetlen előfeltétele a meglevő erőknek gondos számbavétele, a meglevőnek és a közeljövőben létesülőnek odatárása úgy tudósaink, mint a magas kultúra iránt érdeklődő nemzeti közvélemény elé.” – írta 1927-ben Klebelsberg Kuno. Nem idézek meg itt továbbiakat – nincs erre helyem –, hanem itt termünk mindjárt 2010 végén és megpróbálkozunk a számbavétellel.

A Kormány 1279/2010. (XII.15.) határozatával (Orbán Viktor) 2011. január 1-től alakult meg a Nemzeti Kutatási, Innovációs és Tudománypolitikai Tanács (NKITT). A sok tekintetben hasonló elődjét (a szereplők száma, ugye véges) a 1162/2009. (IX. 22.) kormányhatározat Kutatási és Tudománypolitikai Tanácsnak (KTT) nevezte (Bajnai Gordon). Az NKITT szerkezetét a 1061/2011. (III. 23.) kormányhatározat módosította még. Így jött létre a hat tagot és hét állandó meghívottat számláló NKITT, ami a hazai K+F+I koordinálóinak igazgatását vállalta fel (1. ábra). Az NKITT az idézett kormányhatározat szerint állást foglal és véleményez. Tehát – bár legfelső tudománypolitikai szerv – nem irányít, csak beleszól. Tagjai között ott találjuk azokat, akik osztanak vagy nem osztanak (az egyik alap kiszámíthatatlan viselkedésére gondolok itt), és akiket jelenlétükben vagy anélkül véleményez. Ez utóbbi azért is különös, mert a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség (NFÜ) – amely úgyszintén nem tagja ennek a legfelsőbb szintű tanácsnak – alá tartozik a hazai legnagyobb K+F+I alap. Optimistán nézve a szerkezet működhetne is, akár a csoportterápia. Szkeptikusan szemlélve viszont tipikus jegyzőkönyvgyártó formációt látok, afféle korrekciós reményű ülésezést, amit a széttagolt hazai K+F+I adminisztráció szólított életre.

De vajon miért foglalkozik négy minisztérium a K+F+I kérdéseivel, és vajon miért az egyes minisztériumokon belül sokadlagos feladatként? Miért gyártják egyik helyen a koncepciókat (NGM – NIH), míg más helyeken írják ki a pályázatokat (OTKA – MTA; KTIA – NFÜ – NFM) és osztják a pénzt? Vajon miért hiányzik a Vidékfejlesztési Minisztérium az NKITT tagjai közül, miközben az ország második legnagyobb kutatóintézeti hálózata odatartozik? Magyarország nem mezőgazdasági ország, ahol a föld még hazai tulajdon, s ahová fordított K+F+I pénz bizonyosan még ide kamatozna? Ki határozta el azt, hogy jobb, ha a mezőgazdaság-, élelmiszer- és környezettudományi közvetlen képviseletet kívül rekesztik a legfelsőbb szintű tudománypolitikai irányításból?

1. ábra: Az NKITT szerkezete: tagok (minisztériumok és MTA) (téglalap); érdekképviseletek (ellipszis), hazai pályázati alapok (hatszög) és az elnök által választott vállalkozók (kör) – állandó meghívottak; nincs közvetlen delegált (szaggatott vonal az alakzatok körül); nincs közvetlen függő viszony (szaggatott vonalú nyíl)

Az NKITT véleményezési körébe tartozik (már éppen múlt idő) szinte minden, ami K+F+I, például a stratégia, a finanszírozás mértéke és szerkezete, valamint a hazai K+F+I alapok (KTIA és OTKA) tevékenysége.

Az NKITT kinevezett elnöke a Kormány tudománypolitikai koordinációért felelős tagja (Navracsics Tibor a KIM minisztere, foglalkozását tekintve jogász), míg társelnöke az MTA elnöke (Pálinkás József, fizikus). Az NKITT tagjai a Kormány kutatás-fejlesztésért és technológiai innovációért (NGM, Matolcsy György, közgazdász), a fejlesztéspolitika koordinációjáért (NFM – Fellegi Tamás, jogász után Németh Lászlóné, külkereskedő), a kormányzati tudománypolitika koordinációjáért (EMMI, korábban NEFMI –Réthelyi Miklós, orvos után Balog Zoltán, lelkész) felelős miniszterei és a Miniszterelnökség által kinevezett személy (itt Pakucs János, villamosmérnök, a MISz tiszteletbeli elnöke). Állandó meghívottak a MISz (Szabó Gábor, fizikus), az SzTNH (Bendzsei Miklós, gépészmérnök), az MRK (most Mezey Barna, jogász), a NIH (az NKTH 2011-ben létrehozott utódját Mészáros György, kémikus vezette, s aminek 2013. január 1-je óta nincs elnöke), az OTKA (Kollár László Péter, építészmérnök) vezetői, továbbá két hazai vállalkozó, akiket az NKITT elnöke jelöl ki.

Navracsics Tibor a Word Science Forum parlamenti záróeseményén 2011. november 19-én mondott beszédet. Nehéz feladat ebben konkrét üzeneteket keresni, ami az NKITT tevékenységére vezethető vissza. Talán a vízgazdálkodás, az élelmiszer- és energiabiztonság azok a területek, amelyeket kiemelt az előadásában, de a szövegezés lazaságai miatt nem állítanám ezt bizonyosan. Távolságtartó ez a beszéd a K+F+I valós helyzetétől és céljaitól. Aligha tudok elképzelni kutatót, fejlesztőt vagy innovátort, aki innen konkrét tartalmat emel ki. De miért is csodálkozom ezen, ha azt látom, hogy az NKITT tagjainak többsége sohasem fordult meg a K+F+I területén. Vajon mit tudnak így érdemben mérlegelni? Lehet, hogy szakértők nem pályáznak nálunk tudománypolitikai területet? Lehetséges lenne, hogy a magyar K+F+I rendszerváltás utáni támogatásbeli mélyröpülése pusztán az érdemi érdekérvényesítés hiányából fakadt? Az előadás egyetlen üzenete így hangzik: „Az Európai Unió eredeti céljának megfelelően a K+F költségek uniós átlaga a jelenlegi 2%-ról 2020-ra el kell, hogy érje a GDP 3%-át. Magyarország kutatás-fejlesztésre szánt kiadásai 2004 óta kismértékben nőttek és 2009-ben elérték a GDP-hez mért 1,15%-ot. Magyarországnak kitűzött célja, hogy az ez irányú költségvetését GDP-arányosan 1,8%-ra növelje a 2020-as évre, mindezt oly módon, hogy a vállalatok K+F kiadásaiban vállalt állami részesedést jelentős mértékben kell növelni. Középtávú célkitűzésünk az, hogy az állam az évtized közepére a K+F-re fordított kiadásaiban mintegy másfél százalékos növekedést érjen el.”

Az NKITT elnöke tehát azt mondta, hogy hazánk 2020-ra sem éri ez az unió mostani átlagát, sőt akkorra még jobban eltávolodik attól. Ma még a GDP -0,85%-a ez az érték, ami 2020-ra a GDP-ből erre a célra fordított összegben kifejezve -1,2%-ra távolodik. Az állítás tehát a K+F+I-ben érkező hazai támogatás uniós országokkal való egybevetésekor növekvő relatív hátrányt prognosztizál. Nem költöttünk és nem költünk kutatás-fejlesztésre annyit, mint uniós társaink.

Beszélt az elnök arról, hogy az országunk legkiemelkedőbb szakembereit hozzásegítik ahhoz, hogy kutatómunkájukat itthon folytathassák és a fiatalok idehaza maradhassanak. Nos, ha hazánkban nem épül ki uniós színvonalú kutatói háttér (lásd amortizálódott eszközállomány, ami éppen a K+F+I-ből tartósan elvont pénzek idéztek elő), akkor mi vonzaná haza az eredményes kutatókat, és miért kellene idehaza tartani a fiatal tehetségeket? Nem éppen a nemzetközi laboratóriumokban jutnának el saját képességeik csúcsára? Kimenni és visszajönni – tipikus mai kutatói karrier. Kimenni és végleg kint maradni – a lehangoló gyakorlat. Kutatói pályára sem lépni – pedig a dráma vége, mert csak szegénység és illúzióvesztés vár a képesség-megméretést vállalóra. Ma aránytalanul sok tehetséges egyetemistának eszében sincs kutatói hivatást felvállalni.

Navracsics Tibor a MISz 2012. márciusi közgyűlésén még arról beszélt, hogy az NKITT azon van, hogy innovációbarát környezet alakuljon ki hazánkban, s a tanács eddig sikeresen oldotta meg a feladatait. Május 13-án még ülést tartott, majd szinte minden előzmény nélkül, a sajtó figyelmét is elkerülve június 27-én a tanács megszűnt. Két évet sem húzta. A MISz elnöke szerint helyét az NGM-en belül létrejött innovációs tanácsadó testület vette át.

Az NFÜ által kezelt pályázati pénzek tárcákhoz való kerüléséről szólnak a hírek. Ezzel megszűnne a hazai K+F+I pályázatainak egységes kezelése, és a tárcák igénye ismét előtérbe kerülhetne. Mindezek munkáját majd a Nemzeti Fejlesztési Kormánybizottság koordinálná, amiben a Miniszterelnöki Hivatal játszaná a vezető szerepet. Lázár János szerint a fejlesztési pénzek 60%-át kell gazdaságélénkítésre fordítani, a maradék 40%-ot pedig infrastruktúraépítésre. Minden forrást a gazdaságra és a munkahelyteremtésre kell fordítani – hallom. A gazda tehát maximálja a pillanatnyi hasznát és nem gondol a vetőmagra?

A hazai K+F+I rezervátumát hamarosan mások őrzik majd. Mindez mit sem változtat azon a tényen, hogy a kerítésen belül az ellátás pocsék.

Darvas Béla