(Fapados agrokemizálás N^o69)

Az Európai Unió élelmiszer- és takarmánybiztonsági gyors-riasztási rendszere (RASFF) sajátos (nem pontos) látleletet ad az európai élelmiszerlánc ellenőrzéséről. A bejelentések mögött kifogásolt élelmiszerek, takarmányok, csomagolóanyagok és az ezekhez kapcsolódó egészségügyi kockázatok állnak. A rendszer azonban nem a tényleges megbetegedések gyakoriságát méri, hanem az ellenőrzések során feltárt, bejelentésre kerülő problémákat. Adatainak értelmezéséhez ezért az élelmiszer-biztonsági veszélyeket és az ellenőrzési tevékenység sajátosságait egyaránt figyelembe kell venni.

A RASFF Window adatbázisából leválogatott, 2021-2025 közötti öt teljes év 24.585 bejelentést tartalmaz. Az éves esetszám 2021-ben 4.695, 2022-ben 4.421, 2023-ban 4.777, 2024-ben 5.364, 2025-ben pedig 5.328 volt. Az öt év alatt tehát mérsékelt, de érzékelhető növekedés mutatkozott: 2025-ben 13,5%-kal több bejelentés szerepelt a rendszerben, mint 2021-ben. Ez önmagában nem bizonyítja az élelmiszerek biztonságának romlását, hiszen az ellenőrzések intenzitása, célozottsága és a bejelentési gyakorlat is befolyásolhatja az eredményt.

A bejelentések túlnyomó többsége, 22.147 eset (90%), élelmiszerekkel kapcsolatos. A takarmányok 1389, az élelmiszerrel érintkező anyagok 1020 bejelentést képviselnek. A fennmaradó 29 eset más nyilvántartási típusba tartozik. Az élelmiszerlánc biztonságának ellenőrzése tehát elsősorban az emberi fogyasztásra szánt termékekre összpontosul, de a takarmányok és a csomagolóanyagok sem tekinthetők mellékesnek.

A kockázati minősítések alapján 12.587 bejelentést (51%) soroltak a súlyos (serious) kategóriába (8. ábra). További 2.563 eset potenciálisan súlyos, 2.975 potenciális kockázatú minősítést kapott. Nem súlyosnak 3.675, kockázatmentesnek 386 esetet ítéltek, míg 2.399 bejelentés minősítése eldöntetlen maradt. Ez utóbbiak jelenléte különösen fontos: az eldöntetlen besorolás nem azonos a veszélytelenséggel.

A veszélykategóriák között a patogén mikroorganizmusok, a mikotoxinok és a növényvédőszer-maradékok meghatározóak. Az öt év során ezekhez rendre 2.200-3.200 súlyos minősítésű kategória-előfordulás kapcsolódott. A mikotoxinoknál a súlyos esetek aránya 88%, a patogén mikroorganizmusoknál 65%, a peszticid-maradékoknál 45% volt. Az eltérés arra figyelmeztet, hogy a bejelentések gyakorisága és azok kockázati súlyossága nem ugyanazt fejezi ki. Egyetlen bejelentés több veszélykategóriába is tartozhat, ezért ezek esetszámai nem adhatók egyszerűen össze.

A kifogásolt termékcsoportok között a zöldségek és gyümölcsök vezetnek 4.638 bejelentéssel. Ezt a diófélék, olajos magvak és készítményeik (2.732), a baromfihús és baromfitermékek (1.918), a diétás élelmiszerek és étrend-kiegészítők (1.879), valamint a fűszernövények és fűszerek (1.626) követik. Ezek a termékcsoportok eltérő veszélyeknek vannak kitéve: a mikrobiológiai szennyeződéstől a mikotoxinokon és növényvédőszer-maradékokon át a nem engedélyezett összetevőkig.

A nyilvántartott származási országok között Törökország (2.355), Kína (1.521), Lengyelország (1.463), India (1.452) és Hollandia (1.254) szerepel a legtöbb bejelentéssel. E sorrend azonban nem tekinthető az országok élelmiszer-biztonsági teljesítményének rangsoraként, bár figyelmeztetésként használható. A kereskedelmi forgalom nagysága, az importtermékek összetétele és az ellenőrzések gyakorisága nélkül a bejelentésszámok önmagukban félrevezetők lehetnek. A fogyasztók azonban felfigyelnek a gyakorta szereplő országokra, hiszen a kifogásolt termékszám számukra fokozódó kockázatot jelent. Hollandia ötödik helye kifejezetten meglepő, bár a rajta átfutó kereskedelem (hajdani gyarmatok) mindig is jellemezte.

8.ábra: A RASFF adatbázisában 2021-2025 között talált súlyos kockázatúnak minősített értesítések csoportjai [^©(db) → AI]

Az ötéves adatsor legfontosabb tanulsága, hogy az élelmiszer-biztonsági kockázatok rendkívül különböző természetűek. A mikrobiológiai veszélyek, a természetes toxinok, a mezőgazdasági vegyszerhasználat maradékai és az élelmiszerrel érintkező anyagokból kioldódó vegyületek eltérő szabályozási és ellenőrzési megközelítést igényelnek. A RASFF-adatok értéke éppen abban rejlik, hogy megmutatják, mely veszélyek jelennek meg leggyakrabban az ellenőrzések során, és melyeket minősítik legnagyobb arányban súlyosnak. A következő elemzés ezért a veszélykategóriák gyakoriságát és kockázati besorolását külön-külön vizsgálja.

Kockázatos növényi eredetű élelmiszerek

A 2021-2025 közötti időszak súlyos élelmiszer-biztonsági kifogásainak növényi eredetű termékek szerinti rangsorát a földimogyoró vezeti 737 bejelentéssel. Ezt a füge (499), a szezámmag (448), a pisztácia (417) és a paprika (386) követi. A tízes listán szerepel még a rizs (220), a szőlő és mazsola (151), a török-mogyoró (112), a mandula (104) és a citrom (103). Az első öt termék a vizsgált tíz termékhez kapcsolódó 3.177 súlyos bejelentés 78%-át képviseli. Ez jelentős koncentráció, ugyanakkor nem a teljes RASFF-adatállományra, hanem a kiválasztott termékekre vonatkozik.

A kifogások okai termékcsoportonként jellegzetesen különböznek. Az olajos magvak és egyes szárított gyümölcsök esetében a mikotoxinok meghatározóak. A földimogyoró, a pisztácia, a török-mogyoró és a mandula súlyos kifogásainak legfontosabb okai az aflatoxinok, amelyek elsősorban toxintermelő Aspergillus fajokhoz kapcsolódnak. Az aflatoxin B₁ különösen veszélyes, genotoxikus és rákkeltő vegyület. A fügénél az aflatoxinok mellett az ochratoxin A is jelentős, amelynek vesekárosító és rákkeltő tulajdonságai miatt van élelmiszer-biztonsági jelentősége. A szennyeződés kialakulásában a termés sérülése, a betakarítás, a szárítás és a tárolás körülményei egyaránt szerepet játszhatnak.

A szezámmag ettől eltérő veszélyprofilt mutat. A súlyos kifogások között a Salmonella jelenléte dominál, amelyet az etilén-oxiddal kapcsolatos bejelentések követnek. A szezámmag Salmonella-szennyezettségének egyik lehetséges forrása az állati ürülék. A termesztés során a madarak, rágcsálók és más állatok bélsarával szennyeződhet a talaj, az öntözővíz és közvetlenül a növény is. A betakarítás és a szárítás további kockázatot jelent, különösen akkor, ha a magvakat a talajra terítik, vagy nem megfelelően tisztított felületeken kezelik. A tárolás során a rágcsálók és madarak ürüléke, valamint a szennyezett por és berendezések szintén közvetíthetik a baktériumot, de természetesen feldolgozáskor a keresztszennyeződések is. A Salmonella a száraz szezámmagon rendszerint nem szaporodik, de hosszú ideig életképes maradhat. Ezért a szárítás önmagában nem garantálja a mikrobiológiai biztonságot. A két probléma alapvetően különböző természetű: a Salmonella élelmiszerrel terjedő állati eredetű bakteriális fertőzések okozója, az etilén-oxid (elsősorban fertőtlenítésre használják, mert rendkívül hatékony a baktériumok, penészgombák és más mikroorganizmusok elpusztításában) pedig genotoxikus és rákkeltő tulajdonságú vegyület. A szezámmag példája jól szemlélteti, hogy ugyanazon termék esetében mikrobiológiai és kémiai veszélyek egyaránt meghatározhatják az élelmiszer-biztonsági megítélést.

A friss paprika és a citrom esetében ezzel szemben a növényvédőszer-maradékok jelentik a kifogások döntő többségét. A korábbi részletes feldolgozásban a friss paprika súlyos bejelentéseinek több mint kilenctizede, a citrom kifogásainak pedig csaknem egésze növényvédőszer-maradékokhoz kapcsolódott; ezek azonban nem kizárólag a betakarítás utáni héjkezelésből származhatnak.

9.ábra: Héjkezelés[^©(db) → AI]

Miért kezelik a citrusfélék héját?   A citrom, a narancs és más citrusfélék héját a betakarítás után gyakran gombaölő szerekkel kezelik, hogy megakadályozzák a szállítás és tárolás során fellépő rothadást. A legfontosabb kórokozók a zöldpenészt okozó Penicillium digitatum és a kékpenészt okozó Penicillium italicum. A gombák többnyire a szedés és az árumozgatás során keletkező apró héjsérüléseken keresztül fertőzik a gyümölcsöt. A kezelés célja a romlási veszteség csökkentése és az eltarthatóság meghosszabbítása. A legjellemzőbb héjkezelő hatóanyagok az imazalil és a thiabendazole. Az imazalil az ergoszterol bioszintézisét gátolja, ezáltal akadályozza a gombák sejtmembránjának megfelelő kialakulását. A thiabendazole a gombasejtek mikrotubulusainak működését és sejtosztódását zavarja. Az o-phenylphenol fertőtlenítő hatású fenolos vegyület, amely a mikrobiális sejtmembránok és fehérjék működését károsítja. A pyrimethanil a gombák fertőzési folyamatait, többek között a fehérje- és enzimkiválasztást gátolja, míg a fludioxonil a gombák ozmotikus stresszválaszának szabályozását zavarja meg. Az engedélyezett felhasználások országonként és készítményenként eltérnek (9. ábra). A kezelést permetezéssel, mártással vagy a gyümölcs felületére felvitt viaszbevonattal együtt végezhetik. A hatóanyag-maradékok elsősorban a héjon találhatók, de egy részük a héj belső rétegeibe is bejuthat. Ez különösen fontos, ha a citrom héját (erre a célra igazoltan étkezési célra alkalmas héjú gyümölcs javasolt) reszelve, süteményekben, italokban vagy más élelmiszerekben felhasználják. A mosás csökkentheti a felületi maradékok mennyiségét, de nem garantálja teljes eltávolításukat. Élelmiszer-biztonsági szempontból a héjkezelő szerek gombaellenes hatását el kell különíteni az emberi egészségre gyakorolt lehetséges hatásaiktól. Az azol-típusú héjkezelők (imazalil, prochloraz^* és propiconazole^*) hormonmoduláns-hatásúak. A citrom héját gombaölő hatóanyag nélkül, kizárólag viaszbevonattal is kezelhetik. A bevonat célja a gyümölcs természetes vízveszteségének csökkentése, a fonnyadás késleltetése, a fényes külső megőrzése és az eltarthatóság növelése. Erre például carnauba viaszt, méhviaszt vagy sellakot alkalmazhatnak. A viaszréteg részben pótolja a mosás és tisztítás során eltávolított természetes felületi viaszokat. A viaszolás önmagában nem azonos a gombaölő szeres héjkezeléssel, bár a két eljárást kombinálhatják. A viaszbevonat nem garantálja a növényvédőszer-maradékok hiányát, hiszen azok a termesztés során is a gyümölcsre kerülhettek.

10.ábra: A RASFF adatbázisában 2021-2025 között kifogásolást top 10 növény [^©(db) → AI]

Étkezési és csilipaprika   Az étkezési (friss) és a csilipaprika (friss, pépesített, őrölt) növényvédőszer-maradékai elsősorban a termesztés során végzett kezelésekből származnak. A paprika termését különféle rovarok, atkák és növénykórokozó gombák károsíthatják, ezért a termesztés során rovarölő, atkaölő és gombaölő szereket alkalmazhatnak. A kifogásolt maradékanyagok jelenléte a nem engedélyezett hatóanyagok használatával, a megengedett szermaradék-határértékek túllépésével vagy a betakarítás előtti várakozási idő be nem tartásával függhet össze (10. ábra). A paprikatermesztésben, illetve a nemzetközi maradékanyag-ellenőrzésekben előforduló rovarölő hatóanyagok (idegmérgek) közé tartozik az acetamiprid, az imidacloprid, a chlorpyrifos és a lambda-cyhalothrin. Az atkaölő szerek közül az abamectin, a gombaölő szerek közül az azoxystrobin, a difenoconazole, a tebuconazole és a boscalid érdemel említést. Ezek eltérő hatásmechanizmusú vegyületek: a neonikotinoidok a rovarok nikotinos acetilkolin-receptoraira hatnak, a piretroidok az idegsejtek nátriumcsatornáinak működését módosítják, míg a triazol típusú fungicidek a gombák ergoszterol-bioszintézisét gátolják. Az egyes hatóanyagok engedélyezettsége országonként és időszakonként eltér. A friss étkezési paprikát, a paprikapépeket (ázsiai csilikészítmények) és a szárított, őrölt csilipaprikát élelmiszer-biztonsági szempontból külön kell kezelni. A szárítás során a víz eltávozik, ezért a nyers termésben jelen lévő, a feldolgozás során le nem bomló növényvédőszer-maradékok koncentrációja a szárazanyagban megnövekedhet. A szárított csilipaprikánál további jelentős veszélyt jelentenek az aflatoxinok és az ochratoxin A, amelyek nem növényvédőszer-maradékok, hanem toxintermelő penészgombák anyagcseretermékei.

A rizsnél összetettebb a helyzet: az aflatoxinok és az ochratoxin A mellett a chlorpyrifos és a tricyclazole (azol-származék) is megjelent a kifogásolt anyagok között. A szőlőt és a mazsolát szintén célszerű külön kezelni. A friss szőlőnél a növényvédőszer-maradékok, a mazsolánál az ochratoxin A és a növényvédőszer-maradékok egyaránt fontosak.

A kifogásolt tételek származási országai között jelentős különbségek figyelhetők meg. A földimogyorónál az Egyesült Államok, Egyiptom és Argentína, a szezámmagnál Nigéria és India, a pisztáciánál Irán, Törökország és az Egyesült Államok szerepelnek a leggyakrabban. A füge esetében különösen feltűnő Törökország túlsúlya, amely a korábbi részletes vizsgálatban a bejelentések több mint kilenctizedét adta. A rizsnél Pakisztán és India, a törökmogyorónál Grúzia és Azerbajdzsán, a mandulánál pedig az Egyesült Államok, Ausztrália és Spanyolország emelkedik ki. A citrom súlyos kifogásainál ugyancsak Törökország meghatározó. A héjkezelés mellett az állománykezelés problémái is megjelennek.

Az országok ilyen rangsora nem tekinthető a termelés vagy az export élelmiszer-biztonsági kockázati sorrendjének. A RASFF-bejelentések számát a kereskedelmi forgalom nagysága, az ellenőrzések gyakorisága, a mintavétel célozottsága és a hatósági intézkedések is befolyásolják. A magas bejelentésszám önmagában nem bizonyítja, hogy egy adott ország termékei az exportált mennyiséghez viszonyítva nagyobb arányban lennének kifogásolhatók. Ennek ellenére figyelmet érdemelnek. A piacon gyakoribb kifogásolható termékkel a vásárló gyakrabban találkozik, függetlenül annak pontos statisztikájától.

11.ábra: A RASFF adatbázisában 2021-2025 között kifogásolást top 10 állati eredetű élelmiszer [^©(db) → AI]

Kockázatos állati eredetű élelmiszerek

Az állati eredetű élelmiszercsoport súlyos RASFF-bejelentéseit legfontosabb megállapítása a baromfihús kiugró túlsúlya. A diagramon mintegy 740 bejelentéssel szerepel, ami lényegesen meghaladja a második helyen álló sajtok értékét. A baromfihúsnál a Salmonella, a sajtoknál a Listeria jelenik meg meghatározó veszélyként. A tonhal és a kardhal esetében a kémiai veszélyek kerülnek előtérbe: a tonhalnál a hisztamin és a higany, a kardhalnál a higany. A garnélarákoknál a nitrofurán-származékok és a Salmonella, a lazacnál a Listeria, az éti kagylóknál és az osztrigáknál pedig a norovírus szerepel a 11. ábrán. A marhahúsnál a STEC (shiga-toxint termelő Escherichia coli) és a Salmonella, a sertéshúsnál a Salmonella és a Yersinia (Yersinia enterocolitica) kapott kiemelést.

A húsok és egyes fogyasztásra kész termékek esetében elsősorban a mikrobiológiai veszélyek, a nagy testű ragadozó halaknál a környezeti szennyezőanyagok, a tenyésztett garnélarákoknál pedig az állatgyógyászati szerek maradékai jelentenek fontos ellenőrzési szempontot.

A kifogásolt termékek területén élenjáró országok

Törökország 1.541 súlyos bejelentéssel messze kiemelkedik a vizsgált országok közül. A kifogások meghatározó része a zöldség- és gyümölcsfélékhez kapcsolódik. A 12. ábrán megnevezett füge, paprika és pisztácia jól érzékelteti a török export eltérő élelmiszerbiztonsági problémáit. Az aszalt fügénél és a pisztáciánál a mikotoxinok, különösen az aflatoxinok, a paprikánál pedig a növényvédőszer-maradékok jelentenek fontos veszélyt. A törökországi esetek magas száma azonban önmagában nem bizonyítja, hogy az onnan érkező élelmiszerek nagyobb arányban kifogásolhatók, mint más országok termékei. Ennek oka, hogy a vizsgált összes mintaszám országonként nem ismert.

Lengyelország 717 bejelentéssel a második helyen áll. Az oszlopban a baromfihús dominál, a megnevezett termékek a csirke és a pulyka. Ezeknél elsősorban a Salmonella jelenléte okoz élelmiszerbiztonsági problémát. Itt a zoonotikus baktériumok jelentik a meghatározó veszélyt.

India 690 súlyos bejelentése változatosabb termékszerkezetet mutat. A diófélék és magvak, valamint a fűszerek jelentős arányt képviselnek. A földimogyoró, a szezámmag és az okra szerepel. A földimogyorónál az aflatoxinok, a szezámmagnál a mikrobiológiai szennyeződések és egyes növényvédőszer-maradékok, az okránál pedig a növényvédőszer-maradékok különösen fontosak.

Franciaország 675 bejelentésénél az állati eredetű élelmiszerek kapnak jelentős szerepet. A sajtok, kagylók és baromfitermékek mikrobiológiai biztonsága emelkedik ki. A sajtoknál a Listeria monocytogenes és egyes patogén Escherichia coli törzsek, a kagylóknál a norovírus, a baromfihúsnál pedig a Salmonella fontos. A francia termékeknél különösen figyelemre méltó a nyersen vagy további hőkezelés nélkül fogyasztott élelmiszerek szerepe.

Hollandia 599 bejelentésénél ugyancsak jelentős az állati eredetű termékek aránya. A baromfihús, a sajtok és a kagylók szerepelnek a kiemelt termékek között. A baromfihúsnál a Salmonella, a sajtoknál a Listeria monocytogenes, a kagylóknál pedig a vírusos és bakteriális szennyeződések érdemelnek figyelmet.

Spanyolország 542 bejelentése között a halászati termékek különösen jelentősek. A kardhal és a tonhal esetében a higanyszennyezés, a tonhalnál emellett a hisztamin jelenléte fontos. A kagylóknál ezzel szemben mikrobiológiai veszélyekkel kell számolni. Spanyolország példája jól mutatja, hogy egyetlen termékkategórián, a halászati termékeken belül is alapvetően eltérő eredetű élelmiszerbiztonsági problémák jelentkezhetnek.

Az Egyesült Államok 489 súlyos bejelentésénél a diófélék és magvak kiemelkedő aránya látható. A földimogyoró, a pisztácia és a mandula egyaránt szerepel a kifogásolt termékek között. Ezeknél az aflatoxin-szennyezés az egyik legfontosabb probléma, bár mikrobiológiai kifogások is előfordulhatnak.

Olaszország 450 bejelentésénél a kagylók, sajtok és húskészítmények jelennek meg a kiemelt termékek között. A kagylóknál a norovírus, a sajtoknál a Listeria monocytogenes, a szalámi- és kolbászféléknél pedig többféle kórokozó baktérium jelenthet veszélyt.

Brazília 366 bejelentése esetében a fűszerek és a baromfihús jelentősége feltűnő. Kiemelt fekete bors és baromfihús esetében a Salmonella, míg a lime esetében elsősorban növényvédőszer-maradékok fordulhatnak elő.

Németország 359 súlyos bejelentéssel a vizsgált tíz ország között az utolsó helyen áll. Termékszerkezete ugyanakkor változatos. A szalámi, a marhahús és a rozs mellett az egyéb élelmiszer-kategóriák aránya is jelentős. A húskészítményeknél mikrobiológiai szennyeződések, a gabonatermékeknél többek között mikotoxinok és anyarozs-alkaloidok jelenthetnek veszélyt.

A tíz ország együttesen 6.428 súlyos RASFF-bejelentést képvisel. A kifogások három jellegzetes mintázata rajzolódik ki. Törökország, India és az Egyesült Államok esetében a növényi eredetű élelmiszerek, különösen a zöldség- és gyümölcsfélék, diófélék, magvak és fűszerek hangsúlyosak. Lengyelország, Franciaország és Hollandia esetében az állati eredetű termékek mikrobiológiai problémái jelentősek. Spanyolországban a halászati termékek, Brazíliában pedig a fűszerek és a baromfihús alkotnak jellegzetes csoportot. Olaszország és Németország kifogásolt termékeinek összetétele változatos. Megállapítható, hogy súlyos kifogások nem kizárólag az Európai Unión kívüli országokból származó termékeket érintik. A tízes listán hat uniós tagállam szerepel, ami rámutat az Unión belüli élelmiszer-előállítás és kereskedelem ellenőrzésének jelentőségére is. A RASFF-bejelentések száma nem azonos a kifogásolt termékek előfordulási arányával. A származási országok rangsorát befolyásolja az export volumene, a termékek összetétele, a mintavételi gyakoriság és a kockázatalapú hatósági ellenőrzések intenzitása. A 11. ábra ezért elsősorban a feltárt élelmiszer-biztonsági problémák szerkezetét mutatja csak.

12.ábra: A RASFF adatbázisában 2021-2025 között kifogásolást top 10 élelmiszer-beszállítók [^©(db) → AI]

A RASFF értesítések száma csak első pillanatban tűnik megoldásnak, ami a biztonság kérdésére válaszol, de koránt sincs így. Terméktípusonként változik ez az érzés, és valós kereskedelem (átirányítás, átcsomagolás) sokat változtat rajta. Már a súlyos RASFF értesítések tüzetes vizsgálatakor kiderül, hogy a származási hely és az értékesítő ország eltérhet. Az EU marhahús piacán az elsődleges nyilvántartás alapján Hollandia jelentősnek tűnik a RASFF értesítéseket tekintve, de áruinak jelentős aránya tovább-értékesítés, és ennek javítása után meglepetésre Brazília kerül az első helyre (magyarázat a következő részben). A fogyasztó kosarak nemzeti karaktere pedig változtat a probléma súlyosságán {címkép: Fogyasztó kosár [^©(db) → AI]}. A következő részben ezt az kereskedelem által motivált helyzetet próbáljuk körbejárni. Igen messze járunk jelenleg a szántóföldtől a villáig elvtől. A kereskedelem módosító hatása jelentős.

Előzmény: Az európai élelmiszer-biztonság 2020-2025 között – N^o1 Általános tudnivalók

(folytatása következik)

Darvas Béla