(Tudománykövető N^o111)

Az MTA köztestületi tagja (PhD és DSc) közvetlenül beleszólhat annak a tudományos bizottságnak a vezetőválasztásába, amelyikbe bejelentkezett. Ezzel szemben már az osztály (az említett bizottság felettes szervezeti egysége) választásaiba sincs beleszólása. A közgyűlés ügyeitől pedig a közgyűlés vezetőinek megválasztásokkor egyszerűen távol tartják. Erre már nincs jogosultsága a köztestületi tagnak, hacsak nem az ún. nem akadémikus közgyűlési képviselők egyike. Az MTA akadémikusválasztásainak zárt körű közvetítését sincsen joga megnézni, nemhogy kommentálni vagy közvetlenül választani. Mennyire demokratikus felépítésű köztestület az MTA? – kérdezhetik.

Köztestület

Mi a köztestület lényege? A köztestület a magyar jogban a törvény által létrehozott közjogi szervezeti forma. Nem egyszerű civil egyesület, hanem közfeladatot ellátó, önkormányzati jellegű közjogi testület. A fogalom alapját náluk is a Polgári Törvénykönyv adja: „A köztestület törvénnyel létrehozott, tagsággal rendelkező, önkormányzattal és nyilvántartott tagsággal működő szervezet, amelynek feladata közfeladat ellátása.” A köztestület fő jellemzői tehát, hogy törvény hozza létre (nem magánszemélyek alapítják) és közfeladatot lát el (állami vagy szakmai közérdekű feladat lehet ez). Tipikus formái a szakmai és gazdasági kamarák (amelyeknek egy részében a tagság kötelező a szakma gyakorlásához) és a szerkezetében hozzájuk hasonló MTA (1. ábra). Van, ahol a köztestületekben közvetlen választási rendszer működik, de az MTA erősen hierarchikus szerkezetű és delegált rendszerrel működik, ahol a PhD-vel rendelkezők választási jogai csak a tudományos bizottsági szintig terjednek. A DSc-vel rendelkező nem akadémikusok (2.700) 7,4%-a a 200 kiválasztott útján gyakorolnak időszakos választási jogot, de kevés PhD-és is akad), míg az akadémikusoknak (365) teljes körű választási jogai vannak. Az MTA köztestülete nem biztosít azonos státuszt a tudományos címmel (PhD és DSc) rendelkező tagjainak, hanem a kiválasztott tagjait (levelező és rendes akadémikusok) illetően kasztszerű megkülönböztetést alkalmaz. Ez szerintem nem nevezhető korszerű demokratikus intézménynek, vagyis a szovjet-típusú akadémiákra emlékeztető, hierarchikus struktúrát éltet tovább, ami közfeladatot ellátó köztestületnél abszurd szerkezet. Ráadásul az MTA az általa kiadott DSc címet sem gondolja stabil értéknek (nem tiszteli kellően), hanem élen jár abban, hogy közülük ötször értékesebb rangúak legyenek kiválaszthatóak, mint akadémikusok, és mindehhez semmilyen új és eredeti teljesítményt nem kell már nyilvánosan felmutatniuk, csak az akadémikusok között az akadémikuscsinálókat megnyerni (minden osztályon vannak ilyen domináns hangadók), majd a kapcsolatokba kapaszkodva a mesebéli uborkafát mászni (címkép). Nem állítom ezzel azt, hogy nem lenne másféle karrier, mert van, én személyesen is rá tudok mutatni ilyenekre. Övék minden maradék tiszteletem. Kérem, ne vegye magára ezt a jellemzésemet az, akinek nem inge, de ing nélkül se maradjon senki.

1.ábra: Fontosabb köztestületek taglétszám szerint és éves tagdíjfizetésük [megjegyzések: piros – kötelező tagság; zöld – választható tagság; kék – vegyes konstrukció; lila – rendes akadémikus éves tiszteletdíj (bruttó 5,4 mFt), málna – MTA doktori (bruttó 1,1 mFt)]

A 2026-os MTA választás előkészítése

Nem tartom tiszteletben azokat a formális kötöttségeket, amelyek igazságtalanok, így ezt a köztestületi titkosságot sem fogom. Több, a 200. közgyűlésen részvevő akadémikussal beszélgettem, és próbálom most rekapitulálni azt, ami a választásokon történt (címkép). Ezt hívják riportnak. Nem nevezem meg azokat, akikkel beszéltem. A magyar akadémikus a hosszú, előzetes trenírozás miatt erősen jogkövető. A zárt ülés titkos; szerinte nincs joga erről részleteket kiadni. Én nem tartom tiszteletben a köztestületi szempontból antidemokratikus viszonyokat (ezt az akadémikusok – és azok, akik akadémikusok szeretnének lenni – nem élhetik meg), hanem felmutatom azokat. Nem igyekszem ítélkezni, hiszen az MTA megsemmisítése nem a célom. Kell egy csapat! – mondta Minarik Ede a mostanra legendává vált mosodás is a mozivásznon. Elmentem volna az MTA 2026-os választásra – a korom miatt fel sem tűntem volna (2. ábra) –, mert fölöttébb érdekel, hogy a valóságos kutatástól már egy-két évtizede elszakadt generációk miképpen élik meg a vezetőválasztás felelősségét, és mi alapján döntenek, ha az egyáltalán az ő döntésük, és nem a fülükbe súgták a szürke eminenciások – úgy is, mint akadémikuscsinálók – még könnyebben mozgó futárjai.

Az osztályok statisztikáját látva a kémiai tudományok gyönge érdekérvényesítő képessége lep meg, hiszen teljesítésük alatti akadémikusszámmal rendelkeznek, és az MTA elnökségében való előfordulásuk is ritka. A matematikusok kitűnő érdekérvényesítő képessége az ellenpélda.

2.ábra: Az MTA tagjainak átlagéletkora tudományos osztályonként

3.ábra: A magyar levelező és rendes akadémikusok korfája

Mennyiben más a mai Akadémia, mint bármely idősek otthona (2-3. ábrák), ahol az akaratosabbak az ebédlőasztaloknál lobbiznak, töltik meg akarattal a könnyen elszenderülő társaik fejét. Van-e egyéb választási vezetőelv itt, mint az akadémikusi tiszteletdíj (bruttó 455 ezer Ft/hó rendes, bruttó 350 ezer Ft/hó levelező tagnak) megőrzése és az esetleges megemelésének személyes érdeke. Bizonyosra veszem, hogy van, de mindez rendre háttérbe szorul az egyébként zsugorodó előjogok mögött. Van-e teljesítménytisztelet az akadémikusok között? Itt azért már tanácstalanul nézek az olvasóra, mert a 2026-os választás is világosan mutatja, hogy már nyoma sincs. Egy hajdani kollégám, amíg fiatalon futott vele a szekér, mindig a szcientometriai teljesítményére mutogatott, és ócsárolta a lemaradt vezetőit. Aztán révbe ért, rutincikkeket gyártott ugyanott és ugyanazon kaptafára. Végül megtalálta a mentorát, akadémikus lett, és az őt meghaladó teljesítményeket már leszólta. Majd mi megmondjuk, hogy ki a nagy ember – mondta öregségében, korábbi önmaga karikatúrájaként. Akkor már tagja volt az osztályán egy akadémikuscsináló klubnak, ami tervezetten és fokozatosan építette ki önmagát. Vezetőjük nagydoktori teljesítménye is félreértés volt, így nem is maradt számára más a pályán, mint a folyamatos mesterkedés és hasonszőrűekkel való összefogás. Ugye, mesének hangzik, pedig valós esemény!

Képviselet által gyakorolt jogok   „Az Akadémia akadémikus tagjai köztestületi jogaikat közvetlen részvétel útján, a nem akadémikus köztestületi tagok pedig – a jelen törvényben és az Akadémia Alapszabályában meghatározott módon – képviselet útján gyakorolják.” Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy: a köztestületi tag nem közvetlenül dönt a Közgyűlés legtöbb ügyében, hanem közgyűlési képviselőket választ, és a tényleges döntési jogainak jelentős részét az akadémikusoknak, illetve a delegált tagoknak adja át. Az MTA, az osztályok és bizottságok rendszere hierarchikus: a tudományos bizottságokba a köztestületi tag beléphet és ott szavazhat, de az osztályok döntéshozatalában már nincs közvetlen befolyása, a Közgyűlés pedig még inkább képviseleti logika szerint működik. A zárt körű közvetítés kérdése az Alapszabály, az Ügyrend és a technikai szabályozások szintjén jelenik meg. Érdekes, hogy maga a törvény preambuluma és indoklása éppen az MTA demokratizmusának erősödését hangsúlyozza. Emiatt lehet politikailag és intézményelméletileg vitatni, hogy a jelenlegi működés mennyire felel meg egy modern köztestületi demokrácia elveinek. Jogilag azonban a rendszer nem véletlenül ilyen: a korlátozott (a köztestületi tagság az ólom az érdekérvényesítő készségen) közvetlen részvétel alapját maga a törvény teremti meg, és az Alapszabály részletezi.

4.ábra: Az MTA 2026-os választásának előkészítése [(db) → ChatGPT5.2.]

Választási előzetes (trailer) – kutatóhálózat (mozi)

Ez az a film, aminek csak az előzetesét láthatom (4. ábra), és mint köztestületi tag sem nézhetem meg a filmet, bár három évre szólóan ennek lesz az eredménye, hogy a köztestületet milyen elvek szerint irányítják. Nos, a választás napján a jelöltek nem tartanak már a programjukról előadást, viszont három percben válaszolhatnak az ülést levezető elnök kérdéseire. Először a közgyűlés elnököt választ.

Kollár László főtitkár azt a kérdést tette fel az elnökjelölteknek – miközben a pályázatot illetően semmilyen közös kérdést az elnökség fel nem tett –, hogy irányításuk alatt a HUN-REN kutatóhálózatának mi lenne a sorsa? Ez a kérdés nagyon is provokatív (az MTA-nak nincs jogilag már köze a kutatóhálózathoz, csak az ingóságaihoz), hiszen azt hét éve (Lovász László alatt) leválasztották, és bár Freund Tamás – ki tudja mire alapozva – azzal lobbizott egykoron, hogy lépéseket tesz arra, hogy ismét az MTA alá kerüljenek, de voltaképpen semmi eredményeset nem lépett az MTA elnökségével hat év alatt.

A HUN-REN (vezetője Gulyás Balázs) a bölcsészet- és társadalomtudományi kutatóközpontok átadásáról 2025 júniusában döntött (tárgyaló: Darázs Lénárd, a még hivatalban sem lévő rektor) és az érintett intézmények az Eötvös Loránd Tudományegyetemhez kerültek. Az átadott négy kutatóközpont: Bölcsészettudományi Kutatóközpont, Társadalomtudományi Kutatóközpont, Nyelvtudományi Kutatóközpont és a Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont. Jelenleg tehát a kutatóhálózat ingatlanjainak jogi vitája nem zárult le, ami két akadémikusnak (Radnóti Sándor és Vörös Imre) és az ADF-nek (Bán-Forgács Nóra) volt köszönhető és nem az MTA most fontoskodó elnökségének, aki eladta volna, és csak az ELTE-nek való kutatóhálózati rész gondtalan átadása idején állt el ettől. A főtitkár (aki sokat ez ügyben nem tett korábban) kérdése tehát számosakat (engem is), köztük az elnökjelölteket is meglephette, hiszen a pályázatukban leírták azt, amit ebben az ügyben szándékoztak kimondani, s érzékelhetően valamennyien, a Fidesz-KDNP által intézett, kutatóhálózat nélküli MTA vezetésére készültek.

A jelöltek véleménye a HUN-REN kutatóhálózatról   Borhy László: „Jelenleg nem látható olyan közjogi vagy politikai feltételrendszer, amely a teljes vagy részleges reintegrációt reális közelségbe hozná […] Az Akadémia célja (sic!) nem a múlt intézményi modelljének mechanikus visszaállítása, hanem olyan stabil, kölcsönös bizalmon alapuló együttműködési keret kialakítása, amely a magyar tudomány egészének érdekét szolgálja […] Az akadémiai ingatlanvagyon helyzete szintén stratégiai jelentőségű kérdés […] …alapelvként rögzíteni szükséges: az Akadémia vagyonának megőrzése a jövőbeni működés egyik feltétele.”   ǁ   Miklósi Ádám: „Prioritásként kell kezelni a kutatóhálózat (volt MTA, jelenleg HUN-REN, illetve ELTE intézmények) vezetőivel folytatott folyamatos párbeszédet…”   ǁ   Perczel András: „…a kutatóhálózatot rendeletileg a kormány elcsatolta az MTA-tól […] Ez a méltatlan és szomorú helyzet hozhat megújulást is…”   ǁ   Pósfai Mihály: „Jelenleg az Akadémiának nincsenek kutatást végző intézetei […] Az Akadémia egyelőre nem mondhat le arról a lehetőségről, hogy szükség esetén intézményi hátteret biztosítson a kutatáshoz […] A Magyar Kutatási Hálózatot (HUN-REN) továbbra is az Akadémiához köti az intézetek által használt MTA tulajdon […] Minden racionális érv a négy kutatóközpont kutatóhálózati státuszának visszaállítása mellett szól.”

A jelöltek közül Borhy László a Fidesz-KDNP választási nyerésére szavazva, a HUN-REN független működésére tippelt. Miklósi Ádám nem kérné vissza a kutatóhálózatot az MTA-hoz (van ebben hatalommegosztási ráció), Perczel András sérelmezi a leválasztást, de valamiféle megújulásban reménykedik, míg Pósfai Mihály egyértelműen a Tisza tudománypolitikájának szellemében a kutatóhálózat visszarendezésére szavaz. Három percben ennél világosabb állítások a helyszínen sem fogalmazódtak meg. Ekkor már túl volt a küldöttgyűlés Magyar Péter előző napi beszédének emésztésén, ami mindent (is) ígért, és suttogták, hogy Pósfai Mihály unokaöccse lesz a Tisza-párt belügyminisztere, ami a legfontosabb választást befolyásoló hírré vált, bármilyen különös. Az egész procedúra az előzetes kutatói teljesítményekkel, a jelölésekkel, az irányítatlan pályázatokkal, az előadásokkal ekkorra mind lényegtelené vált. Ez az olimposzi hír (2. kép) vitt mindent a csöndesen a napi hírekkel sodródó voksolóknál.

2.kép: Egy virtuális pillanat az örökkévalóságból [(db) → ChatGPT5.2.]

A főtitkár kérdése – ami megnyitotta a valóságos elnökválasztást – szerintem szakmai és politikai értelemben is inkorrekt volt, hiszen a leköszönő elnökség nem adott világos útmutatást, és eredményes tevékenységet sem folytatott a kutatóhálózati ügyekben. Lovász László legalább harcolt, ha ügyetlenül is. Az elnökséghez való teljesítményhasonlítás így irreleváns. A léc – amit meg kell ugrani – csak az elégséges szint. Ez így tehát szimpla kíváncsiskodás és az elnökválasztás utólagos tematizálása Kollár úrtól. A választási hangsúly kései megnevezése (új szabály ismertetése) a rajt előtt abszurd fejlemény. Ez a futam mégsem időre, hanem alakiságra megy, balettművészek bírálják a mozgás harmonikusságát és a futamvégi illatokat. A gyorsaság lényegtelen.

Az MTA kutatóhálózata   A kutatóhálózati ügy 2019 és 2026 között a magyar tudományirányítás legnagyobb konfliktusává vált. A vita középpontjában három kérdés állt: az MTA-tól leválasztott kutatóhálózat autonómiája, az akadémiai ingatlanvagyon sorsa, valamint a HUN-REN egységének megbontása és a humántudományi intézetek ELTE-hez csatolása. 2019-ben az Országgyűlés határozata leválasztotta (ügyintéző: Palkovics László) az MTA kutatóhálózatát az Akadémiáról, és létrehozta az ELKH-t (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat, vezetője: Maróth Miklós), későbbi nevén HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatot (vezetője: Gulyás Balázs). Az intézetek működtetése kikerült az MTA közvetlen irányítása alól, de az általuk használt ingatlanok többsége továbbra is az MTA tulajdonában maradt. Ez a kettős helyzet éveken át tartó jogi és politikai vitákhoz vezetett. Az Alkotmánybíróság 2022-ben alkotmányellenesnek minősítette az MTA-ingatlanvagyon kötelező ingyenes használatba adását. Ennek következtében az ingatlanok nem kerültek automatikusan a kutatóhálózat tulajdonába. Freund Tamás tárgyalásokhoz kötötte a vagyonátadást; az Akadémiai Dolgozók Fóruma nyilvánosan tiltakozott, és jogi lépéseket is tett az ingatlanok potenciális privatizációja ellen. 2024 decemberében az MTA 198. rendkívüli közgyűlése elfogadta az MTA Elnökségének előterjesztését az akadémiai kutatóhálózati ingatlanvagyon állam részére történő eladásáról. A közgyűlés 182 igen, 141 nem és 17 érvénytelen szavazattal döntött arról, hogy az MTA 74,5 milliárd forintért eladja a kutatóhálózat által használt ingatlanokat a magyar államnak, további 5,5 milliárd forintos költségvetési támogatással együtt. 2025 júniusában új fordulat következett: a HUN-REN vezetése megkezdte négy humán- és társadalomtudományi kutatóközpont ELTE-hez csatolását. Erre reagálva az MTA Elnöksége 2025. június 24-én állásfoglalást adott ki. Ebben egyhangúlag elítélte a kutatóhálózat szétzilálását, és kijelentette, hogy a 2024 decemberi közgyűlési döntés az egységes kutatóhálózatra vonatkozott. Az Elnökség szerint az új helyzetben az ingatlanok átadásához új közgyűlési döntésre lenne szükség. A nyilatkozat szerint a kutatóhálózat feldarabolása nemcsak az intézményrendszer stabilitását veszélyezteti, hanem az egész magyar kutatási rendszer megrendüléséhez vezethet. Az Akadémia azt is jelezte, hogy kész lenne visszavenni az ELTE-hez csatolni kezdeményezett intézeteket az MTA keretei közé. Igaz, korábban Freund Orbán Viktornak írt magánlevelében durván kritizálta őket. 2026 tavaszára a konfliktus tovább mélyült. Több HUN-REN kutatóközpont vezetője nyilatkozatban támogatta a kutatóhálózat MTA-hoz való visszatérését.

Volt egyszer egy Professzorok Batthyány Köre…

A választás előtti hárompercesek között állt fel Kertész János fizikus, aki eddig is láthatóvá tette már magát a köznapi, talán más székében ülő, alig látható akadémikusok közül karakteres magánvéleményeivel. Ilyesmi – bármilyen furcsa – itt nem gyakori. Nem lenne baj, ha a tétlenség a szerénység következménye lenne, de inkább vélem az egyetlen ügyű szakbarbárság következményének, amikor a feljebb emelkedés (mozaik helyett képlátás) teljesen reménytelen, mikor valaki nem igazán több, mint amit a szövettenyészeteiről napi egy tál rizzsel beérve szorgalmasan lejegyzett. A maró szellemi gúny még csak nem is az enyém, olyantól hallottam, aki rendszeres részvevője volt a Nobel-díj ünnepségeknek, mint a jelölésben érintett professzor felesége.

Kertész János azt mondta, hogy miként is lehetne Borhy László az MTA elnöke, ha rektori működése végén némán tűrte, hogy a HUN-REN kutatóhálózat részeit az ELTE-hez csatolják, megbontva így a magyar kutatóhálózatot. Borhy (a profi menekülő) egy szót sem szólt önaga méltatásában, hogy mint rektor ezt az ügyet a hivatalban sem lévő utódja, Darázs Lénárdnak (+ Scheuer Gyula) engedte át, aki Gulyás Balázzsal (+ Jakab Roland) intézte, Hankó Balázs felügyelete mellett. Miként lehetne Perczel András, aki, mint tag, egyetért a Professzorok Batthyány Körének (PBK) 2026-os pártszerű állásfoglalásával, a Fidesz-KDNP mellett való lobbizásával. Perczel úr szabadkozott, hogy az ő figyelmét ez el is kerülte, és tagságát – megválasztása esetén – szüneteltetni szándékozik. Nem értem őt, szerinte a formális titkolás elhatárolódást jelentene?

Magyarország nem lehet kísérletezés tárgya! (A PBK elnökségének állásfoglalása – 2026. április 7.)   „Messzemenően támogatjuk a Fidesz-KDNP kormány programját, amellyel immár 16 éve a polgárok javát igyekszik szolgálni (sic!). Azonban vannak, akik úgy ítélik meg, hogy a szomszédunkban dúló háború nem hordoz veszélyt Magyarországra, nem értékelik a kormány nagyvonalú (sic!) család- és ifjúságtámogató programjait, nem tartják követendőnek a nemzeti érdekeken alapuló, önálló (sic!) gazdaságpolitikát, nem értékelik a kormány nemzetegyesítési (sic!) programját, és nem tartják fontosnak a határon túli magyaroknak nyújtott gazdasági és kulturális támogatást. Tiszteletben tartjuk mindazok véleményét, akik a fentiek – vagy egyéb okok – miatt nem szándékoznak a Fidesz-KDNP-re szavazni. Kérjük azonban, hogy mérlegeljék: a hatalomra törő ellenzék vezetői hiányában vannak mindenféle kormányzati tapasztalatnak (sic!), tervezett intézkedéseikről egymásnak ellentmondó nyilatkozatokat tesznek, nem engedik (sic!) megszólalni képviselőjelöltjeiket, a politikába olyan gyűlölködő hangulatot (sic!) hoztak, amilyenre soha nem volt példa, az Európai Parlamentben külső elvárásokat (sic!) teljesítenek, beáldoznák még Magyarország energiabiztonságát (sic!) is. Ezért kérdezzük: Szabad-e hazánk sorsának irányítását ilyen emberek kezébe adni? Szabad-e a mai sorsfordító időkben a jelenlegi kormány és vezetői sokéves kormányzati és nemzetközi tapasztalatát eldobni? Szabad-e kockára tenni az eddigi eredményeket (sic!) és Magyarországot kitenni egy kétes kimenetelű kísérletnek? Magyarország nem lehet kísérletezés tárgya.”

Nem is vitás, a PBK már megjelenésekor politikailag másodjára (az első az állampárt volt) megosztotta a tudományos pályán dolgozókat. Mindkét esemény méltatlan a tudományos pályán mozgókra. A PBK 2026-os elnökségi állásfoglalásában is erősen túllőtt a célon, és a választáson egyértelműen a Fidesz-KDNP érdekében lobbizott. Professzorok érdekképviseletének ilyen feladata bizonyosan nincs, hiszen a tudomány valóságos tartalmait egyetlen tudományterület sem napi nemzetpolitikai elvek szerint közelítik (5. ábra). A PBK Kollár Lajos által vezetett elnöksége szerint 2026-ban a Fidesz-KDNP-re kellett szavazni – ami rendben is van, ha a PBK deklaráltan a Fidesz-KDNP párszázas lobbista szervezete, viszont nem, ha a magyar tudományos életet reprezentáló professzori közösség. A tudomány szervezetei apolitikusak, vezető elveiket a tudományos igazságok alkotják és nem a pillanat megkérdőjelezhető politikai preferenciái.

5.ábra: Professzorok Batthyány Köre – ők 229-en

Kertész János mindkét felvetése talált, és sokan úgy érezték a teremben, hogy ez a megszólalás két jelöltet azonnal diszkvalifikált. Vagy talán mégsem. A PBK-tagság megítélése korántsem volt konzekvens a választáson. Az itteni tagság egy időben kifejezett előnyökkel járt, hiszen valami olyasmit bizonyított, hogy viselője a konzervatív gondolkodású és a zsinóros bocskai (atilla) viselésére is jogosult, mert garantáltan nemzeti érzelmű. Gyengén teljesítő kolléganőm is készíttetett a budai úri szabóságban magának ilyen kiskosztümöt, amiről nem tudom, hogy aztán hol tudta hordani. Békemeneteken azért nem ilyenekben masíroznak honanyáink.

6.ábra: Néhány ismertebb aktív vagy kilépett PBK-tag szerepvállalása az MTA-n (alsó sorban: Perczel András, Csákiné Michéli Erika, Szathmáry Eörs, Freund Tamás) [(db) → ChatGPT5.2.]

Az élettudományi alelnökjelöltek szavazásában a korábbi PBK tag Szathmáry Eörs alulmaradt Hunyady Lászlóval szemben. Az elnökségi tagságért a végén Báldi András, a kilépett PBK tag Szathmáry Eörs és a PBK-ban aktív Csákiné Michéli Erika (az Etikai Bizottság tagja) és Popp József vetélkedett egymással és Csákiné Michéli Erika nyert. A PBK-tagság megítélése tehát nem konzekvens az MTA berkeiben. Perczelnek nem volt szerencséje, míg Michéli PBK tagságáról talán mindenki megfeledkezett (6. ábra).

A 2026-os választás eredménye

A választás 1-2 lépcsőben zajlott; valamelyik jelöltnek 50%-ot meghalad szavazatot kellett gyűjteni. Az elnökválasztás első körében ez senkinek sem sikerült. Az első körben a legkevesebb szavazatot gyűjtött Borhy László esett ki. A következő körben Pósfai Mihály megszerezte a szavazatok többségét, így harmadik körre nem került sor. Az elnökválasztás eredménye után nem volt visszalépés.

A 2026-os MTA elnökség választása   A Magyar Tudományos Akadémia 200. tisztújító közgyűlése Pósfai Mihályt választotta az MTA 22. elnökének; főtitkárnak Kecskeméti Gábort, főtitkárhelyettesnek pedig Kovács Ilonát. Alelnökök: Borsos Balázs (társadalomtudomány), Hunyady László (élettudomány), Kiss Rita (természettudomány); élettudományi elnökségi tag Csákiné Michéli Erika, társadalomtudományi elnökségi tag Kenesei István, természettudományi elnökségi tag Kamarás Katalin. A megválasztott vezetők 2026. június 1-jén lépnek hivatalba.

Az MTA elnökségének 2026-os választása szerintem ismét bizonyította, hogy a jelöltek előzetes teljesítménye nem igazán számít (a teljesítménytisztelet az akadémikusok körében alacsony szintű), sokkal fontosabb a jelöltek által hordozott és róluk feltételezett kapcsolati tőke. Ahogy Freund Tamás esetében az Orbán Viktorral való levelezés (közvetett kapcsolat) sokat nyomott a latba, úgy Pósfai Mihály esetében is jelentős tényező volt unokaöccsének belügyminiszteri kinevezése is a Tisza-kormányban és Magyar Péter beszéde a közgyűlés első napján. Mindez természetesen csak a felszín, ahol a dinnyehéjak libegnek; mégis választásirányító esemény.

Freund Tamásnak ugyan már nincs ideje bizonyítani, de Pósfai Mihálynak igen, hogy az MTA újraszervezhető a nyugat-európai tudományos akadémiák mintájára, és a keleti elitista felépítmény meghaladható. A tudomány területéről kiszorul végre a napi politika, és át sem gondolt köztestületének (tőle most gond nélkül átveszi a jogait a közgyűlés) demokratikus tagsági jogai végre életbe lépnek. Mi több, az akadémikusok feltupírozott kiváltságai elszállnak, mint a pöfeteg (farkasszellentő) spórái; hiszen a valóságos tudománypolitikát nem irányíthatják eredményesen már tudományos pályájukat lezárt, hetven év fölötti emberek (3. ábra), bármilyen tiszteletre méltó is a múltjuk, félre kell állniuk a közvetlen irányításból.

Teljesen alapokat nélkülöző, klub-szerűen szubjektív a hazai akadémikusválasztás, ha eddig senkinek sem sikerült tudományos teljesítményt mérni (máig nincs elfogadott módszer) és hasznosan működtetni. Egy valóban tudományos közösségnek ezt élből be kellene látni, és nem falsul működtetni, ami csak az Akadémia hitelességét ássa alá.

Előzmények: Előszó az MTA 2026-os választásához (N^o1). Átlátszó ’Tudománykövető N^o100’, 2026. január 3.; Előszó az MTA 2026-os választásához (N^o2). Átlátszó ’Tudománykövető N^o101’, 2026. január 7.; Az MTA-választás 2026-os pályázatai – N^o1 Kelléktár. Átlátszó ’Tudománykövető N^o107’, 2026. április 26.; N^o2 Teljesítmény. Átlátszó ’Tudománykövető N^o108’, 2026. április 28.; N^o3 Vezetésre pályázók. Átlátszó ’Tudománykövető N^o109’, 2026. május 1.; N^o4 Interjú Miklósi Ádámmal. Átlátszó ’Tudománykövető N^o110’, 2026. május 2.

Darvas Béla