(K+F+I pillanatképek N^o51)

Az előzmény: N^o1 Pálinkás Józseffel a jelen változásairól

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Magyarország politikai életét valóban mintha hosszabb távon a változatlanság jellemezné. A Nagy Imrét is elfeledő Orbán Viktor (címkép) most a hazai nyugodt erő. (Reklámáron.) A NER teszi a dolgát. Kölcsönös segítségnyújtás a lényege. Nem a KGST-re gondolok, hanem az orrunk előtt megszerveződött Szent Családokra, amelyhez békemenetel a lelkes vidék és a hálás határon-túliak. Celebhadak, Győzike, Kis Grófó, Fásy, az Edda Művek lovagkeresztes frontembere vagy a nemzet egykori csótánya, az immár Kossuth-díjas Nagy Feró és sokan mások is bevetik magukat, ha kell. Lassan szinte az egész habkönnyű zenei élet. Végül is piros volt a paradicsom, nem sárga. Itt most el is akadok egy pillanatra, nem a Fidesz narancssárgáját dicsőítené ez a mulatós izé, hanem a szoci pirosat? Na, ez senkit sem érdekelt a Madách téri sörözőkben. Harsogták a nótát a focifanok a választás előestéjén. Nincs rossz párt, csak kevés sör, lecsókolbász, vokspénz és színes üveggolyók. A fiatal ellenzéki aktivisták viszont másnap búsongtak a téren a remittenda jellegű embermagasságú táblakupacon. Azon, hogy milyen béna szlogeneket cipeltettek velük ide. Nem volt rá kereslet (ez a bénaság egyetlen fokmérője), kuka sem, ami befogadta volna a csúfosan elvertek kacatjait. A sokszínű, de egyet akaró (értsd egyéni hatalmat) ellenzék soraiban egyébként jöttek és mentek a különféle figurák. Szerencsét próbáltak. Schiffer András szerint ők már nem is politikusok. Szerintem is inkább szükségvállalkozók.

DB: Próbáljuk egy ábrán (37. ábra) megérteni, hogy milyen választási sodródási folyamatok zajlanak éppen a választói pártpreferenciákat illetően. Az egyébként elég világos, hogy a hazánkban több mint elég közvélemény-kutató intézet most leszerepelt. Egy, a területen mozgó szakemberük egyszerűen hulladéknak minősítette a választás előtt felmutatott ún. kutatási teljesítményt.

PJ: A magyar pártstruktúra nagyrészt hazug. Szinte semelyik párt nem az, aminek mondja magát. A választók jelentős része nem is valamilyen világos ideológiai elkötelezettség alapján szavazott. A Fidesz-KDNP kiépített egy olyan függőségi és propagandarendszert, amelyben egymilliónál is több választó helyi hatalmasságok iránymutatása vagy egyszerűen csak hamis információk alapján szavaz. Az ellenzéki összefogás a zavaros előválasztás után összeállt koalíciójának egyetlen a politikát nem napi szinten követő, a választók számára is közérthető üzenete volt: Orbánt le kell váltani. Az előválasztás eredménye szinte mindenkit meglepett. A háború és az arra adott reakció is bizonytalanságot teremtett. A Medián mandátumbecslése ebben a zavaros és gyorsan változó helyzetben figyelemre méltóan pontos volt. A pártos közvélemény-felméréseket soha nem érdemes nagyon komolyan venni.

37.ábra: A 2022-es választás pártmozgásainak vázlata

DB: A 37. ábra alapján jól gondolom, hogy a Jobbik (82. kép) volt az ellenzéki összefogás bukásának egyik fő tényezője, hiszen olyan pártkörnyezetbe került, ami a választói számára idegen volt, vagyis az áramlás a Fidesz-KDNP felé is irányult, illetve életet lehelt a nyíltan nacionalista Mi Hazánk Mozgalomba, ami rövidesen a maradék választóit is elszippantja majd? A csetlő-botló baloldal mérsékelt jobbként való kínálása MZP-vel kontraproduktív volt.

PJ: A DK-val véd- és dacszövetséget kötve, ökölrázással, a munkásokra minduntalan – az én ízlésem szerint megalázó melós kifejezést használva – a kétkezi munkából élők jogait követelve, a polgári viselkedés alapvető normáit felrúgva nehéz hiteles jobbközép polgári pártot megjeleníteni. A Jobbik elfogadott egy jól megfogalmazott értéknyilatkozatot, de szerintem is kevesen hitték el, hogy a múltját ilyen könnyel feledtetheti, ha a pártot részben ugyanazok a személyek jelenítik meg, ráadásul hirtelen balos, sőt szélső balos retorikát és viselkedésmódot mutatnak fel. Márki-Zay Péter az előválasztási illúzió balesete volt. Nem úgy tervezték, hogy ő nyeri a miniszterelnök-jelölti versenyt. Az ellenzéki összefogásból hiányzott a nyugodt erőt megjelenítő polgári jobbközép, miközben egy inkább jobb, mint jobbközép, nehezen értelmezhetően kommunikáló miniszterelnök-jelöltet kellett volna követniük.

82.kép: A legnagyobb választási vesztes (Fotó: Bánkuti András)

VII. melléklet: Ungár Péter magyarázza     …az ellenzéki oldalon nem igazán ismerik azt az országot (sic!), amiben politizálnak, és nem ismerik azokat a kérdéseket, amik az embereket foglalkoztatják […] Stratégiai hiba Karácsony Gergely előválasztási visszalépése [lásd VIII. melléklet], hogy jobboldali jelöltje lett a baloldali centrumú ellenzéknek […] …nem lehet azt mondani, hogy csak Márki-Zay Péter felel az ellenzéki vereségért, de az biztos, hogy jelentős felelőssége van benne […] Hibának tartja, hogy egy magyar baloldali szövetségben egyáltalán felmerülhetett a kérdés, hogy privatizálják az egészségügyet […] …a nép (sic!) pozícióját fogjuk fölvenni, és nem hagyjuk azt, hogy a saját, fülbe duruzsoló értelmiségi (sic!) rétegünk határozza meg, hogy mit mondunk, hanem a választópolgárok többségével szeretnénk foglalkozni.

VIII. melléklet: Karácsony Gergely az ellenzéki összefogásról     Két hibát követhetünk el: az egyik, ha nem teszünk föl kellemetlen kérdéseket is (sic!), a másik, ha ezekre a kérdésekre nagyon leegyszerűsítő választ akarunk adni. Az eredmény olyan mértékben maradt el a várakozásainktól, hogy azt biztosan nem lehet csak és kizárólag a kampány legfontosabb szereplőjének a nyakába varrni […] …a fő üzenet az volt, mi nem vagyunk a Fidesz[-KDNP]. Ez nem volt elég. Valamilyen pozitív ígéret (sic!) talán fontosabb lett volna. A legközvetlenebb okot abban látjuk, hogy a Jobbik-szavazók nem támogatták az ellenzéket […] Azért léptem vissza az előválasztáson, mert ha ezt nem teszem meg, egyértelmű, hogy Dobrev Klára lett volna az ellenzék miniszterelnök-jelöltje. Mivel a Fidesz láthatóan arra készült, hogy Gyurcsánnyal azonosítsa a teljes ellenzéket, azt gondoltam, Márki-Zay Péternek több esélye van megszólítani a bizonytalan szavazókat. Nem látjuk azt a forgatókönyvet, ami nem valósult meg, így azt sem tudjuk, jobban működött volna-e […] …az ellenzéki pártoknak véleménye szerint együtt kellene maradnia…

DB: Szerinted Ungár Péter miért mások hibáit sorolja fel pártjának széthullása közben? Létezne most LMP közös ellenzéki lista nélkül? Mire utal az LMP néppártiságát megálmodó (Hol marad a zöld vezetőfonál?) oligarchája (Schmidt Mária fiaként a Vigadó Palota Irodaház társkiadója, amit éppen az Agrárminisztérium bérel), hogy fülbe duruzsoló értelmiségről (sic!) hadovál (VII. melléklet), ami helyett a jövőben a választókra fognak koncentrálni? Megint a fondorlatos értelmiséget kell félresöpörni és éppen ebben a partra vetett, kiüresedő pártban, amelynek inkább civilszervezeti háttere volt? Mint az MTA egykori elnöke hogyan dekódolod ezt a szöveget? Jöjjön el végre a korlátlan populizmus időszaka az ellenzék oldaláról is, így pokolba az aggályoskodó értelmiségi ellenőrzött tudásával?

PJ: Ungár Péter szavaiból inkább az elkeseredettséget érzem, hogy a saját (megvette őket?) értelmiségük nem mondta meg nekik pontosan, hogy hogyan nyerhetnek. Az ellenzéki összefogást megjelenítő politikusok (képviselőjelöltek) józan pillanataikban azért tudták, hogy ők az országot nem tudják irányítani. Ennek világos jele volt a sokféle, gyakran párhuzamosan működő szakértői csoportok létrehozása. Ezeket azonban éppen ők maguk hozták létre, és éppen azért, hogy a fülükbe sugdossanak megoldásokat, mert egyébként fogalmuk sem volt a szakpolitikák tényleges megvalósításáról. Az LMP politikusai azt el tudják ugyan mondani, hogy fenntartható gazdaságot kell megvalósítani. Nem hiszem, hogy a megvalósítás módját is tudnák. Az pedig, hogy baloldali programba ultraliberális vagy ultrakonzervatív elemek is megjelentek, az összefogás és a szakértők sokféleségének az egyenes következménye. A populizmus viszont sajnos nagyon virulens. Választást irreális ígéretekkel vagy felelőtlen osztogatással lehet nyerni, egy országot hatékonyan kormányozni viszont csak ellenőrzött tudáson alapuló szakértelemmel. Aggodalommal figyelem, hogy a politikusok között igen kevés a szakember, és az államapparátust is egyre inkább alacsonyan képzett emberekkel töltik fel.

DB: Jól gondolom, hogy az LMP sorsa megpecsétlődött azzal, hogy a Párbeszéd Magyarországért lassan az MSzP-vel (aki régóta menekül a szocialista múltjától, bujkál Karácsony Gergely arca mögé) együtt zöld szociáldemokrata párttá válik?

PJ: Nem látok bele a pártok belső ügyeibe és egymás közötti kapcsolataiba. Az LMP országos pártként aligha létezik. Azt hiszem, hogy ahhoz a kisebbséghez tartozom, aki viszonylag sokat foglalkozik politikával, de azt világosan én sem látom, hogy az MSzP, a Párbeszéd Magyarországért és az LMP ma miben különbözik egymástól, hogy külön pártok, saját apparátusokkal, elnökökkel, társelnökökkel. Az LMP frakció, a parlamenti pozíciók, és az azzal járó sok adófizetői pénz persze lehet egyféle magyarázat. Azt pedig elhíresült veszekedéseikkel már régen bebizonyították, hogy nem lehet más a politika.

DB: A történtekben kulcsszerepet játszó Karácsony Gergely nyíltan beszél most arról (VIII. melléklet), hogy visszalépése Dobrev Klára megválasztása ellen irányult. Saját döntéseként adja ezt elő. Szerinted hihető ez? Az ellenzéki összefogásban a teljes szerkezetre hatást gyakorló egyéni rögtönzésekre volt lehetőség? Őszinte beszéd ez, vagy a közös kamu egyéni ragozása?

PJ: Számomra nem hihető. Nem voltam részese a tárgyalásoknak, nem ismerem a részleteket. Ha a véleményemet kérdezed, azt gondolom, hogy Karácsonyt hazai és külföldi támogatói léptették vissza. Egy közvélemény-kutatásban állítólag jártas politikus a második helyről nyilván nem lép vissza jelentős (7%-os) előny birtokában a harmadik helyen végzett jelölt javára. Hacsak nem bizonytalan abban, hogy képes és alkalmas-e a feladatra. Egy ilyen helyzetben a támogatóknak és az egónak fontos szerepe van.

DB: Gyurcsány és Karácsony szerint is az ellenzéknek együtt kellene maradni? Szóval ennyire nehezen tanulunk? Tudsz egyetlen okot is mondani, hogy miért? Mert én bizony nem. Az álságos közös ellenzéki szerepjáték hatalmasat bukott a bemutatón. A választók átláttak rajta. Szerintem ebben nincs semmi több. Megkockáztatom: új és hiteles pártok és pártvezetők kerestetnek.

PJ: Az együtt-maradásról nekik kell dönteni. Én nem látok erre okot. Szerintem az is nyilvánvaló, hogy őszinte, tisztességes és hozzáértő politikusok vezette polgári jobbközép nélkül nem lesz változás. A jelenlegi pártok egzisztencialisták, persze nem a Søren Kierkegaard, Karl Jaspers, Martin Heidegger vagy a Jean-Paul Sartre szerinti értelemben vett filozófiára gondolok, hanem a megélhetésre. Mindent arra optimalizáltak, hogy a jelenlegi pártok vezetői jól fizető parlamenti képviselői helyekhez jussanak. A döntő többséget semmi más nem érdekli. Hogyan jutnának másként kétmilliós havi jövedelemhez az egyetemet éppen csak (vagy még el sem) végző, gyakorlat nélküli emberek?

IX.melléklet: Schiffer András jelenképe és jövőnézője A Fidesz közel hárommillió […] szavazója között nagyon sokan vannak, akiknek egyébként tele van a hócipőjük Orbán kormányzási stílusával […] …egy csomó olyan ember van, akinek millió problémája van a kormánnyal, millió érvet fel tud sorolni arra, hogy miért kéne elzavarni Orbán Viktort, hogy lehetőleg vissza se térjen. Egyetlen érvet sem tud mondani, hogy miért kéne ezt az ellenzéket a kormányrúdhoz segíteni […] Nem kétharmadnyian szeretik a narancsot, hanem ilyen sokan utálják a moslékot […] Fokozódik a dühellenállás, egész egyszerűen azért, mert a NER-lovagok kasztja vízzáró rétegként elzárja a felemelkedés lehetőségét […] amerikai befektetéssel magyar baloldalt biztos, hogy nem lehet csinálni.

Az LMP-alapító, Sólyom László mellett hajdanán feltűnt Schiffer András több műsorban is kifakadt az ellenzék dilettáns politikája ellen (IX. melléklet). Talán az ellenzékváltás egyik leghatározottabb szorgalmazójává lépett elő, aki véleményeit illetően igyekszik középen maradni. Nézzünk néhány szerkezeti kérdést, ami a hazai ellenzékre vonatkozik, merthogy külső pénzből hazai életképes ellenzéket létrehozni valóban nem lehetséges. A mostani ellenzéki reakcióképesség egyébként olyan elképesztően lassú, hogy a saját történelmi eszközeit (pl. szociális érzékenység, környezetbarát politika, gazdapártiság stb.) sem tudta kihasználni ez az ún. baloldali személyiségű, de jobboldali külleműre maszkírozott túlélő kompánia. Kulcshelyzetekben ez az abszurd szerkezet lebénult. A sok pártkiskirály között relativizálódott a követendő irány, a választott ideiglenes kapitány fedélzeten elszabadult hajóágyúként viselkedett, miközben a valódi királyt (akinek cserfes királynője végül félreállt – milyen kínos ez a családi vezetési megosztás) hallgatásra vette rá, aki ettől azért mostanáig kegyetlenül fuldoklott. Fecó nem bír félreállni; Orbán-személymás. Zsák és foltja. Az előválasztáson a választók abszurd módon nem győzték meg a pártok politikai vezetőit. Paradox módon Gyurcsány Ferenc is elhitte a Fidesz-KDNP óriásplakátjainak – 83. kép – neki részben hízelgő tartalmait. Sőt, talán úgy gondolta, hogy a választók elárulták a baloldaliságukat. Hol van azonban nálunk baloldali párt, mert én az ellenzéki oldalon csak – e tekintetben Fidesz-KDNP-követő – populistákat látok? Lehet csodálkozni a választópolgárok különleges reakcióin? Nekik kellene talán lemondani?

83.kép: Országúti válaszutak (Fotó: Nagy Attila Károly/RTL)

DB: Miközben az Európai Unióban a környezetpolitika előtérbe került, idehaza bedőlt az egyetlen zöld párt (jelentkezik a szerepre persze minden párt), de a Fidesz-KDNP jelenlegi preferenciáit tekintve esély sincs a felzárkózásra. Pártunk és kormányunk építi a nemzeti tőkésosztályt (ellen-zöldpárti), amit a budapesti békemenetek tömegei védenek meg.

PJ: Abban egyetértek Schiffer Andrással, hogy most is sokan voltak, akik orrukat befogva (2018-2019-ben az elsők között használtam ezt a kifejezést) szavaztak a Fideszre, és inkább szavaznának egy nyugodt polgári erőre, amely – még ha koalíciós kormányban is – őszintén, tisztességesen és szakszerűen kormányozva a megélhetést, a biztonságot és a magyar identitást (szuverenitást) állítaná a középpontba. A munka- és a tőkejövedelmek tekintetében pedig olyan egyensúlyi helyzetet teremtene (szabályzással és nem közvetlen piaci beavatkozással), amely lehetővé tenné a társadalmi mobilitást a gazdaságban, az oktatásban, a kultúrában és a tudományban. A környezetpolitika egyre inkább horizontális (minden szakterületet érintő) politika, ehhez több, hozzáértő és erős választói felhatalmazással rendelkező politikai szereplő kellene.

DB: Milyen eltérő alternatívát kínál egymáshoz képest a liberális DK és Momentum? Nem olyasmi ez, mint a Fidesz és Fidelitas viszonya, csak még a Momentum nem tud róla?

PJ: Remélem, hogy nem. Nagy ideológiai különbséget jelenleg azonban én sem látok. A DK-t a Fidesz-KDNP folyamatosan kommunista pártnak nevezi, noha a DK-nak a kommunizmushoz legfeljebb annyi köze van, hogy a kommunisták ikonikus alakjának, Apró Antalnak a lánya, Apró Piroska tette Gyurcsány Ferencet (Te csak házasodj boldog Ausztria!) nagytőkéssé. A Demokratikus Koalíció az én megítélésem szerint inkább globalista ultraliberális párt. A tőke–munka-tengelyen a tőke, a globalitás–szuverenitás-tengelyen a globalitás pártján elhelyezkedő formáció. A Momentum még formálódó politikai párt. Szerencsés fiatal hölgyek és urak, akik az 1990 utáni nyitás minden előnyét (külföldi ösztöndíjak, külföldön dolgozó, jómódú szülők) élvezve, a világpolgárságtól megmámorosodva nem értik, hogy a magyaroknak fontos a magyar identitás (fennkölten a hazafiasság). Változhatnak azonban úgy is, hogy több szuverenitás- és több munkajövedelem-pártiak legyenek. Generációs előnyük kétségtelen. Én – így hetven felé és sok tapasztalattal magam mögött – kritikusan nézem a mindent is tudó magabiztosságukat, de bennük van a változás lehetősége is. A 2022-es választásoknak ők a legnagyobb nyertesei. Ennél nagyobbat csak akkor nyerhettek volna, ha kicsit szerényebbek, és kevésbé akarnokok.

84.kép: Lázár János kormánybiztos a tram-train-átadóján 2021-ben (Fotó: Rosta Tibor/MTI)

X.melléklet: Lázár János (84. kép) a Pesti tévének Makó jó szövetségese volt a kormánynak […] Márki-Zay Péterben van gőg, hübrisz, beképzeltség… […] …ő nagyon sok vidéki embert nézett le… […] …lenézi a hódmezővásárhelyi földműveseket… […] Ebben az országban a legnagyobb kisebbség a vidéken élő emberek milliói… […] …mert Magyarország Budapestország, ami reményeim szerint a következő években megváltozik […] Ma egy vidéken élő emberhez képest egy budapesti háromszor (sic!) többet keres, és a budapestiek nyugdíja 2-2,5-szer (sic!) magasabb… […] Én azt fogom a politikában, a parlamentben képviselni, hogy legyen a vidék az első a következő négy évben, a források jelentős részét vidékre kell irányítani… […] Márki-Zay Péternek az interjú nem szöveghű írásos változata szerint Lázár lényegét tekintve azt üzente: az ő dolga, hogy elbukott és lejáratta magát, de Hódmezővásárhelyet most már hagyja békén, és hagyja abba a polgárháborús (sic!) hangulatkeltést!

DB: Igazságos megoldások kellenek, úgy hogy senkit se hagyhatunk az útszélén – mondott valami effélét rutinból a közismert szerénységét meg nem tagadó Lázár János (KDNP). Budapest, sőt az eléggé stresszelt budapesti nyugdíjasok neki miért ennyire ellenszenvesek (X. melléklet)? A nem a Fidesz-KDNP-re szavazó Budapestet akkor most megbünteti Lázár vidékfejlesztési miniszterjelölt javaslatára az ötödik Orbán-kormány? Vajon az anyagi problémákkal sohasem küzdő úrvadász tudja-e, hogy Budapesten a megélhetés mennyivel drágább egy nyugdíjasnak, mint vidéken? Azt esetleg, hogy miként jön ki az átlagnyugdíj és átlagkereset?

PJ: Budapest és a vidék szembeállítása butaság és árt az országnak. Nem hiszem, hogy a budapesti nyugdíjasok lennének ellenszenvesek neki, és szerintem tudja, hogy az élet Budapesten többe kerül. Okos ember. Budapestet a Fidesz elvesztette. A szavazatok számát tekintve nem nagyon nagy arányban, de elvesztette. Visszanyerése nem elsősorban anyagi kérdés, büntetéssel pedig biztosan nem fog sikerülni. Az elkövetkezendő négy évben a Fidesz arra fog figyelni, hogy a gazdasági nehézségek miatt a Budapesten kívüli, főleg a falvak világát ne veszítse el. A kormány az EU-támogatások nagy részét vidékre fogja koncentrálni, Nem is tehet mást, hiszen Budapesten az egy főre jutó GDP az EU átlagának 130-150%-a. A nagy kérdés, hogy engednek-e a vidéki helytartóik anyagi nagyravágyásának (minden helyi hatalmasságnak legalább egy kastély és egy-két egzotikus nyaralás évente), vagy egy valóban élhetőbb, munkalehetőséget biztosító vidék megteremtésére törekednek majd. Nem vagyok jós, nem tudom, hogy Lázár Jánosnak ebben milyen szerepe lesz, azt sem tudom, hogy pontosan mit gondol erről. Az EU források Budapesten kívüli felhasználásával az a fő probléma, hogy nem egy, a vidéket élhetőbbé tévő – szakmailag megalapozott –stratégia szerint történik a felhasználásuk, hanem nagyrészt politikai lojalitás alapján. Az igazságosság pedig nehéz kérdés. Érdem- vagy egyenlőségalapú igazságosságról beszélünk? Igazságos segíteni azokat, akik semmiképpen nem tudnak segíteni magukon, de fontos, hogy azokat is segítsük, akik másoknak is segítenek majd, például munkalehetőséggel.

DB: Maradt szerinted klasszikus baloldal, ami a munkásokat képviseli majd, vagy a munkásoknak nincs is ilyen igénye? Mit remélhet magyar munkás a Fidesz-KDNP hirdette vadkapitalizmustól, az elsőgenerációs milliárdosoktól, akik jótékonysági vadászatban, saját kastélyszerűségben, egyszóval tartós rongyrázásban érdekeltek? Cserébe ezért elfoglalnak minden helyet az alapítványinak nevezett, de állam által támogatott egyetemek kuratóriumaiban, hiszen pártszempontok alapján döntésképesek.

PJ: Most sok ember és társadalmi csoport érezheti úgy, hogy nincs képviselete a Parlamentben. A politika csinálta milliárdosoknak a gazdaságot kellene hatékonyan működtetniük, de nem vagyok meggyőződve, hogy képesek erre. A politikát most én is leegyszerűsítve a tőke–munka- és a globalitás–szuverenitás-tengelyek (egyenesek) mentén szemléltetem. Két egymást metsző egyenes meghatároz egy síkot (ezt nem kell tudni mindenkinek, de így van). Ezen a politikai síkon kell jól elhelyezni a nemzeti politikát. A munkabérből élők (ma nem nevezném őket csupán munkásoknak, melósnak pedig végképp nem, hiszen a hivatalnokok, de még a kisvállalkozók is inkább ide tartoznak) érdeke, hogy a bérjövedelemből meg tudjanak élni. Minél jobban. A globális tőkének az az érdeke, hogy minél nagyobb legyen a tőkejövedelem. A legfontosabb kérdés itt az egyensúlyt megtalálni. Nem hiszem, hogy a parlamenti képviselők döntő többsége képes lenne ezt átlátni. A globalitás–szuverenitás-tengely (egyenes) mentén az emberek közelebb érzik magukhoz a szuverén (van, ahol nemzeti, van, ahol többnemzeti) államot, mint a döntő többség számára felfoghatatlan globális világot. A magyar politika, benne a Fidesz-KDNP itt is hazudik. A mértéktelen tőkekoncentráció valójában a munkajövedelmek csökkenése – nem mellesleg az ökoszisztéma mérhetetlen kizsákmányolása – irányába történő elmozdulás. A hazai tőkésosztály megteremtése látszólag a szuverenitás felé történő elmozdulás, de ha jobban meggondoljuk, a mérhetetlen tőkekoncentráció itt is könnyebben elbillen a globalizáció irányába, mint az egyenletesebb tulajdonviszonyok esetén. Én tehát nem a – szerintem meghaladott – jobb–bal-kérdést látom a legfontosabbnak, hanem a munka–tőke- és a szuverenitás–globalitás-síkon a legjobb egyensúly megtalálását. Ezt szabályozással megteremteni hatalmas szellemi kihívás. Ennek egyszerű politikai üzenetekké lefordítása pedig fontos (párt)politikai feladat.

(folytatás következik)

Darvas Béla