(Fapados agrokemizálás N^o64)

A csapat sokszor kevesebb vagy több, mint a játékosok puszta összege. Az egymásra gyakorolt hatás elvehet (antagonizmus) vagy sokszorozhat (szinergizmus). Nincs ez másként a kártevők ellen használt mezőgazdasági vegyszerek esetében sem. Szőlőben intenzív kémiai védekezés folyik a kórokozók, kártevők és gyomok ellen. Minél inkább közeledünk az érés felé annál inkább lehetőség nyílik a szermaradék kialakulására. Ehhez hozzájárul a hatóanyag bomlási sebessége a növényben (más lehet, mint a mikroorganizmusokban gazdag talajban) és a még hatásos bomlástermékek esetében. A szermaradék-profilok toxikológiai értékelése azonban ma még gyerekcipőben jár.

Nem vitás, hogy van a multi-szermaradékos termékek (értsd: olyan termékeké, amelyekben többféle növényvédő szer maradéka van jelen) toxikológus szemlélőinek olyan társasága, akik a vállukat vonogatják. Nem tudjuk – mondják kertelés nélkül – a szermaradékok minden kombinációját vizsgálni kellene, de annyi pénz nincs a toxikológia számára a bolygón sem. Tőlük eltérően viselkednek az engedélyezési hivatalok tisztviselői, ahol Muszáj-Herkulesként (címkép) találniuk kell megoldást. Erről lesz most szó, lévén, hogy ezt az egyre forróbb ügyet hazánkban ritkán és akkor is csak szőrmentén tapogatják. A PANE (Pesticide Action Network Europe), amelyet a koktélhatás (értsd: a különféle szennyezők együttes hatása) nagyon is foglalkoztat, jelentése az európai bolti almáról (akár a mesebeli állatorvosi ló) így verhette ki a biztosítékot Magyarországon is. A PANE állításai ugyanakkor egyáltalán nem mások, mint amit az EFSA (European Food Safety Authority) jelentéseiben, jóval nagyobb mintaszámon már bizonyították. Még mielőtt körülnézünk a növényvédőszer-hatóanyagok pár száz vegyületet tartalmazó buborékjában, ne felejtsük el, hogy a mai embert érő toxikológiai hatások ennél sokkalta szélesebb körűek (1. ábra). Előfordulhat, hogy krónikus betegségre szedett gyógyszer is jelentős befolyással bír szermaradékok hatására és fordítva. Az azol-típusú gombaölők (az ilyen hatásmechanizmusú gyógyszerek számosak) és a neonikotinoid rovarirtók szinergista hatása bizonyosan állítható.

1.ábra: Kémiai terhelésünk vázlata

Multi-szermaradék

A növényvédő-szermaradék a növényvédelemmel egyidős probléma és teszi ezt a szakmát választási szempontok szerint igen nehézzé. A szermaradék-profilt (ma ez a jellemző és nem az egyedüli előfordulás) vizsgálhatjuk az előforduló hatóanyagok száma és az összegzett szermaradék mennyisége szerint is, és természetesen ez a profil időben (kivonások és új engedélyek) jelentősen változik.

2.ábra: A növényekben 2019-2022 (EFSA 2023; 2024) között talált szermaradék darabszámok

A monitorozott növények összességében az EFSA partnerei (az EU tagországainak hatósági méréseket végző hatóságai) 10-80 közötti hatóanyag maradékát találták. Az édes-paprika (Capsicum annuum), a földi-eper, a paradicsom és a szőlő kiemelkedik ezen a területen (2. ábra); 5.717 minta esetében több növényvédő szer maradékai voltak egyidejűleg jelen. Mint egyetlen mintát érintő negatív rekordot kambodzsai csilipaprikában (Capsicum frutescens) találták, 37 különböző hatóanyagot mutattak ki. A csiliben és a csilitartalmú készítményekben talált szermaradékok régóta rekordokat döntögetnek. Gyümölcsök közül a kivi, zöldségek közül a karfiol, míg gabonafélék közül a rozs tartalmazott legkevesebb-féle hatóanyag-maradékot

3.ábra: A növényekben 2019-2022 (EFSA 2023; 2024) között talált szermaradékok %-os megoszlása

Ha az előfordulási arányt vizsgáljuk, akkor a grépfrút, őszibarack, szőlő, narancs, körte és alma a kiemelkedő növények (3. ábra). Közülük a narancs és grépfrút héja, amit említhetünk, s amik a citrommal együtt a kandírozott gyümölcsök tekintetében (lásd olasz ünnepi sütemények) érdemelnek megkülönböztetett figyelmet. Jelenleg a kivi és a karfiol a szermaradékok szempontjából legbiztonságosabb növények.

A leggyakoribb szermaradékok a perfluórozott funkciós csoportokat tartalmazó (PFAS-szerű) vegyületek (pl. fluopyram, fluxapyroxad), a piretroidok (pl. cypermethrin, deltamethrin), a neonikotinoidok (pl. acetamiprid) és az azoltípusú gombaölők (pl. tebuconazole, difenoconazole) közül kerülnek ki.

A 2. ábrán az is jól látható, hogy alig található olyan növényi termék, amely ne tartalmazna szermaradékot valamely hatóanyagból azon a szinten, amit a hatóságok még egyedüli előfordulás esetén elfogadhatónak tartanak [maximális szermaradék-tartalom (maximal residue limit), MRL]. A kiemelkedő kockázatú növényekre azonban a >200%-os előfordulás a jellemző (pl. őszibarack, szőlő, körte, alma), vagyis bennünk különféle hatóanyag-maradékok együttesen fordulnak elő. Az együttes előfordulás biztonságos megítélésére a toxikológia ma még nem képes. A fogyasztót érő változatos toxikus terhelés ma meghatározó. Ezt fokozza az a tudásunk, hogy az azol típusú gombaölők szinergizálni képesek a citokróm P-450 gátlók által metabolizált rovarölő szerek hatását (lásd később).

4.ábra: A növényekben 2019-2022 (EFSA 2023; 2024) között talált MRL-túllépések (megjegyzés: barna betűszín – az EU-ban már nem használható)

A hatósági intézkedést kiváltó (bár ezt kockázatvizsgálattal kell majd alátámasztani) MRL-túllépések száma nem magas a szermaradékos növényeken belül (2-4%). Itt a grépfrút, a paprika, a rizs és a szőlő vezetnek (4. ábra). Az árpában (lásd sör) – egyedüliként – nem találtak túllépést.

A hatóanyagok viselkedése a növényen eltérő. A kontakt hatásúak nem jutnak át a növényi kültakarón, ezek lemoshatók. A transzlaminális (mély-hatású) hatóanyagok átjutnak ugyan, de távolabbi szállítás nem történik. Ezek hámozással eltávolíthatók. A szisztemikus (felszívódó) hatóanyagok bejutnak a növénybe és ott szállításra kerülnek, vagyis sem a mosás, sem a hámozás nem megoldás az esetükben. A 5. ábra tisztázza, hogy a szermaradékok többnyire a szisztemikus és a transzlaminális viselkedésű hatóanyagok közül kerülnek ki. Ezek esélye a szermaradékosságra kockázatosabb, és a fogyasztónak a felszívódó hatóanyagok esetén esélye sincs az elkerülésre. A felszívódó hatóanyagok kiemelt kockázati kezelése indokolt. Ezt tetézi, hogy a piacon főszereplőnek számító glyphosate, neonikotinoidok és azolok is ide tartoznak.

A kritikus hatóanyagok a rovarölő szerek (jelentős részül idegméreg) és gombaölő szerek közül kerülnek ki. Gyomirtó szerek közül az IARC által nyirokrák okozásával gyanúsított glyphosate totális hatású gyomirtó jelenik meg a szermaradékok között, s ennek oka felszívódó tulajdonsága és – Európában – állományszárításra való használata. Az állományszárítási technológiát sürgősen felül kellene vizsgálni a szermaradékok szempontjából, mert az ilyen használat a gyomirtási felhasználástól teljesen idegen!

5.ábra: A növényekben 2019-2022 (EFSA 2023; 2024) között talált gyakori hatóanyagok (megjegyzés: piros betűszín, világoskék szegély – az EU-ban már nem használható; L – transzlaminális, P – perzisztens, S – szisztemikus)

Kumulatív kockázatelemzés

Az EFSA kumulatív kockázatelemzési (Cumulative Risk Assessment, CRA) programja az EU szabályozási kötelezettségének megfelelően indult el, és már némi eredményt is mutat. Az EFSA kumulatív hatásokat értékelő csoportok (CAG, Cumulative Assessment Groups) módszertanával az egymáshoz hasonló toxikológiai hatású növényvédő szereket csoportosítják (pl. piretroidok), majd Monte Carlo-modellezéssel becsülik a fogyasztói kitettséget és a kumulatív hatást (pl. az összesített kitettségi küszöb – Margin of Exposure, MOET). Több évtizedes szakirodalom is alátámasztja a dózisok összeadódását (dose addition) mint alapmodellt. Az összegződő hatás azonban a probléma könnyebb vége. Kísérleti bizonyítékok szerint egyes esetekben a valós kockázat meghaladhatja vagy alulmúlja ezt az összegződést, mert szinergista vagy éppen antagonista hatás lép fel. Például, ha egy hatóanyag valamely detoxifikációs mechanizmusban közreműködő enzimrendszert gátol (kitüntetetten a citokróm P-450, glutation-S-traszferáz, hidroláz enzimeket), akkor szinergizálja azokat a hatóanyagokat, amelyeknek lebontásában az adott enzimrendszer súlypontos. Itt tehát a hatások nem egyszerűen összeadónak, hanem hatványozódnak.

Az EFSA 2020-ban két előzetes kockázatelemzést készített a pajzsmirigyre és az idegrendszerre gyakorolt hatásuk szerint. Összességében azt találta, hogy a lakosság kumulatív kitettsége – a feltételezések és bizonytalanságok ellenére – a jogszabályban foglalt biztonságos szint (ez a jelenlegi közegészségügyi állapotokra jellemző eredményességű) alatt maradt. Az EFSA a legújabb éves adatokra épülő prioritizációs elemzéssel is szűkítette a vizsgálandó hatóanyagokat és célszervi csoportokat: a 2019-2022-es adatokról szóló jelentés szerint a vegyszerek ~80%-át ki lehetett zárni, mint alacsony jelentőségűeket, a fennmaradókat pedig 16 célzott szervrendszer szerint lehetett csoportosítani. A kiemelt kockázatú célpontok a máj, a vese és az ivarszervek, valamint a vérképző rendszer voltak. Az EFSA megállapította, hogy eddigi becsléseik túlbiztosítottak. Várandós anyák, csecsemők, kisgyerekek, öregek és különféle krónikus betegségben (kiemelkedően allergiák és enzimkapacitás-csökkenés – pl. máj- és veseelégtelenség, mitokondriális zavarok – esetében) szenvedők esetében ezzel aligha tud toxikológus könnyedén egyetérteni.

6.ábra: Az akut kitettségi folyamatábra, amely összefoglalja a kockázatelsőbbségi kódokat (Risk Priority Code = súlyosság _* előfordulási valószínűség _* észlelhetőség) és az aktív anyagok hozzájárulását a kiemelt szervrendszerek expozíciójához, amelyek a >99% kiemelt szervek kitettségéhez tartoznak. Fokozatok balról jobbra: növények – hatóanyagok – szervrendszerek. Az anyagok csomópontjainak mérete tükrözi az egyes anyagok expozíciójához való hozzájárulását (megjegyzések: ADG: mellékvese; CAS: kardiovaszkuláris rendszer; EYE: szem; FRS: női reprodukciós rendszer; GIT: gyomor-bélrendszer; HAS: hematopoetikus rendszer; MAG: emlő)

EFSA módszertana (CAG, prioritizáció, modellezés stb.)    CAG. Az EFSA hivatalos módszertana kumulatív hatáscsoportok alapján működik: a növényvédő szerek csoportjait olyan vegyületek alkotják, melyek hasonló toxikológiai célszervre hatnak. A csoportosítás széles biztonsági ráhagyással történik annak érdekében, hogy a védelem mértéke biztosított legyen. Először meghatározzák a konkrét, egyértelmű toxikus végpontokat (hazard identification), majd kiválasztják a legérzékenyebb jelzőtényezőket (hazard characterisation). Ezt követően összegyűjtik az egyes hatóanyagokra vonatkozó releváns biológiai jelzőadatokat, végül ezek alapján becslik a kumulatív kockázatelemzési csoportokat (CAG) szervrendszerek (ADG – mellékvese; BOS – csontok/csontváz; CAS – kardiovaszkuláris rendszer; EYE – szem; FRS – női reprodukciós rendszer; GIT – gyomor-bélrendszer; HAS – hematopoetikus rendszer; KID – vese; LIV – máj; MAG – emlő; MRS – férfi reproduktív rendszer; MUS – izomrendszer; PAG – pajzsmirigy; PIG – hipofízis mirigy; RDT – reproduktív és fejlődési toxicitás; URB – húgyhólyag) szerint. Mivel több száz növényvédő szert kell figyelembe venni, az EFSA szűrési módszereket alkalmaz. Priorizálás. Legutóbb (2019-2021) kétlépcsős prioritizációs eljárást használtak: az első lépcsőben kinyerték a várhatóan alacsony kockázatú vegyületeket, majd a második lépcsőben a megmaradt vegyületeket a lehetséges toxikus hatásszervek szerint csoportosították, majd egy 16 szervrendszert megcélzó, teljes kockázatbecslést végeztek (6. ábra – lásd az EU-ból kivont dimethoat²⁰¹⁹, oxamyl²⁰²³ és chlorpyrifos²⁰²⁰ példáit). Ez a módszer az anyagok kb. 80%-át szűrte ki az elemzésből, és a kiemelt szervrendszerekre koncentrált. A következő szervelosztásokban a 99,9%-os felső expozíciós %-ra számított medián kockázati index (vagy annak reciproka, a MOET) alapján döntöttek: a kockázati index (HI) magasabb (vagy a MOET alacsonyabb) értékei jelzik a nagyobb szabályozási kockázatot. Expozícióbecslés. Az EFSA a hivatalos élelmiszermérési adatbázisokra és – a PRIMo-modellből származó – fogyasztói adatokra épít, tíz lakossági fogyasztói csoportra lebontva (több korosztály és ország). A számításoknál többszörösen dimenzionált (2D) Monte Carlo-szimulációt végeznek a Monte Carlo kockázatelemzési (MCRA) eszköz segítségével. Ez egyszerre kezeli a természetes variabilitást (pl. eltérő fogyasztás) és a beviteli adatok bizonytalanságát. Az EFSA konzervatív feltevésekkel él: pl. nyers gyümölcs-/zöldségfogyasztással számol, nem veszi figyelembe a feldolgozás csökkentő hatását, és a kimutatott maradékkoncentrációkra alsó kimutatási határt (LOD) helyettesítő értéket alkalmaz, ha a koncentrációt nem mérik pontosan. Ezek a konzervatív feltételezések segítenek ellensúlyozni az adathiányból eredő bizonytalanságot. Toxikológiai adatok kezelése. A kumulatív értékelés a vegyületeknek az egyénekre jutó toxikus dózisait (pl. megengedhető napi bevitel – ADI, akut referenciadózis – ARfD) hasonlítja össze a becsült kitettséggel. Az EFSA több módszert is említ (HI, relatív potenciaszámítás, MOET), de a gyakorlati munka során a teljes MOET alkalmazása vált meghatározóvá. Bizonytalanság és variabilitás kezelése. Az EFSA bizonytalansági elemzéseket végez az eredmények megbízhatóságának értékelésére.

A toxikológiai szakirodalom a közelmúltban tehát rávilágított arra, hogy bizonyos vegyületkombinációk esetén előfordulhatnak szinergista (erősítő) vagy antagonista (gyengítő) kölcsönhatások. Például néhány rovarölő és gombaölő (pl. neonikotinoid + azol) keveréknél szinergista hatás fordult elő. Az EFSA szerint ezek a szinergiák ritkák (nem tudom ezt osztani látva a jelenlegi szermaradékprofilokat), és a hivatal nem aggódik túlzottan a multi-szermaradékok miatt (2. kép). Szerintem az élelmiszerek multi-szermaradékossága a hivatal részéről mélyen alábecsült, nagyon is fontos jelenség, amit a PANE is almában hangsúlyozott. Ezt az eddigi szerény tapasztalatai és modellezései szerint teszi, hivatkozva arra, hogy most a túlbiztosítás jellemző.

2.kép: Szieszta [(db) → ChatGPT5.2]

Személyesen korántsem gondolom azt, hogy a multi-szermaradékok miatti aggodalom (mint a PANE teszi) ne lenne jogos. Kincstári optimizmus eredményezhet csak effélét. A mezőgazdasági termelés biztonságosságának megítélését mindig is manipulálta az, hogy etetni kell az embereket. Ehhez a növénytermesztésben a megfelelő termelékenységet biztosító szintetikus hatóanyagokat használunk fel, amelyeknek azonban a szermaradékok a következményei. Az akut biztonság megítélése a foszforsav-észter (pl. parathion, dimethoat, chlorpyrifos) és zoocid karbamát (pl. aldicarb, carbofuran, oxamyl) rovarölő szerek kivonása után nagyjából rendben van. A probléma a krónikus toxicitással van, amelynek megítélése ma nagyon ingoványos toxikológiai terület. Sok betegségnek a valós okát nem ismerjük (pl. autizmus, Parkinson-betegség stb.). A modellezés ezen a területen korlátozott segítség, afféle jóslás.

7.ábra: A növényekben 2019-2022 (EFSA 2023; 2024) között talált hatóanyagok gyakorisága és mennyisége (megjegyzés: piros betűszín – az EU-ban már nem használható; világoskék háttérrel az engedély elvesztésének éve)

A növényvédő-szerhatóanyagoknak az EFSA pozitív listájáról való lekerülése (tiltás) folyamatos (7. ábra), köszönhetően a rendszeres felülvizsgálatnak. Ennek hatályon kívül helyezése (amit például az Európai Bizottság napjainkban előterjesztésre került élelmiszer- és takarmánybiztonsági Omnibus jogszabálycsomagja is aggasztó szabályozási lazításként megfogalmazott, melynek célja hivatalosan a vonatkozó szabályok egyszerűsítése) drámai következményű visszalépés lenne még a mostani javításra szoruló állapotokhoz képest is.

8.ábra: A növényekben 2019-2022 (EFSA 2023; 2024) között talált hatóanyagok ismert környezet-egészségügyi hatásai (megjegyzés: piros betűszín – az EU-ban már nem használható; piros nyilak szemből a bal szélen – engedélyezésük felülvizsgálatra szorul; körök szemből a jobb szélen – összeadódó, gyerekek esetén aggályos piretroid-hatás)

A táplálékban és ivóvízben kiemelkedő előfordulású szermaradékok környezet-egészségügyi hatásai (8. ábra) közül a különféle piretroidok összegzett hatására kell figyelmet fordítani, amely többek szerint kisgyerekek esetében elérte a kritikus határt. Hozzátehetjük, hogy a deltamethrin hatóanyagot millió hektár nagyságrendű területen használják nálunk is csípőszúnyog-állománygyérítésre, vagyis a piretroidok előfordulása a környezetünkben rendszeres, ami turistaövezetekben a biotermesztést is megakadályozhatja. Jogos kifogás alá eshet a perzisztens (megmaradóképes – PFAS-szerű), rákkeltési gyanú alatt álló (glyphosate, fluopyram, fluxapyroxad), hormonmoduláns (reprodukciós problémákat kiváltó – difenoconazole, tebuconazole) és hatásaiban nem ellenőrizhető szinergista hatású hatóanyagok (pl. difenoconazole, tebuconazole, etofenprox) is (9. ábra).

9.ábra: Néhány hatóanyag közt feltárt szinergista hatás (megjegyzések: világoskék betű – nincs engedélye az EU-ban; narancssárga – piretroid, világoskék – neonikotinoid, lila – gombaölő, zöld – gyomirtó)

A 9. ábrán bemutatott szinergista hatásokra csak a közelmúltban derült fény, és főként méhészeti területről váltak ismertekké. A cypermethrin (szintetikus piretroid: a feszültségfüggő nátriumcsatornákhoz kötődik az idegsejtekben) és etofenprox (éter-piretroid: a feszültségfüggő nátriumcsatornákat módosítja) szinergista hatása azt mutatja, hogy a hatásmechanizmusuk nem pontosan ugyanolyan, így egymás hatását felerősíteni képesek az ingerületvezetés és -gátlás folyamatában. Az azol-típusú gombaölők humán-gyógyászatban való alkalmazásuk miatt (szakorvosok kérték, hogy növényvédelemben ne lehessen ezeket alkalmazni, mert fokozza a velük kapcsolatban kialakuló humán-patogén gombák rezisztenciáját) hormonmoduláns hatása mellé járul, hogy citokróm P-450 gátlás miatt szinergizálják a neonikotinoid rovarirtók hatását. Az acetamiprid–difenoconazole-kapcsolat jelenleg az egyik leggyakoribb az EFSA szermaradék-elemzések adatai szerint, így kiemelt vizsgálatuk szerintem nagyon is szükséges lenne.

Utóirat: A jogilag rendben van hatósági minősítés nem feltétlenül találkozik ma a hosszútávú egészségünkkel, és ezt kellene a növényvédelem gyakorlatát végzőknek megérteni, valamint az őket oktatók tanároknak ezt nem szem elől téveszteni. Nem elég termelni, de fontos annak élelmiszerbiztonsági volta is. Nem lehet az a táplálékunk, ami különféle toxikus hatású vegyületek ismeretlen biológiai hatású keveréke, ami afféle orosz rulettet játszik a nagyon eltérő egyéni érzékenységű fogyasztókkal. A növényvédelmi szakmának fogyasztóvédelmivé is kell válnia ahhoz, hogy köztiszteletet vívjon ki magának. Jelenleg a területi sokféle biológiai tudás ellenére messze nem ez a helyzet biokémiai, fiziológiai és toxikológiai értelemben! Ideje lenne ennek a szakmának a hatóanyagok ismeretanyagát tekintve jelentős mértékben továbblépni!

Darvas Béla