(Tudománykövető N^o41)

A SARS-CoV-2 eredeti gazdája – bár sok vita volt e körül – a fajgazdag patkósdenevérek közül a dél-kínai barlangokban, elhagyott bányákban honos faj (Rhinolophus sinicus lásd a címképen) lehet. Az itt élő számtalan SARS-vírus közül egy mutálódott, ami az emberi ACE-2 receptorhoz képes kötődni. Az ACE-2 a tüdőben, artériákban, szívben, vesében és belekben előforduló angiotenzinkonvertáló enzim 2, amely a vérnyomás csökkentésében játszik fontos szerepet. A mutált koronavírus elsősorban a 65 éven felüli emberekben okozhat halálos következményű vírusos tüdőgyulladást. Fiataloknál a fertőzöttség tünetmentes is maradhat, sokakat azért kegyetlenül megkínoz ez a betegség, de még tünetmentesen is terjeszthetik a vírust. A fertőzés szövődményeit jelenleg is kutatják.

79%

Év végéig még

21 125 027 forint

hiányzik a

költségvetésünkből.

Támogasd az Átlátszó

tényfeltáró munkáját!

atlatszo.hu/tamogatom

A SARS-CoV-2 koronavírus gazdaköre nem túl széles. Többféle majmon (Macaca mulatta, M. fascicularis, Chlorocebus sabaeus, Callithrix jacchus, Saguinus mystax stb.) okoz lázat; néha tüdőgyulladást is. Ezek közül a rézuszmajom (M. mulatta) a gyógyszergyári fejlesztésekben gyakori, de drága laborállat. Görény (Mustela furo) és cibetmacska (Paguma larvata) is megbetegedhet, sőt a házi macskát is említik. Szükség volt tehát olcsó és gyors fejlődésű laboratóriumi tesztállatfajra, és itt a géntechnológia lépett. Az egyébként a betegségre nem fogékony egér humanizált változata, amelynek emberi ACE-2-receptora van, alkalmas volt erre a szerepre. Az ún. betegségmodell-laborállatok készítése ma az állat-biotechnológia egyik fontos területe. A hACE2-egér vásárolható, és segítségével/jelzéseivel a vakcinafejlesztés elindulhatott.

A beszélgetésünk első részének olvasása feltétlenül szükséges ennek a résznek a megértéséhez. A válaszadó Kemenesi Gábor biológus a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjának kutatója.

A Covid-19-vakcinánál speciális probléma tehát a fogékony, továbbá olcsó és gyors tesztállat. Ehhez géntechnológiai úton módosított GM-egeret kellett készíteni, amelynek emberi ACE-2-receptora van. Hogyan állították ezt elő?

Kemenesi Gábor: McCray és munkatársai (2007) az Iowai Egyetemről publikáltak egy tanulmányt, amelyben vad típusú egerekbe juttattak mikroinjektálás útján humán ACE2-kódoló szekvenciát hordozó genetikai vektorokat, melynek következtében sikeres hACE2 transzgenikus egértörzset sikerült létrehozni. A későbbi vizsgálatok kimutatták, hogy ezek a transzgenikus egerek nagymértékben fogékonyak a SARS-CoV-2-törzzsel szemben, bizonyítva a K-18-hACE2 transzgenikus egérvonal hasznosságát az állatkísérletes időszak alatt bármely gyógyszer- vagy vakcinajelölt tesztelésekor. Mivel génmódosításról van szó, bizonyos országok vagy régiók szigorú szabályozás keretein belül engedélyezik a nevezett tesztállatok beszerzését és alkalmazását is. Ha a kísérletes szempontokat nézzük, kulcsfontosságú modellállatokról van szó, nélkülük nem csupán a mostani járvány leküzdése, de sok egyéb fejlesztés sem mehetne megfelelő ütemben.

A GM-egérben a SARS-CoV-2-vírus új sejtmiliőt talál, akár a kínai patkósdenevér után az emberben. Létrejöhetnek így az egérszervezetben újabb vírusmutánsok?

KG: Teljesen természetes folyamat, hogy egy vírus mutációkat szerez a replikációja során. Fertőzésről fertőzésre, különböző sebességgel, de minden vírus mutálódik. Minden élő organizmus változik (örökítőanyaga mutál), ez az evolúció hajtóereje, ezzel képes egy élőlény, a környezet szeszélyei által változásra kényszerített utódok révén fennmaradni. A vírusoknál ez látványosabb, már amennyiben a gyorsaságot nézzük. Természetesen új evolúciós közeget jelent maga a modellállat is. Azok a kísérletek, amelyek a gyógyszer- vagy vakcinafejlesztések alapját adják, nem a tartós adaptációt célozzák a vírusnál, ennek a fertőzési ciklusok száma miatt nem is adnak teret. Természetesen lehet különféle hatásokra új variánsokat létrehozni, például stabilan alternatív hőmérsékleten fenntartani a vírust vagy más módon befolyásolni, amennyiben a kísérlet indokolja. Jelenleg a világban zajló kísérletek döntő többsége rutinszerű séma alapján vizsgálja a hatóanyag- vagy vakcinajelöltek szerteágazó hatásait, ezek során nem jellemző, hogy elégséges ún. passzálási lépés (sorozatoltás) szerepelne az előálló mutációk rögzüléséhez.

A SARS-CoV-2-vakcinafejlesztés – engedélyeztetés szempontjából – gyorsított menetben halad, és közel háromszor gyorsabb (41.1 ábra), mint a klasszikus vakcinafejlesztések, ami az alaposságát illetően nagyon sokaknak elgondolkoztató.

KG: Furcsának tűnhet a rendkívüli sebesség a nagy vakcinafejlesztési projektek mögött, ennek ellenére egy átlagos menetű vakcinafejlesztés az átláthatóság mintapéldája. Ez igaz a laboratóriumi kísérletektől a klinikai vizsgálatokig, amelyekben minden lépés nyilvános, publikációra kerül, így az eredményekhez minden szakértő hozzáfér és véleményezheti. Nagyon remélem, hogy a gyorsított menetű fejlesztések sem engednek lényegesen a biztonság és átláthatóság terén. Azok a vakcinafejlesztések, ahol keveset tudni, vagy az adatok elérhetősége és megbízhatósága kérdéseket vet fel, éppen ezért árthatnak. Az orosz vakcinafejlesztést például Putyin bejelentésére felkapta a világsajtó, bár később az egyik legrangosabb orvosi tudományos folyóiratban megjelentek a I/II. fázisú tesztek adatai. A publikált adatsorok azonban számos kérdést vetettek fel a tudományos közösségben, és jelenleg úgy tűnik erősen indokolt lenne a nyers kutatási adatok nyilvános átvizsgálása. Remélem, hamar rendeződik az ügy, a bizalom romlásának elkerülése miatt. A vakcinafejlesztés gyorsulásának egyszerű okai vannak. Már a járvány kiszélesedése előtt létrejöttek nemzetközi konzorciumok. A legnagyobb konzorcium kötelékében nyolc vakcinafejlesztési projekt fut, közte az egyik legígéretesebb az oxfordi vakcina. Vektorvakcina-technológián alapuló megoldást alkalmaz ez a fejlesztés. Itt vektorként használt vírusba (replikációra képtelen adenovírus) csomagolva juttatják be az immunválaszt kiváltó gént, ez esetben a koronavírus tüskefehérjéjét kifejezőt. A vakcinafejlesztő konzorciumok szervezése, az elképesztő munkamennyiség és ehhez elégséges pénzügyi támogatás fénysebességre kapcsolja a laboratóriumi fejlesztési lépéseket, a munkafázisok gyors és hatékony felosztásával és összehangolásával. A klinikai tesztfázisokra részben ugyanez igaz, logisztikailag és anyagilag is könnyebb most tesztelni a vakcinajelöltek biztonságosságát és hatékonyságát. Ennek utolsó lépése, a klinikai III-as fázis, pedig szintén jóval egyszerűbben megoldható, még úgy is, hogy ezek jelenleg 30-50 ezer emberen futnak. Ami kérdéses az egészben az a megfelelő alaposság, a részletes lekövetés és epidemiológiai vizsgálat a III. fázisú elképesztő tesztalany mennyiségen. Normális esetben ez semmiképp sem szenvedhet csorbát. Logikus, hogy a hosszú kifutású tesztelés nagyobb biztonságot nyújt a ritka vagy rendkívül ritka mellékhatások megtalálásában, de ezt bizonyos mértékig a járvány miatti sürgető helyzetekben emberéletek megvédésére kell fordítani és redukálni az időtartamot, vállalva ennek kockázatát. A világ tele van járványos gócpontokkal, aktívan érintett régiókkal [DB – A III. fázisú vizsgálatok helyszínei: Moderna – Egyesült Államok; BioNTech – Egyesült Államok, Brazília, Argentína, Németország; CanSinoBio – Kína, Szaúd-Arábia, Pakisztán; Gamaleya RI – Oroszország; University of Oxford – Anglia, India, Brazília, Dél-Afrika, Egyesült Államok; Sinovac – Kína, Indonézia, Brazília; Wuhan IBP – Kína, Egyesült Arab Emírségek, Peru, Marokkó; Sinofarm – Kína, Egyesült Arab Emírségek; Murdoch CRI – Ausztrália], így a szervezésen kívül, ami most gördülékenyebb, a helyzet is adott világszerte.

41.1 ábra: A vakcinafejlesztésre fordított átlagidő hónapban (zöld – klasszikus vakcinafejlesztés; piros és sárga – Covid-19-re szabott; a sárgával jelölt oszlopokat a változékonyságuk jellemzi)

A WHO szeptember 9-én 145 preklinikai (még nincsenek humán-vizsgálatok); 25 I. fázisú, 14 II. fázisú, 9 III. fázisú és három Covid-19 ellen engedélyezett (Sinovav – CoronaVac, CanSinoBio – katonai felhasználás, Gamaleya RI – Sputnik V) vakcinát tart számon. Nagy a verseny?

KG: Nem érzékelem ezt klasszikus versenyként, inkább kényszerhelyzetként. Szükség van a vakcinára, ráadásul nem is egyre, mert az elosztást is meg kell majd oldani. Mindenképpen több gyártóra lesz szükség, ha csupán a veszélyeztetett népességet szeretnénk megvédeni, az is legalább több százmilliós vakcinakvóta. A versenyt jelenleg a politika generálja, az orosz vakcina kapcsán egészen hidegháborús retorikát sikerült felmelegíteni. Hatalmas károkat tud okozni az ilyen hozzáállás, szerintem leginkább ez teszi piszkossá a versenyt. Szerencsére a világ iparilag fejlettebb felét nézve a kép megnyugtató, átlátható és biztató.

A kínai vakcinakutatások állnak talán legelöl. Az Egyesült Államok bekapcsolódott, és ma hatalmas összegekkel támogatja egyik-másik fejlesztést. A BioNTech (ennek magyar részvevője Karikó Katalin) + Pfizer + Fosun Pharma 1,9; a Novavax 1,6; a Moderna + NIH 1,5; az AstraZeneca + University of Oxford 1,2 milliárd US$ támogatást kapott. A Trump-adminisztráció (57. kép) mintha ez ügyben jócskán késlekedett volna, és most a pénzével vásárolja be magát a máshol folyó kutatásokba. Mindeközben nem túl ízlésesen és folyamatosan vádaskodik. Akkor mégsem annyira elmaradott az Európai Unió kutatása?

KG: Semmiképpen sem az, de itt régiókon és országokon átívelő együttműködéseket kell elképzelni, ezek a leginkább kimagasló kapacitással és tudásbázissal rendelkező fejlesztőközpontok – már ami a laboratóriumi szakaszokat illeti. Az EU több kiváló kutatói központtal is rendelkezik, ezekre most nagymértékben támaszkodik a gyakorlati fejlesztés. És itt ismételhetem önmagam, a politika ezt is beszennyezi. Nem csak én látom így, senki sem ússza meg a járványt, amíg mindenki meg nem ússza, épp ezen az elven jött létre a COVAX szövetség, ami a majdan létrehozott, sikeres vakcinát hivatott igazságos elosztással, megfelelő gyártási kapacitás alá vonni, megelőzve a felhalmozást egy-egy országban.

57.kép: Donald Trump júliusban felveszi végül a maszkot (forrás Euronews.com)

A Trump-adminisztráció által osztott támogatás valamiféle elővásárlásnak tűnik, ha úgy tetszik foglalónak. Mi van, ha a fejlesztésből mégsem lesz termék. Az oxfordi vektorvakcina (ChAdOx1) körül most a III. fázisú vizsgálatok során fellegek gyülekeznek. Az 1,2 milliárd US$ támogatást bukja ez a konzorcium, ha mégsem lesz termék? Kihatással bírhat ennek a fejlesztésnek a sorsa a többi vektorvakcina megítélésére is, hiszen kínai (CanSinoBio – Ad5) és orosz (Gamaleya RI – Ad5 és Ad26) próbálkozások is vannak ezen a területen?

Most mindent kiemelt médiafigyelem követ, de az esetek döntő többségében nem sikeres a kommunikáció, nem jön össze a közérthetőség. Talán erre lenne most a leginkább szükség vakcinaügyben. Az oxfordi vakcina esete jól mutatja, hogy igenis működik a vakcinafejlesztések szigorú rendje és átláthatósága. Amennyiben felmerül nem várt reakció a klinikai fázisokba vont alanyoknál, akkor minden kétséget kizáróan meg kell győződni arról, hogy annak nincs köze a vakcinához. Erre orvosi, immunológiai és mikrobiológiai vizsgálati lehetőségek vannak. Ebben a kritikus esetben is így történt, de amennyiben bebizonyosodott volna a kapcsoltság vagyis, hogy a megbetegedés köthető a vakcinához, akkor a vakcinafejlesztési projekt leáll.

A vakcinafejlesztés nemzetközi kommunikációjában tipikus politikai villongás ismerhető fel. Az orosz hackerek (korábban kínai is) ipari kémkedéssel való vádolása és most Vlagyimir Putyin bejelentése (58. kép) nekem a hruscsovi ’hibridkukoricás’ időket idézi. Ki lesz az első? A fejlesztő cégen kívül másnak érdekes ez? Nem lehet hatalmasat bukni egy kellően nem biztonságos, de termékben mégis megjelenő vakcinán?

KG: A nemzetközi politikai villongás lassan minden aspektusát visszafordíthatatlanul beárnyalja a járványkezelésnek. Legsúlyosabb példája ennek a vakcina kérdése. Az orosz és kínai esetben az átláthatóság számomra még mindig nem biztosított, így, ha bármi balul sül el, az a világ egyébként tisztán futó projektjeit is beárnyalhatja. Remélem, hogy felülkerekedünk ezen a helyzeten.

A géntechnológiai mellett a nanotechnológia is bejelentkezett a vakcinafejlesztésbe. Milyen szerepe lehet ennek a továbbiakban?

KG: A molekuláris biológia, géntechnológia, különösen a nanotechnológia hatalmas fejlődésen ment keresztül. Ha csak a genomszekvenálási képességünket nézem, amivel a vírus genetikai kódját állapítjuk meg, egy USB-porton működő, egyénként nanotechnológiai eszközön nyolcórás átfutási idővel, akkor azt elképesztőnek kell minősítenem. A vakcinafejlesztéseknél már az elmúlt évtized során megjelentek a nukleinsav-alapú vakcinajelöltekre vonatkozó állatkísérletes és laboratóriumi publikációk. A nukleinsav-tisztítási és -analitikai eljárások, a bejuttatáshoz szüksége nanotechnológiai háttér mind-mind erőteljesen haladt az elmúlt években. Nem kizárt, hogy lesz ilyen befutó a vakcinajelöltek palettáján.

58.kép: A Szputnyik-V elnöki bejelentése (Fotó: AFP)

Miért nem volt sikeres eddig nukleinsav-alapú vakcina? Mi akadályozta meg eddig ezek megjelenését, hiszen ilyen bejegyzett vakcina emberen még nincs?

Óvatosságról van szó. Számos, az állatkísérletes szakaszban bizonyított vakcinajelölt készült ezzel a technológiával, és úgy tudom több klinikai vizsgálat is indult már. A bevethetőséget részben a technológiai fejlettség és természetesen a mostani rendkívüli igény hozta el a nukleinsav-alapú vakcinák számára. A technológiai fejlesztés alatt a precíz és tiszta nukleinsav-előállítási lehetőségeket, a stabil bejuttatási eljárásokat, továbbá nanotechnológiai megoldások alkalmazását értem. Igaz, hogy az elmúlt évtizedekben több klinikai tesztfázis is indult a rákgyógyítás és bizonyos betegségek esetén ilyen vakcinákkal, de a technológia valóban hatalmasat fejlődött pár év alatt, így most jobb esélyekkel indulhat. A nukleinsav-alapú vakcinák nem tartalmazzák a teljes vírust, de annak fehérjedarabjait sem. Nincs összetett, de ezért lassú előállítási lépés a vakcinakomponens számára. Gyors a reakcióidő, mivel nincs hosszú fehérjegyártási kísérletsorozat vagy teljes vírust igénylő inaktiválási és tisztítási eljárásrend. És mindezek miatt együttvéve még olcsóbb is. Az elmúlt évtizedek során, a velük kapcsolatos fejlesztések fő érve az átlagosnál gyorsabb reakcióidő és az olcsóbb elérhetőség volt.

Milyen sikeres új útjai lehetnek a vakcinakészítésnek?

KG: Az előző kérdést tovább szőve, én hatalmas potenciált látok a nukleinsav-alapú vakcinákban. Gyors válaszidőt tesznek lehetővé, amennyiben bejönnek, rendkívüli mértékben fejlődne a vakcinakészítés válaszideje egy-egy hasonló kihívásra, mint a mostani. A rémhírrel ellentétben ez nem hajt végre génmódosítást az emberi sejtekben, és nem hajt végre kalózvideókban terjedő rémségeket. Egy lépéssel elébe megy a hagyományos, például fehérjevakcináknak, és a szükséges fehérjéket vagy vírusalegységeket a szervezetünk állítja elő.

Ez esetben hová épül be az új örökítőanyag-tartalom? Ezek a sejtek a továbbiakban úgy funkcionálnak, mint az immunrendszerünk memóriasejtjei? Meddig?

A beépülés szót elfelejthetjük – itt kromoszómáktól független működésről van szó – és ezzel rövidre zárhatjuk az összeesküvés-elméletekben hívők érveit. A sejtbe bejuttatott nukleinsavdarabokról, imitálva a szervezetünk fehérjegyártási sémáját, a koronavírus immunrendszert aktiváló fehérjéje készül. DNS-vakcina esetén plazmid hordozza a kívánt fehérjeszakasz írására szolgáló szekvenciát, ez a nukleuszba jutva indítja a ciklust, elkülönülve a sejt genetikai állományától. Az RNS-vakcina ezzel szemben, hasonlóan a test természetes hírvivő RNS molekuláihoz a citoplazmában kerül átírásra. Általában lipidburkos technológiával, úgynevezett liposzómákkal vagy lipid-nanorészecskékkel lehet az RNS-t ilyen formában és megfelelő hatékonysággal bejuttatni. Egyébként a technológia tisztaságra vonatkozó előnye éppen a nukleinsavak mesterséges előállításában rejlik. Manapság már rendkívül hatékonyan lehet a szervezet számára káros reakciót nem kiváltó nukleinsavat előállítani. Összefoglalva: nem a kész fehérjét vagy vírusdarabot, netán a teljes vírust tartalmazó vakcinát juttatjuk a szervezetbe, hanem az immunrendszer felkészítése számára fontos fehérjét kódoló génszakaszt. A szervezetünk saját, a fehérjeátírásban szerepet játszó ún. mRNS-molekulái sem épülnek be az örökítőanyagba. A DNS-alapú vakcinák esetében is hasonló a helyzet.

Van-e esélye a kicsi cégeknek, a tőkeszegény országok fejlesztőinek?

KG: Konzorciumban, más fejlesztőkkel együtt van. Nyilvánvalóan jóval lassabb projektről lehet szó, mint a világ vezető államai által támogatott projekt esetében, de itt most minden ösvényen el kell indulni, mert sürget a pandémia. Ebben a versenyben semmiféle kutatóműhely nem rúg egyedül labdába. Némelyik projekt a világban ebből a szempontból megmosolyogtató, bár amennyiben vakcinajelölt létrehozása a cél, még értelme is lehet, később pedig egy izmosabb konzorciumba becsatlakoztatva eljuthat komolyabb szintre is.

A felgyógyult Covid-19-betegekben keringő ellenanyag félideje igen rövidnek tűnik, a félévet sem éri el. Az orosz fejlesztő (Gamaleya RI) azonban hosszú védettségről beszél. Ellentmondás ez, vagy van rá magyarázat?

KG: A magyarázatot maga az immunrendszer hozza, a vakcina elsődleges célja megtanítani a szervezetet a vírus felismerésére és hatékony legyőzésére. Optimális esetben egy vakcina megfelelő és hosszan tartó sejtes és humorális immunválaszt is indukál. Ez akár sterilizáló immunitást is nyújthat, tehát elkerülhető az újrafertőződés. Sok esetben szuboptimális ám továbbra is hasznos állapotként el lehet érni a sejtes immunválasz kapacitáltságát, egyelőre megjósolhatatlan, hogy a most készülő vakcinák mit és mennyire, de főként mennyi ideig fognak aktiválni – ez szabja majd meg a védettség mértékét és idejét. Az, hogy a természetes immunitás és a vakcinák által elvárható immunitás mennyire tartós és milyen mértékben kopik, most még tudományosan nyitott kérdések. A gyakorlatban természetesen ez elválik majd, így az orosz állítás számomra még kérdéses.

59.kép: A Covid-19 járvány magyarországi közszereplői (szubjektív vázlat)

Az ördög ügyvédjének post scriptuma
Nincs mellékhatás nélküli technológia. Gyógyszerek esetében valamennyien látjuk ezt a gyógyszerekhez mellékelt olvasnivalókban. A vakcinák is rejtenek magukban kockázatokat. Hiábavaló lenne tagadni. Ma ez a kockázat népegészségügyi szempontból felvállalható. Túlérzékeny emberek – akik valamely behatásra felmutathatók a normál eloszlású haranggörbe bevezető részén – viszont minden népességben vannak, őket az átlagosra jellemző bizonyosság nem fogja megnyugtatni. Ne feledjem, a túlérzékenyek köre behatásonként változik; ma téged érint, holnap engem. Teljes mértékben fel tudom a súlyos egyéni dilemmát fogni, hiszen tucatnyi dologra van ritkának minősülő allergiám, közöttük többféle gyógyszer-hatóanyagra is. Korunk tudománytérképén még sok fehér folt van, ahol ember még nem járt. A tudomány arról tud véleményt mondani, amit már megismert. Azt itt dolgozók nem képzelődhetnek, és nem jósolhatnak. Az más, kevésbé szigorú etikájú szakmák részét képezik. Azt mondjuk, a tudomány pillanatnyi állásának megfelelően szól a véleményünk. Ez sokszor kevés, de jelenleg erre vagyunk képesek. A tudós nem azonos a csodatévővel. Ha ez az állapot megszűnne, akkor a tudósok letaszíthatnák a trónjaikról a döntéshozásra felkent politikusokat. Kétlem, hogy támad erre belátható időn belül jogos ambíciójuk. Viszont a kutatók kitűnő érzékkel veszik észre a helyettük jelentkező sarlatánokat, akik konfabulálnak.
Valahogy mindig az alul-tájékozottak a legmagabiztosabbak, és egyszerű mondanivalójukat tömegek képesek követni. A hamis prófétaság idegállapotának gyakorisága megnőtt, és jellemzi korunkat. Az első mindent visz. Nálunk és szerte a világban éppen ennek vagyunk tanúi. Mindenhonnan csodadoktorok kúsznak elő az ismeretlenségből, és mindegyiknek van egy újabb jótanácsa, akár a szakállas viccben a libamentő csodarabbinak.
Nem kis megdöbbenéssel nézem a hazai illuzionisták tevékenységét, aminek egy részével kapcsolatban a Magyar Orvosi Kamara már másodjára emelt szót. Önjelölt sámánjaink állításainak ismereti alapja szerintem csekély, eredetinek nem mondható konteóik hangoztatására magamutogatás céljából vállalkoznak. Egyre gyakrabban születik celeb. A Rádió1-nek azonban ez is bulitéma lehetett. Az éterben hallgatottsági rekordot döntöttek; mi kell még? Közösséget vállalni az efféle játékban tudósnak lehetetlen. Csodadoktoraink tényválogatásai csak ürügyek a saját gumimaci sípoltatására. Elgondolkodom rajta, hogy mi lenne, ha a tudomány valóságos fehér foltjaira támaszkodó csodadoktorok javított verziói jelentkeznének, és szabadítanák ránk a valóságos bizonytalanságainkat. Elviselhetetlen lenne. Persze napjainkra jellemző ismeretanyaggal rendelkező közülük nem dicsekszik a közös tudatlanságunkkal. Reménykedik viszont a közeli megoldásban; mélyen optimista a megismerhetőséget illetően.
A járványtagadók szakértői között aktív, a kor tudományos színvonalán állót nem látok, viszont Németországban az egyik képviselőjük történetesen olyan fül-orr-gégész, aki pártot szervezett (WIR2020) ebből a szomorú ügyből, és úgy tűnik, a berlinieknek tetszik ez a fajta, utcára vezénylő, piknikszerű állapot. A patikárius is kamupárt elnöke. A budapesti Szovjet Hősi Emlékműnél a nagy dobbantás szeptember 11-én neki sem jött össze. Vannak, akik besokalltak a maszktól és a bezártságtól, ők zsibongtak diszkréten. Csodadoktoraink a koronavírus ellen szabadságharcot kezdeményeztek úgy, hogy tagadják a létét és hatásait. A struccról – más értelemben – is ez a hír járja, bár esetében ez azért csak városi legenda.
Tekintsük meg ezt az ötosztatú két oldalt (59. kép), amely valósághoz való viszonya számomra nagyon is eltérő. Az első légüres térben lebegő, míg a második nehézsúlyú megméretésre felkészülő.
(i) Lőrés a kiszínezett múltra, ami az orvostársadalom gyógyszer-szkeptikus képviselőit és a túlérzékenyeket magával ragadja. Nem csodálkozom rajta. Csalódásaink száma rendkívüli. A gyógyszernek nevezett dolgaink alig élik meg az egy évtizedet, mielőtt visszavonnák ezeket valamilyen súlyos mellékhatás miatt. Kiemelkedő súlyú közéleti pártfogó is akadt a jogász végzettségű Robert F. Kennedy Jr. személyében, aki a berlini beszédében nyíltan tudomány- és haladásellenes nézőpontra helyezkedett. Neki már a bankkártyák, a kommunikációs műholdak és a GPS is sok – retteg a lehallgatástól és a követéstől, a személyes szabadságát félti. Valaki azt kérdezte tőlem, hogy engem nem kísért ilyen érzés? És valóban nem találom ezt a kínt magamban. Mi az, amit elrejthetek, és amit el kellene? Viszont gyógyszereink esetlegessége mégis – ebben a fejlettségében is – megold valamit; időt nyerünk velük. Csatát. Háborút nem.
(ii) Lőrés a körvonalazódó jövőre, ami a tudósok fantáziáját mozgatja. Megalapozott tudománykritikai álláspont is lehet ez, ami tényekre támaszkodik. Nos, itt súlyos bajokat látok. Az orvostársadalom adminisztrációját nem jellemzi a nyíltság. Többségük nem fedi fel, amit tud, vagy tudni vél. Úgy gondolja, rá tartozik csupán az egészségünk, sőt a halálunk is. Többségük akkor sem szólal meg, mikor a társa súlyosan téved; ekkor is működik a tévesen értelmezett szolidaritás.
Mindkét oldalt felmutatta most nekünk a Covid-19 hazai csetepatéja, ahol az is kiderült, hogy a tudományos közéletben vetett hitünk – a MTA megpocsékolása után ez alapjaiban megrendült – sem olyan bombabiztos, mint sokáig hittük. Pedig kinek fogunk akkor hinni a jövőben?
(db)

Darvas Béla