(Tudománykövető N^o103)

Az Élvonal program célja, hogy Magyarországra vonzza a kiváló kutatókat külföldről, valamint tehetséggondozást nyújtson – sugározta a 2025 májusi sajtótájékoztatón örömittasan az éterbe a pillanatnyilag ünnepelt tenor. Az Élvonal program együttműködésben valósul meg majd az egyetemekkel (Vajon mit tudnak már erről Debrecenben, Pécsen és Szegeden?) és a Magyar Kutatási Hálózattal (lásd Gulyás Balázs különös impériuma a HUN-REN). Az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány lesz a bázis, ahogy a Fidesz-KDNP háttér-okoskái elképzelik. 2030-ra Magyarország Európa tíz leginnovatívabb országa közé kerül majd – mesélte ellenmondást nem tűrő magabiztossággal Hankó Balázs – akinek a K+F+I vitathatatlanul valamiféle pöttyös könyvből megvalósuló Csodaország lehet – és hozzáfűzte, hogy ez egyben mélytechnológiai szektormegújulás is (1. melléklet). Ezt így a maga háttérzsongásával próbálom térben elképzelni. Már a mélytechnológiát, ami a magyar nyelv logikája szerint ellentétje a csúcstechnológiának. Valójában persze a kifejezés mást jelent a nemzetközi tudománypolitikában. A deep tech szleng a csúcstechnológia hosszú távú ipari hasznosítását jelenti. A kormányzati kommunikáció azonban ezt a fogalmat ellentmondásos jelszóként használja, konkrét iparági, finanszírozási vagy intézményi meghatározás nélkül. Az IR-spektroszkópia példájának megjelenése ebben a modellszerepben talán a fizikának sem tesz jót, bár az orvostudományi területen a diagnosztizálásra való remény az, ami alacsony valószínűségű. Az alkalmazás megfelelőségét nem támasztja alá eddig széles körű, független klinikai evidencia, aminek fokozottabb elővigyázatosságra kellett volna inteni az NKFIH vezetőit a pályázati elbírálás időszakában is. Kitől származott vajon ez a tartós hurráoptimizmus?

Milyen is lesz majd akkor a (mély-)/csúcstechnológiai szektor, aminek központját és hálózatát Lágymányoson építik hamarosan? Elvileg már 2025 őszétől, de valójából még a hely is bizonytalan, bár megnevezett. Tervet a média eddig nem látott, bár Krausz/Hankó urak mintha igen. E területen a könnyed bejelentés után a mostani halogatás csak a biztos. Ez így megy mostanában a tudomány körül, amit mintha elszerettek volna az MTA-tól és most mások engedelmes és hallgatag babája lenne. Feltűnő a kutatóhálózat vezetőinek és munkatársainak csöndje. Gulyás az egyszemélyes megfáradt arc.

Mindegy? Már akinek. A magyar K+F+I mára, akár a partra sodródott óriás hal csontváza (címkép). Fiatalabbak találgathatnak, öregebbek sokatmondóan bólogathatnak. Talán ismerni is vélték a hajdani halászt, bár sohasem beszéltek vele. Mogorva ember volt, afféle céltól űzött.

Az infrastruktúra önmagában még nem tudománypolitika

Miről hallunk mostanában? A felújított HUN-REN székházról, amely állami tulajdonban maradt, a Center for Molecular Fingerprinting (CMF) orvosdiagnosztikai tupírozásáról (növekvő szkepszis jellemzi a tudományos várakozásokat) és az Élcsapat Program távlati, ködös hálózatépítési terveiről, miközben kutatói életpálya-modellről még mindig nem esik szó. Persze az MTA és az akadémikuscsapatának újkori meccséről sem, amit mintha üres ház előtt és következmények nélkül játszana a tarcsijával. Mi a valódi tétje a mostani MTA elnökválasztásnak? A gondnok szerepe?

Most a legerőteljesebben egy külföldön dolgozó fizikai Nobel-díjas arca látszik. Vajon miért és mihez kölcsönözte? Nem a mennyiértre vagyok kíváncsi! Fel sem merül bennem. Szöveg (hivatalosan az övé, de a KIM honlapján is az áll, amit mintha Hankó fogalmazott volna meg, de ismerőseim szerint ő sem a forrás) igen szűkmarkúan mért és már látványterv és finanszírozási dokumentum létezik, bár senki sem látta, aki a médiában közreadta volna. Miért érdekelhetne ez bárkit is? A kivitelezőkről azért suttogják, hogy Tudod ki? Nem – mondom –, én nem tudom. Elképzelésem sincs, mással vagyok elfoglalva, mint találgatással.

A kezdeményezőnek kinevezett – Fidesz-KDNP által ölelgetett – Krausz Ferenc hirdette ki (2. kép), hogy a program célja Magyarországon világszínvonalú kutatói környezet teremtése. Miként is? Tényleg hiheti valaki, hogy csak épületek (vas, beton és üveg) kérdése az egész? Az Élcsapat Program retorikája feltűnően követi a stadionépítési logikát: a szűk értelemben vett infrastruktúra (épület és műszerek), mint önmagában értékteremtő eszköz jelenik meg, miközben a kutatói életpálya, az intézményi autonómia és a hosszú távú finanszírozás kérdései másodlagosnak tűnnek. A magyar futball és a stadionépítési láz kapcsán eredmény hozott mára a sematikus orbáni gondolkozás? A kutatás területén az emberi gondolkodás eredetisége, általános rutint meghaladó képessége vezető szerepű.

Krausz Ferenc úgy véli, hogy a legtehetségesebb fiatalok számára a nemzetközi hírű tudósok, innovátorok jelentik a legnagyobb vonzerőt. Nem viccelt, ha valaki – mint én is először – azt feltételezné; szóval nem a garantált életpályamodell, a tudományterületen (!) nyújtott teljesítménnyel arányos fizetés, a kiszámítható és az európai átlaghoz igazított tudománytámogatási rendszer? Az Élvonal program kiemelkedő tudósokat biztat majd arra, hogy Magyarországon keressenek megfelelő helyet a kutatásaik számára. A Fidesz-KDNP-közeli kekva a kutatási eredmények gyakorlatba történő átvitelét is hivatott támogatni. Sőt, ez a végcél!

Van egy további kérdőjel a célokkal és ez a tehetséggondozás (1. melléklet). A liberális értékrendet tagadó Mathias Corvinus Collegium kekvának [kuratórium: Lánczi András, Lánczi Péter, Orbán Balázs (elnök), Szalai Zoltán stb.] vajon nem ilyen középiskolai és egyetemi tehetséggondozási célokkal ajándékoztak közel 500 milliárd forintot, közvagyon- és jelentős tőkejuttatással (nagy értékű MOL- és Richter-részvénycsomag)? Nem két gazdája is akad most az előzetes tehetséggondozásnak (bár az Élvonal program zárt tudományos műhelyeket kedvezményezne) és egy sem az általában kutatói pályát választóknak? Különösen vonatkozik ez a posztdoktorokra. Nem éppen a végén dől el ez a tehetségkiválasztás? Nem akkor marad éppen támogatás és jövőkép nélkül a fiatal kutatói generáció. Családi segítség nélkül nem ekkor válik világossá, hogy a saját család és pálya között kell választani? Ebben az alábbi szerkezetben azonban az alapvető baj, hogy zárt (kizáró), politikailag válogatott közösséget kíván létrehozni a szervező (lecseréli szakbarbárokra az értelmiségi sokféleséget), amely a mai Fidesz-KDNP hallgatag tudományos kiszolgálójává válik.

„Az alapítvány központjának építése a tervek szerint már idén ősszel elkezdődhet Budapesten, a Molekuláris-Ujjlenyomat (sic!) Kutató Központ (CMF) mellett” – hangzott el a 2025 májusi sajtótájékoztatón. Akkor még ez realitásnak tűnt, de máig nem történt meg.

2.kép: Krausz Ferenc és Hankó Balázs spanolásban (forrás)

1.melléklet: Az Élvonal Program víziója    „…az Országgyűlés döntése alapján jön létre az Élvonal Csúcskutatási és Tehetséggondozó Alapítvány, amely közfeladatot ellátó közérdekű vagyonkezelői alapítványként [kekva] biztosít hosszútávú stabilitást, megfelelő struktúrát és kiszámítható hátteret a program megvalósításához. Az Élvonal Program három pilléren áll. Az első a világhírű tudósok [?] körül felépülő tudásközpontok, amelyek nemcsak a legkiválóbb magyar elmék számára kínál (sic!) majd szülőföldjükön ideális feltételeket céljaik megvalósításához, hanem alkalmas szakmailag és nemzetközileg kimagasló külföldi szakembereket is Magyarországra vonzani… […] A második pillér a tehetséggondozás, amelynek alapja, hogy a tudásközpontok mágnesként (sic!) vonzzák majd a legkiválóbb fiatal magyar, illetve külföldi kutatókat. Ez egyedülálló lehetőséget teremt a középiskolai tehetséggondozó programok által kiválasztott tehetségek fejlesztésére egy élvonal mentori hálózat létrehozásával […] A harmadik pillér pedig a gyakorlati alkalmazás támogatása, azaz a tudományos eredmények innovatív termékek és szolgáltatások formájában történő piacra vitelének támogatását szolgáló programelem, melynek célja a magyar mélytechnológiai (sic!) szektor fejlesztése…”

1.ábra: A Magyar Tudósok körútjának épületei (Google Earth)

Az Élvonal Központja Budapesten 2025 őszétől a Magyar Tudósok körútján (1. ábra), a CMF központ melletti telken épülne. Erre azonban eddig semmi sem utal. Szélcsend lett. Várunk a választások eredményére? Nem csodálkoznék. A sajtóban egyébként tervként említik, ami 2028-ra valósul meg. Tény, hogy máig nem vált ismertté sem építési engedély, sem telekhasználati adat, sem építési munkára utaló jel nem látható a helyszínen. Miért kapkodják el akkor a fanfárkezelők? A CMF jelenlegi budapesti székhelye ma Budapesten a Czuczor utca 2-10-ben, a második emeleten található irodákból áll. Itt működik adminisztratív tevékenység, a lézer laboratórium Szegeden van. Szegeden persze más is folyik az ELI-ALPS-ban. Talán akad fizikus, aki egyszer majd elmeséli.

Az 2.ábra foglalja össze a 2010 utáni nagyobb építéssel járó fejlesztéseket, amelynek legnagyobb kedvezményezettje a fizika tudománya. Sőt, 2022 után Krausz Ferenc személyében a CMF (ELI-ALPS) és Élcsapat program révén az elsődleges kiemelt. A sok milliárdos fizikai fejlesztés másik kedvezményezettje az orvostudomány, amely úgy gondolja, hogy diagnosztikai eszköz fejleszthető az ezt alapból sem ígérő IR-spektroszkópiából. Ismerősöm mondott egy elég cifra mondatot, mikor erről kérdeztem és már viharzott is tovább. Ezt mindenki tudja – tette még hozzá úgy, hogy vissza sem fordult. Egy részleteiben ismeretlen eredetű (valójában kevert) jeleket szolgáltató eszköz, amely kiismerhetősége jelentősen alulmúlja a diagnosztikára alkalmas szintet. Több általam ismert fizikus és orvos kifejezetten szkeptikus a tesztelt eszköz efféle használatával szemben és úgy gondolják, hogy ez itt a tudományra mutogató vállalkozási hazardírozás minősített esete. Mégsem alkalmas diagnózisra mondják majd később a szorgalmasan mérő fizikusok és az adatelemző biológusok, csak monitorozásra. Mi reménykedtünk a közjóban – mondják majd a kezüket éppen mosó politikusok (már mások, mint akik a fanfárokat megfújatták) és széttárják a karjaikat, de azért marad nekik egy kiüríthető budai, Duna-parti ingatlan. Szívesen érvelnék ezzel szemben, ha az eddigiek nem erre utalnának. Nem látom a fizikus vezetőn túl azt a magyar orvost, aki megszólal és a módszerrel kapcsolatos optimista érveit nyilvánosan ismerteti. Merkely Béla lenne az a kekvából? Miközben neveket említek nem személyes alkalmatlanságról szólok, hanem az intézményesítetten személytelen döntési logika felülkerekedéséről.

2.ábra: A K+F+I nagyobb beruházások 2010 után (megjegyzés: piros körben a 2026 utáni, csak részben ismert építési tervek)

A NKFIH éves jelentései szinte minden évben másként összegeznek, vagyis a támogatási trendek összefoglalása mintha nem is lenne célja a hivatalnak. A 2010 után a K+F+I-be fektetett pénzek átlátása sem igazán könnyű vállalkozás. A MTA vezetése már ebben sem tényező (1. ábra). Egyetlen működő projektje a székház-felújítás, amely I. lépcsőjén van már túl. Ha azt kérdeznék mire jó ez, akkor az állagmegóváson kívül csak a rendezvényközpont szerepére. Ha a hálózat ingatlanjainak eladása után az MTA székház gazdái jelentős vagyonra tesznek szert, akkor valamiféle mecenatúra központ feladatát láthatják el itt, amíg az összeg tart és persze köztestületi székházi funkcióra gondolhatnak, ami a civilszervezetek között meghatározóvá teheti. Tudományirányítási célra az Akadémiát az Orbán-kormány aligha szeretné használni, hiszen nem azért szakította el tőle és jó kérdés, hogy van-e párt, amelynek más lenne a terve. Én nem hallok ilyen hangokat, az MTA ügye mintha lényegtelenné vált volna. Sokkal inkább látom az államilag konfliktusmentesen irányítható HUN-REN mellett az egyetemeket terebélyesedni, s közülük az ELTE-t (bár a kiválósági listán nem a legelöl lévő magyar) központi szerepbe kerülni. 2023-tól a K+F támogatások zöme a Krausz-féle tudományos képződmények felé látszik irányulni, de átláthatóságról nem beszélhetünk. Az Élcsapat program ragadja-e magához a felfedező kutatásokat, az elit (szégyenkezve írom le a szót) magyar kutatást és Krausz doktor lesz-e ennek első prófétája (Gulyás Balázs után) a CMF-zűrhajó Földre érkezésig? Nekem többen ezt jósolják.

3.ábra: Közbeszerzési vázlat 2018-2021 (forrás)

Közbeszerzési futamok (K+F+I ködökkel)

A NER közbeszerzési hősei már a K+F+I-t is bekerítették – mondják páran az Akadémián is. Próbálkoztam hát tetten érni, ami nálunk történik. 2021-ig találtam adatokat, bár nekem ez is nagyon szegényesnek mondható. Érdekes, hogy ezek összegzésére senki sem vállalkozik és csak a Transparency International volt olyan bátor, hogy a vállalkozók efféle általános ügyeit bogozgassa. A demokrácia sérülése ebben az ügyben bizonyos. A K+F+I a hazai közbeszerzésnek csak egy szerény csücske 2021-ig. Ezen a szinten az ELI-ALPS szegedi építkezése látszik csak, de ott multicégek voltak a kivitelezők és nem NER-es vállalkozók (3. ábra). A hazai közbeszerzéseknek – úgy tűnik, hogy – Szíjj László és Mészáros Lőrinc a főszereplője. Mészáros három cége is érintett és nem a saját néven futó nyeri a legtöbb tendert (ahogyan a hegyaljai bölcsességből tudjuk) és nem ő dolgozik a legnagyobb haszonkulccsal. Nem is az ő cégeinek bevételei emelkednek a legrapidabb módon. A 2022 utáni időszak közbeszerzési adatai szerintem elhatározottan fragmentáltak, nehezen rekonstruálhatók, ami önmagában jelzi, hogy a K+F+I-hez kötődő beruházások átláthatósága romlott és Hankó Balázs/Gulyás Balázs alatt nem javult. Mindez nem bizonyíték valamiféle visszaélésre, de jól rámutat az átláthatóság hiányára, ami a tudomány területén idegen kezelési mód. A hitelesség előfeltétele az ügyintézésére jellemző üvegzseb-technika. Különben a bizalom elvész.

Az MTA elnöke ezen a területen elveszítette a meghatározó szerepét és tevékenysége csak az MTA székház/könyvtár ügyeire korlátozódnak, amely folytatása (II. ütem) úgyszintén a politikai választások eredményétől függhet. Most a felújított székház pompája és az MTA funkciótlansága közötti kontraszt döbbenetes. Munkája a magyar kutatás színvonalára már semmilyen lényegi hatással nincs (a kutatóhálózatának elvesztésével lényegében kiüresedett), csak annak diplomáciai reprezentációjáról szól. Tudományos bizottságainak munkája (még ha kiegyensúlyozott is) aligha hasznosul, hiszen a kormány nem tart igényt árnyékirányításra, hiszen éppen annektálta a hazai K+F+I-t.

4.ábra: Az MTA és volt kutatóhálózatának nagyberuházásai az utóbbi évtizedben

Az MTA tulajdonosi szakaszában a beruházásai az elnökhöz tartoztak. Úgy hírlik, hogy az MTA Természettudományi Kutatóközpont négyzetméter ára még közel fele volt a Humán Tudományok Kutatóházának, pedig csak pár év telt el. A kutatóhálózat elcsatolása után azonban – és ez főként Gulyás Balázsra értendő – az önálló irányításának kialakítása a minisztérium igényének megfelelően és az MTA adminisztrációtól való távolságtartás a jellemző. Nyilvánvaló, hogy Gulyás nem az MTA elnökségének és bizottságainak tanácsai alapján kíván vezetni, hanem a minisztérium elvárásai szerint, ahonnan a pénz érkezik. Krausz Ferenc és az Élcsapat Program elképzelései szerint ez a távolodás még hangsúlyosabb, sőt a nemzetközi vezetőkkel megújított hálózat a meglévő akadémiai intézetek téma és szakemberekre kiterjedő megújítását is kilátásba helyezi (4. ábra), vagyis a HUN-REN-ben megmaradt tudományterületek sem érezhetik magukat biztonságban, hiszen fejlesztéscentrikus hálózattá alakíthatják át. Nem a célokat látom rossznak, hanem a kivitelezést kevésbé átláthatónak. Mindez azonban a magyarországi átlagkutatóra is kiterjedő kiemelt európai jövedelmeket biztosító életpályamodell bevezetése nélkül teljes képtelenség.

Tény, hogy a MTA és a hozzá még valamilyen formában csatolt intézmények sorsát a 2026-os politikai választás hosszútávra döntik el. A Fidesz-KDNP újbóli megválasztása végleg szétrugdossa (a Tisza szerintem csak lassítja az agóniát) az MTA hajdani presztízsét és helyére meghagyja az MTA rendezvényközpontot, mint a kulturális-történelmi relikviát, miközben újra építi a hazai tudományosságot gyakorlati szempontok szerint, ahol a termék és szolgáltatás központú fejlesztés (HUN-REN) mellett megmarad egy csöppnyi zárt elit alapkutatás (ez mintha a fizikai-matematikai kutatások lennének), amit nevezzünk most még Élcsapat programnak, még ha nem is tudjuk, hogy az merre halad. Ami azt illeti elég ódivatúan hangzik a név, de a realitása szerintem jelentős. Nem gondolom azt, hogy mindez Krausz úr hittételére fog támaszkodni, mert a diagnosztikai célú fejlesztéséről egyre kevésbé gondolom azt, hogy befutó. Persze lesz majd új ajánlat (Palkovics úr is merre van már az akkumulátor biznisztől?), amit csak túl kell élni (Mióta is gyakoroljuk ezt?) azoknak az alkotóknak, akik Magyarországon képzelik el egy sokkal megértőbb és demokratikus környezetben az értékrenden és tisztességen alapuló életüket.

Előzmény: Nobel-díjas ujjlenyomat – Lézerszínház. Átlátszó (Tudománykövető N^o102), 2026. január 16.

Darvas Béla