(FAK N^o66)

Az Európai Unió növényvédőszer-szabályozásának egyik alapelve eddig viszonylag könnyen érthető volt: egy hatóanyag jóváhagyása nem szól örökre. Időről időre újra meg kell vizsgálni, hogy az időközben felhalmozódott tudományos ismeretek alapján továbbra is elfogadható-e az emberi egészségre és a környezetre jelentett kockázata. Ennek legfontosabb oka, hogy a környezet-egészségügyi kutatások követő jellegűek.

Hogyan jutott el az EU a növényvédőszer-csökkentéstől az Omnibus X-ig?

2020 – Farm to Fork. Az Európai Zöld Megállapodáshoz kapcsolódó stratégia célul tűzte ki, hogy 2030-ig 50%-kal csökkenjen a kémiai növényvédő szerek használata és kockázata. A növényvédelemben az integrált növényvédelem és a nem kémiai alternatívák erősítése került előtérbe (2. ábra).

2022 – Megérkezik a SUR. Az Európai Bizottság június 22-én előterjesztette a növényvédő szerek fenntartható használatáról szóló új rendeletet (Sustainable Use Regulation, SUR), amely jogilag kötelező uniós csökkentési célokat vezetett volna be. Központi célja a kémiai növényvédő szerek használatának és kockázatának 50%-os csökkentése volt 2030-ig.

2023-2024 – Politikai ellenállás és a SUR bukása. A javaslat erős agrárpolitikai és tagállami ellenállásba ütközött, az Európai Parlament pedig 2023 novemberében elutasította. Mivel a Tanácsban sem mutatkozott esély megállapodásra, a Bizottság 2024. március 27-én hivatalosan visszavonta a javaslatot; így továbbra is a 2009/128/EK irányelv maradt hatályban.

2024-2025 – Fordulat az uniós agrárpolitikában. A gazdatüntetések, az importverseny, az energia- és termelési költségek, valamint az európai mezőgazdaság versenyképessége egyre hangsúlyosabb politikai témává vált. A 2025 februárjában bemutatott Vision for Agriculture and Food már a versenyképességet, az élelmezésbiztonságot és az adminisztratív terhek csökkentését is központi célként kezelte, miközben továbbra is fenntartotta a biodiverzitás és a természeti erőforrások védelmének célját.

2025 – Megkezdődik az egyszerűsítés. A Bizottság az uniós szabályozás egészében egyszerűsítési programot indított. Az élelmiszer- és takarmánybiztonsági szabályok felülvizsgálatánál a cél a Bizottság megfogalmazása szerint az adminisztratív költségek csökkentése és az eljárások gyorsítása volt, a meglévő egészség- és környezetvédelmi szint fenntartása mellett.

2.kép: Út az Omnibus X-ig [(db) → AI]

2025. szeptember 16. – október 14. – Konzultáció. A Bizottság bizonyítékfelhívást (call for evidence) tartott az egyszerűsítési csomagról, amelyre közel 7000 hozzászólás érkezett. Ezzel párhuzamosan a DG SANTE rendszeresen egyeztetett az érdekelt felekkel; a Corporate Europe Observatory később ezeknek az egyeztetéseknek és lobbi-beadványoknak egy részét vetette össze a megszületett jogszabályszöveggel.

2025. december 16. – Megszületik az Omnibus X. Az Európai Bizottság bemutatta a Food and Feed Safety Simplification Package csomagot {címkép: Az Omnibus X főszereplői [(db) → AI]}. A módosítások számos területet érintenek a takarmány-adalékanyagoktól és a hatósági ellenőrzésektől a biocidokon át a növényvédő szerekig. A növényvédő szereknél következik be az egyik legfontosabb változás. A javaslat szerint bizonyos hatóanyagok jóváhagyása időbeli korlátozás nélkülivé válhatna, miközben lehetőség maradna célzott újraértékelésükre. A Bizottság emellett 18 hónapról legfeljebb 36 hónapra növelné a kivont hatóanyagokat tartalmazó készítmények lehetséges türelmi idejét, meghatározott feltételek mellett.

2026 – A vita átköltözik az Európai Parlamentbe. Az Omnibus X rendes jogalkotási eljárásban került a Parlament és a Tanács elé. Az EP-ben benyújtott módosító indítványok egy része tovább menne a Bizottság eredeti javaslatánál, miközben a Corporate Europe Observatory 2026 októberében dokumentumok alapján azt állította: több módosítás feltűnően közel áll a Bayer, a BASF, a CropLife Europe és a Copa-Cogeca korábban megfogalmazott követeléseihez.

A vita iránya hat év alatt jelentősen megváltozott: 2020-ban még az volt a központi kérdés, hogyan lehet 2030-ig radikálisan csökkenteni a kémiai növényvédő szerek használatát és kockázatát; 2026-ban már az is, hogyan lehet gyorsítani és egyszerűsíteni az engedélyezést, illetve mikor indokolt egy régi hatóanyag újbóli értékelése. Az Omnibus X ezért nem egyszerű technikai jogszabály-módosítás, hanem az uniós növényvédőszer-politika 2020 óta bekövetkezett hangsúlyeltolódásának egyik leglátványosabb dokumentuma.

A Corporate Europe Observatory (CEO) október 7-én nyilvánosságra hozott vizsgálata pedig azt állítja: a javaslat több fontos eleme feltűnően egybeesik azokkal a követelésekkel, amelyeket a növényvédőszer-ipar és a nagy európai agrár-érdekképviseletek korábban a Bizottságnak megfogalmaztak. A kérdés ezért már nem egyszerűen az, hogy miként lehet gyorsabbá és kevésbé bürokratikussá tenni az uniós engedélyezést. Sokkal fontosabb, hogy mi történik azzal az alapelvvel, amely szerint egy évtizedek óta használt növényvédő szer biztonságosságát az új tudományos eredmények fényében rendszeresen újra kell értékelni.

3.kép: A kipermetezett hatóanyag megjelenése és hatásterületei [ötlet → ^©(db) → AI]

Kik az Omnibus X történetének szereplői?   AGRI és ENVI bizottság – Az Európai Parlament Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési (AGRI), illetve Környezetvédelmi, Éghajlat-politikai és Élelmiszer-biztonsági (ENVI) Bizottsága. Az Omnibus X (értsd 10) növényvédőszer-szabályainak parlamenti módosításairól e két szakbizottságban folyik az egyik meghatározó politikai és szakmai vita; BASF – Német eredetű multinacionális vegyipari óriásvállalat, jelentős növényvédőszer-üzletággal. A CEO vizsgálata szerint a BASF többek között a nemzeti készítményengedélyek időbeli korlátozásának megszüntetését, illetve az új szabályok folyamatban lévő eljárásokra történő alkalmazását támogatta; Bayer – Német eredetű multinacionális gyógyszer- és agráripari nagyvállalat, a Monsanto 2018-as felvásárlása óta a vetőmag- és növényvédőszer-piac egyik globális meghatározó szereplője. A CEO szerint több, az Omnibus X-ben vagy EP-módosításokban megjelenő javaslat – köztük az időbeli korlátozás nélküli engedélyezés és a hároméves türelmi idő – korábbi Bayer-állásponttal mutat egyezést; Copa-Cogeca – Két összekapcsolódó brüsszeli érdekképviselet: a COPA az uniós gazdaszervezeteket, a COGECA a mezőgazdasági szövetkezeteket képviseli. A CEO dokumentumai szerint az Omnibus X előkészítése során többek között az időbeli korlátozás nélküli hatóanyag-jóváhagyást és a derogációknál az agrárgazdasági szempontok figyelembevételét támogatta; Corporate Europe Observatory (CEO) – Brüsszeli civil kutató- és kampányszervezet, amely elsősorban a vállalati lobbi uniós döntéshozatalra gyakorolt befolyását vizsgálja. A mostani elemzéshez többek között a DG SANTE és a DG AGRI dokumentumait kérte ki, majd ezeket vetette össze az Omnibus X szövegével és az EP-módosításokkal; CropLife Europe – Az európai növényvédőszer-ipar meghatározó érdekképviselete; tagjai között a legnagyobb növényvédőszer-gyártók találhatók. A CEO által megszerzett dokumentumok szerint többek között az engedélyek időbeli korlátozásának megszüntetését, a hosszabb türelmi időket és a „No Ban Without Alternatives” elv érvényesítését szorgalmazta; DG AGRI – Az Európai Bizottság Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatósága. Az agrárpolitika egyik központi uniós intézménye, ezért az Omnibus X gazdálkodást és növényvédelmet érintő módosításainak előkészítésében is érintett; DG SANTE – Az Európai Bizottság Egészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Főigazgatósága, amelynek feladatkörébe a növényvédő szerek uniós szabályozása is tartozik. A CEO által kikért dokumentumok szerint 2025 őszén a CropLife Europe-pal és a Copa-Cogeca-val is tárgyalt a növényvédőszer-engedélyezés tervezett változtatásairól; EFSA – Az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság az EU független tudományos kockázatértékelő szervezete; a növényvédőszer-hatóanyagok értékelésében központi szerepet játszik. A CEO szerint a CropLife Europe „No Ban Without Alternatives” stratégiája az EFSA eljárásainak olyan módosítására is törekszik, amely nagyobb iparági részvételt tenne lehetővé; Herbert Dorfmann (EPP) – Olaszországi, dél-tiroli európai parlamenti képviselő, az Európai Néppárt tagja és az Omnibus X egyik társelőadója. Michele Picaróval közösen több olyan módosítást terjesztett elő, amely a CEO elemzése szerint korábbi növényvédőszer-ipari követelésekkel mutat egyezést; Michele Picaro (ECR) – Olasz európai parlamenti képviselő, az Európai Konzervatívok és Reformerek képviselőcsoportjának tagja és az Omnibus X társelőadója. Dorfmannal együtt többek között a hosszabb türelmi idők és az időbeli korlátozás nélküli engedélyezés kiterjesztése mellett tett javaslatot.

4.ábra: Az ár (az indiai Rajasthan állam kormánya 2024-2026 között arról számolt be, hogy 535 gazdálkodó vesztette életét nem biztonságos növényvédőszer-használattal összefüggésben)

Ma még lejár az engedély

Az EU jelenlegi rendszere két szintet választ el egymástól. A növényvédő szerek hatóanyagait uniós szinten hagyják jóvá, míg az ezeket tartalmazó készítményeket a tagállamok engedélyezik. A jelenlegi szabályozás szerint egy hatóanyag első jóváhagyása – típusától függően – legfeljebb 15 évre szólhat. Ezután a gyártónak megújítási kérelmet kell benyújtania, és a hatóanyagot ismét értékelik. A megújítás feltétele, hogy legalább egy felhasználási mód esetében ismét igazolható legyen az emberi és állati egészség, valamint a környezet megfelelő védelme.

Ez nem puszta adminisztratív ismétlés. Tíz-tizenöt év alatt megváltozhatnak az analitikai módszerek, új környezetanalitikai, toxikológiai és ökotoxikológiai vizsgálatok készülhetnek, korábban nem vizsgált végpontok kerülhetnek előtérbe, és új ismeretek születhetnek például a hormonrendszert károsító tulajdonságokról vagy egy hatóanyag környezeti sorsáról (3-4. ábrák).

A Bizottság most más logikát javasol

Az Omnibus X hatásvizsgálata szerint a legtöbb hatóanyag jóváhagyása időbeli korlátozás nélkülivé válna. Nem lenne tehát automatikus, naptárhoz kötött újraértékelés. Ehelyett a hatóságok kiválaszthatnák azokat a hatóanyagokat, amelyeknél teljes vagy célzott újraértékelés szükséges. A Bizottság érvelése szerint ezzel nem csökkenne az egészség és a környezet védelmének szintje. Éppen ellenkezőleg: a hatóságoknak nem kellene erőforrásokat fordítaniuk olyan anyagok rutinszerű ismételt értékelésére, amelyeknél nem merült fel új probléma, és kapacitásukat a tényleges kockázatokra összpontosíthatnák.

Ez önmagában koherens érv. A kritikus kérdés azonban az, hogy ki, milyen információ alapján és milyen gyorsan veszi észre az új problémát, ha a kötelező periodikus felülvizsgálat megszűnik.

Ismerős mondatok a lobbiiratokból

Itt válik érdekessé a CEO vizsgálata. A szervezet a DG SANTE és a DG AGRI dokumentumaihoz közérdekű adatigényléssel jutott hozzá, majd a belső iratokat és a lobbiszervezetek konzultációs beadványait összevetette a Bizottság javaslatával, illetve az Európai Parlamentben benyújtott módosító indítványokkal. A CEO szerint a DG SANTE már 2025 októberének elején tárgyalt a CropLife Europe növényvédőszer-ipari érdekképviselettel és a Copa-Cogeca agrárlobbival arról, hogy el lehetne hagyni a rendszeres megújítási értékeléseket. Ez csaknem két hónappal az Omnibus X tervezetének kiszivárgása előtt történt.

A Bayer és a Copa-Cogeca kifejezetten az időbeli korlátozás nélküli jóváhagyások mellett érvelt – állítja a CEO. A szervezet elemzése szerint az Európai Parlament két társelőadója, Herbert Dorfmann (EPP) és Michele Picaro (ECR) ennél is tovább menne: az időbeli korlátozás nélküli rendszert a tagállami készítményengedélyekre is kiterjesztenék, és a változtatás egy részét a folyamatban lévő eljárásokra is alkalmaznák. A CEO szerint ezek a javaslatok a Bayer és a BASF korábban megfogalmazott igényeivel mutatnak egyezést.

Az egyezés természetesen önmagában még nem bizonyítja, hogy egy jogszabályt az ipar írt. A jelentés súlypontja ezért nem is egyetlen találkozó vagy mondat, hanem az időrend és a dokumentumok szövegének összevetése.

5.ábra: Az EU 2024-es tiltott növényvédőszer-kereskedelme (Public Eye)

Három év egy már kivont szernek?

Az Omnibus X másik lényeges pontja a türelmi idő. Ha egy hatóanyag jóváhagyását nem újítják meg, az azt tartalmazó készítmények engedélyeit vissza kell vonni. A rendszer ugyanakkor türelmi időt engedhet a meglévő készletek forgalmazására és felhasználására. A Bizottság most azt javasolja, hogy ha valamely tagállamban nem áll rendelkezésre megfelelő alternatív növényvédő szer, a türelmi idő teljes hossza akár három év is lehessen. Az indoklás szerint erre azért van szükség, hogy legyen idő alternatív készítmények engedélyezésére, a gazdálkodók pedig át tudják alakítani növényvédelmi technológiájukat. Fontos korlát, hogy a Bizottság tervezete szerint ez nem alkalmazható akkor, ha az adott szer az emberi vagy állati egészségre, illetve a környezetre azonnali és súlyos veszélyt jelent. A szabályozási ellentmondást tovább élezi, hogy az EU-ban nem engedélyezett egyes növényvédőszer-hatóanyagokat tartalmazó termékeket az uniós vállalatok továbbra is exportálják harmadik országokba (5-6. ábrák).

A CEO azonban arra hívja fel a figyelmet, hogy Dorfmann és Picaro módosításai ennél általánosabb, hároméves alapértelmezett türelmi idő felé mozdulnának. A szervezet szerint pontosan ilyen megoldást szorgalmazott korábban a CropLife Europe és a Bayer is.

Három év a mezőgazdasági technológiaváltás szempontjából nem feltétlenül hosszú idő. Ökotoxikológiai szempontból azonban egészen mást jelent: egy olyan hatóanyag esetében, amelynek további használatát az EU már nem kívánja jóváhagyni, három további vegetációs időszakot jelenthet.

„Nincs tiltás alternatíva nélkül”

Az iparági érvelés egyik kulcsmondatával első hallásra nehéz vitatkozni. Ha egy növényvédelmi problémára nincs más működő megoldás, egy hatóanyag hirtelen kivonása komoly termesztési és gazdasági problémákat okozhat. Csakhogy az alternatíva fogalma korántsem magától értetődő. Alternatíva csak egy másik kémiai hatóanyag? Biológiai növényvédő szer? Rezisztens fajta? Vetésváltás? Agrotechnikai módszer? Integrált növényvédelem? Vagy ezek kombinációja? És ki dönti el, hogy az alternatíva kellően hatékony és gazdaságos?

A CEO által megszerzett belső CropLife Europe-prezentáció szerint a „No Ban Without Alternatives” nem egyszerű kommunikációs jelszó, hanem szélesebb szabályozási stratégia része. A szervezet értelmezése szerint ebbe az EFSA eljárásainak olyan átalakítása is beletartozna, amely nagyobb szerepet biztosítana az iparági szereplőknek. Különösen érdekes az a CEO által kiemelt ellentmondás, hogy miközben az ipar az alternatívák hiányára hivatkozva ellenzi egyes szerek gyors kivonását, a növényvédőszer-ipari és agrár-érdekképviseletek a biokontroll-termékek gyorsított engedélyezésének egyes formáival szemben is kifogásokat emeltek. Ez legalábbis indokolttá teszi a kérdést: pontosan mit tekintenek az érintettek megfelelő alternatívának?

Mi lesz a veszélyes tulajdonságokkal?

Az európai növényvédőszer-szabályozás egyik fontos sajátossága az úgynevezett cut-off, vagyis kizárási kritériumok rendszere. Ennek lényege, hogy bizonyos különösen veszélyes tulajdonságok esetén nem elegendő pusztán azt kiszámítani, mekkora az expozíció és az abból eredő kockázat. Egyes rákkeltő, mutagén, reprodukciót károsító vagy hormonrendszert károsító tulajdonságok önmagukban olyan súlyúak lehetnek, amelyek – a jogszabályban meghatározott feltételek mellett – az engedélyezés akadályát jelentik. A teratogén, ideg- (neuropátiák stb.), kiválasztó (vese, máj) és immunrendszert károsító tulajdonságok megjelenését én hiányolom. A CEO szerint az Európai Parlamentben benyújtott több módosító indítvány ezeket a kritériumokat is lazítaná.

Ez már túlmutat az adminisztratív egyszerűsítés kérdésén. A kötelező periodikus újraértékelés megszüntetése még értelmezhető úgy, mint a rendelkezésre álló hatósági kapacitások kockázatalapú átcsoportosítása. A veszélyességi kizárási kritériumok gyengítése viszont magának az európai növényvédőszer-szabályozásnak az alapfilozófiáját érintené.

6.ábra: Kiemelkedő kereskedés (Public Eye)

Egyszerűsítés vagy szemléletváltás?

Az Omnibus X körüli vita ezért nem írható le egyszerűen úgy, hogy az egyik oldalon állnak a növényvédő szereket használó gazdák, a másikon pedig a környezetvédők. Valódi szabályozási probléma, hogy az európai engedélyezési rendszer lassú. Maga a Bizottság közli, hogy egy új hatóanyag első értékelése a jogszabályban elképzelt 2,5-3,5 év helyett a gyakorlatban átlagosan körülbelül négy évig tart. A hatósági kapacitás véges, miközben új hatóanyagokat, régi hatóanyagokat és növényvédőszer-készítmények sokaságát kell értékelni. Az sem észszerű cél, hogy ugyanannyi hatósági energiát fordítsanak minden hatóanyagra, függetlenül attól, hogy felmerült-e vele kapcsolatban új kockázat.

A másik oldalon azonban ott áll egy ugyancsak egyszerű tény: egy húsz vagy harminc éve forgalomban lévő hatóanyagról ma többet tudhatunk, mint az első engedélyezésekor. A periodikus újraértékelés éppen ennek intézményes biztosítéka. Ha ezt megszüntetik, akkor különösen erős, független és átlátható monitorozási rendszerre van szükség, amely képes felismerni azokat a tudományos eredményeket, amelyek célzott újraértékelést indokolnak. Ellenkező esetben az időbeli korlátozás nélküli jóváhagyás a gyakorlatban könnyen nagyon hosszú ideig változatlan engedélyt jelenthet. A Bizottság szerint az új rendszer fenntartja, sőt növelheti az egészség és a környezet védelmének szintjét, mert a hatóságok oda összpontosíthatják erőforrásaikat, ahol új kockázat merül fel.

A CEO vizsgálata viszont egy másik problémát tesz hozzá ehhez: kik és milyen mértékben vesznek részt maguknak a szabályoknak a kialakításában? Ha valóban kimutatható, hogy a Bayer, a BASF, a CropLife Europe és a Copa-Cogeca konkrét szabályozási kívánságai egymás után jelennek meg a Bizottság és az Európai Parlament szövegeiben, akkor ezt az uniós döntéshozatal átláthatósága szempontjából akkor is érdemes vizsgálni, ha az egyes javaslatokra külön-külön szakmai érvek is felsorakoztathatók.

A tét végül nem az, hogy legyen-e növényvédelem. Hanem az, hogy egy engedélyezett növényvédő szer biztonságosságát kinek kell újra és újra bizonyítania. A gyártónak meghatározott időközönként? Vagy a hatóságnak kell majd felismernie és bizonyítania, hogy elérkezett az idő az egyszer már jóváhagyott hatóanyag újbóli vizsgálatára? Az Omnibus X egyik legfontosabb változása éppen e két megközelítés közötti hangsúlyeltolódás lehet.

Darvas Béla és Forrai-Nagy Áron