(K+F+I N^o93)

Fülöp Orsolya (Átlátszó) a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) adatai alapján cikket írt a hazai élelmiszerekben található növényvédőszer-maradékok helyzetéről. A cikk nyomán felszólalt a Nébih (1. melléklet) és egy olvasó, aki a megadott neve alapján az MTMT adatbázisában nem található, vagyis – bár névvel nem említhetem – annyi állítható róla, hogy ismeretlen a hazai akadémiai kutatóközösségben, s hogy a Nébih érveit ismétli.

1.melléklet: A Nébih sajtó-helyreigazítást kérő levele   „Kedves Orsolya! Olvastuk a »Vegyszerek a tányérunkon; rengeteg szermaradványt találtak az élelmiszerekben« című cikkét. A szakmai (sic!) kollégáinkkal egyeztetve szeretnénk jelezni, hogy a cikkben nem pontosan került bemutatásra a kimutatási határ fogalma (sic!), amiből az olvasó számára tévesen az a következtetés adódhat, hogy minden vizsgált hatóanyag jelen van az élelmiszermintákban, csak a vizsgálati módszerek nem képesek kimutatni. A kimutatási határ (vagy kimutatási küszöb) az a legkisebb koncentráció vagy mennyiség, amely egy adott anyagból még megbízhatóan kimutatható egy (sic!) szabványos vizsgálati módszerrel. Ezáltal a kimutatási határ alatti koncentrációról téves (sic!) azt a következtetést levonni, hogy ezek a hatóanyagok meg is találhatóak az élelmiszerekben. Tehát emiatt a vizsgálati számok kapcsán a pontos információ, hogy a 2024-ben vizsgált mintákból 825 ezer hatóanyag-vizsgálat történt. A hatóanyagok legtöbbször kimutatási határ alatt voltak (sic!). 2060 esetben vizsgálták a laboratóriumok a DDT jelenlétét. 357 esetben vizsgálták a glifozát [helyesen: glyphosate → generikus, gyártó pl., AgroChemie] jelenlétét. 2212 esetben tiametaxámot [helyesen thiamethoxam → gyártó: ChemChina/Syngenta] vizsgáltak, melyből csak 12 esetben volt a tiametaxám [helyesen thiamethoxam] hatóanyag kimutatási határ felett. A tiametoxám [helyesen thiamethoxam] 2020. április 30-i hatállyal került visszavonásra. A raktárkészleteket 2020. október 31-ig lehetett értékesíteni, míg tiametoxámot [helyesen thiamethoxam-ot] tartalmazó készítményeket 2021. október 31. napján lehetett utoljára felhasználni. Lehetőség szerint szeretnénk kérni a cikk fentiek alapján történő pontosítását [?]. Előre is köszönjük az együttműködést. Üdvözlettel, Lengyel Szonja osztályvezető/Lengyel Diána referens, Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal Kockázatkommunikációs Igazgatóság Kommunikációs Osztály

Az ügyben az Átlátszó főszerkesztője (Bodoky Tamás) kért arra, hogy segítsek az ügy tisztázásában. Az Átlátszóban a saját nevem alatt blogcsaládot vezetek, amely nem megy át az Átlátszó szerkesztőségi eljárásain, vagyis magánvéleménynek számít, amit külön jogásszal véleményeztetek megjelenés előtt, és a témához kontrollként (bírálóként) a terület szakembereit is használom előolvasónak.

Az itt leírt véleményem nem érinti részletesen Fülöp Orsolya cikkének növényvédőszer-maradékra vonatkozó megállapításait (az utolsó mellékletben teszek csak erre utalást, de nem elemzés, amit az olvasó itt talál), hogy elviekben tisztázzam (igen, szakembereknek is), hogy mit jelentenek a kimutatási határok (az eddigi párbeszéden túlmenően több is van belőlük), mivel ebből számtalan félreértelmezés (Zazie viszonylatában talán bibi) származhat mindkét irányban. Néhány példát a magyar élelmiszerpiacot illetően az ide beszúrt táblázatban tüntettem fel.

1989-2025 közötti időszakról az interneten fennmaradt, a magyar piacon megjelent szermaradékos élelmiszerek

Nos, a számuk gyanúsan csekélynek tűnik nekem, ha a RASFF adatbázisát ismerjük. 2006-2013 között évi 100-400 szermaradékos minta akadt fenn a RASFF rendszerében. 2012-2016 között évi 50-80 egészségügyi kockázatot is rejtett. 2017-2018 ezek száma megduplázódott és ebben Törökország árui megkülönböztetett szerepet játszottak. Különösen kockázatos növénnyé vált a paprika és chili. Toxikológiai szempontból az EU-ban kivont száz fölötti hatóanyag-szám is azt példázza, hogy a növényvédő szerek környezet-egészségügyi szerepét nem kezeltük komolyan. A gazdasági érdekeket a közösségi (fogyasztói) érdekek fölé helyeztük. Cikkem célja azonban nem ennek kifejtése, hanem a széles körű megértéshez az analitika némely alapfogalmának megértetése. Mielőtt azonban nekikezdünk a hivatalos meghatározások értelmezésének, jegyezzük meg, hogy a kimutatási határ alatt azt sem állíthatjuk, hogy van benne, amit keresünk és azt sem, hogy nincs. Egyszerűen azért, mert abba a mennyiségtartományba még nem látunk bele az alkalmazott módszerünkkel. Sőt, ha azt állítom, hogy nagyszámú mérésnél (mint itt) az eredmények sokasága a normális eloszlást követik, akkor a LOB – LOD – LOQ értékek között folyamatos csökkenést (csökkenő gyakoriságban jelen lévő, számunkra nem mérhető, de mégis jelenlévő szermaradék-előfordulást) kell feltételeznünk.

2.melléklet: Kimutatási határ   Limit of Detection (LOD) is defined as the lowest analyte concentration that can be reliably distinguished from the Limit of Blank (LOB) and at which detection is feasible. LOD is determined using the measured LOB and test replicates of a sample known to contain a low concentration of analyte; EFSA: „Az anyag legkisebb koncentrációja, amely szabványos [hatósági szempontból elfogadott] vizsgálatokkal már kimutatható, de túl kis mennyiséget jelent ahhoz, hogy biztonsággal mérni lehessen”; Nébih: „Az anyag legkisebb koncentrációja, ami a szabványos vizsgálatokkal már kimutatható, de túl kevés ahhoz, hogy mennyiségét biztonsággal mérni lehessen”; Fülöp Orsolya (Átlátszó): „…azt jelenti, hogy szabványos analitikai módszerekkel ugyan kimutatható az adott szer [értsd vegyület], de túlságosan kis mennyiségben van jelen ahhoz, hogy pontos értékét megbízhatóan mérni lehessen.”

Mérésünk nem a zérónál indul, hanem az alapzaj szintje után a jel megjelenésekor (LOB), de a jel egy darabig olyan kicsi, hogy az igen/nem válasz sem dönthető el. Van egy tovább sáv (LOD mínusz LOB), ahol már tudjuk, hogy van a keresett vegyületből (a minta minősége világos), de nem tudjuk még azt a kis mennyiséget pontosan meghatározni, mert az csak LOQ (Limit of Quantification, LOQ) érték elérése után kvantifikálható egyértelműen.

A kimutatási határok (LOB – Limit of Blank; LOD – Limit of Detection; LOQ – Limit of Quantification)

A Nébih adatainak értelmezéskülönbsége tehát LOQ-LOD értékről szól (pozitív, de nem kvantifikálható), amely nem azonos LOD-LOB értékkel (bizonytalan érték), míg a valóban negatív minták 0 és LOB között helyezkednek el. Kérdés, hogy ez az alapvető műszeres analitikai tudás egy átlagolvasótól megkövetelhető-e? Kérdés, hogy a Nébih által megadott adatok kellő pontossággal tájékoztatnak-e arról, hogy a közölt eredmény mely sávba esik? Nos, az adatok olyan nagyszámúak és feldolgozatlanok, hogy az aligha újságíróra vár. Fülöp Orsolya megadta a nyers adatok helyeit, ahonnan azok letölthetőek (vagyis az olvasó saját maga is értékelheti azokat), és felszólalás után azt kérte a Nébih-től, hogy pontosítsa a félreérthető adatait (3. melléklet), ami után elvégzi a cikk korrekcióját. Úgy gondolom, hogy ez fair ajánlat.

3.melléklet: Az újságíró megválaszolatlan kérdései   „Ami esetlegesen félreértésre adhat okot, azok az Önök által közzétett vizsgálati értékek. A táblázatban a mért (közölt) értékek ugyanis megegyeznek a kimutatási határértékekkel. Például hivatkozom rögtön a táblázat első sorát: a spanyolországi eredetű padlizsánból Heves megyében 2024. január 4-én vett minta esetében az érték 0,016 mg/kg, a kimutatási határérték szintén 0,016 mg/kg. Tehát a vizsgálati érték nem [!] a kimutatási határ alatt volt, hanem egyenlő [!] volt vele, ami a definíció és a józan ész szerint azt jelenti, hogy a szer kimutatható volt (mivel nem a kibocsátási [helyesen kimutatási] határérték [helyesen határ] alatt volt). Amennyiben írásos nyilatkozatukat megkapjuk arról, hogy az Önök által közölt statisztika téves / félreérthető / pontatlan, és a közölt adatokkal ellentétben X esetben nem találtak szermaradványt a mintában, illetve az eredmény a kimutatási határ alatt volt, akkor megvizsgáljuk a pontosítás lehetőségeit. Felhívnám ugyanakkor a figyelmüket arra a tényre, hogy ezzel a cikkel kapcsolatban is megkerestem Önöket levélben, és csak többszöri érdeklődésem után, öt hét [?] elteltével küldtek egy felemás választ, amelyet a küldés után hat perccel [?] visszavontak.”

Tessék válaszolni! [(db) → ChatGPT5]

4.melléklet: Egy vita, amely tévútra tévedt (embrionális megvitatás)   A vita sajnos egyik oldalon sem lényegi dolgokról szól. A kérdés elég bonyolult ahhoz, hogy rövid levelezés és tárgyalás félrevezessen. A Nébih által 2024-ben vizsgált mintákból 825 ezer vizsgálatot végeztek, de ez – ahogy nyilatkoztak is – nem minden esetben pozitív eredménnyel zárult. A Nébih által elérhetővé tett adatbázis viszont olyan bonyolultságú (I, J, K, L, M oszlopok együttes értékelése szükséges) és nagyságú, hogy nem várható el, hogy az olvasó minden szempontból egyértelműen értékelje, hacsak nem kifejezetten jártas az analitikai kémiában. A táblázatban az I oszlop (relációs jel) csak azt mutatja, hogy J oszlop adata miként viszonyul az L oszlop adatához. Számomra is kérdéses, hogy J (közölt érték) mi is: LOD vagy LOQ. Az sem egyértelmű, hogy az L (határérték) mi valójában? Ha az MRL (Maximum Residue Limit) lenne az, akkor annak kellett volna jelölni. Az MRL az engedélyezett legnagyobb növényvédőszer-maradékszint egy konkrét élelmiszerben. Az értékeket nemzeti és nemzetközi hatóságok (pl. EFSA, Codex) állapítják meg tudományos kockázatértékelés alapján és gyakran felülvizsgálják és megváltoztatják. Mindennek toxikológiai ismeretalapja van és irányultságát illetően azt kell róla tudni, hogy az a mennyiség, amelyről azt gondoljuk, hogy nincs jelentős biológiai hatása, időben folyamatosan csökken. Immunmoduláns hatása szinte minden vegyületnek kis mennyiségben is van, de ez a hatást ezek a határértékek még nem kalkulálják. Vagyis inkább jogi egyezségekről van szó, mint valóságos, komolyan vehető környezet-egészségügyi kockázatértékelésről.

A szermaradék-mérés eredményeinek gyakorisága (valószínűsége) nagyszámú mintán

A Nébih kommunikációs szakemberei eddig nem voltak képesek elmagyarázni pontosan a Fülöp Orsolyának a pontos kifogásaikat. A Nébih nyilatkozóinak nem csak tagadniuk kellene a cikk állítását, hanem helyette a pontos értékeket megadni! A segítőkészség kötelességük! Az ország élelmiszer-biztonságát érintő kérdés tisztázása a szermaradék-méréseket irányító és az eredményeket feldolgozó kémikusok feladata. Szerintem Fülöp Orsolya kérése teljesen helyénvaló, vagyis a Nébih válaszára kell várnia, ami az adatok áttekinthető, széles körű feldolgozását jelenti. Ez határozottan az ő cikkének az eredménye! Ez lehet az alapja a helyreigazításnak. Ezeknek a közérdekű adatoknak az egyértelmű feldolgozása és annak nyilvánossá tétele a Nébih feladata, hiszen az analitikai mérések közpénzből történtek.

A növényvédelem gyakorlatát illetően lehet a méréseket optimistán {címkép: A félig tele korsó [(db) → ChatGPT5]} és így kedvezően értelmezni (ahogyan én is tettem korábban a RASFF adatbázisa alapján), de teljesen jogosan lehet szkepszissel is, ahogyan a szóban forgó cikk teszi, amikor azt feltételezi, hogy a nem biztosan negatív értéket mutató termék is már szennyezett (1. ábra). A helyzet az, hogy jogilag mindkét feltételezés helyes: az is, hogy lehet benne a kérdőjeles hatóanyagból és az is, hogy nem, hiszen méréseink bizonytalan helyzetűek, mivel bizonytalanok vagyunk annál a mennyiségnél, ahol mérnünk kellene. Ezért lenne szerencsés, ha a Nébih naprakészen feldolgozná és transzparens módon kezelné az adatait, mint korábban Győrfi László tette. Ezt javaslom megoldásnak, hiszen az exportra szánt és hazánkban forgalmazott termékek nem feltétlenül azonos minőségűek, és Fülöp Orsolya a Nébih adataiból ez utóbbit próbálta tisztázni.

Mint az Ökotoxikológia szakfolyóirat főszerkesztője, a Nébih eredményelemző kémikusai számára felkínálom az országos szermaradék-vizsgálatok publikálására minden évben a Magyar Ökotoxikológiai Társaság referált szaklapját. Tessék engem a Facebook-on keresztül megszólítani! Ez másként – rövid helyreigazításokkal, jogászkodással – nem megy majd, vagyis komoly munkát kell belefektetni, amit én is régóta hiányolok.

Darvas Béla