(Fapados agrokemizálás N^o63)

A Pesticide Action Network európai szervezete (PANE) által 2026. január 29-én közzétett piaci szermaradék-ellenőrzése almában Magyarországon (a mintát az Magyar Természetvédők Szövetsége vette) nagy port vert fel. Politikai ügyé vált, amelyben megszólalt az agrárminiszter, a Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács (FruitVeb) és a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara is. A helyzet azonban az, hogy az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság (EFSA) adatközlése szerint az Európai Unió 2020-2022 közötti mintavételezései és vizsgálatai sem hoztak kedvezőbb eredményeket az EU-ban forgalmazott alma beltartalmát tekintve, mint amit a PANE állít. A miniszternek nincs más teendője, ha tartja a mondandóját, mint hogy bemutatja a 2025-ös magyar mintavételek eredményeit LOD, LOQ és MRL viszonylatokban, és nyilvánossá (kutathatóvá) teszi a Nébih közpénzen történt méréseken alapuló szermaradék-adatbázisát.

A PANE közzétette az almában végzett bolti ellenőrzésről szóló szúrópróbaszerű eredményeit. Ebből valamiféle turbulens politikai ügy kerekedett, amelyből leginkább a FruitVeb (személyében nem ismert) és az agrárminiszter (Nagy István) vállaltak szerepet. Ők fenyegetődzve azt állították, hogy a mintavétel nem volt akkreditált, ami szerintem elég gyönge kifogás (1. melléklet). Segítségükre érkezett az MRL (Maximum Residue Level → maximális maradékanyag-határérték) alapszintű magyarázatában a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara és az Ökológiai Mezőgazdasági Kutatóintézet NKft. is.

1.melléklet: Mi számít szermaradék szempontból jogsértőnek az EU tagországaiban?   (i) Nem engedélyezett hatóanyag kimutatása. Ez törvényességi szempontból a legfontosabb kitétel. Hatóanyag-engedélyezési joga csak az EU-nak van, a tagországoknak nincs. Ha egy hatóanyag nincs engedélyezve az EU-ban, vagy nem engedélyezett az adott növényre (ez már nemzeti hatáskör, mint a konkrét készítmény engedélyezése is), akkor bármilyen kimutatható mennyiség jogsértő (LOD feletti érték már elégséges), vagyis itt nem az MRL dönt. Ez esetben a LOD-értékben való kimutatás is automatikus kivonási ok a piacról mert a naprakész toxikológiai értékelés az EU-ban hiányzik vagy elavult; környezet-egészségügyi okból tiltották ki; (ii) MRL-túllépés. Ha egy engedélyezett hatóanyag meghaladja az MRL-t, akkor jogsértés történt, eljárás, bírság, visszahívás lehetséges. Ez esetben a szermaradék értéke a kockázatelemzések eredményei szerint nem biztonságos sávba esik. A mérési bizonytalanságra hivatkozásnak jogi alapja nincs; (iii) Akut kockázat (ARfD túllépés). Ha egy minta alapján egy átlagos adag elfogyasztása meghaladhatja az akut referencia dózist (ARfD), akkor azonnali egészségügyi kockázat merül fel, ez súlyos jogsértés, gyors visszahívással kell, hogy járjon; (iv) Hamis vagy félrevezető jelölés. Ha a termék eredete, termesztési módja (pl. tanúsítás nélküli biotermék jelölés) vagy minősége félrevezető (pl. nem jelzett vegyes összetétel) az külön jogsértés, függetlenül a szermaradék mennyiségétől.

Ne feledjem, a fogyasztót aligha érdekli a mintavétel tanúsítása, hiszen magyar boltból származott a minta, rajra cetli állította, hogy Magyarországon termett. Ő is ennyi információval, ekképpen vásárol. Lehet persze az eredetet kétségbe vonni (a FruitVeb ezt teszi), de akkor az alábbi lehetőségek közül kell választani: (i) import alma került átcsomagolásra (ezt nem tartom valószínűnek), (ii) téves címkézés történt, (iii) az árufeltöltő hibázott. Melyik a kellemesebb megoldás? Volt már ilyesmikre példa az EU-ban. Spanyolországot például sokszor vádolták meg azzal, hogy átcsomagolja a dél-amerikai termékeket, mintha nála termett volna. Mi viszont Ausztria, Lengyelország és Szlovákia esetében exportálunk és egyidejűleg importálunk is almát, ami első hallásra elég különös. Persze sokféle almafajta van, eltérőek az almák árai, et cetera.

Borzolta a kedélyeket, hogy a PANE a vizsgálati eredményeinek értelmezésébe az MRL-értéken túl a kimutathatósági határ (LOD) és a mennyiségi meghatározási határ (LOQ) értékeit is bevonta. (Nyilvánvaló, hogy minthogy a három érték viszonylata MRL > LOQ > LOD, várható, hogy lesznek nagy számban olyan minták, amelyek az MRL-t ugyan nem, de az LOQ-t vagy – még inkább – az LOD-t túllépik.) Ezzel az értékelés azt a tényt jelezte, hogy növényvédőszer-maradékot akkor is mérhetünk a vizsgálati mintákban, ha annak a szintje nem haladja meg az MRL-t. Ilyen esetekben a mintában jelen van növényvédőszer-maradék, de nem az élelmiszer-egészségügyi határérték alapján kifogásolható mértékben. Vajon miért nevezhető a PANE ilyen értékelése hangulatkeltőnek, amikor LOD– és LOQ-értékekkel való összevetést az EU-ügynökségek (EFSA) beszámolói is tartalmaznak?

2.kép: Az almát eszem miniszter (forrás)

Kritizálta a hírre egykedvűen almát ropogtató agrárminiszter (2. kép), hogy alacsony volt a mintaszám. Valóban, öt minta nem reprezentálja az ország almatermesztését, de ezt a PANE nem is állította. Van azonban egy jóval szélesebb merítés, ami az EFSA-é (2020-2022-as mintákon mért eredmények, melyeket 2024-ben hozott nyilvánosságra), ahová magyar hatósági adatok is kötelezően érkeztek. Mindent a miniszterért – vallom –; nézzük akkor az EU hivatalos adatait.

A magyarországi almahelyzet

A KSH adatai alapján rendszerváltás után a Magyarországon megtermelt alma (a legnagyobb mennyiségben termesztett gyümölcsünk) mennyisége folyamatosan csökkent: 35 év alatt közel a felére (1. ábra). Ezt a tartós tendenciát eddig egyik kormányzatnak sem sikerült megakadályozni. A megtermelt alma közel 20%-a friss értékesítésű, míg 80%-a ipari alma.

1.ábra: Az 1990 után almatermés ezer tonnában (megjegyzés: zöld vonal – éves termelés; pontozott zöld vonal – átlagmennyiség; piros vonal – terménymennyiségi tendencia)

2024-ben az ötödik legalacsonyabb almatermést mutatta fel az ország a közel 380 ezer tonnával, amelynek kétharmada Szabolcsban termett meg (2. ábra). A 2024-es térkép meglehetősen siralmas képet mutat a korábbiakra emlékezők számára.

2.ábra: A 2024-es almatermés megyénként (megjegyzés: a megyénkénti piros körök nagysága arányos a termésmennyiséggel az adott megyében)

Hazánk jelenleg több almát importál, mint exportál. Az import meghatározóan Lengyelországból érkezik (3. ábra). Vannak partnerek, ahol almacsere történik. Szlovákiával és Ausztriával a mérlegünk nekünk kedvezőbb. Beszállítunk Hollandiából és jelentős mennyiséget adunk el Csehországnak. Hollandia Lengyelországot – amelynek termése a nagykereskedők jóvoltából ma nagy tételekben van jelen hazánkban – segítette az almatermesztésben.

3.ábra: Magyarország jelentősebb export– (zöld) és import– (lila) partnerországai az alma kereskedelmében 2023-ban (megjegyzés: a zöld és lila körök nagysága arányos a magyar export és import szintjével az adott országra nézve)

Az EFSA jelentései

2.melléklet: Az EFSA 2021-es jelentésének főbb megállapításai a szerzők szerint   A 2021-es EU-jelentés az élelmiszerekben található növényvédőszer-maradványokról nyújt áttekintést az EU tagállamaiban, Izlandon és Norvégiában. Összefoglalja a EU által koordinált szervezet (European Union coordinated multiannual control programme, EU MACP) és a nemzeti ellenőrzési programok (Multiannual National Control Plans, MANCP) vizsgálatainak eredményeit. Az EU által koordinált ellenőrzési program (EU MACP) véletlenszerű mintavétellel az európai polgárok által leggyakrabban fogyasztott élelmiszereit vizsgálja. E termékek ellenőrzését hároméves ciklusokban ismétlik. A 2021-es helyzet pillanatképe (2023-ban publikálták) az ezekben az élelmiszerekben található növényvédőszer-maradványokról és összehasonlításból származik. 2021-ben az EU MACP által kiválasztott 12 élelmiszertermék a következő volt: banán, brokkoli, búza, dinnye, gomba (term.), grapefruit, padlizsán, paprika (étk.), szőlő (étk.), továbbá bor, marhazsír, oliva (olaj) és tyúktojás. Összesen 13.845 mintát elemeztek. A 13.550 mintavétel (~98%) volt szermaradék szempontból a törvényes határokon belül. Az MRL-t 295 mintában (~2%) túllépték, amelyek közül 184 minta (1,3%) a mérési bizonytalanság alapján kétségesnek is gondolható. Az elemzett minták ~53%-a hazai volt, ~23% más EU-országokból, ~24% harmadik országokból származott. A 2021-es programok (EU MACP + MANCP) összesen 87.863 mintát tettek ki. Az összes elemzett mintából 84.399 minta (~96%) a törvényes határokon belül volt. Összesen 3.464 mintában (~4%) túllépték az MRL-t. A mérési bizonytalanságot figyelembe véve 2.207 minta (2,5%) váltott ki jogi szankciókat vagy végrehajtási intézkedéseket.

3.kép: Csendélet variáció I. [(db) → ChatGPT5.2]

3.melléklet: Az EFSA 2022-es jelentésének főbb megállapításai a szerzők szerint   2022-ben az EU MACP által kiválasztott 12 élelmiszertermék: alma, árpa, barack, fejes-káposzta, földi-eper, paradicsom, saláta, spenót, zab (3. kép), továbbá bor, sertészsír és tehéntej voltak. Az EU MACP-ban elemzett minták ~67%-a belföldi, 22% más EU-országból, míg ~11% harmadik országból származott. Összesen 11.727 mintát elemeztek. Ezekből 11.535 mintavétel (~98%) szermaradék törvényes határokon belül volt. Az MRL-t 192 mintában (1,6%) túllépték, ebből 100 mintát (0,9%) esetleg nem megfelelőnek minősítettek, ha figyelembe vették a mérési bizonytalanságot. A 2022-es programok (EU MACP + MANCP) összesen 110.829 mintát tettek ki. Az összes elemzett mintából 106.681 minta (~96%) nem ütközött a törvényi határokkal. Összesen 4.148 mintában (3,7%) túllépték az MRL-eket. A mérési bizonytalanságot figyelembe véve 2.383 minta (2,2%) jogi szankciókat vagy végrehajtási intézkedéseket váltott ki.

4.kép: Csendélet variáció II. [(db) → ChatGPT5.2]

4.melléklet: Az EFSA 2023-as jelentésének főbb megállapításai a szerzők szerint   2023-ban az EU MACP-ben kiválasztott 12 élelmiszertermék a következő volt: bab (száraz), burgonya, hagyma, karfiol, kivi, körte, narancs, rizs, rozs, sárgarépa (4. kép), továbbá baromfizsír és marhamáj. Összesen 13.246 mintát elemeztek. 13.000 minta (98%) szermaradék szempontból a törvényes határokon belül volt. Az MRL-t 246 mintában (2%) túllépték, ebből 135 mintát (1%) nem megfelelőségnek találtak a mérési bizonytalanság szempontjából (nagyon hasonló megfelelőségi arány ugyanazokra az árucikkekre 2020-ban, ami 0,9% volt). Átlagosan az elemzett minták 60%-a hazai volt, 21% más EU-tagországokból, 19% harmadik országból származott. A 2023-as programok (EU MACP + MANCP) összesen 132.793 mintát tettek ki. Az összes elemzett mintából 127.816 minta (~96%) a törvényes határokon belül volt. Összesen 4.977 mintában (~4%) túllépték az MRL-eket. A mérési bizonytalanságot figyelembe véve 2.694 minta (2%) jogi szankciókat vagy végrehajtási intézkedéseket váltott ki.

Az EFSA évente 90-130 ezer minta szermaradékadatait elemzi, ami 12 termék három évre vonatkoztatott eredménye (2.-4. mellékletek). Ez termékféleségként 2.500-3.600 évi átlagmintát jelenthet. Az EU-piacán közelítőleg 4% az MRL-szintet túllépő termékek száma, de csak 2-2,5%, ahol a túllépés jelentősebb. Ez a megengedés, mint magyarázat új keletű. Ha ugyanis hatósági (nem tudományos, mint ahogyan sokan vélik) szermaradékhatárt húzunk, akkor az abból való engedés (kicsi az eltérés, s talán a túllépés nem is igaz – mondják) nem vezethet működő megoldáshoz. Ekkor ugyanis a határt éppen át nem lépőkre is mondhatjuk, hogy az sem biztos, hogy ezek nem lépték túl a határértéket. Szóval a játékszabályok falainak jogi szempontból mereveknek kellene lenniük, ha nem akarunk irányítási anarchiát.

Az EFSA jelentése a hatósági MRL-szintek mellett az akut toxikológiai hatásokat is figyelembe vevő ARfD-értekekre is kitér. Az ARfD (Acute Reference Dose → akut referenciadózis) azt a testtömeg-kilogrammonként megadott maximális mennyiséget jelenti, amelyet rövid időn belül elfogyasztva emberben nem várható egészségkárosító hatás. Az ARfD-túllépések az EU MACP árucikkeinek hároméves ciklusában a következőképpen oszlottak el: grapefruit (193 minta), körte (91), őszibarack (74), narancs (67), alma (59), saláta (49), asztali szőlő (41), édes paprika (37), spenót (34) és banán (32). Az ARfD-túllépések alacsonyabb száma azt sejteti, hogy az MRL-t túllépő mintáknak csupán egy része jelent kockázatot a fogyasztóra. Mindazonáltal az MRL-túllépés ezen esetekben is jogszabályellenes.

Az alma szermaradékértékei az EFSA szerint

Almában LOQ mennyiségben 62 hatóanyag fordult elő és közel 20% (18,6) tartalmazott multi-szermaradékot. Ez az arány a PANE estében magasabb volt, de itt az is kérdés, hogy mikori a mintavétel. Minél távolabb van a betakarítástól, a lebomlás miatt annál csekélyebb a LOQ-közeli érték. Az EFSA 2022-es felméréséhez viszonyítva a PANE 2025-ös felmérése nem újdonság, hanem ténymegerősítés. A különbségek többnyire magyarázhatók a PANE szeptemberi (!) mintavételével, a két felmérés között eltelt időben kivont és esetleg újként elterjedt hatóanyagok eltéréseivel. 2020-2025 között új szintetikus hatóanyag nem került az EU-ban engedélyezésre csak 15 alacsony rizikójú, többnyire természetes eredetű védekezőanyag.

4.ábra: Az EFSA 2022-es felmérésében a kiemelkedő gyakoriságú szermaradékok (megjegyzések: log skála; lila ellipszisben a szermaradék elfordulása a minta %-ában)

Az EU tagországaiban forgalmazott almában nagy eséllyel találkozunk valamilyen szermaradék-mennyiséggel, amiről a hatóságok úgy tartják, hogy az egészségre nem jelentenek veszélyt (<MRL). A hatóanyagok közül a captan, dithianon, pyraclostrobin és trifloxystrobin nevű gombaölő, és az acetamiprid neonikotinoid-típusú rovarölő fordul elő a minták több mint 10%-ában. A 24 hatóanyagból 15 minta akadt, amit MRL-túllépés miatt tüntettek fel. A 4. ábrán ezeket a hatóanyagokat látjuk, de még eseti előfordulású volt: 2,4-D, cyflufenamid, cypermethrin, deltamethrin, fenoxycarb, fenpyroximate, flutriafol, folpet, methoxyfenozide, penconazole, pendimethalin, proquinazid, prosulfocarb, spinosad, sulfoxaflor, tau-fluvalinate, tebufenpyrad, tetraconazole és thiabendazole.

5.ábra: Az EFSA 2022-es felmérésében az engedély nélküli hatóanyagok (megjegyzés: a nyíl a kivonás évét mutatja)

A piacról való kizáráshoz az engedély hiánya is elég, hiszen ekkor a hatóanyag toxikológiája minimálisan nem naprakész, vagy súlyos környezet-egészségügy kifogások merültek fel. Az EU-ban nem engedélyezett, de almában kimutatott eseti előfordulású hatóanyagok: bifenthrin, carbaryl, carbendazim, chlorothalonil, chlorpropham, chlorpyrifos, dimethoate, fenbuconazole, fipronil, flubendiamide, imidacloprid, indoxacarb, myclobutanil, phosmet, propargite, thiacloprid, thiamethoxam, thiophanate-M és triadimenol. Ez 186 mintában (ezek közül 16 még a harmadik országbeli MRL-t is túllépte) fordult elő (5. ábra), amelyeknek bármely kis mennyiségben (LOD, LOQ) való kimutatása is elégséges a piacról történő kizáráshoz.

Rövidítésjegyzék.   ADI – Acceptable Daily Intake (elfogadható napi bevitel): az a testtömeg-kilogrammra számított mennyiség, amelyet egy anyagból élethosszig naponta elfogyasztva sem várható egészségkárosodás; ARfD – Acute Reference Dose (akut referenciadózis): az a maximális mennyiség, amelyet rövid időn belül (egy étkezéssel vagy egy nap alatt) elfogyasztva nem várható akut egészségkárosodás; EFSA – European Food Safety Authority (Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság): az EU független tudományos kockázatértékelő szerve, amely az élelmiszer- és takarmánybiztonsággal kapcsolatos egészségügyi kockázatokat értékeli; EU – European Union (Európai Unió): szupranacionális politikai és gazdasági közösség, amely közös élelmiszer- és növényvédőszer-szabályozást alkalmaz; EU MACP – EU Coordinated Multiannual Control Programme (EU-szintű többéves koordinált ellenőrzési program): az EU által szervezett, egységes módszertanú mintavételi program, amely a leggyakrabban fogyasztott élelmiszerek szermaradékait vizsgálja; FDA – Food and Drug Administration (Amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hatóság): az USA szövetségi hatósága, amely élelmiszerek, gyógyszerek és egyes vegyi anyagok biztonságát szabályozza; LOD – Limit of Detection (kimutathatósági határ): az a legalacsonyabb koncentráció, amelynél egy anyag már jelenlétében felismerhető, de még nem pontosan mérhető; LOQ – Limit of Quantification (mennyiségi meghatározási határ): az a legalacsonyabb koncentráció, amelynél egy anyag megbízhatóan és számszerűen mérhető; MANCP – Multiannual National Control Plan (nemzeti többéves ellenőrzési terv): a tagállamok saját hatósági ellenőrzési programja, amely kiegészíti az EU-s mintavételeket; MRL – Maximum Residue Level (megengedett maximális maradékanyagszint): az élelmiszerben jogilag megengedett legnagyobb növényvédőszermaradék-koncentráció, amelyet nem szabad túllépni; PAN – Pesticide Action Network International (Növényvédőszer-ellenes Akcióhálózat, észak-amerikai központja: San Francisco): nemzetközi civilhálózat, amely a növényvédő szerek egészségügyi és környezeti kockázataira hívja fel a figyelmet; PANE – Pesticide Action Network Europe (Európai Növényvédőszer-ellenes Akcióhálózat): a PAN európai szervezete, amely független vizsgálatokkal és kampányokkal elemzi az EU-ban forgalmazott élelmiszerek szermaradékait; UHPLC – Ultra-High Performance Liquid Chromatography (ultranagy teljesítményű folyadékkromatográfia; címkép): korszerű, különlegesen nagy elválasztási hatékonyságot lehetővé tevő folyadékáramlásos elválasztástechnika; US EPA – United States Environmental Protection Agency (az Amerikai Egyesült Államok Környezetvédelmi Hivatala): az USA szövetségi környezetvédelmi hatósága, amely többek között a növényvédő szerek toxikológiai engedélyezéséért felel.

6.ábra: Az EFSA és a PANE által almában kimutatott szermaradékok almában és azok egyezősége (megjegyezések: pontozott keret – eseti előfordulás; szaggatott keret – gyakoribb előfordulás; folyamatos keret – kimagasló előfordulás)

Amennyiben az EFSA és PANE által publikált, almából talált szermaradék-összetételeket összehasonlítjuk, akkor 37-et csak az EFSA talált, 25-öt mind a két szervezet és 12-t csak a PANE. Az EFSA által feltárt kép – lényegesen nagyobb mintaszámon (hatóanyagonként 1-2 ezer) – még kedvezőtlenebb is (6. ábra), mint amit a PANE által az EU tagországainak boltjaiban kimutatott. Az EFSA 2024-es publikációja azonban különösebb viharokat nem kavart, senki sem fenyegette perrel. Ennél sokkal kínosabb, hogy ezek szerint az agrártárca sem volt eddig tájékozott, hiszen az agrárminiszter felháborodása olyan elementáris volt, hogy azt gondolhatjuk, hogy semmit sem tudhatott az élelmiszer-biztonság területén publikált adatokról. Kik voltak felelősek a szermaradékügyekért hazánkban, ha a miniszter nyolc év alatt ilyen döbbenetesen tájékozatlan maradt? Felkai Beáta Olga (jogász, AM) vagy a ’másik Nagy István’ (állatorvos, Nébih) miként informálták ezekről a fontos, az élelmiszer-biztonságot érintő ügyekről?

Mérlegelés

A European Food Safety Authority évente 90-130 ezer élelmiszermintát elemez az EU-ban. Az almára vonatkozó adatok a 2020-2022 közötti ciklusban a következő képet mutatják: az almaminták 96-98%-a jogilag megfelelt az uniós határértékeknek; az MRL-túllépések aránya 2-4%. Az akut egészségügyi kockázatot jelző ARfD-túllépések ritkák, almában nem kiugróan gyakoriak más zöldségekhez-gyümölcsökhöz képest. Fontos különbséget tenni kimutathatóság és kockázat között. A modern analitikai módszerek (pl. UHPLC) rendkívül alacsony koncentrációkat is képesek kimutatni (LOD/LOQ). Az, hogy egy hatóanyag vagy maradéka jelen van – jelenlegi tudásuk szerint –, nem jelenti automatikusan az egészségügyi kockázatot. Engedély nélküli hatóanyagok használatakor, viszont jogi szempontból fontossá válik, hogy ezek minimális koncentráción (nem csak az MRL fölött) sem jelenhetnek meg a mintában. Az MRL-értékeket toxikológiai biztonsági tartalékokkal határozzák meg. Az EFSA kockázatértékeléseinek lényege, hogy valós fogyasztási kockázatot céloznak meg és becsülnek. Az EFSA kumulatív kockázatértékeléseket is végez (e cikk szerzője szerint ez még az elején tart, lásd majd bővebben a következő cikkben), ezek eddig nem jeleztek rendszerszintű egészségügyi kockázatot az almára nézve. A több vegyszer = nagyobb veszély leegyszerűsítés tudományosan nem állja meg a helyét. Igaz, ennek cáfolata sem történt meg. A potenciális veszély és annak bekövetkezési valószínűsége együttesen adnak tiszta képet.

Ha igaz a miniszter állítása, hogy a magyar statisztika az EU tagországainál jobb, akkor már tavaly olvasnunk kellett volna erről a tárca tényfeltárásában, de semmi ilyen nem történt. Szóval nincs más hátra, mint a Nébih adatainak nyilvánosságra hozatala, vagyis, hogy mennyi minta mérése történt nálunk almában, és milyen maradékokat, milyen mennyiségben mutattak ki. Az adatközlés valamennyi rizikós kultúrára is kiterjedhet. E célra – mint főszerkesztője – felkínálom az Ökotoxikológia szaklap éves egyik különszámát, és így a tájékoztatás folyamatos is lehet. Tessék megkeresni és végre a fogyasztók felé fordulni!

Darvas Béla