(Tudománykövető N^o98)

A fészekparazitizmus tényleg valami extra. A kakukk (Cuculus canorus) nem épít fészket, nem kotlik és nem etet fiókát; a nevelés teljes terhét a többi madárfajra hárítja. A tojó figyeli a kisebb énekesmadarak fészkét (pl. nádiposzáta, nádirigó, réti pityer, vörösbegy), és kivárja, amíg a gazdamadár néhány tojást lerak. Kidob egy gazdatojást, és a helyére lerakja a sajátját. 10-20 fészket is parazitál egy periódusban. A kakukktojás meglepően hasonlít a gazdamadár tojásához színben és mintázatban (mimikri). A kakukkfióka általában hamarabb kel ki, mint a fészekgazda fiókái. Kelés után még a kakukkfióka szeme sem nyílik ki, amikor a hátára fektetve kidobja a fészekből a fészekgazda tojásait (címkép: A kakukkfióka kilakoltat (Fotó: Richard Nicoll). A nevelőszülők nem ismerik fel a csalót, és a kakukkfiókát eteti, amely gyakran sokkal nagyobbra nő, mint ők. Ez jutott eszembe az akadémiai társadalomtudományi intézetek sorsáról. Már az első Orbán-kormány el kezdte az alternatív társadalmi intézetek gyarapítását (sőt már az Antall-kormány) mindenféle tudományos követelmény mellőzésével és jutottunk el oda, hogy mára a valóságos utódok a fészken kívül találták magukat egy önmagával is gazdaságilag küszködő kutatóegyetemen. Persze ezek a gyorsan gyarapodó alternatív intézetek csak úgy tűnnek mintha kutatóintézetek lennének, de valójában politikai műhelyek, amik igazából közvélemény-kutatással és agitproppal foglalkoznak.

78%

Év végéig még

27 324 292 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A Politikatörténeti Intézetet az MSzMP-től örökölte meg az MSzP. Az MDF által létrehozott négy alapítvány közül egy megszűnt, míg három már a Fidesz-KDNP irányítása alá került. Itt található Lezsák Sándor képében az egyik kiemelhető személy, aki a feleségével hozta létre a Lakitelki Népfőiskolát (lásd nem közhasznú Lakitelek Alapítvány), mentette később ide a Retörkit, vezeti a Magyarságkutató Intézetet a lánya, Gabriella. A Századvég indult el az ideológiai fordulatot vett Stumpf István (apósa Horváth István belügyminiszter a kései Kádár-kormány alatt) vezetésével és teljesedett ki a Fidesz-KDNP alatt. A mai állampárt 11 pártalapítványi és hat állami intézet felett gyakorol vezetői szerepet (9. táblázat). A többi pártnak is vannak ideológiai intézetei, közülük az MSzP és DK emelhető ki négy intézettel. Az itt felsorolt 29 intézet közül négy szűnt meg, vagy olvadt be a ma győzedelmes pártban. A megmaradt 25-ből kilenc nevében szerepel álságosan a kutató szó, ami valójában nem jelent akadémiai színvonalú kutatást, vagyis ezek csak mutatványosbodegák, látványpékségek. Hatnak van legalább tíz kutatója (ez ugye csak csoport-nagyság, de kicsire is adjunk), bár jelentős kutatói teljesítményt csak páran mutatnak. Valójában okoskodó elemzők és politológusok özönlik el a csatornák hírműsorait. A társadalom kutatáshoz nem értő részének úgy tűnik mintha szorgalmas építkezés folyt volna a társadalomtudományok területein, de voltaképpen csak pártpolitikai háttérintézetek, agitprop múzeumok jöttek létre a rendszerváltás után hazánkban, amelyekben a középszer étvágya mára megnőtt.

9a.táblázat: Rendszerváltás utáni társadalomtudományi-jellegű alapítványok (megjegyzések: szürke – megszűnt, fehér – állami, lila – vállalkozói, citromsárga – MDF, narancssárga – Fidesz-KDNP, barna – Jobbik, rózsaszín – MSzP és DK, zöld – LMP, világoskék – SzDSz; bold intézmény – közhasznú, normál – nem közhasznú, lila – a nevében a kutató szó szerepel; minősített, aktív kutató^* bold – DSc, normál – PhD; ^*legalább PhD, legalább 20 cikk/könyv/könyvrészlet található az MTMT adatbázisában, jelenleg is aktív dolgozó)

9b.táblázat (folytatás): Rendszerváltás utáni társadalomtudományi-jellegű alapítványok (megjegyzések: szürke – megszűnt, fehér – állami, lila – vállalkozói, citromsárga – MDF, narancssárga – Fidesz-KDNP, barna – Jobbik, rózsaszín – MSzP és DK, zöld – LMP, világoskék – SzDSz; bold intézmény – közhasznú, normál – nem közhasznú, lila – a nevében a kutató szó szerepel; minősített, aktív kutató^* bold – DSc, normál – PhD; ^*legalább PhD, legalább 20 cikk/könyv/könyvrészlet található az MTMT adatbázisában, jelenleg is aktív dolgozó)

A rendszerváltás utáni politikai intézményhálózat

Az Antall-kormány utolsó éveit jellemezte a közpénzek alapítványokba történő átirányítása. Közöttük politológiai jellegűek is voltak, de ezek valójában a Orbán-kormányok alatt teljesedtek ki (értsd a NER bázisa) és érték el az irreálisan magas számot. Ezeknek az intézeteknek a gazdálkodása nem követhető jól, hiszen ezt a szemérmes alapítványi szerkezet elfedi. Nem kétséges azonban, hogy az akadémiai társadalomtudományi kutatásra fordított összeg sokszorosát fordítják az Orbán-kormányok ennek a Patyomkin-intézményhálózatnak a fenntartására. Az alapítványokat kuratóriumok vezetik és ezek tagsága között a Fidesz részéről Martonyi János szerepelt korábban feltűnően sokszor, míg mostanában Lánczi Andrásról állítható ez, aki fiával (lásd a Habony-féle V4NA-hírügynökséget) szoros kapcsolatot ápol az MTA-át durván megtámadó, értelmetlenül sztálinistázó Schmidt Máriával, aki mögött jelentős gazdasági hatalom áll (a család irodaházát bérli az Agrárminisztérium).

2025-re a HUN-REN (Gulyás Balázs Zoltán elnök) a társadalomtudományi kutatóközpontok 1121 kutatójáról mondott le az ELTE javára. Bizonyosan országon csúcs. Jogos az Orbán-szobor, ha majd lesz. Az alapítványi intézetekben 106 alkalmazott volt kutatói helyen, de akik teljesítménye is elérte az akadémiai kutatói minőséget az ennek csak ~10%-a volt. Elemző és kutakodó persze rengeteg.

A politikai szimpátia szerint a napilapok és politikai pártok szerint a volt MTA társadalomtudományi intézetek kutatói többségükben balliberális felfogásúak (7. ábra). Természetesen intézet ilyesfajta besorolása nem támasztható tudományos módon alá, de a Fidesz-KDNP vezetői ezt a képet hosszú ideje sulykolják és már-már valóságosnak tűnik. Az alapítványi kutatók viszont, akik a jól mutató politikai díszleteket készítették, a Fidesz-KDNP illiberális konzervatív irányultságát követik igen kevés nemzetközi sikerrel. Mágusaik közül a Béke-menetes Fritz Tamás két intézetben is megtalálhatjuk, de ifjabb Lomnici Zoltánt és G. Fodor Gábort, vagy Stumpf Istvánt is megjelenik egy-egy intézetben, akiket aligha kutatói kvalitásuk tett ismertté.

7.ábra: A tíz kutató fölötti társadalomkutató intézetek 2025-ben a politikai térben az AI becslése szerint, a napilapok és politikai pártok értékelései szerint (megjegyzések: világoskék – ex-MTA kutatóintézetek, most az ELTE-nél, barna – alapítványi tudományosnak feltüntetett háttérintézetek; nagyság szerint legkisebb ~10 kutató, majd tízes ugrások, rózsaszínű gyűrű ~250, piros-fekete gyűrű ~500 kutató; BTK – Bölcsészettudományi Kutatóközpont; KKTT – Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Alapítvány; KRTK – Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont; LA – Lakitelek Alapítvány; MKI – Magyarságkutató Intézet; MCC – Mathias Corvinus Collegium Alapítvány; NyTK – Nyelvtudományi Kutatóközpont; SzA – Századvég Kutatási Alapítvány; TK – Társadalomtudományi Kutatóközpont; VER – Veritas Történetkutató Intézet)

Az ex-MTA társadalomtudományi intézetek kutatói nagyon más szemléletűek (többségük Nyugat-Európa és az Egyesült Államok témáira hangoltak, a nemzetközi kutatási piacon erre van igény), mint a kereszténykedő nacionalizmus felé terelgetett alapítványi kiszolgáló sereglet. A demokratikus (talán csak nálunk tűnik a ’liberális’ az EU tagországai között szitokszónak, és ebben a Fidesz liberális előélete és mostani túlkompenzálása nagyon meghatározó szerepet játszik) magyar társadalomtudomány lefokozása szerintem egyedülálló a korunkban. Világos, hogy az alapítványi matatósereglet az ex-MTA kutatóközpontok pótlására képtelen. Nem illeszkedik ez a profil a mai tudományszerkezethez, sőt a megkésett gyalog-galopphoz sem, amit a Fidesz-KDNP az Európai Unió megrökönyödésére úgy folytat, hogy közben Oroszországhoz és Kínához dörgölődzik, de Donald Trump kegyeit is keresi. Mindez a tudomány számára nem követhető, nem az a valóságos dimenzió, amibe bejáratos.

27.kép: Alkalmi kínálat [(db) → ChatGPT5]

Képviseleti disszonancia

Az MTA volt (éppen HUN-REN) társadalomtudományi kutatóközpontjainak 1121 kutatójának áthelyezése az ELTE-hez minden bizonnyal a legnagyobb kutatólétszám, amiről az akadémiai kutatási területen hazánkban vezető könnyűszerrel és önként lemondott. Ez ugyanis formálisan úgy néz ki, hogy az ELTE még hivatalban sem lévő rektora javasolt valamit, és a HUN-REN elnöke (Gulyás Balázs Zoltán) lelkesülten odaadott neki ezer fölötti társadalomtudományokban kiművelt főt, mintha csak zenés, táncos, bohókás végkiárusítás lett volna az HUN-REN Állami Áruházban (27. kép).

A HUN-REN-nél és a vele szolidáris ELTE-nél már a kutatóhálózat, de az MTA-n maradt valamennyi tudományos osztály (I-XI). Mindez több szintű zavarhoz vezet: szakmai, intézményi és legitimációs értelemben egyaránt.

Az akadémiai kutatás hazánkban nemzetközi teljesítményben mért, minőségit jelent, ami a nemzetközi trendeknek felel csak meg, ami az emberiség eddig gyűjtött teljes tudásban méri magát. A társadalomtudományi kutatóintézetek most egyetem alá tartoznak, ahol ez nem feltétlenül követelmény. Egyetemen oktatásból is meg lehet élni és elégséges az országos színvonal, sőt társadalomtudományokban ez a kívánatos (lásd alapítványi intézetek). Hangvételében az Orbán-kormány hozsannázása most éppen üdvözölt, de ez a volt MTA kutatóközpontokra nem jellemző. Az MTA társadalomtudományi osztályai (I. Nyelv- és Irodalomtudományok, II. Filozófiai és Történettudományi, IX. Gazdaság- és Jogtudományi) továbbra is működnek, de intézményi hátterük egyetemre került. Nem vitás az MTA és HUN-REN vezetői kapcsolatrendszere is elhidegült, és a HUN-REN-ben egy új tudománypolitikai titkárság alakult ki elnökkel az élén. Az ELTE az MTA hajdani intézetei fölött adminisztratív, oktatási és HR-felügyeletet gyakorol. Ugyanaz a kutató két eltérő intézményi hierarchiában is kötelezettséggel (egyikben csak elviekben) bír. Az MTA felé nincs munkahelyi kötelezettség, csak reménybeli rang miatti. A társadalomtudományi intézetek egyetemiek, de a tudományos reprezentációjuk mintha továbbra is az MTA keretében történne (pl. osztályülések, bizottságok, doktori eljárások). Az MTA társadalomtudományi osztályainak vezetői javasolhatnak, akár a mesebeli csodarabbi az elé járuló libatenyésztőnek. A rabbiság ötletelhet (ötlet, mint égen a csillag), de semmi több.

Akadémiai irányítás

Nézzük akkor, hogy miként néz ki az MTA osztályszerkezete, amelynek most 952 felkent tagja van, s amelyet az osztályelnök terelget. Ez a közel ezer ember, akik nem az MTA alkalmazottjai, az MTA-tól független egyetemeken és kutatóintézetekben (nagyrészt HUN-REN) dolgoznak. Az MTA tehát vendégmunkaerővel fúj szép, színes szappanbuborékokat. A munkahelytől való függőség viszont a rendes tagok többségét érintő nyugdíjas korban lévőket már nem érinti. Ugye, hogy mégis van a nyugdíjas kornak előnye! Ők a megalapozói az MTA ún. függetlenségének. Ez a szerkezet azonban csöppent sem felel meg a tudomány ismeretanyagának, hiszen köztudott, hogy a szellemi teljesítmény pár ritka kivételtől eltekintve hetvenéves kor után hanyatlik. Az MTA sem oldotta meg az akadémikusok szerény félreállásának lehetőségét. Életük végéig muszáj-Herkuleseknek kell lenniük. Ez vagy sikerül, vagy többségében inkább nem.

Az osztályvezetés osztályonként nem egyenlő számú (8. ábra), hanem változó. Az osztályülés meghívott tagja a 200 körüli tiszteleti tag, de azon túlmenően, hogy magyarul általában nem beszélnek, szavazati joguk sincs. A külső tagok (~200) elvileg részt vehetnének, de osztályülésért aligha utaznak, bár online részvételük megoldható lenne. A nem akadémikus közgyűlési képviselők száma ~200 (ők a feltörekvő generációk), míg ennek közel kétszerese többnyire idős akadémikus.

8.ábra: Az MTA osztályszerkezete

A hazai akadémiai ranglétra teljesen figyelmen kívül hagyja a kortól függő szellemi teljesítőképesség hanyatlását. Mindezt éppen a tudomány képviselőitől nem várnám. Kétségtelen, hogy az élettapasztalat sok minden kompenzál a teljesítménycsökkenésből, de csak bizonyos határok között. Az MTA doktori fokozattól kései a pályán az előrehaladás (9. ábra). A kandidátusi fokozat (CSc) törlése után az MTA doktori fokozat (DSc) nem került előrébb, ugyanígy nem változtak az akadémikusválasztási beidegződések. Nem állítom, hogy nem léteznek ritka kivételek. Jermy Tibor vagy Klein György számomra ilyen volt, akik 90 éves korukban is felvették a gondolkodás gyorsaságában és pontosságában a versenyt a fiatalokkal. Hozzájuk azonban nem igazítanám a sokkal szerényebb átlagot. Az MTA vezetésének szembe kell néznie ezzel. Levelező státuszra egyébként ma semmi szükség (törlésre javaslom), ami abból a korból maradt fenn, amikor Budapestre utazni esemény volt, így vidékiek leveleztek (nem személyesen vettek részt az üléseken), de ez nem jelentett rangbéli különbséget. Ma teljesen fölösleges előszobai várakoztatás, amin mindenki áthalad. Ez általában öt év, amire nincs idő ezen a túlhajszolt életpályán.

9.ábra: A szellemi teljesítőképesség átlagos alakulása és a magyar tudományos cím- és rangrendszer

A 2025-ös akadémikusi összetétel korcsoportonként található meg a 10. ábrán. Az osztályülések meghatározó részét képező akadémikusok közül a levelezők még aktív átlagéletkorban (61,4 év) vannak. A rendes tagok átlagéletkora jóval az aktív kor után található: 76,4 év. Akadémikusoknál is be kell vezetni az emeritus/emerita státuszt, amely csak tanácskozói joggal jár, de szavazatival nem; így tehát 70 év fölött vezetőpozícióba (MTA bizottságokra kiterjedően) sem lehet jutni. Nem lenne szerencsés semmilyen kivétel, mert tovább éltetné a jelenlegi megalkuvásokkal teli rangrendszert. Kivételes személyiségek esetében a tanácsadói rangra kellene inkább gondolni, ha valaki ebben a trenírozási rendszerben szeretne maradni.

A megválasztás átlagkora ettől eltér és még aktív időben történik. Levelező akadémikus Magyarországon átlagosan 56, rendes tag 61 éveinek táján lesz. A Fizikai Osztály az egyetlen, ahol ez 51 és 56 év, ami 19 évnyi akadémikusi periódust biztosít 70 éves korig (10. ábra), ami arányos az életpályát tekintve. Ellenoldali példa a Nyelv- és Irodalomtudományi Osztály, ahol 61 és 66 ez a szám, ahol az átlag normál nyugdíjas kor után lesz valaki, ami nyilvánvalóan elméretezett életpályára jellemző tévedés. Itt kilenc évnyi akadémikusi pálya a realitás.

Az MTA osztályai közül 2025-ben leginkább a Gazdaság és Jogtudományok Osztályának akadémikusai idős korúak. Törekedni kellene az osztályok fiatalítására, hiszen enélkül az osztályokon az 55 év alatti nemzedékek képviselete elmarad, miközben a jövő tudományát – ha tetszik, ha nem – a 40-55 éves korosztály jelöli ki és műveli, akit lekötünk DSc-disszertáció írásával és adminisztrációjával. Ezt egy tématerületre vonatkozó bekötött cikkgyűjteménnyel (a nemzetközi bírálók véleménye működik tehát) és max. 12 oldalas tézisfüzettel kellene kiváltani. Inkább kellene AI-alapú szenvtelen habitusvizsgálat (ennek konkrét válogatási paramétereit az osztálynak kell megadni!) után az osztály akadémikusainak nyilvános szavazására bocsátására, ahol 2/3-os többség kell a DSc-rang megadásához (a minimum-követelmények teljesítése után, ami alól nincs kivétel – védésre sincs szükség) és az eljárás csak kétszer elindítható. Az akadémikusi teljesítmény ekkor a DSc-ranggal rendelkező közül azt érintheti, aki egy tématerületen angol, vagy magyar nyelvű első szerzős könyvvel (nem szerkesztett) tudja bizonyítani a vezető szakértői képességét és ezt a közéletben való nyilvános szerepvállalásával is kamatoztatja. Akadémikusnak aktív korú tudománypolitikusokat kell keresni (lehetőleg 50 év körük), akik a tudományterületük érdekeit közérthetően tudják közvetíteni és a nemzet szakértője közszerepet is felvállalják, vagyis nem csak nekem kedves, csöndesen túlélő szakbarbárokat, mint a mai akadémikusok többsége. Bocsánat a kendőzetlenségért, de az MTA balsorsa akadémikus tagjainak huzamos hallgatása miatt alakult úgy ahogy, s lehetett könnyedén félrelökni.

10.ábra: Akadémikus átlagéletkora 2025-ben (megjegyzések: szürke végső pontja – levelezővé választás időpontja, átlag piros pontozott vonal – átlagéletkor; zöld végső pontja – rendes taggá való választás időpontja, piros folyamatos vonal – átlagéletkor; fehér végső pont – életkor 2025-ben)

Az egyes osztályokhoz tartozó akadémikusok száma nagyon eltérő. Legtöbb a Matematikai Tudományok Osztályán található, míg legkevesebb a Filozófiai és Történettudományok Osztályán (11. ábra). Hetven év alatti akadémikus a Műszaki és a Biológiai Tudományok Osztályain található legtöbb, míg a Gazdaság és Jogtudományok Osztályán a legkevesebb.

11.ábra: A tudományos osztályokhoz tartozó összes és aktív korú akadémikus 2025-ben

Az akadémikusként (levelező + rendes) eltöltött évek száma is változékony osztályok szerint (12. ábra). Kiemelkedik közülük a Matematikai Tudományok Osztálya, ahol ez >20 év. Nyelv és Irodalomtudományok Osztályán ez csak ~15 év. Nagyban függ ez attól, hogy milyen korral választ az osztály levelező akadémikusokat. Ha fiatalokat, akkor az akadémikusi évek száma nő.

12.ábra: Akadémikusként eltöltött évek száma (2025-ös állapot)

Előzmények: Tudásviszony – N^o1 Az elveszett ártatlanság; N^o2 Az elszakadt fonál; N^o3 – Vonulás; N^o4 Elfogyás; N^o5 Az elhagyott üvegcipő

(folytatása következik)

Darvas Béla