(Tudománykövető N^o87)

A beérkezés (címkép) mindig kellemes emlék. Visszaigazolása annak, hogy az árnyakkal teli kaptató leküzdése megérte. Most végre itt a védett ház, a menedék. Egy ideig nem is foglalkoztat bennünket, hogy milyen társasággal költöztünk össze. Az sem, miért tartották vissza korábban az esetünkben a rontó erőket. Esetleg most kérnek is Бастя товарищ nevében valami apróbb szívességet, csak afféle kis formaságot, önkéntes jelzést (ezt a videót őrzik majd az emlékezeti archívumban) arra nézvést, hogy helyén lesz-e a szívünk, ha esetleg szólít majd a Nagy Testvér, mert szükség lesz ránk, csútiakra is. Akkor surranunk legott.

Klein Györgytől hallottam a nobelomániáról és a nobelítiszről. Az első tudatállapot – ha jól értettem – csak afféle, alig észrevehető tikkeléssel járó hóbort (álmatlanság, várakozó arccal potenciális ajánlóknak vacsorát szervező feleség stb.), a másik már krónikus betegség, amitől térbeli kiterjedésünket egyik napról a másikra elveszítjük, és a felkentek csak a nulla dimenziónkat látják. Lényeg, hogy szenvedünk ettől, mert a mi szemünk is igazolja, ami a fülünkbe jut a kiválasztottaktól. Basszus, láthatatlanok vagyunk. Magyar akadémikusnak lenni is valami ilyesmi. Jön persze majd a megvilágosulás, szmog-nélküli napokon a saját glóriánk szélének meglátása is. Prāṇa-telt pillanatok.

Fentebb túloztam persze. A Gauss-görbe leszálló ágáról mutattam villanást. Akadománia és akadolítisz. Valójában a tiszteletdíjról szól az egész. Mi másról? Reputációról? Az nem a pénz kivetülése itt is? Neked, Csücske, Thor fizesse meg. Világos lesz hamarosan, miért ez az előhang, hiszen valamiféle speciális teljesítménnyel szembesítek majd mindjárt, amit egy-egy szakterület mutat fel, s amelynek minden nézete változó értékrendet mutat fel. Mindig újabbak sértődnek majd meg, ha nincs szerencsém. A szakbarbárság talán mérhető, az egyediség nem – mondta képzeletbeli keresztanyám, miközben a sós-köményes, sületlen stanglijait kínálta, amiről úgy tudta, hogy szeretem. Nem okoztam neki csalódást.

Az agrármennyország

Részben romantikus. Van kis bárány, csengettyűs is talán. Komolykodó növényorvoslás. Mi is röhögünk rajta, de legalább ez a cím járjon együtt a méregraktár kulcsával. Géntechnológia a faj – talán mégsem véletlen – genetikai elhatárolódásán kívülről. Kódpancsolás. A jövő szakemberei nyomkodják az okostelefonjukat. Szállnak a drónok, szállnak az égen… Iván bácsi hangja serceg a kurblis gramofonon. Én a kor tudása és morális normái miatt vagyok ennyire szkeptikus. Alacsony-szintű még a szükségeshez mérten, csak a révbe evickélők némelyike gondolja azt, hogy ez már itt az asgardi kultúrház, ahol az egyik székre (14. kép) már rácímkézték a kódot, amivel a Walhallába beléphetünk. Loki vagy ott lesz, vagy nem.

14.kép: Perszonalizált székjelölt (forrás)

Mezőgazdasági roadshow

Menjünk akkor közelebb néhány paraméterhez, amit kutatói értékmérésre használunk. A legfontosabb az idézettség (hány olyan szakcikkben hivatkozzák, amelynek egyik szerzője sem közös a mi idézett cikkünkkel), de itt mindjárt bajban is vagyunk, mert az összehasonlítás, csak azonos társszerzőségszám mellett fair. Ezen túlmenően a D1-es (a szakterületen az aktuális időszakban idézettség tekintetében a vezető 10%-ba tartozó folyóiratban megjelent) és Q1-es (a szakterületen az aktuális időszakban idézettség tekintetében a vezető 25%-ba tartozó folyóiratban megjelent) szakcikkek összehasonlítása célszerű ezen a szinten, hiszen a sokféle szösszenet, amit összehordunk az életünk során, nem egyenértékű. Mindez a magyar nyelven közreadott publikációkat leértékeli, de a nemzetközi idézettsége azoknak nem jelentős, és a tudomány, ugye, nemzetközi és véletlenül sem nemzeti. (Patrióta ne legyen természettudós?) Teljesen fölösleges szerintem, hogy az MTMT adatbázisa gyűjti a konferencia-összefoglalókat és ismeretterjesztő írásokat is. Jelen írás sem tudományos igényű, csak elemző jellegű, és egyetlen pontjáról sem állítom, hogy nem lehet vele vitatkozni. Pár érvet fel is sorolok majd később.

A nemzetközi szinten jegyzett és feldolgozásra kerülő cikkeink nyilvántartásának van értelme. Az MTMT-ben feltüntetett teljesítményekből lejönnek az ismeretterjesztő cikkek, konferenciaanyagok és a magyar nyelvűek (kivéve a szerzői könyvek; igen, a jegyzetek is). Mindezek társszerzőkkel való megosztása célszerű, vagyis egy cikk nem egyenértékű 12 cikkel, ha 12 szerzője van. Két kitüntetett hely van, az első szerzői és a levelező szerzői (Ez nem lehet többes, mint ahogyan ma sokan ravaszul teszik. Szerintem ilyen esetben törölni kell a levelező helyet, mert funkcióját vesztette). Ilyenkor a súly szerint a kiemelt helyek arányának számontartása célszerű. Ezen az úton készült a 10. ábra. Ha az említett adatok átlag körüli szórását nézzük, akkor lefelé és felfelé is a kitüntetett helyű szerzőségben 40%-os szórást látunk. A 40% alatti pozíció akadémikusok esetében szóbeszédre adhat okot, hiszen a cikkeinek többségében előkelő utazó szerepkört töltenek be, vagyis nem a minőség forrása vagy az első szerző karitatív tevékenysége eltúlzott.

10.ábra: Az MTA Agrártudományi Osztálya akadémikusainak első/levelező-szerzős publikációs aránya (szemből bal oldalon) és átlagos társszerzőszáma (jobb oldalon) (adatforrás) [megjegyzések idézettségnél sötétkék kiváló/jó, világoskék átlagos, halványszürke elégséges, közepes szürke elégtelen; társszerzői számnál bordó alacsony, lila átlagos, halványszürke sok, közepes szürke túlzottnak tűnő; narancssárga vonal az átlagot képviseli; áthúzott kör befejezett pályafutás; bold betűtípussal a mindkét paraméterben kiemelkedők neve van kiemelve, a piros betűkkel kiemeltek a szakterületi akadémikusok átlaga alatt teljesítenek]

Cserebere

A kutatói teljesítményben kiemelkedő értékkel a kiemelt tudományos folyóiratokban publikált tudományos cikkek (D1, Q1) jönnek csak számításba. Az ezekre kapott idézettség általában a legmagasabb. Az MTA Agrártudományi Osztályán a 2024/2025-ös akadémikusi választás is világosan mutatja, hogy nem az elfogulatlan és körültekintően használt tudományos statisztika alapján történik a kiválasztás, s az eddigi adatfeldolgozások is azt mutatják, hogy nincs kellően körülírva teljesítményben az akadémikusi színvonal (túl sok az értékét romboló kivétel), így magyar akadémikus bárki lehet, akit az osztály akadémikusai – különféle egyezségek után – megválasztanak. Zét Ipszilonért. Ilyen magas tiszteletdíj mellett azonban ez a megoldás abszurd és igazságtalan ügyintézés a többi MTA doktor felé.

Valóban, zárt elitklubokra jellemzőnek kell lenni az akadémikusságnak? Úgy tűnik, igen, mert a kiválasztásról – megkötés nélkül – uram bátyámék döntenek. Az idős akadémikusok utolsó öt évben publikált D1-es és Q1-es cikkeinek száma többnyire alacsony, talán ezért ajánlanak ők is ebben a tekintetben hozzájuk hasonló gyöngén teljesítő kollégákat levelező akadémikusnak (11. ábra). Ez teljesen elfogadhatatlan az akadémikusok új nemzedékénél, ha a státuszt komolyan akarjuk vetetni. Azt sem szeretném elhallgatni, hogy ha a nők egyenrangúak a férfiakkal, akkor a címhez vezető teljesítményük sem lehet nagyságrenddel alacsonyabb azokénál. De nemtől függetlenül feltűnő az erdészeti ágazat gyönge statisztikája, ahol a publikációs szerkezet is elavulnak tűnik. A minőségi publikációban (D1, Q1) az agrártudományok sem állnak jól.

11.ábra: Az MTA Agrártudományi Osztálya néhány akadémikusának és 2025-ös jelöltjeinek Q1-es cikkeikre érkező idézettsége (szemből bal oldalon) és az utolsó öt évben publikált Q1-es cikkeik száma (jobb oldalon) (adatforrás) [megjegyzések: * 2025-ös jelöltek, kurzív megválasztottak; idézettségnél sötétzöld kiváló/jó, világoszöld átlagos, halványszürke elégséges, közepes szürke elégtelen; utolsó öt év Q1-es cikkszámánál számnál barna magas, bézs átlagos, halványszürke elégséges, közepes szürke elégtelen; narancssárga vonal az átlagot képviseli; bold betűtípussal a mindkét paraméterben kiemelkedők neve van kiemelve, a piros betűkkel kiemeltek a szakterületi akadémikusok átlaga alatt teljesítenek]

Van-e lobbi az osztályokon belül? Nem is vitás, hogy van. Az Agrártudományok Osztályán belül például már a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem (MATE) a vezető lobbierő (átvette az MTA hajdani kutatóhálózatának helyét, amely nemesítés és növényi géntechnológia felé építette magát), és az új választásokon a saját további egyetemi többségét építi. Az egyetemi lobbi vezetői kötnek egyezséget más frakciókkal a jelöltekről, így azok egyéni teljesítménye sokszor háttérbe szorul (12. ábra). Egyéb munkahelyekről bekerülni az agrárosok közé szinte lehetetlen – hallom. Nem látok akadémikust az osztályon a Debreceni Egyetemről, amit kifejezetten furcsállok. Nem életszerű.

12.ábra: Az MTA Agrártudományi Osztálya akadémikusainak és 2025-ös nyertes jelöltjeinek frakciótérképe

(folytatása következik)

Előzmény: A tudománypolitika árnyéka – N^o1, N^o2, N^o3, N^o4 (Átlátszó)

Olvasónapló: Szabó Csaba: Elpazarolt orvostudomány – N^o2a, No2b, N^o2c, N^o2d, N^o2e, N^o2f (Greenfo)