(K+F+I pillanatképek: No35)
Menni kell – mondják a végrehajtó köztisztviselők –, s hogy miért, de főként kiért, az most nem az ő dolguk. Ügyvezérelt aktivitás folyik, és hamarosan a Tervező asztalán lesz a megoldás, ami felé a tavaly november-decemberi kormányhatározatok vezetnek.
Meggyőződésem, hogy a megoldás találkozik majd az elrendelő helyeslésével, még ha sajnálkoznak is lefelé a beosztott vezetők.
*
Nézzünk kicsit vissza a múltba. A körülbelül 10 milliárd értékű rózsadombi ingatlankomplexumra minden kormányzati ciklusban megjelentek azt figyelmesen méregető vállalkozói csoportok, vagyis a Herman Ottó út 15-ben dolgozó Magyar Tudományos Akadémia Agrártudományi Kutatóközpontja (ATK), továbbá a Nemzeti Agrártudományi és Innovációs Központ (NAIK) itt helyet foglaló, jelenleg két-két intézetének (és jogelődeinek) dolgozói évtizedek óta érzik a fenyegetést, hogy hamarosan kiköltöztetik őket.
A magyar szőlőfajtákat 1875-ben, országos károkat okozva, egy újonnan behurcolt betegség, a filoxéra támadta meg. Ezért 1880-ban Herman Ottó javaslatára a Tisza Kálmán-kormány a Törökvész-dűlőn létrehozta az Országos Filoxéra Kísérleti Állomást, majd – minthogy akkoriban szőlőültetvény volt ezen a dombon (13. kép) – 1881-ben a Borvizsgáló Állomást. Az előbbi intézet átszervezésével 1890-ben Bethlen András miniszter létrehozta a Magyar Királyi Állami Rovartani Állomást, utóbbiból Mezőssy Béla miniszter 1917-ben rendeletben alapította meg a Magyar Királyi Mezőgazdasági Növénytani és Szőlészeti Intézetet. A kutatótelep tervezője az akkori idők egyik legrangosabb építésze, a Gozsdu-udvar, az Andrássy úti Saxlehner bérpalota és a Széchenyi Gyógyfürdő tervezője Cziegler Győző volt (a terveket 1901-ben hagyta jóvá a főváros). A historizáló eklektikus stílusú hét épület kivitelezése is magas szintű volt: tornyos tetők, klinker tégla, az épületek homlokzatain terrakotta díszítések, vörösmárvány-lépcsők és kovácsoltvas-korlátok. A laboratóriumok felszereltsége megütötte az akkori világszínvonalat, vagyis hét évvel a párizsi Institut Pasteur megalapítását megelőzően kiemelkedő tudományos kapacitást hoztak létre.
A Herman Ottó úti telephelyen ezt követően a változó állami K+F igényeknek megfelelően további szervezeti változásokra került sor: létrejött a Magyar Királyi Növényvédelmi Kutató Intézet (1932), majd az Agrokémiai Intézet (1949) továbbá a Konzerv-, Hús- és Hűtőipari Kutató Intézet (1949). Ez utóbbi egyes osztályaiból új telephellyel önálló iparági kutatóintézeteket szerveztek (1959), és a Herman Ottó úton maradó részlegekből megalapították a Központi Élelmiszeripari Kutató Intézetet. A minisztériumi tárcától két intézet is ingóságaival együtt a Magyar Tudományos Akadémiához került: először az Agrokémiai Intézet (1955), majd a Növényvédelmi Kutatóintézet (1981).
A Növényvédelmi Kutatóintézet egykori igazgatói, Jermy Tibor és Király Zoltán szerint a hatvanas években, két alkalommal is felmérték már a telek épületeit. Első alkalommal pártfőiskola, a második alkalommal a János Kórházhoz tartozó tüdőszanatórium létesült volna itt.
13.kép: A Herman Ottó út 15 hatos, kettes és hármas épületének korabeli képe (Fotó: Divald)
14.kép: A Herman Ottó 15 sérült kettes épülete (MTA ATK TAI) lapos tetővel 2015-ben (Fotó: Darvas B.)
*
A mezőgazdasági tárca kutatóintézeteinek jelentős részét a nyolcvanas években kutató-fejlesztő vállalatokká alakították, mondván, éljenek meg a hazai piacon. Próbáltak is szaporítóanyag-értékesítésből fennmaradni, de nem ment, így folyamatosan épültek le. Egy részük egyetemekhez került, más részük a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zrt-nél (MNV) várta a vásárlót. A mezőgazdasági F+I intézetek végső kiárusítása ellen, mint ellenzéki képviselő Ángyán József tett sokat. Ő tette nyilvánvalóvá, hogy ezeknek a hajdani intézeteknek a területén pusztul a fajtakincs, a magyar nemesítők generációinak munkája.
A fentiek nem vonatkoztak a Herman Ottó úti kutatóintézetekre, melyek megmaradtak a kutatásnál. Ez azonban nem tette könnyebbé az intézetek túlélését, hiszen a kutatási aktivitás fenntartásához jelentősebb állami költségvetési vagy pályázati támogatásra lett volna szükség.
Ángyán József tervei nyomán, de már Czerván György vezetésével a gyümölcs-, szőlő és zöldség „kutatóintézeteket” visszacirkuláltatták a minisztérium alá a 2014. január 1-jével megalapított NAIK-ba, de ekkor már az utólag érkezett intézetekben kutató alig volt. Újra kellene építeni ezeket a kutatóközösségeket, amihez sok pénz, idő és értő irányítás szükséges. Nem látható azonban tartós kormányzati elhatározás a finanszírozáshoz. Ciklusok vannak, a kutatás szempontjából percnyi távlatok. Másra kell a közpénz, mondjuk stadionokra, vagy most éppen a kormány várba költöztetéséhez. Újra feltámadni látszik hát a kutató-fejlesztő vállalatok délibábos gondolata. Hasznosítsák magukat a termelésben, legyenek termékek! Jogászvégzettségű vezetőgeneráció fedezte fel újra a már gyakorlatban megbukott gondolatot.
Nincs működő mezőgazdasági technológiatranszfer termelésintegrátorok nélkül, és csak gazdag mezőgazdasági gyakorlat vásárolhat innovációs eredményeket. Innovációs eredményeket kellően felszerelt és tartósan támogatott kutatóintézetek képesek létrehozni, ahol többgenerációs kutatóállomány alakult ki. Nálunk ebből egyik összetevő sem sérületlen. Az MTA és a NAIK kutatói törzsállományának idősebb korosztályait a második Orbán-kormány elején elbocsátották. Túlkorosok – mondták –, nekünk dinamikus fiatalok kellenek. A fiatalok viszont a nevetségesen alacsony segédmunkatársi/munkatársi bér miatt a PhD-fokozat megszerzése után elhagyják az anyaintézeteiket, a tehetségesebbek az országot is. Fáradó Kőmives Kelemenek rakják így mindig újra a ledőlő falat, tanítgatják az új generációkat. Másoknak.
*
Az MTA két szóban forgó intézete legutoljára 2007-ben (Vizi E. Szilveszter volt az elnök) került volna Martonvásárra. Mindezt egy szántóföldi területen való barakkszerű (a tervek szerint is 8 milliárd forintba került volna a kivitelezés) építkezéssel – oldották volna meg. Az anonim szervező soha nem állt ki a nyilvánosság elé. Nem derült ki az sem, hogy ki adott megbízást/pénzt a terv elkészítésére, és milyen érdeket szolgált mindez. Ez már új minőségnek volt tekinthető a hazai tudományirányítás gyakorlatában. A telepi hírek szerint a rózsadombi ingatlanon akkor (második Gyurcsány-kormány) wellness központ vagy luxusszanatórium létesült volna.
Mindez azonban tulajdonjogi szempontból is rázós úton lett volna elérhető, mivel a telek osztatlan állami tulajdon, amelyen az MTA két épülete (elkülönített telekrész nélkül) annak törzsvagyonához tartozó.
Az MTA intézetek összevonása később mégiscsak megtörtént. Pálinkás József elnöksége idején olyan jogi átalakítást valósított meg (új akadémiai törvény), amelyben nem maradt helye azoknak a korábbi demokratikus kontrolloknak, amelyek gátolták a koncentrációra irányuló törekvését, ami így 2012-ben a tervezetthez képest sikeres lehetett. Az MTA érintett négy mezőgazdasági kutatóintézetéből egy martonvásári székhelyű központ (ATK) lett, de a tagintézetek (kettő a Herman Ottó úti telepen) még megőrizhették a telephelyüket.
Pár évvel később (2014) a mezőgazdasági tárcánál lévő intézeteket is összevonták és egyetlen jogi személyiségű intézményként jött létre a NAIK. A két kutatóhálózat között a mezőgazdasági kutatás aszimmetrikusan oszlott meg. Az MTA ATK-hoz tartozott a gabonafélék nemesítése, az agrokemizálás, a növényvédelem, a talajtan és az állatgyógyászat, míg a NAIK-hoz az állattenyésztés, az erdészet, a mezőgazdasági biotechnológia, az agrár-környezettudomány és az élelmiszertudomány. Ehhez társultak később a gyümölcs-, szőlő- és zöldségkutatás már inkább fajtafenntartónak nevezhető telepei, s legutóbb a ménestelepek.
A NAIK azonban nem kizárólag értéket vett át. Az átvett telkek műszaki állapota általában rossz volt. A helyi vezetők a Herman Ottó 15 felújítására a háború utáni újjáépítés óta gyakorlatilag egyetlen évben sem kaptak felújítási keretet (14. kép). Az újjáépítés is részleges volt, a telep épületei közül a főépület (kettes) csak árnyéka lett korábbi önmagának. Az épületek állapota folyamatosan romlott, s a telken lévő, szakszerűtlenül létesített park fáinak gyökerei az évtizedek során széttörték a földben lévő csatornarendszert, így a telek szennyvize ki tudja már, hogy hova folyhatott el.
A NAIK alapításának részeként a földművelési tárca egyik kiürült intézetének megmaradt dolgozóit is a Herman Ottó útra költöztették. Egyik közülük azonnal a telep állapotának dokumentálásával kezdett foglalkozni. Hamarosan fedett emberek is érkeztek, szemügyre vették az épületeket az alagsortól a tetőtérig. Úgy tűnik senki sem kérdezte őket, hogy honnan érkeztek. Teodolitos népek is megjelentek és diszkréten mértek. Az illető úr arról beszélt, hogy egy anonim generálkivitelező 1,2 milliárdra becsülte a telep helyreállítási költségeit. Az ügyintézőt aztán érdemeire való tekintettel elhelyezték innen.
*
Már előzetesen is bizonyosra vehettük, hogy egy esetleges költöztetés sokkal drágább lesz a felújítás vállalásánál. Az MTA ATK vezetőjének a Közgyűlés elé tett javaslata félmilliárdra becsülte a két MTA intézetrész költöztetési terveinek bekerülését és az előkészítési munkálatokat. Ennél lényegesen többre gondolt a tényleges költözéssel kapcsolatban. Úgy tűnt rövid ideig, hogy nincs erre pénz, vagyis elindult valami, majd leállt, ahogy sokszor történt már korábban. Aztán 2015 végén az MTA vezetői mégis ellátogattak a telepre, ahol az érintett főigazgató (Balázs Ervin) mutatott be a patinás falak közé, hogy íme, itt nem lehet korszerű kutatást folytatni. Nem nekem kellene bárkit is arról felvilágosítani, hogy a korszerűség nem a falakból sugárzik, hanem a valódi kutatók személyiségéből. A Növényvédelmi Intézet fennállása óta 2015-ben jelentette meg egyébként a legtöbb nemzetközileg magasan jegyzett dolgozatát.
A Herman Ottó út 15-ben azonban az MTA csupán két épületet telek nélkül árulhatott, míg további öt épület telekkel együtt nem képezte a tulajdonát. Az a Magyar Állam tulajdonában (MNV a joggyakorló) van és a NAIK vagyonkezelésében áll, vagyis a lakott ingatlan esete áll fenn, ami az MTA ingatlanjainak árát erősen lefelé térítette el.
2015 végén az események felgyorsultak, és már tulajdonosváltásról szóltak a telepi hírek, ami miatt kiürítendő a Herman Ottó út 15. A 1963/2015. (XII. 23.) kormányhatározatában az alábbi fontosabb tartalmakat találjuk: (i) a Belügyminisztérium várba való költöztetéséhez [erről lásd 1837/2015 (XI. 24.)] az MTA Országház utca 28-32., illetve Úri utca 49-51. szám alatti ingatlanjainak együttes tulajdonjogát az állam szerezze meg, majd az ingatlan együttest helyezze a Közbeszerzési és Ellátási Főigazgatóság vagyonkezelésébe; (ii) a nemzetgazdasági miniszter a 2016. évi központi költségvetés terhére gondoskodjon az MTA ATK kutatási infrastruktúra fejlesztésének folytatásához szükséges 1000 millió forint biztosításáról a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal fejezetben; (iii) a nemzetgazdasági miniszter a 2016. évi központi költségvetés terhére biztosítson az új agrár-innovációs kutatótömb megvalósításához szükséges 3000 millió forintot, valamint a látogatóközpont megvalósításhoz 800 millió forintot az MTA részére a Miniszterelnökség fejezetben; (iv) a nemzetgazdasági miniszter a 2017. évi központi költségvetés tervezése során gondoskodjon az új agrár-innovációs kutatótömb megvalósításához szükséges további 3000 millió forint biztosításáról az MTA részére a Miniszterelnökség fejezetben; (v) a földművelésügyi miniszter a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet útján tegye meg a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy az MTA tulajdonában álló, Martonvásár 0143, 0149/2, 0137/2, 0138, 0139, 0140, 0161/2, 0126, 0120/2 és 0101/2 helyrajzi számú, mező- és erdőgazdasági hasznosítású földnek minősülő ingatlanok tulajdonjogát az állam adásvétel útján megszerezze, illetve rendezze az ezzel kapcsolatos teendőket.
A Belügyminisztérium várnegyedben való elhelyezkedésének költségeit 10 milliárd forintra becsülik. Mi is lesz az eredetileg Úri utca 49-51. és az Országház utca 28-32. szám alatt található ingatlanban eddig elhelyezett MTA kutatóközpontokkal? Ezek Pálinkás József tervei szerint az MTA új Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kutatóházába költöznek. A kutatóház felépítéséhez a Kormány 8 milliárd forintot biztosított és a IX. kerületi (Vaskapu utca 41. és Tóth Kálmán utca 4.) irodaház talán 2016 harmadik negyedévében készül el. Innen tehát az MTA-t kár mintha nem érné, de miként került akkor kapcsolatba mégis ez a két ügy? Miért köti ezt össze a telepi híradás? Csak a kormányhatározat okán?
A Herman Ottó út 15. alatt lévő telek sehol sincs a kormányhatározatban nevesítve, de világos, hogy az innen kiköltöző két MTA kutatóintézet (Növényvédelmi Intézet, valamint Talajtani és Agrokémiai Intézet) elhelyezésére a kormány 2016-2017-ben 7 milliárd forintot szánt, és 800 millió forintból valamiféle látogatóközpontot is létrehoz Martonvásáron.
És emlékezzünk meg még egy értékes és kapcsolt ingatlanról: ez a Növényvédelmi Intézet Nagykovácsihoz tartozó, de Budapest nyugati oldalával közvetlenül határos 47 hektár területű, Julianna-majornak nevezett ökológiai kísérleti telepe. Egy jó kapcsolatokkal bíró vállalkozó kezében ez a – jelenleg mezőgazdasági terület – gyorsan átminősülhet lakóterületté. Ez így már sokmilliárdos értéket képviselne, vagyis lehet, hogy az MTA sem értékarányos cserével szállna ki a telekügyletből?
A Herman Ottó úti telephelyen a két érintett NAIK intézetről egyáltalán nem esik szó. A Kutatóközpont főigazgatója máig bizalmasan kezelteti a történéseket. Reménykedik, hogy nem történik meg az, ami a kormányhatározatban megjelent? Nincs joguk az érintett dolgozóknak tudni, hogy mi történik velük? Ki tájékoztatja majd őket?
A Herman Ottó út 15-ben elhelyezett két mezőgazdasági tárcához tartozó kutatóintézetnek, amely a telepen a legnagyobb részt foglalja el a saját kezelésű, elhagyott telephelyek között válogatnak. Kettőjüknek egyet. Ilyen például egy, az MNV kezelésében lévő, régóta lakatlan, vegyes építésű, kellően nem szigetelt, rossz megközelíthetőségű épület Budatétény határában. A hajdani kutatóhelyet egy időben hajléktalanszállónak alakították át, ezért a csatornahálózatot lebetonozták (a laborok így megszűntek) és kis szobákat alakítottak ki. Az ingatlant az MNV Zrt. akár 50 millió forintért is eladta volna, de nem akadt jelentkező. Másik lehetőség Gödöllőn a gépészeti kutatóintézet telephelyén egy kiürített iskolaépületben van, és további megoldások is lehetségesek. Közös jellemzője ezeknek a „lehetőségeknek”, hogy régóta elhagyott, rossz állapotú, laboratóriumi tevékenységre alkalmatlan épületekről van szó. A NAIK szerényen egymilliárdnál is kevesebbet kérne a felújításra.
Mitől ennyire más az állami bánásmód a mezőgazdasági kutatás eltérő képviseletű részei felé? Mitől sokkal értékesebb az MTA része, az FM által irányítottnál? Gondolom, hogy az MTA-t ki kellett vásárolni, míg a NAIK intézetei könnyedén elterelhetők a most már szabad rendelkezésű területről.
El ne feledjem, és mi lesz a Herman Ottó út 15 alatti ingatlanegyüttes további sorsa? A NAIK/FM az MTA intézetek távozása után egyszerűen lemond az eddig kezelt értékes ingatlanjáról, és önként, nagyságrendekkel olcsóbba költözteti két intézetét? Nem „tervezett” vagyonvesztésnek nevezik az ilyen eljárást, amire a jogászoknak oda kell figyelni? Kinek a javára történik a lemondás? A befektető érdekét nem lehet megítélés nélkül az állami érdek elé helyezni. Mi lesz ezzel az értékes telekkel és a rajta lévő védendő épületekkel, amit az alapítók a mezőgazdasági kutatás számára adtak egykoron? Ki lesz majd az ügylet aláírója?
*
Térjünk vissza a Pálinkás József által elképzelt gördülő tervre, amelyben a kutatóintézetek drága telkekről olcsó telkekre költöznek, és az árkülönbözetből az MTA új épületeket épít. Nem rossz gondolat, esetleg még vagyonvesztéssel sem jár, bár most a kulturális értékekre nem gondol, amit a Herman Ottó 15 hordoz, és az emberekkel sem számol, akik ezeken a helyeken dolgoznak. A NAIK intézetek számára azonban még ilyenről sincs szó! Udvariasan és csöndben takarodnak.
Ha már itt tartunk, milyen haszonnal járt az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetének elköltöztetése? Az MTA eredetileg 8-9 milliárdot remélt a Pusztaszeri úti eléggé elszennyezett területért. Sokáig üresen állt ez a telek, majd az MNB 3 milliárdért megvette. Az MTA 2013-ban átadott Q2 tömbje 9,5 milliárdért jött létre, és mára a működésképtelenség határára sodródott. Nem kellene elgondolkodni végre a történetén? Ez az intézet még csak nem is került Budapesten kívülre, és állítólag korszerű.
Tényleg mindent össze kell vonni, tényleg mindenhez hozzá kell nyúlni? Nem kellene megbeszélni ezt az érintett emberekkel is?
Újra kérdezem, mert kulcskérdésnek gondolom: mi lesz a Herman Ottó út 15 sorsa, ahol Magyarország első mezőgazdasági kutatótelepe helyet kapott? Nagy a csönd. A jelenlegi szerkezetben a négy intézetigazgatónak nincs nyilatkozati joga. Két főigazgató beszélhetne, közülük az MTA ATK főigazgatója költözéspárti. Hétmilliárd nem kis összeg a hazai kutatásban. Ekkora összeg sikerként is elkönyvelhető?
A NAIK főigazgatója csöndben van, szerényen várja a felsőbb utasításokat. Neki a mezőgazdasági miniszter emberei megmondják majd (nincs kétségem afelől, hogy a történet rajtuk is átgázol), hogy merre kell az érintett intézetek embereinek menni, és mivel kell beérniük? Ha mindez nem lenne elég, akkor azt olvashatjuk, hogy 13 állami intézet jogutód nélkül megszűnhet, míg a NAIK azon 49 intézet listáján van, amely júliusban úgy szűnhet meg, hogy jogutódja a tárca, ahová jelenleg is tartozik. Kártérítés is lesz – hallhatjuk. Érdemes volt két és fél évre és ekkora bukásért – mert ez ugye nyilvánvaló, ha a hír igaz – létrehozni ezt a „kutatóhálózatot”?
Én továbbra is úgy látom, hogy négy mezőgazdasági tudományterület (agrár-környezettudomány, élelmiszertudomány, növényvédelem és talajtan) közeljövője tűnik el rövidesen a fenti telekügyletekben. A Herman Ottó 15-ben dolgozó kutatóknak családja van és a házastársnak munkahelye, gyerekeik a lakóhelyük környékén járnak iskolákba, a nagyszülők is általában elérhető közelségben. A családokon – akik olyan fontosak ennek a kormánynak – most ez a költöztetés érzéketlenül átgázol, hiszen nem szakíthatják ki könnyedén magukat onnan, ahol élnek. Nem úgy fizették őket eddig, hogy ezt megtehessék. Ők lennének a járulékos veszteség?
Darvas Béla
(Fapados agrokemizálás No58) „Egy kis cigaretta, valódi finom,/ oly illatos, enyhe, mint rózsaszirom./ Szippantani jó, na de vége hamar,/ csacsi...
(K+F+I No86) Villáminterjú Simon Gergellyel Most, akkor vessünk egy pillantást az Éltex Kft-re, hiszen mostanában elég nagy gyakorisággal került a...
(K+F+I No85) Villáminterjú Bodnár Zsuzsával Lakossági bejelentés után márciusban a Greenpeace környezetvédelmi civilszervezet által finanszírozott akkreditált mérések (Eurofins ASH Kft.)...
(K+F+I No84) Nem állíthatom, hogy ez a hátsóudvari kakasviadal sok örömmel szolgált nekem. K+F+I-nek sem nevezném, inkább annak antitételéről lesz...
