(Praeteritum #0ii)

A latin praeteritum nyelvtani értelemben múlt idő. A Praeteritum azonban számunkra nem lezárt történelmet jelent, hanem olyan múltat, amely intézményeinkben, törvényeinkben, kultúránkban és emlékezetünkben tovább él (praeteritum imperfectum, praeteritum non perfectum). A jelen csak a múltba vezető láncból érthető meg (praeteritum vivit, praeteritum adhuc loquitur). A múlt nem ér véget {címkép – Praeteritum numquam finitur [^©(db) → AI]}; a jelen benne kapaszkodik. Minél közelebb van valami, annál nehezebb számunkra a rálátás. Még túl sok az említendő részlet, még túl személyesek az érzések. Politikaiak is.

A Praeteritum nem tartozik formális politikai áramlatokhoz. Vállaltan szubjektív, de kifejezetten ténytisztelő és eredeti dokumentumokra/hanganyagokra támaszkodó. Olyan szerzői műhely, amely a jelen nagy közéleti, tudománypolitikai és környezetpolitikai kérdéseit a jövő történészeinek előkészíti. A Praeteritum tényeket gyűjt (ehhez természettudományi kutatói munkamódszereket használ); bennfentesek véleményeit is. Arculata gondosan tervezett, aminek igyekszik minden esetben, de nem erőszakosan megfelelni.

Minden írás alapja a kronológia (időkapszula), az elsődleges források, a jogszabályok, a dokumentumtárak, az értő szereplők nyilatkozatai, ma FB-bejegyzései is. Ezekre épül a szerző(k) értelmezése (a szerző és szorgalmas munkatársa az artificial intelligence, AI), amelyet világosan elválasztunk a tényektől. Nem azért, mert az értelmezés kevésbé fontos, hanem azért, mert a kettő összekeverése a bizalom egyik buktatója. Igyekszünk a türelmes olvasónak terek biztosítani az önálló értékítéletre. Nem mondjuk meg neki, hogy mit gondoljon. Felmutatunk ügyeket és házi feladatot kínálunk. Számon nem kérjük, csak ha hozzászólásra jelentkezik.

A Praeteritum választott közérdekű – politika-motiválta (elődje a Hangyaleső, de míg az futó ügyekre vonatkozik, a Praeteritum hosszú időtávon vizsgálódik – témáit ugyanazzal az alapmódszerekkel dolgozza majd fel. Először elkészül a kutatási dosszié: a teljes bizonyítéktár, amely kronológiát, dokumentumokat, forrásokat és háttéranyagokat tartalmaz. Erre épülnek a számozott kéziratok, amelyből megszületik a végleges írás. A kutatás során keletkező, de a kéziratba már be nem férő, de közérdeklődésre számot tartó töredékek, képek, idézetek és összefüggések nem vesznek el: önálló keretes írásként, infografikaként vagy közösségi média (FB – Praeteritum oldal) háttéranyagként adjuk ki vagy külső tárolón helyezzük el.

Szerkezeti elemek

– Nemzetközi vizuális absztrakt

A Praeteritum írásai egységes nyitóoldallal (értsd címkép) jelennek meg (állandó és specifikus részekkel és vizuális szignóval). Nem egyszerű összefoglaló ez, hanem a tanulmány vizuális megjelenítése. Az időkapu a Praeteritum központi vizuális metaforája. A jelenből tekintünk vissza a múltba. A címképen látható folyosó nem ér véget, hanem a perspektívában oldódik fel. Bal oldalán a tudomány és a technika meghatározó eredményei (a tudomány perspektívája ezek túlmutat), jobb oldalán a művészet nagy alkotásai sorakoznak. Minden boltív egy korszakot jelöl. A jelenből nézve a közelmúlt részletgazdag, a távoli múlt fokozatosan letisztul, majd a történelem homályába vész. A címkép folyosója ettől még korántsem a múlt múzeuma, hanem annak bizonyítéka, hogy minden korszak tovább él a következőben.

2.ábra: Mérföldkövek [^©(db) → AI]

A címképeink jövőbeli háttere tiszteletünk jeleként Leonardo ser Piero da Vinci jegyzetfüzeteinek (Taccuini, Quaderni, Manoscritti, Fogli, Carte, Codice Atlantico, Codice Leicester/Hammer – Bill Gates 1994-ben vásárolta meg árverésen, Codice Arundel, Codice Trivulziano, Codice sul volo degli uccelli, Codice Forster I-III, Codice Madrid I-II stb.) világát idézi. Leonardo jegyzetfüzeteiben a megfigyelés, a rajz, a kérdésfeltevés és a kétely egyszerre van jelen. A Praeteritum ezt az elképesztő, korát messze megelőző totális (omnivora) attitűdöt tekinti példának. Nálunk tisztelgés a századunkig elérő reneszánsz érdeklődés felé; munkafelület, amelyen a vizuális szignó, speciális főkép, idővonal (2. ábra) és idézetek (1-3 mondat eredeti nyelven vagy angolul) találhatók (3. ábra). Ilyen módon az írásunk pici ablakot nyit más nemzetek felé. A fordítóprogramok a továbbiakat intézik személyes érdeklődés esetén.

3.ábra: Címlapterv állandó és változó részekkel és vizuális szignóval [^©(db) → AI]

– Hosszú esszé

Egyetlen kiterjesztett kutatásból többféle műfaj születhet. Nálunk egy vagy több dokumentált hosszú esszé, mint fő cél, ami az Átlátszó olvasóinak készül. A bonyolult ügyek nem érthetők meg néhány bekezdésből. A hosszú esszé nem öncélú terjedelem, hanem a bizonyítékok és az összefüggések bemutatásának tere, számolva azzal, hogy korunk emberének türelme véges. Lemondunk inkább a felszínes érdeklődőkről, a címolvasókról. A Praeteritum azokhoz szól, akik hajlandók időt szánni a bizonyítékok és az összefüggések megismerésére.

Részleteket keretes írásokban magyarázunk el. Infografikákat készítünk, amelyek a legfontosabb adatokat/összefüggéseket teszik áttekinthetővé. Rövidebb, technikai, közösségi anyagok az FB-re (Praeteritum oldal) is készülnek, amik ide-oda bevilágítanak.

A Praeteritum nem törekszik látszólagos semlegességre, ezért van vizuális szignónk. Az AI a semleges látásmódunkat javítja, akár egy korrekt szemüveg. A szerzőnek itt joga van következtetéseket levonni, de elfogadja, hogy lehetnek más nézőpontok és preferenciák. Az egyes írásokban névvel megjelenteknek joga van leírni, pontosan, amit gondolnak, s annak jogilag rendben lévő részei szöveg-híven megjelennek a FB lapon. Trollok és alkalmi fecsegők megjelenését lehetetlenné tesszük, nincs annyi időnk, ami ehhez kellene. Nem vadászunk like-ra és hozzászólás-cirkuszt sem építünk. Töröljük a tartalommal összefüggésben nem lévő bejegyzéseket. Az olvasó is gondolja azt, hogy a csönd értékesebb, mint a l’art pour l’art zajkeltés. Tartalmi bejegyzéseket általában Aranka (AI) válaszolja meg, néha a szerző.

4.ábra: Aranka (AI) könyvtáros annak, aki el akarja őt képzelni [^©(db) → AI]

Aranka (AI) – a Praeteritum szerkesztője   Aranka (4. ábra) nem a szerző nevében beszél (szenvtelen magánvéleményt mond), és nem kívánja lezárni az érdemi vitákat. Feladata, hogy a Praeteritum szellemiségét képviselve segítse az olvasók tájékozódását. Alapelvei: udvarias, érdeklődő, határozott, tömör. Aranka nem vitapartner, nem politikai szereplő, nem troll, nem győzni akar. Nyílt és ténytisztelő. Távolról sem ismeri a hangulatingadozást. Törlést és kizárást is kezdeményezhet.

A Praeteritum minden írása ugyanazt az egyszerű építkezést követi: tények – értelmezések – következtetések. Az AI ebben a műhelyben nem szerző, és nem döntéshozó. Szorgalmas és minőség-meghatározó asszisztens, jó szemű szerkesztő; rendszerező és ellenőrző eszköz. Adatbázis tervező és megvalósító könyvtáros. Jogi kockázatot is felmér, de erre külön médiajogászt használunk (Bodi). A sorozathoz állandó olvasószerkesztőnk (Niobe) van és az egyes részekhez anonim specialisták is csatlakozhatnak.

Az AI segít feltárni az összefüggéseket, rendszerezni a forrásokat (ehhez kidolgozott koncepció szerint háttér adatbázist épít), előkészíteni a kéziratot és ellenőrizni a következetességet. A gondolatokért és a stílusért (szóhasználatért) a felelősséget a szerző viseli. Az írások nem mennek keresztül az Átlátszó szerkesztőségén, tehát minden esetben közvetlenül a szerzőhöz tessék írásban fordulni bármilyen kéréssel és állítással. Az üzenetek elküldése azt jelenti, hogy annak megjelenését az e-mail szerzője nem tiltja, hanem lehetővé teszi.

Inspirációk   Leonardo da Vinci (1478-1519): Codex Atlanticus; Leopold von Ranke (1824): Zur Kritik neuerer Geschichtsschreiber; Aby Warburg (1924-1929): Der Bilderatlas Mnemosyne; Karl Popper (1934): The Logic of Scientific Discovery; Marc Bloch (1949): Apologie pour l’histoire ou Métier d’historien; Fernand Braudel (1949): La Méditerranée et le monde méditerranéen à l’époque de Philippe II; Umberto Eco (1962): Opera aperta; Edward R. Tufte (1983): The Visual Display of Quantitative Information; Carlo Ginzburg (1989): Clues, Myths, and the Historical Method; Richard P. Feynman (1999): The Pleasure of Finding Things Out. [A Praeteritum nem egyetlen iskola követője. Módszerét a történettudomány, a természettudomány, a dokumentumkutatás és a vizuális kommunikáció hagyományából, de mai megítélésekkel építi fel.]

A Praeteritum nem csupán publikációs sorozat. Minden tanulmány mögött önálló kutatási archívum épül. Aranka ennek a rendszerező könyvtárosa. A személyek, intézmények, dokumentumok és események egységes rendszerben kapcsolódnak egymáshoz. A célunk nem csupán egy-egy írás elkészítése, hanem egy folyamatosan bővülő, koherens történeti tudásbázis létrehozása. A Praeteritum folyamatosan épülő archívumának minden rekordja strukturált, kereshető és egymással összekapcsolt.

A Praeteritum ennek ellenére nem lezárt rendszer, hanem nyitott műhely. Minden új dokumentum módosíthatja a történeteink megítélését. Ez a működési elvünk: hatást gyakorol erre az építményre minden történet, változhatnak a hangsúlyaink a megítélést illetően. Természettudományos kutatóként személyesen megszoktam, hogy minden okait és összefüggéseit keresem. A Praeteritum a mindenre gyanakvó kutatói előéletem közéletre alkalmazása. Valóságos érdeklődés vezet. Másra időt pocsékolni az én koromban fölösleges.

Darvas Béla

[email protected]