Bezárás
Tudománykövető

Vakcinafejlesztések a SARS-CoV-2 ellen – No1. Találkozás Kemenesi Gáborral

(Tudománykövető No40)

A Vuhanból (Hubei tartomány – 53. kép) 2019-ben ismertté vált, Covid-19 koronavírus-járvány minden bizonnyal bekerül a történelemkönyveinkbe. Ehhez képest a nyugalmunk igazán bámulatos. A járvány az idős, krónikus betegek közül szedi a halálos áldozatait. Az európai tavaszi járvány Svédország kivételével (eddigi ~6000 halálos áldozatával szerintem rosszul döntött, hiszen nyájvédelem így sem alakult ki ott) már megbénította egyszer az európai gazdaságot, s most egy őszi, valószínűleg elhúzódó második beteghullámra számíthatunk.

A bubópestis/tüdőpestis/vérpestis (fekete halál) a XIV. század közepén (az időszámítás előtt 400 évvel is volt egy járvány) közel 75-200 millió embert pusztított el. A XVI. században az amerikai kontinensre is behurcolták. A kórokozó baktérium (Yersinia pestis) a prémje (a havasi mormotát – Marmota marmota – a magyarok ették is) miatt vadászott rágcsálókban (pl. mormota- és hörcsögfélék) élt, és annak bolhája a patkányokon is gyakori keleti patkánybolha (Xenopsylla cheopis) terjesztette az emberre. A Selyemúton érkezett Európába.

A feketehimlő-járvány a XVIII. században pusztított, máig közel 500 millió ember halálát jegyezték fel vele kapcsolatban. A betegséget okozó vírusok (Variola major, Variola minor és Variola alastrim) Afrika felől érkeztek, ahol rágcsálókban éltek, és bár néhány évtizede még úgy tudtunk, hogy vakcinázás hatására eltűnt ez a betegség a bolygónkról, utólag kiderült, hogy kevésbé patogén törzsei ma is jelen vannak, illetve a bioterrorizmus céljára abszurd módon fenntartották, sőt géntechnológiai úton módosították is a patogén törzseiket.

A XX. század elején tomboló spanyolnáthát is feljegyezte a történetírás, hiszen ennek a világjárványnak, melyet a H1N1 influenza A vírus okozott, az Első Világháború táján 21-100 millió ember halálát írják a terhére. A járvány talán az egyesült államokbeli Kansasból (Haskell County) indult el, és Spanyolországon túlmenően Indiában haltak meg igen sokan. A Mexikóból induló 2009-es második járvány után az ezzel kapcsolatos óvatosság ma is jelentős.

A XX. századi pandémiák egyike a HIV (human immunodeficiency viruses) is, amely az AIDS (acquired immunodeficiency syndrome) nevű betegséget okozza, s amely 1980-as megjelenésétől közel 32 millió ember haláláért felelős. A Középnyugat-Afrikában (Kongó, Kamerun) élő emberszabású majmokról (csimpánz és bonobó) ugrott át ez a betegség az emberre, és átrendezte az életünket. Az eltelt igen hosszú idő ellenére vakcina ma sincs, de a gyógyszeres kezelésnek hála a halálozási arány nagyon lecsökkent. Évtizedek óta eredményesen kezelt betegekről is tudunk.

Ebben a vírusos járványokkal és azok lehetséges kezelésével kapcsolatos kétrészes interjúban beszélgetőtársam Kemenesi Gábor biológus (lásd az őt bemutató, szürke háttérrel kiemelt szövegdobozt lejjebb).

53.kép: A vuhani Huanan Haixian Pifa Shichang piac, amely sokáig a gyanú középpontjában állt (Fotó: AP)

Az eddigi járványokat néhány kivétellel ún. zoonózisok okozták, vagyis olyan betegségek, amelyeknek eredeti gazdái állatok voltak. Onnan váltottak át ránk, és szinte kezelhetetlen betegségek váltak belőlük. Hogyan írnád le ezek után röviden a SARS-CoV-2 vírus (címkép a BPS Bioscience és Wrapp et. al., 2020 nyomán) eddigi történetét, ami 2019-es megjelenése után, a mai napig közel 28,5 millió azonosított fertőzöttből 915 ezer ember halálát okozta?

Kemenesi Gábor: A denevérek, világméretű elterjedésüknek, elképesztő fajdiverzitásuknak és biológiai sajátosságaiknak köszönhetően fenntartják számos víruscsoport genetikai készletének döntő részét. Óriási diverzitásban hordoznak tehát vírusokat, köztük a koronavírusok számos faját és törzseiket is. A SARS-CoV-2 az úgynevezett Sarbeco (SARS-szerű béta-koronavírusok) víruscsoportba tartozik. A tudomány jelenlegi állása szerint, a mostani emberi változatban jelen lévő genommintázatok (különböző genomdarabok hasonlósági foka, eddig ismert denevér-koronavírusokhoz) egyértelműen jelzik, hogy az evolúciós elődök már évtizedek óta keringtek a denevérek körében. Az a bizonyos genomrégió is jelen volt, amely a hatékony emberi sejtekhez való kötődést segíti. Ezek a denevér-koronavírusok rendkívül gyakran cserélnek – úgynevezett rekombinációs események során – genomdarabokat. Ez nem a mostani emberi változat létét jelenti évtizedek óta, hanem annak evolúciós elődjeiét. Ez az átlagember számára megdöbbentő lehet, a tudomány azonban éppen ezért készült új vírusok megjelenésére. A mostani SARS-CoV-2 pontos forrása továbbra is ismeretlen, nem tudjuk, hogy közvetlenül denevérekről került-e át emberekre vagy egy köztes-gazda közvetítésével, mint a SARS vagy MERS esetében láthattuk. Le kell szögezni, hogy nem a denevérek kiemelt veszélyességét jelenti ez, hanem az emberiség térnyerésének elképesztő mértékű növekedését. Emberi populációk hatalmas mértékben érintkeznek olyan ökoszisztémákkal, darabolják és rombolják azokat, ahol évmilliók óta jelen vannak potenciális kórokozók vagy azok evolúciós elődjei. Nagy igazság, hogy a biodiverzitás önmagában is érték, gyakorlati szempontból pedig konkrétan járványokat is megelőzhetünk, ha óvjuk a bolygónk életközösségeit. Ez a folyamat várhatóan csak fokozódni fog, nem hiába hívja a szakmám a pandémiák évtizedeinek a ránk váró jövőt. Minden bizonnyal nem az utolsó ilyen kihívás ez.

Kemenesi Gábor
Biológus, víruskutató, a Pécsi Tudományegyetem Szentágothai János Kutatóközpontjában működő legmagasabb biológiai biztonsági szintű laboratórium (BSL-4) helyettes vezetője, emellett egyetemi adjunktus, oktató a Pécsi Tudományegyetem Természettudományi Karán.
Fő kutatási területe az állatokról emberre terjedő, magas patogenitású és biológiai biztonsági szintű vírusok, különös tekintettel a denevérek és csípőszúnyogok körében megtalálható formáikra. Számos külföldi expedíción vett részt négy kontinensen, a mostani koronavírushoz hasonló, újonnan felbukkanó fertőző betegségek kutatása céljából.
Biobiztonsági képzést két külföldi laboratóriumban szerzett, és jelenleg tagja az Európai Mobil Laboratórium szervezetnek, amely humanitárius alapon diagnosztikai segítséget nyújt járványokkal sújtott elmaradott régiókban.
Jelenleg tagja a Jakab Ferenc által vezetett Nemzeti Koronavírus Kutatócsoportnak, amely a SARS-CoV-2 vírus megismerését, genetikai vonatkozásait és terápiás lehetőségeit célzó kutatásokat végez.
Több mint negyven tudományos publikációt jegyez kutatási területén, eredményeiért Junior Príma díjat, Bolyai János Kutatási Ösztöndíjat és több mint tíz további elismerést nyert el.
KG

54.kép: Kemenesi Gábor a laborban (Fotó: Csortos Szabolcs)

A SARS-CoV-2 folyamatosan mutál és alcsoportjai jelennek meg (40.2. ábra). Gyors ez a folyamat, vagy vírusokat tekintve átlagos? Mennyiben nehezíti ez az ellene való eredményes vakcinafejlesztést? A sokféle genotípus kezelhető immunológiai szempontból egységesen? Megnevezhető a vírusnak az a konzervatív szerkezeti régiója, amely vakcinafejlesztésre alkalmas? Mit kell tudnunk a tüskefehérjéről (spike protein)?

KG: A vírusokra alapvetően jellemző a mutáció, de ez minden élőlényre igaz – így tudunk alkalmazkodni a változó környezeti viszonyokhoz. A vírusoknál, különösen az RNS-vírusoknál ez a tendencia (vírustól függően) gyakorinak tekinthető. Azonban azt, hogy ez gyakorlati szempontból mit jelent, nagyon sok minden befolyásolja. Vírusok esetében a gazdapopuláció nagysága, denzitása, a járvány alakulása és ezernyi olyan tényező, melyet nem is ismerünk, befolyásolja a konkrét kimenetelt. A SARS-CoV-2 esetében a mutációs ráta nem tekinthető veszélyesen gyorsnak; az influenzavírusok mutációs hajlamához képest a tudomány jelenlegi ismeretei szerint egyharmadnyi. Nem szerencsés azonban az influenzavírushoz hasonlítani, ott ugyanis az immunitást és a vakcinák sikerességét teljesen más események szabják meg; egy másik vírusról van szó. Az új genotípusok és a 40.2 ábrán látható hatalmasnak tűnő diverzitás egyelőre a vakcinák tekintetében nem nyugtalanító. Nem írtak még le olyan variánst az eddig elérhető 97 ezer genomból (2020. szeptember), amely aláásná, a főként tüskefehérjére épülő fejlesztési törekvéseket. A vírus a gazdasejtben történő másolás során gyártja le a szerkezetét felépítő és azokat segítő fehérjéket. Ezek közül az emberi immunrendszer többre is reagál, azonban a legjelentősebb ezek közül, a sejtekhez való kötődést szolgáló tüskefehérje. Ez váltja ki a legmarkánsabb immunreakciót, így a vakcinafejlesztések döntő hányada ezt célozza.

40.2 ábra: A SARS-CoV-2 genetikai változása (klaszterei ~4500 mérés alapján) 2020. augusztusáig (forrás nexstrain.org)

A vakcinagyártás és -használat régi tevékenység. Jól ismert, hogy ezen a területen a géntechnológia előretörése kifejezett. A kolera, diftéria, hepatitisz, humán papillóma, agyhártyagyulladás és a többiek elleni kifejlesztett rekombináns vakcinák alkalmazása világszerte gyakorlott. Miért sikertelen bizonyos betegségek (lásd HIV) ellen a vakcinafejlesztés?

KG: A HIV 1984-es felfedezésekor, az akkori kommunikáció még két éven belül történő vakcinafejlesztésről szólt. Ezt csupán azért mondom, mert mutatja, hogy mennyire fontos felfogni a tudományos megismerés szükségességét egy új vírus esetében. A SARS-CoV-2-t is most ismeri meg a tudomány. A HIV-ellenes vakcina máig nem érkezett meg, ennek pusztán az az oka, hogy a HIV számos fronton is elkerüli a vakcinákhoz szükséges paramétereket. Egyrészt alapvető működéséből adódóan jól elrejtőzik az immunrendszer elől, gyorsan mutálódik, és betegséget már csak a fertőzés késői szakaszában okoz. A vakcináknak éppen az immunrendszer megfelelő mértékű aktiválását kell elvégezniük egy adott kórokozó ellen, ez ebben az esetben technológiailag és tudományosan még nem megoldott. A SARS-CoV-2 esetében ezek a problémák nem állnak fenn, így reálisak a hírek a közelgő vakcinákról, melynek valóban egy jelentős részét már korábban jól bevált rekombináns vektorokon alapuló technológiák adják. [DB: A vektorvakcinákat jelentős kritika érti szakmai körökből is – ennek kifejtése várhatóan egy későbbi interjúban történik majd meg. A fejlesztés sokak szerint túlságosan gyors menetét függetlenül annak elvi alapjaitól a mellékhatás-vizsgálati oldaltól megfontolandó kritika érte. Bonyolítja a képet a kérdés gazdasági okok miatti átpolitizálódása.] Ekkor a vírus bizonyos szegmenseit egy másik vírusba csomagolva juttatják a szervezetbe. Egyébként az Ebola-vírus ellen is elkészült két ilyen oltóanyag, melyeket sikeresen vetnek be jelenleg is Afrikában.

Természetesen számos más technológia is a palettán van: nagy számban megjelentek például a nukleinsav-alapú vakcinák is. Habár ezekből még nincs elkészült bejegyzett vakcina más vírusra. A nukleinsav-alapú vakcinák fejlesztése egészen az állatkísérletekig az elmúlt évek során rendkívül sikeres volt. Az előnye a gyors fejlesztés és a technológia fejlődése lehetővé tette a rendkívüli tisztaságú nukleinsav létrehozását, tisztítását és hatékony bejuttatását a szervezetbe. Komoly esély van rá, hogy a SARS-CoV-2 ellen lesz elsőként ilyen oltóanyag.

A Covid-19-pandémia előtt két kisebb koronavírus-járványról is tudunk. A SARS-CoV-1- (2002-2003) és a MERS-CoV (2012-2015) járványokra gondolok. Ekkor vakcinafejlesztés is indult, amit ma kamatoztatni lehet a mostani fejlesztésben. Sokféle találgatásra adott okot, hogy a területen 2004-ben szabadalom született, és a géntechnológiai munka a kutatás során elkerülhetetlen volt. Vannak, akik szerint a vuhani kezdet összefüggésbe hozható a Kínai Tudományos Akadémiához tartozó Wuhan Institute of Virology (WRI – 55. kép) kutatási tevékenységével. Mit gondolsz erről?

KG: A WRI érintettségét a politikai haszonszerzés jegyében tudták elterjeszteni Amerikában. Ez az egész ügy geopolitikai, hidegháborús időket idéző csatározás. Szerintem aligha lehet tudományos alapja. Szoktam mondani, hogy van alibije a természetben a vírusnak. Helyettes vezetője vagyok egy, a vuhanihoz hasonló laboratóriumnak, számos másikat látogattam meg világszerte, nagyon jól tudom, hogy függetlenül attól milyen országban vagyunk, vannak megkerülhetetlen követelmények a biztonság tekintetében. [DB: Balesetek mindig is voltak, és ezt a szuper-biztonságosnak gondolt orosz biofegyverkezés kapcsán megismerhette már a világ. Mindazonáltal az ellenőrzött tudományos híradások természetes eredetről számolnak be.]

De visszatérve a lényegre, azon felül, hogy ismert a denevér-koronavírusok zoonotikus potenciálja, Kínában már 2018-ban leírták a denevér-koronavírusok folyamatos átugrását emberekre. Ez a tendencia nem állt meg, és a mostani járványban tudott kicsúcsosodni. Az átugrási események elérték azt a pillanatot, amikor létrejöhetett a mostani, tisztán emberi variáns, és megszületett egy új emberi koronavírus. Erre most egy egész tudományág épül, ebben dolgozom én is. Nem szükséges laboratóriumban létrehozni új kórokozót, a természet megoldja magától is. További fontos tény, hogy a géntechnológiai beavatkozásoknak nyomuknak kellene lenniük, és egyelőre egyetlen bizonyíték sem utal a laboratóriumi eredetre, ezzel szemben áll egy egész tudományág összegyűjtött tudása, és több ezer publikációban a természetes keletkezésre való voksolás.

55.kép: A Vuhani Virológiai Kutatóintézet (Fotó: Hector Retamal/AFP)

Egy állatvirológiában dolgozó ismerősöm (LB) szerint a patogén törzsek laborok közötti forgalma igen jelentős. Levelezés útján korábban ő is sokféle, állatokon patogén törzshöz hozzájutott. Mennyire nehéz kutatónak vírustörzshöz jutni? Tény, hogy ma minden ezzel foglalkozó kutatólaborban SARS-CoV-2 patogén törzsek mintáit őrzik. Kellően szabályozott ez a laborok közötti mintacsere?

KG: Ma már rendkívüli mértékben szabályozott. Bizonyára sokan hallottak a húsz évvel ezelőtti amerikai Anthrax-os terrortámadásokról. Azokban az időkben viszonylag könnyű volt kikerülni a biztonsági ellenőrzéseket és patogénekhez jutni biológiai törzsgyűjteményekből. Ez mára extrém módon biztosított. Maga a vírustörzscsere hatalmas fegyvertény a védekezésben és kutatásban. Nagyságrendekkel lassítaná a kutatásokat, ha nem lenne anyagáramlás laboratóriumok között. A vírustörzsek rendelése mára jól szervezett, szigorúan ellenőrzött világméretű tevékenység. A SARS-CoV-2 esetében sem a diagnosztika, sem pedig a gyógyszer- és vakcinafejlesztés nem lehetne ennyire gyors, ha ez nem működne. Furcsának tűnhet, de bárki böngészhet a rendelhető vírusok katalógusában, azonban szállításra csakis akkreditált, többszörösen ellenőrzött laboratórium számíthat. Egyébként világszerte létrejöttek ilyen rendszerek, és az előbb elmondottak mentén rendkívül hasznosak is. Bizarrnak tűnhet, hogy fertőző ágenst őriz egy laboratórium, azonban a gyógyszerkutatások, vakcinák, a vírus alapvető működésének megértése is ezen alapul. A SARS-CoV-2 esetében ilyen szempontból szerencsések a kutatók, mivel egyszerű laboratóriumi körülmények közt izolálni (fertőzött ember légúti mintájából tiszta tenyészetbe vonni) – bár rendkívül magas biztonsági követelményeket kell ehhez teljesíteni.

A vakcina a szervezetünk immunrendszerét veszi igénybe arra, hogy felkészüljön a valóságos kórokozó ellen. Népességi szinten a nyájimmunitás kialakításában játszik döntő szerepet, ami a járvány terjedésének útjába áll. Nem véletlen, hogy ma a Covid-19-pandémia elleni vakcina megtalálása sok gyógyszergyár álma (40.3 ábra), hiszen a bevétel minden korábbit meghaladóan óriási lehet. A keresletet milliárdos nagyságrendűre becsülik. Mennyire közeli a siker?

KG: A vakcinafejlesztés hatalmas tőkét igényel, rendkívül szerteágazó vizsgálatok kellenek a laboratóriumtól a klinikai vizsgálatokig, a bejegyzésig és a gyártásig. A vakcinaellenesség egyik alappillére a milyen jól keresnek ezen a gyógyszercégek gondolata. Nyilvánvalóan, mivel cégek állítják elő, ezért ez profitorientált fejlesztés csakúgy, mint fájdalomcsillapító vagy vitamintabletták eseteiben. Ez az egyik oka, hogy annak idején a SARS ellen nem fejeződtek be a vakcinafejlesztések; a járványt kezelték és nem volt piaci érdek többé. A SARS-CoV-2 esetében kissé más a helyzet. Hatalmas társadalmi nyomás van most a kormányokon, hogy megoldást találjanak, csökkentsék az amúgy is példátlan gazdasági és egészségügyi károkat, vagyis gyorsan vakcinához jussanak. Ezért indult el az Operation Warp Speed, jött létre a CEPI és még sorolhatnám, hogy mennyi állami adományokon alapuló projekt indult el. A gyógyszergyárak szerepe nélkülözhetetlen, hiszen gyártósori kapacitás, számos technikai és stratégiai feltétel náluk adott. Az olyan laboratóriumok, mint a miénk, a fejlesztés legelején szerepelnek, és jelentőségük inkább tudományos, mint piaci. Jelenleg több mint 180 értékelhető vakcinaprojekt fut világszerte, és a jelenlegi (2020. szeptember) állás szerint kilenc érte el a hármas klinikai fázist. Ezeknél már több tízezer emberen nézik a vakcina hatékonyságát a fertőzésre, és keresik az esetlegesen felmerülő mellékhatásokat. [DB: Sokak szerint a fejlesztés gyorsasága éppen a mellékhatások feltárásának alaposságát veszélyezteti. Viszont nem változott a tesztalanyok száma. Végső soron a hosszútávon megjelenő ritka mellékhatások feltérképezésének elmaradása az, ami így a kritika tárgyát képezi.] Ha nem hatékony, vagy az elképesztően nagyszámú tesztalanyon kiderül egy eddig nem ismert súlyos mellékhatás, a teljes fejlesztés megy a süllyesztőbe. Bíztató azonban, hogy nem egyetlen projektről van szó, így a sikert egyre közelebbinek érzem és optimistán állok a Covid-19-vakcina kérdéséhez. Ha nem is nyújt majd hosszú védelmet, arra alkalmas lesz, hogy a leginkább veszélyeztetett időseket és krónikus betegeket megvédjük a koronavírustól, és hamarabb kilábaljunk a járványból és a vele járó gazdasági válságból.

40.3 ábra: A SARS-CoV-2 elleni vakcinafejlesztési stratégiák (forrás Calina et al., 2020 és Corum et al., 2020)

A vakcinaellenesség számomra meglepő módon növekvőben van, de el kell ismernem, hogy egyes konkrét esetekben nem alaptalanul. Egy hazai televízióadó telefonos felmérése szerint a Covid-19-oltásellenesek száma magasabb volt, mint a támogatóké. Persze valószínű, hogy ez csak az ezen a területen aktívabb mozgalmárok miatt alakulhatott így. Van esély a vakcinázás nagy fokú társadalmi elutasítására? Szankcionálni kell-e vajon jogosultságok megvonásával – tudom ritkán forró pont ez, ami a berlini eseményeket is kiváltotta –, ha valaki majd nem oltat?

KG: A nyakunkon lévő pandémia legyőzését nem irányíthatják egyéni érdekek és felkészületlen vélemények, amelyek átgondolatlan általánosításokkal félrevezetik az embereket. A vakcinafejlesztés tudományosan átlátható, transzparens és rendkívül komoly hatósági ellenőrzésen alapuló folyamat. [DB: Mint minden technológia, ez is hordoz magában személyre szóló veszélyeket, népegészségügyi szempontból a kérdés viszont az, hogy a haszon és vesztesség milyen viszonya mutatkozik meg.] Ezt persze aláássa, amikor az új orosz vakcina egyes és kettes fázisra vonatkozó kísérleti eredményei megjelennek az egyik legnevesebb orvosi lapban, ám a szakmai közösség erősen gyanús körülményeket vél felfedezni a kéziratban. A vakcinafejlesztés nem vicc, alapja a transzparencia és a kísérletek megismételhetősége, remélem mielőbb tisztázódik az orosz vakcina kérdése. Én szakértőként tudom értelmezni a laboratóriumi eredményeket, értem a hátterét, tudom értelmezni a klinikai vizsgálatok eredményeit. Amikor egy-egy önjelölt mozgalmár fellép, és elkezdi az igazságot torzítani, az sajnos tömegeket tud megmozgatni, és a hatékony járványügyi védekezést alá tudja ásni. Azt gondolom, hogy a fő fegyver a társadalom felé történő nyitott kommunikáció. Hazánk tekintetében a járványügyi szervek ezen még sokat javíthatnak. Ez a tevékenység legalább olyan fontos, mint a kutatás, hiszen a világos kommunikáció a demokrácia része. Mi is ez okból beszélgetünk most. Azt gondolom, hogy vakcina-szkeptikusnak lenni még mindig jobb (ez mellékhatás-alapú kritikai készséget jelent), mint vakcinatagadónak, ami a megfontolás nélküli elutasítással azonos. A szkepticizmus magában rejti a megismerési hajlandóságot, ezekhez az emberekhez tehát szólni kell, de nem a hitükkel kell birkóznunk, hanem tudást és belátási lehetőséget kell a számukra nyújtani. Ezzel szemben a vakcinatagadók leginkább hitbéli és szimpátia alapon döntenek. Az önsorsrontás szerintem nem alapvető emberi jog, ha az másokat veszélyeztet, így én nem tartom megengedhetőnek, főleg olyan helyzetben, mint éppen a mostani. Ha az oltás megtagadásával másokat veszélyeztet valaki, akkor azt szankcionálni kell. Szerintem ez nem diktatúra, hanem tudományos alapokon nyugvó közösségi érdek. [DB: Tartok tőle, hogy a napjainkban növekvő tudományellenesség korában ez nem lesz sokaknak gyorsan belátható, pedig szerintem sincs másik járható út.]

Vakcinafejlesztési felülnézet
A vakcinafejlesztés két alapesetre vezethető vissza. Az egyik a legyengített vagy inaktivált teljes vírust (itt ez utóbbi, lásd Sinopharm és Sinovac – CoronaVac készítmény), vagy annak részecskéit (itt tüskefehérje – lásd Anhui Zhifei Longcom) használják fel vakcinafejlesztésre. Ezen a területen a kínai fejlesztések állnak egyértelműen az élen.
A másik megközelítés géntechnológiai munkát igényel, de a tüskefehérjét kódoló génről (S1-domén, amely az ACE-2 receptorhoz kapcsolódik) van szó. Ennek során az S1-örökítőanyaga (mRNS) kerül a vakcinába. Ennek lehetőségei plazmid DNS-ben (DNS-vakcina, lásd Zydus és AnGes) vagy liposzómában bejuttatott mRNS (RNS-vakcina, lásd Moderna és BioNTech), de adenovírus-vektort (CanSino, Univ. Oxford és Gamaleya – Szputnyik-V készítmény) is használnak. Míg az első két esetben rekombináns vakcina jön létre (örökítőanyag-töredékről van szó), az utóbbi esetben géntechnológiai úton módosított (GM) vakcináról, hiszen egy nem patogén, de vektorként használható GM-adenovírus jön létre, amelybe idegen SARS-CoV-2 S1-gént juttattak be. A géntechnológia területein az Európai Unió (német és brit) és Kína kutatásai jutottak a legmesszebbre, de az Egyesült Államok, India és Oroszország is igyekszik. Az ún. oxfordi (AstraZeneca) vektorvakcina bukdácsolása éppen napjainkban kezdődött el és minden bizonnyal széles körű közérdeklődés centrumába kerül majd.
Meglepő talán, hogy a kutatásokban kis biotechnológiai cégek az innovátorok, és a nemzetközi cégek (lásd AstraZeneca, Johnson & Johnson, Merck, Novartis, Pfizer, Sanofi) az engedélyeztetés és gyártás tőkeerős garanciái. Ezt Indiában, Kínában és Oroszországban az állam vállalta át.
Egy speciális vakcinafejlesztési irány a Murdoch Children’s Research Institute (Ausztrália) próbálkozása, ahol a BCG-oltás (Bacillus Calmette–Guérin) SARS-CoV-2 elleni újrahasznosíthatóságát vizsgálják.
(db)

(folytatása következik)

Darvas Béla

Előfizetőket keresünk – támogasd az Átlátszót

Az Átlátszó nonprofit szervezet, nem fogadunk el pénzt politikai pártoktól vagy az államtól. Rád viszont nagyon számítunk!

Támogatom