Darvas Béla

Hétköznapi tudománypolitika. Alulnézet, ahol a csizma talpa a meghatározó élmény. Karcolatok a mezőgazdasági géntechnológiáról és az agrokemizálásról, tudományos hírek értelmezése

Tudománykövető

Akciós ajánlatunk – A genomszerkesztés svájci csacskája

Tudománykövető (No22) – MTI: A Magyar Tudományos Akadémia állásfoglalása a precíziós gén- és genomszerkesztésről (2017. december 18.): Az MTA állásfoglalása a precíziós gén- és genomszerkesztésről (Origo – december 18.); A genomszerkesztés nem GMO az akadémia szerint (agrarszektor.hu – december 18.)

Korunk tudományai a genetika és ami ehhez tartozik. Igen, a környezettudományok. Sohasem gondoltam ezt másként, akkor sem, amikor korai termékeit ekéztem. „Mondd, mit hiszesz, a Homousiont,/Vagy a Homoiusiont?” – szintre egyszerűsödött a mezőgazdasági géntechnológia mai megítélése, akár a lehangoló szintre süllyedt napi politika. Nem mellesleg a homousion egylényegűt jelent, míg a homoiusion hasonló lényegűt. Az áriánus (Arius presbiter követői) eretnekek szerint Jézus hasonló (homoiusion) Istenhez, míg a keresztyén egyház szerint Isten és Jézus egylényegű (homousion). Csak egy szemben álló, közismert dogmát szerettem volna idézni, ami ész érvekkel nem vitatható. Hinni lehet valamelyik kategóriában (ma homousion), s a másik oldalra vár a dicstelen kiűzetés.

A géntechnológia termékei messze változatosabbak és sokszínűbbek, mint idehaza ma gondolják. Tapasztalom, hogy az alkalmazott (nem is elméleti) genetikával kapcsolatos hétköznapi megértés nálunk elképesztően alacsony szintű. Sokan úgy törnek az ügy fölött pálcát, hogy nem is tudják, hogy miről mondanak ítéletet. Leginkább Gráf miniszter (üzemmérnök) mondása kísért, hogy a géntechnológia nem ördögtől való. Volt miniszter, aki ezt komolyan megfontolta? Nem akarom ezt a hozzáállást a szocikhoz rendelni, bár ma éppen a baloldalon engedékenyek. A DK és az Együtt potentátjai kacérkodnak ennek a lehetőségnek az elfogadásával. A Fidesznél teljesedett ki a dogmatikus elutasítás gondolata, ami az Alaptörvényben öltött biológiai szempontból értelmezhetetlen jogi formátumot. Tapasztalatom szerint Jakab István „üzemmérnök” (Magosz) – aki a GMO-król szóló második parlamenti nyílt napoknál „elnökölt” – tipikus véleményhordozója ennek a merevségnek. Felelős ökogazdától is hallottam már, hogy GM-növények engedélyezése esetén az országban körbe hordozzák a véres, kiegyenesített kaszát. Gondolom platón, kellő áron vásárolt óriásplakáttal, és lakodalmas folkot játszó hangszórókkal. Tudják vajon ezek a potentátok, hogy a baromfiak és sertések takarmányaikban GM-szóját etetnek, és gyógyszereink egy része (pl. GM-inzulin) ezzel a technológiával készül? Tudják, de ez megy a szőnyeg alá.

A másik oldalon viszont, azok között, akik a genetikát a mai tudatlanságával együtt ismerik, méltóságteljes csönd honol. Szorgalmasan dolgoznak és szóra se méltatják a nyájas fogyasztót. Majd meglátjátok – gondolják, és talán nekik van igazuk. Féltudású ügynökfélék teljes hangerővel bömböltetik, hogy megváltoztatják ezt az elügyetlenkedett világot, nem lesz majd éhezés és környezetszennyezés, helyette rekordtermést várhatunk, szenteltvízszerű kezelések érkeznek, és mindent a helyére tesznek, aminek a Teremtés/Evolúció avatatlanul mellé nyúlt. Ilyen fazonok már pártoknál is megjelentek és nyomulnak, bár a hazai tudományban sem ment ez nekik.

A saját idejében Vizi E. Szilveszter (orvos) és Pálinkás József (fizikus) nem foglaltak az MTA nevében állást a géntechnológia kérdéseiben. Helyesen tették, hiszen általánosságban nem is lehet. A géntechnológia nem önmagában jó vagy rossz. Az erről beszélők sem igazhívők vagy eretnekek. A géntechnológia termékeit egyenként kell megítélni, és kellő elővigyázatossággal kezelni. A hazai gyakorlat teljesítményével adós MTA-nak nem a géntechnológiai mellé vagy kakaskodva szembe vele kell állnia, hanem megvalósult formáiról elmondani azt, amit vizsgálatai alapján megérteni vél. Ellenkező esetben nem tesz mást, mint szélsőségesen és tudományos közösséghez méltatlanul interpretál. Ahogy Fazekas Sándor (jogász) megértés nélkül ma mindent elítél, ami a mezőgazdasági géntechnológiához tartozik, úgy Lovász László (matematikus) most ellenpontjaként válogatás nélkül támogatóan lép fel. Mindkettő elhibázott közeledés.

Az MTA az európai akadémiák képviseletében megszólaló egyik civilszervezet az EASAC útmutatását követte. Ez összehívott egy ad hoc bizottságot, és az leírta a véleményét. Apropó, az eredeti kiadványt már nem látom a korábbi linkeken. Míg az EASAC a haladottabb egészségügyi géntechnológia ügyében nagyon is óvatos (ott emberen nem kockáztatunk), addig mezőgazdasági területen értetlenül elővigyázatlan.

Az európai akadémiák bizottságában csak egy mezőgazdász volt, egy svájci illetőségű fiatalember (Bruno Studer), aki hivatalból lelkesedett. A körötte gyülekező molekuláris biológusokból és orvosokból álló EASAC bizottság simán megszavazta a véleményét. Az MTA három akadémikus (Dudits, Kosztolányi, Venetianer) előterjesztése alapján támogatta ezt az egy lábon álló véleményt, amelyhez a mellékhatás-területi kutatókat meg sem kérdezték. Nem is csoda, hogy a független kutatók szövetsége (ENSSER) megszólalt, és az EASAC javaslatával ellentétes állásfoglalást szerkesztett. Az MTA vezetőihez ez sem jutott el, ami azt mutatja, hogy a környezettudományoknak nincs megfelelő képviselete az MTA berkeiben. Máig nem sikerült az MTA tudományok közötti kiegyensúlyozottságát megoldani.

Most tehát az akadémiai javaslat a kormányzati akarattal áll szemben. Mindkét álláspont biológiai szempontból megalapozatlan, de döntési pozícióban csak ez utóbbi van, amit támogatnak a környezetvédelmi civilszervezetek, az ökológiai gazdák és a konzervatív fogyasztók. Régen fel kellett volna már állítani egy professzionális géntechnológiai hatóságot. A mostanit üzemmérnök vezeti, és csak adminisztrációra képes. Hozzáállását tekintve civilszervezeteket felülmúlóan egyoldalú, amit a felejtendő GMO Road Show bizonyított. Szerintem efféle hatóságnak komoly szakemberekből kellene állnia, akik egyenként tudják elemezni a GM-fajtacsoportokat, és a döntéseikért személyes felelősséget is vállalnak. Ehhez méltatlan a helyettes államtitkár sziszegése, ami a minemtűrjük mantrával kezdődik. A hazai géntechnológia kezelését az elméleti és gyakorlati elmaradottság jellemzi. Jogi álláspontok mögé húzódva indokol, ha nem hátrálhat. Erre futja. Csak növénytermesztésben a több száz GM-fajtacsoport „követését” egy időszakosan ülésező társadalmi szervezet (a Géntechnológiai Eljárásokat Véleményező Bizottság) aprópénzért végzi, de amely így felelősséggel semmiért sem tartozik. Lehet rá a tárcának mutogatni, ha úgy tetszik, miközben politikai akarat szerint ő dönt. Módomban volt ezt nyolc éven keresztül belülről megszenvedni; tapasztalhattam az ebbéli súlyos miniszteriális zavarodottságot.

A kérdésben való elemzési és döntés-előkészítési lemaradásunk több mint egy évtizedes, akár a géntörvényünk biológiai tudását illetően amortizált passzusai. Tényleg hihető, hogy alibizéssel meg lehet úszni a válaszokat? A géntechnológia rohamléptekkel halad miközben idehaza az ebben a tekintetben képzetlen döntéshozóink egymásra bámulva mondják azt, hogy nekik ez nem kell. Elemezni és indokolni illene végre, hogy mi nem kell és miért, mert enélkül sokáig nem mehet. Mindkét oldal szónokai lekászálódhatnak a dobogóról, mert az értetlen hallgatóság szétszéledt.

A következő rész címe: Mit történik, ha megrebben – A lepkeszárny pikkelyszőrei

Daedalon

Megosztás