(Tudománykövető N^o94)

Az MTA állásfoglalásai szinte kezdetektől úgy jelennek meg nekem, mintha a körzeti vadas-gazda születésnapjára pufogtatták volna el a kínai piacot megjárt, hálás vadásztársasági tagok. Nem látom, hogy az állásfoglalásoknak lenne valamilyen vezetőelve, az egyes megszólalások sorsát utólag értékelte volna bárki is. Az állásfoglalások udvarias, kódolt üzeneteknek tűnnek, de ezeket mintha nem vennék {címkép: Üdvözlet az őrtoronyból [(db) → ChatGPT5]} a lelátón ülők. Ennek pótlására teszek most folytatólagos kísérletet.

6./ 2018. MTA 189. közgyűlése – Állásfoglalás a közoktatás helyzetéről

Az MTA 2018. májusi közgyűlésén 80%-os többséggel fogadott el egy állásfoglalást, amely diplomatikusan bírálta a kormány eddigi oktatáspolitikáját (6. melléklet). Az állásfoglalás kifogásolta többek között a tankötelezettségi korhatár 18-ról 16 évre csökkentését, a szakképzés átalakítását és az egyen-tankönyvek bevezetését, mivel ezek növelték az egyenlőtlenségeket (sic!) az oktatásban. Az Akadémia felajánlotta szakmai segítségét (sic!) egy tudományosan megalapozott oktatásügyi reform kidolgozásához. Ez utóbbi szép gesztus, de az oktatásügy ezzel nem véletlenül nem élt. A géntechnológia kapcsán elkezdett dilettáns tartalmú, megbukott tankönyv után nem csodálkozom ezen. Nem gyakorlat nélküli, indulatos, idős barátainknak való középiskolai tankönyvet írni, amelybe letisztult ismeretek valók (a mezőgazdasági géntechnológiában máig nincs ilyen), amelynek állításai a diákok tudásában már addig kellően megalapozott. Súlyos céltévesztés az, hogy az MTA nyugdíjas korosztályának kell vezetni a jövő generáció középfokú oktatását, vagy a már meglévő ismerethálóból kiszakított alternatív tankönyveket gyártani. Mindenkinek a saját hozzáértési körén belül érdemes maradni, másként könnyen elérkezik, hogy nevetségessé válunk.

Az MTA fel akart lépni az áltudományok ellen is, de miről ismerszenek ezek meg? Viszont ehhez sem volt elég kitartása, az érvelésre energia, és így hamar feladta. Nem pusztán pénzügyi oka van a hazai oktatás színvonalromlásának, ahogy az állásfoglalás szövegében látom. A tanár státuszának társadalmi leértékelése az, aminek a fókuszba kellene kerülnie, viszont itt sem látom, hogy az MTA a későbbi pedagógusmozgalmak élére állt volna, vagy legalábbis minden tekintélyével segítette volna ezt a jogos megmozdulást.

Az MTA általában reagál valamely részletre, kinyilvánítja a jó szándékát, majd elhalkul, visszavonul és várakozik. Nem követi a véleményeinek hasznosulását, ami súlyos hiba. Így szinte minden esetben a vesztes pozíciójába kerül, hiszen felmutatja ellenei előtt a kis transzparensét, majd lazán elszökken.

6.melléklet: Oktatásügyi deficit   „Az oktatás költségvetési forrásokból való részesülésének – oktatási szintenként is – minél előbb és tartósan el kell érnie legalább az EU28 országok átlagát, de az érzékelhető javuláshoz azt meg is kellene haladnia – szerepel a 189. közgyűlés első napjának délutánján elfogadott határozatban. Az oktatásügyben olyan változásoknak kell bekövetkezniük, amelyek egyrészt hatékonyan javítják a jövő kihívásaival való szembenézés lehetőségét, fejlesztve a hajlékony (sic!) tanulási készségeket, másrészt hathatósan növelik az esélyegyenlőséget, csökkentve a családi és regionális helyzetből adódó hátrányokat. Az MTA köztestülete és kutatóhálózata ehhez kész minden segítséget megadni – szögezi le a határozat […] Az oktatásügyben a 2013-ig tartó radikális forráskivonást követően sem konszolidálódott a helyzet – hívja fel a figyelmet az oktatás egyik legfontosabb problémájára az MTA Közgyűlése. A GDP-arányos kiadások 2016-ra Magyarországon ugyan elérték az EU28 országok átlagát, ugyanakkor az óvodai és alapfokú oktatásra 2016-ban Magyarország a GDP 1,3 százalékát fordította az EU28 országok 1,5 százalékos átlagával szemben, középfokú oktatásra pedig a GDP 1,5 százalékát szemben az EU28 országok 1,9 százalékos átlagával […] Az indoklás szerint a további problémák a következők: növekszik a korai iskolaelhagyók aránya, jelentősen torzult az oktatás szerkezete, a megbízható szakmai kontroll elmaradása miatt romlott a tankönyvek színvonala, a családi háttér egyre jobban meghatározza a tanulók kilátásait, növekedtek a régiók, illetve az iskolák közötti különbségek. A pedagógusok bére az egyéb szakmákban dolgozó felsőfokú végzettségűekhez viszonyítva az elmúlt évek béremelései ellenére még mindig az utolsók között van az EU28 országok között. Az indoklás továbbá kitér arra is, hogy a felsőfokú végzettséget szerzők aránya 2015 óta csökken. Komoly problémát fog okozni a négy-öt éven belül előálló tanárhiány, különösen a már ma is feltűnően ellátatlan élet- és természettudományi területeken.”

1.ábra: Az MTA támogatásának változása 2019-re

7./ 2018. Az MTA elnökségének állásfoglalása – Az akadémiai kutatóhálózat védelmében

2018. június 15-én az MTA elnöksége rendkívüli ülésen, egyhangúlag fogadott el határozatot az Akadémia költségvetésének megcsonkításával (40 milliárdról 12 milliárd közvetlen támogatás, az ITM vezető szerepbe tolása) szemben (1. ábra). Az elnökség kinyilvánította, hogy ragaszkodik a tudományos kutatás Alaptörvényben garantált (sic!) szabadságához és az MTA működési autonómiájához. Ne feledjük, a működési autonómia a negyedik alaptörvényi módosítással, 2013-ban megszűnt! Az MTA elnöksége felszólította így a kormányt, hogy az MTA törvényének tervezett módosítását és a 2019-es költségvetési javaslatot ebben a formában ne terjesszék az országgyűlés elé.

Alaptörvény X. cikk: „(1) Magyarország biztosítja (sic!) a tudományos kutatás és művészeti alkotás szabadságát, továbbá – a lehető legmagasabb szintű tudás megszerzése érdekében – a tanulás, valamint törvényben meghatározott keretek között a tanítás szabadságát. (2) Tudományos igazság kérdésében az állam nem jogosult dönteni, tudományos kutatások értékelésére kizárólag (sic!) a tudomány művelői jogosultak. ^*(3) Magyarország védi (sic!) a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát. A felsőoktatási intézmények a kutatás és a tanítás tartalmát, módszereit illetően önállóak, szervezeti rendjüket törvény szabályozza [!]. Az állami felsőoktatási intézmények gazdálkodási rendjét törvény keretei között a Kormány határozza meg, gazdálkodásukat a Kormány felügyeli [!].” (^*2013. április 1-ei 4. módosítás!)

A kutatás szabadságának kérdésében azért álljunk meg egy pillanatra. A kutatásokhoz nem kevés pénz kell (labor, műszerek, terepi munka, publikációs díjak). A forrásokat államok, egyetemek, cégek vagy alapítványok adják, ezek pedig irányt szabnak: azt támogatják, ami politikai, gazdasági vagy társadalmi szempontból számukra hasznosnak tűnik. A pályázatok kialakult értékrendje vagy célja is határt szab a kutatói szabadságunknak. Így a kutató nem szabad a témaválasztásában, azt kutatja, amire pályázati pénzt tud szerezni. A tudomány intézményekben zajlik: egyetemeken és kutatóintézetekben. Itt ranglétra (a vezető kutatók érdeklődése iránymutató), pályázati és publikációs kényszerek működnek. Az, hogy mit tekintenek komoly tudománynak, nagyban függ az aktuális szakmai környezettől. Aki nagyon eltér, az perifériára kerülhet. Bizonyos témák politikailag kényesek: pl. biológiai fegyverek kutatása, génmódosítás, genderkutatás, jelenkori politika. A kutatót törvények, etikai bizottságok és hatóságok korlátozzák. Ennek következménye is, hogy nem végezhetünk bármilyen kutatást, amit érdekesnek találunk. A tudomány hatással lehet az emberekre és a környezetére. A teljes szabadság azt jelentené, hogy bárki kísérletezhet embereken vagy veszélyes vírusokkal, ez viszont nyilvánvalóan elfogadhatatlan. Így a tudomány szabadságát közveszélyessége szerint korlátozzák. A kutatók a saját koruk gondolkodási keretein belül mozognak. Ami egy korszakban valószerűtlen, arra nincs támogatási/pályázati nyitottság. A kulturális beágyazottság szűkíti az egyéni szabadságot. A tudomány szabadsága valójában célkitűzés, amelynek lényege, hogy a vezető tudós minél kevésbé legyen kiszolgáltatva külső kényszereknek, és a tudományos igazságot keresve minél szabadabban választhassa meg kutatása irányát, de teljes, korlátok nélküli szabadság nem létezik, a társadalom, a politika, a gazdaság és az etika határt szab ennek a törekvésnek.

2.ábra: Az ELKH (Eötvös Loránd Kutatási Hálózat) vezető testülete a KTEB (Kutatóhálózati Tudományos Elnöki Bizottság), majd a HUN-REN-é (Hungarian Research Network) az Irányító Testület (megjegyzések: bold betű – vezetők; lila betű tudományos fokozat nem elégséges; piros betű – kormány delegáltak; kék dőlt betűk – kiléptek; zöld betű – MTA elnök)

A kormány 2018-ban az Innovációs és Technológiai Minisztérium létrehozásával a hazai tudománypolitika egységes szemléletű kezeléséért felelős szervezetet hozott létre (2. ábra). A kormány MTA kutatóhálózatának működését érintő kutatás-fejlesztési forrásokat az Innovációs és Technológiai Minisztérium költségvetési fejezetébe utalta. A 28 milliárdból kb. 20 milliárd forint a kutatások témájától független (alapfeladatokkal kapcsolatos) bér- és működési költségeket tartalmazott. Az MTA-val előre nem egyeztetett módosítás tervezete kétségtelenül érintette az akadémiai kutatóhálózat működését, de ez a 2013-as módosítás szellemében történt. Az MTA fölé az ITM került, Lovász László főnöke, aki a működéshez a pénzt adja, Palkovics László lett. Igaz, semmi érdemi nem történt, csak a táplálékláncba befurakodott egy politikai ágens, az ITM, aminek működési teljesítménye a cenzúrázásban merül ki. Megszerezte a jogot (előtte ezért rombolt), de további elképzelése nem volt; építeni nem tudott. A kormány tehát megszerezte az MTA irányításának formális jogát, de ennél tovább a helyzetet még nem gondolta át (3. ábra). Az MTA köztestületi rendszerébe, a közgyűlésbe és elnökség köreibe nem juthatott be, a vezető politikusoknak erre szemernyi esélye sem volt, bár embereik ott voltak (Bódis József, Fülöp Zsolt, Lánczi András, Maróth Miklós, Merkely Béla, Palkovics László, Sótonyi Péter, Závodszky Péter stb.).

A tudomány alapelveit cserbenhagyó ügyintézők közül Palkovics László a kutatóhálózat egészének kormányzati lenyúlását intézte (Maróth Miklós ehhez elég jellegtelen eszköz volt), míg Gulyás Balázs már aktív szerepet vállalt, mikor a társadalomtudományi osztályokról – az alapítókról is megfeledkezve – lemondott, így az akadémiai tudományok kiegyensúlyozott képviseletét rombolta le Magyarországon. Kizártnak tartom, hogy a történelem igazolja a hirtelen támadt vendégötletet (a sztori szerint Darázs Lénárd volt az éceszgéber), amit Gulyás úr kitűnőnek látott.

3.ábra: Az MTA kutatóhálózatának elcsatolása

7.melléklet: Az MTA tiltakozik a költségvetésének átrendezése miatt   „Az Elnökség egyetért és támogatja a Vezetői Kollégium határozott álláspontját, miszerint az MTA ragaszkodik a Magyarország Alaptörvénye ’Szabadság és felelősség’ fejezetének X. cikkében foglalt jogok érvényesüléséhez, azaz a tudományos kutatás szabadságához és az MTA köztestület és intézményei közfeladat-ellátás során szükséges működésbeli függetlenségének megtartásához. Az Elnökség egyetért az MTA elnöke által előterjesztett elvekkel, és támogatja azt, hogy: a 2019. évi költségvetési törvény és az MTA tv. módosításának előkészítése az Akadémiával való előzetes konzultáció nélkül történt, ezért javasolja, hogy a konzultációra időt engedve a törvényjavaslatok ne kerüljenek az Országgyűlés számára előterjesztésre; az intézethálózat fenntartására tervezett állandó, a kutatások témájától független (alapfeladatokkal kapcsolatos) bér- és működési költségek az Akadémiánál kell, hogy maradjanak; a felfedező (bottom-up) kutatások támogatása nem csökkenhet, ezeket az Akadémia egyik fő feladatának tekinti; az intézetek és kutatóközpontok kutatási témáinak meghatározásáról, ezek támogatási arányairól és formáiról, az intézetigazgatók, vezető kutatók kinevezéséről az Akadémián eddig is alkalmazott eljárás szerint kell, hogy döntés szülessen; elengedhetetlen, hogy a tudományos pályázatok értékelését és a döntéshozatalt a terület legjobb szakértőiből álló akadémiai bizottságok végezzék; a tudományos pályázatokon belül az alapkutatást segítő pályázatokat el kell különíteni a célzott (alkalmazott, top-down) pályázatoktól; az előbbieknél minden tudományterület kutatási témáit engedni kell pályázni, és a támogatás odaítélése során csak a nemzetközi mércével mért kiválóság számíthat.”

Az Orbán-kormány intézkedése alapján világos volt, hogy az MTA kutatóhálózatának annektálására készül, hogy ilyen módon gyöngítse a tudóstársaság hitelességét. A kutatóhálózat a tudományos teljesítmény letéteményese, és annak ITM (→ TIM → KIM) alá való rendelése az MTA számára irányítási jogvesztést jelentett. Ekkor még az MTA tulajdonában maradt a legfontosabb érdemi funkcióit vesztő irodaház és a kiadható rendezvénypalota. Dacára annak, hogy a hazai tárcák alá rendelt kutatóhálózatok (ipari és mezőgazdasági) rendre befuccsoltak (lásd utoljára a NAIK példája) korábban. A miniszteriális ügyintézők katonás szemléletmódja és a szabad-szellemű kutatók között nem látok semmiféle lelki rokonságot; akár a víz és a tűz. Kutató önálló gondolatok nélküli adminisztrátort sohasem tisztelt.

9.kép: Pancser-párbaj [(db) → ChatGPT5]

8./ 2018. Az MTA elnökségének alternatív javaslatai

2018 júliusában Lovász László elnök Palkovics miniszter kérésére írásos állásfoglalást és alternatív javaslatokat küldött a parlament előtt lévő 2019-es költségvetési törvényhez (8. melléklet). Ebben kifejtette alapvető fenntartásait a javasolt finanszírozási modell ellen, különösen azt, hogy a költségvetés MTA-t érintő részei és a tervezett MTA-törvénymódosítás veszélyeztetik az intézmény (valójában az MTA irodaházának) működését. Az elnök az MTA két alternatíváját említette meg, de valójában ragaszkodott ahhoz, hogy a kutatóhálózat alapfinanszírozása maradjon az Akadémiánál. Ez a tárgyalási lépés éppoly abszurd (9. kép), mint Palkovics úr eddigi rögtönzései voltak. Nem hihető persze nekem az sem, hogy a szóban forgót az MTA vezetése valós alkuként javasolta. Inkább tűnik nekem a történet már mindkét fél részéről gyalogkakukk-futamnak. Erre a térfélre az MTA-nak – öntiszteleti okból – nem lett volna szabad tévednie.

8.melléklet: A MTA állásfoglalása és javaslatai a kormány T/503 számú, törvényjavaslathoz   „A Magyar Tudományos Akadémiának (MTA) alapvető elvi fenntartásai és a gyakorlati megvalósíthatóságot illető kétségei vannak a 2019. évi költségvetési törvényjavaslat őt érintő részeit és az MTA-törvény módosítására irányuló javaslatot illetően is […] …miniszter úr kérésére saját javaslatokat fogalmaz meg a benyújtott költségvetési törvénytervezettel kapcsolatban. Az MTA két alternatív javaslatot dolgozott ki […] 1. alternatív javaslat: Az MTA-törvény módosítására 2018-ban ne kerüljön sor, a 2019. évről szóló központi költségvetési törvényjavaslatot pedig úgy módosítsák, hogy az MTA címrendben szereplő MTA Kutatóközpontok, kutatóintézetek, MTA Támogatott Kutatóhelyek, illetve Fejezeti kezelésű előirányzatok továbbra is az MTA címsorai között szerepeljenek a 2018. évi költségvetés valamennyi alcímével, a 2019. évre vonatkozó tárgyalások szerinti összegekkel; 2. alternatív javaslat: Az MTA fejezetben lévő MTA kutatóközpontok, kutatóintézetek sor, az MTA Támogatott Kutatóhelyek sor, illetve a Fejezeti kezelésű előirányzatok sorokból az Infrastruktúra fejlesztés működési kiadásra előirányzott összege és a Központi kezelésű felújítások című sorok továbbra is az MTA fejezetben szerepeljenek […] Az MTA fenntartja azt a korábbi igényét, hogy a kormány kutatásért felelős szerve, a továbbiakban az ITM mintegy 5 milliárd forintnak megfelelő forrást fordítson az MTA kutatóhálózatában a tudománypolitikai, illetve tudománystratégiai célok megvalósítására. Az MTA egy évtizede nem kapott az infláció kompenzálására és a részben kormányhatározatok és törvények által rárótt új feladatokra új forrást. A 2018. évről szóló költségvetési tárgyalások során az MTA ígéretet kapott erre a Miniszterelnökséget vezető minisztertől. Ez az 5 milliárd forintból képzett alap működhetne a tervezett kutatási alap részeként is. Évenkénti rendszeres megemelésével néhány év alatt olyan jelentős garantált forrás hozható így létre, amely biztosítja az ITM által meghatározott tudománystratégiai célok megvalósítását.”

10.kép: A Kis-gömböc megjelenik a közgyűlésen [(db) → ChatGPT5]

9./ 2019. Elcsatolás – Az MTA közgyűlésének elutasítása

Az MTA 191. közgyűlése 2019. május 6-án határozatban utasította el a kormány tervét, mely az MTA teljes kutatóintézeti hálózatát kiszervezte. Leszögezték, hogy a kutatóhálózatnak az Akadémiánál kell maradnia, és tiltakoztak az elcsatolás ellen, mind tudományos, mind jogi alapon. Rámutattak, hogy a tervezett lépések sértik az Akadémia tulajdonjogait és ellentétesek a korábbi megállapodásokkal (10. kép); kérték a kormányt, hogy a törvénytervezetből hagyja ki az MTA-ra nézve jogsértő elemeket és tartsa tiszteletben a korábban egyeztetett elveket.

9.melléklet: Lovász László üzenete a vasárnapi demonstráció résztvevőihez   „Az Akadémiai Dolgozók Fóruma által »Szabadságot a tudománynak! Szabadságot az Akadémiának!« jelszó alatt szervezett demonstráció több ezer résztvevője június 2-án, vasárnap 17 óra előtt érkezett az MTA Székháza elé, ahol a szervezők felolvasták Lovász László, az MTA elnökének üzenetét is […] Bízom abban, hogy az akadémikusok, a legkiválóbb fiatal kutatókból álló lendületesek, az akadémiai dolgozók, a teljes magyar kutatói közösség túlnyomó többsége, valamint a magyar tudomány ügye iránt elkötelezett magyar és külföldi támogatóink által megfogalmazott érveket nemcsak meghallgatják, hanem meg is fontolják a döntéshozók […] Megrendítő látni, hogy a különböző tudományterületekről érkezett, kutatói életpályájuk különböző szakaszában járó, eltérő világnézetű és habitusú kutatók milyen aggodalommal emelték fel szavukat a tudomány szabadsága mellett, és milyen egységesen álltak ki amellett, hogy az MTA kutatóhálózata maradjon az Akadémiánál […] Ígérem, hogy érezve a bizalmukat, a következő, valószínűleg sorsdöntő napokban is arra törekszem, hogy a Magyar Tudományos Akadémia maradjon az, aminek ma még mondhatjuk: alapítója, Széchenyi István szellemi örökségének őrzője, a magyar nyelv és kultúra ápolója, a hiteles tudomány legfontosabb hazai központja.”

Nem így lett, és – mi tagadás – nem is volt erre valóságos esély. Lovász László beszéde, amit abszurd módon más olvasott fel, hatástalan volt. Az MTA gyönge szolidaritási aktivitása a CEU, az SzFE és a pedagógusok eseteiben nem maradtak nyom nélkül; most a már leküzdöttek nézték, serényen törölgetett száraz szemmel az MTA vergődését. A politikai küzdelemnek vannak masszív szabályai, az MTA vezetése nem lekezelő ignoranciához szokott, hanem konfliktusmentes kinyilatkozáshoz és messzemenő tisztelethez. Valójában az egész vitafolyamat során az MTA felháborítóan esélytelen volt. Palkovics László feltörölte az MTA vezetésével a padlót (miközben az elnök méltóságteljesen azt játszotta – mi mást tehetett volna? –, hogy nem őt és képviseltét alázzák), minimális empátia sem volt benne. Ő tudja csak, hogy miért gyűlt benne ilyen fokú ellenszenv az MTA intézménye lenne, amelynek akadémikusa volt. Ha viszont az MTA-nak ilyen indulatú emberei vannak, minek akkor ellenség őneki (11. kép).

11.kép: Cserbenhagyás [Magyar Narancs → (db) → ChatGPT5]

10./ 2019. Az Akadémiai Kutatóhelyek Vezetőinek Tanácsa – A kutatási rendszer átalakítása

2019. május 29-én az MTA kutatóintézeteinek főigazgatóiból álló testület közös állásfoglalást tett közzé a kormány törvénymódosítási javaslatáról. Ebben leszögezték, hogy a javaslat ellentmond a Palkovics miniszterrel kötött megállapodásoknak, sérti az Alaptörvényben rögzített tulajdonjogot (mivel ingyenes átadásra kényszerítené az MTA vagyonát), és nem is biztosítja a kutatóhálózat jövőbeni alapfinanszírozását. Az irányító testület összetételére vonatkozó terv teljes politikai kontroll alatt tartja a kutatást, szemben a hivatkozott német modellel, valamint hogy a garanciák hiánya veszélyezteti a tudományos autonómiát. Erre azonban a kormány kiszámítottan nem gondolt.

10.melléklet: Az akadémiai kutatóhálózat vezetőinek állásfoglalása   „A javasolt törvénymódosítások nem felelnek meg az Innovációs és Technológiai Minisztérium és a Magyar Tudományos Akadémia között lezajlott tárgyalásokon elfogadott megállapodásoknak és a sokszor hivatkozott német főhivatású kutatóhálózati modelleknek. A tervezett törvénymódosítások nyilvánvalóan sértik az Alaptörvény XIII. cikkében foglalt tulajdonhoz való jogot, mert kártalanítás és szerződés nélkül határozatlan időre vagyonának ingyenes használatba adására kötelezi az MTA-t, mint magánjogi jogalanyt. A javasolt törvénymódosítások nem biztosítják a kutatóhálózat jövőbeli alapfinanszírozását, alapfinanszírozás nélkül pedig a kutatóintézetek tudományos működése ellehetetlenül. A módosítások szerint az intézményhálózatot felügyelő és irányító testület elnökén túl annak tagjait is a mindenkori miniszterelnök nevezi ki. Ez a megoldás nem biztosítja a valódi paritást, amely a tudomány művelésének egyik elengedhetetlen szakmai biztosítéka. Az irányító testületben nem biztosított a kutatóhálózat képviselőinek részvétele. A javasolt módosítások – a korábbi megállapodásokkal ellentétben – nem tartalmaznak garanciát a kutatóhálózat meghatározott idejű egyben tartására, és bármilyen átszervezés lehetőségét az irányító testület egyszerű – nem minősített – többségének kezébe adják. Aggályosnak tartjuk, hogy az előterjesztés nem rendelkezik arról, hogy a kutatóhálózat tagintézményeinek vezetői a jelenleg hatályos nyílt pályáztatási eljárással és az Irányító Testület minősített többségi döntésével kerüljenek pozíciójukba. A kutatóhálózat tudományos működésének autonómiáját kérdésessé teszi, ha a kutatóhálózat titkárságának gazdasági vezetőjét a felelős miniszter nevezi ki. A módosítások lényegében teljes kormányzati – politikai – irányítást biztosítanak a kutatóhálózat felett, szöges ellentétben a mintának tekintett német gyakorlattal. Ez a törekvés, valamint a Nemzeti Tudománypolitikai Tanács felépítése és abban az illetékes miniszter megnövekedett szerepe potenciálisan veszélyezteti a kutatás és a tudomány Alaptörvényben is garantált szabadságát [Az állásfoglalást a testület ellenszavazat nélkül, két tartózkodás mellett fogadta el.]”

12.kép: A felejtésre szánt békés átmenet emberének (Maróth Miklós) kitüntetése (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)

Természetesen, utólag könnyű okosnak lenni. Az értékrombolás után, ami nem járt együtt építéssel (még csak terv sem volt rá), senki sem bukott bele az Orbán-kormány oldaláról (ők, mint tudjuk minden szolidáris versenyzőt kimenekítenek a játéktérről); mindenki újra hasznosításra került. 2019. június 4. – Benyújtják az MTA-kutatóhálózat átszervezéséről szóló törvénycsomagot (T/6359), amely az Eötvös Loránd Kutatási Hálózat (ELKH) létrehozását célozza, 13 fős irányító testülettel (6 – 6 kormány/MTA delegált + elnök); 2019. július 3. – Az Országgyűlés megszavazza az MTA-t érintő törvénymódosítást, ezzel megnyílik az út az ELKH felállításához; 2019. augusztus 1. – Az ELKH hivatalosan feláll; 2019. szeptember 1. – az ELKH megkezdi a működését, az MTA pedig ettől a naptól a kutatóintézetei nélkül Nowhere Land urává válik.

2019-2022 – Az ELKH (vezetője a Fideszben megérdemesült Maróth Miklós) az MTA korábbi kutatóintézeteinek fenntartója/irányítója. 2022. november – Palkovics László (aligha van nála népszerűtlenebb a magyar tudomány berkeiben) váratlanul lemond, az ITM megszűnésével a tudománypolitikai feladatok a Kulturális és Innovációs Minisztériumhoz (KIM) kerülnek; az ELKH/HUN-REN kormányzati kapcsolattartója ettől kezdve a KIM (miniszter: 2022-2024 Csák János; 2024. júliustól Hankó Balázs, mindkettő pártkatona, egyiknek sincs kutatói múltja). 2023. július 15. – Megújul az irányító testület (13 → 9 fő), a KIM és az MTA elnökének közös javaslatára, a hálózati elnök egyetértésével. Maróth Miklós (12. kép) 2023. július 15-én távozik, utódja Gulyás Balázs Zoltán. 2023. szeptember 1. – névváltás: ELKH → HUN-REN (Hungarian Research Network). 2024. november – megszületik a HUN-REN-ről szóló önálló törvény (2024. évi XCI. törvény), amely szabályozza a működést és a testületi viszonyokat.

(folytatása következik)

Darvas Béla