Tudománykövető (N^o18) – MTI: Moszkva leállíttatta a Genetic-test cégben az oroszok személyes biológiai adatainak feldolgozását (2017. november 9.): Moszkva leállíttatta a Genetic-test cégben az oroszok személyes biológiai adatainak feldolgozását (Orosz hírek – november 9.)

Köz- vagy magánügy a személyes genetikai kódunk, amiből a munkáltatók és a társadalombiztosítási szakemberek sokféle következtetést vonhatnak le? Közügy abban az értelemben, hogy az egészségügynek mely betegségterületek felé kell indulnia a megoldás igényével. Egyébként ritka betegségek leírását és megoldását hajszolná talán. A kutatócsoport első lehet valamiben, és ez személyes reputációval járhat. Egy kisebb társaságban találkoztam olyan Nobel-díjas kutatóval, akinek az egész élete arról szólt, hogy ismeretlen kóroktanú betegség kitörésekor mindjárt a helyszínre költözött és tette a dolgát. A saját biztonsága nem foglalkoztatta, akkora erővel működött benne az önpusztítónak is nevezhető ambíció.

A hazai akadémiai kutatás ma az alapkutatási törekvéseket díjazza, miközben a gyakorlatilag fontos területeket talán el is hanyagolja. Pontosan ellentétes ez a tendencia azzal, ami felé az Egyesült Államok, Japán vagy az Egyesült Királyság elindult a nyolcvanas években. Ez különösen szembetűnő a mezőgazdaságban, amely kifejezetten tudományalkalmazási terület, vagyis tevékenysége államilag csak a gyakorlat szempontjából értelmezhető. Nálunk lassan nincsenek ezekben az elemelkedett hazai kutatóintézetekben olyanok, akik a mezőgazdaság valóságos problémáit megértenék, nemhogy a megoldásukon dolgoznának. Igaz, nincs kellő fejlesztési és innovációs háttér sem mögöttük, ami az esetleges eredményeiket a gyakorlatba segítené. A szaktárca stábja még csak nem is sejti, hogy ennek megszervezése éppen az ő feladata lenne. Kivételként csak a nemesítés területe sorolható fel.

Magánügynek gondoljuk a személyes genetikai örökségünket a lehetséges munkaadónk felé, aki előtt idejekorán világossá válhatna, hogy különféle betegségekre fogékony, és esetleg túlságosan is önálló alkalmazott áll előttük, akibe a cégnek nem biztos, hogy érdemes lenne invesztálnia, hiszen csak udvariasan kiszolgáltatni szeretné magát. Ma hazánkban a használhatóság és irányíthatóság vált a leginkább preferált tulajdonságok közé. Volt már ilyen. Kérdés, hogy merre felé visz ez az ambícióaltató szelekció?

Népcsoportunk örökítő állományának kutatása érzékeny terület. Különösen, ha egy másik, velünk konkurens érdekközösség érdeklődéseként köszönt ránk és közénk mintavételi/elemzési szándékkal érkezik. A területünkön DNS-mintát gyűjt, aminek eredményeihez nekünk már semmi közünk, csak a megrendelő okul belőle. Egyidejűleg némi ajándékot (pl. üveggyöngyöt) kaphatnak a felmérésben résztvevők. Ilyesmi történt Jakutföldön? Vagy eredetkutatás ez, hiszen az amerikai földrész betelepülése éppen ezen az útvonalon keresztül történt? Ezt viszont miért kellene titkolni?

A világ jelentős genetikai kutatási kapacitásával rendelkező Egyesült Államok mintavevői Oroszország szaha nyelven beszélő területein jelentek meg. Önkénteseket kerestek addig, amíg gyanú nem fogalmazódott ellenük, és feljelentés nem érkezett. Ekkor az orosz tömegkommunikációs és távközlési hatóság (Roszkomnadzor) leállíttatta az orosz állampolgárok biológiai mintáinak/adatainak feldolgozását a Genetic-test elnevezésű cég oroszországi kirendeltségeiben.

Mint ekkorra kiderült az adatgyűjtést az amerikai védelmi minisztérium rendelte meg, ami így már fölöttébb különösen hangzik. Az amerikai légierő 2017. június 2-án pályázatot írt ki arra, hogy orosz nemzetiségű kaukázusi típusú emberektől 27 ízületi nedvet termelő membrán- és 12 ribonukleinsav-mintát szerezzenek be. Akkor mégsem a jakutok a kiválasztott célpont, vagy éppen hozzájuk kellenek kontrollként orosz minták? Július 18-án a kiírást azzal pontosították, hogy kifejezetten orosz, és nem ukrán donorokra van szükségük. Mondjuk arrafelé nem is jellemző ez. Vajon miért az Egyesült Államok védelmi minisztériuma és légiereje végez ilyen, az országhatáron túlnyúló genetikai kutatásokat? Elmagyarázná ezt valaki?

Oroszország területe igen változatos genetikai mintázatot mutat. Alexander Korobko (orosz genetikai szakértő) nyilvánosságra került levelében azt olvashatjuk, hogy iráni/indiai genetikai tartalom keveredik Közép-Oroszországban és Jakutföldön (Szaha Köztársaság, ahol a lakosság ~46%-a jakut), és ahol gyűjtenek. Az üggyel foglalkozó, tuvai (Kínával határos) származású Szergej Kuzsugetovics Sojgu védelmi miniszternek például tuvai/török Y-kromoszómája van, és orosz-szláv mitokondriális DNS-e – írta az orosz genetikus, hogy a nemzeti tudásukat felmutassa.

Igor Nikulin, a Biológiai és Toxinfegyver-tilalmi Egyezmény (1972) bizottság egyik korabeli tagja annak a véleményének adott hangot, hogy nem is ez az első eset, amelyet a Pentagon finanszíroz. Korábban is gyűjtöttek ilyen genetikai mintákat Oroszország területén, például a Humán Genom Projekt (HUGO) keretében. Ezeket az ügyeket civilszervezetek intézték (NGO), amelyek mára kivívták Putyin ellenszenvét. Ilyesmi ma nálunk sem ismeretlen, a külföldről támogatott civilszervezeteket határozott megkülönböztetés övezi.

Október 31-én Vlagyimir Putyin a szóban forgó mintagyűjtés céljait megkérdőjelezte, és a tevékenységet leállította. Az Egyesült Államok légierejének szóvivője november elején azt a magyarázatot adta, hogy a minták beszerzésére vázizom-betegedések gyógyításához van szükség, és most valójában már kontroll mintákat gyűjtenek. Miért kell ehhez éppen orosz nemzetiségűnek lenni? Korábban, üzleti úton begyűjtött biológiai minták mellé kell nekik kontroll? Vázizom-betegségek kutatásához, miért éppen ízületi nedvet termelő synoviális hártya minták kellenek? Akkor nem is vázizom, hanem ízületi betegségekről van szó? Milyen üzleti tevékenység ez? Adják-veszik a „humángenetikai piacon” a biológiai mintáinkat? – éledt fel Aranka.

Szította a szóban forgó vitát, hogy két éve egy amerikai katonai laboratórium véletlenül élő lépfene-baktériumot (Bacillus antracis) küldött szét kilenc magánlaboratóriumba. Az ENSz által betiltott biológiai fegyverkezés egyik jól ismert célpontja a lépfene, és ebben az orosz Biopreparat nevű hálózat (lásd a következő részben) komoly szerepet játszott.

Lehet-e a géntechnológia felhasználásával genetikai fegyvert készíteni az egyes etnikumokkal szemben? Felmerült ez ennek az ügynek a kapcsán is, és ezt illetően izraeli fejlesztésről számoltak be a hírek, amelyeket arab nemzetiségűek ellen használnának ki. Gyengíti a hihetőséget, hogy a zsidó és palesztin népcsoportok genetikailag nem állnak távol egymástól. A hírforrások nem részletgazdagok és elég gyorsan elhallgattak, azonban tudható, ha létezik is efféle eredmény, akkor az a szigorúan bizalmas minősítésű körbe került, bárhol is foglalkoztak vele. Összeesküvés elmélet ez, vagy valóság? Tény, hogy az Egyesült Államok szóvivőjének magyarázata aligha kielégítő, ami pedig ennek a konteónak a gyors végét jelenthette volna. Most viszont egyike az új csontvázaknak az Egyesült Államok hadügyi szekrényeiben.

Ha a mai géntechnológia módszereit nézzük, akkor a gene drive elgondolása, amit a vírusterjesztő csípőszúnyogok ellen fejlesztettek ki elvileg alkalmasnak látszik egy csoport kipusztítására is, ha az valamilyen speciális génnel rendelkezik. Ehhez a génhez kell rendelni olyan szabályzót, amely letiltja a magzati fejlődés során az életfontosságú gének működését, és máris elérkeztünk a megoldáshoz. Persze fölöttébb rizikós ez, mert hátha nekünk is lehettek az őseink között olyanok, akiktől mi is örököltük ilyen speciális gént, vagy a szuperbiztosnak gondolt molekuláris apparátus téveszt.

A következő rész címe: A biológiai hadviselés monumentuma – Újjászületés-dombság

Daedalon