(Tudománykövető N^o110)

A 2026-os Magyar Tudományos Akadémia vezetőválasztási folyamata még az országgyűlési választások előtt indult el, olyan politikai helyzetben, amikor az új kormány összetételére vonatkozó előrejelzések még jelentős bizonytalanságot mutattak. Az akadémiai tisztújítás időzítése az MTA-törvény szerinti időben, de stratégiai szempontból túl korán. A regnáló kormány szempontjai (most éppen változóban) nem hagyhatók figyelmen kívül az MTA vezetését illetően. Az akadémiai szabadság szép gondolata időnként korlátos tartalmú.

Freund Tamás elnöksége alatt az Akadémia és az állam viszonya több konfliktusos kérdésben is átrendeződött. A legjelentősebb változás az akadémiai kutatóhálózat leválasztása volt, amely ugyan még Lovász László elnöksége idején történt, de Freund azzal az illúzióval kampányolt, hogy ő ezt az Orbán-kormány idején visszaállítja. Tény, hogy az egykori MTA-intézetek önálló szervezeti rendszerbe kerültek. Az új struktúra később a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat nevet kapta. A kutatóhálózat irányításában Maróth Miklós után meghatározó szerepet kapott az Orbán-kormány támogatását élvező Gulyás Balázs, aki maga is nagyon ambicionálta egy ellen-akadémiaszerű intézmény létrehozását. Nincs érdemi politikai igény az együttműködésre, csupán az igazodásra – nyilatkozta már 2025-ben Freund Tamás az MTA kapcsolatairól. A Magyar Tudományos Akadémia a tudományos autonómiát és a történeti folytonosságot hangsúlyozza, míg a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat vezetése inkább modernizációs, menedzsment- és teljesítményalapú szervezeti logikát képvisel. A kapcsolat ma inkább szerencsétlenül kényszerű partneri viszony, mintsem kiegyensúlyozott szövetség.

Az akadémiai vagyon kérdése a kutatóhálózat matt különösen érzékeny témává vált (címkép; MTA díszterem, fotó – Bujnovszky Tamás). Az MTA közgyűlése jóváhagyta bizonyos, törzsvagyonhoz tartozó ingatlanok állami értékesítését, ugyanakkor az ügy jogi vitákat is kiváltott, és peres eljárások indultak az eladások jogszerűségének vizsgálatára. Az ingatlanértékesítési folyamat egyik fontos feltételeként az MTA részéről felmerült, hogy az intézethálózat egységes szervezeti keretben maradjon. Ez azonban később részben megváltozott, amikor a HUN-REN bölcsészeti intézeteinek egy része az ELTE fenntartásába került.

A 2026-os politikai választási eredmények nyomán új tudománypolitikai korszak lehetősége merült fel. Az MTA vezetése nyilvánosan jelezte együttműködési készségét a leendő kormánypárttal, különösen az európai kutatási együttműködésekhez való hozzáférés, az intézményi autonómia és a transzparens tudományirányítás kérdéseiben. Több tudományos szereplő (pl. Akadémiai Dolgozók Fóruma, ADF) szerint ebben a politikai környezetben ismét napirendre kerül a kutatóhálózat és az akadémia kapcsolatának újragondolása vagy részleges visszarendezése.

MTA közlemény 2026. április 16-án   „A Magyar Tudományos Akadémia egyetért a Tisza Párt programjában megfogalmazott fő célokkal, kiemelten fontosnak tartja a magyar kutatók hozzáférését az európai uniós kutatási együttműködésekhez és forrásokhoz, valamint a hazai tudományos intézmények, köztük az egyetemek autonóm és transzparens működését. E célok minél hatékonyabb megvalósítása érdekében az MTA vezetése megbeszéléseket kezdeményez a Tisza Párt vezetőivel, szakértőivel, és megerősíti, hogy a nemzet tanácsadójaként teljes tudásbázisával a megalakuló új kormány rendelkezésére áll. A Magyar Tudományos Akadémia minden információt, felmérést és stratégiai tervet igény szerint hozzáférhetővé tesz az új kormány számára, és együttműködik egy, a tudományos közösség szakmai véleményével összhangban álló és többségének támogatásával megvalósítható tudománypolitika megalapozásában. Egy olyan tudománypolitikáéban, amely az akadémiai szabadság kiteljesítése mellett bekapcsolhatja a magyar kutatási szféra egészét az európai tudományos és felsőoktatási együttműködésekbe, és amely a társadalom, a gazdaság és a nemzeti kultúra fejlődésében kulcsszerepet betöltő tudományos kutatást prioritásként kezeli.”

10.kép: Hatvanezer pengőforint [(db) → ChatGPT5.2.]

E sorozat bevezetőjében három részben foglaltam össze az MTA elnökségi pozícióira pályázók pályázataival kapcsolatos véleményemet. Mint az MTA-köztestület DSc-fokozatú tagjának, ehhez jogom van, bár véleményem érvényesítésére semmilyen esélyem sincs, hiszen az MTA érdemben nem valóságos köztestületként működik, hanem továbbra is egyértelműen az akadémikusok irányítása alatt áll, amit kisebbségben befolyásolhatnak a közgyűlés nem akadémikus küldöttjei. Az engem képviselőt nem ismerem, még sohasem szólított meg. Sokakkal hajlok arra, hogy ez a köztestület a demokratikus normák szempontjából rosszul áll. Egyáltalán nem használja ki az internet adta lehetőséget a hatalmas tagságának informálására és interaktív kapcsolattartásra.

A Magyar Tudományos Akadémia 1994-ben vált hivatalosan köztestületté (elnök: Kosáry Domokos), amikor az Országgyűlés elfogadta az 1994. évi XL. törvényt a Magyar Tudományos Akadémiáról. A köztestület olyan jogi forma, amely közfeladatot lát el, tagsága szakmai alapon szerveződik, legalább részben önkormányzati módon működik. A köztestületi forma több célt is szolgál: (i) A tudományos autonómia megerősítését; (ii) A tudományos közösség kiszélesítését (ez egyértelműen nem következett be a Kádár-kori MTA-hoz képest sem); (iii) Demokratikusabb működés (máig lózung maradt). A törvény rögzítette az Akadémia vagyonát, önkormányzatiságát és közfeladatait, bár ennek betartását – úgy tűnik – a kormány sem feltétlenül garantálja (lásd az Orbán-kormány akadémiaellenes törekvései). A törvény alapvetéseit (szabadságát, önkormányzatiságát) sértette a Palkovics László vezetésével indult kutatóhálózati elcsatolás, melyet követően Palkovics félreállt. Az MTA saját vagyona felett való rendelkezési joga csorbát szenvedett. Kizártnak tartom, hogy az EU nem sarkalatos kérdésként kezelné az MTA ügyét (lásd még Fidesz-KDNP-irányítású kekvák) a Tisza-párttal folyó további tárgyalásai során, ami a magyar jogállamiság helyreállítására vonatkozik.

Az akadémiai törvény működése ugyan szövegezésének megfelelő tartalmú, csakhogy az internet korában korszerűtlen, és szerintem a mai közvetett képviselet egyáltalán nincs tekintettel a köztestület tagjainak, azok korösszetételének (generációinak) demokratikus jogaira, illetve nem rögzíti megfelelően a kötelességeiket sem. Döntéshozói formáját szerintem harminc év alatt sem igazította a korához, vagyis operett-köztestületként az Orbán-kormány gond nélkül félre legyinthette.

A Magyar Tudományos Akadémia jogállásáról   „1. § (1) A Magyar Tudományos Akadémia (a továbbiakban: Akadémia) önkormányzati elven alapuló, jogi személyként működő köztestület, amely a tudomány művelésével, támogatásával és képviseletével kapcsolatos országos közfeladatokat lát el. (2) Az Akadémiát a 6. § szerinti akadémikus, valamint a 7. § szerinti nem akadémikus köztestületi tagok alkotják. (3) Az Akadémia akadémikus tagjai köztestületi jogaikat közvetlen részvétel útján, a nem akadémikus köztestületi tagok pedig – a jelen törvényben és az Akadémia Alapszabályában (a továbbiakban: Alapszabály) meghatározott módon – képviselet útján gyakorolják. (4) Az Akadémia, mint köztestület közfeladatainak ellátását érintő jogszabályok, állami programok és intézkedések előkészítésekor az Akadémia véleményét ki kell kérni.”

Az MTA tehát felvette a köztestületi formát, de döntéshozói szerkezetét ténylegesen nem igazította hozzá, vagyis nem annak megfelelően demokratikus a működése. Továbbra is kapcsolati tőkére építő (tisztelet a kivételeknek), elitkiválasztási elvek szerint, de klubszerűen bővülő döntéshozói szervezet, ahol a köztestület generációinak képviselete szerintem egyáltalán nem valósul meg. Az ebbéli kérdéseimet Miklósi Ádámnak (11. kép) teszem fel, aki a 2026-os MTA elnöki pozícióra pályázott és véleményem szerint arra méltó pályázatot írt. Az interjú zömében írott formájú (szerintem ez pontosabb), vagyis levelezés eredménye, bár telefon és személyes beszélgetés elemei is kerültek a cikkbe.

11.kép: Miklósi univerzum [(db) → ChatGPT5.2.]

Miklósi Ádám bemutatása   Miklósi Ádám 1962-ben született Budapesten, végzettsége szerint biológus; elsősorban az etológia, az állati viselkedéskutatás. Csányi Vilmossal együtt a kutya–ember-kapcsolat specialistája. Több évtizede az Eötvös Loránd Tudományegyetem Biológiai Intézetének és Etológia Tanszékének egyetemi tanára. 2006 és 2024 között tanszékvezetőként irányította az ELTE Etológia Tanszékét, 2017 és 2024 között pedig a Biológiai Intézet vezetője volt. Tudományos érdeklődésének középpontjában a kutyák viselkedése, kogníciója és az ember–állat-kapcsolat evolúciós háttere áll. Jelenleg a HUN-REN – ELTE Összehasonlító Etológiai Kutatócsoport vezetője. Tudományos teljesítménye kiemelkedő; 299 referált angol nyelvű közleményt publikált (14 további megjelenés alatt van), független idézettsége ezekre a 14.320. Számos hazai és nemzetközi kutatási projekt vezetője volt. Több tudományos könyv szerzője vagy szerkesztője, legismertebb munkája a Dog Behaviour, Evolution and Cognition (Oxford University Press, 2007; 2015), amely a kutyaviselkedés nemzetközi alapművének számít. Oktatóként és témavezetőként jelentős iskolateremtő szerepet tölt be; számos PhD-hallgató munkáját irányította. 2022-től az MTA rendes tagja. Tudományos munkáját 2023-ban Széchenyi-díjjal és az MTA Akadémiai Díjával jutalmazták.

Darvas Béla: Milyen szervezeti modell következik szerinted az MTA köztestületi státuszából?

Miklósi Ádám: Az MTA-nak kb. 18 ezer köztestületi tagja van, hazai viszonyok között az egyik legnagyobb köztestület a Magyar Orvosi Kamara és a Magyar Mérnöki Kamara mellett. Minden PhD-fokozattal rendelkező kutató kérheti a felvételét az MTA köztestületébe, és közvetett választási rendszer alapján képviseltetheti magát az MTA közgyűlésében. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a jelen köztestületnek közelítőleg ezer tagja járul hozzá önkéntes módon a MTA kitűzött feladatainak megvalósításához, és nagy eredménynek számított, hogy a legutóbbi alkalommal a köztestületi tagok véleményét felmérő kérdőívet több mint ötezer kutató töltötte ki. Ez a köztestületi tagok negyede. Az MTA csak úgy képes a függetlenségét és hitelességét megőrizni, ha aktivizálja a hazai és külföldön dolgozó köztestületi tagjait. Az MTA előtt számos fontos kihívás és feladat van, amihez szükség lenne egy tevékenyebb köztestületre. Ide sorolandó egy kutatói etikai kódex kidolgozása, a tudomány-népszerűsítés fejlesztése, erősebb bekapcsolódás a helyi civilszervezeti mozgalmakba.

DB: Hogyan lehetne a különféle kutatói generációk képviseletét az MTA döntéshozásában megvalósítani?

MÁ: Az MTA legtöbb testületében a különböző generációk valahogyan képviselve vannak, de emellett legalább ilyen fontos a tudományterületek képviselete, valamint arra is kell ügyelni, hogy a női kutatók véleménye is megjelenhessen bizonyos döntések esetében. Az utóbbi tíz év fontos vívmánya a Fiatal Kutatók Akadémiájának létrejötte, akik a fiatalabb generációk nehézségeit és elképzeléseit jelzik az MTA vezetősége számára. Az ő kezdeményezésükre jött létre egy széleskörű kérdőíves felmérés, amiben a nemzedékek közötti eltérések is felszínre kerültek. Terveim szerint a jövőben is folytatnánk és rendszeressé tennénk a kérdőíves adatgyűjtést, hogy pontosabb képet kapjunk köztestületi tagok csoportjainak véleményéről. Az egyik ilyen terület az lehetne, hogy miképp, milyen eszközökkel tudná az MTA még jobban segíteni a nők előre jutását a tudományos pályán.

DB: Mi a véleményed az egy akadémiai ciklus alatti D1/Q1/Q2/könyv (nem szerkesztett) első vagy levelező szerzői pozíciójából való publikáció hiányában felfüggesztett köztestületi státuszról, ami a szavazati jog időleges elvesztését jelenthetné akadémikusok esetében is?

MÁ: Az MTA nem a köztestületi tagok munkahelye. Az MTA köztestületi feladata, hogy őrködjön a hazai tudományos kutatás szerkezeti és szervezeti feltételei felett, és ezáltal segítse, hogy a kutatók, a legjobb teljesítményüket nyújtsák. Az MTA a tudósok érdekvédelmi szerve, ami az utóbbi időszakban némileg háttérbe szorult. A munkateljesítményt a kutatók munkahelyének kell számonkérnie, szerintem nem az MTA-nak. Igaz, a Magyar Tudományos Művek Tára (MTMT) rendszerében a MTA felmutatja a köztestületi tagok egyéni teljesítményeit (12. kép). A hazai egyetemeken vagy kutatóintézetekben ma már ritkán fordulhat elő, hogy valaki nem publikál rendszeresen a szakterületének nívós folyóirataiban, vagy nem ír monográfiát. A MTMT olyan adatbázis, amely alapján minden köztestületi tag teljesítménye jól dokumentálható, és ezt érdemes is rendszeresen megtenni. Nem hiszek abban, hogy a felfüggesztés bármit megoldana, és a publikálás csak egy része a tudományos tevékenységnek. A MTA-nak, mint köztestületnek, számos feladata van: pályázatok elbírálása, szakértés és szaktanácsadás, rendezvények szervezése, amiben viszont minden tagnak kötelessége lenne valamilyen formában részt venni. A jövőben figyelni kell arra, hogy az MTA-ra háruló feladatokat jobban elosszuk a tagjaink között.

12.kép: Infografika az MTMT-ről (forrás) [(db) → ChatGPT5.2.]

DB: A nem köztestületi tagok és a külföldön dolgozók közül sokan nincsenek bejelentkezve az MTMT-be. Idősek közül vannak olyanok, akik nem vezetik tovább a közleményeik listázását a nyugdíj után. A köztestületi tagok passzivitása jelzi, hogy nem tartják fontosnak a tagságot.

MÁ: Egyetértünk, de szinte minden így működik nálunk; legalább is arányait tekintve. Országosan is csak az állampolgárok 79%-a szavazott. Minden kampány célja, és az enyém is az lesz, hogy a 25%-ból legyen 30% majd 45%, de legyünk reálisak: 60% már csoda lenne.

DB: Az MTA a köztestület vezetője, azaz a tagságába fogadott tagok jogait és kötelességeit meg kell állapítania. Szerinted mik ezek a jogok és kötelességek? Sok egyesületben pár év passzivitás kizárással jár.

MÁ: A köztestületi tagok közvetve részt vehetnek a tudományos osztályok, bizottságok munkájában. Kérhetnek pályázati támogatásokat, ösztöndíjakat, részt vehetnek konferenciákon, szakmai fórumokon, valamit hozzáférhetnek akadémiai anyagokhoz, adatbázisokhoz. Emellett kötelességük a tudományos etikai normák betartása, illetve rendszeresen kell vállalniuk tudományos pályázatok bírálatát, szakmai zsűrikben való részvételt, és szakértői feladatokat. Képviselniük kell a hiteles tudományt a társadalom felé, be kell kapcsolódniuk a tehetséggondozásba. A köztestületi tagok aktivitásáról nincsenek széleskörű adatok, és a felsoroláson túl elvárásokat sem fogalmaztak meg. Mindenképp fontos lesz, hogy az új kezdeményező MTA tevékenységébe a köztestületi tagok széles körét be tudjuk vonni, ehhez azonban tudományos szempontból is izgalmas kihívások kellenek, és meg kellene értenünk, hogy a társadalom felé is tartozunk felelősséggel, hiszen munkánkat ők finanszírozzák.

DB: Milyen kutatói életpályamodellt gondolsz optimálisnak ma (10. ábra)? A DSc megszerzésének átlagos időpontja nálunk talán még a japánnál is későbbi. Ennek következménye szerintem a levelező akadémikusok átlagosan magas kora, hiszen megtörtént, hogy 60-70 éves korú kutatót is megválasztanak levelező tagnak. Erre ugye 4-8 év a rendes tagság elérése.

MÁ: A legfontosabb felismerésem, hogy az optimális életpályamodell függ a tudományterületektől. Mást várnak el egy természettudóstól, mint egy bölcsésztől, mások a tudományos pálya mérföldkövei. A természettudományokban az utóbbi tíz évben elvárt gyakorlat, hogy a kezdő kutató már az alapképzés vége felé rendelkezzen angol nyelvű tudományos folyóiratban megjelent publikációval, azaz egy szűkebb területen szerezzen tapasztalatot egy kutatócsoport tagjaként. Ezzel szemben a bölcsészettudományban a hangsúly inkább az alapos tudás megszerzésén van. Jelentős eltérések lehetnek aszerint is, hogy valaki a nemzetközi versenyben kutat vagy valamilyen nemzeti tudományt (pl. magyar irodalom és történelem, hazai népességet kutató szociológia) művel. Ma már szinte minden tudományterület esetében fontos, hogy a fiatal kutató külföldi tapasztalatokra tegyen szert. A magyar oktatói-kutatói életpályák sok vonatkozásban egybe esnek az európai vagy amerikai trenddel. Az egyetemi professzoroknak általában meg van a lehetőségük arra, hogy megfelelő tudományos teljesítmény esetén 70 éves korukban menjenek nyugdíjba, és ekkor kapják meg az emeritus státuszt is. De nem is annyira az életszakaszok az érdekesek, hanem, hogy a kutatók számára rendelkezésre állnak-e azok a tudománytámogatási eszközök, ösztöndíjak, pályázatok, amik karrierjüket segítik. Az MTA egyik fontos feladata lesz a jelenlegi kutatástámogatási rendszert áttekinteni, olyan szempontból is, hogy mindenki egyelő eséllyel férjen hozzá a karrierszakaszának megfelelő lehetőségekhez. Ehhez fontos lesz, pl. a posztdoktori ösztöndíjrendszer visszaállítása.

10.ábra: Kutatói életpályamodellek [(db) → ChatGPT5.2.]

Stratégiai alapvetések Miklósi Ádám pályázatából   „1. Az MTA hozzájárul a kutatás feltételeinek megteremtéséhez, képviseli a magyar tudomány érdekeit, elemzi a hazai Tudományos Kutatási Rendszer helyzetét, stratégiaalkotó tevékenységet végez, és fejleszti a tudományos életpályamodellt. 2. Bővíti a magyar tudomány hazai és nemzetközi kapcsolatait, és képviseli a kutatók érdekeit a nemzeti és európai döntéshozatalban. 3. Közvetíti a tudományos eredményeket a társadalom minden rétege felé, és részt vesz a tudásmegszerzés és tehetséggondozás megújításában. 4. A kormányzattal és a hazai kutatás-fejlesztéssel és oktatási szereplőkkel együttműködve önálló, döntéstámogató szakpolitikai tevékenységet folytat. 5. A kutatók érdekvédelmi szervezeteként (kamara) törekszik a hazai kutatás pénzügyi forrásainak és lehetőségeinek bővítésére, a nemzetközi elvárásokkal összhangban.”

DB: A stratégiai alapvetésed nekem idillikusnak tetszik. Nem gondolom, hogy az MTA fő feladata az ismeretterjesztés, bár nekem szívügyem. A tájékoztatás, az igen. A tehetséggondozás az oktatás feladata. Az MTA fő feladataihoz (tudományszervezés, -művelés és érdekvédelem) milyen súlyokat raknál?

MÁ: Az MTA köztestületéből adódó fő feladata a hazai tudomány működésének felügyelete. Ez azt jelenti, hogy az MTA biztosítja azt a tudást, ami segíti a mindenkori kormányt, hogy a tudományos kutatási rendszert kialakítsa, működtesse és szükség esetén az MTA közreműködésével fejlessze. Ebbe beleértendők a részvevő szervezetek (egyetemek, kutatóintézetek és az MTA), illetve a pályáztató szervezetek, legfőképpen jelenleg a Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal (NKFIH). Ebben a rendszerben az MTA fő szerepe a pályáztatás, illeszkedve az NKFIH pályázati portfóliójához. Az MTA eddig is fontos szerepet játszott a tehetséggondozásban, hiszen így lehet biztosítani a jelenlegi tudósgenerációk utánpótlását. Az érdekvédelmi feladatok az MTA köztestület jellegéből adódnak együttműködésben a TDDSz-szel.

Az MTA gazdálkodás   „Az MTA fő bevétele évi kb. 21 milliárd forint költségvetési támogatás. Ezen kívül a KIK az EISz-program révén kb. 10 milliárd forint bevételhez jut az egyetemektől és kutatóhálózatoktól. Ezek az összegek kisebb kiigazításoktól eltekintve nem követték az inflációt, így ma csak szűk mértékben elegendőek a kiadások fedezésére. A 2020-2025 közötti infláció (kb. 50%; KSH) figyelembevételével az MTA-nak 30-31 milliárd forint költségvetési támogatásra lenne szüksége […] A 21 milliárd forint tartalmazza az akadémikusi és MTA doktori tiszteletdíjakat, a titkárság működési költségét (~9 milliárd forint) és a pályázati kiadásokat (~9 milliárd forint), a fennmaradó összeget pedig a létesítménygazdálkodásra, területi bizottságokra és az MTA egyéb feladataira fordítják. Példaképpen a Székház és Nádor Irodaház éves üzemeltetési költsége kb. 650 millió forint […] Az MTA jelentős ingatlanvagyonnal rendelkezik, ami a jelen, közismert helyzetben két kört testesít meg. Az ingatlanok egyik jelentős részében jelenleg a HUN-REN, ill. az ELTE kutatási hálózata működik. Az MTA jelenleg nem kér bérleti díjat az ingatlanok használóitól.

A vagyon másik kb. fele jelenleg is az MTA használatában van. Az ingatlanvagyon menedzselésére az utóbbi években is sok törekvés történt, azonban az ingatlangazdálkodás nem az MTA szakterülete, és ezért e tevékenység, önhibáján kívül, bizonyos mértékben pazarló.”

11.ábra: Az MTA ingatlanvagyonának vázlata (források: az MTA hivatalos dokumentumai, ezen túl a 2019. és 2024. évi vonatkozó törvények (MTA-törvény), az MTA ÜK alapító okirata, az MTA Közgyűlési határozatai és a HUN-REN vonatkozó tájékoztatói, valamint az MTA területi bizottságainak hivatalos weboldalai) [(db) → ChatGPT5.2.]

DB: A Magyar Tudományos Akadémia alapvagyona történetileg több rétegből állt: a reformkorban (XIX. század) létrejött pénzalapítványokból, nemesi és főúri adományokból, birtokjövedelmekre bejegyzett alapítványi kötelezettségekből, valamint később megszerzett ingatlanokból. Ide sorolható a Széchenyi téri akadémiai székház, a könyvtári és kéziratgyűjtemény, majd a XX. században különféle kutatási célú ingatlanok (pl. a vácrátóti kastélypark és arborétum) és a kutatóintézetek infrastruktúrái. Az 1994-es MTA-törvény köztestületi státuszt adott az Akadémiának, de az intézeti ingatlanok jelentősebb része ekkor még nem volt közvetlenül az MTA tulajdona; még vagyonkezelőként jelent meg. A mai akadémiai törzsvagyon további elemei 2007-ben (Vizi E. Szilveszter volt az elnök) kerültek az MTA tulajdonába (11. ábra), de a vagyonelemek tulajdonjogai nem voltak kellően pontosak (pl. Hermann Ottó úti kutatótelep). A Palkovics László által irányított 2019-es kutatóhálózati leválasztás/elcsatolás (Lovász László az elnök) után az ingatlanok tulajdonjoga az MTA-nál maradt. Az ingatlanok tulajdonosainak (MTA) és használóinak (HUN-REN) szétválasztás hosszú távon jogi és finanszírozási konfliktusokat okozott, ami végül ezt a helyzetet az ingatlanvagyon részleges értékesítésének állapotához vezette el. Több akadémikus — például Radnóti Sándor és Vörös Imre — bíróságon támadta meg a közgyűlési döntést. Hogyan alakulna alattad az MTA ingatlanvagyona? Tényleg jogos-e az ingyenes bérlés, hiszen az ingatlanfenntartás (11. ábra) pénzbe kerül és ez a helyzet a fenntartás/felújítás elhanyagoláshoz vezet? Mi a megoldás ebben az állam által jogkerülően kezelt tulajdonosi/bérlői káoszban?

MÁ: Ha megvalósulnak a jelenlegi elképzelések akkor az ingatlanvagyonnak az a része, amiben a kutatóintézetek működnek, az MTA tulajdona marad. A többi ingatlan esetében azonban egy sokkal szigorúbb vagyongazdálkodást képzelek el, ami egyfajta átvilágítással kezdődne, hogy milyen hatékony jelenleg ezeknek az ingatlanoknak a hasznosítása. Az MTA nem ingatlankezelő intézmény, ugyanakkor működéséhez szüksége van egy minimális ingatlanállományra. Feleslegesen azonban nem költekezhetünk, mert az én alapelvem az, hogy az MTA-nak minden általa kezelt forintot a tudományművelés támogatására kell fordítania.

Előolvasók írták   Mercurius: Az MTA vagyona jogi szempontból nem vitatható. Valójában azonban a kutatóintézetek fenntartásában volt, hiszen azok munkatársai dolgoztak benne és tartották fenn hosszú időn keresztül. Kizárásuk ebből a vagyonelemből szerintem nem lenne méltányos lépés. Két modell lehetséges, az egyik szerint HUN-REN bérbe veszi az épületeket, és akkor valóban az MTA-nak kell foglalkoznia a fenntartással és állagmegóvással vagy ingyen használják a fenntartásért és az állagmegóvásért cserébe. Ez kevesebb konfliktussal járna, és a HUN-REN intézetei jobban vigyáznának az épületre, hiszen ők fizetik a költségeket.   ǁ   A raktáros: „9. § (8) A Közgyűlés akkor határozatképes, ha azon a szavazásra jogosultak több mint fele személyesen, vagy videókonferencia alkalmazás igénybevételével tartott közgyűlés esetén személyesen és távjelenléttel együttesen jelen van. Távollévők közötti elektronikus szavazás útján is hozható közgyűlési döntés, ha az egyes napirendi pontok megtárgyalása előzetes írásbeli véleménynyilvánítás útján biztosított az Akadémia belső szabályai szerint.” Videokonferencia lehetőség tehát létezik. Miért lehetetlen ezen a köztestületi tagoknak részt venni, hiszen most az ilyen módon résztvevő közgyűlési tagoknak arról kell nyilatkozni, hogy egyedül vannak a szobában? Ezen túlmenően limitált számú csatlakozási lehetőség esetén az MTA székházainak kivetítői is alkalmasak lennének a köztestületi nyilvánosság betöltésére. A köztestületi tagok így nem éreznék teljesen kizárva magukat a döntésekből, amikor a róluk megfeledkező vezetőiket az általuk választott közgyűlési tagok választják.

DB: Kellenek-e vidéki székházak? Ilyen kis országban, ahol pár óra alatt a fővárosba lehet jutni, és napjainkban, amikor üléseket online formában is könnyű tartani, valóban szükség van vidéki székházakra?

MÁ: Az MTA számára nagyon fontos hídfőt képeznek a vidéki bizottságok. A vidéki székházak fontos találkozópontok, összeköttetést jelentenek a helyi tudósok (köztestületi tagok) és az ott élő civilek között. Terveim között szerepel, hogy ezek az intézmények még jobban bekapcsolódjanak a helyi tudományos és kulturális életbe, pl. igény esetén az a MTA 200 sikeres programjait azokon a helyszíneken is be lehetne mutatni. Sok vidéken dolgozó kutatóval beszéltem, és magam is úgy érzem, hogy az ottani tudományos műhelyek sokkal komolyabb szerepet játszanak az ottani társadalmi-kulturális életben, mint Budapesten. Mindez még hangsúlyosabban jelentkezik a külhoni intézményekben. Éppen ezért én nem csökkenteni, hanem minél jobban erősíteni szeretném az MTA vidéki jelenlétét, mert ott is nagy az igény erre. Tervezem, hogy a MTA200+ legizgalmasabb eseményeit a vidéki helyszíneken is bemutassuk.

A HUN-REN főigazgatók lázadása   „1. A kormány módosítsa a HUN-REN törvényt. A módosítások legfontosabb eleme a kutatói önkormányzatiság és a kutatási intézmények teljes tudományos, gazdasági és működtetési önállóságának biztosítása. Javasoljuk, hogy a HUN-REN alapító jogait a törvény adja át az MTA-nak, a KFSz-ben [közfeladat-finanszírozási szerződés] rögzített éves finanszírozás forrása pedig kerüljön át az Akadémia fejezetébe. Az intézményi jogállás ne változzon, az államháztartási törvény hatályán kívüli állapot maradjon fenn. 2. Az MTA bevonásával megvizsgálandó, hogy a K+F+I, az MTA és a HUN-REN törvények módosításával az MTA és a HUN-REN közötti vagyonjogi patthelyzet feloldása milyen formában érhető el a lehető legrövidebb időn belül. 3. A kormány és a HUN-REN közös megállapodással, előremutató módon, a realitásoknak megfelelően módosítsa a KFSz mutatóit és célértékeit a KFSz-ben rögzített forrás változatlanul hagyása mellett.”

DB: Szerinted a magyar akadémiai kutatóhálózatnak az MTA-nál van a helye, vagy a külön működésnek milyen kapcsolatrendszere szükséges?

MÁ: A modern biológia legfontosabb felismerése, hogy a rendszerek között folyamatosság van, ezek szervesen épülnek egymásra az időben. Ezt a szabályt a társadalmi szervezetek esetében is be kell tartani. A mostani válság azért bontakozott ki, mert a jelenlegi rendszert erőszakkal, konszenzusra törekvés és átlátható célok nélkül hozták létre, folyamatosan változó ötletektől vezérelve. Teljesen elhibázott a személyekre szabott szervezeti felépítés. Ebben a helyzetben két fontos feladatunk van. Meg kell határozni a távlati (8-10 év) célt, és meg kell állapítani azokat a lépéseket, amelyek a folyamatosság fenntartásával eljuttatják a szervezetet a kiválasztott állapotba. Nemzetközi példák (pl. németországi Max-Planck Kutatóintézet-hálózat, lásd MTA Eötvös Program 2020+) alapján az én célom szerint is egy független kutatóintézeti struktúra létrehozása lenne a legelőnyösebb. A jogi, gazdasági és emberi tényezők miatt ezt azonban nem lehet máról holnapra kialakítani, éppen ezért átmeneti megoldásokra van szükség, amelyek a jelenlegi problémákat hatékonyan orvosolják. Az átmeneti helyzet első lépését az jelentené, hogy az elszakított intézetek visszakerülnek az MTA égisze alá, megőrizve jelenlegi önállóságukat és kialakítva az önrendelkezésük testületi formáit. Ez utóbbi feladatot szenátus (önkormányzati elvek alapján működő véleményező, tanácsadó, iránymutató testület) láthatná el, amiben a kutatóintézetek vezetői, a munkavállalók, a kormány képviselői és a MTA képviselői kaphatnának helyet.

13.kép: Infografika az MTA köztestületi tagjainak elvi jogairól és kötelességeiről [(db) → ChatGPT5.2.]

DB: Függetlenül attól, hogy a kutatóhálózat és az MTA ingatlanok további sorsa mi lesz az MTA (az akadémikusi és MTA doktori rendszer, az érdemi köztestületi működés – 13.kép) működésének korszerűsítése (a nyugat-európai modell felé) nem kerülhető el? Miként összegeznéd az ebbéli véleményedet?

MÁ: Első lépésként ki kellene alakítani az érdemi diskurzust a köztestület és az MTA vezetése között. Ehhez jelent fontos eszközt az általam javasolt Magyar Tudósfórum, amire már 2026-ban sort lehetne keríteni, és évente megismételni. A fórumra munkacsoportokban készülhetnénk fel, különböző fontos és aktuális témákat érintve, pl. egyetemi oktatás kihívásai a XXI. században vagy a mesterséges intelligencia szerepe a kutatásban. A munkacsoportok témáját előre meghirdetnénk, és minden köztestületi tag csatlakozhatna. Egy ilyen fórum lehetőséget ad arra is, hogy a legfontosabbnak ítélt témákat az MTA által kezdeményezett kutatások is erősítsék.

Az MTA doktora cím fontos szerepe, hogy a kutatókat a doktori (PhD) disszertációjuk megszerzése után 15-25 évvel, tudományos karrierjük közepe táján, minősítse. Személyes tapasztalatom, hogy a többség szerint a MTA doktori rendszerre szükség van, és sokan támogatnák azt is, hogy ez a cím legyen újra feltétele a professzori kinevezésnek. Ez azonban nem az MTA-n múlik, ugyanakkor a számok azt mutatják, hogy a jelentkezők száma lassan nő. Alkalmazkodnunk kell a modern kor elvárásaihoz is, ha azt szeretnénk, hogy a középkorú kutatók szívesen mérettessék meg magukat az MTA doktori rendszerében, ezért fontos lenne a folyamat felgyorsítása, a szabályok egyszerűbbé tétele.

DB: Az akadémikusi rendszert hogyan képzeled el a jövőben?

MÁ: A törvény szerint az MTA-nak legfeljebb 365 akadémikusa lehet. Egy ilyen, 200 éves hagyományokkal és szokásokkal kialakított rendszert csak fokozatosan lehet átalakítani. Fontos lenne jobban meghatározni, hogy a XXI. században mit is vár el az MTA az akadémikusaitól, illetve milyen szempontok szerint történjen a kiválasztásuk. Két lényeges változást is megfontolásra javaslok. Egyrészt ki kellene szélesíteni a jelöltek keresését, és jóval korábban, akár már az előző választás után meg kellene határozni, hogy a leendő akadémikusok a kutatók mely köréből kerülhetnének ki. Másrészt, érdemes lenne megfontolni, hogy bár az akadémikusok továbbra is ajánlhassanak potenciális jelölteket, mindenkinek pályázati rendszer keretében kellene jelentkeznie erre a titulusra.

14.kép: 2019-es tüntetés az MTA székház előtt [(db) → ChatGPT5.2.]

Az interjú végén eszembe jut, hogy a tudomány szabadsága, a MTA kutatóhálózatának ügye 2019-ben sokakat megmozgatott (14. kép), de az Orbán-kormányt el nem tántorította z akadémiaellenes céljaitól. Talán az akkor mozdulók az MTA köztestületének aktív szimpatizánsai. Kik lennének mások? A tudás közemberei. Nincs nekem bajom az akadémikusokkal – ha valaki ezt feltételezné –, csak szerintem közülük sokan túlértékelik a pillanatnyi szerepüket (példaképeim Jermy Tibor, Papp László, Pusztai Árpád, Vida Gábor sem voltak ilyenek) és talán azt is, hogy köztestületi tagok legitimálják ezt a testületet. A párizsi Père-Lachaise temetőben Jim Morrison (The Doors) szétlopott és Édith Piaf szépen karbantartott sírja mellett útközben láttam meg az ismeretlenné vált francia akadémikus sírját is. Olyan vastag sötétzöld moha nőtte be, hogy a név már nem volt olvasható és így kifejezetten szimbolikusnak tűnt. Az emberi tudás akár a hajó horgonya; a jó tudós erős láncszem lehet benne egy ideig. Anonymus? Nem rosszul hangzó név. Sőt, megtisztelő.

Előzmények   Előszó az MTA 2026-os választásához (N^o1). Átlátszó ’Tudománykövető N^o100’, 2026. január 3.; Előszó az MTA 2026-os választásához (N^o2). Átlátszó ’Tudománykövető N^o101’, 2026. január 7.; Az MTA-választás 2026-os pályázatai – (N^o1) Kelléktár. Átlátszó ’Tudománykövető N^o107’, 2026. április 26.; (N^o2) Teljesítmény. Átlátszó ’Tudománykövető N^o108’, 2026. április 28; N^o3 Vezetésre pályázók. Átlátszó ’Tudománykövető N^o109’, 2026. május 1.

(folytatása az MTA-választások után következik)

Darvas Béla