(Tudománykövető N^o82)

December 11, Budapesten egy fok, futó reggeli eső, egyenletesen szürke égbolt. 9:15-től ADF flashmob a Vigadó tér 2-nél (14. melléklet). A Facebook szerint 150-et alig meghaladó érdeklődő, és 15-en jelzik, hogy ott lesznek. Tökéletes az érdektelenség. Az MTA elnöksége előzetesen rendben találta mind Hankó Balázs vételi ajánlatát, ami a kutatóhálózat ingatlanjaira és ingóságaira vonatkozik (három szakértői becslés nincs, ami a jogszerű eladáshoz azért nélkülözhetetlen lenne, viszont ki lehetne nálunk az a három befektető, aki árajánlatot tudna tenni), mind a törvénytervezetét. A főigazgatók a második változattal elégedettek. Előre lefutott szerintem a mai MTA rendkívüli 198-ik zárt közgyűlése, ami majd sorfordító határozatot hoz. A magyar tudomány fellegvárának lényege elkel, várják majd az államtól és magántőkésektől érkező megrendeléseket, ami eddig is abszurd várakozásnak bizonyult. Nincs az országban ilyen innovációra kiélezett tőkésosztály. A tudományból a hazai mezőgazdaságot ismerem részleteiben. Ott a nemesítőknek van esélye a túlélésre, senki másnak. A mezőgazdasági géntechnológia kínálhatja még magát, de jelen állás szerint a kormányzat és a gyakorlat elutasító. A többi intézetet olyasmivel lehet megbízni, amit egy rutinmérésekre szakosodott Nébih-labor is teljesíthet. Az ipari (maradéka a Bay Zoltán intézetben) és mezőgazdasági tárca (a NAIK gyorsan oszló füstté vált) alá tartozó kutatóintézetek leépítése után lehet tovább karcsúsodni. Az ökológusok helyében sem lennék nagyon optimista, hiszen ott még olyan állami szervezet (értsd környezetvédelmi tárca) sincs, ami nekik feladatot adna, és magántőke honnan jönne ide? A terület politikai pártjai is összeroppantak. A társadalomtudományok vezetőit sem értem. Vajon miben reménykednek, hacsak a hatalom aranyszájú lantosainak szerepét nem gondolják már kívánatosnak, viszont ezekre vannak létrehozott intézetek. Gulyás Balázs szerint a hazai tudomány átáll alapkutatásokról az alkalmazott tudomány (sohasem foglalkozott ez a hálózat fejlesztéssel, így talán vezetői nem is tudják, hogy az egy másik pálya) művelésére, és a kormány által foglalkoztatott termelőerővé válik. A jelenkori újítómozgalom élére áll; hihetetlen szabadalmak sokasága önti el a hivatalt.

87%

Év végéig még

13 776 646 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

Évszázadok múlva csodálják majd az alapkutatás tökéletesnek tűnő torzóját (címkép). Negyven éve, 1984-ben a Sussex Egyetemen (Brighton) voltam éppen, amikor az Egyesült Királyságban az Iron Lady (Margaret Thatcher) ezt az átalakítást meghúzta. Science és a Nature tudományos folyóiratok szintjén publikáló kutatócsoportok hullottak akkor ott szét; köztük az is, aminek vendége voltam. Átvilágították azt is, és mivel a közeljövőben terméket nem ígérhetett, bezárták. Goodbye Seven Sisters.

14.melléklet: ADF – Az MTA nem eladó!   Az Akadémiai Dolgozók Fóruma személyesen is átadja nyílt levelét a Magyar Tudományos Akadémia rendkívüli közgyűlésére érkező kutatóknak, hogy szavazzanak nemmel a kutatóhálózati vagyon eladására. 2024. december 11-én 9:15-kor Budapesten a közgyűlés helyszíne, a Vigadó bejáratánál várjuk mindazokat, akik fontosnak tartják a tudomány autonómiájának védelmét és megőrzését. A közgyűlésen számos hazai kutatóintézetben vagy egyetemen dolgozó tudós jelenik meg, ők szavaznak ebben a sorsdöntő ügyben. A kutatóhálózati, egyetemi dolgozókat arra kérjük, hogy jelenlétükkel támogassák kollégáikat és a közgyűlés minden tagját a helyes döntésben. A Magyar Tudományos Akadémia rendkívüli közgyűlése arról szavaz, hogy eladja-e az MTA tulajdonában, az MTA-tól elszakított kutatóhálózat használatában lévő ingó és ingatlan vagyonelemek legnagyobb részét a magyar államnak, amely azokat egy törvénnyel magántulajdonba juttatná. Az Akadémiai Dolgozók Fóruma december 8-án nyílt levélben fordult az MTA Közgyűléséhez, hogy utasítsa el a kormány vételi ajánlatát. Nincs semmilyen törvényi garancia arra, hogy az akadémiai vagyon további felhasználása a magyar tudomány érdekeit fogja szolgálni. A Magyar Tudományos Akadémia vagyona nemzeti érték, közös kincs, amit a magyar nemzet évszázadok alatt halmozott fel. Ennek semmi helye nincs magánjogi szervezetben. Az MTA vagyonának privatizálása mindenképpen a magyar tudományos élet autonómiájának további szűküléséhez vezetne. Álljunk ki együtt a független, autonóm magyar tudományért!

17.kép: Gulyás Balázs 2024 novemberében az Inforádió stúdiójában (forrás)

November 12-én az Inforádióban Gulyás Balázs meglehetősen alacsony-röptű szöveggel vezette be a MTA állami felvásárlásának ügyét. Kaptunk tőle egy eléggé összecsapott MTA-történetet, amiről azt állítja, hogy a hálózat csak úgy elszakadt az MTA-tól. Korántsem! Palkovics László szakíttatta ki kormányerővel az MTA irányítása alól, majd alkotmánysértő módon üzemeltette ingyenesen eddig az MTA ingatlanjaiban. Ekkora történelemhamisítás egy nem hazánkban élő, papos modorossággal beszélő, csikorgó mosolyú orvosnak sem bocsánatos. Nagyon kínos a fogalmazvány a gyakorlott nyelviségével (pl. zászlóshajó, innovációs ökoszisztéma stb.). Sokkal eredetibb és őszintébb hangot várnék el attól, aki a magyar kutatási hálózat megújítására képesnek képzeli magát. Nem árulok el, azt hiszem, titkot akkor, amikor azt mondom, hogy ezeknél a soroknál a társadalomtudományi területen dolgozók – fájdalmas arccal – talán ki is kapcsolták ezt a szövegáradatot. S ha továbblépünk a múlthamisításról, számomra elfogadhatatlan az is, hogy Gulyás úr semmi konkrét dolgot nem tud a jövőről, csak fennhangon reménykedik. Lelkendezik, na nem a kormány ellen, hanem a kormány mellett, ezzel a kutatóhálózat helyét pontosan kijelölve. Nem független, hanem a Fidesz-KDNP-hez lojális kutatóhálózati vezetést és álmokat ígér Csodaországnak, amelynek első stábját a kormányzat jelöli, ki, majd az irányító testület önmegújítóvá válik, vagyis kívülről nem lehet oda jogszerűen behatolni. Mai hír, hogy Freund Tamás (Orbán Viktor levelezőtársa), mint az MTA elnöke Hankó Balázs mellett plusz jogokat kap az első irányító testület tagjainak kijelölésében, de úgy gondolom, ez sem teszi a kijelölést számomra korrektté, és az MTA nimbuszának további épülését sem segíti. Az elnökként elkötelezett Freund Tamás kétségtelenül ezzel az elnökségi döntésével vonul be az MTA már pislákoló történetébe, és Vizi E. Szilveszter sertepertélése sem segít ezen.

15.melléklet. Exterde Tibor – Miért kell önálló törvény a kutatóknak? Inforádió Aréna (2024. november 12.)   Gulyás Balázs (HUN-REN; 17. kép): A magyar kutatási hálózat, amely valójában 1949-ben, a Magyar Tudományos Akadémia újjászervezésekor alakult (sic!), mint hálózat az Akadémia keretein belül 2019-ben az akadémiától elszakadt (sic!) egy kormányhatározat útján, és azóta ez úgy működött, hogy a magyar parlamentnek voltunk felelősek, mint önálló költségvetési szerv… […] …ez egy lényeges kérdés lett a jövőnkre nézve, hogy valójában nekünk mi a szerepünk a magyar kutatási fejlesztési ökoszisztémában? […] …jelen pillanatban 21 jogi személyként működik a Magyar Kutatási Hálózat, tehát egy ilyen halmaza vagyunk, egymástól függetlenül működő, önálló jogi személyeknek, amelyeknek feladata a kutatás elvégzése… […] Akikkel eddig konzultáltunk, főigazgatók, igazgatók, munkatársak, hogy mi a magyar kutatási innovációs ökoszisztéma zászlóshajójaként (sic!) tudjunk működni a jövőben, és ehhez meggyőződésünk szerint önálló jogállásra van szükség… […] Ezt tisztázni szeretnénk, és egyértelművé tenni a törvényben, hogy a kutatók feladata a kutatás és minden, ami a kutatás támogatja azokat a rendszereket egységesíteni kell, összpontosítani kell egy kézben tartani, amit lehet… […] Na most, pontosan itt van annak a jogosultsága, hogy a Magyar Kutatási Hálózat, a HUN-REN jogi személyként lépjen fel a kormánnyal nem szemben, hanem a kormány mellett (sic!) mint partner, ugyanis az elvárása a kormánynak az, hogyha jogi személyként ütőképes tárgyalóképes szervezetet hozunk létre, akkor a kormány mivelünk (sic!) egy teljesítmény alapon történő hosszú távú finanszírozási rendszerben gondolkodik, és megköti velünk azokat a típusú finanszírozási szerződéseket, amelyek hasonlóan a nagy nyugati modellekhez, említettem a franciákat, a németeket de említhetem ugyanígy a japánokat, koreaiakat… […] Van egy teljesen egyértelműen alaptámogatás, amit ugyanúgy megkapnak a kutatóink, mint ahogy most megkapják bázis alapon. Ugyanakkor, ha valaki jobban teljesít [?], teljesítményének megfelelően sokkal jobb fizetést kap, vagy sokkal több kutatási támogatást kap…. A teljesítmény növelésével nő a kutatásra szánt összeg, illetve az egyéni bérezés is. Emellett nyilvánvalóan minden finanszírozásnak vannak elvárásai azzal kapcsolatban, hogy miket szeretnének kapni azért a pénzért, amivel támogatja a kutatásokat… […] …az adófizetők által elvárható elvárások, hogy a pénzünkért jobb szolgáltatásokat kapjunk, biztonságosabb környezeti feltételeket. Mondjuk egészségesebb élelmiszert […] Van egy arány (sic!) az úgynevezett misszió-vezérelt (sic!) kutatások, tehát bizonyos értelemben célrendszerben történő kutatások és az úgynevezett tiszta alapkutatás… […] francia esetben egyharmad kíváncsiság vezérelte, és kétharmad misszió vezérelte kutatás […] Az arány Amerikában 20:80, Szingapúrban 15:85. Nálunk az arányról még nem is gondolkodtunk (sic!), hiszen ez a következő hónapok kérdése, hogy a kormányzattal a hálózatunk milyen módon egyezik meg? […] …a magyar adófizetők pénzéből, a magyar adófizetők értékrendszerét kell kiszolgálnia elsősorban. Természetesen a kutatás, ahogy az angolok mondják, egy global village, tehát amit itt felfedezünk, az a világban mindenütt hasznot fog hajtani, mindenütt beépül a tankönyvekbe… […] A kormánytól megtudtuk (sic!), hogy az akadémiával nagyon jelentős tárgyalásokat folytat jelenleg a kormány annak érdekében, hogy ezt az akadémiai épületvagyont megvegye nagyon jelentős összegért az akadémiától. Mi ebben a tárgyalási sorozatban jelenleg nem veszünk részt (sic!)… […] A magyar állam tulajdonába kerülő épület vagyont a magyar állam átadja a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózatnak annak érdekében, hogy a jövőben a mi kutatóink a saját épületeiben a saját ingatlanjainkat tudják elvégezni a kutatásaikat […] Magyarország is elkötelezte magát amellett, hogy nemzeti jövedelmének legalább 3%-át kutatásra, innovációra fordítja a jövőben a jelenlegi közel 1,5% helyett… […] …a kormány közvetlenül 18 milliárd forinttal növeli meg következő évben az a költségvetésből jövő támogatását. Ez azt jelenti, hogy április egy 50% meg tudjuk emelni a saját költségvetési hozzájárulásunkat.

18.kép: Az ADF akciója a Vigadónál a küldöttgyűlés tagjainak fogadására (Fotó: Tövissi Bence/Index)

Gulyás Balázs azt állítja tehát (kételkedem, ha szabad), hogy a kormány kezdeményezte a kivásárlást, és ezzel kapcsolatban az MTA elnökségével tárgyal. A MTA elnöksége november 26-án nagy többséggel az ingatlanvagyon eladására voksolt. A HUN-REN ebből a tárgyalásból kimaradt – állította Gulyás. Ettől eltérően azonban Gulyás úr minden megszólalásával a kivásárlás mellett lobbizott (a kutatói béremelés ezeknek a kormányzati akcióknak a tétje), és végül – a küldöttgyűlés előtt két nappal – a HUN-REN főigazgatóinak gondolom spontán megszülető, kézzel aláírt lobbilevele (16. melléklet) is megérkezett a közgyűlés részvevői számára. Ez szerintem döntő momentum lehetett. Az ADF által képviselt hálózati dolgozók és a főigazgatók véleményei közötti helyzet tehát frontálisan ütközött (18. kép). Miként egyeztetne Freund Tamás az ADF-fel, ha a kutatóhálózat nem hozzá tartozik? Gulyás úr miként gondolta, hogy mint a HUN-REN vezetője ebből kimaradhat? Az ADF külön útja ebből következik.

16.melléklet: A HUN-REN főigazgatók MTA 198. közgyűlésének írt levele (2024. december 9.)   „Ez év kezdetén elindult a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat megújulása. A nemzetközi szakértők bevonásával lezajlott tudományos és szervezeti átvilágítást követően a HUN-REN irányító testülete megfogalmazta a kormányzat számára azokat az alapvetéseket, amelyek szükségesek a kutatóhálózat megerősítéséhez és teljesítményének fokozásához. Az országgyűlés elé benyújtott törvénytervezetet a HUN-REN kutatóközpontok és önálló kutatóintézetek vezetőiként egyöntetűen támogatjuk, mivel a Kulturális és Innovációs Minisztérium átvezetett a tervezeten minden általunk javasolt módosítást, amelyeket november 14-i Közös Nyilatkozatunkban rögzítettünk. A HUN-REN sikeres megújulásához alapvető fontosságúnak tartjuk, hogy a kutatóhálózat intézményei a HUN-REN zömében saját tulajdonában álló ingatlanokban végezhessék tovább tevékenységüket, valamint ezzel együtt megindulhasson ezen ingatlanok és az azokban helyet kapó kutatási infrastruktúrák érdemi fejlesztése. Az ingatlanvagyon HUN-REN részére történő tulajdonba adása az általunk felvázolt megújuló HUN-REN alappillére, ami nélkül nem képzelhető el egy (sic!) sikeres kutatóhálózat, ahogy az ingatlanok jelenlegi helyzetéből fakadó kihívásokra az elmúlt évek mindennapjai rámutattak. Úgy a törvénytervezet, mint az ingatlanok tulajdonjogának rendezése egy olyan megújulási program részei, amelyet a kutatóhely-vezetők egyöntetűen támogatnak és amely a magyar tudomány fellendülését (sic!) szolgálja. Kiemelt fontosságúnak érezzük ezek tükrében a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) december 11-i Közgyűlésére az MTA elnöke részéről beterjesztett javaslatot, aminek értelmében a HUN-REN kutatóintézetei által használt ingatlanok adásvétel útján az állam, majd ezt követően a Kormány kinyilvánított szándéka szerint – teljeskörűen és ingyenesen [?] – a HUN-REN tulajdonába kerülnek. A HUN-REN kutatóközpontjainak és önálló kutatóintézeteinek vezetőiként a HUN-REN sikeres megerősödése érdekében kérjük a Magyar Tudományos Akadémia Közgyűlésének tisztelt tagjait, hogy szavazatukkal támogassák az MTA elnökének [!] beterjesztett javaslatát, hozzájárulva ezzel a magyar kutatás-fejlesztés megerősítéséhez, dimenzióváltásához.”   Aláírók: Agrártudományi Kutatóközpont – Kontschán Jenő; Állatorvostudományi Kutatóintézet – Magyar Tibor; Atommagkutató Intézet – Dombrádi Zsolt; Balatoni Limnológiai Kutatóintézet – Vasas Gábor; Bölcsészettudományi Kutatóközpont – Balogh Balázs; Csillagászati és Földtudományi Kutatóközpont – Kiss L. László; Földfizikai és Űrtudományi Kutatóintézet – Kovács István János; Kísérleti Orvostudományi Kutatóintézet – Sperlágh Beáta képviseletében Nusser Zoltán; Közgazdaság- és Regionális Tudományi Kutatóközpont – Fertő Imre; Nyelvtudományi Kutatóközpont – Prószéky Gábor; Ökológiai Kutatóközpont – Garamszegi László; Rényi Alfréd Matematikai Kutatóintézet – Stipsicz András; Számítástechnikai és Automatizálási Kutatóintézet – Monostori László képviseletében Bokor József; Szegedi Biológiai Kutatóközpont – Nagy Ferenc; Társadalomtudományi Kutatóközpont – Boda Zsolt; Természettudományi Kutatóközpont – Buday László; Wigner Fizikai Kutatóközpont – Lévai Péter képviseletében Ván Péter; Támogatott Kutatócsoportok – Nyikos Attila.

19.kép: Pálinkás József 2024-ben (Fotó: Koszticsák Szilárd/MTI)

A pályám úgy hozta, hogy a mezőgazdasági tárca (Fazekas Sándor és Ángyán József) alá tartozó NAIK (Nemzeti Agrárkutatási és Innovációs Központ) létrejöttének egyik vezető szereplője voltam. Részt vettem valamennyi előzetes intézeti átvilágításon. Az igazgatók és a minisztériumi vezetők (főként Feldman Zsolt államtitkár-helyettes és Szépe Ferenc főosztályvezető) kutatási szempontból elképesztően dilettáns egyeztetésein. Az első két főigazgatót (Burgyán József és Jenes Barnabás) simán lenyomta a minisztériumi akarat, amely pontosan azt a szöveget skandálta, mint most Gulyás úr (adófizetők kiszolgálása, éljünk meg a piacon stb.). Aztán megérkezett politikai ejtőernyősként Gyuricza Csaba, aki Nagy István miniszterrel a NAIK kutatóhálózatot villámgyorsan felszámolta és a MATE-nak (Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem) adta át. Én azt gondolom, hogy a HUN-REN sorsa is hasonló lehet, és repeszei hamarosan különböző egyetemek állományában szívódhatnak fel. Az ingatlanállomány értéke ekkor az államhoz kerülhet újra vissza, hiszen a vagyonátadás nagyon is képletes nekem. Szóval a szkepszis erősen kísérthet bennünket ebben az ügyben. Szellemi értelemben ismét távolodtunk Európától, és ehhez most szerintem az értelmiségi teljes elbizonytalanodása vezetett el, amit az erről döntő MTA közgyűlés szavazati aránya jól leképez. Tény, hogy az MTA történetének új fejezete következik ezután. Megjelenik a rendezvényszervező és üdültetéscentrikus (jelenleg is az MTA köztestületi érintkezésének súlypontos része az üdülési javaslataik) teaházi korszaka.

Ötödik villáminterjú a kutatóhálózatról Pálinkás Józseffel (2024. december 11.)   Darvas Béla: Mi érdemi történt az MTA 198. közgyűlésén? Pálinkás József (19. kép): A közgyűlés hosszú vita, sok hozzászólás után 182 igen (53,5 %), 141 nem (41,5 %) (17 résztvevő nem vagy érvénytelenül szavazott) megszavazta az elnökség javaslatát, hogy az MTA adja el kutatóhálózat által használt ingatlanokat az államnak, a vételi ajánlatban (szándéknyilatkozatban) szereplő 80 milliárd forintos áron. A közgyűlés 181 igen (53,5 %), 133 nem (39,3 %) (24 résztvevő nem vagy érvénytelenül szavazott, ketten pedig már elmentek) megszavazta azt a határozati javaslatot is, hogy a HUN-REN Magyar Kutatási Hálózat törvényjavaslat ütemezését az Országgyűlés változtassa meg, és a parlamenti vita előtt bocsássa társadalmi vitára. Az szavazás eredménye azt tükrözte, amit mindannyian személyesen is éreztünk, hogy nem tudunk igazán jó szívvel sem nemet, sem igent mondani, mert kényszer (zsarolás) alatt voltunk. Nem akartuk, hogy tovább tartson a kutatóhálózat kiéheztetése és bizonytalanságban tartása, de nem tudtuk, hogy mi lesz a jövő, mert a HUN-REN törvényjavaslat semmilyen biztosítékot nem jelent. Az nagyon beszédes, hogy a törvény tárgyalásának átütemezésére és hatálybalépésének elhalasztására vonatkozó határozatot mintegy ötven olyan tagtársunk is megszavazta, aki az intézeti ingatlanok eladására vélhetően igennel szavazott. Nem elsősorban azzal volt és van baja sokaknak, hogy az ingatlanok a kutatást végző intézmények vagy fenntartójuk tulajdonába kerüljenek, hanem a benyújtott törvényjavaslattal, és nem igazán hisznek a kormány és a törvény körül bábáskodók rózsaszín ígéreteiben. A közgyűlés kutatóhálózatban dolgozó tagjai úgy érezték, hogy ez a döntés nekik most élet-halál kérdése. Úgy érezték, hogy ha most ez nem valósul meg, akkor még néhány év bizonytalanság következik. A tulajdonosi, használói viszonyok valóban abszurd módon kaotikusak. Ha eltörik egy cső, akkor most elkezdődik a huzavona, hogy ezt ki javíttassa meg, a tulajdonos, a használó vagy az őket fenntartó szervezet. Tehát áldatlan állapot volt, amibe Palkovicsék taszították a volt MTA-kutatóhálózatot, ahol közel ötezer ember dolgozott. Az eladással kapcsolatosan komoly szakmai és jogi kérdések továbbra is tisztázatlanok. Eladásról csak úgy lehetett volna felelősen és jogszerűen nyilatkozni, hogyha már lett volna szerződéstervezet. Volt, aki elmondta, hogy formális jogi értelemben nincs miről beszélni, nem láttunk szerződéstervezetet. Azt is felvetették, hogy jogszerű ajánlatról nem lehet beszélni, mert nem kértek a szabályok szerinti három ajánlatot. Erre persze jogos válasz, hogy kitől egyáltalán, hiszen ez nem piaci értékesítés. Az állam ajánlata létezik csak, az is olyan megkötésekkel, hogy 75 milliárd forintért az MTA államkötvényt vásárol az Államkincstártól. Szerintem a törvényről nem lesz érdemi társadalmi egyeztetés. A kormány ragaszkodik mindenben a központi szerepéhez. A kutatóhálózati tulajdonjog megszerzése után, még kevésbé fog engedni. A jövő eldönti, hogy a közgyűlés jó döntést hozott-e. DB: Miért a Vigadóban rendezték a közgyűlést és nem az MTA székházában? PJ: A székházba felújítás [20. kép] miatt most elég nehéz bemenni. Föl van állványozva. Más akadémia rendezvényeket is tartottunk már a Vigadóban. DB: Jelen volt a közgyűlésen az állam és a kutatóhálózat képviseletében valaki? PJ: Nem volt jelen sem Hankó Balázs, sem Gulyás Balázs, de ez olyan munkaközgyűlés volt, ahol csak a szavazati jogú tagok és a lebonyolítást segítő munkatársak vettek, vehettek részt. Nem volt jelen a sajtó sem. Ez egyébként szokásos eljárás, a rendes közgyűléseknek van egy nyilvános része, ahol vendégek és a sajtó is részt vehet. DB: Az MTA elnöksége és főigazgatók sem érveltek előzetesen a kutatóhálózati ingatlanvagyon eladása ellen. Volt-e olyan a helyszínen, aki ezt megtette? PJ: Voltak éles hozzászólások. Főként az eladást ellenzők között. 340 (a második szavazásnál 338) szavazati jogú közgyűlési tag volt a teremben. A szavazás eredményét látva azt mondhatom, hogy 141 közgyűlési tag (fontos megjegyezni, hogy az MTA tagjai és a kutatók által választott közgyűlési képviselők egyaránt jelen voltak) szinte a teremben történtektől függetlenül ellenezte az ingatlanvagyon eladását, és volt 182 ember, aki pedig valamilyen szempont szerint inkább igennel szavazott. 17-en érvénytelen szavazatot adtak le. Mindent nagyon kis többséggel döntött el a közgyűlés, ami visszatükrözte azt az érzést, ami mindegyikükben ott volt, hogy nincs előttünk jó választási opció. DB: Mi lesz szerinted ezt követően az MTA-tól elszakított kutatóhálózat sorsa? PJ: Nehéz megmondani. Van olyan félelmem is, hogy a Bay Zoltán alkalmazott kutatási hálózat sorsára jut. Ma Magyarországon, de azt látom, hogy a világ más részein is van egy – szerintem hamis és illuzórikus – várakozás, hogy az innováció fog megoldani mindent. Az innováció persze fontos eleme a fejlődésnek, de azt a leegyszerűsített folyamatot elvárni, hogy egy szűk kutatói csapat ma feltalál valamit, majd holnap terméket csinál belőle, holnapután meg kimegy a piacra, és a bejövő kockázati tőkével céget alapít, teljesen irreális. Mindig fogom a fejem, amikor ezt hallom. Sajnos a kutatók és fejlesztők között is vannak, akik ezt az illúziót eladják a politikai döntéshozóknak, akik számára ez jól hangzik. Meglehetősen kevés tudással rendelkező újságírók pedig még azt is hajlandók leírni, hogy a magyar gazdaság azért teljesít gyengén, mert a kutatóhálózattól nem érkezik elég szabadalom. A kutatóintézetek tudnak autonóm módon működni akkor is, ha nem az Akadémiánál működnek, csak olyan szervezet és vezetés kell, aki hozzáértően és felelősen működteti őket, aki érti a kutatóintézetek működésének logikáját. Aki tőlük azt várja, hogy terméket is fognak fejleszteni és menedzselni, az nem racionális gondolkodású, hanem rózsaszínű álmot árul a politikusoknak. Azt meg kell meghatározni, hogy mennyi pénzt költünk kutatásra, és valójában azt is, hogy ebben hány alkalmas ember vegyen részt, akik pályázataikkal versenyeznek. De azt célul kitűzni, hogy holnapra fedezze föl valaki mondjuk a tranzisztort… hát az, elég nagy butaság. Azt ugyanis, hogy mit fedezzen fel valaki, nem lehet megmondani, mert a felfedezés attól felfedezés, hogy nem tudjuk előre. Ez minden kutatással foglalkozónak nyilvánvaló. Aki mást mond a politikusoknak, az lódít. Különbséget kell tenni ugyanis a tudományos kutatás és a fejlesztés (mondhatnánk akár tudományos alapú fejlesztést is) között, még akkor is, ha természetesen van kapcsolat közöttük. Ez a kapcsolat azonban rendkívül ritkán direkt. A tudományos kutatás és a termékfejlesztés két különböző szakma. Ezek között is van persze átjárás. Kutatóból lehet fejlesztő, fordítva ritkább. Nem hiszek abban, hogy egy tudományos kutatással foglalkozó kutatóhálózatot hipp-hopp át lehet (abban sem, hogy kellene) állítani közvetlen ipari fejlesztésekre. Az óvónők (elnézést tőlük) besorozásával aligha lesz ütőképes hadsereg. Az 1990-es évek elején létrehozták a Bay Zoltán alkalmazott kutatási hálózatot. Szomorúan néztem vergődésüket több szempontból is. Ha nincs gazdasági kereslet, az alkalmazott kutatás nagy bajban van. Legalább akkorában, mint a gazdaság, ha tud gyártani, de nem tud eladni. DB: Mi lesz a Magyar Tudományos Akadémia tovább küldetése a székházával és üdülőivel? PJ: Ezt az üdülő kérdést sokszor előhozzák. Üdülői egyébként szinte csak azért voltak (maradtak) az Akadémiának, mert volt egy kutatóhálózata, következésképpen vállalati üdülői is, ahogyan a vállalatoknak, intézményeknek ma is vannak. Én azt gondolom, hogy ha a Royal Society tudott működni 370 éven át, mint tudóstestület, akkor a Magyar Tudományos Akadémia is működhet még további kétszáz évig, mint tudóstestület, akkor is, ha nem lesz kutatóhálózata. Működni fog, mint klasszikus tudományos akadémia. Dolgoznunk kell saját értékeink és szabályaink szerint, hogy ha ismét olyan állapot lesz Magyarországon, hogy a közéletnek, a gazdaságnak, a kormányzatnak szüksége lesz arra, hogy az ország legokosabb emberei véleményét kikérje, akkor legyen még működő Magyar Tudományos Akadémia.

20.kép: Az MTA székházának felújítása (2024. március; forrás)

December 11-én 14-kor kaptam Messenger-hírt, majd olvastam, hogy az MTA 198. közgyűlése négyórás vita után megszavazta a kutatóhálózati ingatlan és ingó vagyon eladását, és ezzel szerintem az MTA jövőbeli sorsa és funkciói megpecsételődtek. Szerintem az MTA jelentéktelen statisztájává vált így a hazai K+F+I-nek, amit a Gulyás Balázs vezette HUN-REN kormánybarát menedzserstábja vesz most át. Ne feledjem, a kutatóhálózatnak sohasem volt jelentős F+I múltja. Csodavárás azt hinni, hogy ez most varázsütésre bekövetkezik. Személy szerint az önálló és politikai függetlenségét vesztő kutatóhálózatnak sem jósolok hosszú életet. Egyszerre csak kiderül majd (sokak szerint ma is tudják) a minisztériumi köztisztviselőknek, hogy a HUN-REN kutatóhálózat legnagyobb részének a gyakorlathoz, a termékfejlesztéshez semmi köze. Fejlett ipar és mezőgazdaság sincs megfelelő méretű nemzeti kutatási piac (!) nélkül, ami a hajdani MTA kutatóhálózatban összegyűlt tudást hasznosítani tudná (ennek nagy része pedig nem is közvetlenül hasznosítható!), így gazdag és avatott megrendelőként jelentkezne. Álmokat persze lehet kergetni. A NAIK-ot keresték meg megrendelőként a méhészek azzal, hogy a méhviaszból ki kellene tisztítani tucatnyi növényvédőszer-maradékot, amire a kémikusok csak ingatták a fejüket. Álmodni szabad, de a tudásunk még véges, és ahogy a köznyelv mondja, a csodákra egy kicsit még várni kell. Véleményem szerint egész tudományterületek hullanak majd ki a kutatóhálózatból (társadalomtudományok közvetlen veszélyben, hiszen a kormányt hozsannázó alternatív matatóintézetek már megjelentek a területen), megszűnik hazánkban a tudományterületek teljes lefedettsége is, hiszen gyakorlathoz való kapcsolódásuk nagyon közvetett természetű. Lesz persze olyan is, aki az egész akadémiai örökség összeroppanásból prosperálhat (pl. gyógyszerészeti és mérnöki tudományok, amelyek valóban termékcentrikusak) majd, mert számára források szabadulnak fel. A hazai kutatás egyébként kiszolgálja majd az összeszerelő üzemeket (ha ők egyáltalán erre rámozdulnak), amelyekről szól ma Magyarország. Talán az egyszervolt Mészáros Lőrinc gázszerelő is megjelenik a képernyőn, ahogy a tudósairól beszél. Az alapkutatásunk (legyen olcsó!) – ami abból polgáriként megmaradhat – pedig sodródik majd a József Attila által őrzött Dunán lefelé a Balkán felé (21. kép).

21.kép: A Vigadótól a Rákóczi konferenciahajón hajókázás a Professzorok Batthyány Köre utáni polgári tudománypolitikai szalonnal (csak regisztrációt követő meghívott részvevőkkel)

Megjegyzés. A sorozat szerzője szívesen teret ad Gulyás Balázsnak és Freund Tamásnak az Átlátszón lévő vendégblogjában írásbeli interjúban. Ehhez személyesen őt kell keresniük (sajtósaik jelentkezésével ez nem pótolható) és a feltett kérdésekre lehet tényekkel válaszolni.

Előzmények: Ki lehet a kockajátékos? – N^o1 Széchenyi álma; N^o2 Hankó az állami felvásárló; N^o3 Ungersk gulasch; N^o4 A csizma folytatása

Darvas Béla