(KFI N^o90)

Varga Mihály és Fazekas Sándor kunszövetségi (plusz besenyők, tatárok és kipcsákok – címkép) közeli ismerőse Horváth László Törökszentmiklós határában valamiféle genetikai/nemesítési intézetet (ennél pontosabban: izét) létesített 1,6 milliárd forintos Európai Uniós vissza nem térítendő támogatásból – adta tudtunkra Hadházy Ákos képviselő a Facebook lapján (1. melléklet).

„A Pannon régió növényeinek genetikai hasznosítása” (GINOP-2.2.1-15 – Gazdaságfejlesztési és Innovációs Operatív Program) a projekt címe, amiről itt alább szó lesz (vagy érdemben majd mégsem) és 2017-2023 között valósult meg. Hadházy a helyszínen talált egy csöppnyi üres üvegházat, néhány irodát és pár posztert a falon, amely a hajdani (?) nagyszabású projektet mutatta be a helység érdeklődőinek. A projekt gazdája a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt. (Horváth László → L.A.C. Holding Zrt.); szakmai vezetője Orlóci László (NAIK Gyümölcs és Dísznövénytermesztési Kutató Intézet → Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem – Gyuricza Csaba); közreműködői Gabonakutató NKft., Szeged (Bóna Lajos, Lantos Csaba); Debreceni Egyetem (Fábián István, Fári Miklós, Magura Tibor, Simon László stb.); NAIK Erdészeti Tudományos Intézet (Borovics Attila stb.) → Soproni Egyetem; Szent István Egyetem Szarvasi Kara (Hanyecz Katalin, Futó Zoltán, Fodor Ferenc stb.) → Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem – Fail József, Gyuricza Csaba); valamint számos Kft., Bt. és egyéni vállalkozó (pl. az ELTE munkatársai Fodor Ferenc, Papp László, Parádi István), mint a pályázó konzorcium illusztris részei.

1.melléklet: Hadházi Ákos: Ez kérem egy növénygenetikai kutatóközpont… HÁ Facebook, 2025. július 11-én   „Látogatásomkor szerencsémre találkoztam a cég egyik vezetőjével [?], akitől megkérdezhettem, hogy hol olvashatok a kutatási eredményekről. azt válaszolta, hogy olyanok nincsenek, mert hát a kutatás az nem mindig jár eredménnyel (sic!). De a pénznek úgyis csak az volt a feltétele, hogy a végén legyen valami termék, amit értékesíthetnek – ők pedig amúgy is vetőmag előállítással foglalkoznak, így elszámolták azt eredménynek […] Kikértem a kutatás költségvetését és a szerződések adatait, hogy megtudjam, hogyan sikerült elverni 1,6 milliárdot a semmiért […] Vettek műtrágyaszóró 16 ezer euróért és vetőgépet 42 ezer euróért […] 14 millióért »A kutatók, kutatási témák és eredmények összehangolását és a résztvevők együttműködését támogató weboldalt« […] 17 millióért (!) a »Rózsa kutatócsoportban vállalt kutatási feladatok: A projekt elindítása, szellemi előkészítése, a kutatásban résztvevő személyek kiválasztása, megbízása, a kísérletek megtervezése, a kutatómunka irányítása és részvétel a lebonyolításban, eredmények bemutatása hazai és nemzetközi konferenciákon.« […] De talán a legszebb, hogy kétszer fizettek (5,7 és 3 milliót, egyszer egy Bt-nek, egyszer egy egyéni vállalkozónak) szó szerint ugyanazért: »Rézsűgyepesítés kutatócsoportban vállalt kutatási feladatok: szakirodalom feldolgozása, a kísérletek megtervezése, a beszerzett műszerek használatának elsajátítása, maggyűjtések, magtisztítások, magfotózások, tesztcsíráztatások, kísérleti csíráztatások, dokumentáció biomasszamérések adatelemzés, diagramok, táblázatok készítése, kiértékelés, csíráztatási receptek megfogalmazása, jelentéskészítés, közreműködés a zárójelentés elkészítésében«.”

Nézzük akkor ezt a különös pályázatot, amelynek a címe is gagyi. Botanikusok becslése szerint a Pannon-régióban ma 1800-2000 őshonos növényfaj él (ezen túlmenően ~300 behurcolt). 30-50 fajra becsülik azon fajok számát, ami csak itt él. A Pannon-tenger környékén (2. kép) és mocsarában persze nagyon más fajok éltek egykoron. Indokolt vajon a Pannon szó használata? Mocsári növényekről (nád-, sás- és hínárfélék, mocsárciprus, tiszafa stb.) lesz talán ebben a pályázatban szó, hiszen a feltöltődött tengerrész végül elmocsarasodott. Úgy látom a pályázat inkább szikesekről beszél, bár azokról sem következetesen. Nincs ennek a pályázatnak köze szerintem a Pannon-tenger botanikai következményeihez.

1.ábra: A Pannon-tenger partja őselefánttal és náddal [(db) → ChatGPT4o]

Az összes itt élő növénnyel foglalkozni egy ötéves pályázati ciklus alatt ugye teljesen abszurd, még ha nagyszámú egyetem túlságosan nem ismert munkatársai is vannak felsorolva az árkuson. Mit kínáltak tehát a győztes pályázók? Nyilvánvalóan könnyed álmot, egyetemes reményt és talán egy jövőbeli télikertes irodát is a hodályra emlékeztető laborok mellett. A tenyészkertet is olyasfélének látom, mint az OBI szabadtéri felületét, ami egy füvészkerti dolgozónak bizonyára szemet gyönyörködtető. Mindenféle növényt – nagylevelű hársat (ez a Pannon régióban is élt), vadgesztenyét (géncentruma: Balkáni félsziget) és savanyú talajt kedvelő japán juhart (géncentruma: Japán, Korea, Kelet-Kína) is – látok kis cserepekben kínlódni, mintha a Pannon régióban ez lett volna a meghatározó módi. Drága versenyzők legalább a látszatra nem kellett volna adni?

2.kép: Arundo donax

2020-ból találok előzetes eredményközlést a MezőHír-ből (2. melléklet), ami legjobb indulattal sem nevezhető tudományos lapnak. Ez az óriásnádról (Arundo donax – 2. kép) ír, amely eredete talán India-közeli, vagyis talán behurcolt faj a Pannon régióban. Külön érdekesség, hogy ezt az ELTE kutatói tették közzé, míg az egyetem nem tagja a hivatalos konzorciumnak, addig Fodor Ferenc és Parádi István urak 40 ezer forint napidíjjal megbízott egyéni vállalkozók. Nem mellesleg a szakmai vezető Orlóci László úr is szerződéses vállalkozó [?], aki tarifája 480 ezer forint/hó, ami öt éves futamidőre számítva 28,8 millió forintot hozhatott. Több közreműködő intézet kiemelt kutatója is vett fel vállalkozói napidíjat a Törökszentmiklósi Zrt.-től, amihez hasonlót én még nem láttam, hiszen az ő kapcsolatuk nem személyes, hanem a munkahelyükön keresztül valósul meg.

Viszont, ha szakmailag nézem akkor Simon László már a 2010-es évektől sok mindent tisztázott az óriásnáddal kapcsolatban, amit még a projekt előtt a publikált. Ennek a növényfajnak a hasznosítását, nehézfémfelvételét (lásd hiperlinken lévő közlemény irodalomjegyzékét) tehát nem ez a projekt mutatta ki, az eredmény jobbára már ismert volt a pályázat beadásának időpontjában.

2.melléklet: Fodor Ferenc, Parádi István és Papp László – Stresszalapú szelekciós kutatások a Pannon Breeding projekt keretében. MezőHír, 2020 november 29.   „Kutatásaink egyik legígéretesebb energetikai célból termesztett növénye az óriás olasznád (Arundo donax). A perjefélék családjának (Poaceae) tagja, a legnagyobb európai pázsitfűféle. Európában a Földközi-tenger mellékén elterjedt, ahova nagy valószínűséggel az újkőkorszak és ókor határán, az emberi kereskedelemmel jutott el a Közép-Kelet (Indus-völgye, mai Irán térsége) területéről. Ez utóbbira bizonyíték, hogy a Földközi-tengertől Közép-Ázsiáig csak egyetlen haplotípus található meg. Magas stresszellenállósággal rendelkezik, ami pl. szárazság, árasztás, nehézfémek, egyéb lágyszárú kompetitorok, valamint különösen a magas sótartalom ellen bizonyított. A sóstressz az egyik legfontosabb stresszfaktor, ami nagymértékben csökkenti a növény növekedését, és korlátozza a terméshozamot […] Vizsgálatainkban ezért célul tűztük ki, hogy szelektáljunk az Arundo ökotípusai között, azaz kiválasszuk azokat a klónokat, amelyek a sóstresszt jobban tolerálják, és magasabb sótartalom mellett is magasabb biomasszahozamot produkálnak NaCl- és Na₂CO₃– (szóda – a szikes területek modellezésére) kezelés mellett is. Másrészt vizsgáltuk a különböző mikorrhiza-kezelések (kereskedelmi inokulum és szikes talajkivonat) hatékonyságát a szikstressz esetén.”

Mi lehet a címben foglalt genetikai hasznosítás? Valamiféle különleges pannon-géneket (pan-1, pan-2, pan-x) keresnek a Verne Gyula könyveken felnőtt pályázók? Professzionális genetikust egyet sem látok azonban közöttük, de volt vajon genetikus a bírálók között? Ő mit láthatott a genetika tudományát illetően értékelendőnek? Akkor talán nem is genetikai hasznosításról van szó? Mi helyett csúszott ide ez a szó? Nézzük a pályázat vállalásait: (i) Élettani és biokémiai kutatások, stressz-tesztek és növényvédelmi kockázatelemzés, növényvédelmi és informatikai rendszer hálózatfejlesztése növényvédelmi kutatás és előrejelzés-fejlesztés [számomra példátlanul pontatlan és értelmetlen gondolatsaláta]; (ii) Növénynemesítési és genetikai kutatás szennyezett és toxikus (sic!) területekre [Miért kellene ilyen területen termeszteni? Mi a szennyező?]; termesztési technológia kidolgozás; (iii) Agrárökonómiai kutatás. Ha egy pályázat címe és célkitűzése homályos és alul-fogalmazott, akkor nálam bizony a bírált pályázat jövőtlen. Nem a bíráló feladata a pályázó érdekében vagy ellene történő fantáziálás! A kérdés az, hogy miként nyerhetett mégis ezzel a pontatlan tartalommal egy tudományos fokozat nélküli (dr. univ.) versenyző 1,6 milliárd forintot. Beszervezett persze különféle pályázati kényszer alatt lévő intézeteket (a NAIK-hoz három is tartozott és Orlóci úr is annak munkatársa volt), hogy aztán a részfeladatokat vállaló munkatársai (a szenttamási Almásy Kastélyban volt a 2019-es projektszemle) mögé bújhasson az elszámoltatáskor. Ezt főként a NAIK-ban szerzett tapasztalataim alapján írom, amely a pályázatok területén nem véletlenül volt sikertelen, hiszen ebbéli tapasztalatok nélküli minisztériumi adminisztrátorok próbáltak koordinálni (Somogyi úr például az én időben) és a szakmailag koránt sem kiemelkedő főigazgatók (Jenes Barnabás és Gyuricza Csaba) is mindent megtettek azért, hogy ütemesen készüljön a szóban forgóhoz hasonló smonca.

A vállalkozások segítésére közel 200 millió forintot költött el a Zrt., ami rengeteg, ha azt veszem, hogy az OTKA abban az időben 20-40 millió forintot osztott – komoly publikálási teher mellett – minősített kutatók valóságos kutatásaira. Az NKFIH – ha ezt a projektet nézem – akkor szétszórta a pénzét.

Az is köztudott volt, hogy a milliárdos projektek körül komoly politikai tolongás folyt. Saját bírálói tapasztalatom nagyon rossz. Pálinkás József idején felülbírálatra kaptam milliárdos pályázatokat, ahol az előző bírálók véleménye egymással ütközött. Számomra döbbenetes volt a kontraszt a bírálók munkájának színvonalában. Én valamennyi esetben a legszigorúbb bírálóval értettem egyet és elutasítást javasoltam, hiszen a pozitív bírálók felszínes munkája tetten érhető volt. Tisztelt kollégáim többsége valószínűleg nem gondol arra, hogy egy-egy bírálatával a bíráló személyesen is vizsgázik. A most vizsgált esetben a megbízások nem az eredményt elérését, hanem annak felmutatását segítette leginkább (2. ábra), vagyis a gőz a hajókürtre volt kapcsolva.

2.ábra: A projekt (GINOP-2.2.1-15) közel ~200 millió forintos szolgáltató Kft. és Bt. megbízásai

A Törökszentmiklósi Zrt. nagyvonalúan egyéni vállalkozóknak is fizetett (3. ábra), olyanoknak is, akik a projekt intézményi tagjai voltak (pl. Orlóci László). Ez azért kínos, mert a kutatással megbízott társintézet dolga, hogy a számára megadott keretösszegből gazdálkodjon, vagyis a befolyt összegből a munkatársa részére időleges fizetésemelést biztosítson, ha az belefér az összegbe. Az ilyen kifizetés lehetetlenné teszi az átláthatóságot, s legfőképpen Orlóci úr esetében, akinek több munkahelye volt.

3.ábra: A Törökszenmikósi Zrt. egyéni kifizetései a GINOP-2.2.1-15 terhére (csak a napidíj mértéke ismert Bedőházi Amanda Boglára, Bóna Lilla, Brandt Sára, Bratek Zoltán, Cseh Péter, Csikor Julianna, Fail József, Farkas Péter, Fodor Ferenc, Futó Zoltán, Hatvani Attila, Hidasiné Sztancsik Anna, Honfi Péter, Kiszel Péter, Kohut Ildikó, Kovács Krisztina, Magyar Lajos, Megyesi Éva, Móczár Zsuzsanna, Nyitrai Péter, Pákozdi Sándor, Pál Tímea, Pappné Szakály Ágnes, Parádi István, Radácsiné Hári Katalin, Sági László, Schmidtka Zsuzsa, Seprős Gábor Miklósné, Solti Ádám, Sütöriné Diószegi Magdolna, Tóth-Szabó Melinda, †VG és Vikár Dóra esetében)

A pályázók

A rendszerváltás utáni kormányok kutatásszervezési láza önmagát gyorsította. Az átszervezést ugyanis sohasem hozzáértők végezték, így, ha volt is átvilágítás az azt követő intézkedés sohasem volt átgondolt (ezt a NAIK példáját végig belülről látva állíthatom), sohasem volt szakmailag teljes, gazdaságilag megalapozott, vagyis nem volt hozzá pénz. Ilyesmiből csak leépülés származhat, ami legjobb esetben is az inflációval azonos mértékű, de általában annál gyorsabb. Ha családi ügyek nem szólítanak haza, akkor 1992-ben már nem jöttem volna vissza Magyarországra Norvégiából annyira jobbak voltak a munkahelyi körülményeim, mint vendégkutatónak. Az állampolgárok bére kétszerese volt az én norvég ösztöndíjamnak. Megbecsültség, nyíltság, tolerancia, nyugalom és tiszta levegő. Kellhet ennél több?

Magyarországon folyamatosan változó és alulfinanszírozott környezetben kellett pályázni és ebben teljesíteni. Kutatók az OTKA pályázati rendszerét vették igénybe, ami fölöttébb kis pénzeket osztott, de legalább követelődző és szigorú. Az NKFIH (az OMFB pályázati rendszer utódja) nagy pénzeket osztott keveseknek, amely nagy konzorciumok összeszervezését igényelte, de az eredmények követésével senki nem foglalkozott kellő szigorral és a körülötte való politikai lobbizás is igen erős volt.

Hadházy képviselő által talált pályázat még az NKFIH pályázatok közül is kirívó. Ne tessék könnyedén megítélni ez alapján a hazai kutatói társadalmat. Amit tetszenek látni az valójában hétköznapi szélhámosság, amit segített az intézetek gyors átszervezése is (4. ábra), amelyben a kontroll meglazul. Az Orbán-kormány adminisztrációjának eszköze a K+F+I területén a kényszeres átszervezés, ami a hivatalnokok létét igazolja.

4.ábra: A GINOP-2.2.1-15 téma irányításának vázlata

Ezt a pályázatot még a NAIK három intézete szövögette a Debreceni Egyetemmel, de a befejezésre a NAIK eltűnt és a SzIE-be csapódva egy kekva (MATE) született a helyén. Induláskor és befejezéskor Gyuricza Csaba nevét láthatjuk, de kezdetkor a NAIK főigazgatójaként, míg befejezéskor a MATE rektoraként szerepel. Szakmailag teljesen irreális a projekt irányítása, hiszen Horváth úrnak csak miniszter lobbistái (feltéve, de nem megengedve) voltak, Orlóci úr pedig valahogy jó időben jó helyen volt. Látok egy korai ötletet (Simon László és munkatársai; távolabbra már ne is dobbantsunk az akkor még Egyesült Államokban dolgozó Márton Lászlóig), amiből pályázatot lehetett írni és divatos kulcsszavakkal eladni. Aztán volt egy magyar híradás, majd a halk és illatos űr. Az illatot, amit érzek, ne részletezzük.

Ezek után lássuk azért a teljes elszámolási képet is (5. ábra). Más néven kezdték és más néven fejezték be. Az óriásnád révén az ötletgazda Debreceni Egyetem 15%-os kapott. Onnan egyes csoportok már 2019-ben kiléptek. A NAIK és Törökszentmiklósi Zrt. közel egyenlő arányban részesült. A NAIK-ból az ERTI a Soproni Egyetemhez igazolt át és elvitt 10%-ot, míg a MATE-nél (MATE + GKI) maradt 34%. A Törökszentmiklósi Zrt. épített egy patyomkin kutatóintézetet, amit később bizonyára majd hasznosítanak valamire és plusz megbízásokat fizetett ki személyeknek (Fail József, Fodor Ferenc, Futó Zoltán, Parádi István, Sági László stb.), akik valamiért egyenlőbbek voltak, mint a többiek. Különösen az egyetemi doktori címet felmutató (ez ma már nem tudományos minősítés) Orlóci úr járt nagyon jól, hiszen több munkahelyről vett fel munkabért, azon felül a Törökszentmiklósi Zrt. rendszeresen jövedelmet és megbízási díjakat is fizetett neki (ez utóbbit nem mellesleg a munkahelyein kellett volna kapnia). Pályafutásom során sohasem találkoztam ilyen magas személyes kifizetéssel szakmai vezető számára (jó kérdés, hogy munkahelyei tudtak-e erről), aki aligha volt a helyzet magaslatán, hiszen a közreműködői nem a Pannon-régió növényfajaival dolgoztak leginkább, hanem ami számukra valamiért fontos volt (lásd dísznövény-kutatások).

5.ábra: Az 1,6 milliárd forint elosztásának vázlata a GINOP-2.2.1-15 zárásánál

Siker, pénz, csillogás

A Kunszövetség elnöke ma Fazekas Sándor ex-miniszter, míg az ügyvivő testület tagjai: Fejes György, Horváth László tiszteletbeli nagykunkapitány (3. melléklet), Kovács Sándor, Kun Péter, Magyar Gábor és Szépe Ferenc kiskunkapitány (Fazekas Sándor K+F+I jobbkeze a minisztersége alatt, a Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ egyik magát tudományos vezetőnek képzelője).

3.melléklet: Horváth Lászlóról írják   A zsadányi és törökszentmiklósi Almásy grófok birtokaiból alakult meg a Törökszentmiklósi Állami Gazdaság. Horváth úr az első Orbán-kormány idején a Magyar Fejlesztési Bank igazgatósági tagja lett. Ekkor történt meg a Piszkos 12 ÁG privatizációja – Simicska, Nyerges és Csányi időszaka –, amiből a Törökszentmiklósi ÁG jutott neki, amit barátaival Zrt.-vé alakított. 2016-ban a Zrt. kazah juhtenyésztési tanulmányát a Földművelésügyi Minisztérium megvásárolta – a dokumentum nagy része plagizálásból származott. 2018-ban 2,4 milliárd Ft támogatás nyert feldolgozóipari komplexum létrehozására, később uniós támogatás is érkezett. 2017-ben 1,6 milliárd Ft EU‑támogatásból növénygenetikai kutatóközpontot (sic!) hozott létre Törökszentmiklós határában. A L.A.C. Holding varrodát akart létrehozni, amihez 781 millió Ft állami támogatás érkezett. A beruházást végül nem valósították meg, visszafizették a pénzt. Horváth László részt vett a moszkvai Határőrtiszti Főiskola képzésén, ami a KGB (ma FSB) felügyelete alá tartozó szervezetként működött – tehát egy olyan intézményben tanult, amelyet közvetetten a KGB ellenőrzött. Horváth úr tiszteletbeli kazah konzul (az első Orbán-kormány idején, 1998-ban lett az) és 2010 óta a FÁK-országok mezőgazdasági (tessék kapaszkodni: képzettség nélküli) tanácsadója. A repülőgép-műszerészi érettségivel rendelkező, a Kádár-kori Belügyminisztériumban dolgozó Horváth 50. születésnapjára a Nemzeti Galéria termeiben több száz fős mulatságot rendezett, amihez akkora magántűzijáték dukált, hogy az égzengés egészen Kerepestől Pilisborosjenőig elhallatszott.

Azt tetszenének hinni, hogy ez a projekt, ilyen döbbenetes előzményekkel csúfos bukással zárult (4. melléklet). Dehogyis, most Kazahsztánból érkeztek frissen a Kunszövetséghez az érdeklődők. Viszik a hírt a türköknek és hozzák az együttműködési hajlamot. Kukoricáznának az itteni kunokkal (4. melléklet), bár itt most nagyon is arról beszélnek, hogy azt cirokra és tritikáléra váltsuk a folyamatossá vált aszály miatt. Mindegy, lesz itt még véreim türk, sőt piréz együttműködés is, és tritikálés lágy kenyér. Ilyen Lengyelországban is volt korábban.

4.melléklet: Kazah agrár delegáció látogatása a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt.-nél. kazahkonzul.eu, 2025. július 3. – A Kazah Köztársaság és Magyarország közötti mezőgazdasági együttműködés újabb mérföldkövéhez érkezett. A Kassym-Jomart Tokajev kazah államfő tavalyi budapesti látogatásakor aláírt háromoldalú megállapodás – amelyet az L.A.C. KZ (Ministry of Agriculture of Kazakhstan + Hungarian University of Agricultural and Life Sciences), a Kazahsztáni Mezőgazdasági Minisztérium és a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) kötött – gyakorlati megvalósítása újabb lépéshez érkezett 2025. július 2-án, amikor kazah agrárszakmai delegáció látogatott el a Törökszentmiklósi Mezőgazdasági Zrt.-hez (TM Zrt.). A látogatás célja a magyar és kazah partnerek közötti hosszú távú, kölcsönös bizalmon alapuló agrárkutatási és vetőmag-nemesítési együttműködés alapjainak megerősítése volt. A delegációt képviselte Basztaubajeva Solpan Orazovna, a Kazah Mezőgazdasági és Növénytermesztési Tudományos Kutatóintézet Igazgatótanácsának elnöke, valamint Ramazanova Rausan Hamzajeva, a Kazah Talajtani és Agrokémiai Tudományos Kutatóintézet Igazgatótanácsának elnöke. Az L.A.C. KZ-t Ócsai Lajos ügyvezető igazgató és Horváth László, a L.A.C. Holding Zrt. elnök-vezérigazgatója, tiszteletbeli kazah konzul képviselte. A MATE részéről jelen volt Gyuricza Csaba rektor (3. kép) és Tóth Tibor, a MATE Agrárcsoport Kft. ügyvezető igazgató. A TM Zrt. részéről Miskucza Péter vezérigazgató, valamint a vetőmagágazatban is aktív Bázismag Kft. képviseletében Végh András ügyvezető igazgató is részt vettek a programon. A program során a résztvevők megtekintették a szántóföldi vetőmag-előállításokat, a TM Zrt. vetőmagüzemét, valamint a Pannon Breeding program keretében létrehozott Tudásközpontot, amely jelentős támogatást nyújt (sic!) a fajtakísérletek lebonyolításához. Az egyeztetések során az alábbi kulcstémák kerültek napirendre: A Kazah Mezőgazdasági és Növénytermesztési Tudományos Kutatóintézet működési modelljének megismerése, együttműködési lehetőségek feltárása. A kazah piacra lépés lehetőségeinek vizsgálata a Kazah Mezőgazdasági és Növénytermesztési Tudományos Kutatóintézet új kereskedelmi csatornáin keresztül, országos jelenlét céljából. A L.A.C. – MATE – NASEC genetics közös kutatási program előkészítése, különös tekintettel a kukorica hibridekre. Partnerségi ajánlatok kölcsönös bemutatása.

3.kép: Gyuricza Csaba a kazah küldöttséggel (forrás)

Egykori századparancsnok-helyettesem jut eszembe erről az ügyről, aki a bakonyi hadosztály-gyakorlaton mégsem tudott megbarátkozni a tájolóval (két percet próbálkozott) és az írnoknak adta oda, hogy tegye el, nehogy eltörjön, mert el kell vele majd számolni. Aztán mentünk erre arra a földutakon, ahogy engedte a Teremtő, s végül meglátta az ellenséget, amire rögtön tűzparancsot adott ki. Lőttük a vaktöltényt kötésig, mikor jött a rádiós, hogy azok ott is mi vagyunk, a velünk küzdő szomszédos század. Főhadnagyunk a helyzet magaslatán azt mondta nekünk, hogy ez a tévedésből támadás szituációja és erre mindannyian megnyugodtunk. Ismét volt időjárás. Szóval ez a Ginop-pályázat sem bukás, mert megjött a kazahok üzenete. Kunok és kazahok egymás cuccait szekvenálják majd a jövőben. Ez itt mégis win-win szituáció. Éljen és virágozzék a kukorica, vagy valami olyasmi. Nyugodjatok meg véreim az emberi találékonyság végtelen. Azért az NKFIH (Ez nem a kutatás hazai fellegvára, ha valaki azt hinné!) szagló ügyeit ideje lenne már kivizsgálni. Mindezt persze szerényen és fegyelmezetten jegyzem le, mint afféle szemlélődve a területen sétáló nyugdíjas, aki úgy gondolja, hogy ez a fentebb vázlatolt eset talán ennél a hivatalnál nem is példa nélkül álló.

Köszönetnyilvánítás: Igen sokaknak tartozom köszönettel, akik személyes emlékeikkel segítettek tisztázni a fenti, a hazai K+F+I történetében szerintem példátlanul lehangoló történetet. Horváth és Orlóci uraknak felkínálom egy-egy írott interjú lehetőségét, ahol a fenti írás alapján a kérdéseket én teszem fel (a válasz mondatszámát megadom), az írott válaszokat betűhíven közlöm és értékelő szöveggel látom el. Tessék megfontolni!

Darvas Béla