(Tudománykövető N^o92)

„A kiszivárgott levelezést Szathmáry Eörs, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja kezdte, aki az írta »… a gránitszilárdságú alaptörvénybe sikerült beépíteni valamit, ami egész másból van. Nyilván színtiszta baromságról (sic!) van szó, és meglátásom szerint ebben az ügyben meg kell szólalnunk«” – mindezt Gábor diák idézte a Magyar Nemzetből, aki mindennek, előéletének minden tudásával utána járt. Egyet értek Szathmáry úrral, sőt, megtoldom az MTA-nak, illetve tudományos osztályainak sokkal többször meg kellene szólalni a tudomány fontos és gyakorlatban forgó ügyeiben, mint óvatoskodva és körülményesen eddig tette. Rendszerváltás utáni állásfoglalásaival (erről külön írok majd) az MTA intézménye ugyanis nem hagyott számottevő nyomokat a jelen történéseit illetően. ’Nem elég okosnak lenni, annak is kell látszani!’

A fiatal újságíró az alaptörvény 15. módosítását vette szemügyre, miszerint az ember férfi vagy (sic!) nő, amit Falus András biológus úgy szeretne kikezdeni, hogy összehívták az MTA Biológiai Osztályát 2025. június 10-ére, hogy elfogadjanak egy, a kormányzati dogmát tagadó állásfoglalást. Igazán nem szeretném ’Mária országának’ egy-igaz keresztyén kormányát kellemetlen helyzetbe hozni, de akkor milyen ivart képviselt Jézus? Mária, mint tudjuk, szűznemzéssel fogantatott (virginitas ante partum, virginitas in partu, virginitas post partum), így Y-kromoszómával élete során kapcsolatba sem került. Jézus X0 lehetett? Turner-szindrómás? Lehetetlen, hiszen az női ivarváltozat. Illetve Mária, ha ivari identitását kérdőjelezzük meg, akkor ő XXY csoporthoz tartozhatott. Klinefelter-szindrómás? Ez viszont férfiaknál fejlődik ki. A Szentlélek lehet Y0 kromoszómás? Az említett ivarváltozatok meddők, sőt az Y0 (YY, YYY) életképtelen is, vagyis emberen korai vetéléssel jár. X-kromoszóma nélkül nincs élet embernél, hiánya az emberi élettel összeegyeztethetetlen.

Mária viszont a genetikai tudásukra mutogató biológusok szerint nem eshetett csak úgy teherbe. Másrészt, ha Mária tényleg a szüzek havában, szeptemberben született (Nativitas Beatae Mariae Virginis, szeptember 8.), akkor ez lehetett a későbbi, irányított félreértés alapja. Végül is honnan az Y-kromoszóma, komámasszony? Ki volt a virtuális apa (lásd még a muszlimok Jézusra vonatkozó értesülése)? Mea maxima culpa! – bár református vagyok és családunkban két sikeres református lelkészről is tudok.

2.kép: Gábor diák a Magyar Nemzet sokat megélt alaptörvény-értelmezője (forrás)

1.melléklet: Alaptörvényi kis ivarológia   „Az alaptörvény 15. benyújtott módosítása szerint az ember férfi vagy [sic!] nő. Ez az állítás a tudomány jelenlegi állása szerint biológiai alapokon nem értelmezhető (sic!) és nem állja meg a helyét. Véleményünk szerint Magyarország alaptörvénye nem tartalmazhat olyan állítást, amely szemben áll a biológiailag igazolható tudományos tényekkel […] »Az emberek egy nem elhanyagolható hányada olyan kromoszomális vagy anatómiai [és saját ivarképpel] jellemzőkkel születik és/vagy fejlődik, amelyek tehát egyértelműen nem felelnek meg az alaptörvényben rögzíteni kívánt a férfi vagy nő hagyományos [értsd képmutató] meghatározásának. Az ilyen köztes nemi jellegekkel jellemezhető interszex állapotok közé tartoznak olyan változatok, mint a teljes androgénérzéketlenség-szindróma (CAIS), a Klinefelter-szindróma (XXY), a Turner-szindróma (X0) és mások […] Mindezen okok miatt a megszavazott módosítás nem egyeztethető össze a biológiai valósággal, s ezért nem alkalmas arra, hogy az Alaptörvény része legyen.«”

„Az ember férfi vagy (sic!) nő. Az anya nő, az apa férfi” – fogalmaz roppantul leegyszerűsítően az Alaptörvény L cikke, amin sokat tapasztalt biológusok fennakadnak és összeráncolják a homlokukat (1. melléklet). Ja, nem nagyon, csak egy kicsit. Mostanában méhtranszplantációról is hallunk, de persze csak nőkön végeztek ilyet. 90 körüli transzplantációt hajtottak eddig végre, és volt, ami szüléssel ért véget. A férfiakba történő méhbeültetés a terhesség alatti hormonkezelése horror lenne, a medence kicsi, fejletlen és vérellátása szegényes; végül maradna a császármetszés és a tápszerek. A biológusok hozzászoktak ahhoz, hogy ne tegyenek végletes kijelentéseket és legtöbben (talán még Gábor diák is) mit sem tudnak a bolygón élő közösségről és önmaguk fizikai létezéséről, annak tényeiről, törvényeiről és lehetőségeiről. Sőt, talán nem is érdekli őket ez kellő empátiával. Ezen túllendülve nekem elképesztő, hogy ezek az embertársaim is esznek, isznak és szaporodnak, vagyis passzívan követik a domináns viselkedést, ami számukra akadálytalan. Szóval, mit nevezünk férfinek és mit nőnek? Az Alaptörvény eléggé elnagyolja az ismérveket: szerinte a férfi a nővel egyenjogú, házasodhat (a nő is), apa (a nő anya) lehet, háború esetén katonai szolgálatot teljesít (a nő nem feltétlenül). Nem viccszintű ez a definíció? Nem rögzíti tehát a férfiség és nőség (valóban, termékeny ez a kettő van) alapkövetelményeit az Alaptörvény, és persze az ivarvariációkkal (interszex testi és lelki formákkal) is képtelen irulva-pirulva, gyermeteg módon szembenézni. Így nekünk sem lehet valóságos fogalmunk (Gábor diáknak sem), hogy mire gondolhattak Szájer József vagy bizonyos értelemben (“In a certain sense, I am Jacob Horner.”) átdolgozott művének későbbi recézgetői (lásd 2. melléklet).

2.melléklet: Férfi vagy nő definíciói   Az ember – többnyire kiegyénülten – hímivarú egyede a férfi, akinek fajon belüli biológiai rendeltetése a haploid, kicsi és mozgékony gaméták sokaságának (találkozásra specializálódott spermium) előállítása (életképességétől függetlenül), amit genetikai (általában XY, ritkábban XYY – superman-szindróma vagy XXY – Klinefelter-szindróma), elsődleges ivarszervi (here), hormonális (tesztoszteron-dominancia) és anatómiai jegyek (általában erős arcszőrzet, széles váll, izmoltság, fejletlen emlő és medence, nagy kéz és láb, hajlam az agresszivitásra, jó tájékozódási képesség stb.) támasztanak alá   Az ember – többnyire kiegyénülten – nőstényivarú egyede a nő, akinek fajon belüli biológiai rendeltetése a haploid, nagy és mozdulatban gaméta (petesejt + citoszolorganellumok) előállítása (életképességétől függetlenül), amit genetikai (XX, ritkábban XXX – superwoman-szindróma vagy X0 – Turner-szindróma), elsődleges ivarszervi (petefészek, méh), hormonális (ösztrogén/progeszteron-dominancia), továbbá anatómiai jegyek (szülőképesség, általában szőrtelen test, széles csípő, funkcionális emlő táplálásra, kicsi kéz és láb, gondoskodási hajlam stb.) támasztanak alá.

Genetikai ivar (ivari kromoszómák)

Ugye még véletlenül sem gondoljuk azt, hogy az átlagos férfi és női jegyek leírása után a Földön élő emberiség jelenhet meg. Hiszen a sárga-, réz- és fekete-bőrű férfiaknak többnyire gyér az arcszőrzetük, a mai férfiakra a széles váll és erős izmoltság sem jellemző, és látjuk azért az utcán (még ha játsszuk is, hogy nem), hogy a két domináns ivaron túlmenően is van tere és lehetősége egy- és másfajta életszemléletnek. Igaz, általában rettegünk/viszolygunk ettől (ők a mi mumus-változataink, pedig nem ragályos), amíg valóságos felnőttek nem leszünk, amíg meg nem ismerjük pontosan magunkat. Igen, meg lehet önismeret nélkül is halni. Ez az a fajta probléma, aminek átgondolását mindig holnapra halaszthatjuk, ami aztán sohasem jön el az életünkben. Szóval, az emberre vonatkoztatva genetikailag tényleg kétféle ivari kromoszóma van a kisebb hím (férfi) és a hatalmasabb nőstény (nő). E kettő azonban számtalan módon kombinálódhat még azon a hármas szinten (monoszómiától a triszómiáig) is, amin gondolkodunk most. A társulások miatt genetikai ivarváltozatok (interszex-formák) jönnek létre, függetlenül attól, hogy az Alaptörvény jogászai ezt belátják vagy kellő genetikai ismeret híján nem. A végeredmény az ivarkromoszómák rendeződésétől és intaktságától függ (1. ábra, 1. táblázat). Itt még csak az ivar genetikai determináltságánál járunk, ami a gerincesfajoknál genetikailag masszívnak tűnik, amíg el nem merülünk benne. Ott már a változatosság az evolúció próbálkozásait vetíti (a halak voltak a gerincesek közül a lekísérletezőbbek), és találunk áthallásokat, amit a biológusok eltérésnek/variációnak, míg a mai keresztény jogászok/politikusok nem létezőnek (haha) minősítenek. Ezen azért meglepődni nem kell, hiszen a katolikusok nemiségről alkotott nézetei – beleértve a papi nőtlenség (cölibátus) intézményét is (buddhizmusban is) – életellenes és többnyire képmutató cselekedet. Az aszexualitást ritka jelenségnek gondolnánk, de ~1%-ra taksálják. Ehhez képest nálunk a lakosság 0,08%-a katolikus pap, vagyis beférne. A sorozatosan papokat érintő pedofil botrányok azonban nem erősítik ezt az elképzelésünket.

1.ábra: Genetikai ivar/gender koordinátán ábrázolt társulási-helyzetek emberen [(db) → ChatGPT5] (megjegyzések: rózsaszín – női karakter; kék – férfi karakter; lila – interszex karakter; további magyarázatok a 1. táblázatban)

1.táblázat: Az ivari kromoszómák társulási (monotól a triszómiáig) helyzeteinek gyakorisága élve-születéskor és jellemzőik

Fenotípusos ivar (ivarszervek)

Az ivari kromoszómák és génjeik tartalma csak lehetőség (recept), de valóságos megnyilvánulásuk alapkövetelménye az ivart támogató fiziológiás hormonális miliő (pl. 21-hidroxiláz → cyp21a2 gén, 5α-reduktáz stb.) és az ennek érzékelésére alkalmas receptor (pl. a sry gén működése az Y-kromoszómán, ami kódol egy transzkripciós faktort, amely beindítja a sox9 gén aktiválását). A genotípusból fejlődő fenotípushoz tehát további feltételek kellenek. A fenotípus ez esetben funkcionális ivarszerveket jelentenek, amelyek felnőttkorban reprodukcióképesek. Előfordul, hogy a belső ivarszervek egyértelműek, de a külsők interszex jellegűek, így a funkcionális ivar detektálása a születéskor helytelen. Az 5ARD eset (a tesztoszteron nem alakul át dihidro-tesztoszteronná és így a férfi külső nemi szervek nem fejlődnek ki magzati korban) kifejezett példa erre. Pubertáskorban hormonális vihar kezdődik megjelennek a másodlagos ivarbélyegek és a szexuális érdeklődés is megváltozhat ilyenkor, hiszen funkcionális here van, ami ilyenkor mégis leszállhat (a meglepetés lehet hatalmas), a termékenység azonban ilyenkor is kérdéses, még orvosi asszisztálás mellett is.

A genetikai tartalom ivarszervre vonatkozó fenotípusos megjelenése (orvosok mesélhetnének) ezt bonyolíthatja: férfi, inkább férfi, hermafrodita, inkább nő, nő. Mindezt titkoljuk és takargatjuk, mintha nem is lenne ez része az emberi társadalomnak, mintha szörnyek volnának, akik nem telitalálatok. A zsidó-keresztény kultúra a nemiség sokszínűségének elnyomásával/eltitkolásával írta bele magát leginkább az emberiség önazonosságot rejtő történetébe, ezzel számtalan személyes tragédiát kiváltva.

Az 1. táblázat szerint azt látjuk, hogy a többségi férfi és nő genotípus mellett interszex formák is jellemzők az emberre, sőt vegyes ivar is létezik, amit valóságos hermafroditának nevezünk. Igaz, hogy ennek előfordulási valószínűsége nagyon ritka, de a Földön így is 80-100 ezer hermafrodita él, míg hazánkban 100-120 körüli lehet a számuk. Nem lennének ők emberek (3. kép)? Hiszen pl. a magyar Alaptörvény elveszi tőlük ezt a jogot. Azért-e, mert nem is vitás, hogy zavarba ejtők? De miért ítélkezhetünk, mert szerencsésebbek vagyunk? Szorosabban vett interszex állapotú ember 2-5 ezer élhet nálunk (3. melléklet). Legyinthet rájuk (nem választói tétel) Orbán úr jogi adminisztrációja? Tényleg jellemzi ez a kisebbségekkel kapcsolatos kiközösítő magatartás az igazi keresztényeket? Én nem így tapasztaltam a családunkban lévő mélyen keresztyéneknél! Mit szólna ehhez Jézus, kedves Semjén fővadász úr? Tettek ezek az emberek bármit is azért, hogy az Alaptörvény tagadja a létezésüket (Melyik parancsolatot sértik a tízből?), sőt fiatal újságírók locsogjanak ennek kapcsán a kormányt ért támadásról, mikor csak a biológiai tudomány embereinek ismeretkorrekciójáról van szó? Igen, helyesbítésért kiáltó ostobaság az, amit az Alaptörvényben e tekintetben (is) lejegyeztek, és szörnyen tudatlan az is, aki ezt elhiszi. Semmilyen létező életformáról nincs joga senkinek azt mondani, hogy nem létező, hogy szégyellendő, hogy meg kell tagadni! A vallások sem tehetik ezt! Minden szép, ami ép – mondta virtuális keresztanyám, és idősödve azt hiszem már, hogy helyesen.

3.kép: Diane Arbus: Hermafrodita a kutyájával farsangi lakókocsiban (1970, The Museum of Contemporary Art, Los Angeles, The Ralph M. Parsons Foundation Photography Collection)

3.melléklet: Falus András – Interszexarány az embernél [Lege Artis Medicinae, 2025, 35 (5-6)]   „Különböző nemzetközi statisztikák szerint az emberek 0,5-1,7%-os arányban az interszex különféle formáit mutatják. Ez az arány a jelenlegi 8 milliárdot meghaladó világnépességet tekintve hozzávetőlegesen 40-130 millió [!] embert érint. Becslések szerint a lakosság 1,7%-a rendelkezik valamilyen interszex jellegzetességgel, és az emberek körülbelül 0,5%-a mutat klinikailag és anatómiailag is azonosítható ivari vagy reproduktív eltéréseket, illetve ezek sokszínű kombinációját. Az utóbbiak mind a testi, mind pedig a mentális és pszichológiai tulajdonságokat érinthetik. Régebben [?] a külső, látványos eltéréseket mutató személyeket hermafroditáknak nevezték, sorsukat a társadalmi többség sokszor kiközösítéssel vagy akár cirkuszi mutogatással súlyosbította.”

Tegyünk azért egy rövid sétát a hajdani biológiatanáraim kedvéért, akik között annyiféle karakter volt, ahányan voltak. Egyben azonban hasonlatosnak mutatkoztak, a szigorú következetességben. Így az alább leírtakkal mind egyetértenének. Mikor a párosodó (összeolvadva maganyagcserét végrehajtó) sejtek hasonló méretűek és alakúak, akkor izogámiáról (pl. algák, gombák) beszélünk. Itt minden találkozás potenciális partnert jelent, akár a hermafroditáknál, ami a hímnős csigáknál (ez nem jelent önmegtermékenyítést) nagyszerűen bejött. Az anizogámia megjelenése különítette el a hímeket és nőstényeket. A nagy, nőstény gamétákra (petesejt) a kis szám a jellemző. Erre a formára a nagyobb részesedés jellemző a genetikai örökítésben. A kicsi mozgékony gamétákat (spermium) a szervezet óriási számmal fekteti be a találkozásért és a genetikai változatosságáért. Minden lehetséges genetikai változatot felmutatnak, ami lehetséges.

A hemafroditizmus genetikai változat, ahol a két ivar gerinceseknél is egy egyedben fordul elő. A természet (evolúció) számtalanszor fedezi fel ugyanazt, ami csak bizonyos környezetben jön be. Közel 500 halfajnál ismert a hermafroditizmus. Ez lehet állandó (egyidőben mindkét ivarterméket termeli) vagy időszaki ivarstátusz. Általában nősténynek születnek és később differenciálódik egy részük hímmé. Az ivarváltás is gyakori, amikor nőstényből hím (ajakoshal) lesz vagy fordítva (bohóchal: a nőstény pusztulása után a domináns hím nősténnyé alakul, akit a dominanciasorban második hím termékenyít majd meg; 5. kép). Az aranydurbincs és a barramundi hímje pár évig hím, aztán nőstény lesz. A fűrészes sügéreknél ez fordítva van. A korallsügérek egyidejűleg hímek és nőstények is lehetnek. Teknősöknél és krokodiloknál a keltetési hőmérséklet dönti el a születéskori ivart. A tojásból még bármi lehet. Madaraknál az interszex-jelleg (dacára annak, hogy itt ZZ/ZW-kromoszómarendszer van) kb. olyan gyakoriságú, mint az embernél.

Gender (nemi identitás)

Ha nincs génszintű rendellenesség az ivarfejlődést illetően, még akkor is itt a következő probléma, amit madár- és emlősfajok tömegénél írtak le. A feketehattyúk – ha igaz, amit ornitológusok feljegyeztek – közel negyede hím – hím-pár. A közösségben élő fajok (pingvinek, delfinek, emberszabásúak) egyedeinek fejlődése során magáról más önképe alakulhat ki, mint ami a fiziológiai ivara. Nem beteges hóbort tehát ez, amiről szó van (a nyugati világ elkorcsosult mácsonya és mételye), ahogyan a biológiai ismereteket kerülő vallási (a szentfazékságra gondolok) megszállottak gondolják, hanem olyan, ami megtörténhet…

A magyarul társadalmi nemnek nevezett gender (mi az elvárás velünk szemben, mivel azonosulunk belül, mi a szexuális vágyaink tárgya), amely az azonosulási képességet jelenti a genetikai és fenotípusos ivarunkkal. Ezzel is érkezik a domináns azonosságon (ciszneműség) túl változékonyság (nemi elköteleződésnélküliségtől transzneműn keresztül a bineműség felé, és ez még időben változhat is genderfluid állapot esetén). Megtörténik, ami megtörténhet, a magát másnak feltételező mesebeli gyalogkakukk hiába dugja a fejét ostobán a homokba (4. kép).

4.kép: Faji identitás-kihívással küzdő gyalogkakukk [(db) → ChatGPT5]

A belső (spirituális) ivari szerep változékonyságának megnevezésére a magyar nyelvben nincs kiegyénült szó. Talán mindig is tabu volt ezt megnevezni, így a fogalom alá tartozó sokféleséget sem vagyunk képesek könnyen belátni. A sárga-bőrű rasszok gender-identitása fejlődött ki talán leghamarabb (2. táblázat), és keresték az interszex-formák elfogadható társadalmi/családi szerepét (lásd fa’afafine, hijra, kathoey, two-spirit). Az eltitkolás nem segít ezen a problémán, csak mélyíti a konfliktust. Pszichológusok a sokkot kapott szülőket kezelik (toleranciára tanítják őket) ilyenkor és nem feltétlenül az átlagostól eltérő, de mit sem sejtő gyereket.

2.táblázat: Gender-formák

Meg kell jegyezni azt is, hogy a biológiai (geno- és fenotípusos) ivarral való azonosulás nehézségei felléphetnek annak következtében is, ha az egyén nem képes elfogadni a szigorú társadalmi elvárásokat. Ennek a társadalmi stressznek az elhárítási eszköze is lehet a saját ivar elutasítása. Ilyenkor a jelenség kétségtelenül lélektani jellegű, de ez nem jelenti azt, hogy nem kellene mélyrehatóan foglalkozni vele. S a társadalmi jelenség oldaláról az is elmondható, hogy a genderfluiditás esetenként és paradox módon divatosnak is tűnhet a fiataloknak, akik így még szabadabbnak érezhetik magukat, hiszen azt feltételezik, hogy a születési ivaruk sem kötelezi őket (lásd demiboy/demigirl). Ez azonban súlyos tévedés, hiszen az ivarváltó műtétek sterilitást okoznak és olyasféle személyes utat, amit bejárni fizikailag és lelkileg is súlyos/önveszélyes kockázattal jár.

Ivarmegerősítő és ivarváltoztató műtétek

Ezen a területen van napjainkban a legtöbb vita. Kisebb ivarmegerősítő műtétekre eddig is sor került születéskor és mindenféle megvitatás nélkül. Ma ezt igyekeznek elhalasztani az interszex ivarszervvel rendelkező egyén belátóképességéig (nagykorúságáig), amikor személyesen eldöntheti, hogy melyik gender szerep a hozzá közelálló. Küllemileg normális ivarszervvel rendelkezők nem rendelkeznek ilyen választási joggal. Ez súlyos társadalmi konfliktus tárgya, amit a közvetlenül érintettre kellene hagyni (nem a gyereket féltő, de végső soron önazonosulást akadályozó szülők dolga, csak kiskorúság ideje alatti jóindulatú és okos terelgetés), hogy erről nagykorúan önmaguk döntsenek. Az ivarmegerősítő műtétek interszex külső ivarszerv miatt szükséges beavatkozás lehet, ha az érintett családot tervez és a pár erre igényt tart. Az ivarkorrekciós műtét nem javít a termékenységen, így ilyen pároknak többnyire az örökbefogadás marad.

Az ivarváltoztatás (abszurd fogalom, hiszen a genetikai ivar megváltoztatása lehetetlen) ettől eltérően egy meglévő, esetlegesen termékeny és párképes fizikai státusz sebészeti lerombolását jelenti a transzgender azonosulás miatt. Ilyenkor transznem jön létre, olyan ivarszervekkel, amelyek nem természetesek és funkcióhiányosak. Bizonyos esetekben azokban az önképi késztetés nagyon erős, ami akár önveszélyes is lehet. Ilyenkor a teljes eljárás végleges sterilitással jár. Az ivarváltoztatásra irányuló orvosi beavatkozás lehet gyógyszeres (nagy dózisú hormonkezelés) vagy műtéti, de utóbbit is hosszú (féléves vagy hosszabb) hormonkezelés előzi meg. Van, aki eleve kizárólag a hormonkezelésre tart számot, de olyan is előfordul, hogy a páciens műtétre jelentkezik, de a hormonkezelések után lemond a műtétről. (Magyarországon sem a műtéti ivarátalakítás, sem az ezt célzó hormonterápia nem megengedett.) A hormonkezelések mindkét beavatkozásnál (gyógyszeres vagy plasztikai műtét) a daganatképződési (pl. transznőknél a mellrák) kockázatot növelik, de transznőknél a prosztatarák kockázatát például csökkentik, hiszen ösztrogénkezelésre a prosztata sorvad. Emellett a nagy dózisú hormonterhelés felboríthatja a szervezet homeosztázisát, hormonális egyensúlyát.

Háromszor több férfi vállalkozik ilyen műtétre, mint nő. A műtét utáni megbánás alacsony szintű, az érintettek között mégis 19-szer magasabb az öngyilkosságra való hajlam, mint a heteroszexuálisok körében. Az utógondozás (endokrinológus, pszichológus) és a társadalmi elfogadás növekedése ezen némiképpen segíthet, de a lelki labilitás, az előzetes és utólagos önkép-kritika miatt valószínűleg ennek az állapotnak a velejárója. Az inoperábilis prosztatarákot ma hosszan tartó, lassú felszabadulású ösztrogénkezeléssel (is) gyógyítják. Az urológiai kezelés miatt a férfiak testi szőrzete kihullik/erősen megritkul és viselkedésük sokkal labilisabbá (hőhullámok, hisztériás rohamok) válik.

2.ábra: Ivarmegerősítő és ivarváltoztatási műtétek [megjegyzések: balra abszolút műtétszámban a három vezető ország és hazánk, jobbra a lakosság számához viszonyítva (ppm, milliomodnyi)]

Legtöbb ilyen műtétet ma az Egyesült Államokban végeznek. Thaiföld világelsőként ismerte fel a lehetőséget és nemzetközi üzletet csinált belőle, vagyis nem a lakosságot műtik elsősorban. Hat nagy klinikájuk foglalkozik ezzel. Irán a probléma teljes elutasítástól jutott el az egyik legnagyobb műtéti kapacitásig, s ebben – egyesek szerint – a homoszexuálisok elleni társadalmi indulatok is szerepet játszanak. A muszlim országokban ez igen erőteljes. Magyarország műtéti száma csekély, kísérleti jellegű. Az ügy körüli politikai érdeklődés és porfürdőzés azonban országos jelentőségén felüli és számomra teljesen érthetetlen. Az Orbán-kormánynak el kellene magyaráznia végre a társadalomnak, hogy mi a valóságos oka az interszexuálisoktól való páni félelmének, a gender-fogalom nevetséges tagadásának és ennek kapcsán az ókeresztényi hamis tempójának.

Az interszex-státusz a születés pillanatában létrejön. A szülőknek ezt nem elhallgatni kell, hanem orvosi/pszichológusi segítséget szükséges kérni. A homoszexualitás társadalmi megoldására sem a meglehetősen drága ivarváltás vezet el, hanem a társadalmi tolerancia és nagykorúság után az önszerveződés elősegítése, amely a jövőtlenségüket feloldja. Mindennek az érintett közösség szerénységével kell társulnia, hiszen kihívó, feltűnő kisebbségi viselkedési formáik fiatalkorúakra (a genderkialakulás ilyenkor fixálódik) valóban nem tartozik. Fiatalkorúak szelíd irányítása viszont a család dolga és nem állítom, hogy könnyű.

Legyen újra sötétség?

Az Alaptörvény nem is bújtatott célkitűzése a nem heteroszexuálisok jogainak csorbítása. A szodómia újraszínezése, még nem halálbüntetéssel, de látványos fenyegetéssel („… a budapesti Pride szervezői ne bajlódjanak az idei rendezvény szervezésével, mert az kidobott pénz és idő”), az társadalomba való beilleszkedés megtagadásával.

A nem heteroszexuálisok népességaránya kultúránkként és korcsoportonként változik; 4-20%-ra becsülik. A becslés azért is pontatlan, mert a társadalmak nem veszik komolyan az érintett csoportoknak a speciális érzékenységét (a társadalmak többsége erre nem szocializált), nem néznek megoldást keresve ezzel szembe (valójában nem is igazán értik), továbbá nem egységes csoportról van szó, s az ingázó biszexuálisok köre (közöttük sok a szexuális predátor) is bonyolítja a helyzetet, akiket a szigorú társadalmi ellenőrzés és büntetés kétségtelenül átmenetileg visszatart.

5.kép: Alapból hermafrodita (a nőstény domináns hímből lett) bohóchal [(db) → Chat GPT5]

Az orbáni politika LGBTQ+-közösségekkel szembeni többségi (bolsevik) politikája ma már lassan a muszlim országokat idézi, ahol ilyesmiért börtön vagy halálra kövezés jár. Az elképesztő, hogy a Fidesz liberális párttársa (SzDSz) vívta ki a nem heteroszexuálisok házasodási jogait, amit a hajdan liberális, mára konzervatívvá vedlett Fidesz utólag visszavont. A Fidesz mellé felsorakozott a katolikus papság, amelyik cölibátusi fogadalmának betarthatatlansága miatt a legtöbb botrány robbant ki ezen a téren, s meghatározóan a pedofil bűncselekmények esetében, amit az LGBTQ+-közösségek sem pártolnak. Mikor jön el az idő, amikor a társadalom vezetői megértik és elfogadják a közösségi viselkedések sokféleségét [címkép: Budapest Pride, 2025 (Fotó: TASR)] és nem suttyó módon tagadni és büntetni akarják, hanem valós értékén kezelni minden rájuk bízott élőlényt. Mikor jön el a kisebbségi közösségek tisztelhető viselkedésének ideje, amely nem megbotránkoztatásra törekszik? Karácsony Gergely népének vonulása ennek hírnöke volt? Egyszeri csoda történt volna? A szektáns ostobaságon és uszításon kívül mi áll még a megoldás útjában Orbán tekintetes úr, aki körül ebbéli szakértők aligha állhatnak? Mi az, amit el tudna ezzel kapcsolatban, ha nem is értőn, de emberi nyelven mondani a másféle világot képzelő/megélő embereknek?

Darvas Béla

Köszönetnyilvánítás.   Négy különböző és anonim szakembert kértem előolvasásra, akiknek a véleménye nagyon sokat segített a cikk tartalmának végleges (v5) formáján. Köszönöm a segítségüket, ellenvetéseiket és kérdéseiket, amelyek által – a válaszokat keresve – azt gondolom, én is sokat tanultam.