(KFI N^o57)

Az új gazdaság építése rizikóval jár. Pontosak voltak-e a számítások, sikeres lesz-e a megvalósítás (címkép)? A második Orbán-kormány agrárpolitikája a Magosz-hoz került, és az állam kezelésében lévő nemzeti vagyont érintő korábbi történések megítélésében egy egészen más szemlélet jelent meg átmenetileg (Ángyán József államtitkársága idején), mint a hajdani Torgyán-féle kisgazdapárt esetében. Segítette ezt Budai Gyula (Fidesz) – egykori katonai ügyész – színre-lépése, aki miniszterelnöki megbízottként (korrupcióellenes kormánybiztosként) a privatizációs ügyeket vizsgálta át. Nemcsak a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság elkótyavetyélése, de például a magyar cukorrépa-termelés megszüntetése és a cukoripar kiárusítása is a Fidesz-KDNP politikusainak a látókörébe került. Így Font Sándor, az Országgyűlés Mezőgazdasági Bizottságának elnöke ez utóbbit 2011. október 12-én tárgyaltatta is a bizottság tagjai előtt. Csepi Lajostól azt tudtuk meg, hogy ő írta ugyan hivatalból alá a szerződéseket, de a döntéseket az ÁVÜ Igazgatótanácsa hozta. Amennyiben eddig úgy gondoltuk volna, hogy az ÁVÜ Igazgatótanácsa alapos és sokoldalú tájékozódás után hozta meg a döntéseit, akkor az egykori MSzMP-s, továbbá ügynöki múltat felmutató, majd Fidesz-tag, Martonyi János ex-miniszter – aki az ÁVÜ első igazgatótanácsának (1990-1992) társelnöke volt Mádl Ferenc mellett – beszámolójából megtudhattuk (3. melléklet), hogy ez korántsem volt így. Pártok képviselői ültek az ÁVÜ Igazgatótanácsában, vigyázva az MDF túlsúlyára. Az ÁVÜ által kezelt privatizáció központilag vezérelt volt, nem független. Aktív államtitkárok szavaztak (politika és gazdaság nem valami jól mutatnak együtt, és rá is lehet szokni), akiknek tagsága jogilag is aggályos lehetett. Ültek, és hallgattak az elfoglalt urak (társadalmi munkában országos ügyekről döntöttek), Martonyi János 2011-ben szinte már semmire sem emlékezett a cukoripari bulival kapcsolatban. Egy volt a sok ügy között, amelyet – ezek szerint unottan – végighallgatott. Azt mondta, hogy a döntést az illetékes tárca delegáltjára bízták. Az általunk szemlélt szerződés esetében Raskó György (MDF) volt szakértő, akinek Gergátz Elemér (FKgP) volt a minisztere. Az ÁVÜ második igazgatótanácsának elnöke (Pongrácz Tibor) pedig azzal lepett meg bennünket 2011-ben, hogy a rendszerváltáskor a veszteség leépítése és a külföldi tőke beterelése hazánkba volt a legfőbb cél (3. melléklet). Helyben is vagyunk.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

3.melléklet. Martonyi János és Pongrácz Tibor 2011-es emlékei az ÁVÜ Igazgatótanácsáról.   ‡Martonyi János (1990-1991 – elnökhelyettes): „…1991 nyaráig vettem részt az igazgatótanács munkájában, akkor aztán végül is kiváltam. Eleve egy furcsa helyzet volt, hogy a Külügyminisztériumban vagyok államtitkár, és közben meg még ezt a munkát is csinálom, ezt a munkát, ami egyébként persze relatív volt, mert olyan konkrétan nagyon nem tudtunk belemenni az egyes ügyekbe, nem is tudom, hogy milyen természetű megbízás volt ez; egyébként azt azért hozzáteszem, hogy akkor az Igazgatótanács tagjai semmiféle javadalmazásban nem részesültek, ezt tehát, ha úgy tetszik, valamiféle társadalmi tevékenységként fejtettük ki, vagy azt is lehet mondani, hogy a kormánytagok esetében tulajdonképpen összefüggött ez az egyébként betöltött munkakörükkel az adott minisztériumban […] Azt nem egészen értem, hogy hogyan képzeltük a piacgazdaságot, hogy képzeltük volna a piacgazdaság megteremtését a körülbelül 90 százalékos társadalmi tulajdon lebontása nélkül. Az egésznek az volt a lényege, hogy szabadság és tulajdon – ha még valaki emlékszik a Magyar Demokrata Fórum 1990-es választási kampányára. Magántulajdon nélkül nincs piacgazdaság, a magántulajdont pedig valamilyen módon meg kellett teremteni […] …kell-e 11 cukorgyár, ha nem kell, akkor hogyan lehet ezt úgy csinálni, hogy azért adott esetben a magyar mezőgazdasági termelők érdekei ne szenvedjenek sérelmet – ezek mind olyan dolgok, amelyeket tartalmilag alaposabban át kellett vagy lehetett volna gondolni […] …meg kell mondanom a legőszintébben, hogy semmire nem emlékszem. Semmire nem emlékszem. Nem tudom, hogy milyen szerződések jöttek létre. Biztos úgy volt, hogy ezeket is behozták az igazgatótanácshoz, mert hetente 8-10-12 napirendi pont volt, a speciális ágazati témákat általában rábíztuk arra, aki az ágazatot képviselte, mert ő értett hozzá.” ← Varga Géza (Jobbik): „…nagyon sajnálom, hogy a cukorprivatizációra vonatkozóan ezzel elhárítja magáról a felelősséget is, és gyakorlatilag még a kérdezés jogát is, hogy most ön arra nem emlékszik. Még egyszer hangsúlyozom: a magyar nép, a magyar emberek és különösen a gazdálkodók és a munkájukat elvesztett cukorgyári dolgozók nagyon jól emlékeznek erre az időszakra – önnel ellentétben. Úgyhogy gyakorlatilag kérdést nem is tudok feltenni mást, mint azt, hogy legalább a tanulságokat levonták-e, hogyan épül ez be a mai munkájába, a mai kormányprogramba a külföldiek gazdasági szerepvállalására vonatkozóan?   ‡Pongrácz Tibor (1992-1994 – elnök): „Olyan stratégiánk volt, mint általában a privatizációban. Itt akkor a kormányzatnak az volt az elve, hogy leépíteni a veszteségeset vagy ami nem versenyképes a világpiacon, aztán majd jön a nyugati tőke, és beépíti […] Én ezt a koncepciót akkor is elleneztem. Utólag, hogy látom, mi következett be belőle, még inkább elleneztem. Az én véleményem akkor is az volt, most is az, hogy nem lett volna szabad nekünk egyetlen veszteséges vállalatot sem leállítani, amelynek a munkaerejét nem tudtuk foglalkoztatni.” ← Kopátsy Sándor (1990-1991 az ÁVÜ tagja): „…privatizációt túl liberálisnak tartottam, és ideje volna tudomásul venni, hogy nekünk sokkal kevesebbet kellett volna leépítenünk és sokkal türelmesebben, méghozzá úgy – és hozzáteszem a talán még nagyobb hibát, amit a másik oldalon követtünk el –, hogy kimondtuk, hogy konyec. Akinek egy kicsi érzéke van a magyar mezőgazdasághoz, az tudja, hogy mi annak köszönhettük, ami volt, hogy egy olyan piacra dolgoztunk, ahol nem volt versenytársunk, mert a szocialista gazdaságot mi jobban csináltuk, mint bárki. Mert túl nagy üzemek, meg dotációs, meg minden mezőgazdaság volt, én ezt belülről is láttam, de azért az olyan piacra termelt, ahol el lehetett adni.”

5.kép: Gergátz Elemér az FM minisztere 1991-ben (Fotó: Walter Péter)

Hubertus Agráripari Rt./Zrt.

Az üggyel foglalkozó dokumentumfilm szerint Baumstark Mihály, utolsó vezérigazgató kulcsszerepet játszott az állami gazdaság privatizációjában. A Balaton-nagybereki Állami Gazdaság után a Hubertus Agráripari Rt-nél, majd a Csányi Pincészet Zrt-nél dolgozott. A Bonafarm Zrt. és az OTP Bank Nyrt. irányító bizottságaiban töltött be meghatározó szerepeket, és máig Csányi Sándor egyik leghűségesebb és megbecsült embere, akinek nyomait alig találjuk a neten. Csepi Lajos a Hubertus-ügyben az ÁVÜ részéről a magyar aláíró volt (7700 hektár földért 10 forint/hektár bérleti díjat kért 99+30 évre). A felkért vevő oldalán viszont a Német Szabad-demokrata Pártban (Freie Demokratische Partei, FDP) politizáló Ludwig Georg Braun, a B. Braun Melsungen AG. cég igazgatótanácsának elnöke említhető, aki esetenként Angela Merkel oldalán is feltűnt, de hozzánk szenvedélyes vadászként érkezett évről évre. A Braun-család közismerten hatalmas vagyon felett rendelkezik.

A B. Braun Melsungen AG német gyógyszeripari és orvostechnikai vállalat Ludwig Georg Braun nyolc rokonát, köztük gyermekeit és azok unokatestvéreit (testvére, Barbara Luedicke gyermekeit) dollármilliárdossá tette. A cég 1839. június 23-án jött létre, amikor Julius Wilhelm Braun, Ludwig dédapja megvásárolta a Rosen-Apotheke-t, egy kis patikát Melsungenben, Németországban. Julius legidősebb fia, Bernhard Braun 1864-ben vette át az irányítást, és gyógyszerészeti termékeket kezdett gyártani. 1977-ben, amikor Ludwig Georg Braun átvette a családi vállalkozást, eladásai még csak 24 millió dollárt tettek ki. Ma a B. Braun Melsungen AG a bolygó egyik vezető egészségügyi beszállítója, több mint 5 milliárd dolláros árbevétellel rendelkezik, és 50 ezer embert foglalkoztat. A B. Braun Melsungen AG a Braun-család tulajdonában maradt (4. melléklet).

4.melléklet. A Braun-birodalom jövő generációja.   1. Otto Philipp Braun (23%) – Becsült nettó vagyon: 3,5 milliárd dollár; 2. Karl Friedrich Braun (10%) – Becsült nettó vagyon: 1,5 milliárd dollár; 5. Ludwig Theodore Braun (9,7%) – Becsült nettó vagyon: 1,44 milliárd dollár [Jelen van a magyarországi agrárbefektetésekben]; 3. Anna Maria Braun (10%) – Becsült nettó vagyon: 1,5 milliárd dollár; 4. Johanna Braun (10%) – Becsült nettó vagyon: 1,5 milliárd dollár [Jelen van a magyarországi agrárbefektetésekben]; 6. Bernhard Sebastian Braun-Luedicke (11,7%) – Becsült nettó vagyon: 1,7 milliárd dollár; 7. Eva Maria Braun-Luedicke (11,7%) – Becsült nettó vagyon: 1,7 milliárd dollár; 8. Friederike Braun-Luedicke (11,7%) – Becsült nettó vagyon: 1,7 milliárd dollár.

Ludwig Georg Braun a kaposvári bíró kérdésére válaszolva 2012-ben elmondta: 1976 óta járt rendszeresen vadászni a hajdani állami gazdaság területére, innen származott az ismeretsége annak korábbi vezetőivel. Mikor az állami gazdaság 581 millió forintos adósságot felhalmozva csődközelbe jutott, felkérték a családját arra, hogy alakítsanak vegyes vállalatot az állammal közösen a további működőképesség megőrzéséért. Ez lett a Hubertus Rt., majd később Zrt. A későbbi perben az állami fél jogi képviselője szerint a 10 forint/hektár bérleti díjjal megkötött szerződés aránytalan, ezért semmissé kellene nyilvánítani. A szerződésben nincs érvényes rendelkezés a halászati, a bányászati, az alhaszonbérbe adási vagy a vadászati jog tekintetében sem.

Ludwig Georg Braun második meghallgatásán Siglinde Saalschmidt, élelmezési, mezőgazdasági és fogyasztóvédelmi attasé is megjelent. Mint mondta, figyelemmel kísérte, hogy a német befektetők biztonságban tudhatják-e a befektetéseiket, illetve jogbiztonság van-e Magyarországon. Szerinte itt olyan szerződésről van szó, amelynek megkötése óta a német befektető rendkívül sok pénzt fektetett a volt állami gazdaságba, hogy azt újból működőképessé tegye, és most tartania kell attól, hogy kárpótlás esélye nélkül meg kell válnia a befektetésétől.

A Hubertus-ügy az egyébként is aggályos privatizációs zűrzavarban (2. melléklet) máig tartó hullámokat vetett, aminek oka, hogy nem teljesen világos az, hogy az Antall-kormány (pontosabban a Gergátz Elemér által vezetett földművelésügyi minisztérium) miért kótyavetyélte el ezt a Balaton melletti értékes területet, és miért kötött jogszerűtlen (vadászat és természetvédelem) szerződést? Ennek felmutatott felelőse máig nincs. Mi volt az elért eredmény, ami miatt az üzletkötést szorgalmazóknak megérte. Miért éppen a német milliárdosnak jutott ez a 10 forint/hektár alkalmi ajánlat? Csányi Sándor bankár karrierje abban az időben indult. Az ÁVÜ Igazgatótanácsa pályázatot írt ki és ennek eredményeként döntött, amit természetesen Csepi Lajos bonyolított le. 1997-1999 (máshol 1994-1998) Csepit az OTP Banknál érte. Baumstark Mihályt a Hubertus Agráripari Rt./Zrt. akkori ügyvezető igazgatója 1992-1999 között már az OTP Bank Felügyelő Bizottságának tagja volt. Vajon véletlen ez, mint az is, hogy Csányi Sándor kedvelt vadászterülete Somogy megye, mint Ludwig Georg Braunnak és befolyásos barátainak?

2.ábra: A Balaton-nagybereki Állami Gazdaság tulajdonosi sorsa

A Hubertus Agráripari Bt. tervei

1996-ban a német tulajdonos kivásárolta a magyar tulajdoni részt (Miért is?), így a Zrt. Bt. formává alakult át. A Hubertus Bt. a Hubertus Agrarinudstrielle GmbH & Co. KG és a Berek Kft. tulajdonában van ma (2. ábra); cégvezető: Oliver Christian Hahnenkamm. A két egységben két tulajdonos is ismétlődik, és az ügyvezető is azonos. Ludwig Theodor Braun és Karl Frierdirch Braun 1996-ig visszafizették a Balaton-nagybereki Állami Gazdaság 1992-ig felhalmozott 581 milliós vesztességét, és számításaik szerint több mint 600 millió forintot invesztáltak a Hubertus Bt. fejlesztéseibe, ami főként a mezőgazdasági gépparkra vonatkozott. A német bérlő felére csökkentette a művelésbe vont területet (a termékmennyiség csökkent), és a huszadára csökkentették az alkalmazottak számát, így jövedelmezőségről beszélt, bár összességében ma is ráfizetést mutat fel. A gazdaság meghatározó részévé vált a legelő és a szabad tartású szarvasmarha-tenyésztés (Angus).

A B. Braun-cégek (Ludwig Georg Braun a vezetőjük) fő profilja valójában az egészségügyi terület (5. melléklet), így kezdeti terveikben a gazdaság efféle hasznosítása is felmerült. A tulajdonosok egy, marhavérből humán vérkészítmények előállítását szolgáló amerikai szabadalom kizárólagos birtokosai Európában. A kórokozóktól és állati betegségektől mentes nagy értékű állomány előállítását szinte azonnal megkezdték. 1996-ban több százmillió márkás üzletet reméltek ettől. Ennek nyilvános nyomait sem látom ma.

5.melléklet. B. Braun egészségügyi cégek Magyarországon. (i) B. Braun Medical Kft. 1991-ben jött létre. Ma 1864 főt foglalkoztat. Főtevékenysége: 2229 Egyéb műanyagtermék gyártása. Adózás előtti eredmény (2021): ~1,5 milliárd forint. Cégtulajdonos: B. Braun-Austria GmhH. (ii) B. Braun Trading Kft. 1994-ben jött létre. Ma 36 főt foglalkoztat. Főtevékenysége: 4646 Gyógyszer, gyógyászati termék nagykereskedelme. Adózás előtti eredmény (2021): ~0,6 milliárd forint. Cégtulajdonos: B. Braun-Austria GmhH. Ügyvezető: Horn Péter József. (iii) B. Braun Avitum Hungary Egészségügyi Szolgáltató Zrt. 1991-ben jött létre. Ma ismeretlen számú főt foglalkoztat. Főtevékenysége: 8622 Szakorvosi járóbeteg-ellátás (dialízis vesebetegek számára, speciális vértisztítás). Adózás előtti eredmény (2021): ~0,6 milliárd forint. Cégtulajdonos: B. Braun Avitum AG. Vezérigazgató: Horn Péter József. (iv) B. Braun SSC Hungary Kft. 2004-ben jött létre. Ma ismeretlen számú főt foglalkoztat. Főtevékenysége: 8211 Összetett adminisztratív szolgáltatás. Adózás előtti eredmény (2021): ~-44 millió forint (veszteséges). Cégtulajdonos: B. Braun Avitum AG. Ügyvezető: Horn Péter József. A magyar B. Braun-érdekeltségek tulajdonosait Ausztria, Svájc és Németország jegyzi.

22 millió forintos beruházással pulykatelep is létesült, amely induláskor a Hubertus egyik legjövedelmezőbb üzleti vállalkozása volt. Összesen 200 ezer pulyka előnevelését és hizlalását végezték 1996-ban (Balatonszentgyörgy). A Hubertus 300 millió forintos forgalmat remél ettől. Mintegy 21 (máshol 24) ezer hektáron vadásztatással (6. kép), vadászatszervezéssel is foglalkoznak (2017-ben ezt a jogot az állam visszavette). A nagybereki szarvas- és fácánállomány nemzetközi hírű. A kisbéri félvér- és furioso-ménes fenntartása is a feladtuk volt, valamint a 170 (máshol 224) kilométeres csatornahálózatból 30 kilométeres szakaszt hajózhatóvá változtattak. 400 millió forintos beruházást terveztek. Az ember ugyanis tervez (6. melléklet).

6.kép: Ludwig Georg Braun és a szarvasbika (forrás: HNA/nh)

6.melléklet. Csepi Lajos a kilencvenes évekről.   „.. a szűkebb – tágabb politikai közélet a folyamat kezdetén kevéssé látta át a változások súlyát. Az mindenki számára világos volt, hogy az állami termelő vagyon igen rossz hatásfokkal működik. Az is nyilvánvaló lett, hogy a gyenge gazdaság képtelen megalapozni az életszínvonal érzékelhető növekedését. Ez utóbbi pedig, miután az ország kinyílt, és nagyon sokan személyesen vethették össze, milyen az élet a Lajtán innen és túl, kardinális kérdéssé vált. Ezért a közélet meghatározó szereplői készséggel statisztáltak a technikai jellegűnek hitt társasági törvényhez, többségük abban a hitben, hogy annak a célja nem az állami vagyon lebontása, hanem megerősítése […] Attól féltünk, hogy az egyre romló-fogyatkozó vagyon ott marad a nyakunkon, és soha nem jutunk a privatizáció végére […] A kárpótlási jeggyel történő fizetés lehetőségének megteremtése, még ha a vételár kisebb-nagyobb hányadára korlátozottan is, nem csupán a kárpótoltak problémájának megoldását célozta. Az az előírás, mely szerint e fizetési mód csak a hazai vállalkozások számára áll rendelkezésre, a magyar befektetők számára nyújtott támogatás volt a külföldi vásárlókkal szemben. Hozzá kell tenni azt is: miután az Ügynökség a jegyeket jelentősen névérték felett számította be, azokat pedig a tőzsdén változó, jellemzően jóval a befogadási érték alatti árfolyamon lehetett megvásárolni, a mérsékelt részarány is jelentős kedvezményt biztosított a kárpótlási jeggyel fizető hazai vállalkozásoknak.” [Állami Számvevőszék: Privatizáció Magyarországon. I. kötet. 2004]

Kaposvári per a Balaton-nagyberegi ÁG privatizációs szerződése kapcsán

A per 2011-ben a második Orbán-kormány idején indult, amikor Ángyán József, VM államtitkár javaslatára Budai Gyula kormánybiztos kezdeményezte azt. Az 1992-es ÁVÜ-szerződés áttekintése után a kormánybiztosi hivatal megállapította: alapos a gyanúja annak, hogy a szerződésben szereplő feltételek miatt az államot hét-nyolc milliárd forintos kár érte. Emellett a szerződésben több jogszabályellenes kitételt is találtak, ezért a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnél a szerződés semmissé nyilvánítását és a terület állami birtokba vételét kezdeményezték. Budai Gyula szerint az 1992-ben kötött szerződést 2002-ben gond nélkül meghosszabbították (Medgyessy-kormány). A felperes szerint a Hubertus Agráripari Bt. tevékenysége súlyosan veszélyezteti a vízi élővilágot a Balaton déli partján (7. melléklet), a Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Területén (3. ábra).

3.ábra: Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Terület (forrás)

7.melléklet. Részletek Fülöp Sándor ombudsman jelentéséből. „A jövő nemzedékek országgyűlési biztosához 2011. június 1-jén panasz érkezett a Nagyberek Fehérvíz Természetvédelmi Terület Nekota elnevezésű egységének vízszintcsökkentésével kapcsolatban. A panaszos tájékoztatása alapján a területen gazdálkodó cég vízleeresztést végez, amelynek következtében a Nekota vízszintje folyamatosan és drasztikusan csökken. A kritikus mértékben alacsony vízállás súlyosan veszélyezteti a terület vízhez kötődő élővilágát, különösen az ott fészkelő, fokozottan védett, illetve európai közösségi jelentőségű madárfajok (batla, kis kócsag [7. kép], bakcsó, kis kárókatona) fészkelő populációit […] Növényzetének legjellemzőbb elemei a nagy területeket elfoglaló, különlegesen értékes lápi társulások, a leggyakoribbak a fűzlápok. Ezekben a nagy termetű fákat különféle bokorméretű fűzfajok helyettesítik; a legnagyobb fűzlápok területe eléri a 100-300 hektárt. A lápok jellemző védett növényei a tőzegpáfrány és a lápi csalán. Különleges élőhelyet képviselnek a tisztán zsombéksásos lápok. A szárazföldi életteret a vízből kiemelkedő zsombékok képviselik, ezeken telepednek meg a különféle egyéb növények. A Nagy-Berekben kiterjedt lápréteket is találunk, amelyek botanikai szempontból a legváltozatosabbak és legértékesebbek, olyan védett növényfajokkal, mint a különféle kosborok, buglyosszegfű vagy a fokozottan védett pókbangó […] A területen minden időszakban gazdag a vízimadárvilág. Sok réce- és gémféle, kárókatona, nyári lúd és különféle ragadozó madár költ a lápon, vonulási időben pedig pihenő- és táplálkozóhelyként használják […] országos jelentőségű védettség mellett a Nagybereki Fehérvíz Természetvédelmi Terület 2004 óta a Natura 2000 hálózat része – különleges madárvédelmi területként és különleges természetmegőrzési területként – továbbá 2011. május 31-től szerepel a Ramsari-egyezmény alá tartozó nemzetközi jelentőségű vadvizek jegyzékében is […] A Felügyelőség által kiadott jogerős vízjogi üzemeltetési engedély nem tartalmazott olyan előírást, amely biztosította volna az országos jelentőségű védett természeti terület vonatkozásában a szükséges vízszintek tartását, így az ott élő növény- és állatvilág védelmét, háborítatlanságát. Ellenkezőleg: a kiadott, 2010. december 6-án kelt vízjogi engedély az év 9 hónapjában kötelezővé, a fennmaradó 3 hónapban pedig lehetővé teszi egy alapvetően vízjárta, víztől függő és védelmet ezért élvező terület tökéletesen vízmentes állapotban tartását […] A haszonbérleti szerződés nem vesz tudomást a terület természetvédelmi értékeiről, státusáról […] Az Állami Vagyonügynökség és a Hubertus között létrejött érvényes haszonbérleti szerződés – amellett, hogy a Magyar Állam számára kirívóan hátrányos tartalmú – nem vesz tudomást a terület természetvédelmi értékeiről, státusáról sem.”

Csató András, a Hubertus Bt. ügyvezetője ezzel kapcsolatban azt mondta, hogy a 7.700 hektár területből mindössze 2.000 hektár (saját nyilvántartásuk szerint ~2400 ha) alkalmas szántóföldi termelésre. További 4.700 hektáron (mai nyilvántartásuk szerint ~4000 hektáron) legelő- (az Angus-tartás miatt a cégnek szerintem ez a leghasznosabb) és erdőgazdálkodást (vadgazdálkodást) folytat a társaság. A vízkormányzással kapcsolatos feladatok ellátása – a csapadékmennyiségtől függően – évi 30-80 millió forintba kerül. Ez – mondta az ügyvezető – nagyjából arányban van a földbérlet piaci árának megfizetésével. A Hubertus Bt. akkor ~15 ezer hektárnyi területen birtokosa volt a vadászati jognak (ez számomra nem érthető), amelyért a hatályos jogszabálynak és a piaci szintnek megfelelő díjat fizet.

Oliver Christian Hahnenkamm szerint a Hubertus Bt. 2008-2012 között 339 millió forintot költött a 224 kilométernyi csatorna és a vízvédelmi rendszerek karbantartására. Ezzel szemben az általa bérelt állami terület piaci földbérleti díja összesen 264 millió forint lett volna a Nemzeti Földalapkezelő Szervezetnek (NFA) a bírósági perben megadott adataival számolva. A Hubertus Bt. így a szerződésben feltüntetett osztrák választott bírósághoz fordult, ahol bizonyította az igazát. Mindennek azonban a magyar jogrendre semmilyen hatása nem lehetett, mert az 1992-es szerződésben jogellenes kikötés volt ingatlan ügyében a külföldi bíróság megnevezése.

A Kaposvári Törvényszék közbenső ítéletében megállapította, hogy a szerződéssel a keletkező részvénytársaság hozzájutott a vadászati, halászati és bányászati jogokhoz is, noha azok átengedéséhez különféle hatósági engedélyekre lett volna szükség. A Kaposvári Törvényszék az állam által kifogásolt kitételeket jogszabályba ütközőnek találta, és kimondta az érvénytelenségüket. A törvényszék megszüntette a Hubertus Bt. elővásárlási jogát, hiszen külföldi cégek és magánszemélyek Magyarországon nem vásárolhatnak termőföldet, így ilyesmire szóló előjogot sem birtokolhatnak. Az alperes jogi képviselői nem jelentek meg a közbenső ítélet 2013-as kihirdetésén.

7.kép: Kis kócsag (Fotó: Cserjés Gábor)

Debreceni per a Balaton-nagyberegi ÁG privatizációs szerződése kapcsán

2015-ben a másodfokon eljáró Debreceni Ítélőtábla eljárásjogi hiba miatt hatályon kívül helyezte az elsőfokú kaposvári ítéletet, és új eljárásra kötelezte a Kaposvári Törvényszéket. Bár a hajdani szerződés bizonyos pontjai érvénytelennek tekinthetők, az egész szerződés semmissége mégsem mondható ki – szólt az ajánlása. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet (NFA) szerint az elmúlt öt évben (ez a bérlési idő harmada) 416 millió forint volt a szerződéses és a piaci használati díj különbsége.

Nem semmis a Hubertus Bt. 1992-es szerződése, döntött jogerős ítéletében a Debreceni Ítélőtábla, megerősítve az elsőfokú döntést, amely minden érdemi kérdésben elutasította a NFA keresetét. Bártfai Beatrix, az állami oldal ügyvédje szerint a jogerős ítélet anyagi és eljárásjogi szempontból olyan példátlan jogi nonszensz, amely miatt feltétlenül indokolt felülvizsgálati kérelemmel a Kúriához fordulni. Hubay Gyula, a Hubertus jogi képviselője az ítélet után annyit mondott: négy év alatt sikerült megállapítani jogerősen, hogy érvényes a védencének haszonbérleti szerződése. Hubay adott magyarázatot a Kúria döntéséhez.

Darvas Béla

(folytatása következik)