(Tudománykövető N^o70)

Az emberi népesség száma folyamatosan emelkedik, miközben a forrásaink változatlanok. Nem kell annak megállapításhoz sok fantázia, hogy konfliktusok várhatók. Éhezés és nélkülözés, majd először a világ szegényebb részeiről migráció és háborúk, az ellátó rendszerek felborulása.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A mostani szemelvényben az Egyesült Királyság pár élelmiszerbiztonság-formálójának gondolataiba pillantunk bele. A 2022-ben Orwell-díjas George Monbiot zoológus mára a mikrobiális szintetikus biológia megszállottjává lépett elő (lásd Impossible Burger). A hemfehérje nem állati forrásokból történő előállításához a szójanövények gyökereiben megtalálható leghemoglobin molekulát választották. Nagy mennyiségben történő előállításhoz a vállalat genetikailag módosítottak élesztőt, és fermentációs eljárást alkalmaz. Monbiot teóriájával Oxfordban szembeállók Chris Smaje, aki szerint mondjunk nemet a farmmentes jövőre és Jim Thomas, aki szintén mélyen szkeptikus Monbiot (magyar hangja pl. Molnár Csaba, nekem Legyen Albert) következetlen tételeire.

George Monbiot mindennel szembefordul, álláspontjainak lényege a konfrontáció. 2022-ben Greta Thunberg (akkor 19 éves, képzetlen svéd környezetvédelmi látnok) szerkesztésében a The Climate Book-ban például a médiát okolja a tájékoztatás minősége miatt (1. melléklet), és akkor még nem ágált a szintetikus biológia mellett. Halad a korral, és mindig van még egy ötlete, mint a csodarabbiknak általában.

1.melléklet: George Monbiot (ford. MCs) – A médianarratíva megváltoztatása   Ha azt kérdeznék tőlem, hogy mely iparágat terheli a legsúlyosabb felelősség a földi élet pusztításáért, akkor a médiát mondanám. Ez talán megdöbbentő válasznak tűnik. Tekintve a kőolaj-, földgáz- és szénipar tetteit, a szarvasmarhatartás, a fakitermelés, az ipari léptékű halászat, a bányászat, az útépítés, a vegyipar és a haszontalan fogyasztási vackokat termelő cégek katasztrofális hatásait, érthető, ha elcsodálkoznak, hogy mi indokolja, hogy egy viszonylag alacsony környezeti hatású szektort helyezek a lista elejére […] A médiumok a mögöttük álló gazdag támogatók érdekében mindent megtesznek, hogy igazolják annak a politikai-gazdasági rendszernek a jogosságát, amely lehetővé teszi néhány hihetetlenül gazdag embernek, hogy megszerezze és elpusztítsa azt a természeti gazdagságot, amitől mindannyian függünk (sic!) […] Ha sikerül újrafókuszálnunk a világ figyelmét, és megváltoztatnunk a narratívát, akkor a jó média, együttesen a más területeken működő kampányolókkal, cselekvésre késztetheti a kormányokat. Elszámoltathatja a destruktív iparágakat, és biztosíthatja, hogy többé ne söpörhessék le magukról a kritikát. Ők közösen beindíthatják a rendszerszintű társadalmi változást, amelyre szükségünk van, hogy megelőzzük az éghajlati összeomlást.

Mikrobiális géntechnológia

A biotechnológiai az emberiség történetével egyidejű, hiszen a savanyítás (értsd kovászolás) és erjesztés (kiemelhetően Lactobacillus fajok) az élelmiszer feldolgozás és tartósítás egyik korán felfedezett változata. A klasszikus biotechnológiától azonban a géntechnológia lényegét illetően eltér, hiszen itt az örökítőanyag célra tervezett megváltoztatásától van szó. Ez érintheti a mikrokromoszómák (plazmidok csereberéje) és a makrokromoszómák génjeit. A módosított mikroorganizmusok komoly sikereket értek el az élesztők (kenyéripar, tejipar) és bakteriális erjesztés (tejipar, szeszipar, ecetipar stb.) területén. Nem titok, hogy habár sokak szerint én csak a tudományban hiszek (ennél kicsit bonyolultabb vagyok), az emberiség problémáinak megoldását illetően nem tudom elképzelni a farmmentes jövőt, ahol a fermentációs tankokból tubusokba fejtik le a mikrobiális cuccot, ami nem más, mint számunkra az üzemanyag az űrben való fölöttébb egyhangú utazásaink során, amelyben kriokonzervált telepesembrióknak új lakható bolygót keresünk. Azt sem hiszem, hogy az eddig megszerzett tudásunkból tanultak volna mai társadalmaink vezetői. Egyértelműen szakadék felé rohanunk (a bakon szerintem senki sem ül) a túlnépesedésünkkel. Erre csak síkosító a globális felmelegedés, ami a kultúrnövények optimális termeszthetőségének határait ezen a féltekén észak felé mozdítja el. Dogmatikus vallási, elavult politikai és irányítatlan gazdasági rendszereinkből juszt sem engedünk. Egyszer voltunk nagyok is, majd újrakezdtük lehet talán a legoptimistább forgatókönyv.

2.kép: Kriokonzerválás (forrás)

George Monbiot 2020 elején részt vett az Oxford Real Farming konferencián (nagy látogatottságú brit agroökológiai összejövetel), hogy szembe szálljon az összegyűlt kistermelőkkel, akiknek azt olvasta a fejükre, hogy olyan elavultak, mint a szövegszerkesztők után az írógépek. A precíziós erjesztés ugyanis szerinte száműzi a mezőgazdasági munkát. Ez alatt géntechnológiai úton módosított mikroszervezetek kell érteni, amelyekkel fermentorokban mikrobiális fehérjét állítunk elő (3. kép). Mint a GM-törzsek általában, ezek a fejlesztések ipari szabadalom alatt állnak, amiről egyszerűen megfeledkezett, vagyis, hogy a kistermelők szerződés és technológiadíj nélkül labdába sem rúghatnak. Szégyellhetik magukat viszont az írógéppel, távírógéppel, telexszel, faxszal, higanyos hőmérőkkel és sok más hasonlóval együtt.

A mezőgazdasági élet bukolikus látomásai (valamiért költészetnek nevezte a Regenesis című könyvében a pillanat prófétája) a földi életre leselkedő legnagyobb veszélynek nevezte. Szóval változékonyak ezek a legnagyobb veszélyek? A haszontalan költészetre bizonyára átvitt értelemben gondolt, mint az álmodozásokra általában. A vágyálmi gondolkodás egyértelmű stigmáit azonban George Monbiot profetikus szövegeiben is felfedezni vélem. Világos, hogy tenni kell valamit, de semmiképpen sem lerombolni, ami működik, hanem attól függetlenül, párhuzamosan építeni az újat. A mai családi gazdaságok vezetői nem lesznek hirtelen képzett mikrobiológusok, akik napelemparkkal táplált fermentációval állítják elő a mikrobiális papit? Lenne erre egyáltalán vevő? A kíváncsi átmenetileg bizonyosan győzne, hiszen ez alapvető tulajdonságunk. A ritkábbat, a tőlünk genetikailag eltérőt választjuk párnak (ecetmuslicáról ez jól ismert), de a genetikai rokonainkhoz (családhoz) menekülünk vissza tartós védelemért. És a ritkaság csábításán később felülkerekedik mégis a hagyományos forma előnyrendszere, amit az evolúció nem véletlenül szelektált ki. A természet a liberális (új genetikai tartalmak létrehozása) és konzervatív (a meglévőkkel szemben való megméretés) kettősséget elveit (nem politikáját!) ismeri és gyakorolja. Nyilván a Teremtő Energia nem politikatudományi stúdiumokat hallgatott.

Hájp és hübrisz egyik oldalról; korai kelés, igavonás és istállótrágya másikon. Mi az, ami a sci-fi kedvelőknek tetszhet? Chris Smaje azt mondja, hogy minden kilogramm baktériumfehérje legalább 65 kWh energiát igényel – kétszer annyit, mint egy átlagos amerikai háztartás napi energiafelhasználása. Pech! A fosszilis energiahordozók kimerülésével ebből lesz egyre kevesebb. Monbiot ezzel sem számolt, mint a fermentáció során való mutációkkal sem. Sőt Smaje szerint Monbiot azt képzeli, hogy a fermentációs folyamathoz csak oxigén és víz kell, de hát ez messze nincs így, hiszen a táptalaj-összetétele igen bonyolult és abba a legkülönfélébb vegyületek kellenek. Smaje szerint az érinthetetlen és fejleszthetetlen (őseink már valóban mindent felfedeztek?) ökológiai gazdálkodás tápanyagokat nyer a talajból és a különféle szerves hulladékokból.

Nincs ingyen ebéd – régóta tudjuk. A semmiből csak semmi következik. Forrásfüggetlen konfliktusmentes fogyasztógyarapodás abszurd gazdasági feltételezés. Már most is túl sokan vagyunk a bolygón, amelynek forrásai természetesen végesek, mint maga a bolygó is.

A szintetikus biológia az ígéreteihez képest hatalmasat bukott, akár a mezőgazdasági géntechnológia. Viszont nem becsülném le azokat az iparágakat, ahol sikeres tudott lenni, kiváltképpen a gyógyszeripart, hiszen a Covid-ellenes vakcinák is ennek a termékei. Kérdés persze, hogy hosszú távon ezért miként fizetünk majd. Mellékhatások nélkül semmi sincs; és ez még egy álommal kevesebb a mindent elhisz nagymamáknak és nagypapáknak.

A működő és fennmaradó ökoszisztémában nincs faj, ami folyamatos terjeszkedéssel az evolúció során fennmaradhat. Az embernek sem fog ez menni! A működő ökoszisztémában bukásra van ítélve az önhitten korlátlan hódítás. Ilyen faj saját magát számolja fel az igényeivel és hulladékaival, akár a túlságosan agresszív, kedvtelésből is ölő ragadozó. A Föld túlzó igénybevétele nem maradhat hosszútávon fenn. A hatékonyság visszaüt („Az állatok 4 Gt száraz tömegéhez, az ember a közel 250 éves egyre intenzívebb ipari tevékenysége alatt 8 Gt műanyagot és 1.100 Gt épületet és utat tett hozzá”). Akad olyan, aki szerint a bolygó ökoszisztémájának működésébe az elszabadultan birtokló szemléletű tevékenységünkkel durván nem avatkozunk be?

3.kép: Bakteriális fehérje (Fotó: Emmy Koeleman)

A bolygó népessége számokban

A neo-malthusianizmus az emberi populációtervezés bevezetése azért, hogy biztosítsuk az erőforrásokat a jelenlegi nemzedékek és utódaik számára úgy, hogy más fogyasztó fajokkal is számolunk. A neo-malthusiánusok elsősorban a születésszabályozás használatának támogatásában különböznek Malthus követőitől. Előbbiek aktív születésszabályozásról beszélnek (fogamzásgátlás, küret). Ennek oka, hogy bizonyos országokban a forrásoktól a népességszám, vagyis az egy nőre eső szaporulat (1. ábra) teljesen elszakadt a terület eltartóképességétől. Különösképpen jellemzi ez a közép-afrikai országok közül Kongót, Nigériát, Tanzániát, Ugandát, Etiópiát, de Ázsiából Pakisztánt is. Mindez festhet már másként a már korábban túlszaporodó Kína és India esetében. A rendkívül túlzsúfolt Bangladesh szaporodási aránya lecsökkent. Ennek nemzedéknyi idő alatt lesz majd hatása. India a bolygó jövőjének egyik legjelentősebb problémájává válik majd, hiszen a visszafogott szaporodási ráta is évi 11,5 millió fővel bővíti ezt a forráshiányos, már most is humanitárius segélyekre szoruló hatalmas népességet.

1.ábra: A bolygó 30 legnépesebb országa (2023. július 16.) és az nőre eső szaporulatszám (forrás)

A háborús körülmények és a túlnépesedés migrációt eredményez (2. ábra), és persze ilyen hatású a gazdasági migráció, amikor a munkások a magasabb bért fizető országok felé igyekeznek. Az ábrán feltűnhet, hogy az országot elhagyó és a befogadott migránsok száma között jelentős a különbség. Ez utóbbit magyarázza, hogy többségük adminisztrációs szempontból úton van, táborokban várakozik, illetve illegális módon tartózkodik valahol. Ennek kétségtelenül komoly biztonsági kockázatai vannak. A gazdasági migránsok közül kiemelkedő az Európai Unió keleti országaiból (Lengyelország, Románia, Magyarország és Szlovákia munkásainak nyugat-európai országokba való migrációja. Nálunk erről komoly szó nem esik. Ezek számát gyarapítja a rekordszintű ukrajnai kivándorlás.

2.ábra: A 20-20 legmagasabb migráns és azokat befogadó ország 2023. július 16-ig [bordó – háborús viszonyok; indigó – túlnépesültség; világoskék – gazdasági okok (forrás)

Az Egyesült Államok tűnik a legjelentősebb befogadó országnak, de a lakosság számát tekintve ez másként néz ki. Abban Kanada és Ausztrália, valamint a Skandináv országok vezetnek (3. ábra). Speciális művelet Izrael betelepítési aktivitása, ami a palesztinokat illetően háborús forró pontként jelent meg a környező arab országokban.

3.ábra: A lakosság számához viszonyított migráció 2023. július 16-ig [bordó – háborús viszonyok; indigó – túlnépesültség; világoskék – gazdasági okok (forrás)

A relatív mutatók mellett az abszolút számok nagyon is mérvadóak. India és Kína a bolygó lakossága együtt 3 milliárd közeli. Míg Kína Japán és Egyesült Államokbeli technológiákkal tömegtermelésben a bolygó élére állt és a lakosságát eltartja, sőt gazdasága a környezet rovására erősödik, addig India gazdasága egyre kaotikusabbá válik. Ma a magas szaporasági adatokkal legfőképpen a Közép-Afrikai országok jellemezhetők, ahol az egy nőre eső gyerekszám átlaga 4-6 (1. ábra). Kínában ma ez már nem éri el a kettőt, míg India a nyomor ellenére ezt az értéket tartja.

A túlszaporodó országok népességét jellemzi a társadalom alacsony átlagos életkora, ami a nagy szaporaság miatt áll elő. Fejlett országokban a társadalom elidősödése a jellemző, ami Japán esetében különösen figyelemreméltó és az egészségügy fejlettségére utal (4. ábra). Közép-afrikai és közel-keleti országokra az alacsony átlagos életkor jellemző és kedvezőtlen gazdasági esetekben a muszlim közösségek migrációra való hajlama. Nem véletlen, hogy a fiatal férfiak vándorolnak el az anyaországból, majd később próbálkoznak a családegyesítéssel. Ez különösen a muszlim fiatalokra jellemző, akik asszimilációs hajlamuk a befogadó keresztyén országokban alacsony, vagyis hajlamosak a gettók kialakítására. A helyzet azért jellemző a kínai, vietnámi, arab, pakisztáni és afrikai bevándorlók esetében is.

4.ábra: A bolygó 30 legnépesebb országában a lakosság medián életkor értéke években (2023. július 16.) (forrás)

Terület és lakossága

A szárazföldi terület nagysága önmagában még sokat nem árul el a terület eltartóképességéről. Potenciális forrás csak. A zord időjárás és a megműveletlen talajok a legnagyobb ország (Oroszország) esetében igen alacsony népsűrűséget eredményezett. Az északi területek alacsony hőmérséklete ugyanúgy alkalmatlan mezőgazdasági termelésre, mint az elsivatagosodott területek (Szahara – Algéria, Csád, Egyiptom, Eritrea, Líbia, Mali, Mauritánia, Marokkó, Niger, Nyugat-Szahara, Szudán és Tunézia; Góbi sivatag – Mongólia és Kína; Líbiai sivatag – Líbia, Egyiptom, Szudán; Rab-el-Háli sivatag – Szaúd-Arábia, Jemen, Omán, Egyesült Arab Emírségek; Nagy Homoksivag, Nagy Viktória sivatag, Gibson sivatag, Simpson sivatag – Ausztrália; stb.). A földterület tehát nem azonos a forrással ebben az esetben, hiszen a termőföld egy minőségileg más kategóriát jelent, ahol a talaj mikrobiális ökoszisztémája a növénytermesztésre alkalmat ad. Ezért láthatjuk azt, hogy nagy területtel bíró országokban nagyon eltérő lakosságsűrűség alakulhat ki (5. ábra).

5.ábra: A 30 legnagyobb területű ország és a lakosságra eső km² (2023. július 16.) (forrás)

Megfordítva is nézhetjük ezt úgy, hogy egy km²-re mennyi lakos jut. Ez zsúfoltsági mutató, amelynek ugyancsak viszonylagos a jelentése. Ebben a tartományban Bangladesh rendkívül túlzsúfolt ország (6. ábra). Ez a mutató Japán és Dél-Korea esetében is magas, de ezeknek az országoknak a gazdasági forrásai döccenő nélkül oldják meg a túlnépesültséget. Nem így India, Fülöp-szigetek, Vietnám és Pakisztán esetében, ahol a gazdasági migráció vált a megoldássá. Hozzá tehetem azonban azt, hogy az Európai Unión belüli gazdasági migráció erőssége sem elhanyagolható (3. ábra).

6.ábra: A bolygó zsúfolt országai (2023. július 16.) (forrás)

A bolygón némely országban katasztrofális az éhínség (lásd Közép-Afrika). A globális élelmiszerpiac évi 9,5 milliárd tonna élelmiszerről számol be. Ebből levonva az állatállománynak szánt körülbelül egy milliárd tonnát, a bioüzemanyagokra átirányított gabona és olajnövények mennyiségét marad csupán táplálékként a kor emberiségének. Ennek csak egy rész, meghatározó vesztességek után (szántóföldi kártevők, a feldolgozási lánc vesztességei és háztartási pocsékolás) éri el a fogyasztókat.

(folytatása következik)

Darvas Béla