Bezárás
K+F+I pillanatképek

Sikeres pályázás – A közelmúlt gesztusa újra gondolva

Tudománykövető (No28)

MTI (bcsy/gjé) – NKFI: sikeresek az idei innovációs pályázatok (2018. december 19.)

Az MTI hírét, aminek eredete az NKFIH – úgy látom – nem röpíthette még szét a hazai média. Pár megyei lapban látom a hírt – ahogy ez lenni szokott – kommentár nélkül. Talán majd később, ha egyáltalán. Viszont mi a célja ennek az optimista tényállításnak a mai ITM vs. MTA párbajban?

Sikeresen zárultak az idei innovációs pályázatok, a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFI Hivatal) pályázatain a meghirdetettnél nagyobb összeghez, összesen csaknem 80 milliárd forinthoz jutottak a jelentkezők – közölte szerdán az NKFI Hivatal elnöke.

Mitől is sikeres egy pályázat? – tűnődöm. A bírálatok során a bírálók a pályázati felajánlásokat elfogadásra alkalmasnak találták? Ez még önmagában a pályázatokról semmit sem mond, hacsak azt nem, hogy jól megírt ötleteket olvastak azok, akik bíráltak. Évtizedek óta van szerencsém ehhez a munkához, így én meglehetős szkepszissel fogadom ezt a hirtelen jött változást. Viszont a sikeresség az mindenképpen az elkövetkező, KFI-munkával töltött években derül majd ki, vagyis jelenleg hurráoptimistán az ajánlatoknak örülhet csak a NKFIH elnöke. Ez sem kevés, afféle ritkán pozitív hozzáállásról tanúskodik.

Birkner Zoltán az MTI-nek telefonon elmondta, hogy a támogatás kétharmada vállalati kutatásokhoz, egyharmada pedig felfedező kutatásokat végző kutatókhoz és kutatócsoportokhoz került. Utóbbiak közül csaknem minden harmadik, a vállalatok közül pedig majdnem minden második pályázó sikeresen szerepelt a kiírásokon – tette hozzá.

Ez a számomra nem teljesen világos, mióta az „OTKA” pénzét is ez a hivatal osztja el, persze a hajdani zsűri és kollégiumi felépítmény javaslatai alapján. Annak idején csak az †OTKA Bizottság szélnek eresztése történt meg. A kétharmad/egyharmad arány mintha javított volna valamit az alapkutatások (vö. a pálinkási felfedezőkutatások) és a vállalati kutatások arányán, de ebben valóságos tények nélkül nem lehetek biztos. Viszont ez aligha lehet az új adminisztráció eredménye, hiszen a februári kiírás még a Pálinkás-féle adminisztráció munkája volt. Birkner úr viszont csak júliustól ül ebben a székben. Talán említenie illett volna ezt a tényt. Pálinkásnak a véghajrában – amikor már csalódtak benne – még sikerült javítani a felfedező kutatások támogatási arányán?

Én személy szerint a telefoninterjú műfaját is furcsállom 80 milliárd forint magasságában. Aprópénz lenne ez? A meglehetősen szerény kutatói teljesítményt felmutató Birkner Zoltán (földrajz-történelemszakos középiskolai tanár, pénzügyi szakközgazda), akinek a „kutatási területe az innováció” azonban bizonyára tudhat valami jövőbemutatót. Nehéz lehet azonban †Pungor Ernő és Pálinkás József árnyékából indulni.

A pályázati keret túllépését – mint mondta – az tette lehetővé, hogy az NKFI Hivatalt felügyelő Innovációs és Technológiai Minisztérium tárcavezetője, Palkovics László a következő években bővíteni szeretné az innovációs támogatások fedezetét.

Ez így most dimenziót is kapott. Palkovics miniszter osztogat (bár a körülményeket ehhez még Pálinkás József teremtette meg); megmutatja, hogy adni is képes nemcsak követelni. Persze nem konkrétan az MTA stábja felé gyakorolt gesztus ez (a követelés az persze az MTA-ra szabott), hanem a nemzeti KFI-társadalom felé (~16.000 fő), amelyet persze az MTA köztestülete alkot. Ehhez járulnak a vállalati és káefté-kutatók. Róluk elég keveset tudunk, de a statisztika szerint léteznek.

A hivatal vezetője azt ígéri, hogy jövőre a vállalatok innovációs kutatásai és az egyetemi-vállalati együttműködések, a legjelentősebb társadalmi hasznot hozó innovációk számíthatnak a legnagyobb segítségre. A kormány ezen felül – fogalmazott – kiszámítható és biztos támogatási rendszert dolgoz ki az egyetemi és akadémiai kutatóintézetek számára is.

Innovációs kutatás? Mi lenne az? Az innovációs lánc alapesete úgy néz ki, hogy van kutatás (K), aminek eredményeiből a fejlesztés a gyakorlat számára hasznosít részeket (F), és a gyakorlatban való hasznosulást segíti az innovációs tevékenység (I). Mi fed tehát a „vállalatok innovációs kutatásai” szómágia? Tény, hogy a mai hivatali elképzelés szerint a befizető innovátorok vannak előnyben, és főként akkor ha egyetemi-vállalati együttműködéssel állnak elő. Nyugi, a kormány azért majd az akadémiai kutatás számára is kimunkál (jövőidő) ezt-azt. Félév erre nem volt elég. Kér még pár apróságot, amit lehet előbb és azonnal teljesíteni.

Birkner Zoltán a következő évek legfontosabb feladatának nevezte a támogatások egységesítését mind az alkalmazott, mind az alapkutatások számára. Kiemelte az innovációs gondolkodásmód népszerűsítését, társadalmasítását, hiszen – tette hozzá – Magyarország legértékesebb erőforrása a tudás, amellyel a világszinten felmerülő kihívásokra is választ adhat.

Nos, ez az a tartalom, amitől a hazai kutatótársadalom aligha érzékenyül már el. Úgy húszéves ígéret ez; van egy kis szaga. A sürgölődő hivatalból küldött telefonüzenet lenne az innovációs gondolkodásmód „társadalmasításának” nyitánya? Érti, aki érti.

Az NKFI Hivatal vezetője abban bízik, hogy a pályázatok legeredményesebb résztvevői nemzetközi kiírásokon is sikerrel indulhatnak, így új forrásokkal bővíthetik a magyar innovációs rendszert.

A nyertesek tehát mindent visznek, rájuk számít a hivatal? Mi lesz azonban a feltörekvőkkel, akik még most csak a jövő? Szóval, akik nyertek, azok hozzanak el nemzetközi pályázati pénzeket is, ebbe az „innovációs rendszerbe”. Ez lenne a telefonos szpícs feltételes módban írt lényege? Elégséges biztatás lesz vajon ez a most is hátrébb sorolt akadémiai kutatás felé?

Daedelon

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom