A hatodik fajkihalási hullám – Főemlős-búcsúk

Az orangután keze
Az orangután keze

Tudománykövető (No3) – Már tart az élővilág apokalipszise (Index – 2017. július 11); Itt a földi élővilág hatodik kihalási hulláma, és gyorsabb, mint gondoltuk (24.hu – július 11); Felgyorsult a földi élővilág hatodik kihalási hulláma (Origo – július 12)

Tóni azt kérdezte tőlem, hogy miként gyorsabb/gyorsul a hullám. Nem igazán tudtam neki válaszolni. Mondjuk a hullámok csúcsai közötti távolság csökkenő tendenciájára tippelnék, ami azt jelentené, hogy az efféle tragédiák egyre sűrűbben következnek be. A címek alapján azonban más bajom is támad ezzel a pár napig vezető tudományos hírrel, amit elolvastunk, aztán ismét megnyugodtunk. A dodót is túléltük – jegyezte meg csöndesen Aranka. Viszont a földi élővilágot valóban a sokféleség jellemezi. Most ez megy a levesbe? Elég rosszul hangzik nekem a defaunizáció fogalma. Jó lesz nekünk így is, együtt a nálunk is gyorsabban alkalmazkodó rovarokkal? Illetve mintha ez nekik sem menne már olyan könnyen.

Mikor is voltak ezek a durva kihalások, mit érintett és miért? Dióhéjban:

– Első: Hosszan elnyúló jégkorszak az ordovícium-szilur idején, amely esetleg egy távoli hipernova-robbanás következménye lehetett, amely gamma-kitörése megsemmisítette a Föld ózonrétegének jelentős részét (447-444 millió éve) – pörgekarúak, mohaállatok, trilobiták, konodonták és graptoliták nem bírták;

– Második: A szabadföldi területek aránya növekedett és rajtuk nagy növényi produkció alakul ki, ami a vizek szervesanyag-tartalmának növekedésével, eutrofizálódással járt (algák térfoglalása), alacsonyabb vízben oldott oxigénértékekkel a késő devon táján (375-360 millió éve) – pörgekarúak, trilóbiták, korallépítők szervezetek, valamint állkapocs nélküli halak többsége is feladta;

– Harmadik: Oxigénszint-csökkenés, a kénhidrogén-tartalom emelkedése a perm-triász idején (252 millió éve) – a tengeri fajok 96%-a, a szárazföldi gerinces fajok 70%-a pusztult ki, és nagymérvű (50%) növényfaj-kihalással esett egybe;

– Negyedik: Globális éghajlatváltozás és vulkáni tevékenység a triász-jura korban (200 millió éve) – a hüllőszerű élőlények (keresztbokájú archosauruszok, herapsidák, placodonták) bérletét nem újították meg;

– Ötödik: Aszteroidabecsapódás (Chicxulub-kráter) a kréta-tercier korban (66 millió éve) – növények, növényevő állatok, majd nagytestű ragadozók kihalása (lásd dinoszauruszbúcsú).

Nem érzékelek gyorsulást. Százmillió évenként történik valami tragikus, amelynek okait csak találgatjuk. Végül is elég fiatalkák vagyunk ezen a bolygón, aminek állapotán javítanunk eddig nem sikerült. Ellenkezőleg. Méréseink általában légköri változásokat igazoltak, ami a felszíni vizekben is súlyos eltéréseket okoztak. Sok eseménynél gyanakszunk aszteroida-becsapódásra és növekedő vulkáni tevékenységre. Több élőlénycsoport számára a brutális környezetváltozás alkalmazkodással követhetetlen volt. Helyhez kötött módon, a vízfenéken élni, remélve a változatlanságot; nagyra nőni, korlátlan élelmiszerforráshoz szokni végül vesztes stratégiának bizonyultak. Folyamatosan mozogni, kis helyen elbújni, dögöt enni és türelmesen várni a bőségnapokra nem elegáns, de hol szempont ilyesmi az evolúció során? Sokszor sejtik a fényhiányt (növények kihalásakor), mint okot, vagy éppen az ózonréteg lerombolása miatt a megnövekedett UV-sugárzást, ami a mutációs eseményeket felgyorsította.

Változik a levegőnk és vizeink állapota? Nem is vitás. Érintetlen-e az ózonréteg? Dehogy. Működik a globális felmelegedés? Aés azt mondja, hogy az apjának lovasszánja volt, amit decembertől februárig használtak Nádudvaron. Ma egy hétig se tudnák. Mire lenne jó?

Megkerestem a PNAS-ban megjelent eredeti írást. Ez az az újság, amihez korábban egyesült államokbeli akadémikus (National Academy of Sciences) írásos ajánlása kellett ahhoz, hogy a kéziratot befogadják, s ne úgy nézzenek arra, mint a sarki hentes összefirkált zsírpapírjára. Ma már ez nem szükséges. Egyenlő esélyeink vannak?

A nevezett cikkben szárazföldi gerincesekre vonatkozó elemzést találtam, míg a mellékelt anyagban emlősökre fókuszált szomorú előrejelzést. Az összes gerinces a Föld fajainak kb. 1%-a. Szánalmas kisebbségben vagyunk; egy Élőlényi Parlamentbe be sem kerülnénk. A szerzők 177 emlősfaj adatait elemezték öt kontinensen. 57-et Ausztráliából, 54-et Afrikából, 35-öt Amerikából, 14-et Ázsiából és 13-öt Európából. Mindehhez a Természetvédelmi Világszövetség (International Union for Conservation of Nature and Natural Resources, IUCN) adatbázisát használták. Vagyis a nagy port kavart cikkben még a gerincesekre sem teljes ez a lista, halakról nem esik szó, nemhogy gerinctelenekről, és akkor a növényekről és mikroorganizmusokról (még számbavételük sem történt meg) méltánytalanul meg is feledkeztem.

2012-ben az IUCN az Egyesült Államok, Ausztrália és Mexikó területeit jelölte meg, ahol a fajkihalás különösen jelentős. Ugyanebben az évben infografikát tett közé, amely szerint a kétéltűek (41%), emlősök (25%) és madarak (13%) veszélyeztetettségi sorrend állítható fel. Most öt év után a megismételt kis színes híren, pillanatokra meglepődünk. (Ja, ez még mindig hír?) További kilenc élőlénycsoportban részleges ismereteink vannak. A hüllők és halak veszélyeztetettsége is valószínűleg nagy. Az ízeltlábúak viszont – amelyeket alig ismerünk, bár bolygónk számban legjelentősebb lakói (a soksejtű fajok úgy 60%-a tartozik ide) – köszönik szépen, fogyatkoznak ugyan, de megvannak, és a növények is maradnak, ha ki nem irtjuk őket pillanatnyi gazdasági okok miatt.

Donald Trump szerint kacsa a globális felmelegedés – olvasta ránk Aranka – Ez a hír nem csak úgy terjed, mint tóban a békalencse? Nem válaszoltunk neki. Különben is a faliszőnyeg molytalanításával volt elfoglalva. Mindenesetre talán ideje búcsúzni az antropocén korban a főemlős rokonainktól (csimpánz, bonobó, gorilla, orangután), aztán a tigristől, az elefánttól, az orrszarvútól, a jegesmedvétől, és azoktól, akiktől érzelemmentesen elvettük az élőhelyüket.

A következő rész címe: Stephen Hawking jelenség – Amortizált bolygó (No4)

Daedalon

  • http://www.bdarvas.hu/honlap db
  • http://www.bdarvas.hu/honlap db
  • http://www.bdarvas.hu/honlap db

    https://www.worldwildlife.org/species/directory
    A WWF listája szerint pontosítok, a felsoroltak közül a közvetlen kihalás (critically endangered) előtt álló konkrét fajok/alfajok:
    Dicerorhinus sumatrensis – szumátrai orrszarvú
    Diceros bicornis – keskenyszájú orrszarvú
    Elephas maximus sumatranus – szumátrai elefánt
    Gorilla beringei beringei – keleti gorilla
    Gorilla beringei graueri – keleti gorilla
    Gorilla gorilla diehli – nyugati gorilla
    Gorilla gorilla gorilla – nyugati gorilla
    Panthera pardus orientalis – amuri leopárd
    Panthera tigris amoyensis – dél-kínai tigris
    Panthera tigris jacksoni – maláj tigris
    Panthera tigris sumatrae – szumátrai tigris
    Pongo abelii – szumátrai orángután
    Pongo pygmaeus – borneói orángután
    Rhinoceros sondaicus – jávai orrszarvú