(K+F+I pillanatképek N^o50)

Már ismételten Orbán Viktor (…ria! …ria! Hungária!) az esőember (címkép). Megnyertük, a miénk; szavam sincs. Mindig a győztesnek van igaza! A 2022-es választások után vagyunk, ahol a választók – szerintem is megérdemelten – az ügyefogyott ellenzék leváltását indítványozták. Egyszerre csak egy dolog történhet. Orbán megosztotta az egykori (mások voltak) és jelenlegi klienseit, így szélsőséges a mai megítélése. Van azonban, ami még azt is alulmúlta, amit a liberálisból nemzetmentő konzervatív keresztyénné módosult emberünk képvisel. Átfutunk ugyan rajt’, de ebben a háromrészes interjúsorozatban nem Orbán Viktor győzelmének ellenzéki összetevőit elemezzük. Márki-Zay (78. kép) árnyékkormányának emberei szerintem az ellenzéki összefogás több pontján kiverték a biztosítékokat (I. melléklet). Persze ennek mérlegelése majd a pártvezetések feladata lesz (ja, hogy eddig sem tették? Igen, és most ennek a termését böngészik), akkor talán a helyes konzekvenciákat is le tudják majd egykor vonni. A fontosabb nyilatkozatok közül keretes írásban néhányat (II. kontra III. mellékletek) kiemeltem. Jól jönnek így a tavaszváró merengésben.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

I. melléklet: Márki-Zay Péter árnyékkormányának emberei (vs. kormányzati felelős) Bod Péter Ákos (MDF → MDNP → független) vs. Varga Mihály – gazdaság, költségvetés, adó; Bojár Gábor (1998-2005 a Soros Alapítvány Kuratóriumának tagja) vs. Mager Andrea – gazdaság, költségvetés, adó; Király Júlia (Transparency International Magyarország Alapítvány felügyelőbizottsági tagja) vs. Matolcsy György – gazdaság, költségvetés, adó; Magyar György (Köztársasági Párt → Mindenki Magyarországa Mozgalom) vs. Varga Judit – igazságügyi reform; Fazakas Attila (Jobbik) vs. Semjén Zsolt – nemzetpolitika; Fleck Zoltán (?) vs. Szájer József (?) – közjog (új alkotmány felelőse); Hadházy Ákos (Momentum) vs. Budai Gyula (?) – korrupcióellenesség és elszámoltatás; Holoda Attila (Gubkin Egyetem, Moszkva, volt Fidesz-KDNP államtitkár-helyettes) vs. Palkovics László – energia; Inkei Péter (CEU Press kiadó főszerkesztője) vs. Kásler Miklós – kultúra; Kanász-Nagy Máté (LMP) vs. Novák Katalin → Zsigó Róbert – szociális ügyek, esélyegyenlőség; Komáromi Zoltán (Falus Ferenc tisztifőorvos volt tanácsadója) vs. Kásler Miklós – egészségügy; Komjáthi Imre (MSzP) vs. Kásler Miklós – szakszervezet, munkaügy, bérek; Lakatos Béla (Momentum) vs. Semjén Zsolt – romaügyek; Lengyel Róbert (Mindenki Magyarországa Mozgalom) vs. Pintér Sándor – rendészet, katasztrófavédelem; Lukácsi Katalin (Fidesz-KDNP → Mindenki Magyarországa Mozgalom) vs. Semjén Zsolt – egyházügy; Polyák Gábor (a Mérték Médiaelemző Műhely vezetője) vs. Rogán Antal – sajtó, média; Raskó György (MDF → Momentum; Lázár János gorzsai munkatársa) vs. Nagy István – mezőgazdaság; Steinmetz Ádám (Jobbik) vs. Kásler Miklós – sport; Stummer János (Jobbik) vs. Pintér Sándor – nemzetbiztonság; Szél Bernadett (LMP → ’Momentum’) vs. Nagy István – zöld- és klímapolitika, közlekedés; Szent-Iványi István (SzDSz → Magyar Liberális Párt → ?) vs. Szíjártó Péter – külpolitika, Európa-politika; Tóth Endre (Momentum – a Budapest Intézet munkatársa) vs. Kásler Miklós – oktatásügy; Üveges Gábor (Új Kezdet Párt → Mindenki Magyarországa Mozgalom) vs. Gulyás Gergely – vidékfejlesztés; Vadai Ágnes (DK) vs. Benkő Tibor – honvédelem; Wittinghoff Tamás (SzDSz → ?) vs. Pintér Sándor – önkormányzatok; Z. Kárpát Dániel (Jobbik) vs. Novák Katalin → Zsigó Róbert – lakhatás, család.

Pálinkás Józseffel (az MTA egykori elnökével) való beszélgetésünkben a jelenre vonatkozó következményeket és a jövő Magyarországának körvonalait vázlatoljuk, mert a jelenlegi politikai helyzetünk aligha erősíti majd az Európai Uniótól elszakadóban lévő, Oroszország és Kína felé imbolygó (79. kép), most persze még zavartalanul brüsszelező Orbán Viktort. Ő meri magát betyárnak álmodni; szórakoztatja. Új kormányának emberei gazdasági válságkezelésből (III. melléklet) vizsgáznak majd hamarosan, s ehhez már kevés lesz az atyáskodó közszolgálati fecsejeinek szolgai kiszínezése. A kiépített út hamarosan véget ér, földútra érkezünk, lehet keményen kapaszkodni!

78.kép: Márki-Zay Péter bejelenti az árnyékkormányának szakértőit (Fotó: Huszár Dávid/Népszava)

Darvas Béla (DB): Nem tűnt neked úgy, hogy az előválasztási nyerése után – ami kifejezetten Karácsony Gergely megfutamodásának volt köszönhető – három hónap késéssel Márki-Zay Péter a baloldalt gyöngítő jobbközép árnyékkormányt mutatott be (I. melléket)? Nem döntő stratégiai hiba volt ez?

Pálinkás József (PJ): Márki-Zay Péter mindig hangsúlyozta, hogy a megnevezett személyek szakértők, akik egy-egy szektor programjának összeállításáért felelősek, a program kidolgozását koordinálják. Nem miniszterjelöltek voltak. Azt persze nem tudom, hogy ki mit gondolt magában. A mellékletben felsoroltak többsége jó szakember a maga területén. Vannak persze érdekes kivételek; ezt nem részletezem. Én nem ezt látom stratégiai hibának. A hiba politikai természetű volt. A pártok delegáltjaiból álló munkacsoportok párhuzamosan dolgoztak programokon. Nem volt világos már akkor sem, hogy melyik is lesz a kormányprogram, ha nyernek. Talán itt érdemes megjegyezni, hogy az általam létrehozott Új Világ Néppárt egy polgári jobbközép, a biztonságot, a megélhetést és a magyar identitást (fennkölten patriotizmust), a szakszerűséget és a józan párbeszédet a programjába foglaló párt kívánt lenni. Az alakuló ülésnek szánt első összejövetelen sokan ott voltak. Ott volt Márki-Zay Péter is, olyanok is, akik ma képviselők, és olyanok is néhányan, akik az I. mellékletben szakértőként szerepeltek. Ők akkor nem kívántak részt venni ilyen párt létrehozásában. Közben megváltozott a választási törvény, volt több Covid-lezárás, mi pedig nem tudtunk olyan pártot felépíteni, amit terveztünk. Arra az elképzelésre, hogy a megosztott ellenzék két listán [lásd később] koordináltan induljon, a hat párt mindegyike és valójában Márki-Zay is (már azzal is, hogy nem akart részt venni a pártalakításban) nemet mondott. Mi még tettünk egy kétségbeesett kísérletet azzal, hogy az előválasztásokra beneveztünk, de támogatók és megfelelő jelöltek híján a választásokon már nem tudtunk elindulni. Egyébként maga az előválasztás baloldali előválasztás volt. A stratégiai hiba az volt, hogy egy echte baloldali összefogás – még a Jobbik megnyilvánulásai is baloldaliak voltak; nagyon szorosan együttműködött a DK-val – élére a magyar politikai életben politikai támogatással lényegében nem rendelkező, magát konzervatív, mélyen vallásos, hétgyermekes családapaként definiáló miniszterelnök-jelöltet választott. Hogy ez hogyan történhetett meg, azt ma már számos elemzés és összeesküvés-elmélet taglalja.

DB: MZP a hazai zöld-párttól elvette a saját területén az irányító szerepét, és egy onnan kiugró sértett pártpolitikust (Szél Bernadett) nevezett meg a szakértőjének, aki a természet- és környezetvédelem szakterületén egyáltalán nem elismert. Szerinted ez jó üzenet volt a minipárt választói felé?

PJ: Nem ismerem, hogy milyen belső helyezkedések révén alakult ez így. A zöld politikáról most minden párt mond valamit, és leegyszerűsítik arra, hogy zöld. Miközben ez nagyon összetett – energetikai, mezőgazdasági, ökológiai, hulladékgazdálkodási, vízgazdálkodási, és még sorolhatnám a területeket – kérdés. Azok beszélnek zöld-politikáról, és arról, hogy mivel kell fűteni, akiknek az ökológiai lábnyoma százszorosa a falun élőkének. Sok száz négyzetméteres villákban laknak, két háromliteres dízelmotorral felszerelt városi terepjárójuk (micsoda ostoba kifejezés!) mellé vesznek egy elektromos autót, mutatva, hogy mennyire zöldek. Pedig ezzel éppen a fővárosi zöld-politika hiteltelenségét mutatják. Ők éppen úgy műzöldek, mint néhány falura költöző műparaszt. Egy jól felépített környezetgazdálkodási (más elnevezés is választható) minisztériumnak sok-sok, a környezetgazdálkodást, a fenntarthatóságot különböző szempontok szerint vizsgálni és minden törvényjavaslatot ezen szempontok szerint átvizsgálni képes szakemberre lenne szüksége. Erős kételyeim vannak, hogy rendelkezésre állnak-e ezek a szakemberek, s persze van-e megfelelő, erős politikai felhatalmazással rendelkező hozzáértő vezető.

II. melléklet: Az ellenzéki összefogás pártvezetői véleményei választás előtt Márki-Zay Péter (ellenzéki összefogás vezetője): A korlátlan hatalom korlátlan korrupciót eredményez, így lett az ország az Európai Unió egyik legkorruptabb és legszegényebb nemzete, ami azok között az országok között van, ahol a legrövidebb ideig élnek az emberek… […] …felszabadítjuk a kultúrát, visszaadjuk a diákoknak (sic!) az egyetemeket, csatlakozunk az Európai Ügyészséghez, és felállítunk egy korrupcióellenes ügynökséget [….] …elkezdjük a felkészülést az euró bevezetésére… […] …felülvizsgáljuk a Paks2 és a Budapest-Belgrád vasútvonal szerződéseit; Gyurcsány Ferenc helyett felesége Dobrev Klára (DK): …az áprilisi választás tétje az, fennmarad-e a demokrata politikusokat, a szabad sajtót és a vele egyet nem értő civileket elhallgattató rendszer vagyis szabad európai Magyarország lesz;     a Fekete-Győr Andrást váltó Donáth Anna (Momentum): …az együttműködés résztvevői hisznek abban, hogy Magyarország mindannyiunké, azaz mások problémáját, baját, szenvedését is magukénak érzik;     Jakab Péter (Jobbik): …az összefogás pártjai tanultak a 2018-as hibából, felismerték, hogy közösen vagyunk a megoldás. Fizessenek meg a tolvajok, jólétet (sic!) minden magyarnak;    a Tóth Bertalan helyett beszélő Kunhalmi Ágnes (MSzP): …meg kell értetni az igazságosság, a szolidaritás, a társadalmi különbségek csökkentésének fontosságát (sic!) az emberekkel;     Karácsony Gergely (Párbeszéd): …az ellenzék feladata, hogy eljusson a magyar emberek szívéhez (sic!), hiszen ott tép, szaggat leginkább a gyűlöletkeltés, az állandó szembeállítás, a fojtogató megosztottság, az igazságtalanság, az önzés és a pökhendiség, a kiszolgáltatottság és a megrekedtség érzése;     a Schmuck Erzsébet nevében is szóló Kanász-Nagy Máté (LMP): Magyarország ma igazságtalan és fenntarthatatlan ország, hiszen miközben a kiváltságosok felfoghatatlan vagyonokat halmoznak fel, egyre több a szegény ember.

III. melléklet: Pártvezetői vélemények választás után     Orbán Viktor [Fidesz-KDNP – 135 (48 listás + 87 egyéni → 67%) képviselő] – Hatalmas győzelmet arattunk. Még a Holdról is látszik, de Brüsszelben egészen biztosan […] Kidobott pénz volt minden fillér, amit a magyarországi baloldalnak adtak. A magyar baloldal volt Gyuri bácsi legrosszabb befektetése, 12 éve csak viszi a pénzt;     Márki-Zay Péter [ellenzéki összefogás 57 (38 + 19 egyéni) – A mai napon, összekötött lábbal, lándzsával a hátunkban (sic!), kigúnyolva is azt hittük, meg tudjuk nyerni ezt a választást; nem így történt. Nem csak Milošević volt mindenki másnál népszerűbb, Hitler is kétharmados többséget kapott volna az oroszok által körbekerített Berlinben…;    Gyurcsány Ferenc [DK a 2018-as 9-ről 16↑ (12 + 4) képviselő, egy helyet átad az LMP-nek] – Kapitány nem attól lesz valaki, hogy megválasztják. Kapitány attól lesz valaki, hogy biztonsággal, biztonságos úton, biztonságos kikötő felé vezeti a hajót;    Donáth Anna [Momentum 0-ról 11↑ (6 + 5 képviselő)] – Bocsánatot kérünk tőletek, mert az Orbán-rendszer ellenzékeként nem tudtunk élni azzal a bizalommal (sic!), amit belénk fektettetek…; Jakab Péter [Jobbik 26 → 17-ről 9↓ (9+0)] – Márki-Zay nem leváltotta, hanem megbuktatta az ellenzéket;     Tóth Bertalan [MSzP 15-ről 9↓ (5 + 4)] – …jelen leszünk a Parlamentben, tovább erősítjük az MSzP-Párbeszéd szövetséget és a zöld, szociáldemokrata politikát fogjuk képviselni…;     Karácsony Gergely [Párbeszéd 5-ről 7↑ (3 + 4)] – Nem indulok újra a Párbeszéd társelnöki posztjáért;    Ungár Péter [LMP 8 → 6 4↓ (3+1) + 1 a DK-tól] – Stratégiai hiba, hogy jobboldali jelöltje lett a baloldali centrumú ellenzéknek;     Torockai (Tóth) László [Mi Hazánk – 0-ról 6 (6 listás + 0 egyéni képviselő] – Ez még csak a kezdet, nem azért építettük ezt a mozgalmat, hogy bejussunk a parlamentbe, nem ez volt a célunk, ez a kezdet ahhoz, hogy megmentsük (sic!) Magyarországot…; Magyarországi Németek Országos Önkormányzata 1 (Fidesz-KDNP szimpatizáns).

79.kép: Putyin, Orbán két jóbarát… (Fotó: Népszava)

DB: A 2022-es elképesztő méretű ellenzéki bukás után egyik vezetőség sem állt még fel eddig a helyéről, pedig a Jobbik (harmadolódott), az MSzP (feleződött) és az LMP (feleződött, ez a párt frakciót sem tudna a DK nélkül létrehozni) esetében ez lenne a morális minimum. Szerinted reálisan ítél az a pártvezetés, amely erre a teljesítményre továbbra is bizalmat szavaz magának? (A választó lenne a hibás?)

PJ: A választók hibáztatása irtózatos butaság. Olvastam számos – a budapesti nagykörúton belül vagy éppen Budán élő – személy szavazatszámlálói beszámolóját a facebook-on. Kordokumentumok. A fentiekben kiragadott pártvezetői értékeléseket nem szívesen minősítem, szerintem magukért beszélnek. Néhol humorosak. Ezeket jól kiemelted a (sic!) megjegyzéseiddel. Kíváncsi vagyok egyébként, hogy az olvasók értik-e még, hogy mit jelent ezt a megjegyzés (sic!). Ungár Péter értékelése korrekt. A többi zavaros. Nem kaptak például bizalmat semmire. De nagy lemondási hullámnak sincs értelme. Talán két embert tudnék megnevezni, akiknek viszont mindenképpen illene felajánlani a lemondást. De gondolom, hogy éppen most harcolnak a parlamenti pozíciókért.

DB: A gyakorlatilag megsemmisült LMP vajon miért nem a Párbeszéd frakcióval fog össze, ami a zöld politikában elkötelezett? Miért a DK-nak kell segíteni? Mire való a hazai zöld-politika széttépése a szocialista gyökerű DK- és MSzP-donorok között? A megélhetési szocialista-rivalivalizálás még a zöld-pártot is széttépi végveszélyben? (A közös ellenzék dilettáns színjáték volt csupán?)

PJ: Az LMP-t nem kell széttépni, széttépte már önmagát. Az ellenzési összefogást részben kényszer szülte. Nem volt őszinte összefogás és együttműködés. Az azonban kezdettől elég világos volt, a vereség utáni események pedig utólag igazolták, hogy a pártoknak csupán pártérdeke, pontosabban a pártvezetések egyéni érdeke volt az összefogás. Amikor ez felmerült, akkor a megmondó-emberek olyan nyomás alá helyezték a pártokat, hogy még a két – koordinált – lista sem tudott megvalósulni. Az összefogást a DK és a Jobbik szorgalmazta leginkább. A DK a legnagyobb frakciót akarta (sikerült), a Jobbik a második legnagyobbat (nem sikerült). Nagyon sok háttéralku köttetett. Ebben a Jobbik többnyire vesztett, mert Budapesten lényegében jelöltje sem volt, vidéki jelöltjei mind elbuktak egyéniben. A legnagyobb nyertes a Momentum, amely budapesti körzetekben nyerni tudott, és még a listán is jól pozicionálta magát. Az LMP és a Párbeszéd vezetésének érdeke volt az összefogás, hiszen egyébként listát sem tudtak volna állítani, az MSzP is a határon mozgott, szerencsésen Budapesten megnyert néhány körzetet. Az, hogy a DK átad egy képviselői helyet az LMP-nek, hogy legyen frakciója valójában az állami támogatás és a felszólalási lehetőség maximalizálása.

DB: Mi lett volna a lényege a két koordinált listának?

PJ: Az egyik listán indul a baloldal, a másikon a jobbközép. Ekkor a választási törvény miatt lettek volna olyan körzetek, ahol jelöltjeik egymás ellen indulnak. De tisztább lett volna a kép. Mindenki szabadabban jeleníthette volna meg elképzeléseit.

DB: A DK megígérte az LMP-nek – tudtuk meg Ungár Pétertől –, hogy szükség esetén átad képviselői helyet az LMP számára. Nem a választói akarat felülírása az efféle ajándékozás?

PJ: A választói akaratról csak annyit tudunk, hogy Fideszre vagy az Egységben Magyarországért listára szavaztak-e. Minden egyéni jelölt a hat párt közös jelöltje volt. Erről, hogy mind a hat pártnak lesz frakciója, már az előválasztáson megegyeztek. Én inkább szánalmasnak tartom ezt a lélegeztető gépen tartást. Arra szolgál, hogy több pénzt és több felszólalási lehetőséget kapjanak.

IV. melléklet: Márki-Zay Orbánt is felhívná és beszélne a fejével …a politikai hullaságom kérdésében teljes az egyetértés Lázár János, Jakab Péter és Gyurcsány Ferenc között. Sőt, ez már nem is csupán egyetértés, inkább érdekközösség (sic!): mind azt szeretné, hogy politikai hulla legyek […] …őszintén hittem, hogy a politika egy társasjáték (sic!), olyan, mint a monopoly, a sakk, a go vagy bármely kártyajáték, ahol megtanulod a szabályokat és a trükköket… […] Lesújtó felismerés, hogy jelen keretek között nem győzhető le a Fidesz. Orbánt a saját pályáján, ahol az ő szabályai érvényesek, lehetetlen megverni […] …hálával (sic!) tartozom Gyurcsány Ferencnek. Megkértem, hogy ne kampányoljunk együtt, és a neve ne legyen a közös pártlista első részében, és ő mindkettőbe belement… […] Orbán Viktor a tizenkét évnyi kétharmados kormányzása alatt beépítette az embereit az ellenzékbe, és ezek a belső árulók (sic!) az ő szekerét tolják, segítenek neki hatalmon maradni […] De először azt mondanám el neki, hogy bízom benne, hogy maradt még benne emberség, tán némi kereszténység is. Szeretnék hatni a lelkiismeretére […] A lopásról nem hiszem, hogy le tudnám beszélni […] Azt látom rajta, hogy még nem teljesen döntötte el, hogy Rákosi vagy Kádár akar lenni.

V. melléklet: Legyetek gyurcsányok Jönni fog a bunkósbot, a kínos csend, a bűnbakkeresés. Nem hiszem, hogy ezt meg lehet úszni […] …ha leég a kisvárosi zeneiskola, miközben oltunk, nem fontos, hogy a mi kislányunk volt a legjobb zongorista […] …a magyar nyilvánosság nem demokratikus. A hatalom érdekeit szolgálja a közmédia […] Az együttműködés elért egy szintet, de nem tudott továbbmenni. Már közös volt a ház, de még nem volt közös az álom. A választási egység nem azonos a politikai egységgel, a politikai egység nem azonos az érzelmi egységgel […] Olyan a földön nincsen, hogy egy baloldali közösség jobboldali jelöltet választ. Ez árulás (sic!) […] …ha egy leendő miniszterelnök-jelölt azt az ambíciót tűzi ki, hogy leváltja az ellenzéket, amelynek az élén kormányozni kellene, akkor ezt öngyilkosságnak hívják […] …és mi ezt tudtuk, és így választottuk meg […] Egy valaki mondta, hogy ezzel a háttérrel ez a jelölt alkalmatlan. Dobrev Klára mondta ezt […] A gyurcsányozás a Fidesz narratívája. Valójában a Gyurcsány ebben a világban nem főnév és tulajdonnév. Egy jelző, egy magatartás, hogy az Istennek nem akar elmenni. Akarjatok gyurcsányok lenni. Küzdeni, nem feladni. Je suis Gyurcsány.

DB: Az ún. közös ellenzékben Márki-Zay Péter (79. kép) és Gyurcsány Ferenc belső háborúja most napvilágot látott. Mindketten tovább folytatnak azonban egy elszabadult monológot, mikor a hírműsor kameráit már lekapcsolták róluk (IV. vs. V mellékletek). A szórakoztatóipar persze forgat. Nem szürreális történés, hogy Márki-Zay telefonon be is jelentkezne Orbánhoz ekkora zakó után? A győztes a vesztes tanácsára szorulna? Látja szerinted MZP a valóságot, s abban pontosan helyezi el magát?

PJ: Mivel részese voltam az előválasztásnak, nekem kissé nehéz most értékelni. Biztosan kapok majd a fejemre, de ha belefogtunk, akkor értékeljünk. Annyit előre kell bocsátanom, hogy én, miután kiestem a versenyből, pontosabban el sem indultam, hiszen nem tudtam húszezer aláírást összegyűjteni (a többiek sem az utcán gyűjtötték, hanem korábbi listák vagy éppen informatikai segítséggel megszerzett, létrehozott listák alapján gyűjtöttek), így Márki-Zay Pétert támogattam. A vele való korábbi találkozásaink, megbeszéléseink is ébresztettek bennem kételyeket, de az idézett részek és még sok más kijelentése, teljesen nyilvánvalóvá teszik, hogy nem a valóságban él. Nem tudja felfogni és feldolgozni, hogy vesztett. Nem kicsit, nagyon! Az egy nappal azelőtt még a magyar történelem legnagyobb bűnözőjének, az ukrajnai orosz agresszió egyedüli (sic!) okozójának nevezett, börtönnel fenyegetett Orbánnak mit mondhatna? El nem tudom képzelni, mi lehet a fejében, amikor ilyeneket mond. Azt is nehéz értelmezni, hogy a vallásosság folyamatos emlegetése mellett, hogyan fér el a személyiségében ennyi gyűlölet. Márki-Zay egyébként hatalmas munkát végzett a kampányban. Munkabírása, célra törése egészen különleges. Messianisztikus küldetéstudata azonban olyan zavaros helyzetekbe, kijelentésekbe sodorta bele, ami bizony sokakban erős kételyeket ébresztett az alkalmassága iránt.

80.kép: Márki-Zay Péter a választási vereség után (Fotó: Varga Jennifer)

VI. melléklet: Vona Gábor elemzéséből * A választási vereség első oka Gyurcsány Ferenc. Ez nem újdonság. Így volt az elmúlt tizenkét évben mindig […] Ő a magyar közélet legzseniálisabb hibáztatója. Hol Bajnai Gordonnal, hol Mesterházy Attilával, hol Vona Gáborral, hol Szél Bernadett-tel viteti el a balhét, most majd Márki-Zay Péterrel fogja […] …az összefogás valójában nem politikai közösségek szövetsége volt, hanem Gyurcsány Ferenc mesterterve a túlélésre […] * Márki-Zay Péter borzasztó kampányt csinált. Lényegében ontotta a ki nem kényszerített hibákat […] …őszintén elhitte, hogy isteni küldetést kapott hazánk megmentésére […] * …egy harmadik személy, aki súlyos felelősséget visel a tegnapi eredményért. Ez pedig a Jobbik elnöke, Jakab Péter […] Egy karakteres, modern konzervatív pártból egyszemélyes, parizeres celebshow-t csinált […] A DK-paktummal pedig okafogyottá tette a Jobbikot […] * Attól, hogy hat sánta összeáll, még nem futnak gyorsabban. Itt nem erősek kötöttek politikai szövetséget, hanem a gyengék bújtak egymás mögé […] * A jelenlegi rendszer puszta tagadása önmagában még semmit nem ér […] Magyarországgal nem az a baj, hogy hátra-, előre- vagy felfelé megy. Hanem az, hogy még mindig ugyanott áll. Hogy mozdulatlan.

DB: Vona Gábor pillanatképe (VI. melléklet) szerinted találó?

PJ: Összességében egyetértek vele. Eleinte kicsit mosolyogtam, hogy mindennek öt oka van, de aztán magamban pontosítottam, hogy az öt legfontosabb okra gondolhatott. Gyurcsány Ferenc tapasztalt és gátlástalan politikus, aki nem az ország, hanem szerintem a saját érdekeit nézi. Persze alig látok politikust, aki nem ezt tenné. A Márki-Zay–Karácsony-váltás és az ebből következő Márki-Zay előválasztási győzelem (ma sem tudjuk a pontos okát és hátterét) mindkét oldalt meglepte, pillanatnyi zavart is okozott. A Fidesz-KDNP ezt két-három nap alatt kezelte. Az ellenzéki összefogás azonban nem tudta megemészteni. Az előválasztás elmebeteg módon túlszabályozott, nyilatkozatok sokaságával megterhelt rendszerében nem volt más lehetőségük, mint Márki-Zay támogatása, még akkor is, ha ez igencsak langymeleg volt több párt részéről is. Márki-Zay pedig mintha mit se tudna a magyar közjogi berendezkedésről, elkezdett egy amerikai stílusú elnökjelölt-kampányt. Még az egyéni képviselőjelöltekkel együtt történt megjelenései is hasonlítottak az amerikai elnök vagy elnökjelölt szenátorjelöltek melletti kampányára. Elment és főként ő beszélt. Gyurcsány egyébként figyelmeztette, hogy a miniszterelnököt a parlament választja, de Márki-Zay a választás előtti napokban még az ő konstruktív bizalmatlansági indítvánnyal történő elmozdítását is lehetetlennek tartotta. A kampányban elkövetett – szerinte elszólásait – sokak/sokunk szerint végzetes hibáit rossz helyreigazításokkal még rosszabbá tette. Legnagyobb hibáját kétségtelenül akkor követte el, amikor – nem pontosan idézem, hanem úgy ahogy az választópolgárok 87,5 %-a értette –, amikor azt mondta, hogy a NATO kérésére katonákat is küldene Ukrajnába. Egyszerre bizonyította, hogy nem érti a magyar emberek nagyon nagy többségét, és a NATO működését sem. Azt a sajátos marketinges (ezt tanulta, és talán ezen a területen dolgozott a legtöbbet) gondolkodásmódját mutatja az az apróság is, hogy miután az egyéni körzetben Lázár Jánostól 6000 szavazattal kikapott, valamennyivel még Vásárhelyen is, fontosnak tartotta hangsúlyozni, hogy a külföldi szavazatok összeszámlálása után nyert 200 szavazattal. Igen, a nem Hódmezővásárhelyen, hanem külföldön élők többsége rá szavazott. Az alföldi városban élők többsége nem. Ezt én a helyében bizonyosan nem hangsúlyoztam volna.

(folytatása következik)

Darvas Béla