(Környezetpolitika N^o2)

Azt követően, hogy januárban a bozsoki parkolóban azonosították a problémát, 2026. május 21-én Gajdos László (Élő Környezetért Felelős Minisztérium) is megjelent a facebook-ján egy jókedvű kis videóval, és ütemesen jelentette, hogy beszélt az osztrák bányatulajdonossal és elintézte a dolgot. „Holnaptól teljesen leállítják a Magyarországra irányuló értékesítést, így a bánya bezárásának kezdeményezése nélkül [?] hárítottuk el a közvetlen veszélyt” – mondta talán az Oladi-platón élőknek, akik ablakot nem igen nyitnak mostanában. Miniszterünk – úgy érzi – lépett, a sógor bányái hazánk polgárainak már nem értékesítenek közvetlenül. Közvetve, ki tudja? Szuper – mondaná a Tisza-fan, aki mit sem tud arról, hogy akár 265 magyar településre szállítottak azbesztes burgenlandi követ. Ötven fölötti pozitív mintát már azonosítottak (ez szerintem közel sem az összes), és az osztrák Greenpeace élen járt az ügy feltárásában, hiszen Ausztria is érintett, míg az orbáni adminisztráció (nálunk nem volt felelős környezetvédelmi tárca) hivatalosan szundikált. Most érkezett az új politikusgárda és máris telibe kapta ez a súlyos környezetszennyezési ügyet.

Miniszter úr, egyébként nem tetszett megoldani az ügyet, hiszen már évtizedek óta itt porzanak ezek az olcsó utak. Nem jön majd (ez jó hír), de jött eddig bőven! Itt van, 2015 utáni becslések szerint úgy 1,2 millió tonna gyanú. 2015 előttről mit sem tudunk (akkor még nem létezett elektronikus nyilvántartási rendszer), pedig ez a fáin cucc nem bomlik. Magyar Péter miniszterelnök már tárgyalt az osztrák kancellárral, és a szennyező fizet elvre hívta fel a figyelmet. Az eladó felelőssége az egészségre veszélyes termékeiért az Európai Unióban bizonyos. Tartok tőle, hogy az általában hosszas jogi eljárás során az osztrák bányatulajdonosok csődöt jelentenek majd, hiszen sok százmilliárd forintos kártérítésről lehet szó. Ki tudja, hivatalos becslés még nem lehetséges.

Természetes azbeszt

1.ábra: A természetes eredetű azbesztformák [(db) → ChatGPT5.5]

A természetes azbeszt   Rostos szerkezetű szilikátásványok gyűjtőneve, amelyek főként ultrabázisos és metamorf kőzetekben fordulnak elő (1. ábra). Két fő csoportjuk ismert: a szerpentin- (rétegszilikát) és az amfibol-azbesztek (láncszilikát, ino-szilikát). A leggyakoribb forma a krizotil [fehér azbeszt, Mg₃Si₂O₅(OH)₄], amely hajlékony, selymes rostú ásvány. Elsősorban szerpentinitben és szerpentinesedett ultrabázisos kőzetekben jelenik meg. A világ azbesztkitermelésének döntő része korábban krizotil volt. Az amfibol-azbesztek közé tartozik a tremolit [Ca₂Mg₅Si₈O₂₂(OH)₂], aktinolit [Ca₂(Mg,Fe)₅Si₈O₂₂(OH)₂], antofillit [(Mg,Fe)₇Si₈O₂₂(OH)₂], amozit [grunerit-azbeszt, Fe₇Si₈O₂₂(OH)₂] és krokidolit [riebeckit-azbeszt, Na₂Fe²⁺₃Fe³⁺₂Si₈O₂₂(OH)₂]. Ezek rostjai merevebbek, tűszerűbbek és általában biológiailag tartósabbak, ezért egészségügyi szempontból különösen veszélyesek lehetnek. A tremolit gyakran dolomitos mészkövek kontakt metamorf övezeteiben képződik. Az aktinolit zöldpalákban és metabázitokban (metamorfizálódott/átalakult kőzetekben) fordul elő. Az antofillit metamorf ultrabázisos kőzetekhez kapcsolódik. A krokidolit (kék azbeszt) vasban gazdag metamorf környezetben alakul ki. Az amozit (barna azbeszt) főként metamorf amfibolos kőzetekben jelenik meg. A természetes azbeszt előfordulása gyakran kapcsolódik szerpentinites övezetekhez, tektonikai törésvonalakhoz és hidrotermás átalakulási folyamatokhoz.

Burgerlandi kőbányák

A Burgenland területén működő kőfejtők története szorosan kapcsolódik a térség geológiájához és az osztrák – magyar építőipar fejlődéséhez. A régióban már a XIX. században megindult a szerpentinit, zöldkő, gneisz és különféle metamorf kőzetek kitermelése, de az intenzív bányászat főként a XX. század közepétől gyorsult fel. A legismertebb lelőhelyek közé tartozik: Bernstein (Borostyánkő), Pilgersdorf (Pergelin, Pörgölény), Rumpersdorf (Rumpó) és Badersdorf (Pösöny). A bernsteini térség különösen ismert szerpentinit-előfordulásairól, amelyekhez természetes krizotil- és helyenként tremolitrostok kapcsolódhatnak. Az itt kitermelt zúzott követ útépítésekhez, vasúti töltésekhez, ipari és díszburkolati célokra is használták Ausztriában és részben Magyarországon. Az 1970-1990-es években a kitermelés jelentősen bővült (több helyen 50-200 ezer tonna/év értékesítés; 1990 után ez a hírek szerint csökkent), mert a gyors infrastruktúra-fejlesztések nagy mennyiségű útépítési alapanyagot igényeltek (2. ábra). Ekkor még a természetes rostásványok jelenléte kevéssé került a toxikológia területén előtérbe. Az 1990-es évektől az osztrák környezetvédelmi és bányafelügyeleti ellenőrzések szigorodtak. Egyes burgenlandi lelőhelyeken laboratóriumi vizsgálatok során természetes azbesztrostokat (elsősorban krizotilt és tremolitot) mutattak ki. Emiatt bizonyos bányákban korlátozták az egyes felhasználási módokat, rendszeres monitorozást vezettek be, szigorították a porkibocsátási és munkavédelmi előírásokat. Napjainkban a burgenlandi kőfejtők továbbra is működnek, de a természetes rostásványok jelenléte miatt fokozott geológiai és környezetvédelmi ellenőrzés alatt állnak.

2.ábra: A burgenlandi külszíni kőfejtők (2006-2026)

Kockázat   Az osztrák, olasz és amerikai szerpentinites kőbányák tapasztalatai alapján a bányászoknál emelkedik a tüdőfibrózis, a pleurális plakkok és kisebb mértékben az azbesztózis; de az értékek általában jóval alacsonyabbak, mint az azbeszttextiliparban, hajógyárakban, szigetelőanyag-gyártásban vagy krokidolit-/amozitbányákban.

2.kép: Bernstein külszíni szerpentinit bányája

A két évtizedes adatok szerint leginkább Bernstein külszíni kőfejtője (címkép és 2. kép) szállította a legtöbb kifogásolható tételt (2. ábra). Viszont hazánkba messze innen szállították be a legkevesebb követ, vagyis a szállítójegyek alapján aligha ezt a bányát kell gyanúsítanunk. 1990 után a szerpentinit vásárlásában a határ menti magyar települések – úgy tűnik – élen jártak, különösen Szombathely és Kőszeg. A forgalmazói hálózat azonban még nem feltárt.

Zúzottköves utak, parkolók, és magánbejárók

Sokféle felmérés létezik a határmenti-települések azbesztszennyezéséről. 265 szállítási helyről beszélünk, amihez hat termékből sok ezer (3858) szállítójegy tartozik (a következő cikkben dolgozom ezeket fel). Laborvizsgálatok ötven pozitív minta fölött vannak, ami önkormányzati eredetű utakról származik. Magánvásárlásokról nincsenek hiteles adatok. Települési utak számbavétele más adatot ad és persze ott a kiterjedés az egyetlen kátyútól a 12 kilométeres úrhálózatig terjed. Eddig két jelentős kiterjedésű szennyezett területet tártak fel: a szombathelyi Oladi-platót és Sopronban 34-ből 19 szennyezett önkormányzati utcát. Úgy gondolom, hogy a feltárás kezdetén vagyunk és több a szállítási bizonylatok szerint kiemelkedő célhely (pl. Sárvár, Szentgotthárd, Magyarlak, Rábahígvég, Bük) adatai még nem ismertek kellő mélységeiben.

3.ábra: Kisvárosok azbesztszennyezése az osztrák határszélen és a kiporzás

A Oladi-plató azbesztszennyezési ügye 2026 tavaszán vált országos jelentőségű környezet-egészségügyi problémává. A történet középpontjában az állt, hogy az útalapokhoz és murvázáshoz felhasznált, Ausztriából származó zúzott kőben jelentős mennyiségű azbesztet mutattak ki. Az Oladi-plató lakóövezetében évek óta használtak zúzott köves útburkolatot: ideiglenes utcákon, parkolóknál, kapubejáróknál, építési területeken. Vasútnál általában? Jó kérdés! A vizsgálatok szerint az anyag egy része osztrák – feltehetően dél-burgenlandi szerpentinites – kőfejtőkből származhatott.

2026 áprilisában a Vas Vármegyei Kormányhivatal kőzet-, por- és levegőmintákat vizsgált. Az útburkolati zúzalék, valamint a közlekedés és szél által felvert por több esetben határérték feletti azbesztrosttartalmat mutatott. A levegő azbesztrosttartalma az osztrák lakossági határérték körülbelül 300-szorosát, a magyar munkaegészségügyi határérték közel 30-szorosát (nálunk nincs lakossági határérték) mutatták a hivatalos mérések eredményei. Az Oladi-plató teljes úthálózata érintett lehetett, ez mintegy 12 km úthálózatot jelent, és több mint ezer lakost érinthet. 12 mintából 6-ban azbesztet mutattak ki, egyes mérések kiemelkedő rostkoncentrációt jeleztek. A szennyezés nyilvánosságra kerülése után rendkívüli sajtótájékoztatót tartottak, lakossági fórumokat szerveztek, korlátozásokat vezettek be, és több területet (parkolót) lezártak. A város locsolással próbálta csökkenteni a porterhelést, lassú közlekedést javasolt, valamint állami segítséget kért a rekultivációhoz. Az ügy nemzetközi dimenziót is kapott, mert Ausztriában több burgenlandi szerpentinit-bányát ideiglenesen (?) leállítottak, és felmerült, hogy az onnan származó zúzott kő kerülhetett Magyarországra. Ennek valószínűsége magas, hiszen a kereskedelmi háttere részben ismert.

Sopron esetében főként útalapok, murvázott utcák, parkolófeltöltések kerültek gyanú alá. A sajtóban és önkormányzati kommunikációban azonban Sopron kapcsán nem jelent meg híradás olyan mértékű, dokumentált szennyezésről, mint az Oladi-platón. A legtöbb információ inkább potenciális érintettségről szólt. A szakmai körök központi problémája az volt, hogy kerülhetnek-e a levegőbe belélegezhető azbesztrostok a szerpentinites zúzott kő mechanikai aprózódása során, száraz időben és forgalom hatására, 2026-ban több helyen soron kívüli mintavételezések indultak, pormentesítést és locsolást alkalmaztak, valamint felmerült az érintett útburkolatok cseréje vagy az utak lezárása.

Az Ungiftig szerint…   A dél-burgenlandi szerpentinites kőfejtőkből származó zúzott kő Ausztrián kívül Magyarországra is nagy mennyiségben kerülhetett, különösen Nyugat-Magyarországra. Legalább 300 magyarországi helyszín lehet érintett (állítják a civil oknyomozók, akiknek ügyét az osztrák Greenpeace felkarolta), főként: Vas, Zala és Győr-Moson-Sopron vármegyékben. Az egyik legfontosabb magyarországi helyszín: Szombathely – Oladi-plató, itt az útalapokhoz és murvázáshoz használták az osztrák eredetű zúzott követ; a porvizsgálás során azbesztrostokat mutattak ki; kültéri levegőmérések történtek; és érdemi egészségügyi kockázat merült fel. Egyes osztrák mintákban 20-50% közötti krizotilt mértek, és több helyen amfibol típusú azbesztet (aktinolit/tremolit) is találtak.

4.ábra: Eternit-tető bontása [(db) → ChatGPT5.5.]

Épületek azbesztmentesítése

Katus Eszter (Átlátszó) cikkének egyik legfontosabb állítása, hogy Magyarországon még mindig nagyon nagy mennyiségű azbeszttartalmú építőanyag található lakóépületekben és középületekben, annak ellenére, hogy az azbeszt felhasználása 2005 óta tilos. Több százmillió négyzetméter azbesztcementpala lehet még az országban (tetőfedés, kerítéselemek, homlokzatburkolatok, válaszfalak, illetve régi szigetelőanyagok összetevőjeként). Egy 2022-es közbeszerzés alapján rekonstruálta az állami azbesztmentesítési programban keletkezett azbeszttartalmú hulladékok becsülhető mennyiségét. Eszerint: körülbelül 300 ezer m² azbeszthulladék, mintegy 3 ezer tonna veszélyes hulladék és 4-5 ezer érintett ingatlan szerepelt az előzetes becslésekben (4. ábra). Az azbeszt nem múlt idő Magyarországon, hanem ma is jelentős környezet-egészségügyi probléma.

Azbeszttermékek   Az építőiparban használt azbeszt alapját a rendkívül vékony, nagy szakítószilárdságú azbesztrostok jelentik, amit valamilyen kötőanyaggal kevertek össze. Az azbeszt népszerűsége abból fakadt, hogy nem ég, jól szigetel, sav- és hőálló, rugalmas és nagyon olcsó volt. A XX. század közepére fontos ipari ásvány lett. Az azbesztcementben a portlandcementet, vizet és 5-15% azbesztrostot kevertek össze. A masszát hengerezték, préselték, majd szárították. Így készültek a hullámpalák, lapostető-elemek (eternit; aeternitas → örökkévalóság szóból ered a márkanév), vízcsövek, homlokzatburkolatok, kerítéselemek, és szellőzőcsövek. A veszélyesebb szigetelő termékek közé tartoztak az azbesztpaplanok, csőszigetelések, kazánszigetelések és tűzvédelmi bevonatok. Gyakran gipsszel, magnezittel, bitumennel, gyantával vagy mészkötéssel is készítették. Az azbesztet kuplungokban, fékbetétekben, hőálló tömítésekben is nagy mennyiségben használták.

Azbesztózis és rák (gége, mellhártya és tüdő)

A bányában szálló finom por könnyen okoz szilikózist. Az azbesztózis is hasonló egészségkárosodás, ám itt a belélegzett anyag vékony szálaival speciális, krónikus gyulladásos folyamatot indít el, amelynek végeredménye az évtizedek múlva kifejlődő rosszindulatú daganat. Főként a légzőszervi daganatok ismertek, s közülük legszigorúbban a mesothelioma (mellhártyadaganat) függ össze az azbeszttel (5. ábra).

5.ábra: Azbeszt okozta betegségek [(db) → ChatGPT5.5.]

A nanotechnológia fejlődése alapvetően változtatta meg azt, amit a részecskék viselkedéséről gondoltunk. Korábban sokáig abból indultak ki, hogy egy anyag toxikológiai tulajdonságait főként a kémiai összetétele határozza meg. Ma már világos, hogy legalább ennyire fontos a részecske mérete, alakja, felülete, kristályszerkezete és biofizikai viselkedése. Ez különösen igaz az azbesztszálakra. Az azbeszt nem egyszerű por, hanem mikroszkopikus vagy nanoszkopikus méretű, rendkívül hosszú és vékony kristályszál. Az ilyen rostok aerodinamikai tulajdonságai miatt mélyen behatolnak a tüdő léghólyagocskáiba, áthatolhatnak a hörgőelágazásokon, sőt a legvékonyabb ásványrostok a sejtek közötti térbe is eljuthatnak. A nanotechnológiai kutatások mutatták meg igazán, hogy a rost alakú részecskék egészen másként mozognak a szervezetben, mint az azonos tömegű gömb alakú szemcsék. A hosszú, vékony azbesztszál lassabban ülepszik, könnyebben lebeg a levegőben, és a sejtes védekező mechanizmusok számára is nehezebben eltávolítható. Különösen veszélyesek a néhány száz nanométer átmérőjű fibrillumok, mert ezek a makrofágok számára túl hosszúak lehetnek a teljes bekebelezéshez, ezért úgynevezett frusztrált fagocitózist idéznek elő, amely során gyulladáskeltő molekulák és szabad gyökök szabadulnak fel. Ez vezethet krónikus gyulladáshoz, fibrózishoz (azbesztózis), DNS-károsodáshoz, majd évtizedek alatt daganatképződéshez. A nanorészecske-kutatások arra is rámutattak, hogy az azbesztrostok nemcsak mechanikusan irritálnak, hanem felületükön fémionokat, szerves szennyezőket és reaktív oxigéngyököket is hordozhatnak. Az amfibol típusú azbesztek (krokidolit, amozit, tremolit) különösen veszélyesek, mert biológiailag rendkívül tartósak, a szervezetünk gyakorlatilag nem tudja lebontani őket, ezért akár évtizedekig bent maradhatnak a mellhártyában vagy a tüdőben. A modern nanotoxikológia egyik fontos felismerése az lett, hogy a méret és alak is önmagában toxikológiai tényező lehet. Ezért az azbeszt ma már nem pusztán ásványtani vagy ipari probléma, hanem klasszikus példája annak, hogyan válhat egy nanoszerkezetű anyag biológiailag rendkívül agresszívvá (6. ábra). Morbid fejlemény, hogy a mesterséges nanorészecskék toxikológiai vizsgálatai során az azbesztéhez hasonló genotoxikus hatásokat figyeltek meg a viszonylag új fejlesztésű karbonnanocsöveknél is (pl. akkumulátorgyárás), amit szintén a hasonló részecskemérettel és -alakkal magyaráznak.

6.ábra: Azbesztrostok [(db) → ChatGPT5.5.]

Lehetséges kockázatcsökkentés

A kitettség mérséklésére többféle megoldás létezik, ezek hatékonysága és költsége nagyon eltérő. A legbiztonságosabb, de a legdrágább megoldás a szennyezett kőzúzalék teljes eltávolítása és veszélyes hulladékként történő kezelése. Ilyenkor az érintett zúzott követ kitermelik, nedves technológiával kezelik, zárt szállítással elszállítják, majd veszélyeshulladék-lerakóba kerül. Azbesztrostos szerpentinit esetén ez gyakran csak a legsúlyosabban érintett foltokon/szakaszokon reális megoldás. Gyakoribb az aszfaltos vagy betonburkolatos lezárás. Ez a leggyakrabban alkalmazott kompromisszum. Ilyenkor az azbeszttartalmú zúzalékot nem szedik fel, hanem többrétegű kötött burkolattal lefedik. Ez lehet aszfalt, beton és speciális polimeres stabilizálás. Előnye, hogy gyors, jóval olcsóbb, és jelentősen csökkenti a rostkibocsátást. Városi megoldás a folyamatos nedvesítés és porterhelés-csökkentés. Ez inkább ideiglenes vészintézkedés. Eszközei: rendszeres locsolás, porlekötő anyagok szórása, sebességkorlátozás, forgalomcsökkentés, murvás felületek stabilizálása. Felületstabilizáló vegyi kezelések engedélyezettek némely országban; polimeremulziókat, gyantákat, szilikátos kötőanyagokat használnak az azbesztrostok kötésére. A monitorozás és hosszú távú ellenőrzés nem kerülhető el. Ez különösen fontos útjavítás, közműmunka vagy bontás esetén. Az Oladi-platón rövidtávon a pormentesítés, locsolás, forgalomcsökkentés; középtávon a teljes kötött burkolattal való lefedés; hosszútávon a legszennyezettebb részek fokozatos eltávolítása javasolható.

7.ábra: Kockázat [(db) → ChatGPT5.5.]

Kilátások

A kockázatbecslések szerint az olyan kültéri, lakóövezeti azbesztterhelés, mint amilyen a Oladi-plató esetében felmerült, nehezen értékelhető, mert nem klasszikus munkahelyi expozícióról van szó (humán-toxikológiai adataink eddig innen származtak), hanem diffúz, időszakos, kültéri porterhelésről (7. ábra). A fő gondok az útburkolati zúzott kő mechanikai aprózódása, a gépjárműforgalom és a száraz, szeles idő során keletkező belélegezhető rostfrakció. A kockázatbecslések az azbeszt esetében általában három tényezőt vizsgálnak: rostkoncentráció a levegőben, az expozíció időtartama, rosttípus és -méret. Az Oladi-plató jellegű helyzeteknél különösen fontos, hogy a kültéri koncentráció általában sokkal kisebb, mint ipari környezetben (ott védőöltözék van), viszont a lakossági expozíció hosszú ideig tart, akár napi rendszerességgel. A WHO és az US EPA álláspontja szerint az azbesztre nincs valóban biztonságos küszöbérték. Már nagyon alacsony koncentráció esetén is növekedhet a mezotelióma (ritka betegség), illetve a tüdőrák kockázata, különösen hosszú időtávon. A modern kockázatbecslések ezért nem a Van-e veszély? kérdést teszik fel, hanem hogy mekkora a többletkockázat egy adott populációban? Az Oladi-platón többletkockázat mutatkozik.

A legnagyobb bizonytalanságot az okozza, hogy a porterhelés erősen időjárásfüggő, hogy a rostok nem homogén módon oszlanak el, és hogy a rövid idejű csúcsterhelések fontosabbak lehetnek az átlagnál. Az Oladi-platóhoz hasonló eseteknél a szakirodalom szerint különösen érzékeny csoportot képviselnek a gyermekek, az asztmások, a dohányosok, az idősek, valamint az ott dolgozó útépítők és karbantartók. Ez a csomag az – miniszter úr –, amit meg kell oldani!

Előzmények: Cucc az Alpokból – Szerpentinazbeszt-tartalmú kőzúzalék a dunántúli városokban. Greenfo ’Dodó (revisited)’, 2026. május 4.; Azbesztriadó Burgenlandban – Szerpentinit-bányászati és kereskedelmi abszurd. Környezet (FB), 2026. május 28.; Azbeszt. Élet és Irodalom (Környezet) (in press – 2026 június); Áruszállítás négy burgenlandi helyről 2015 óta – A kiperelt adatok. Átlátszó (Környezetpolitika N^o3) (in prep. 2026 június)

Darvas Béla