Kukacok és pondrók – Az európai akadémiák Mikulás napi üzenete

Pekingi uzsonna (Fotó: Darvas Béla)
Pekingi uzsonna (Fotó: Darvas Béla)

Tudománykövető (No20) – MTI: Laboratóriumi hús és rovarok – Alternatív élelmiszereket ajánlanak az európai tudósok (2017. december 4.): Európai tudósok: a globális fölmelegedés miatt az európaiak egyenek rovart, algát és laboratóriumi húst (444.hu – december 5.); Európának változtatni kell táplálkozási szokásain – az EASAC állásfoglalása (MTA – december 5).

A pro-GMO szervezetként is bemutatkozó Európai Akadémiák Tudományos Tanácsadó Testülete (European Academies’ Science Advisory Council, EASAC) egyike az európai akadémiai tudomány ügyében felkent operett társulatoknak. A kijelentés után azonnal megkövetem azokat, akik ismerik az örökbecsű egylet méhek érdekében, a neonikotinoidok ellenében kifejtett aktivitását, illetve akik a géntechnológiai úton módosított alapanyagokból készült élelmiszerekre kitartóan sóvárognak. A hazai hírek szerint azzal lepett meg bennünket az akadémiai társaskör, hogy azt gondolja, hogy táplálékaink között a rovaroknak vezető helyre kellene kerülniük. Sokan vagyunk (vagy leszünk), de találjuk fel magunkat, ne éhezzünk, csapjunk le végre a mélabús pondrókra.

Aranka nálunk a semmit sem túlbonyolító dietétikai szakértő (varázspálcája a fürge botturmix), és nem is kerülte el ez a hír a figyelmét. Van idehaza molyos liszt (Plodia interpuctella) – mondta szemrebbenés nélkül – akkor nem szitálom ki. Veszek hozzá gesztenyemasszát (Aésnek itt mindjárt ötlete támadt) és teljesen eurokonformok leszünk. A gesztenyeormányos (Curculio elephas) kukaca mindig is bejött a távollátókból álló családnak.

A garnéla és egyéb ízeltlábúak (Arthropoda) nálam rendben is vannak, bár azért ezek víziek, és rákféléknek mondjuk őket. Ez a mostani felszólítás viszont nem valószínű, hogy róluk szólna. Gondolom akkor azt mondta volna a drámairodalomban jártas versenyző, hogy ha nincs hús, hát egyetek rákot. A képzeletbeli hercegnő is azon a véleményen volt: „Ha a szegényeknek nem telik kenyérre, akkor egyenek kalácsot.” Hovatovább pár éve Pekingben az Ízek utcájában láttam én olyanféle dolgokat is nyársra húzva, amiket nem igazán akartam. Ott helyben megsütötték és jöhetett az égetett cukor színű selyemhernyó bábja, a fekete skorpió, a ropogós sáska és az óriás százlábú is. Gyerekkoromban valamelyik világutazó (akkor még volt ennek a szónak jelentése) könyvében arról olvastam, hogy az izzadós szakácsné csaliként kint ült a fedélzeten a tömését hullató foteljében, és fogdosta a rá szállt legyeket, majd ott helyben megette. Nem hittem el. Reality show-kba is belekukkantottam már (gyors csatornaváltások között), ahol rovarokkal tömték a ronggyá alázott celebeket. Látványnak is elég disszonáns volt; a tartósan magukat ünneplő műsorvezetők persze élvezték.

Álljunk meg egy megfakult pillanatra. Európában, illetve Magyarországon nincs/nem lesz élelmiszer, vagy máshol? Kopárrá tarolta már a sziki pusztát a globális napmeleg? Várjuk már a nagy sáskarajzást, amikor az égből végre manna hull alá? Illetve ez most valamiféle európai előre takarékoskodási rendszer? Adj most, és ne követelj később – persze nem így van ez a japán mondás, de ennek ne fussunk most újra neki. Viszont, ha most nem eszem meg a csirkeláb-kocsonyát, akkor az eláll húsz évig és visszakapom majd a Nagy Közös Európai Raktárból, vagy legalább is a kedveseim? Örökül hagyhatom a letétet (körültekintően megspórolt élelmiszereim), miközben most tücsköt és bogarat (amit fürgén meg tudok még a bokrokon fogni) eszek? Váljunk menten rovarevővé feleim, dicső kárpátmedenceiek? A sünbáló is ilyenféle, és a húsa az elmondások szerint pránadús. Akkor táplálék-konkurensünkké válik a beste? Egyáltalán komolyan kell vennünk ezt a hírt – vetette közbe Tóni. Az írás elején még rovar, alga és szöszmösz fogyasztásra biztatnak, majd a végén a genomszerkesztés eredményeinek azonnali elfogadására.

Nézzünk akkor utána az eredeti hírnek. Gyorsan kiderül, hogy megkomolyodhatunk. Nagyon mást találunk az EASAC eredeti útmutatásában, mint amire a fenti egyre vidámabb hazai tudományos hírek vonatkoznak, amelyek a rovarevést innen kimazsolázták. Ehhez tudni kell, hogy az EASAC a Föld élelmezés-biztonsága felé elkötelezett. Ez nem azonos az élelmiszer-biztonsággal. Az előző arról szól, hogy biztosított-e egyáltalán az élelmiszer-ellátás, míg az utóbbi arról, hogy az élelmiszer-piacon felkínált élelmiszer fogyasztása biztonságos-e? Jókora a különbség. A Föld élelmiszer-ellátása a növekvő lakosság miatt sok helyen már most aggályos. Hol lehetnek még fel nem használt tartalékaink?

Európa, Észak-Amerika és Ausztrália viszont amiatt mantrázik, hogy a neki szállított élelmiszerek fogyasztása egyáltalán biztonságos-e. A fejlődő országokból Salmonella, mikotoxin és idejétmúlt növényvédő-szermaradékot tartalmazó élelmiszerek érkeznek hozzánk. Kína, Törökország és India élen járnak ebben. Európában nincs nyoma még annak, hogy az éhezés napi realitás, vagyis jönnie kell az algának, pondrónak és sejtkultúrákból kitüremkedő szöszmösznek, legyen ez utóbbi bármi is. Az európai polgár tehát nem hisz – joggal – a szemének, hogy miért lepkebáb-saslikot, pirított vándorsáskát, rovarburgert, tücsköstésztát és tücsökkenyeret kellene ennie, ha az évi kidobott/megromlott élelmiszereinek aránya még igen tetemes, és háziállatai sem ehetnek moslékot.

Talán a mai tudományos hírkezelés gyakorlatának ismeretében – a kis színesek seregletében – az, hogy az EASAC kiadványa másról szól, mint amit belőle kiemeltek, meg sem lep igazán. Csak hozzánk érkezik el a kiadványnak ez a tragikomikus nézete? Körkörös gazdaságról olvashatunk a brosúrában, ahol csekély a hulladék, s ahol a produkcióban a fenntarthatóság eszmeisége a vezető helyen áll. Felveti ez a kiadvány, hogy a Föld lakosságának a húspótlás alternatíváit kellene végre megfontolnia, ha már a születésszabályozás ügye igen döcögősen halad. Miért is?

Hazánkban is rástartoltak erre a K+F irányra. Verbális – ebben verjük egész Európát – fehérjeprogram indult tegnapi határidővel. Nálunk azonban ez még a takarmányozás területe, vagyis nem a pattogatott gyászbogár-szotyola árusításának bevezetése van még napirenden. A baromfiak közül nem is egy rovarevő. A kérdés az, hogy milyen nem hasznosított hulladékunk van, amiben rovarlárvák tömege nevelhető fel. A mostanában együgyűen gyűlő szerves trágya történetesen ilyen, és azt a légy- és bogárfajok ezrei nem vetik meg. Lehet a rovarlárvákból fertőtlenítés után rovarlisztet is készíteni és bekeverni a takarmányokba? Más véleménnyel volt erről Fazekas Sándor: „Nem engedhetjük, hogy az agrárcélú uniós támogatásokat a jövőben más célokra, például a bevándorlási kérdés kezelésére, avagy a vegyi úton előállított élelmiszerek gyártására, klónozott, génmanipulált, vegyszerekkel, LED-világítással felnevelt növényekre, ipari parkokban, konténerekben, tartályokban előállított, avagy rovarfehérjékre épülő »húsféleségek« előállításának támogatására csoportosítsák át.” Mintha ez a kirohanás éppen a szóban forgó K+F törekvést bélyegezte volna meg előre.

Miért kínálják azonban EASAC kiadványai olyan erőteljesen a géntechnológia eredményeit? A több száz gyakorlatba került genetikai esemény (event) között nincs még olyan, ami a potenciális termést növelné. A kártevőktől (ízeltlábúaktól és gyomoktól) megmentett termék az, amiről ma még beszélhetünk, mint hozadék, és korántsem arról, hogy ez a módszer alkalmas a Föld élelmezés-biztonságának stabilizálására. A kutatás persze itt ezerrel ígér, mint tette ezt korábban is. Nem ezt kellene azonban tennie, hanem a források felmérése (vö. a Föld eltartóképessége) után az azzal arányos lakosságszám kialakítására törekedni. Mindezt nem támogatja a világvallások szaporodáspártisága, amihez sok helyen a családtervezés fogalmának ismeretlensége is társul. Ennek súlyos következménye napjaink népvándorlásai. Erősíteni fogja majd ezt a gazdasági migrációt, a globális felmelegedés hatása, hiszen a klímamenekültek nagyja még ezután érkezik Európába.

Az esetleges csótányfogyasztáshoz (jelzem, a belvárosi kerületekben bárki gyorsan jól lakhat) viszonyítva még a GMO is kedvezőbb perspektíva? Az EASAC kreatívjai kitalálták végre, hogy miként kell étvágyat gerjeszteni a Cry-toxinos csemegekukoricára, a szintetikus szöszmöszre és a glyphosate-szermaradékot tartalmazó, rákkeltéssel gyanúsított terményekre? Viszont sáska helyett nem lehetne – legalább átmenetileg, amíg hozzászokom –, hogy inkább lisztkukacot, sajt- esetleg cseresznyenyűt vagy óriásdarázsbábot válasszak? Az utóbbiból készült curry-t ettem Mauritiuson. Olyan volt, mint a lütyő, mellényúlós szakács által ízesített rántotta, ami előtt és után is alkoholos fertőtlenítést alkalmaztunk. Mint mondjak – halványak az emlékeim. Viszont az EASAC nagyestélyis operabáljain már ilyen gourman cuccokat szolgálnak fel? Remélem. Holnapra le is mondom a lakásban tervezett rovarirtást.

A következő rész címe: Távozók – Ipuh genomja

Daedalon

 

  • Mihalovic Dusan

    Minden relatív. Egy hithű muzulmán inkább meghal, de nem eszik disznóhúst.