Praeteritum (#iii)

Ha a kutatói kíváncsiságnak lenne védőszentje, Leonardo da Vinci lenne az. A Praeteritum ezért választotta őt jelképként. Nem azért, mert minden idők egyik legnagyobb festője volt – bár az is –, hanem mert talán ő volt az első olyan kutató, aki nem ismert határokat a művészet és a tudományok között. Tehetsége a korának fölé nőtt. Egyedisége azonban inkább elszigetelte, mint példaképpé emelte.

1.tábla: A – Leonardo da Vinci szobra – Pietro Magni (1817-1877): Monumento a Leonardo da Vinci, 1872 – Piazza della Scala, Milano; B – Francesco Melzi (1493-1570): Portrait of Leonardo, 1510 után – Royal Library, Windsor Castle, UK; C – Francesco Melzi műhelye: Profile Portrait of Leonardo da Vinci, 16. század eleje – Biblioteca Reale, Torino; D – Leonardo da Vinci (feltételezett): Possible Self-Portrait (1478-1485) – Az azonosítás vitatott; a kép digitális helyreállítással vált ismertté; E – Ismeretlen festő, 16-17. század: Portrait of Leonardo da Vinci; F – Leonardo da Vinci: Presumed Self-Portrait, (1512-1515) – Biblioteca Reale, Torino.

Leonardo da Vinci 1452-ben születő kortársai   II. Ferdinánd aragóniai király, aki Kasztília Izabellájával együtt megteremtette az egységes Spanyolországot; Kolumbusz útjának támogatója; Ludovico Sforza (il Moro), Milánó hercege, Leonardo legfontosabb mecénása, akinél közel húsz évig dolgozott; Girolamo Savonarola, Firenze domonkos prédikátora, a Medici-ellenes vallási mozgalom vezéralakja; Johannes Stöffler, matematikus, csillagász és műszerkészítő; a kor egyik jelentős tudósa; Abraham Zacuto, csillagász és matematikus, akinek táblázatait a portugál hajósok, köztük Vasco da Gama expedíciója is használta.

A toszkánai Leonardo (1. tábla) festőként vált korok számára meghatározóvá, de valójában ennél is több volt. Mérnök, anatómus, geológus, hidrológus, hadmérnök, építész, zenész, feltaláló és mindenekelőtt kitartó megfigyelő {címlap: Be nem fejezett terv Leonardo-hoz [^©(db) → AI])}. Nem hitt másoknak, inkább újra ellenőrizte a világot.

2.tábla: Leonardo da Vinci fennmaradt fontosabb képei: A – Annunciazione (1472-1475) – Gallerie degli Uffizi, Firenze; B – Sant’Anna, la Vergine e il Bambino con l’agnellino (1503-1519) – Musée du Louvre, Paris; C – Vergine delle Rocce – versione del Louvre (1483-1486) – Musée du Louvre, Paris; D – Vergine delle Rocce – versione di Londra (1491-1508) – National Gallery, London; E – Dama con l’ermellino (1489-1491) – Muzeum Książąt Czartoryskich, Krakko; F – La Belle Ferronnière (1493-1496) – Musée du Louvre, Paris; G – Monna Lisa =La Gioconda (1503-1517) – Musée du Louvre, Paris; H – Ginevra de’ Benci (1474-1478) – National Gallery of Art, Washington D.C.; I – San Giovanni Battista (1513-1515) – Musée du Louvre, Paris; J – Il Cenacolo =L’Ultima Cena (1495-1498) – Refettorio del Convento di Santa Maria delle Grazie, Milano.

Leonardo élete   1452. április 15-én született a Firenze melletti Vinciben, Ser Piero da Vinci közjegyző és Caterina gyermekeként. Házasságon kívül született (fattyú, ahogy akkor megvetően mondták), ezért nem részesülhetett klasszikus latin-görög humanista oktatásban, ami később önálló tanulásra ösztönözte. Tizenévesen Andrea del Verrocchio firenzei műhelyébe került, ahol festészetet (nyár- és diófára festett), szobrászatot, ötvösséget és mérnöki ismereteket sajátított el. Korán kitűnt rendkívüli megfigyelőképességével, valamint azzal, hogy a természetet minden részletében meg akarta érteni. Az 1480-as évek elején Milánóba költözött, ahol Ludovico Sforza herceg szolgálatába állt festőként, mérnökként és haditechnikai tervezőként. Milánóban vakolatra festette (mára erősen megfakult) Jézussal legismertebb monumentális festményét, ’Az utolsó vacsora’-t, amely a nyugati művészet egyik legnagyobb hatású alkotása lett (2. tábla). Festői munkája mellett anatómiai tanulmányokat (boncolt és rajzolta azt, ami nem volt akkoriban hétköznapi vállalkozás) végzett, és az emberi test felépítéséről évszázadokat megelőző pontosságú rajzokat készített. Jegyzetfüzeteiben gépek, hidak, repülő szerkezetek, vízügyi létesítmények és hadigépek százait tervezte meg, amelyek közül sok csak évszázadokkal később valósult meg (lásd repülőgép, helikopter). Kutatásainak középpontjában mindig a tapasztalat és a megfigyelés állt, ezért a természetet tekintette a tudás legfontosabb forrásának. 1503 körül kezdte festeni a Mona Lisát, amely a különös mosolyával a bolygó legismertebb festményévé vált. Élete során Firenzében, Milánóban, Rómában és végül Franciaországban dolgozott, ahol I. Ferenc király nagy megbecsüléssel fogadta. Utolsó éveit az amboise-i Clos Lucé kastélyban töltötte (1519-ben halt meg 67 éves korában), ahol tovább dolgozott műszaki és természettudományos feljegyzésein. Maga után több ezer oldalnyi kéziratot és rajzot hagyott. Életművének jelentős része nem festményekben, hanem jegyzetfüzetekben maradt fenn, amelyek a reneszánsz gondolkodás páratlan dokumentumai. Leonardo da Vinci ma nemcsak a legnagyobb művészek közé tartozik, hanem a megfigyelésre, a kísérletezésre és a dokumentálásra épülő tudományos szemlélet egyik legkorábbi megtestesítőjeként emlékezünk rá.

3.tábla: Leonardo da Vinci ismertebb rajzai a Codex-ekből

Leonardo számára a rajz (grafika) nem illusztráció volt, hanem a megértés és az üzenethagyás módszere (3. tábla). Amit foglalkoztatta, azt lerajzolta. A madarak szárnyát, a víz örvényeit, az emberi izmokat, a növények növekedését vagy egy erődítmény szerkezetét ugyanazzal az alapossággal vizsgálta. Codexei egyszerre tudományos jegyzetek, művészi vázlatok és filozófiai feljegyzések. Több ezer oldal maradt fenn ezekből a kéziratokból. A legismertebbek közé tartozik a Codex Atlanticus, a Codex Arundel, a Codex Leicester, a Codex Madrid I-II, a Codex Forster, a Codex Trivulzianus és a Madarak repüléséről (Codice sul volo degli uccelli) című kézirat. Ezek nem kész művek, hanem egy zseniális ember palackpostája. Kérdések, rajzok, számítások, javítások és újrakezdések követik itt egymást, amitől máig élők és hitelesek. Arra is választ ad, hogyan gondolkodott akkor egy kiemelkedő képességű, autonóm ember, akihez hasonló máig nem túl sok született ezen a bolygón.

A Praeteritum számára Leonardo nem festőként fontos (bár mi is úgy csodáljuk), hanem kutatóként. Munkamódszere meglepően korszerű. Először megfigyel, majd dokumentál, összehasonlít, kételkedik, újra megvizsgálja, végül csak annyit állít, amennyit a bizonyítékok megengednek. Ez a szemlélet közelebb áll a modern természettudományhoz, mint saját korának vallással átitatott tudománya. Ezért idézzük fel most a vizuális világát. Címlapjaink háttere Leonardo jegyzetfüzeteit idézi. Ezek idegen nyelvű önálló infografikák, amelyek önálló életet is élnek majd nálunk. A kézzel írt feljegyzések, a rajzok, a geometriai szerkesztések és az idővonalak azt üzenik, hogy minden történet kutatással kezdődik. A kész tanulmány mögött mindig ott húzódik egy sokkal mélyebb réteg, az elveszett/átértékelt/megmásított valóság.

Végül, míg a címlapon Leonardo arcát a saját vörös-krétás rajza alapján rekonstruáltuk, most az 1. tábla anyagát kínáltuk fel az AI-nak. Ebből a 4. tábla ábraanyagát produkálta, ami persze csak játék, de aligha hiszem van olyan ember a bolygón, aki ne szeretné ennek a rendkívüli embernek az arcát látni. Leonardo mintegy 7.000 oldalnyi fennmaradt kézirata óriási életmű; nagyobb, mint amennyit számos tudós ma segítő eszközökkel és intézetek élén létrehozni képes.

4.tábla: Leonardo da Vinci arcai, ahogy ma az AI rekontruálhatja

A Praeteritum nem kész válaszokat kínál majd korunk magyar politikai fordulatait vizsgálva. A válasz (olvasat) mindig személyes. Eredeti dokumentumokból indul ki, kronológiát épít, összekapcsolja a személyeket, intézményeket és eseményeket, majd ezek alapján von le következtetéseket. Ebben a tekintetben Leonardo nem történelmi díszlet, hanem gondolkodói modell. A reneszánsz mestert gyakran nevezik uomo universale-nak, az egyetemes embernek. Számunkra azonban mégsem ez a legfontosabb öröksége. Sokkal inkább az a mindent megkérdőjelező attitűd, amely nem fogad el kész válaszokat, és az a türelem, amellyel újra és újra visszatér ugyanahhoz a kérdéshez. A Praeteritum is a maga korában erre vállalkozik: nem lezárni a közelmúltat, aminek részese, hanem újraolvasni és újraértékelni azt.

Praeteritum numquam finitur.

Darvas Béla