Európai jövőkép – Dendrobium x Viktor Orbán

Orbán Viktor és Halimah Yacob Szingapúrban (Fotó: MTI/Szecsődi Balázs)
Orbán Viktor és Halimah Yacob Szingapúrban (Fotó: MTI/Szecsődi Balázs)

Tudománykövető (No14) – Nem találja ki, mit neveztek el Orbánról (Blikk – 2017. szeptember 26); Orbán Szingapúrban: Közép-Európában van a jövő (MTI – szeptember 27.): Orbán: A jövő Közép-Európában van (24.hu – szeptember 27.)

Nem feszítem túl a húrokat. A miniszterelnökünkről új Dendrobium-hibridet neveztek el Szingapúrban. Ez a tudományos hír maga, amit az MTI is figyelemre méltatott. Tudományosnak persze csöppnyi ez a hír, sőt abban a műfajban kissé alternatív is, de annyira a miénk! Miért is ne lehetnénk most extrovertáltak, bár a svédek szemszögéből eleve azok vagyunk? Mégis mocorog bennem: nem fajt (csak hibridfajtát), miközben új fajt (sőt nemzettséget is), a rovarokat tekintve évente többet is leírnak a Magyar Természettudományi Múzeum munkatársai anélkül, hogy a média figyelemre méltatná ezeket a biológusokat. Akkor talán kicserélnék a kalaplengető tévéfelvétel miatt – mert a tudománybarát-kormányok szégyene – a roskatag íróasztalaikat, és a vécépapír-ellátmányuk sem lenne szigorúan ellenőrzött. Ellágyulnak vajon most stadionokba szerelmesült döntéshozóink, hiszen bár cirkusz kell a népnek, de ezt a szélesvásznú stadionprogramot – ahogy a közvélemény-kutatók jelzik – a választók minősített többsége nem helyesli? Akkor kalandra fel megfáradt hazai muzeológusok: nem a szakterületen érdemeket szerzett, életükben figyelemre sem méltatott szaktudósokról kell elnevezni új rovarokat, hanem a karácsonyi, már akkor csírásodó, ipari krumplit osztó elöljáróinkról. Ugye menni fog?

Nem Orbán Viktor az első, a szingapúri üvegházi munkások által megtisztelt miniszterelnökünk, akiről hibridet neveztek el. 1997-ben olvashattunk a Dendrobium x Gyula Horn hibridről, amit máig övez a megilletődött csönd. Most az anyatövének cserepére is irányult ismételten némi figyelem.

Mi a faj és fajta közötti különbség? – térített el egy esetleges szónoklattól Aranka. Magasabb rendű élőlényeknél a faj szaporodásképes első generációt (F1) produkáló élőlénycsoport. A fajta (cultivar) annak valamilyen nemesített és gazdasági célra elkülönített csoportja. A hibrid ezen túlmenően két homozigóta (Mégis csak kellett volna genetikát tanulni – vetette közbe Tóni) szülői vonal (itt például fajta) keresztezése, ahol az F1 (heterozigóta) után a tulajdonságok a szülői genetikai adottságainak megfelelően hasadnak majd, vagyis eltérnek az egyedileg keletkező hibridtől.

A Dendrobium x Gyula Horn hibrid a Dendrobium Jaq Beauty x Dendrobium Genting Blue keresztezése nyomán jött létre. Egyszeri jelenség, amelynek ha lehetnek utódai, azok a szülőkre ütnek vissza, vagyis nem öröklik maradéktalanul az éppen előállt tulajdonságokat. Erre a célra a vegetatív szaporítás (klónozás) alkalmas csak, ami az orchideáknál nem bonyolult feladat. Ezeket a hibrideket szaporítják majd, ha lesz rá magyar kereslet? Civil Összefogás Fórum-szerű képződmények figyelem, már lassan mocoroghatnánk. Az összetartozásunkat kifejező orchidea minden polgári családnál elfér a télikerti narancsbonszai mellett. A szociknál bizonyosan a vörösszegfű-filiát nem tudta eddig felülírni ez a lehetőség. Ha esetleg nem, akkor csak a remény marad, hogy párosával elállnak a következő miniszterelnöki találkozóig. Célzás akar ez lenni? – kérdezte Aés, de senki sem tudta erre a választ. Talán még a tárgyalásokon jelen lévő ambiciózus minisztereink (Szijjártó és Varga) is hivatalból másról beszéltek volna.

A következő 15-20 évben az európai gazdasági növekedés középpontja Németországban és Közép-Európában lesz, ezért ebben a térségben érdemes befektetni.” – állította aranyozott keretű neobarokk foteljében miniszterelnökünk. Nocsak, éppen befektetési tanácsadásban utazunk? Németország említését még érteni is véltem. 2016-ban viszont kétmillió migránsból háromszázezer keresett ott munkát, és csak 54-en helyezkedtek el, miközben négymillió betöltetlen munkahely volt az országban. 2017-ben már félezer közüli az elhelyezkedők száma – egészített ki Aés. Részletkérdés, de rendben lévő ez? Legyen ez persze Németország magánügye, de miért is ez a lenyűgöző pukedli? Az elefánt és az egér átkelésekor a hídon az egyiknek legalább hitelesen dübörögni illik?

Magyarország gyors, rugalmas és piacbarát szabályozással válaszol a világgazdasági kihívásokra – interpretálta, a hírből félig-meddig idézve Tóni. Figyeltem, nem repedezett a mennyezett. Senki szeme sem rebbent. Akkor igaz is lehet. Mi az, amit Magyarország most nagyon tud? Azt olvasom itt – folytatta Tóni – „… olyan országról van szó, amelyben nincs nyersanyag és természeti erőforrás, vannak viszont »nagy testű és jó étvágyú szomszédok«, és rendelkezésre áll mintegy ezeréves állami tapasztalat.” Vagyis egyebünk sincs – fordította Aranka –, mint a hosszútávú túlélési tapasztalatunk? Illetve, kik ezek a telhetetlen szomszédok? Kikre céloz a magyar miniszterelnök. A hajdani ruszkikra – akik azért a legvidámabb barakknak hagytak meg minket – vagy a többesszám miatt a mostani Európai Unióra, amelyen belül, a saját megítélésünk szerint jobban teljesítünk? Szingapúrt illetően még csak érteni vélem ezt az adomát, amely mint a hajdani brit gyarmati központ városállama, Malájföld és Indonézia között dacolt a környezetével. Valószínűleg jóváhagyott közös érdekként: közvetítőként.

Nézzük tovább a szöveget „a modern kor a magyarok kezére játszik” – mondja az ember, aki még sohasem füllentett –, mert a nyersanyag hiányát pótolja a tudásunk. Ezen már röptében kiakadok. Miként pótolná? Újrahasznosításban jeleskedik hazánk? Szóval a már behozott nyersanyagok fenntartható (körkörös) gazdálkodását oldjuk meg briliáns módon? Miért nem tudta akkor a hazai agrárirányítás a bioökonómia szót dekódolni, és biogazdaságnak fordítva komoly zűrzavart okozott a biogazdák között? Hol formálódott a bioökonómiához nálunk korszerű környezettudományi szemlélet? A tavaszi hóhoz hasonlóan elolvadt környezetvédelmi tárcánál? Hol van ehhez innovációra fogadóképes magyar ipar? Ipari minisztériumunk sincs – helyesen –, mert nem akadna kivel dolga. Hová lettek az ipari kutatóintézetek? Nem elszálltak, mint az a bizonyos? Mezőgazdasági kutatásban jeleskednénk az annak gyakorlatától elfordult MTA-val, és a túlélésért napi széncsatákat folytató NAIK-kal?

Egyáltalán a rendszerváltás utáni Magyarország kamarillái megbecsülték a hazai szürkeállományt, egyetemi oktatást és kutatóintézeteket? Tettek valamit az innovációs lánc működéséért? Dübörög a hazai gazdaság (Kóka a helikopterzaj ellenére hallani vélte), vagy csak olcsó összeszerelő állomás vagyunk, az alkoholturizmus célállomása a szánalmas budapesti romkocsmákkal? Dehogyis! Türelemre intették, hitegették, jegelték, altatták, leépítették államférfiúink a hazai kutatást – a kormányzati politikusok sohasem értették mire való az, csak az aktuális ellenzék, amikor tenni semmit sem tudott. Nem kivétel hát az általam megélt kormányok közül egy sem. Igen, azok sem, akikről eddig orchidea-hibrideket neveztek el. Ezt az innovációs bolhacirkuszt kínáljuk most pirulás nélkül Szingapúrnak? A legtehetségesebb diákok tülekednek talán a hazai tudomány felé? Találkoztam volna vezető politikusok gyerekeivel a pályám során? Ha egyáltalán, akkor itt maradnak Magyarországon a tehetséges fiatalok? Ma, ilyet még a közepesen tehetségesek sem tesznek. Rendszerváltó politikusaink, lehet kézen fogva együtt szégyenkezni! Talán a térdepelés és a mea maxima culpa zsolozsmázása sem lenne túlzás.

Szingapúrnak nem strapabíró munkaerő, egy olcsó európai ország, a méretre szabott adókedvezmények és az európai logisztikai adottságok azok, amelyek vonzóak lehetnek bennünk? Miként bírhatták ki a házigazdáink mosoly nélkül ezeket a gondolatokat? Végül is önbizalomtól duzzadóan, bár félszeg mosollyal használatra jelentkeztünk.

Nem a méret a lényeg – ragadta meg a lényeget a nemzeti együttműködési rendszer vezetője, hanem a gyorsaság, vagyis ki az, aki a világ tudományos eredményeit a leggyorsabban átvezeti a gazdasági életébe. (A Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktáborban vagyunk talán, ahol tradicionálisan isszák a szavainkat?) Ezt áruljuk Szingapúrban? Keresem, de nem találom az ezen az úton született magyar csúcstermékeket? Van kártyajáték, ahol blöffnek nevezik az effélét? Nyugi-nyugi – nézett rám részvétteljesen Aranka – ne húzd fel magad, nem ér ez annyit. Hozok egy üveg IPA-t, oszt’ jó napot.

A következő rész címe: Képtelen gyümölcsötletek – Szagtalan durián

Daedalon