(Tudománykövető N^o93)

Tudom, dicsérnem kellene, de nagyon felemásnak látom az MTA rendszerváltás utáni tevékenységét. Egyrészt az elhivatottság hatalmas és így a teljesítménykényszer általános, másrészt az elzárkózásra való hajlam (kisebbségi elkülönülés) még az intézetekben is meghatározó, ami a külső vezérlés minden formáját elviekben elutasítja, de az akadémiai kutatással való empátiát sem teszi könnyűvé (lásd egyetemi kutatás, ipari kutatás, matatás stb.). A kasztszerű szemlélet a viszonylagosan sikerteleneket (pályázatképtelen, hazai próféta, lassan haladó stb.) is hamar leválasztja magáról, sőt a fejlesztőkön, innovátorokon és ismeretterjesztőkön sem érezzük a saját falkaszagot. Egyszerűen elkülönül az akadémiai kutató (kompenzál), megkülönbözteti magát, mert talán ez az egyetlen esélye. Így tehát a mai akadémiai kutatást gyakorlati kapcsolataiból formálisan kiszakadt, lassan zárt-osztályra emlékeztető, mégis emelkedett szerzetesrendnek látja a kormány, amelyet irritál az, hogy erre a területre ténylegesen behatolni nem tud. Az MTA tétován és el sem határozottan dacol a politikai realitásokkal {címkép: Az őrzött torony [(db) → ChatGPT5]} éli a saját szigorú, előjogokkal terhelt életét, ami felé már egyre kevésbé áramlanak a társadalom legkiválóbb fiataljai. No future! – mondják az aluljárók kolduló prófétái, akik mellett elsuhant már a jelen. Mindez alig hallatszik már ki a Tiltott Öböl partjain kívülre. A múzeumi raktárakba nem járó társadalom elfelejtette, hogy gyűlik arrafelé valamiféle hagyaték, egy közösség gyűjti szorgalmasan a jövő ideáit, de lassan elmagyarázni sem nagyon akarja, hogy miért. Mióta vette vajon az MTA a fejébe, hogy kiszakítja magát a jelenből (ami abszurditás), és az általa felskiccelt jövőben él csak kizárólagosan. Ennek kapcsán inkluzív audienciát is választott, amit köztestületnek hív; elvileg annak reakcióiból építi fel magát.

Nem így volt ez induláskor, és azt sem tudom, mióta ennyire passzívan elzárkózó a közhasznúság elől az MTA állományának maradéka, amely tulajdonképpen már csak vendégművészekből áll. A kutatóhálózat elcsatolása után nem maradt sajátnak nevezhető versenyző.

Újságokban olvashatjuk, hogy ki és mit ígért a hajdani testületnek. Antall József még biztosan, mások már nem. Szóval rendszerváltás után a hazai tudomány politikai ázsiója mélyre szállt. Kész csoda, hogy még ma is van olyan tehetséges diák, aki errefelé – ebben a szürreálisan ódon közegben – képzeli el a jövőjét. A magyarországi kezdő bérekből (egyetemiekből sem) nem lehet Budapesten, albérletben családot fenntartani, s az egyetlen lehetőség, hogy PhD után gyorsan kimenekülünk valahová Nyugat-Európába vagy azt Egyesült Államokba és ott maradunk. Ha sikeresek vagyunk, akkor úgysem várnak már vissza, mint Szabó Csaba esetében láttuk. Nálunk mintha nem lenne szükség eredeti tudásra, itt azt nem becsülik meg, bár mutogatjuk, ha valaki nagyon messze futott, mint a friss Nobel-díjasainkat. Unos-untalan emlegetjük az eddigi publicisztikáinkban a be nem váltott politikusi ígéreteket, mintha lett volna Antall József után annak komoly kreditje. Nem volt és nem szán pénzt a kormány erre a belső kontrollra. Viszont mit adott a hazai tudomány az államnak/kormánynak/állampolgároknak? Jogos a kérdés, hogy mennyi hasznos tudást gyűjtött és mutatott fel. Ennek vizsgálatára most a rendszerváltás utáni MTA állásfoglalásokat veszem sorba (vajon miért olyan esetlegesek, és a tárgyuk miért olyan súlytalan?), mert azokból kirajzolódhat erről, az idős akadémikusokból álló, az emlékeikből táplálkozó, a jelent már csak folyosói hírekből ismerő vezetőtestületre jellemző kép. Igen, irgalmatlan vagyok; nem vagyok tekintettel. Nem élvezem, még csak nem is tetszik, amit tennem kell. Bánt, hogy bántom, ahová tartozónak gondolom magam. Évtizedekkel ezelőtt már jól nevelten próbálkoztam, és semmi változás. Egyszer a sodródása miatt széthulló MTA-nak is észre kell vennie, hogy a jelenre is fülelnie kell, hogy döntéshozó szerkezete elavult, lassú, harcot, felelősséget, szolidaritást és bátorságot nem felvállaló. Széttépve (lásd társadalomtudományok) rajta kívül is van már élet. Lássuk hát, mit mutatott fel az MTA a rendszerváltás utáni fontos tanácsaiban, amiben a kormány MTA-ról elképzelt kompetenciája is kirajzolódik.

2.kép: Kukoricapollen megtapadása kukoricabibe kacsbokrain (Fotó: Darvas Béla)

1./ 2005: Koegzisztencia/együtt-termesztés (MTA ad hoc bizottság)

Németh Imre földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter azzal a kéréssel fordult az MTA elnökéhez, hogy az Akadémia hozzon megalapozott állásfoglalást a génmódosított, a hagyományos, valamint a biotermékek adott térségben együtt folytatott termesztéséről (2. kép). Az elnöki ad hoc bizottság kijelentette: az ilyen koegzisztencia megvalósítása szakmailag nehéz, sőt talán lehetetlen is rovarmegporzású növények esetében. Szükség van tudományos hatástanulmányokra a GM-növények előnyeinek és hátrányainak megértéséhez. A meglehetősen alacsony színvonalú, a valóságos szakértőket mellőző állásfoglaláshoz többen kritikai értelemben hozzászóltak és lényegét illetően vitatták (Balla László, Darvas Béla, Heszky László stb.) a bizottság véleményét. A vita szerintem természetes ilyen összetett esetben, de továbbmegyek; az MTA állásfoglalása nem jogerős végzés, nem érinthetetlen kinyilatkozás, hanem csak vitaalap. Az MTA ad hoc bizottsága – utólag is világos – bizony az Európai Unió viszonylatában alaposan tévedett, mert a mai napig – 20 év telt el azóta – nem termesztenek GM-fajtacsoportokat Magyarországon, amint Európa túlnyomó részén sem. A következmény az állásfoglalás mellőzése volt, ami után Németh Imre (Agrárszövetség) vetési moratóriumot hirdetett a MON810-es (Monsanto, 1998-) kukoricára, ami ma is változatlan. Az EU úgy lehetetlenítette el a növényi géntechnológiát, hogy további vetési engedélyt nem adott ki, vagy ha kiadott (Amflora → EH92-527-1, BASF; 2010-2013), akkor hamar visszavonta azt.

1.melléklet: Balázs Ervin és társai – Az MTA válasza Németh Imre miniszter kérdésére   „…megállapíthatjuk, hogy a precíziós növénynemesítéssel (sic!) előállított, és napjainkban termesztésbe került vagy a közeljövőben termesztésre kerülő növények szaporodásbiológiai tulajdonságaikban nem különböznek (sic!) az eredeti nem GM szülői vonalaktól. Így a kétféle növény együttes termesztésekor a hagyományos vetőmag-előállítás során alkalmazott genetikai védősávokat célszerű követni annak érdekében, hogy megakadályozzuk a GM és nem GM növények keveredését. Nem tudományos, hanem gazdasági kérdés (sic!) azonban az, hogy a koegzisztencia megvalósítása érdekében meg kell határozni a GM-jelleg kvalitatív és/vagy kvantitatív monitorozásának eljárását és a költségviselés alapelveit. Az innovációs láncban az analízis költségei azt terheljék, aki a GM-jellegből adódó előnyöket élvezi, és azt mindenképpen meg kell akadályozni, hogy a nagyobb költségek miatt elveszítsük a magyar növénytermesztés nemzetközi versenyképességét.”

2000 után semmilyen pályázati lehetőséggel nem találkoztam az ökológiai mellékhatások vizsgálatára, vagyis az MTA Balázs Ervin által vezetett ad hoc bizottsága totális kudarcot vallott a jelent és közeljövőt illetően is. Mindez az érintett egyéni karrierjét (ami egy francia kandidátusi értekezésre épített, másokra érvényes szabályokat kerülő nagydoktori fokozat, majd gyors akadémikusi kinevezés és kapcsolati háló építés) nem befolyásolta. Hosszú ideig vezette Balázs úr az MTA Agrártudományi Kutatóközpontot, és jelenleg is elnöke az MTA Agrártudományi Osztályának. Rejtélyes gyorsaságú, meg nem süvegelt tudományos múltja és a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottságban a GM-fajtatulajdonos multikat képviselő, vitatott főszereplője volt az agrártudományoknak. A hazai növényi géntechnológia kutatói egyébként máig egyetlen fajtajelöltet sem tettek le az asztalra. Nincs gyakorlati értelemben magyar teljesítmény, csak üres, az európai gazdasági érdekeket is figyelmen kívül hagyó önhitt és kritikátlan melldöngetés.

3.kép: Csibike szerint ez a túltolt bicikli [(db) → ChatGPT5]

2./ 2010: Koegzisztencia/együtt-termesztés (Agrártudományok Osztályának állásfoglalása)

A géntechnológia meghatározó (sic!) szerepet játszik az agrárinnovációban, állították az osztály akadémikusai (2. kép), de teljesen alaptalanul. Ugyanakkor addig, amíg biztonságos, kész GM-fajták nem állnak rendelkezésre, nem szabad GMO-t köztermesztésbe vonni – hangoztatták ezt is. Ugye dodonai? A koegzisztencia fogalmát – azaz a GM-, hagyományos és biofajták egyidejű termesztését – csak olyan módon támogatják, amely megfelel az EU elvárásainak. Vagyis az Agrártudományok Osztálya Solti László állatorvos elnökletével semmi érdemit nem mondott. 2005 után, 2010-ben másodjára árulta el magáról az MTA Agrártudományi Osztálya, hogy a maga tesze-tosza módján a növényi géntechnológiában nyomuló multik egyoldalú pártolója. Ebben Balázs Ervin, Bedő Zoltán, Dudits Dénes, míg a biológusok közül Venetianer Pál (semminemű ezzel kapcsolatos kutatást nem végzett!) voltak a szószólók. A kormányzati szintű kudarc megismétlődött, de az érintettek a súlyos bukással most sem azonosultak.

2.melléklet: Az MTA Agrártudományok Osztályának állásfoglalása 2010-ből   „…a Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományok Osztálya 2010. május 26-i ülésén a következő állásfoglalást fogalmazta meg: A világ tudományos és gazdasági eredményeinek tanúsága szerint a géntechnológia egyre inkább meghatározó (sic!) szerepet játszik az agrárinnovációban és az új technológiák megalapozásában   ǁ   A magyar agrárium és így a növénynemesítés jövőbeni versenyképessége a géntechnológia és a genomika eszközeivel hatékonyabban biztosítható (sic!)   ǁ   A környezetbarát agrotechnológiák (sic!) szerepe növelhető a biotechnológia és ezen belül a géntechnológia alkalmazásával   ǁ   Tudományos eszközökkel, nemzetközileg elfogadott szabványok (sic!) szerint kell garantálni az új géntechnológiai termékek egészségügyi, környezet- és talajvédelmi biztonságát, valamint a hosszú távú gazdasági szempontok érvényesülését   ǁ   A géntechnológiával nemesített (GM) növények körüli társadalmi vitában kapjanak meghatározó szerepet a tudományos tények (sic!)   ǁ   A magyar törvényhozás és állami vezetés géntechnológiával kapcsolatos döntéseit az új tudományos eredmények (sic!) fényében javasolt időről időre felülvizsgálni   ǁ   A magyar agrárium versenyképességét az szolgálja (sic!), ha a szabályozás biztosítja az esélyegyenlőséget a növénynemesítők és a gazdák szabad technológiaválasztásában (sic!)   ǁ   Az agrárinnováció érdekében növelni kell az agrár-biotechnológiai oktatás (sic!) és kutatás kapacitásait, finanszírozását és versenyképességét   ǁ   Tudományos ismeretterjesztéssel kell elősegíteni a géntechnológia társadalmi elfogadottságát (sic!).”

4.kép. A mű [(db) → ChatGPT5]

3./ 2013 – Tormay Cécile utcanév (MTA Bölcsészettudományi Kutatóközpont állásfoglalása)

Budapest II. kerületének kezdeményezésére az MTA 2013-ban szakmai állásfoglalást adott ki közterületi elnevezéséről. A Bölcsészettudományi Kutatóközpont megállapította, hogy Tormay nyíltan antiszemitának és fasisztának vallotta magát, nézeteit sosem vonta vissza, így neve nem adható közterületnek. A főváros az állásfoglalás nyomán visszavonta az utcanévtervet. Kellett ehhez valóban az MTA tudása és rálátóképessége? Nem volt a válasz enélkül is teljesen világos (3. melléklet)?

3.melléklet: Tormay Cécile – Bujdosó könyv I-II. (részletek)   „A forradalom nem a magyar nép műve volt. Idegen fajú és idegen lelkű emberek bűne ez, akik soha nem érezték magukat magyaroknak […] A magyar paraszt, a magyar munkás soha nem akarta a forradalmat. A forradalom a zsidóság műve volt, akik ránk akarták erőszakolni idegen kultúrájukat és idegen isteneiket […] A város tele volt zsidókkal, akik mindenütt a hatalmat kezükbe vették. Az utcákon az ő idegen beszédük harsogott […] A zsidóság a magyar vért és lelket rontotta, mindenütt ők álltak a rombolás élén.”

Itt álljunk meg egy pillanatra. Ezt az állásfoglalást is a kormány erőszakolta ki. A 2012. évi CLXXXIX. törvény Magyarország helyi önkormányzatairól kimondja, hogy közterület és közintézmény nem viselhet olyan nevet (a névadás joga önkormányzati hatáskör, de a Kormányhivatal felügyeli), amely a XX. századi önkényuralmi politikai rendszerekhez kapcsolódik vagy a közízlést, közrendet sérti. A törvény szerint, ha vita vagy kétség van egy név megítélésében, akkor a Magyar Tudományos Akadémia véleményét kell kikérni. Ez főként történelmi személyek, események, illetve politikai konnotációval bíró elnevezések esetében fordul elő. Akkor Leonardo di ser Piero da Vinci mégis dolgozzon be az Ikeának (4. kép)?

5.kép: Most a CEU (Fotó: Kovács Tamás/MTI)

4./ 2017 – Tiltakozás a „Lex CEU” ellen

A Közép-európai Egyetemet (CEU) ellehetetlenítő 2017-es törvénymódosításra reagálva, az MTA több tudományos osztálya és bizottsága külön-külön nyilvános állásfoglalásokat tett. Az MTA vezetése és osztályai szolidaritást vállaltak az egyetemmel, és felszólították a döntéshozókat a törvény felülvizsgálatára. 2017. április 4. (Lex-CEU elfogadása előtt): Lovász László, az MTA elnöke nyílt levelet írt Orbán Viktornak, amelyben kérte, hogy a CEU ügyében a tudományos közösség szempontjait is vegyék figyelembe. Kiemelte, hogy a CEU nemzetközi hírű egyetem, és jelenléte fontos a magyar tudományos élet számára. 2017. április 10. (Lex-CEU kihirdetése után): az MTA Elnöksége közleményt adott ki, amelyben hangsúlyozták: a CEU működésének biztosítása közérdek, és az ügy rendezése a magyar felsőoktatás és tudomány érdekében elengedhetetlen.

4.melléklet: A Lex-CEU történései   2017. március 28.: Balog Zoltán miniszter kivételes eljárásban benyújtja a felsőoktatási törvény módosítását, amely később Lex-CEU néven válik ismertté. A parlament gyorsított tempóban tárgyalta a törvényt.   2017. április 4. Az Országgyűlés 123 igen szavazattal, 38 ellenében megszavazza a Lex-CEU-t, mindössze egy hét alatt keresztülvitte a javaslatot. A jogszabályt a kormánypárti többség sürgősségi eljárással fogadta el.   2017. április 10. Áder János köztársasági elnök aláírja a törvényt, noha addigra már tízezres tömegtüntetések zajlottak Budapest utcáin a CEU védelmében. A Lex-CEU elleni demonstrációk a rendszerváltás utáni egyik legnagyobb tiltakozási hullámot jelentették Magyarországon.   2017. április 26. Az Európai Bizottság kötelezettségszegési eljárást indít Magyarország ellen a Lex-CEU miatt. Az uniós testület álláspontja szerint a törvény korlátozza az akadémiai szabadságot és sérti az EU belső piaci szabályait (a szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadságát). Az ügy később az Európai Unió Bírósága elé került.   2017. október 17. A magyar parlament módosítja a felsőoktatási törvényt, egy évvel – 2019. január 1-ig – meghosszabbítva a külföldi egyetemek számára a teljesítés határidejét. Ezt a lépést az európai és nemzetközi nyomás váltotta ki: a Fidesz európai pártcsaládja, az Európai Néppárt tiltakozott a CEU ellehetetlenítése ellen, és az Európa Tanács Velencei Bizottsága is rendkívül problematikusnak minősítette a törvény több pontját. A haladék ellenére a kormány továbbra sem kötött megállapodást a CEU ügyében.   2017 nyara – 2018 eleje: A CEU igyekezett megfelelni az új törvényi feltételeknek. 2017 nyarán megállapodást kötöttek a New York állambeli Bard College intézménnyel, és létrehoztak egy amerikai campust: New York állam hatóságai és az amerikai Middle States akkreditációs bizottság is jóváhagyta a CEU új, amerikai képzési programját. 2018 januárjára a CEU elindított mesterképzéseket New York államban, ezzel teljesítve a Lex-CEU előírásait. Ennek ellenére a magyar kormány nem lépett: bár 2017 szeptemberére elkészült egy államközi megállapodás-tervezet New York Állammal, a kabinet nem írta alá a megállapodást. [A kormány arra hivatkozott, hogy a szövetségi kormánnyal akar megállapodni, csakhogy az Egyesült Államokban az egyetemi oktatás tagállami hatáskör. Szövetségi akkreditációs szervezet sincs.]   2018. április – július: A kormány tovább folytatta a halogató taktikát. Orbán Viktor miniszterelnök az újságírói kérdésekre cinikusan csak annyit reagált a CEU ügyében, hogy jó munkához idő kell, konkrét döntést nem hozott. 2018 áprilisában a Fidesz ismét kétharmados parlamenti többséget szerzett a választáson, ami megerősítette a kormány pozícióját. 2018 júniusában a magyar Alkotmánybíróság az európai bírósági eljárás folyamatára hivatkozva felfüggesztette a Lex-CEU alkotmányossági vizsgálatát.   2018. október 25. Michael Ignatieff, a CEU rektora bejelenti, hogy az egyetem ultimátumot ad: ha 2018. december 1-ig nincs aláírt megállapodás a kormány részéről, akkor 2019 szeptemberétől a CEU minden amerikai akkreditációjú képzése Bécsbe költözik. Ignatieff szerint a kormány valójában nem is szándékozik aláírni a már kész megállapodást – ezt az értesülést az amerikai nagykövet is megerősítette neki. A CEU vezetése ezért felhatalmazta az egyetemet a bécsi campus előkészítésére: Bécs város polgármestere és az osztrák kormány is jelezte, hogy szívesen befogadják az egyetemet, és megadják a szükséges akkreditációs támogatást.   2018. december 3. A CEU hivatalos közleményben bejelenti, hogy elhagyja Magyarországot. Miután a december 1-i határidőig sem született meg a kormány aláírása, a CEU vezetése közölte: kiszorították Budapestről az egyetemet, ezért 2020-tól az összes új hallgató már Bécsben kezdi meg tanulmányait. A CEU Forced Out címmel kiadott nyilatkozata szerint 2019 szeptemberétől minden amerikai akkreditációjú képzést Bécsben indítanak el, míg a már Budapesten tanuló hallgatók befejezhetik tanulmányaikat Magyarországon. A magyar kormányszóvivő (a CEU-n doktorált Kovács Zoltán) a bejelentést Soros-féle politikai blöffnek minősítette, érdemi reakció vagy megoldási javaslat nélkül.   2019. november 15. Hivatalosan megnyílik a CEU új bécsi campusa, és ezzel megtörténik a tényleges kiköltözés. Az ünnepélyes megnyitón Soros György is részt vesz, és bejelenti, hogy további 750 millió euróval támogatja az egyetem jövőjét. A bécsi megnyitó egyszerre volt ünnepélyes és keserű: a CEU esete példátlan az elmúlt évtizedekben, hiszen először fordult elő, hogy egy egyetemet egy EU-tagállamból politikai okok miatt űznek el. Soros az ügyet epikus küzdelemnek nevezte egy elnyomó Orbán-rezsimmel szemben.   2020. október 6. Az Európai Unió Bírósága ítéletet hirdet a Lex-CEU ügyében, amelyben kimondja, hogy a 2017-es magyar törvénymódosítás sérti az uniós jogot több ponton is. A luxembourgi bíróság megerősítette, hogy a Lex-CEU korlátozta a szolgáltatásnyújtás és letelepedés szabadságát, valamint az akadémiai szabadságot az EU-ban, így Magyarország kötelezettségszegést követett el.   2024. október: A magyar kormány – négy évvel az EU-s ítélet után – egy törvénymódosítás részeként hatályon kívül helyezi a Lex-CEU-t. A 2017-ben elfogadott vitatott rendelkezések törlése jelképes gesztus maradt, hiszen a Közép-európai Egyetem addigra már nem működött Magyarországon.

6.kép: Free SzFE (Fotó: Marjai János/24.hu)

2017. április 12. Az MTA közgyűlése is napirendre vette a kérdést, és határozatban rögzítette, hogy a CEU szerves része a magyar tudományos közösségnek, ezért a törvény rendezését sürgetik. Az elvi közösségvállalás ellenére az Akadémia nem vett részt a tüntetésekben – annak ellenére, hogy az Akadémia számos, országosan ismert tagja igen – (5-6. képek), és nem szervezett akciókat; jól nevelten viselkedett (ekkor még ez realitásnak tűnt), inkább hivatalos levelekben, közleményekben próbált hatni a döntéshozókra. Aktivitása visszafogott és méltóságteljes volt. Mozgósításképtelensége talán ekkor tűnt fel az Orbán-kormány számára. 2020 októberében a Színház- és Filmművészeti Egyetem (SzFE) alapítványi szerkezetre történő átalakítása (kekvásítása) ellen szintén csak néhány akadémikus állt ki, de az MTA ezzel kapcsolatban már nem hozott világos állásfoglalást. Holott – mint utóbb kiderült – már csak önvédelemből is tennie kellett volna, hiszen azután a következő célpont saját kutatóintézet-hálózata lett.

Az MTA Lex-CEU-t érintő állásfoglalását a politikai döntéshozók ismét figyelmen kívül hagyták, és ezt már a választók is vették (4. melléklet). Az MTA intézménye súlyos és nyilvános diplomáciai vereséget szenvedett, ami a továbbiakra nézve hagyományt teremtett, hiszen az MTA hiteltelenítésébe az Orbán vezette Fidesz-KDNP máig nem bukott bele.

5./ 2017 – Állásfoglalás a precíziós gén- és genomszerkesztésről (Biológiai, Orvosi és Agrártudományi Osztály)

A három osztály állásfoglalását (én inkább smoncagyűjteménynek nevezném) elfogadta az MTA elnöksége, illetve a közgyűlés is (5. melléklet). A genomszerkesztés (például CRISPR/Cas9 technológia) alapvetően különbözik a transzgenikus (fajidegen géneket használó) GMO-tól. A genomszerkesztés fajidegen gének nélkül valósítható meg, és pontosabb, természeteshez hasonlóbb módosításokat tesz lehetővé (7. kép). Az MTA párbeszédet és társadalmi vitát sürget az új genomszerkesztési eljárások kockázatairól és lehetőségeiről, különös tekintettel az oktatás szerepére az új ismeretek terjesztésében. Az állásfoglalás összhangban áll az Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (EASAC) hasonló állásfoglalásával, ami észszerűbb, a technológiai valóságot és kockázatokat jobban figyelembe vevő szabályozást sürget. Az állásfoglalás-közvetítés hatás nélkül maradt, pontosabban a gyógyszerészeti géntechnológia elfogadott hazánkban, míg a mezőgazdasági elutasított. A helyzet az, hogy ezen a területen a géntechnológiának nem volt olyan fajtája/terméke, ami kivívta volna a fogyasztók érdeklődését. A mezőgazdasági géntechnológiából való kimaradás az EU számára eddig semmilyen gazdasági hátránnyal nem járt. Meglepő számomra, hogy az Agrártudományi Osztály nem okult a 2005 és 2010-es ebbéli kudarcaiból (szövegeiben ugyanazok a személyek, ugyanazt mantrázták két lényegileg eltérő technológia kapcsán, önkritikának nyoma sem volt), és úgy gondolták, hogy a hazai eredménytelensége ellenére is a géntechnológia bármilyen formája kiemelt kormánytámogatást érdemel. Lehet ilyesmiért közbizalom-javulást várni?

7.kép: Virágzó omniszarvas [(db) → ChatGPT5]

5.melléklet: A génszerkesztés MTA hírverése   „Az utóbbi évek forradalmi (sic!) változásokat hoztak az élettudományokban, elsősorban a genetikában, főleg a genomszerkesztés (genome editing) megjelenése és robbanásszerű (sic!) térhódítása miatt […] A genomszerkesztés esetében lehetőség van arra, hogy más fajból származó, idegen gén beépítése nélkül lehessen az élő szervezetek tulajdonságait jobbítani (sic!) […] Sikeres kísérletek tanúsítják, hogy a genomszerkesztési módszerek eredményesen alkalmazhatók betegség-ellenálló gabonafélék (sic!), hímsteril kukorica vagy gyomirtószer-rezisztens növények előállítására. De van gazdasági haszna a génszerkesztéssel kialakított vírus-ellenállóságnak is. A genomszerkesztés lehetőségeit kihasználják olyan állatok (sertés) kinemesítésekor, amelyek emberi szervdonorként hasznosíthatók […] Az élettudományi osztályok által támogatott előterjesztést Dudits Dénes, Kosztolányi György és Venetianer Pál, az MTA rendes tagjai készítették 2017. október 30-án. Az előterjesztést 2017. november 28-án ellenszavazat nélkül támogatta és fogadta el az MTA Elnöksége.”

Az MTA háromszor veszítette el a rosszul megválasztott csatahelyszín miatt az első modellértékű tudománypolitikai ütközeteit. Mindennek kapcsán szerintem elveszítette a társadalmi hitelességének a meghatározó részét, amit a rendszerváltásig birtokolt. Ebben a párbeszédben az MTA képtelen volt hatékony és eredeti (csak az EASAC után loholt) ismeretterjesztésre, továbbá rokonszenves, óvatos, nemzeti álláspont kidolgozására. A szószólók közül sem Kosztolányi, sem Venetianer úr semmi érdemit nem tett le a géntechnológia tudományának asztalára. Csak előtérbe tolakodtak; véleményük a tudomány felszínén sütkérező és bulvárértékű volt. A mezőgazdasági géntechnológia MTA általi támogatása, az azzal kapcsolatos három csata elvesztése szerintem súlyosan aláásta az egész MTA szakmai hitelességét a döntéshozók előtt. A választópolgár valószínűleg csak azt fogta fel az ismétlődő esetekből, hogy az MTA harmadjára bukik el ugyanabban a kérdésben, amiben még a civil szervezetek is tájékozottabbak. Ez a hazai oktatás és ismeretterjesztés súlyos mulasztásának következménye. Mintha az MTA vezetői mára már nem tudnák, hogy az akadémikusság valójában felelős tudománypolitikust jelent, aminek magas szinten meg kellene felelni. Lehetséges, hogy a közgyűlés nem is tudja, hogy ilyen képességű vezetőket kellene választania? Lehetséges, hogy az elnökség nem ismeri jól a szóvivőit, akiket átmenetileg vezető szerepbe emel?

(folytatása következik)

Darvas Béla