(Tudománykövető N^o109)

A Magyar Tudományos Akadémia vezetőválasztása nem pusztán személyi kérdés, hanem a hazai tudományos rendszer jövőjéről szóló döntés is. A pályázatok ezért nem kizárólag programdokumentumok, hanem tudománypolitikai önmeghatározások: képet adnak arról, miként látják a jelöltek a kétszáz éves múltú MTA szerepét, mozgásterét és jövőbeli feladatait. Ez az elemzés nem hivatalos értékelés, és rangsorolásban a most következők vállaltan szubjektívek. Személyes értelmezési keretben próbálom összehasonlíthatóvá tenni a különböző megjelenésű és eltérő stratégiai szemléletű pályázatokat. A bemutatott kategóriák, pontozások és klaszterek szükségképpen tartalmaznak szerzői interpretációt, ezért vitaindítóként és gondolkodási segédletként érdemes őket a közgyűlés szavazóinak is olvasni. Másrészt egyféle ügykövetés (dokumentálás és elemzés) is. Nem a végső ítéletet kívánom itt megfogalmazni, hanem azt törekszem feltárni, hogy a pályázatok milyen akadémiaképet, vezetői szerepfelfogásokat és tudománypolitikai irányokat vázolnak fel. Engem ez őszintén érdekel.

Elöljáróban azt is érdemes tudni, hogy ha a hazai kutatói társadalom megtanult valamit, akkor az a pályázatírás. Olyasféle ez, mint a szabadalomírás; a lényeg szinte észrevétlenül hiányzik, amiből pontosan lehetne rekonstruálni, amit kisajátítani szándékozunk. Lehet a pályázat hosszú és cirkalmas és persze rövid, de határozottan erőt sugárzó {címkép: Tervek és típusok [(db) → ChatGPT5.2.]}.

Ismertté vált vezetői képesség

A vezetői képesség komplex tulajdonság; magában foglalja a döntéshozatali, szervezési, kommunikációs és stratégiai felkészültséget (5. ábra). A mérhetősége közvetett. Objektív szinten a vezetői tapasztalat, a betöltött pozíciók szintje és a vezetett szervezetek mérete jól kvantifikálható mutatók. A pályázati és projektvezetési aktivitás is számszerűsíthető, amely a komplex feladatok koordinációs képességét mutatja. A nemzetközi beágyazottság és hálózati szerep az együttműködési és kommunikációs képességeket jelzi. A tudománypolitikai részvétel a rendszerben való eligazodás és befolyásgyakorlás képességét tükrözi. A nyilvános megszólalások és médiamegjelenések a kommunikációs és reprezentációs készségek indirekt mérőszámai. Ugyanakkor számos kritikus dimenzió – például a konfliktuskezelés vagy a döntési intuíció – csak közvetett módon ragadható meg.

5.ábra: A 2026-os MTA elnökségi tisztségre pályázók vezetői előéletének közelítése

6.ábra: Vezetői térkép a 5. ábra alapján (ChatGPT5.2)

Az alkalmazott modellezés szerint a vezetői klaszterek (6. ábra) a következők (^*-val jelzettek társadalomtudósok): (a) Nemzetközi stratégák – Miklósi Ádám (VIII), Szathmáry Eörs (VIII), Stipsicz András (III). Esetükben a nemzetközi hálózatokra és stratégiai iránykijelölésre építő reformszemléletű (a 2018-as fordulat óta erre van szerintem szükség) vezetés várható, erős EU-integrációval és külső forrásorientációval, de a belső intézményi stabilitás rövidtávú menedzselése esetleg kihívást jelenthet; (b) Tudománypolitikai integrátorok – Gelencsér András (XI), Halmai Péter^* (IX), Perczel András (VII). A stratégiai terek közötti közvetítő szerepre vállalkozók; (c) Klasszikus akadémiát (a Fidesz-KDNP szellemében békésen leépülő) továbbszervezők (skanzen felé indulók) – Borhy László^* (I), Hunyady László (V), Kecskeméti Gábor^* (I), Kiss Rita Mária (VI), Vörös József (IX). Rövid távon stabil, kiszámítható működésre és szervezeti konszolidációra építő vezetés, ugyanakkor gyöngülő nemzetközi dinamizmussal. A tradíciók hatása lassítja a szüksége reformok bekövetkeztét, ami hosszú távon az MTA nemzetközi majd hazai valóságos tudományos szerepének leépülését okozza; (d) Intézményműködtetők – Borsos Balázs^* (I), Kovács Ilona (V), Pósfai Mihály (X). Elsősorban a belső legitimáció dominanciája várható tőlük, magas szakmai stabilitással, de kevés eredeti aktivitással.

Természetesen ez a 6. ábrából következő saját interpretációm és nem a végső igazság. Ugyanakkor osztom Szabó Csaba azon véleményét, hogy a magyarországi tudomány sohasem volt független, hiszen ellátása a mindenkori kormánytól függ, így az áprilisi kormányválasztás (a Tisza-párt kétharmados győzelmével végződött, ami az EU elvárásainak megfelelően bizonyosan lazít az MTA-t ért hatalmi nyomáson) döntően befolyásolja majd az MTA elnökségének választását is. A reformtörekvéseknek egy esetleges újabb Fidesz-KDNP kormányzás alatt aligha nyílt volna tere. A tradicionális akadémiai szerep mellett szól a hetven fölötti akadémikusok változásellenessége (a választók közel fele), az emeritus státusz emlegetése és a havi tiszteletdíj bizonytalanná válása is. Ezt persze fenyegeti az MTA skanzenné válása is (8. kép). Az egyéni érdekeken vajon felülkerekedhet-e az MTA jövőbeli szerepe kapcsán érzett aggódás? Hamarosan meglátjuk majd.

8.kép: Rasta sziesztája a makettnél [(db) → ChatGPT5.2.]

MTA elnökségi pályázatok, 2026

Az MTA elnöki pályázatkiírás nem alkalmazkodott az MTA 2018 utáni, kutatóhálózat nélküli feladataihoz. Ennek oka talán az, hogy a kérdés az MTA részéről sem lezárt. A vagyoneladás körüli per erre utal. Ez viszont az értelemszerű kiírást és a stabil kérdések feltételét lehetetlenné tette. A pályázó feladata volt, hogy megjósolja a 2026-os politikai választások utáni akadémiai helyzetet, és annak vezetői pozíciójára írja meg a változatos terjedelmű pályázatát. Szerintem elhibázottan szabad, kérdések/korlátok nélküli volt a választási kiírás. Az új kormány stabilizálódása után kellett volna csak kiírni.

A helytelen időpontválasztás a pályázatokat rendkívül eltérővé és nehezen összehasonlíthatóvá tette, hiszen mindenféle szóba jöhető műfaj játszott itt. A jelenlegi változó helyzetben (2026-2029) az alábbi szempontok (1-9) szerint kellett volna kérni a pályázók tudománypolitikai céljait: 1. A MTA hazai szerepének definiálása – az MTA szerepe a HUN-REN mellett, kapcsolata a kutatóhálózattal (ingatlanvagyon, együttműködés). Köztestületi szerep, MTMT-tár, nemzetközi kapcsolatok; 2. Az MTA köztestület működtetése – érdekvédelem, életpályamodell, generációképviselet. ösztöndíjrendszer. A köztestületi tagság megszerzésének és megőrzésének kritériumai. Osztályok és Bizottságok új online funkciói; 3. Stratégiai feladatok – rövid távú feladatok (4 év); hosszú távú irányok (vezetői koncepció). Prioritási döntések: alapkutatás vs. alkalmazott tudomány; pályázatokon kiemelten támogatott témák és tudományterületek; 4. Minősítési rendszer – MTMT-reform. A DSc követelményrendszerének definiálása. A klubszerűen működő, elöregedett akadémikusi rendszer további sorsa; 5. A tudomány képviselete – hazai képviselet (HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat, Nemzeti Kutatási, Fejlesztési és Innovációs Hivatal, Kulturális és Innovációs Minisztérium kapcsolatrendszere); nemzetközi képviselet (European Commission, European Research Council, European Innovation Council); médiaképviselet (tudománykommunikáció, közéleti jelenlét, szakértői szerep); 6. Nemzetközi versenyképesség – publikációs teljesítmény (D1/Q1), nemzetközi projektek, fiatal tudósok (<40) mobilitása; 7. Gazdálkodás – Munkaerő- (a stabil kutatói életpályamodell gazdasági vetületei), ingatlangazdálkodás; 8. Vezetői terv – döntéshozatali modell, szervezeti felépítés, konfliktuskezelés; 9. Önellenőrzés – forgatókönyvek (optimista, realista, pesszimista).

A beérkezett pályázatok megfelelő pályázatorientáció híján konfliktusos területekre nem tértek ki. Az abszolút pontszámok így 46-76% között mozogtak a maximálisan kaphatóhoz viszonyítva. A relatív összehasonlítás azonban ilyenkor is értékelhető, és a minőségi elkülönülés is elég világos a pályázati szövegek alapján (7. ábra)

1.táblázat: A 2026-os MTA elnökségi pályázatok formai sajátosságai

2.táblázat: A 2026-os MTA elnökségi pályázatok tartalmának lehetséges pontozása {megjegyzések: alul elnökjelöltek – Borhy László, Pósfai Mihály, Perczel András, Miklósi Ádám; főtitkárjelöltek – Gelencsér András, Kecskeméti Gábor, Kovács Ilona [(db) → ChatGPT5.2.]}

Az 2026 MTA választásokra való pályáztatás bizonytalan politikai helyzetben, rossz időben és érdemi pályázati szempontok nélkül zajlott. A pályázók között feltűnően sok a 65 fölötti (1. táblázat), vagyis az első vagy második megválasztási ciklusban elérik a nyugdíjas kort (itt 65 helyett kedvezményesen 70 év, bár ennek élettani okát nem látom). Nem tartom helyesnek elnökségi tagnak választani az aktív pálya végét elért pályázókat. Minden generációnak esélyt kell adni; időben félreállni a kutatók kötelessége! Az idősek szerepének – a hosszú és fontos tapasztalataik alapján – tanácsadóinak kell lennie (ennek módjait az MTA-nak ki kell dolgozni!), nem aktív, hivatalban lévő vezetőinek.

A benyújtott pályázatok tartalmi összevetése tartalmi egység nélkül csak szubjektív lehet. Most a pályázónak valamiféle politikai jós szerepét is betöltve kellett pályázatot írnia, vigyázva arra, hogy a potenciális szavazók (fele >70 év) érdekeit ne sértse (2. táblázat).

A pályázatok alapján kirajzolódó habitustérkép elválasztja a hazai és nemzetközi szempontokat előtérbe helyezőket (7. ábra). Bizonyos, hogy a Magyar Tudományos Akadémia által vezetett tudományirányításnak magas nemzetközi szintre kell (ehhez a saját példa is szükséges) törekednie (lásd az elnöki feladatok), bár ehhez az országban kell a szabályozási kereteket kidolgozni (lásd főtitkári feladatok).

7.ábra: A pályázók térképe a pályázataik alapján a felsorolt 1-9 szempont alapján [(db) → ChatGPT5.2.]

Idézetek az elnöki pályázatokból   Borhy László: „Hiszem, hogy az Akadémia ereje a tudományos minőségben, az autonómiában és a közösségi felelősségvállalásban gyökerezik […] Az Akadémia autonómiája működésének alapfeltétele, ugyanakkor fennállásának és közfeladatainak ellátása szükségképpen együttműködést kíván a mindenkori kormánnyal […] Az Akadémia nem politikai szereplő, és nem feladata pártpolitikai kérdésekben állást foglalni […] A köztestület nem pusztán jogi kategória, hanem élő tudományos közösség […] Az elnöki tisztség számomra nem hatalmi pozíció, hanem szolgálat: felelősség a tudomány minőségéért, az intézmény méltóságáért és a jövő generációiért.”   ǁ   Miklósi Ádám: „A bemutatott stratégiai koncepció központi gondolata, hogy az MTA ereje a közösségében rejlik: a tudósban, a tudásban és e kettő szerves kapcsolatában […] A tudományterületek eltérő hangsúlyai és dinamikái miatt nem alkalmazható egységes elvárásrendszer, de ez nem jelenthet engedményt a minőség rovására […] Egy ilyen modell nem lehet lineáris, mivel a tudományos életpálya 30-40 évet ölel fel, és a karrierszakaszok tudományterületenként és életkoronként eltérnek […] Az MTA-nak kezdeményező szerepet kell vállalnia a hazai tudományos kutatási rendszer valamennyi szereplője felé az együttműködés erősítése érdekében […] Az MTA a legalkalmasabb testület e szerep betöltésére, hiszen akadémikusai és köztestületi tagjai a tudomány kiváló és elkötelezett művelői, miközben a testület nem kötődik politikai irányzatokhoz.”   ǁ   Perczel András: „Elnökként azt tekintem feladatomnak, hogy az Akadémia egyszerre erősítse a tudás minőségét, katalizálja a tudományos teljesítményt és elősegítse a tudományos közösségek kohézióját […] Meggyőződésem, hogy az Akadémiának és elnökének ebben a folyamatban kezdeményező, iránymutató és hitelesítő szerepet kell betöltenie  [   ] Koncepcióm szerint az MTA jelen helyzetében elsődlegesen katalizátor: nem helyettesíti az oktatás- vagy kutatásirányítást, hanem összeköt, irányt mutat és minőséget hitelesít […] Az MTA autonóm intézmény, egyszerre konzervatív és megújuló […] Vissza kell térnünk elsődleges feladatunkhoz, nevezetesen, hogy a tudományon keresztül visszavezessük magunkat és az embereket a valós értékekhez: a gondolkodáshoz, a tudáshoz, az emberi kapcsolatokhoz, és a fáradságos munkával megszerezhető új tudományos eredményekhez.”   ǁ   Pósfai Mihály: „A Magyar Tudományos Akadémia a hazai és külhoni magyar tudományos élet minden szereplője számára fontos intézmény: támogató, hitelesítő, értékelő szerepet tölt be az egyéni pályaív minden szakaszában […] Meggyőződésem, hogy az Akadémia – folyamatosan megújulva – a jövőben is a magyar tudományos élet legfontosabb testületeként tud működni […] Az Akadémia demokratikusan szervezi és irányítja önmagát […] A következő hároméves ciklusban az Akadémia működését továbbra is az A és B modell elemeit ötvöző [A modell: olyan akadémia, amely főként testületi munkára, kutatók szakmai támogatására, tudományos közösségszervezésre, ismeretterjesztésre épül. Az akadémia kevésbé vesz részt közvetlenül a kutatásszervezésben vagy finanszírozásban; B modell: olyan akadémia, amely a kutatás szervezésében, tudománypolitikai keretek alakításában, finanszírozási folyamatokban, intézményi háttér biztosításában is aktív szerepet vállal.], hibrid formában tudom elképzelni […] Az Akadémia legfontosabb erőforrása a hozzá tartozó kutatói közösség.”

9.kép: Előre a múltba, visszafejtés [(db) → ChatGPT5.2.]

Idézetek a főtitkári pályázatokból   Gelencsér András: „Úgy érzem, az MTA-nak meg kell találnia új helyét a hazai (tudomány)politika felkavart világában, vissza kell szereznie tekintélyét és társadalomformáló erejét […] A tudományos kutatások rendszere Magyarországon széttagolt, számos hazai felsőoktatási intézményben és HUN-REN kutatóhálózatában különböző színvonalon művelik […] Az MTA a kutatói életpálya eredményességének objektív és független értékelésére egy olyan minőségalapú értékelési rendszert dolgozna ki, amely kritikusan és tartalmi szempontból is értékeli a kutató által megjelölt kiemelkedő szakmai eredményeket, publikációs tevékenységét és hivatkozásait (tudománymetria) és annak dinamikáját, nemzetközi és hazai szakmai kapcsolatait és elismertségét, pályázati eredményességét, a szakmai közéletben és az utánpótlás-nevelésben betöltött szerepét (iskolateremtés), tudomány-népszerűsítő és -kommunikációs szerepléseit. A […] Az MTA köztestülete önkéntes értékközösség kellene, hogy legyen […] Minden, a magyar társadalom által fontosnak ítélt témában […] az MTA-nak határozottan, megalkuvás nélkül és közérthetően meg kell jelenítenie a tudomány álláspontját.”   ǁ   Kecskeméti Gábor: „Meg kell kísérelni az MTA tanácsadói szerepének visszaépítését a kormányzatnál tudományos, tudományirányítási és tudományszervezési kérdésekben […] Az MTA jelenlegi funkciói: kutatásfinanszírozás, kutatástámogatás, tudománykommunikáció és ismeretterjesztés, a köztestület részére nyújtott szolgáltatások […] A doktori [MTA] cím ma a legszélesebb körű és a legszilárdabb minőségbiztosítás alapjain nyugvó, minden elemében transzparens eljárásrend keretében megszerezhető személyi tudományos minősítés Magyarországon […] Az MTA felelőssége, hogy példát mutasson méltányos és adekvát tudományértékelési elvek és gyakorlat kialakítására […] Az MTA-nak jelenleg nincs kutatóhálózata – ennek ellenére kutatóintézmény: nemzeti stratégiai alapkutatási programjai teszik azzá.”   ǁ   Kovács Ilona: „A főtitkári koncepciót meghatározó három alapvető érték, amelyekre a köztestület szolgálatát építem: a tudományterületek közötti együttműködés megerősítése, a nemzetközi beágyazottság elmélyítése és a jövő élvonalbeli kutatói közegének megalapozása […] Főtitkári koncepcióm alapelve az integráció […] Meggyőződésem, hogy a megosztottsággal szemben az együttműködés nemcsak érték, hanem stratégiai erőforrás is, amelyből a teljes tudományos közösség profitál […] A nemzetközi beágyazottság nem luxus vagy többlet, hanem a tudományos minőség fenntartásának alapfeltétele […] Meggyőződésem, hogy az Akadémia történeti küldetése, szakmai tekintélye és társadalmi bizalmi tőkéje egyedülálló lehetőséget ad arra, hogy a magyar tudományos közösség ne elszenvedője, hanem alakítója legyen a következő évtized átalakulásának.”

A konzervatív és reformista pályázati törekvések úgyszintén szétválaszthatók. E tekintetben a pályázatok többsége az Orbán-kormány győzelmére számító hangvételű, így kutatóhálózat nélküli MTA működtetését célozták meg (9. kép). A Tisza-párt győzelme miatt ez változott: a parlamenti választási győztes vállalása a tudományos autonómia helyreállítása. Ennek részeként új törvényt ígérnek, amely visszaállítja az MTA és az állami kutatóintézetek szakmai önállóságát, és rendezi az akadémiai vagyon helyzetét. Stabil alapfinanszírozásról is megemlékeznek. A program hangsúlyozza az alapkutatás fontosságát és hogy a források felhasználásáról a tudományos közösség dönthessen. 2026. április 22-én az ATv ’Egyenes Beszéd’ műsorában Bán‑Forgács Nóra arról beszélt, hogy az Akadémiai Dolgozók Fóruma (ADF) szerint a kutatóhálózatnak ismét a Magyar Tudományos Akadémia keretei között kellene működnie. Az ADF álláspontja szerint: a 2019-es leválasztás óta a kutatóhálózat helyzete bizonytalanabb lett, a kutatóintézetek korábban nagyobb szakmai autonómiát élveztek az MTA alatt, a jelenlegi struktúra körül jogi és szervezeti viták alakultak ki, ezért szerintük indokolt lenne visszaadni a kutatóhálózatot az MTA-nak, ami a HUN-REN végét jelentené.

Összefoglaló értékelés

Három fő szempontrendszerre épült a parciális értékelésem: a saját teljesítményre (többnyire mérhető), a vezetői képesség bírálatára (részben szubjektív) és a benyújtott pályázat bírálatára (eseti). E három nézőpont összegzését végezzük el most.

8.ábra: A 2026-os MTA elnökségre pályázók sikerességének egyféle lehetséges összegzése [megjegyzések: bordó dőlt betűvel a szerintem túlkorosak nevei szerepelnek. A legnagyobb variabilitás a szakmai teljesítményben mutatkozik, de a pályázatok értékelése gyönge láncszem a kiírás előírásainak hiányai miatt. A jelen összegzés az elnöki és főtitkári posztokra Miklósi Ádámot és Gelencsér Andrást, alelnöki pozíciókra pedig Stipicz Andrást (természettudományok), Szathmáry Eörsöt (élettudományok) és Borsos Balázst (társadalomtudományok) találta a posztra leginkább illeszkedőnek – bár szerintem a pályázatot sokkal szerencsésebb lett volna a parlamenti választások eredménye és az új kormány stabilizálódása után, és tartalmában célzott kérdésű pályázatokkal meghirdetni]

Előolvasók írták   Demiurgosz: Az MTA vezető posztjaira pályázók közül legalább két fő foglalkozik munkásságában behatóan a fenntarthatóság és annak anyagi korlátai kérdésével. Olyannyira, hogy egyikük pályázatában meg is nevezi ezt a területet, mint olyat, amellyel az MTA-nak foglalkoznia kell, sőt adott esetben koordinálnia is kell azt. Bízom abban, hogy ezen jelöltek megválasztása esetén bekövetkezhet az – amint egyikük másutt megfogalmazott, bár ezt a pályázatában nem érintette –, hogy az MTA a társadalom elé tárja a természeti erőforrások valós helyzetét, s ezzel szembenézve rábírja a politikai döntéshozókat, hogy egy illuzórikus virtuális valóság vetítése helyett a civilizációnk tényleges gondjával, az erőforrások kimerülésével illetve egyre nehézkesebb hozzáférhetőségével foglalkozzon, s adaptációs kiutakat kezdeményezzen a gondjaink tényleges megoldására   ǁ   XLVIII Anonymous: Az ELTE-ről pályázók magas aránya meglepő, míg a HUN-REN kutatói passzívak maradtak. A súlyosan közvetett MTA-választás [10. kép] a médiában csekély mértékben jelent meg, miközben megújulás és generációváltás előtt áll. A jövőben az érdemi köztestületi munkára (jelenleg az MTA-án belül formális a demokrácia; a választás és vezetés formája a Kádár-kori MTA sajátságait cipeli magával, ahogy sokan ennek hangot is adtak) és a kutatók életpályamodelljét az emberi aktív élettartamhoz kell illeszteni és nem nyugdíj-közeli új akadémikusokat avatni. A kutatói generáció-képviseletet meg kell oldani, felszámolni az emeritus-túlsúlyt és az élethosszig tartó nem teljesítményfedezetű extra-juttatásokat! A HUN-REN vezetőségének és intézeteinek vezetői posztjait nyílt nemzetközi pályázatokon kell betölteni és ezeken az emelt szintű követelményeket előíró akadémiai helyeken legalább az Európai Unió átlagbéreit kell biztosítani. Ez a HUN-REN-ben részben már megvalósult, míg a kutatói átlagbér bruttó 800 ezer forint, Gulyás Balázs havi bére eléri a bruttó 9,4 milliót.

10.kép: A köztestület és a virtuális fellegvár [(db) → ChatGPT5.2.]

Május 5-én a közgyűlés először elnököt választ, ezt követően visszalépések történhetnek a többi posztokon. Véleményem szerint az MTA hosszú távon nem kerülheti el a reform útját, függetlenül attól, hogy a hajdani kutatóhálózata visszakerül-e hozzá vagy sem. Sokkal inkább a köztestületi munkájára kell a vezetőségnek koncentrálni, és a generáció-képviseleteket megerősítenie, végül felhagyni az időskori elitista elzárkózással. Ugyanakkor az MTA jelentős kihasználatlan potenciállal is rendelkezik: a jövőben, mint a tudomány területén működő jogi személynek, kutatáskoordinálóként részt vehetne nemzetközi pályázatok megvalósításában (jelenleg nem research performing szervezet), akár úgy is, hogy az intézetek közötti pályázatok vezetői és adminisztratív tisztségét a szakmai osztályok felvállalják. Ilyen módon a hivatal aktivizálódhatna (az adminisztrációban profi pályázatírók jelenhetnének meg adminisztrátor helyett) a központ részben eltarthatná magát, s az efféle konzorciumvezetői és -mediátori szerepben az MTA a hajdanvolt tudományirányítói szerepkörének és társadalmi presztízsének visszaállítása felé mozdulhatna.

Előzmények   Előszó az MTA 2026-os választásához (N^o1). Átlátszó ’Tudománykövető N^o100’, 2026. január 3.; Előszó az MTA 2026-os választásához (N^o2). Átlátszó ’Tudománykövető N^o101’, 2026. január 7.; Az MTA-választás 2026-os pályázatai – (N^o1) Kelléktár. Átlátszó ’Tudománykövető N^o107’, 2026. április 26.; Az MTA-választás 2026-os pályázatai – (N^o2) Teljesítmény. Átlátszó ’Tudománykövető N^o108’, 2026. április 28.

(folytatása következik)

Darvas Béla