Tudománykövető (N^o17) – A tudósok szerint a világegyetem nem is létezhetne (888.hu – 2017. október 24.); A CERN fizikusai szerint az Univerzumnak nem lenne szabad léteznie (24.hu – október 26.)

A „Mátrix” nevű filmsorozat óta kering a köztudatban, hogy a létezésünk illúzióját szimulálhatja egy szuper-komputer is, vagyis „valóság nincs, te nem létezel” – emlékeztetett Aés. Ez azonban még csak egyéni fizikai létezésünk tagadása, ami Stephen Hawking fantáziáját is megragadta. A belátható Univerzum létezésének megértetlensége azonban ennél koraibb eseményeket is megkérdőjelez. Eddigi méréseink szerint az Ősrobbanás (Big Bang) után egyenlő arányban jelenhetett meg az anyag és az antianyag. Ezeknek, az idő keletkezésének pillanatában meg kellett volna semmisíteniük egymást, visszaállítva a mindenséget uraló homogenitást. E teória szerint nem létezhetne az általunk látott Univerzum, s természetesen olyan dolgok sem, aminek ez az előfeltétele. Amint érzékeljük, nem ez a helyzet, így a magyarázat messze bonyolultabb lehet, mint az anyag/antianyag vázolt antagonizmusa (aszimmetriája) az Ősrobbanás pillanatában.

Az Európai Nukleáris Kutatási Szervezet (Conseil Européen pour la Recherche Nucléaire, CERN) fizikusai szimmetriát mutattak ki az anyag és antianyag keletkezésében. Ez tehát azt jelenti, hogy – mai tudásunk szerint – nem billenhetett volna az Ősrobbanás eseménye abba az irányba, hogy a szingularitásból Univerzum születhessen.

Mi az a szingularitás? – fordult Aés felé Aranka. A szinguláris szó egyedi viselkedést jelent – mondta Aés – Az ősrobbanáskori szabályozatlanságot, amelyben a gravitáció sem létezett, az első eseményhez kapcsolódó, de mindjárt a „mindenségre” kiterjedő szabályozás válthatta fel. Vagyis a szingularitás ebben az értelemben szabályozatlanság, merthogy a homogenitásban nincs szükség effélére. Én így képzelem. Azt mondják egyébként, hogy akkor a „Világegyetem sűrűsége és a téridő görbülete paradox módon végtelen volt”.

Ez azonban nem az első dolog, ami kiakaszthatja a Föld nevű égitest törvényei szerinti gondolkodásunkat. Mi lehetett a mi Univerzumunk keletkezésének pillanata előtt? Erre vonatkozóan nem lehet épkézláb magyarázatunk. Pontosabban, ha az első eseményről van szó, akkor nincs előző pillanat, ahogy Hawking is magyarázza. Az idő az Esemény előtt nem létezett, szerinte az Ősrobbanás pillanatában startolt. A pillanatot az anyag/antianyag-keletkezés aszimmetriája jellemezte, ami az általunk érzékelt világegyetemet létrehozta? Persze, csak ha nem számolunk a sötét anyaggal, a sötét energiával, a Dipólus Taszítóval és a Nagy Mozgatóval. És ők, mikor keletkezhettek? Mégis az Ősrobbanás előtt, az Időtlenségben. Csak a Hab egy része a mi világegyetemünk? Miként mozgatja vajon a két pólus az általunk elkülöníthető nagy űrbéli klasztereket? A Nagy Mozgató felé gyorsulva száguld a mi klaszterünk, a Laniakea szuper-halmaz, az általunk mindenségnek hitt buborékunk.

A fizikusok szerint nem lehet az anyag és antianyag mágneses különbsége a történés oka, azt azonosnak mérték eddig. Most a gravitáció vizsgálatának irányába fordultak a kutatások, de mi van, ha létezik egy rejtélyes ötödik erő is? Ez egyre valószínűbb. Gravitációs, gyenge, erős és elektromágneses erők azok, amiket eddig körvonalazni volt képes a fizika. A belátható világ gravitációs tömegéből viszont ötször nagyobb részt tesz ki a sötét anyag, ami semmilyen sugárzást nem bocsát ki. Úgy tartják, hogy mikor az égboltra nézünk az ott lévő anyag talán 4%-át látjuk. Vagyis az anyag/antianyag önmegsemmisítésének elmaradása az Ősrobbanás pillanatában csupán az Univerzum egy csekélyebb részét érinthette (talán csak a mi void-unkat, talán ez csak a mi Ősrobbanásunk volt), mert a meghatározó kiterjedésű sötét anyagról és a sötét energiáról még alig tudunk valamit? Esetleg ebbe a sötét közegbe robbantunk bele? Nem ezek átgondolása vezethet csupán el egy valóságosabb világképhez?

Az atom, amit gyerekkoromban acélgolyóként képzeltem el, valójában 99%-ban üres tér (szinte hihetetlen, hogy egyáltalán elkülönülünk egymástól), amit elektromágneses kölcsönhatás (proton/elektron – közvetítője a foton) tölt ki, mint meghatározó erő. A gravitáció a tömegvonzásban realizálódik, és mindenre kiterjed; közvetítője a sejtett, de még bizonyítatlan graviton. Az erős kölcsönhatás az atommagok összetevőinek (kvarkok) egyben tartásáért (gluon), míg a gyenge kölcsönhatás a sugárzásért (W- és Z-bozonok) felelős. Eltérő energiaszintek (heterogenitás) egységei és közvetítőik.

Az anyagi részecskék csoportosítása korántsem egyszerű és igen messze jutott a proton/neutron/elektron elképzeléstől. A nehéz részecskék kvarkokból épülnek fel, míg a leptonok, vagyis könnyű részecskék (pl. elektron) – úgy tűnik – nem oszthatók tovább. Vagy mégis? Tudunk olyan körülményeket szimulálni, ahol ez vizsgálható? A fekete lyukakban lévő homogén anyag természete ezt felülírhatja. Az atommag kifelé pozitív töltést hordozó protonja két up (0,0015-0,005 GeV/c²; 2/3 elektromos töltés) és egy down (0,017-0,025 GeV/c²; -1/3 elektromos töltés) kvarkból, míg a semleges töltésű neutronja egy up és két down kvarkból épül fel. A neutron protonná bomlásakor (béta-bomlás) az egyik up kvark down kvarkká alakul úgy, hogy közben W-bozonon keresztül elektron és elektron-antineutrino szabadul fel. A ma elemi részecskéknek gondolt egységek közötti átjárás, tehát létezik. Az elemi részecskéknek gondolt képződmények tovább oszthatók. A részecsketáblázatban további négy nyugalmi tömegüket tekintve eltérő kvarkot – charm– (1,1-1,4 GeV/c²; 2/3 elektromos töltés), strage– (0,06-0,17 GeV/c²; -1/3 elektromos töltés), top– (165-180 GeV/c²; 2/3 elektromos töltés) és bottom-kvark (4,1-4,4 GeV/c²; -1/3 elektromos töltés) – találunk, amelyekhez eltérő leptonok tartoznak.

Az antianyagot úgy kell elképzelnünk, hogy az antiprotont és antineutront antikvarkok építik fel, továbbá antileptonként létezik az antielektron is. Az antianyag az anyag antagonista megfelelője, amelyek találkozáskor ’megsemmisítik’ egymást. Valóban ez a jó szó? Nem helyreáll a tartalmat és nem ürességet rejtő eredendő sorstalanság?

A belátott Univerzumnak azonban 25%-a az ún. sötét anyag (közvetítőjének neve a Wimp), amire a gravitáció hat, de fényt nem bocsát ki, és nem nyel el. Az Univerzum 73%-a ezen túlmenően sötét energia, amire vonatkozóan csak feltételezéseink vannak. Most azt gondoljuk, hogy antigravitációs tulajdonságuk lehetséges. Ekkor a graviton mellett az antigraviton létezésének feltételezése sem képtelenség. Nem vonz az efféle erőközvetítő, hanem egyenesen taszít. Ennek tulajdonítják, hogy a látható Univerzum gyorsulva tágul. Úgy gondolták, hogy az Ősrobbanás után lassulni kellett volna a tágulás sebességének, mert ellene hat az eközben növekvő gravitáció. Ez azonban nem így van, éppen ellenkezőleg, gyorsulás mérhető.

A belátható világ heterogenitására az egyenlőtlen tágulást már bizonyítéknak gondolják. Az űrben eltérő viselkedésű buborékok találhatók (void, üreg), amelyek tulajdonságai mérhetők. A Laniakea szuper-halmazban a Tejút (benne a jelentéktelen kis Napunk körül keringő Föld) egy közel évmilliárd fényévnyi kiterjedésű üregben (KBC) száguld az űrben, és hozzá képest van olyan buborék, amelyben más paraméterek jellemzők, vagyis a mi üregünkben minden égitest távolodik, míg egy szomszéd buborékban lévőben ehhez viszonylagos közeledés következhet be. Ebből a szempontból, akár többesszámban már Világegyetemekről is gondolkodhatunk. Az Ősrobbanás egyféle láncreakciót indított el? A nyugalomból Káosz kelt ki? Úgy vélik, hogy egy sűrűbb régió, a Nagy Mozgató (Great Attractor) felé haladunk, míg a jóval ritkásabb Dipólus Taszítótól (Dipole Repeller) távolodunk. Mikor került fel a Vászonra a Nagy Mozgató és a Dipólus Taszító? Azok az elkülönítő/rendező erők ezek, amibe belerobbantunk. Messzinek tűnik még a megismerés, amiről itt most álmodoztam.

A következő rész címe: Mit keresnek az amerikai légierő genetikusai Oroszországban? – Etnikai megoldások?

Daedalon